Sims Addicts

– Valamit el kell mondanom neked – mondta a férfi komoran, miközben idegesen pillantott a teliholdra. – Mondd! Már úgyis mindegy – szólt a lány. – Én… nem vagyok ember. Bah… Hülyeség az egész. A világnak nem kell még egy…

– Hé! Itt van a mi kis író barátunk! – köszöntött a csapos, mikor leültem az egyik bárszékre. – Hát tudod… néha kell egy kis kikapcsolódás. – Persze, persze. A szokásos? Az elsőt én állom. – Hát ezért járok ide…

Aloysius ismét a zongoránál ülve töltötte szabadidejét. Folyton újra és újra ugyanazt a dallamot játszotta. Már nem is emlékezett hol és mikor hallotta, de a dal hallatára mindig előtörtek a lelke mélyéről az emlékei, többnyire azok, amelyekre nem akart emlékezni.…

– De jól nézel ki! – modtam Aderyn-nek, mikor az étterem előtt találkoztunk. – Köszi. Hova üljünk? – kérdezte, mikor leértünk a pincehelyiségbe. – Nem tudom. Mondjuk oda hátra? – tanácsoltam, erre ő bólintott, és leültünk. – És mit csináltál…

– Találtál két könyvet? Az tök jó! – örült az unokatestvérem, miközben nézegette a kezében lévő ötszáz oldalas könyvet. – Igen, és képzeld: csak egy dollár darabja. Simán megéri – mondtam nagy okosan. – Ugye, hogy jó volt eljönni ide! És miről szólnak?…

– Szóval te tényleg Angliából jöttél? – kérdeztem Aderyn-től, mikor megemlítette. – Aha. De ne mondd azt, hogy az akcentusomból nem jöttél rá. – Hát… van benne valami. De miért jöttél Amerikába? – Úgy tizennégy-tizenöt éves koromban költöztünk a városba…

– Komolyan elolvastad mind a két könyvet? – kérdezte Bonnie meglepődve. – Aha, és nagyon jók voltak. Sőt most még egyet elolvasnék, most rögtön – válaszoltam neki lelkesen. – Adok neked egyet, de csak azért, hogy tudd, mennyire szeretlek. – Imádlak. Mit kérsz cserébe?…

Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt történt. Egy ismeretlen férfit láttak a városban. Éjszaka érkezett, senki sem ismerte, nem látták az arcát. Bekopogtatott az első házba, ami az útjába került. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Sok vándor járta akkor a város utcáit,…