Egy grincs karácsonya
Egy grincs karácsonya – Epilógus: Február 27.
Akaratlanul is örökké a kék pulóvert kereste a szemem, ahányszor csak emberek közé mentem. Minden alkalommal, amikor hasonló árnyalatot láttam, összeugrott a gyomrom, hogy aztán csalódottan fújjam ki a levegőt, amint rájöttem, hogy megint nem ő volt az. Az eszemmel…
Egy grincs karácsonya – December 24.
Egykének lenni általában azt is jelentette, hogy az ember nem csak minden figyelmet bezsebel a szüleitől, hanem minden ajándékot is. Anya szerint ők igazán komolyan próbálkoztak, nehogy elkényeztessenek engem, de apa minden egyes alkalommal, amikor ez szóba került, felhívta rá…
Egy grincs karácsonya – December 23.
Életem talán legellentmondásosabb érzései kavarogtak bennem egész nap. Egyfelől a karácsonyi készülődés és a házban terjengő süteményillat felmelegítette egy kicsit a lelkemet, másrészt viszont nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Gabrielt talán éppen ezekben a percekben műtötték. Amikor még azon töprengtem,…
Egy grincs karácsonya – December 22.
Nem egészen így képzeltem el a véradásos dolgot. Azt hittem, aláíratom a szüleimmel a beleegyező nyilatkozatot, aztán bemegyek a kórházba, ahol leveszik a véremet, és esetleg a nővérek rám mosolyognak, és azt mondják, milyen bátor vagyok. Ehhez képest csak a…
Egy grincs karácsonya – December 21.
Sosem adtam még vért. Valahogy eddig nem is éreztem ellenállhatatlan késztetést, hogy megtegyem, de amióta csak megtaláltam a posztot Gabriel mosolygós képével és a véradási felhívással, másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy segítenem kell. Anya először rögtön lehűtött azzal,…
Egy grincs karácsonya – December 20.
Hetek óta ez volt az első olyan nap, amikor egyáltalán nem mozdultam ki otthonról. Egy kicsit fájt a torkom és a fejem, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy ennek mi volt az oka. Előző este sokáig bolyongtam a városban…
Egy grincs karácsonya – December 19.
Annyi mindenről beszélgettünk Gabriellel az utóbbi időben, hogy már nem is igazán tudtam elképzelni, mivel fog előállni a játéka tizenötödik, és egyben utolsó napjára. Az elmúlt két hétben hol megindító, hol szinte semmiségnek tűnő gondolatokat osztott meg velem, de mindezt…
Egy grincs karácsonya – December 18.
– Hová megyünk? – kérdeztem Gabrielt, aki viszont egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki szerette volna felfedni előttem a terveit. Ha őszinte akarok lenni, nem lepett meg, mert az elmúlt hetekben már volt lehetőségem kitapasztalni a módszereit. Tudtam, hogy…