Írta: Zsofi26
“Azt mondják, az első szerelem sosem múlik el – De persze nem úgy értik, hogy mindenki azzal éli le az életét, akiért először érzett valami komolyat. Van egyáltalán még olyan pár, akik egymás első szerelmei voltak? Kétlem. Én mégis hiszek a csodákban és remélem, hogy nem tartanak azért bolondnak, mert mindig is az első szerelmem lesz számomra a Nagy Ő. Akkor is, ha több száz kilométer választ el minket, akkor is, ha a jövőképünk nem egyezik. Én általában a nehezebb utat választom a célomhoz, de ez nem a kreativitás hiánya. Lehet, hogy én lassabban, de biztosabban érek el a célomig és attól, hogy többet küzdöttem érte, jobban fogom értékelni az eredményt…”
***
| Adatok:
Műfaj: romantikus, coming of age
Készült: Sims 3
Korhatár: –
Figyelmeztetés: –
Megjelent: 2013. október 23.
Befejeződött: 2014. április 14.
Interjúk:
Kritikák:
Extrák:
|
“A La Media Naranja a legszórakoztatóbb történet a maga műfajában, amit valaha olvastam.” – Etti
“Bájos, romantikus történet, egy igazi hétköznapi tündérmese.”
– Nita90
“Ez a tale igazából nem is a szerelemről, nem is két ember kapcsolatáról, hanem emberi sorsokról szól, és ez a legnagyobb erőssége.” – Marcello
“Egy olyan szerelem élettel teli története, melyről minden kamaszlány álmodik.” – NoAngelBrigi
“Mindenkinek bátran tudom ajánlani a La Media Naranját, aki egy kellemes, szórakoztató, és cseppet sem szokványos szerelmi történetre vágyik.” – DeeDee
“Az egyik legszebb romantikus történet, amit valaha olvastam!” – Wan
|
***
Epizódok:
Egy diák pénztárcájának kedvező, mégis hangulatos kávézóban ül főhősnőnk, aki nagyjából egy évvel ezelőtt járt itt utoljára. Itt kezdődött életének legszebb fejezete is, de arról már csak poros emlékei vannak. Az ajtót bámulta, reménykedett, hogy a fiú is eljön, ahogy az meg lett beszélve. Könyv nélkül talán fel sem ismerné ...
Flóra nem tudta nem bámulni az ajtón belépő srácot. Valami láthatatlan erő a fiúra szegezte a tekintetét. Ám mikor a fiú feléjük nézett, Flóra mégis idegesen elkapta a fejét. Borzasztóan zavarban volt a gondolattól, hogy a fiú esetleg észrevette, hogy bámulja. Gyanús volt a csend, másfél óra után Emma először ...
- Ó, hogy az a... - gondolta magában Bence. Csalódottan a csetepaté felé fordult, ahogy Flóra elkapta a fejét. A sikítás egy lányból jött ki, aki szörnyülködve figyelte, ahogy részeg barátja verekedésbe kezd egy másik sráccal, amiért az szemet vetett kedvesére. Bence nem volt nagy szívtipró, csak akkor csajozott, ha ...
Az egyetemi élet más volt, mint a gimnázium. A gimnáziumban az ember megszokja, hogy mindennap ugyanazokkal találkozik, a tanárok névről ismerik, megy a személyeskedés, a csínytevés, de az egyetem már más. Ha olyan nagy létszámú létesítménybe jár valaki, mint Flóra, kishalnak érezheti magát a hatalmas tengerben. Tetszett neki, hogy a ...
– Hello! Hát te? – kérdezte meglepetten Bence. Nem értette, hogy mit keres pont most, pont itt Emma. Félt, hogy valami nagyon rossz történt Flórával. – Hát én elég jól festek, igaz? – mosolygott Emma. Elbeszéltek egymás mellett. – Úgy értem, hogy mit keresel itt? – értetlenkedett a fiú. Emma ...
– Elég érdekes volt ez az előadás. És nem feltétlenül a jó értelemben – mondta Bence a dráma szakosok alternatív előadásáról kijövet. – Igazából Goethe Faustját olvastam már vagy háromszor, és láttam többször is, de sosem gondoltam rá, hogy egy metró aluljáróban játszódna. Ez is egy nézőpont – mondta mosolyogva ...
Ahogy Bence beesett az ágyba úgy érezte, hibát követett el. – Meg kellett volna csókolnom – gondolta. Akkor még annyira lovagiasnak érezte azt a kézcsókot, de reggel már csak arra tudott gondolni, hogy milyen lett volna a lány ajkát érezni... megint. Tökéletesen sikerült az este. Nem hogy úgy ment minden, ...
– Az egész akkor kezdődött, mikor kábé kilenc éves voltam – kezdett bele Flóra a fájdalmas történetbe. – Anyuék többet veszekedtek, mint előtte. Furcsa volt, hogy nem néznek egymásra, nem beszélnek egymással, ha mégis akkor azt kiabálva teszik. Aztán apám egyre többször kimaradt otthonról. Először csak esténként olyan ürüggyel, hogy ...
A szoba átlagos volt, olyan, amilyen egy három csillagos szállótól megszokott. A két szépen bevetett ágyat, mindössze egy éjjeliszekrény választotta el. Bence ledobta a táskáját az asztal mellé, majd az ágyra dőlt. – Elfáradtam – mondta csukott szemmel. Flóra némán és lopva figyelte, amint Bence arcán kisimulnak a ráncok és ...
– Te vagy a felesége? – kérdezte döbbenten Flóra. – Igen. Már lassan nyolc éve. Azt hittem sosem látlak többet. Szörnyű, amit anyátok tett veletek. Alig vitt rá a lélek, hogy felhívjam, de gondoltam hátha érdekel titeket. Borzalmas lehetett apátok nélkül felnőni – mondta együtt érzően Anita. Flóra egy szót ...
Az első közösen eltöltött hónapban Flóra és Bence a kis világukban, a föld felett tíz centivel lebegtek. Rózsaszín köd vette őket körbe, amit természetesen ők nem érzékeltek, viszont barátaikat annál inkább idegesítette. Emma továbbra sem tudott százszázalékosan megbarátkozni a kosarával, amit Bencétől kapott, és Levi sem örült neki, hogy legjobb ...
A karácsony mindenkinél máshogy telik. Valakinek egész életében megvolt mindene, így karácsonykor nehéz olyan ajándékot venni, ami tükrözné, a karácsony nagy ünnep. A költekezésnek nincs határa, mégis, az ilyen helyeken szól legkevésbé a szeretetről, a családról a Szenteste. Néhol elég, ha a család együtt van, elfogyasztanak egy ünnepi ebédet vagy ...
Flóra döbbenten nézett barátjára, mikor kinyílt az ajtó. Egy harmincas évei közepén járó hölgy nyitott nekik ajtót. Bence kedvesen boldog karácsonyt kívánt neki, a nő megköszönte, majd elvette a kabátjukat. Bence meg sem lepődött, hogy a szülei nem jönnek ki elé, tudta hol találja őket. – Édesapám, Édesanyám! – köszönt ...
Flóra és Bence már akkor visszatértek a campusra, amikor a többi diáknak még hűlt helye volt. Január másodikán délelőtt Flóra épp a fiú ágyán tanult a két nappal később esedékes vizsgájára. Bence a gépen rendszerezgette a csoporttársaktól kapott jegyzeteit. A karácsony és szilveszter közti időt végül együtt, Flóra családjánál töltötték ...
– Szia Zsani! – kerekedett el Bence szeme. – Hát te mit keresel itt? – Erre jártam, és gondoltam beugrom – hazudta a lány. – Nagyjából kétórányira laksz innen. Mégis mi dolgod erre? – értetlenkedett Bence. – Jó, jó, csak meg akartalak látogatni. Már ez is baj? – mondta most ...
Bence képtelen volt lerázni Zsanit aznap. Vagy egy tucat módon utalt pedig arra, hogy ideje lelépnie. Először csak elővette az egyszerű „dolgom van” kifogást, aztán ahogy teltek az órák, a kifogások egyre cifrábbak lettek. Pechjére Zsani nem akart hallani hazamenetelről, így minden kifogásra rögtön volt válasza. „Az az igazság, hogy ...
– Mit szólsz ehhez a nagy összeköltözéshez? – kérdezte Flóra. A bulit hamar rövidre zárták, sőt, a Zsanettról szóló beszélgetést is. A tervezettnél hamarabb tértek vissza Bencéék albérletébe. – Ha ez holnap nem lesz tisztázva, akkor az lesz, amit Emma akar. Félre ne érts! Én kedvelem Emmát, de tudom, hogy ...
Van, akit az összeköltözés még jobban összehoz választottjával, és van, akit a szakítás felé vezet. Míg Flóra és Bence hangos szó és vita nélkül éltek egy kis szobában, addig Emma és Levi nappal ölték, éjjel imádták egymást. Levi nehezen szokott hozzá a monogámiához, amit a néhány havonta felbukkanó barna hölgyek ...
Emma kiszakadt a szürke hétköznapokból az esküvője tervezésével és persze a terhességgel járó kellemes és kellemetlen velejárókkal. Levi mindent megtett, hogy mintabarát legyen, pedig ő sem tudta, hogy ez a lelkesedés meddig fog kitartani. Titkon Emma, sőt, még Levi maga is félt, hogy egy reggel arra kel fel, újra a ...
– Azt hiszem, én most… izé… – habogott Bence a mosdóból kilépve. A haját igazgatta, majd a nyakkendőjét. – Igen. Én is – krákogott egyet zavarában Flóra. Bence puszit nyomott kipirosodott arcára, majd a vőlegény felé indult. Flóra esetlenül nézett körbe, vajon ki vette észre, hogy ziláltan, kettesben léptek ki ...
– Igyunk arra a csodálatos tényre, hogy a mai napon már mind a négyen diplomás emberek vagyunk – emelte poharát Levi. – És arra, hogy a kis hercegnő hallgatott rám, és hagyta, hogy levizsgázzak – simogatta meg hatalmas pocakját Emma. Barackos gyerekpezsgővel koccintottak Emmáék lakásában, egy nagyon meleg júliusi estén ...
– Hello – lépett ki sietve a liftből Bence. Mikor meglátta a gyakorlatvezetőjét, megkönnyebbülten felsóhajtott. – Nem tudom eléggé megköszönni, hogy behoztad a barátunkat. Örök hálám. – Igazán nincs mit, bár sokkal viccesebb lett volna, ha szólsz neki, hogy én megyek érte. Öt percen át kellett rólad történeteket mesélnem, hogy ...
Az óra hangosan kattogott a falon, megállíthatatlanul peregtek a másodpercek. Hajnali négy volt. Flóra és Bence úgy feküdtek összebújva az ágyon, mint egy átlagos este. Némán hallgatták a másik szuszogását, nem akartak beszélni. Mindketten tudták, ha most megszakítják ezt a békét és biztonságot adó pillanatot, mindennek vége. Bence az elmúlt ...
Nem egyszerű megválni valakitől, akivel az ember három évig együtt élt. Flórát és Bencét közel 2500 kilométer választotta el egymástól, mégis ugyanazt érezték. Nem beszéltek, Flóra még abba sem egyezett bele, hogy SMS-t küldjön, ha épségben megérkezett. Az első pár hét hamar elment mindkettejüknek, hiszen Bence minden energiáját a munkába ...
A szégyenséta. Flórának még nem volt része benne, de mikor az éjszaka közepén hazafelé gyalogolt, nem sajnálta, hogy eddig kimaradt belőle. Nem volt éppen felemelő érzés. Elgondolkozott, hogy vajon Bence már lefeküdt-e a másik lánnyal, vagy ami még rosszabb, talán tényleg bele is szeretett. Egy senkinek érezte magát, olyannak, aki ...
A fiú arca borostás volt és a haját is mérnöki pontossággal lőtte be, ami csak tovább javított az összképen. Nagyokat nyelt, mikor meglátta a lányt, először meg sem bírta mozdítani a lábát a bejárat előtt. Végül erőt vett magán és Flóra asztalához sétált. Az első pár percben csak bámulták egymást, ...
Köszönetnyilvánítás
Annyi embernek tartozom köszönettel, hogy talán ez a köszönetnyilvánítás hosszabb is lesz, mint egy rész :-). Szeretném megköszönni a MySims csapatának, Galaxyának, Mazsolának, Nanának és Tetecinek, hogy kitalálták az oldalt, a mai napig foglalkoznak vele, és hogy teret adnak a szárnypróbálgatásainknak!
Hatalmas hálával tartozom minden egyes embernek, aki akár csak egy részhez is hozzászólt itt az oldalon, de azoknak még inkább, akik sokszor csak a történetem kedvéért átvándoroltak a fórumra, hogy bővebben kifejtsék véleményüket! Szeretném kiemelni közülük Dettykét (The Torenos, The Torenos 2.), Ettit (Más, mint a többi, Más, mint a többi 2.) és persze Nita90-et (Ezüst krónikák). Mind a három hölgyemény hosszasan, érdekesen és építőkritikákkal tele írta hétről hétre értékelését, amiért nem tudok elégszer köszönetet mondani.
Nagy ölelés jár még Sookie-nak (Kettős játszma), DeeDeenek (Jelzőfény: A kezdet), gal9marcellnek (A kő rejtélye, A bosszú ösvénye), Niának és Csajszyhnak is, akik szintén, amikor csak tudták, hozzá rakták a magukét a legújabb részekhez. Köszönöm még NoAngelBriginek (Szappanbuborék a szerelem, A kocka két oldalán), hogy “premier előtt” elolvasta az egész történetet az elsőtől az utolsó betűig, és oltári nagy hibákra sikerült felhívnia a figyelmemet! Biztatott és rengeteg szeretetet kaptam tőle.
Van viszont két ember, akik nélkül nem tudtam volna befejezni, de talán elkezdeni sem a Narancsot… Őszinte hálával tartozom a barátomnak, aki nem csak évek óta elvisel, hanem emellé még szeret is és mindenben támogat. A rengeteg munkája mellett arra is szakított időt, hogy az én kis történetemet átolvassa. Kétszer is. 
A másik fontos ember számomra ManyóÓ (Egy angyal bakancsban, Egy elfeledett Isten – Porba hulló macifejek). Nem csak remek iránymutató, de eltérő, “két lábon a földön álló” gondolkodásával mindig meglátta helyettem az érem másik oldalát. A való életben is támaszom, segítőm és a lehető legjobb lánybarát, akit csak kívánhat az ember.
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm Nektek, kedves olvasók, hogy olvastátok, szerettétek a történetem és sokszor ennek hangot is adtatok! Remélem, hogy okoztam pár szép percet az irományommal nektek!
