The Torenos kategória bejegyzései

The Torenos – A hatalom csapdájában – 1. Nem ismersz

Picture

– A nevem Preston Toreno. És ez az én történetem.

Picture

– Azt hiszem, jobb lesz, ha leülünk. Egy kicsit hosszú.

Picture

– De nyugi, nem a születésemtől kezdődik! Egyből a lényegre térek, és majd fokozatosan beavatlak a korábban történt események részleteibe.

Picture

– Na, így még kényelmesebb. Szóval, a történetem a gimiben kezdődik. Egyik csütörtök este le voltam törve, már nem is emlékszem rá pontosan, hogy miért. Úgy döntöttem pár pohár szeszes ital jót fog tenni. Igen, tudom… nem helyes. De szükségem volt rá. Így beültem egy bárba.

Picture

A pultnál ültem, vártam az italomra, közben pedig stíröltem a csajokat és ráztam a fejem a zene ütemére. Kezdtem magam egész jól érezni. A kezdeti nyomott hangulatom se perc alatt elszállt.

Picture

Épp kedvenc italom utolsó kortyát húztam le, mikor észrevétlenül leült mellém egy lány. Rocky volt az. Az egyik legnépszerűbb lány a suliból. Pom-pom lány volt, okos és csodaszép.

Picture

– Most az arckifejezésedről ítélve kb. ezt gondolhatod: „Na nee… egy újabb nyálas love story!” De nem kell aggódnod, lesz izgalom bőven ezt garantálom, és most nem a szerelmi ügyekre célzok. Hol is hagytam abba? Ja, igen… Rocky.

Picture

Rendelt egy italt, és minden a személyijével kezdődött. Elég gyenge hamisítvány volt és ezt nem tudtam megállni szó nélkül. Felé fordultam, és köszönés nélkül neki szegeztem a kérdést.
– Kitől szerezted azt a személyit? Mert az illető elég silány munkát végzett!

Picture

Raquel rám se nézett, leszegezte a fejét és úgy válaszolt.
– Bocs, de nem vagyok beszélgetős hangulatban! És különben is szívesebben beszélgetnék bárki mással, mint veled!

Picture

 Nem tudtam mire vélni a dolgot és sajnos akaratlanul is hangot adtam ennek.
– Cöhh, pom-pom lányok… tipikus!
– Tessék? – nézett rám azokkal a nagy és gyönyörű szemeivel.

Picture

Tudod, egy nagy bajom volt akkoriban nekem. Nem tudtam, mikor kell befogni a számat. Nem akartam bántani, hiszen nagyon – nagyon tetszett nekem, de nekiestem szegény lánynak.
– Azt mondtam, hogy tipikus. Azt hiszitek, hogy tiétek a világ, bárkit megalázhattok. És ez a lealacsonyító duma! Komolyam, úgy csináltok, mint ha valami elit kör lennétek a suliban.

Picture

– Nem szólhat csak úgy hozzátok bárki! Gonoszak vagytok és észre sem veszitek, hogy a legrosszabb pillanatokban okoztok fájdalmat.

Picture

Sikerült kivernem nála a biztosítékot. Olyan gyorsan pattant fel a bár székről, hogy szinte nem is lehetett követni. Elvörösödött a dühtől, és megfeledkezvén, hogy nyilvános helyen vagyunk hangosan nekem esett.
– Azt sem tudod, mit beszélsz! Egyáltalán nem vagyunk ilyenek! Én biztosan nem! Hogy van képed egyáltalán ilyet állítani rólam?

Picture

– És különben is – folytatta – pont TE beszélsz? Elég rossz híred van. Folyton lógsz, büntiben vagy, kihasználod a lányokat, iszol, verekedsz, bukásra állsz és lassan ki fognak rúgni!

Picture

Nem szóltam semmit. Nem lett volna értelme mentegetőzni. Ehelyett megragadtam Rocky vállát, magamhoz húztam, és…

Picture

… megcsókoltam.

Picture

Rocky kicsit ledöbbent. Azt hittem, legalább pofon vág, de egy szó nélkül visszaült a bárpulthoz. Én meg fogtam magam és elindultam haza. Kifelé menet csak ennyit mondtam neki:
– Nem ismersz!

The Torenos – A hatalom csapdájában – 2. Már megint?!

Picture

Másnap reggel a suli előtt találkoztam Zoéval. A szokásos pacsi után elmesélte a tegnapja minden percét, én pedig jó baráthoz méltóan türelmesen végighallgattam. Nem történt vele semmi különleges, mégis úgy tudta előadni a dolgokat, ahogyan senki más. Óriási tehetsége volt a sztorizáshoz.

Picture

– Hű, ez nem semmi! – reagáltam a történtekre.
– Ugye? Amúgy hol voltál este? Kerestelek, de nem voltál otthon. Már azt hittem valami bajod esett.

Picture

– Jaj, tesó! Túl sokat aggódsz! Csak kiszellőztettem a fejemet. Egyedül akartam lenni, de képzeld csak kivel futottam össze…
– Nem tudom. Kivel? Na, bökd már ki!

Picture

– Raquellel – nyögtem ki lazán.
– Rocky Raquellel? – lepődött meg Zoe. – A menő pom-pom csaj vagyok Raquellel? Tyű! És mi történt? Csak nem hozzád szólt?

Picture

Mindenről beszámoltam töviről hegyire. Kezdtem a személyivel, majd a beolvasásokkal, aztán megemlítettem azt is, hogy megcsókoltam. Zoe csak ámult. Ő elég jól ismert, de nem hitte volna, hogy meg merem tenni. Hiszen ő Raquel! De az még jobban megdöbbentette, hogy még egy pofont se kaptam.

Picture

– Most mit mondhatnék? Imádnak a csajok! – jegyeztem meg nem kis önbizalommal.
– Azért el ne szállj már magadtól! Na, gyere Casanova, mindjárt kezdődik az óra. Már senki nincs az udvaron. Siessünk!
– Oké, de várj egy picit! Még valamit el kell intéznem – kacsintottam Zoéra, és ő abban a pillanatban tudta, mire gondolok.

Picture

– Tedd, amit tenned kell!
– Köszi!

Picture

Odasettenkedtem a szökőkúthoz, elővettem egy doboz mosóport és az utolsó porszemig beleborítottam.
– Ó, de régóta vágytam már erre! Fedezz!
– Oké. Nincs itt senki. Nem is jön senki.

Picture

– És most futás Zoe, futááás!

Picture

Mondanom sem kell, épp hogy beértünk az órára. A folyosón az igazgató mellett viharzottunk el, aki történetesen a francia tanárunk is. Nem nézte jó szemmel, hogy csengetés után a folyosón rohangálunk, azt meg főleg nem, hogy az ő órájáról késünk, még akkor is, ha ő nincs bent. Ezek után nem számítottam túl sok jóra.
– Jaj de utálom a franciát! Mikor lesz már vége? – szenvedtem.
– Még el se kezdődött az óra. Ne ásítozz! – utasított rendre Zoe. Ő jó franciás volt. Érdekelte ez a nyelv. Engem viszont totálisan hidegen hagyott. Nekem tökéletesen megfelelt az anyanyelvem, meg az olasz ismerete. Nem volt szükségem másra, főleg nem egy ilyen nyálas nyelvre.

Picture

Jelentés után a szokásos naplónyitogatás következett. Körülöttem mindenki feszült volt, senki sem akart felelni. Mr Greene lapozgatott egy ideig. Biztos voltam benne, hogy engem fog felszólítani, ami valószínűleg úgy is lett volna, ha Louie nem jelentkezik az utolsó pillanatban.
– Renben, Louie – szólt Mr Greene. – Akkor az első kérdés a Passé Composé. Mondd el, mit kell tudni róla!

Picture

– Na ezt megúsztam – gondoltam magamban. A padon fetrengve merengtem a semmibe, mikor egy összehajtott papír fecni landolt a kezem mellett.
„Hé! Mi volt ez tegnap a bárban? Raquel ”
Lassan felültem, és kérdőn meredtem Rockyra. Óvatosan oldalra fordult, és jelezte, hogy írjak.
„Mire gondolsz pontosan? Nem történt semmi.” 
Gondosan összehajtogattam és átpasszoltam a szöszinek. Pár pillanata múlva ismét nálam volt
„Semmi?? Nem nevezném semminek, azt a csókot. Miért tetted?”
Gyorsan ráfirkáltam a válaszom.
„Tettem? A csókhoz két ember kell. Te meg nem ellenkeztél. Egyébként most miért beszélsz velem? Mert nincs itt a „királynő”? Miért teszed azt, amit mond? Nem kellene a kvartett részének lenned, meglennének trióban is!”
Raquel egy ideig nem írt. Hintáztam a széken, forgattam a ceruzámat az ujjaim között, mikor hirtelen hozzám vágta a levelezésünket, majd suttogva nekem esett, hogy hagyjam békén, nem is ismerem, és ne merészeljem még egyszer megcsókolni.

Picture

Az óra felénél az ügyeletes lány lépett be a terembe. Sűrűn elnézést kért, amiért megzavarta az órát.
– Elnézést igazgató úr, de az igazgatóhelyettes asszony sürgősen kéreti.
– Mi történt? – érdeklődött Mr. Greene.
– Valaki betört a kémia laborba.
– Már megint? – kiáltott fel az igazgató, és szigorúan nézett rám.

Picture

– Igazgató úr, most tényleg nem én voltam – mentegetőztem, és közben örültem, hogy nem a szökőkútról van szó. – Egész órán itt voltam.
– Mikor történt? – fordult a lányhoz Mr. Greene.
– Nem tudják pontosan.
– Azonnal megyek – mondta a lánynak. – Gyerekek! Vége az órának. Elmehettek.

Picture

Amint kimondta fel is pattantam a helyemről egy „Hál’ Istennek” -kel. Kifelé menet felkaptam az összegyűrt papírlapot, és zsebre vágtam.

Picture

Szünetben a szökőkútnál lógtunk a haverokkal. Csak az ikrek, Ashton meg Ephram hiányoztak a bandából. Úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják a hétvégéjüket. Jól tették. Nekem is azt kellett volna.
Mindenféléről beszéltünk, de legfőképpen az esti koncertről. Már nagyon be voltunk zsongva Zoeval. Alig vártuk az estét. Azonban a jó hangulatnak Will Cox hamar véget vetett, mikor szekálni kezdte szegény Louie-t. Én meg nem az a fajta vagyok, aki szó nélkül tűri az ilyesmit.

Picture

– Hagyd békén! – rontottam Willnek. Közben némán jeleztem Louie-nek, hogy menjen el, én lerendezem. A fiú bólintott és megköszönte.

Picture

– Mi van, lúzer? Mit akarsz? Bemossak egyet? Félsz, mi? – támadt vissza Will.
– Tőled? – kérdeztem vissza lenézően. – Dehogy! Úgy ütsz, mint egy lány. Többször tapasztaltam. Te vagy az utolsó ember, akitől én félnék.

Picture

– Igen? – üvöltött összeszorított fogsorral és vörösödő fejjel. – Akkor ezt nézd! – Épphogy befejezte a mondatot, behúzott egyet, és kitört a bunyó.

Picture

Az egész suli az udvarra rohant. Körénk gyűltek, ki-ki a maga kedvencének szurkolva.
– Gyerünk Preston, adj neki!
– Ez az, fiúk, csak így tovább! Hajrá!
– Te vagy a jobb Will! – És ezekhez hasonló megjegyzések röpködtek a levegőben.
A verekedés akkor ért véget, mikor megjelent az igazgató.
– Azonnal hagyjátok abba! – ordította magából kikelve.

Picture

– Mindketten az irodámba! Most rögtön! – kiabált ránk idegesen. – A többiek meg órára!

Picture

– Még az ég is beborul tőletek, ez nem lehet igaz! Már másodszor a héten! Mi a fene bajotok van? – őrjöngött.

Picture

Will, mint mindig, most is megpróbált rám kenni mindent.
– Ő kezdte!
– Na persze – válaszoltam higgadtan.

Picture

– Engem nem érdekel, ki kezdte, de fejezzétek be! Kerüljétek el egymást jó nagy ívben, különben teszek róla, hogy szenvedés legyen az utolsó évetek!

Picture

– Will, hogy gondoltad ezt? Most a meccsnek kellene a legfontosabbnak lennie a számodra! Valóra válthatod az álmodat!
– Tudom. Elnézést igazgató úr, nem tudom mi ütött belém. Nagyon sajnálom. Ígérem, többször nem fordul elő! – Na ez az, amihez Will Cox igazán értett: a nyalizáshoz. Meg tettetni a kis ártatlant. Hogy lehetnek emberek, akik ezt beveszik? Mai napig nem értem…

Picture

– Preston, fiam, veled meg annyi bajom van, annyi bajt okoztál, hogy most rögtön kirúghatnálak! De kapsz még egy esélyt. Egy legeslegutolsót. Csak egy pici probléma, és repülsz! Világos?
– Igen.
– Most pedig mindketten büntetésben lesztek a meccs kezdetéig. Irány a fogda!

Picture

– Na neee! Már megint?!

The Torenos – A hatalom csapdájában – 3. Mozgás!

Picture

A bünti után az udvarra siettem. Zoe, mint mindig, most is ott várt rám. Újra sütött a nap. Senki nem mondta volna meg, hogy október vége van. Rohanni akartam Zoéhoz, de Will megállított.

Picture

– Ugye tudod, hogy ezzel még nincs vége? Ki foglak csinálni! – fenyegetett.
– Azt majd meglátjuk! – válaszoltam vállvonogatva. Próbáltam minél hamarabb lerázni, mert Zoe már nagyon türelmetlen volt.
– Preston, gyere már!

Picture

– Bocs. Sokáig voltam?
– Á dehogy! Még csak másfél órája várlak – morcoskodott Zoe.

Picture

– Ne haragudj, de a fogdában voltam egész nap – próbáltam elnézést kérni és magyarázatot adni.

Picture

– Ha nem verekedtél volna, nem kerülsz megint oda. Miért kell folyton bajba keveredned? Komolyan nem értelek! Miért jó ez neked? – mérgelődött Zoe.

Picture

– Nem hagyom, hogy az a mocsok bántson másokat.
– Értem, de ez már a sokadik eset. Greene-nek is elfogy egyszer a türelme.
– Hát, ja. Azt mondta, hogy ha csak egy icipici probléma is van velem, akkor kirúg.
– Ajaj! Jobb lesz vigyáznod! Nem akarok nélküled ballagni – mondta aggodalmasan. – Ígérd meg, hogy kerülöd a bajt!

Picture

– Nem lesz gond. Ígérem! De menjünk, mert éhen halok!
– Rendben. Menjünk.

Picture

Kedvenc gyorséttermünk felé vettük az irányt. Alig vártam, hogy beleharaphassak azokba az isteni finom hamburgerekbe. Már a gondolattól is összefutott a nyál a számban. Ám hamar köddé váltak ezek az ábrándok, mivel útközben Zoe szokásához híven fejmosást tartott.

Picture

– Jól van. Most már én is megéheztem. Készítek valamit. Közben azért folytatom a történetet.

Picture

Két óriás hamburger után alig bírtam feltápászkodni az asztaltól. De megérte! Jóllakottan útnak indultunk, és Zoét egészen az otthonáig kísértem.
– A műszülők mit szólnak a koncerthez? – érdeklődtem Zoe nevelőszüleiről.
– Műfater azt mondta, oké, műmuter meg nagy ívben tojik rá, mit csinálok. Nekik csak a pénz kell utánam. Alig várom már, hogy nagykorú legyek!
– Elhiszem. Egyébként lakhatnál velem – kacsintottam.
– Köszi! Ha így megy tovább, lehet, hogy igénybe veszem – mosolygott Zoe is. – Elkészülök és átmegyek hozzád. Oké?
– Rendben. Felhívom az ikreket, hogy ők is készüljenek.

Picture

– Csá!
– Ciao!

Picture

Hazafelé menet csak a koncert járt a fejemben. Ez az első alkalom, hogy lehetőséget kaptunk bebizonyítani mennyire jó banda vagyunk. Nem vagyok az az ideges fajta, de kivételesen eléggé izgultam. Attól tartottam, hogy kiállok a színpadra és elfelejtem a dalok szövegét. Pedig fejből tudtam mindet, és nem csak a szöveget, hanem az összes nóta hangszerelését is.
Egész úton a számokat dúdoltam: „…másképp alakul…lalala…lealáz…tucc tucc…enyém az éjszaka…”

Picture

A lakásba érve Damont a szobájában találtam. Megszeretgettem, majd megetettem. Zoe mellett ő volt a másik legjobb barátom. Szinte együtt nőttünk fel. Anyától kaptam a tizedik születésnapomra. Persze, akkor még kis törpe kutyi volt. Félt mindentől és ugatni se nagyon tudott. De most már belejött. Erős, okos, felnőtt kutya lett.

Picture

Kicsivel később felhívtam az ikreket, hogy mi a helyzet velük.

Picture

– Nyugi tesó, mi már egy ideje itt vagyunk teljes harckészültségben. Már be is hangoltunk, úgyhogy nektek kell igyekezni! – hangzott a fel nem tett kérdésemre a válasz Ashtontól.
– Oké-oké, hamarosan ott vagyunk! – hadartam, és abban a pillanatban le is csaptam a telefont.

Picture

Gyorsan átöltöztem, és mivel még Zoe nem ért ide, biliárdoztam egy kicsit. Aztán úgy belefeledkeztem a játékba, hogy észre sem vettem, mikor megjött.

Picture

– Na, kész vagy? Mehetünk? – sürgetett.

Picture

– Mindjárt. Csak még ezt begurítom – feleltem.
Miután sikeresen lyukat ért a golyó, elindultunk a klubba. Szerencsére nem volt messze a lakásomtól, így nem kellett kocsival vagy taxival menni. Ráadásul jól is esett az a kis séta abban az enyhe őszi éjszakában. A klub előtt már hatalmas tömeg álldogált. Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy talán be sem kellene mennünk. Mert hát mit is keresünk mi egy ilyen neves klubban? De aztán összeszedtem magam. A küszöb átlépésével valami különös nyugalom áradt szét bennem. Az előző bizonytalanság tovaszállt, és már alig bírtam kivárni, hogy felmehessek a színpadra.

Picture

– Sziasztok! Úgy látom, kezd egy kicsit ellaposodni a buli. Zúzzunk egyet! Benne vagytok?
– Igeeen! – ordította egy emberként a tömeg.

Picture

Most nem igazán érdekel, h egyedül vagyok, tudom miért.
Oh, ne! Nézd már megint megtettem.
Ugyanaz a hiba, nem tanulok belőle.
Gondolkodnom kéne, mielőtt bármit is mondok.
Úgy néz ki megint egyedül vagyok…
De nem bánom, jól érzem magam.
Újabb buli és rendben vagyok.
Ott a következő csajom!Most nem tudom mit mondjak, unom.
Ne hívj, nem akarok a barátod lenni.
Nem csak az én hibám, te is tudod.
De mindig jobb mást hibáztatni
Úgy néz ki megint egyedül vagyok…
De nem bánom, jól érzem magam.
Újabb buli és rendben vagyok.
Ott a következő csajom!

Jönnek és mennek, és nem érzek semmit.
Ez nem oké, szemét vagyok, de nem érdekel.
Nem tudom, mi a baj.
De ott egy másik csaj,
Bocs, mennem kell!

Picture

A dal közepén megérkezett a népszerűek csapata, természetesen Cassidy vezetésével és az elmaradhatatlan Will Cox-szal. Kicsit meglepett arcot vágtak, mikor megláttak minket a színpadon. Nem is bántam, hogy a város számos klubja közül pont itt kötöttek ki, ugyanis írtam egy számot csakis Will tiszteletére.

Picture

Nem én voltam, de én vagyok a hibás.
Csak én lehetettem, ki más?
Felém mutogat, pedig tudja jól,
Ha az én voltam, minden másképp alakul.Vigyorog magában, azt hiszi nyert,
Csak mert a balhét ma én vittem el.
De nem tudja ki itt az igazi ász,
Nem baj, majd mindjárt lealáz.

Enyém az éjszaka, bejön ez a stílus,
Érzem az ütemet, érzem a ritmust.
Kezemben pia, ágyamban lányok,
Nem, itt már nincsenek szabályok.
Most csakis én diktálok,
Látod, ez az én világom.

Szeméből gonosz irigység sugárzik,
Eszi a fene: mennyi lány vár rám itt.
Parti után buli, buli után parti,
Zene, pia, csajok, nem lehet megunni.

Szabad vagyok, érzem, hogy élek,
Minden éjszaka csak rám vár.
Enyém a világ, bármit elérek,
Csúcsszuper Sütikirály!

Picture

A koncert után a színpad mögött örültünk Zoéval. Ashton és Ephram azonnal leléptek, hogy ünnepeltessék magukat. A közönség reakciója egyértelmű volt. Imádtak minket. Kétszer is visszatapsoltak. Még jó, hogy sok számunk volt, és nem okoztunk csalódást. Annyira büszke voltam magunkra. Most már csak arra vártunk, hogy valaki felfedezzen minket.

Picture

Rendesen kimelegedtem, szükségem volt egy kis frissítőre. Meglepetésemre ki ült a bárnál? Hát Rocky! Ugyan ki más?
– Hú, öcsém, nagyon jól nyomtátok! Szerintem még igazi szupersztárok is lehettek – gratulált a csapos.
– Kösz, Eric! Azért nem vagyunk olyan profik – szerénykedtem.
– Viccelsz? Ilyen hanggal meg zenével bárkit lenyomtok!
– Egész tűrhető volt – szólalt meg végül Rocky.

Picture

 Tűrhető? – néztem rá csúnyán.
 Azért nem világszínvonal. Sőt! Inkább csak amolyan egy slágeres tini bandás beütésetek van – gúnyolódott Raquel.
 Nem tudtam, hogy ilyen szakértő vagy zenei téren. Szerintem nincs igazad.
– Hát, majd kiderül. Bár én nem nagyon láttam itt producert vagy menedzsert, úgyhogy ne számíts arra, hogy rögtön felfedeznek és sztárok lesztek.

Picture

– Preston! Két öltönyös fickó keres. Beszélni szeretnének veled. Kint várnak a klub előtt.
 Tényleg? Lehet, hogy egy kiadótól vannak – kezdtem örülni.

Picture

– Na látod, lehet, hogy máris felfedeztek, és holnap már szerződésünk is lesz – fordultam Rockyhoz.
– Azt nem hiszem. Szerintem ez ilyen emberek irodába hívnának és nem ki az utcára.
 Mindegy. Megyek és beszélek velük. Pá, Rocky!
 Raquel a nevem, miért hívsz Rockynak?
– Majd egyszer elmesélem – kacsintottam a lányra.

Picture

A kijárat előtt beleütköztem Audrey-ba és Cassidy-be, akik figyelmeztettek, hogy hagyjam békén Raquelt.
– Ne fáradj, nem vagy az esete! – szemétkedett Cassie.
– Majd meglátjuk! – feleltem, majd elsétáltam.

Picture

Amint kiléptem az ajtón, sejtettem, hogy baj van és lesz. A két öltönyös fickó nem a koncert miatt volt ott és nem is a banda miatt. Miattam. Csakis én kellettem nekik.

Picture

Gyorsan sarkon fordultam, de a kalapos fickó utánam szólt.
– Gyere csak vissza, öcsi! Azt hiszem, nem szeretnéd, ha utánad mennénk.

Picture

És valóban nem szerettem volna, ha utánam jönnek. Így nem volt más választásom: visszamentem.
– Szállj be a kocsiba! Mozgás!