Sims Addicts

– A nevem Preston Toreno. És ez az én történetem. – Azt hiszem, jobb lesz, ha leülünk. Egy kicsit hosszú. – De nyugi, nem a születésemtől kezdődik! Egyből a lényegre térek, és majd fokozatosan beavatlak a korábban történt események részleteibe.…

Másnap reggel a suli előtt találkoztam Zoéval. A szokásos pacsi után elmesélte a tegnapja minden percét, én pedig jó baráthoz méltóan türelmesen végighallgattam. Nem történt vele semmi különleges, mégis úgy tudta előadni a dolgokat, ahogyan senki más. Óriási tehetsége volt…

A bünti után az udvarra siettem. Zoe, mint mindig, most is ott várt rám. Újra sütött a nap. Senki nem mondta volna meg, hogy október vége van. Rohanni akartam Zoéhoz, de Will megállított. – Ugye tudod, hogy ezzel még nincs…

Ott tartottunk, hogy a két pasas magával vitt azzal a bazi nagy terepjáróval. Legalább másfél órát kocsikáztunk át a városon a kivilágított utcákon. Nem igazán tudtam hova is megyünk. Nem sűrűn jártam a város ezen részein. Mindenesetre elég jómódú környéknek…

Nem tehettem mást, beszálltam a rendőrautóba. Nem igazán értettem mi folyik itt. Kicsit frusztrált a dolog, de legalább nem kellett gyalogolnom, és nem áztam el még jobban. A rendőrkapitányságra érve rögtön a kihallgatószobába vittek. Rám zárták az ajtót, majd pár…

Miután elindultunk a rendőrségről, hatalmas vihar kerekedett. Zuhogott az eső, dörgött az ég, cikáztak a villámok. Borzalmas idő volt. És ha mindez, még nem lett volna elég, ott volt nekem Trent, aki minden egyes szavával az agyamra ment. A lakásba…

Hajnali öt körül járhatott az idő, mikor hazaestünk. Mindenki nálam aludt. Zoe mellettem – na nem gondolni semmi rosszra! -,  Trent a kanapén, az ikrek meg a földön. Ashtonnak már úgyis mindegy volt, azt sem tudta, hol van. Hét órakor…

A sikertelen randi után egy magányos éjszaka következett. A magányos éjszaka után pedig egy újabb iskolai nap. Hurrá. Angol óra: alvás. Még túl korán van. Töri: kit érdekel az a sok halott pasas? Aludjunk tovább! Fizika: padon fekvés, de már…