Ezüst Krónikák kategória bejegyzései

Ezüst krónikák – 1. Földre hulló korona

Picture

Valamikor réges-régen, egy távoli vidéken, volt egyszer egy ország, Merania. Zöld erdeit, dús mezőit, kristálytiszta vizű folyóit messze földön ismerték, hírnevét és gazdagságát mégis a kiváló, lágyan fénylő meraniai ezüst alapozta meg, melyből sosem volt hiány a bányákban. Virágzó királyság volt egykoron, trónján hatalmasabbnál hatalmasabb uralkodók követték egymást. Közülük is kiemelkedett bölcsességével és igazságosságával IV. Henrik király. Váratlan és tragikus halálát követően, mivel fiú trónörökös már nem volt, idősebbik leánya, Isabella került a trónra, első női uralkodóként. Ezzel új fejezetet nyitott az ország történelmében, előtte állt az út, hogy ősei nyomdokaiba lépjen, és legendává váljon. Vajon sikerült-e neki? Nos, ami azt illeti…
***
– Hazaáruló!
– Szégyen és gyalázat!
– Eladott minket!
– Szembefordult a saját népével!
– Halál a királynőre!

Picture

Lys, mintha csak víz alatt lenne, tompa visszhangként érzékelte a dühtől – és alkoholtól – megrészegült tömeg tombolását. Ujjai egészen elfehéredtek a levél szorításától. Pár másodpercig még szoborrá dermedve állt, végül a zenészlány rátalált hangjára.
– Állj, emberek! Nem tudjátok a teljes igazságot! – fakadt ki. Csilingelő hangját elnyelte a tömeg zúgása.

Picture

– Gyújtsuk fel a palotát! Legyen ez a mi ajándékunk! – üvöltötte valaki.
A javaslatot hangos egyetértés követte.

Picture

Lys úgy döntött, taktikát vált. Egy ugrással a színpadon termett, szeretett lantjával a kezében. A hangszer máskor lágyan muzsikált az ujjai alatt, ezúttal viszont kellemetlenül éles, disszonáns hangok áradtak belőle, melyek leginkább egy fajfenntartási ösztöneinek engedelmeskedő macskáéra emlékeztettek. A lánynak pontosan erre volt most szüksége – ettől garantáltan rá irányul majd a figyelem. Nem is tévedett.
– ÁÁÁ!
– Mi ez a macskazene?!
– Kit nyúznak?
– Cirmi, te rühes dög, hát itt bujkálsz!
– Emberek, figyeljetek rám és higgadjatok le! Mielőtt nekiestek a palotának, valamit tudnotok kell! Az a…
– Ugyan mit tudsz te, amit mi nem? – kiabálta be valaki.

Picture

– Minden le van írva itt, ebben a levélben! – fakadt ki Lys. Emeltebb hangja magára vonta a kívánt figyelmet, de legalábbis egyméteres körzeten belül elnyomta az óbégatást.
– Akkor mire vársz? Olvasd fel!
– Igen, rajta, olvasd csak!
– Nem. – Lys leeresztette kezét. – Jobb, ha inkább elmesélem. – Egy pillanatra megakadt, keresve a megfelelő szavakat. – Isabella királynő nem azért tette, amit tett, mert… – megrázta fejét. – Tudjátok mit, inkább kezdjük az elején, rendben? Voltaképpen a koronázása napján kezdődött minden…
***

Picture

A katedrális padsorai teljesen megteltek, mindenki arra várt, hogy az új uralkodó fejére kerüljön a korona. Isabella szinte transzszerű állapotban vonult végig az oltárhoz vezető lila szőnyegen. A rengeteg ember látványa megbénította, szinte a hátában érezte a kíváncsi tekinteteket, sőt, mostohaanyja, Nerissa fogának csikorgását is hallani vélte.
Peter főpap a tőle megszokott erővel és lendülettel mondta a koronázási szentmise szövegét, ékes szavai azonban ezúttal nem jutottak el az újdonsült királynő fülébe, aki szentül meg volt győződve róla, hogy torkában dobogó szívét még a leghátsó padsorokban is tisztán lehet hallani.
Végül eljött élete legfontosabb pillanata.
– Akarsz-e a szent jakobán egyháznak és papjainak védője és oltalmazója lenni?
– Akarok. – A válasz még kissé halk, bizonytalan volt.
– Akarod-e az országot atyáid igazsága szerint kormányozni és védelmezni?
– Akarom! – Isabella rátalált hangjára, mely immár visszhangzott a hideg kőfalakról.

Picture

– Úgy legyen! – A főpap a nő fejére helyezte a kis ezüstkoronát. – Az Őrző áldásával Isabella Arendsor Merania királynője!
Ahogy tekintetük találkozott, a férfi ajka halvány, bátorító félmosolyra húzódott – ritka gesztus volt a részéről.
A résztvevők felálltak, és vad éljenzésbe kezdtek.

Picture

Isabella büszkén felszegte fejét, s szembefordult velük. Tekintete kissé riadt, de határozott volt. Furcsa érzés volt koronát viselni. Kicsit nagyobb volt a kelleténél, és olyan nehéz, olyan nagyon nehéz…
A katedrálisban lezajló koronázási szentmise után, melyen közvetlenül csak a kiváltságosok vehettek részt, egy nyitott tetejű hintó vitte körbe Isabellát a királyi városon, az ünneplő tömeg éljenzésétől kísérve. A lelkesebb alattvalók egészen a palotáig vezető emelkedőig uralkodójukkal tartottak. Ezt követte a bevonulás a trónterembe, ahol a királynő elfoglalhatta az őt megillető helyet.

Picture

Ám előtte még, hogy kicsit fellélegezzen, és tartson egy kis hatásszünetet a nagy bevonulás előtt, a terasz korlátjához lépett, ahonnan be lehetett látni az egész környéket. A palotát pontosan ezért emelték a meredek sziklafalra, hogy az uralkodó, mint az Őrző által kiválasztott vezető, ugyanúgy szemmel tarthassa népét, ahogyan az Őrző is figyeli az embereket odafentről.

Picture

A táj mesébe illő volt. Mint mindig, Isabellának most is elakadt a lélegzete a látványtól.
Egyszerre mámorító és ijesztő volt a gondolat, hogy itt most már ő az úr, mindenki az ő parancsainak engedelmeskedik. Azt mondják, a hatalom íze megrészegít, olyan, akár a jó bor. Kár, hogy Isabella ki nem állhatta bort… A koronára és a vele járó hatalomra sem ő vágyott. El sem fogadta volna, főleg az akkori kényes politikai helyzetben, ha… ha nem ez lett volna szeretett édesapja kívánsága.
Isabella vonakodva elhúzódott a korláttól. Ideje bevonulni a trónterembe, ahol fogadhatja a hazai és külföldi előkelőségek, a követek és uralkodók köszöntését.
Az őrök illedelmes meghajlással kitárták uralkodójuk előtt a kaput.

Picture

Henrik király halála után a trónterem drámai átalakításon esett át. Isabella csodálta, hogy mostohaanyja és húga, Rosaline a temetés és a koronázás megszervezése mellett erre is tudtak időt és energiát szakítani. Az elmúlt időszakban ő maga csak csendben sírdogált a szobájában, az orrát is alig dugta ki.
Isabella minden méltóságát összeszedve vonult a trónszékhez, ahol már várta mostohája és (fél)testvére. Ám ahogy odaért és helyet foglalt volna, váratlan kellemetlenség történt: ahogy leült, olyan ügyetlenül hajtotta előre a fejét, hogy az ezüstkorona leesett a fejéről, s csilingelve a padlóra hullt. Miután a visszhangja elült, egy pillanatra dermedt csend támadt, majd a királynőt rémült, szánakozó és kárörvendő tekintetek tengere árasztotta el.
Isabella szinte hallotta húga kitörni készülő, elfojtott kuncogását, hátát valósággal perzselte mostohaanyja lesajnáló-dühös tekintete.

Picture

Mikor visszaadták neki koronáját, vöröslő arccal visszatette a fejére, majd visszaült a helyére, s magában azért fohászkodott, bárcsak megnyílna alatta a föld, és elnyelné.

Picture

A napot zártkörű ünnepség zárta a palota dísztermében. Isabella nem sok kedvet érzett a tánchoz – a legkevésbé sem vágyott rá, hogy csetlés-botlásán röhögjön mindenki –, ehelyett inkább a helyén üldögélt, és próbált észrevétlen lenni, ami nem könnyű feladat, ha az ember az est főszereplője, és nem mellesleg, királynő. Szokásával ellentétben egy kupa bort kortyolgatott, méghozzá a legjobb tredony-i fajtából. Nem mintha érzékelte volna, hiszen számára az alkohol maró íze minden mást elnyomott, most csakis a feszültségoldás volt a célja.
Tekintete a táncolókra tévedt.

Picture

Majdnem elnevette magát, amikor meglátta Lady Jennát – akit a rossz nyelvek csak „Sir Jennának” csúfoltak –, Merania legkiválóbb lovagját: a nőről lerítt, mennyire feszeng csinos ruhakölteményében; ha teheti, valószínűleg ide is páncélban jött volna el. Ennek ellenére igyekezett magabiztosan táncolni lovagtársával, Sir Erickel. Isabella elkapta a tekintetét, arcát elöntötte a forróság. Kicsit erős ez a bor, vélte. Ekkor észrevette húgát, Rosaline-t is, aki légies könnyedséggel táncolt a terem közepén. Nem mintha őt lehetett volna nem észrevenni: láthatóan remekül érezte magát, jelenlétével szinte beragyogta a termet, mindent és mindenkit elhomályosítva maga körül.

Picture

Isabella szomorkásan, leheletnyi irigységgel szemlélte világszép húgát. A hercegnőt Merania legszebb nőjének tartották, ezért kapta a Merania Rózsája becenevet. Számos férfi igyekezett a kegyeibe férkőzni, és Rosaline ezzel tisztában volt. Élvezte és ki is használta a rá irányuló figyelmet. Igéző tekintetével, csábos mosolyával és kecses mozdulataival bármit el tudott érni: ha ő egy jóképű férfire kivetette a hálóját, az hamarosan a lábai előtt hevert. Az ujja köré csavart úriember ezután már nem volt érdekes számára, nyomban új préda, új kihívás után nézett. Sokan próbálták már elnyerni Rosaline szívét, mások viszont úgy vélték, felesleges, hiszen ami nincs, azt nem lehet elnyerni.
Nővére sem volt kifejezetten csúnya, inkább átlagos, ám Merania Rózsája mellett kifejezetten száraz, szürke kórónak érezte magát. Neki is akadtak persze hódolói és kérői – bár ő úgy érezte, ez inkább szól a rangjának, mint önmagának –, ám őket illedelmesen, de határozottan visszautasította. Régen úgy gondolta, a kezéről úgyis édesapja dönt majd, a szíve pedig már réges-régen másé volt – csak éppen az illető nem tudott erről.
Révedéséből mostohaanyja halk, megvető megjegyezése zökkentette ki.

Picture

–  Nincs is szebb látvány egy részeg királynőnél. Csak így tovább, mutass jó példát a népnek!
Isabella kedvetlenül tette le poharát. Valahogy már nem kívánta az italt. Ahogyan az ételt sem, holott a díszvacsorára alaposan megéhezett, ám mostohaanyja jószándékú megjegyzése, miszerint az udvari szabónak megint mennyivel bővebbre kellett engednie a koronázási ruhát a legutóbbi próba óta, nyomban elvette az étvágyát.

Picture

– Isaaa, gyere táncolni! – Rosaline egyszer csak ott termett előtte. Szeme huncutul csillogott, ahogy nővérére nézett. – Mindenki azt szeretné, ha a királynő neki adná az első táncot. Sorban állnak a megtiszteltetésért, ráadásul csupa helyes fiatalember… hercegek, grófok, lovagok… jó, Vincentet nem adom, de nézd csak, szegény Eric úgyis egyedül jött, ő biztosan örülne neked. Naaa!
Nővére összerezzent.
– Fáj a lábam – vágta ki magát. – Te menj csak, mulass jól, és táncolj helyettem is – sóhajtotta.
– Ahogy gondolod – adta fel Rosaline csalódott arccal, majd elvegyült a tömegben.
– Nem is baj – helyeselt Nerissa. – A leesett korona már épp elég cirkusz volt a népnek.  Ha még a parketten is bohóckodnál, szegények megpusztulnának a röhögéstől.

Picture

Isabella nem felelt, arca égett a szégyentől és az indulattól. Mostohaanyja ismét elérte, hogy egy percig se érezze jól magát. Szívből remélte pedig, hogy így, hogy királynő lett, Nerissa majd visszafogja magát egy kicsit, azonban pont fordítva történt: mostohája személyes sértésnek vette, hogy Isabella a kifejezett kérése ellenére sem mondott le a trónról Rosaline, a vér szerinti lánya javára, és ezt éreztette is. Isabella általában nem mert ellentmondani Nerissának. A koronát is csak azért fogadta el, mert tudta, édesapja így akarta volna – márpedig a vágy, hogy hőn szeretett apja kívánságát teljesítse, erősebbnek bizonyult a mostohájától való félelménél.
A királynő behunyta a szemét. Szinte számolta a másodperceket, mikor szabadulhat végre, és távozhat úgy, hogy ne sértse az illemet. Úgy érezte, ennél rosszabb már úgysem lehet.
Mekkorát tévedett!

Picture

Szinte a semmiből egy alacsony, kövérkés öregasszony termett az asztala előtt. Az újdonsült királynő észre sem vette, mikor és hogyan került oda. A banya külsejű asszonyság szeme nem sok jót ígér, tekintete zavart volt és ideges.
– A szent korona a földre hullott! – jajgatott. – Ez nagyon rossz ómen, felség! Az új uralkodó nem sokáig maradhat trónján! Romlásba dől ez az ország! Jaj nekünk!
A zene nyomban elhallgatott, minden tekintet a királynő asztalára irányult.
Pompás, gondolta Isabella, éppen erre volt most szükségem… Kínjában már nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Ekkor jeges borzongás futott végig a gerincén, hiszen tudatosult benne, hogy fogalma sincs róla, ki ez a nő: nem látta sem a trónteremben, sem az ünnepségen egészen idáig, ráadásul varjúszerű öltözékével kirítt a tömegből. Hol volt eddig, és hogy került ide?

Picture

– Ostoba, babonás vénasszony! – A határozott férfihang az égzengés erejével dörrent. – Mit merészel? Hordja el magát és az ostobaságait, de most rögtön, és imádkozzon az Őrzőhöz! – Peter főpap érzékelte a „veszélyt”, és nyomban odasietett. Szeme villámokat szórt.
Az öregasszony szúrós tekintettel nézett vissza rá.
– A túl hamar felragyogó csillag hamar leáldozik – mondta egyszerűen, és öreg lábain meglepően gyorsan haladva elvegyült a tömegben. Peter gyilkos tekintettel nézett utána.
– Ezt nem ússza meg! Felség, ha utasítja az őrséget, hogy fogják el, én akár még ma…
– Hagyja csak – csitította Isabella. – Ez a szerencsétlen, idős asszony biztosan nem akart semmi rosszat. Talán kicsit bomlott is szegény, lehet, nem is tudja már, miket beszél. Kérem, legyen vele elnézőbb.

Picture

– Elnézőbb? Nézze, felség, én elnéző és türelmes vagyok az idős emberekkel, az ostoba babonákkal viszont a legkevésbé sem. Talán a megfelelő oktatással, vagyis a Szent Könyvben leírtak alapos tanulmányozásával végleg eltűnnének. Feltételezem, az édesapja beszámolt önnek az új iskola építésének tervéről.
– Igen, tudok róla. Szeretném is megvalósítani. – Isabella szeme felcsillant. Annyi ötlete volt!  – Úgy vélem, igen hasznos lenne, ha minden…

Picture

– Bocsásson meg, de úgy vélem, az államügyek ráérnek holnapig – fordult Nerissa a főpaphoz. – A lányomnak biztosan megterhelő most ilyesmivel foglalkozni. Ez az este az ünneplésről szól.
Isabella mély levegőt vett. Pedig egy egész másodpercig jól érezte magát!
– Teljesen igaza van – látta be Peter. –  Holnap viszont mindenképp szeretném átbeszélni önnel a dolgot, felség.
– Ez csak természetes – bólintott a királynő. A férfi arcát látva rájött, hogy ő is legalább olyan jól „szórakozik” ezen az ünnepségen, mint ő.
– Borzalmas ez a zene – váltott témát a főpap. – Bűn, amit ez az udvari bolond a hegedűvel művel. Ha ezt meggyónja, az legalább húsz Miőrzőnk lesz, de ha nem hagyja abba hamarosan, harminc is lehet.

Picture

Isabella halkan kuncogni kezdett, ám a főpap csodálkozó-rosszalló tekintetéből rájött, hogy teljesen komolyan mondta.
– Khm, bocsánat  – sütötte le a szemét.
– Már megbocsásson, de Barnie-t személyesen kértem fel, hogy zenéljen ezen a jeles eseményen. Én nagyon kedvelem a zenéjét – közölte Nerissa vicsorgásnak beillő mosollyal. Barnie, az udvari bolond alapvetően ügyes hegedűs volt, de pár pohár ital után, amelyet a legkevésbé sem vetett meg, a játékát bármelyik szerelmes macska megirigyelhette volna.
Peter elgondolkodott, majd vállat vont.
– Végül is, a pocsék zenei ízlés nem bűn – hümmögte.
Isabella nem értette, hogy tud Peter ennyire nyugodt maradni. Ha őrá nézett volna úgy Nerissa, mint most a főpapra, ő már a leggyorsabb menekülési útvonalat kereste volna.

Picture

A kínos beszélgetést Rosaline csengő kacagása zavarta meg, mely egészen az asztalig elért. A hercegnő általában ügyelt rá, hogy nyilvános helyen betartsa az illem szabta határokat és kereteket – feszegetni szokta és szerette is ezeket, de át nem lépte volna őket. Most viszont (talán a pár pohár bor hatására) leplezetlenül kacérkodott Sir Vincenttel, az aktuális kedvencével. A fiatal lovag kiváló eredményeket mutatott fel a megnyert lovagi tornák és az összetört női szívek számában egyaránt. Kivételesen jóképűnek tartották, és sok hölgy epekedett utána, ám Isabella véleményét egyetlen szóban össze lehetett foglalni róla: bájgúnár.

Picture

– Úgy látom, a hercegnő igen jól szórakozik. – Peter hangja tele volt rosszallással. – Az a ruha pedig kissé kihívó, nem gondolja? Na és ez a viselkedés! Nem vagyok benne biztos, hogy ez… helyénvaló.
Isabella majdnem elnevette magát. Kihívó? Talán egy kissé, hiszen tökéletesen látni engedte a hercegnő csinos alakját, de ez legalább nyakig zárt volt, csak az áttetsző barna csipke sejtetett valamit (azaz nagyon is sokat), mégis, ahhoz a köldökig kivágott ruhakölteményhez képest, amelyet eredetileg fel akart venni, kifejezetten szűzies volt. Nerissa és ő csak közös erőfeszítéssel tudták kiimádkozni a hercegnő kezéből az említett ruhadarabot, mire Rosaline ezt a rózsaszín-barna, szorosan testhez simuló csodát választotta helyette.

Picture

– Rosaline egyszerűen… ilyen – sóhajtotta. – Hiszen csak tizenhat éves. Pár év, és megkomolyodik. – Vagy nem, tette hozzá magában.
– Ha megengedi, felség, ilyen idősen ön nem így viselkedett.
A királynő ezt elismerésnek vette.
– Meglehet. Végül is, nem vagyunk egyformák. Viszont most már későre jár. – Örömmel vette észre, hogy eljött az idő, amikor anélkül távozhat, hogy megsértené az illemet. Gyorsan felkelt hát a helyéről. –  Én most visszavonulok, holnap hosszú nap lesz. További jó mulatást!
Ahogy elindult az ajtó felé, észrevette, hogy egy ismerős alak közeledik felé. Kissé elpirulva megszaporázta lépteit, hogy elkerülje a találkozást, ám szétszórtsága miatt az ajtóhoz érve majdnem beleütközött a hűséges királyi tanácsadóba, Lawrence-be.

Picture

– Bocsánat – hebegte.
– Felség! – hajolt meg az ősz hajú férfi. Arca zaklatott volt. – Éppen önt keresem. Végre vannak hírek. Ezt a levelet az imént hozta a postagalamb, és…
– Hadd lássam. – Isabella remegő kézzel tekerte szét a papírt. Szemével végigfutott az üzeneten. Arca egy árnyalattal fehérebb lett.
– Jaj, ne – nyögte. – Ez rettenetes!

Ezüst krónikák – 2. Ezer rózsaszál

Picture

– Tredony elesett – mondta színtelen hangon a királynő. Szemével újra végigfutott az üzeneten.

Felség,

Tredony elesett. Van egy majdnem biztos tippem, ki lesz a következő… Edward nem normális, még én is kezdek megijedni tőle. A részletekről majd személyesen beszámolok, a legközelebbi hajóval érkezem. 

Alázatos szolgája,

C.H.

Ha nem félnék a Verem szörnyétől, most azt mondanám, én megmondtam előre.

Tredony tehát elvesztette az Advortonnal vívott háborút, állapította meg Isabella keserűen. Ez ugyan nem lepte még, mégis nagyon aggasztó fejlemény volt: Edward király újabb területet hódított meg, méghozzá Merania szomszédját és legfőbb kereskedelmi partnerét.

Picture

A hódítások hét éve kezdődtek. Edward apja, II. Richard király uralkodása alatt kitört a háború Ticktop és Advorton között. Advorton győzött ugyan, ám Richard király életét vesztette a csatában. Miután trónra került, Edward békésnek és megnyerőnek tűnő modorával elnyerte a környező országok bizalmát, nem sokkal később azonban felfedte valódi szándékait: amikor Snordwich és Burdley között konfliktus tört ki, ő segítséget ajánlott az utóbbinak, amit a burdley-i uralkodó örömmel fogadott. Együttes erővel le is győzték Snordwichet. A burdley-iek csak azt nem sejtették, hogy a segítségnyújtás ára a szabadságuk lesz: Snordwich után Edward könnyűszerrel vette át a hatalmat a háború miatt meggyengült Burdleyben is. A lakosság próbált tiltakozni és ellenállni, ám a lázadókat a híresen jól felkészült és felfegyverzett advortoni csapatok könnyedén leverték. Nemrégiben pedig komoly vita támadt Advorton és Tredony között néhány újonnan kivetett vám és korlátozás miatt, ami odáig fajult, hogy Tredony hadat üzent Advortonnak. A végeredményről a fenti levél tanúskodik.
***

Picture

Isabella másnap hajnali ötkor mostohája rideg tekintetével találta szembe magát, ami látványnak talán nem volt a legszebb, az álmot viszont azonnal kiverte a szeméből. Nerissa kimért hangon felkérte Lawrence-t a királynő napirendjének ismertetésére, aki együtt érzően sorolta: szemle a környéken lóháton, reggeli családi körben, alattvalók kéréseinek és panaszainak meghallgatása, követek fogadása, egy hajó avatása, kérvények és dokumentumok átolvasása és aláírása… Isabella napjának szinte minden perce be volt táblázva.
A reggeli szemlét Isabella nagyon élvezte, hiszen imádott lovagolni. A friss levegő teljesen feltöltötte, így élénken csillogó szemmel tért vissza. Még az sem zavarta, hogy Nerissa folyamatosan beszélő árnyékként követte. A lovaglás végén még eltöltött egy kis időt kedvenc lova társaságában, hagyva, hogy mostohaanyja előremenjen a reggelihez.

Picture

Mikor ő is visszaindult a palotába, a kapuban Lawrence várta egy szál rózsával a kezében. Arcán enyhe aggodalom suhant át, ahogy meglátta a királynőt. Kérdő tekintetére Lawrence főhajtással válaszolt.
– Felség, amíg odavolt, érkezett az ön számára egy… ajándék Edward királytól. Ezer szál tredony-i rózsa. Ilyenek, mint ez, nézze csak  – nyújtotta át a kezében tartott virágot. Isabella elvette és megszemlélte. Kétségkívül csodaszép volt.

Picture

– Jó reggelt mindenkinek! Ó, hiszen ez rózsa! – csillant fel az érkező Rosaline szeme. Lawrence főhajtással köszöntötte.
– Igen, hercegnő. Egészen pontosan ezer szál érkezett, bár most kivételesen nem önnek, hanem a királynőnek.
Roslaine-nak leesett az álla.
– Isa, mégis ki küldene neked rózsát? Méghozzá ezer szálat! Nekem még soha senki nem küldött ennyit! – duzzogott Rosaline, miközben  irigykedve nézte a virágot nővére kezében.
– Nem mintha panaszkodnod kellene, lassan külön szobát kell nyitnod a neked küldött ajándékoknak – vágott vissza csípősen a királynő. – Egyébként Edward küldte őket. Kíváncsi lennék, miért.
Rosaline úgy nézett rá, mintha kételkedne nővére épelméjűségében.
– De Isa, ez tredony-i rózsa, a létező leggyönyörűbb fajta! Szerintem egyértelmű az üzenet.
– Tredony-i rózsa… – ismételte el húga szavait Isabella. – Ó, értem már! Ez burkolt fenyegetés. A rózsa olyan vörös, mint a vér. Vagyis, ha nem hódolunk be, úgy járunk, mint Tredony: vérontás lesz, és úgy kaszabol le minket is, mint ezeket a rózsákat. Na, azt lesheti! – Egyre jobban eluralkodott rajta az indulat. – Különben is, ki nem állhatom a rózsákat, nincs még egy ilyen hivalkodó virág! Lawrence, kérem, tüntesse el őket a szemem elől.
– Mit csináljak velük?

Picture

– Ajándékozza el, vagy dobja ki az összeset. Vagy égesse el. Vagy dobja a folyóba, nekem mindegy, csak ne is lássam őket! Most pedig megyek átöltözni. A reggelinél találkozunk!  – Laza mozdulattal a földre hajította a virágot, és siettében még éppen rálépett a vétlen növényre.
Rosaline fejcsóválva nézett utána. Hát, nem pont erre gondoltam… melyik nő nem örül, ha virágot kap? 
***

Picture

Pontban nyolckor Isabella már a trónszéken ült, és várta alattvalóit kihallgatásra, akik jöttek is sorban. A királynő a tőle telhető legnagyobb türelemmel és igazságossággal próbált eleget tenni a hozzá intézett kéréseknek. Nerissa egy percre sem hagyta magára, éberen őrködött, nehogy lánya valami „butaságot” kövessen el.
Egyszer csak Lawrence lépett hozzá, és fojtott hangon odasúgta neki:
– Felség, Christian Hale megérkezett, jelentést tenne a Tredony-Advorton helyzetről.

Picture

A királynő kapva kapott az alkalmon, hogy végre felkelhet helyéről, kinyújtóztathatja lábát, és kikerülhet a figyelem középpontjából.
– Üzenem neki, hogy menjen azonnal tanácsterembe. Oda várom Lady Jennát, Sir Ericet és Sir Vincentet is. Kérem, küldessen értük. – Henrik király Lawrence mellett mindig az ország három legkiválóbb lovagjával tárgyalta meg a katonai kérdéseket, így Isabella is teljes mértékben megbízott bennük. – Természetesen önre is számítok, és persze rád is, Nerissa.
***
Isabella nem sokszor járt még a tanácsteremben, így enyhe izgalommal, kissé tanácstalanul lépett be és nézett körül. Úgy érezte, az impozáns kőszobrok szigorúan, tekintélyt parancsolóan egyenesen őt nézik.

Picture

Mikor teljes lett létszám, a figyelem egy fiatal, szőke fiúra irányult, aki az uralkodóval szemben, az asztal túlsó végén foglalt helyet. A fiú lazán körbenézett, és elkezdte mondandóját.

Picture

– Szóval, Edward gyakorlatilag porrá verte Tredony seregét. Röpke két óra alatt. Most komolyan, háromszoros túlerővel szemben mire számítottak? Bár gyanítom, Edward fordított aránnyal is győzött volna. Hogy jutott eszébe Tredonynak hadat üzenni, amikor épkézláb hadserege sincs, annak is a nagy része advortoni zsoldosokból áll?
– Nyilván arra számított, hogy vagy mi lépünk közbe, vagy Crafthole, esetleg együtt – vetette fel Vincent.
– Akkor Leopold király elszámította magát – állapította meg Christian. – Most már késő. Akkor kellett volna lépni, amikor Edward elfoglalta Burdleyt is, akkor együttes erővel meg lehetett volna állítani, de így már csak imádkozhatunk. Most mielőbb el kell adni az ezüstkészletet, és fegyvereket vásárolni Crafthole-tól, amíg még lehet. Biztos forrásból tudom, hogy Edward egyik első intézkedése lesz megtiltani a meraniai ezüst behozatalát Tredonyba.

Picture

– Logikus lépés. Ezzel elvágná Meraniát a legnagyobb ezüstpiacától – bólintott Vincent. – Az összes többi országban, amit elfoglalt, pedig akkora vámot fog kivetni rá, hogy nem éri majd meg kereskedni vele.

Picture

– Ezt nem hagyhatjuk! – fortyant fel Jenna. – Megelőző csapást kell mérni Edwardra, még mielőtt ő tesz lépéseket!
– A jelenlegi helyzetben ez öngyilkosság lenne – tiltakozott Eric. – Ráadásul milyen alapon? Az Advorton–Tredoy konfliktus nem Merania ügye volt, Henrik királyunk nem véletlenül nem akart belefolyni.
– Kivételesen Erickel értek egyet – Christian elhúzta a száját. – Ti nem láttátok, mire képes Edward. Meraniában jelenleg sincs se ütőképes hadsereg, se rendes fegyverzet. Nincs semmi más, csak ezüst. Vagy a nyakunkon marad, vagy fegyvert kovácsolunk belőle. Mert arra előbb-utóbb szükségük lesz.
– Márpedig az összecsapás elkerülhetetlen. – Vincent Jenna pártájra állt. – Nem szabad megvárni, hogy Edward ellehetetlenítsen bennünket. Ennél jobb úgysem lesz a helyzet.

Picture

– Vagyis választhatunk, hogy most vagy később verje szét Meraniát? – ellenkezett Eric. –Talán lenne mód rá, hogy megegyezzünk Edwarddal, és elkerüljük a háborút. Henrik király is mindig békés megoldásokat keresett.
– Persze, mert megtehette – mutatott rá Vincent. – De Edward és a békés megoldás két egymást kizáró fogalom.
– Így van. – Jenna hevesen bólogatott. – Ha a meraniaiakban van elég elszántság, akár sikerülhet is. A siker nem csupán a fegyvereken és a katonák számán múlik. Még az is lehet, hogy végül Crafthole is mellénk áll. Nyilván ők is érzik a veszélyt.
– Majdnem pontos idézet Leopold királytól – jegyzete meg gúnyosan Christian. – Ő is pont ebben bízott. Nem, nem szabad ész nélkül belemenni egy háborúba, főleg nem arra várva, hátha valaki segít. Valahogy belülről kellene kikezdeni az advortoniakat. Vagy ha a meghódított területeken élőket győznénk meg valahogy…

Picture

– Ami úgy pár éven belül sikerülhetne is, annyi időnk viszont nincs. Már megbocsáss, Christian, de neked annyi a dolgod, hogy a híreket szállítsd, a stratégiai tervezés nem a te feladatod – vágott közbe hűvösen Vincent. – Ezt bízd ránk és a királynőre.

Picture

– Rendben, akkor oldjátok meg nélkülem! – jött a sértődött válasz.  – De hadd emlékeztesselek, hogy én voltam ott, én láttam, mire képes Edward. Ha háborúzni akartok, csak tessék, de én addigra árkon-bokron túl leszek!
– Tőled egyébként sem számítunk másra – vetette oda foghegyről Jenna.
– Mit akarsz ezzel mondani? – Christian szeme fenyegetően összeszűkült.
– Ezt most rögtön fejezzétek be! – Eric megemelte hangját. – Személyeskedéssel nem megyünk semmire. Egyelőre még nincs veszély, ráérünk alaposan és higgadtan átgondolni a helyzetet. – Majd szelíden a királynő felé fordult. – Felség, önnek egy szavát se hallani. Ön mit gondol a helyzetről?
Minden tekintet Isabellára szegeződött.

Picture

– Nos, én úgy vélem… – A királynő lesütötte szemét. Az eddigi vitát fejét kapkodva figyelte, s titkon azt remélte, kimaradhat belőle, holott tudta, a döntést neki kell meghoznia. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok.
– Mondjad csak, lányom – biztatta gúnyosan Nerissa. – Hátha hallhatunk tőled végre egy épkézláb megnyilvánulást, ha már rendet tartani képtelen vagy. Ha meg nem, legalább röhögünk egy jót.
Isabellánál ezen a ponton betelt a pohár.
– Elnézést. – A királynő felkelt a helyéről, sarkon fordult, és a jelenlévők döbbent tekintetétől kísérve, próbálva megőrizni maradék méltóságát, kivonult a teremből. Visszhangzó lépteit döbbent csend kísérte.
Mostohája gőgös, elégedett mosollyal nézett utána. Magában lassan számolni kezdett, majd lenéző hangsúllyal így szólt:
– Valaki volna szíves visszahozni őfelségét körünkbe?
– Majd én – jelentkezett Eric.

Picture

Isabella a kis könyvtáraként is működő fogadószobájában talált menedéket. Alaposan megmosta arcát friss vízzel, és mély levegőt vett. Úgy viselkedtem, mint egy idióta, állapította meg csüggedten. Jaj, papa, bárcsak itt lennél! Te mit tennél a helyemben? Mit tegyek? Kérlek, segíts! Én szeretném jól vezetni az országot, és megfontolt döntéseket hozni, de ez túl sok így hirtelen!   
Keze ökölbe szorult. Nem, ezt meg kell tudni oldania. Az egyedüllét és a friss víz jót tett neki, az első zavarodottság után elkezdett kirajzolódni egy terv a fejében. Lassan, a szobában fel-alá sétálva egyre tisztábban kezdett látni.
Hamarosan kopogásra lett figyelmes.
– Felség, én vagyok. Bejöhetek?
– Tessék. – Isabella aprót sóhajtott. Eric kellemes, mély hangjától mindig melegség járta át.

Picture

– Felség? Minden rendben? – A lovag aggódó arccal lépett be a királynő fogadószobájába. Isabella lassan felé fordult. Most is, mint mindig, beleborzongott, ahogy a férfi szomorú, barna szemébe nézett.

Picture

– Köszönöm, most már jól vagyok. – Érezte, ahogy arcát elönti a forró pír. –  Visszamehetünk a tanácsterembe. – Egy pillanatra megtorpant. – Lehetetlenül viselkedtem, igaz? – kérdezte. – Szégyellem magam, de minden olyan hirtelen zúdult rám, és aztán Nerissa megjegyzése… túl sok volt egyszerre – szabadkozott.

Picture

Szégyenkezve lehajtotta a fejét. Eric ösztönösen a vállára helyezte kezét, hogy megnyugtassa, ám érezte, hogy a nő összerezzen az érintésétől, így elkapta, mintha a kandallóban égő tűz égette volna meg.
– Ne hibáztassa magát, felség – mondta. – Ha tudná, hányszor elszabadultak már az indulatok az ilyen megbeszéléseken!
– Komolyan? Mondja, apám hogy kezelte a hasonló helyzeteket? – Isabella nagyon kíváncsi volt a válaszra.
– Hm. – Eric elgondolkodott. – Ez nehéz kérdés, mert nála az volt feltűnő, ha csendben maradt. Ha ő nem szólalt meg egy percig, arra mindenki felfigyelt. Vagy múltkor, amikor Vincent és Jenna majdnem egymásnak torkának estek a határ menti őrség megkettőzése kérdésében, ő kedélyesen viccet kezdett mesélni a mellette ülő Lawrence-nek… amikor egyszerre nevettek fel, mindenki észrevette magát.

Picture

– Ezt nem hiszem el! – nevetett fel Isabella.
– Pedig így történt.
– Rendben, önnek elhiszem. Induljunk vissza, biztosan várnak – sóhajtotta. – Egyébként… – torpant meg az ajtó felé menet. – Alapvetően önnel értek egyet. Merania majdnem száz éve nem háborúzott, és nem szeretném megtörni ezt a hagyományt. Egyelőre várjuk ki, mit lép Edward, addig is tehetünk pár óvintézkedést. – Amelyek közül a legfontosabbról még nem tervezett szólni, mert előbb meg akarta beszélni az érintettel. Akinek valószínűleg nem fog tetszeni az ötlet, tette hozzá magában.Nos, ebben tökéletesen igaza volt.

Picture

Rosaline éppen kedvenc szórakozásának hódolt: szépségét csodálta a tükörben.
– Isa? Hát te itt? – csodálkozott a hercegnő, amikor nővére komoly arccal lépett be a szobájába.
– Beszélnünk kell.
– Hallgatlak. – A hercegnő testvére felé fordult. – Valami baj van?
– Igen. Nem. Vagyis… a segítségedet szeretném kérni – bökte ki Isabella.
– Attól függ, miről van szó. – Húga összefonta két karját a mellkasa előtt, és várt.
– Először is, kérdeznék tőled valamit. Mondd csak, mi a helyzet az udvarlóiddal? Vannak egy páran, és szeretném tudni, érdekel-e komolyan bármelyikük.
Rosaline elképedt arccal meredt rá.

Picture

– Jól hallottam? Isa, te most komolyan férfiakról akarsz beszélgetni velem?! Te jó ég, ugye nem vagy beteg? Esetleg egy hasonmással beszélgetek? Vagy… jaj ne, ugye nem erkölcsi prédikációt kell hallgatnom, ugye, nem?
– Szó sincs erről – nyugtatta meg Isabella. Halványan elmosolyodott. – Válaszolnál a kérdésemre?
– Nem.
– Mi az, hogy nem?

Picture

– Vagyis nem érdekel egyikük sem, ha ennyire tudni akarod – pontosított a hercegnő. – Sir Vincent mondjuk eléggé kedvemre való, de őt egyszerűen nem lehet komolyan venni.
– Akkor talán nem fog nagyon megrázni, amit most mondani fogok. Mint talán hallottad, Tredony elesett, és nagy esély van rá, hogy mi leszünk Edward következő célpontja. Ha kitör a háború, ami valószínűleg csak idő kérdése, szükségünk lesz egy erős szövetségesre. Ennek legkönnyebb és leggyorsabb útja egy előnyös házasságkötés. Ezért arra kérlek, menj hozzá valamelyik közeli ország királyához vagy hercegéhez. Én elsősorban Smortlee vagy Luftening uralkodójára gondoltam, de ha…
– Várunk, várjunk! Te most azt várod tőlem, hogy férjhez menjek – sőt, érdekházasságot kössek? – Rosaline hangjában egyszerre érződött hitetlenkedés és düh.

Picture

– Ez így túl kemény, én inkább… politikai házasságnak nevezném. Kérlek, értsd meg…
– Nem mindegy?! – visította Rosaline. – A lényeg ugyanaz! Mégis, hogy képzeled ezt? Belekényszerítenéd egy boldogtalan házasságba a saját húgodat? Nem lehetsz ennyire kegyetlen! Én még élni akarok, szórakozni, szerelmes lenni… nem pedig eltemetni magam ilyen fiatalon, és elkötelezni magam egyetlen férfi mellett egy életre! Egyetlen férfi! Még belegondolni is szörnyű! – fakadt ki a hercegnő.
–  Kérlek, ne fogd fel ilyen tragikusan. – Isabella igyekezett megőrizni nyugalmát. – Különben pont ideális korban vagy, a legtöbb hercegnő nagyjából ilyen idősen megy férjhez.
– Mondod ezt húszévesen? Ha ez ilyen fontos, miért nem mész te férjhez? Úgy illene, hogy előbb az idősebbik lány menjen férjhez, vagy nem?

Picture

– Ebben van igazság, de te is jól tudod, hogy az én helyzetem, mondjuk úgy, különleges. Ha szegény kis Corin… még köztünk lenne, és ő vette volna át a trónt, én már rég férjnél lennék. Trónörökösként azonban nem vehetek magam mellé a trónra akárkit, hiszen annak a férfinak teljes jogú társuralkodóként a kezébe hullana a korona és az ország. Éppen ezért én magam valószínűleg nem is megyek soha férjhez. – Mély levegőt vett. – Egy hercegnőnek viszont mindig is az volt, és lesz is a kötelessége, hogy házasságkötésével erősítse meg két ország viszonyát. Meraniának most nagy szüksége lenne erre. Kérlek!

Picture

– Nem, nem és nem! Nem megyek férjhez, és kész! Azt hiszed, azért, mert királynő lettél, megszabhatod nekem, mit tehetek és mit nem?
– Ami azt illeti, nem csak hiszem, hanem így is van – emlékeztette Isabella.
– Hogy lehetsz ennyire kicsinyes? Ha nem hagysz békén, megmondalak anyának! – hangzott a hercegnő általános érveléstechnikájának kulcseleme.
– Csak nyugodtan. Ha van benne némi belátás, ebben még ő is velem fog egyetérteni. Kivételesen.
Rosaline ekkor úgy döntött, taktikát vált, és beveti évek óta őrizgetett ütőkártyáját.

Picture

– Drága nővérkém, az a te bajod, hogy irigy vagy! Ha te nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz, akkor más se legyen boldog, igaz? Ne engem büntess egy boldogtalan politikai házassággal, nyakon öntve holmi álszent szöveggel kötelességekről, mert a szívszerelmed más nőt vett el!

Picture

CSATT! Isabella nem bírta fékezni feltörő indulatát, és hatalmas pofont kevert le húgának. Tettét azon nyomban meg is bánta. Rémülten a szája elé kapta kezét.

Picture

– Kérlek, ne haragudj, nem akartam…
Húga gyűlölködve nézett rá. Egy pillanatig úgy tűnt, felrobban a dühtől, ám vonásai hirtelen kisimultak, ajkán diadalmas mosoly csillant.

Picture

– Tudtam én! Érzékeny pontra tapintottam, igaz?
– Mégis honnan t… veszed ezt a képtelenséget? – próbálta menteni a menthetőt a királynő, de tudta, lebukott. – Nem értem, miről beszélsz!
– Akkor nyilván „értetlenségből” ütöttél meg az előbb – nevetett gonoszan Rosaline. – Hiszen te magad árultad el nekem évekkel ezelőtt!
– Az kizárt. – Isabella elkerekedett szemmel nézett rá. Soha senkinek nem beszélt „piszkos kis titkáról”, és húga volt az utolsó ember, akivel megosztotta volna azt.

Picture

– Te nyilván azt hiszed, mert a láztól nem voltál magadnál – mesélte csevegő hangon Rosaline. – Három éve, az esküvője napján történt. Tudod, amire nem mentél el, mert beteg lettél. Vagy inkább: belebetegedtél? Nem akartalak magadra hagyni, ezért melletted maradtam. Lázálmodban pedig nyöszörögtél és beszéltél. Tudod-e, mit? Én is meglepődtem, elhiheted. „Eric, kérlek ne! Kérlek, ne vedd el őt!”

Picture

– Ezt most találtad ki. – A királynő elsápadt, de érezte, hogy Rosaline igazat mond.
– Ennyire nem élénk a fantáziám – felelte a hercegnő. – Azóta direkt figyellek – folytatta csivitelő hangon. – Látom, hogy nézel rá, amikor azt hiszed, senki nem figyel. Meg azt is, mennyire feltűnően kerülöd a tekintetét, és lehetőleg őt magát is. Engem nem versz át… – Pimaszul rákacsintott. – De ne félj, eddig őriztem a kis titkodat, és ezután is hajlandó vagyok rá. Cserérbe politikai házasságról egy szót se halljak!
– Nem történt köztünk soha semmi. Nincs semmilyen bizonyítékod.

Picture

– Drága nővérkém, mióta kell a pletykához bizonyíték? – kacagott fel gonoszan a vörös hajú lány. – Tegyél egy próbát, meglátod, milyen ereje van. Sok élet ment már tönkre alaptalan pletykák miatt. Szeretnéd, ha a tiéd lenne a következő? Vagy szegény Ericé? Ő még sokkal rosszabbul járhat, mint te.
– Rosaline…
– Ismered a feltételeimet – sziszegte a hercegnő. – Igaz, hogy a nővérem vagy, de ha ujjat húzol velem, nagyon megbánod!

Picture

Hát, ez nem ment túl jól. Isabella teljesen elkeseredve tért vissza a fogadószobába. Az eddigi „uralkodásom” teljes kudarc. Nevetségessé tettem magam mindenki előtt. Egyedül talán az esti papírmunkában alkottam értékelhetőt. Ez így nem lesz jó… 
Szerette ezt a szobát, hiszen legfőbb kincseit, a könyveit is itt tartotta: a nehéz fapolcok csak úgy roskadoztak a vaskos kötetek alatt. A királynő tekintetével alaposan végigpásztázta mindegyiket, valami megnyugtató olvasnivaló után kutatva. Szeme fel is csillant a „Merania törvénykönyve” és a „Merania történelme VII.” láttán.

Picture

Kislánykorában sokszor kérte édesapját, hogy egy hosszú és nehéz nap után esti meseként ezekből olvasson fel neki, ő pedig bármilyen fáradt is volt, örömmel teljesítette lánya kérését. Isabella ennél jobb altatót keresve sem találhatott volna, és nem azért, mert a száraz, nyakatekert szövegek untatták volna – éppen ellenkezőleg! Órákon át képes volt bennük elmélyedni, bogarászni, tanulmányozni, értelmezni őket. A romantikus lányregényeket viszont, melyekért húga olyannyira rajongott, mélyen megvetette. Mindig is haszontalan és üres olvasmánynak tartotta őket, így az ő polcain ilyeneknek nem volt semmi keresnivalójuk.
El sem tudom képzelni, mit gondolnak rólam a mai események után. Egy női uralkodótól amúgy sem számít senki semmi jóra, még ha ezt sohasem mondanák nyíltan a szemembe. Hogyan küszöbölhetném ki az elkövetett hibákat, hogyan fogadtassam el és szerettessem meg magam?
Felsóhajtott. Hát, ez nem lesz könnyű feladat!
***
– Itt vagyok, úrnőm.
– Na végre! Örülök, hogy méltóztattál idefáradni. – Nerissa bosszúsan nézett Christianra. Kezével intett, hogy leülhet, mire a szőke fiú lezserül lehuppant a nővel szembeni székre.

Picture

– Miért hivatott? Jól sejtem, hogy a királynőről van szó?
– Részben igen. – Nerissa rövid szüntet tartva a fiú jégkék szemébe nézett. – Aggódom az ország sorsáért. Isabella kedves és bájos teremtés, ám hiányzik belőle az a határozottság és erő, ami az uralkodáshoz kellene.
–  Arra gondol, hogy épp csak ki nem mondta, hogy „bocsánat, hogy itt vagyok, beszéljék meg a helyzetet nyugodtan, mintha itt se lennék”, vagy inkább az a baj, hogy ő Anna királyné lánya, és nem az öné? – kérdezte pimaszul a szőke fiú.

Picture

– Kikérem magamnak! Kétéves kora óta nevelem Isabellát, olyan ő nekem, mintha az édes gyermekem volna! – Nerissa mélységesen felháborodva nézett Christianra. – Nem, én csak és  kizárólag Merania érdekeit tartom szem előtt, ahogyan szegény megboldogult férjem is tette. A mostani, igen kényes politikai helyzet egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy húszéves csit… ifjú hölgy királynősdit játsszon. Edward egy mozdulattal félre fogja söpörni őt az útból, és akkor Merania sorsa megpecsételődött. Ezt nem szabad hagyni!
– Mégis hogya…

Picture

– Félre kell őt állítani, mielőtt Edward teszi meg – felelte kertelés nélkül Nerissa. – Hajlandó vagy segíteni ebben?

Ezüst krónikák – 3. Pacsirta a kocsmában

Picture

Christian szeme elkerekedett.
– Félreállítani? – ismételte Nerissa szavait. – Ezt mégis hogy érti?
– Tudod te azt nagyon jól.
– De hát mit tehetnék én az ügy érdekében? – kérdezte megjátszott ártatlansággal a fiú.
– Ne játssz a türelmemmel! – sziszegte a nő – Ne tegyél úgy, mintha nem lennének meg a piszkos kis módszereid. Méreg, tőr, egy szerencsétlen baleset… nem először csinálod már.
– Nem szép ez a gyanúsítgatás – sóhajtott Christian. – A királynőt félreállítani… mégis mi hasznom lenne nekem abból? A mostani állapot nekem tökéletesen megfelel, minek kockáztatnék?
Picture

Nerissa felkelt a székéből, és fenyegető tartással a fiú felé magasodott.
– Na idehallgass, azért, mert szegény, megboldogult férjem valamiért úgy döntött, kiemel téged a mocsokból, nem jelenti azt, hogy az itteni pozíciód biztos – közölte. – A lányom valószínűleg a saját bizalmasainak szánja a fontosabb feladatköröket, ami azt jelenti, hogy nem sokáig élvezheted a palota vendégszeretetét.
– Ez nem igaz! A királynő soha nem küldene el engem! – fortyant fel Christian. – Henrik király bízott bennem, Isabella pedig mindenkinél jobban tisztelte az apját.
Picture

– Higgy, amit akarsz. – A nő visszaült a helyére, látszólag közönyösen vállat vont, ám szeme gonoszan összeszűkült. – De szerinted meddig húzza Isabella királynőként? Gyenge és naiv, előbb vagy utóbb el fog bukni. Akkor pedig neked sem lesz itt maradásod. Ha viszont nekem dolgozol, még sokra viheted. Sokkal többre, mint a bátyád valaha is. Ki tudja… akár még királyi tanácsos is válhat belőled. Úgy vélem, Lawrence felett eljárt az idő, vissza kellene már végre vonulnia, és át kellene adnia a helyét. Te mit gondolsz?  – A nő elégedetten nyugtázta, hogy a fiú szeme mohón felcsillan. Pontosan erre számított.
Picture

Christian lazán hátradőlt a székben, és fura félmosollyal az arcán várt egy kicsit a válasszal.
– Kezd érdekelni a dolog.
– Sejtettem, hogy végül szót értünk egymással – mosolygott elégedetten Nerissa. – Akkor hát hogy döntesz? Segítesz?
– Rendben, benne vagyok. Van konkrét terv, vagy szabad kezet kapok?
Picture

A városban a helyi, fogadóként is működő kocsma jelentette a társasági élet központját. Egy fárasztó nap után társadalmi osztálytól függetlenül itt kerestek az emberek szórakozást és kikapcsolódást egy jó ital, kellemes zene és tánc formájában. A megfelelő hangulatról mindig gondoskodott egy-egy pont jókor betoppanó vándorzenész.
Picture

Most sem volt ez másként: Lys Larkin, akit sokan csak Pacsirta néven emlegettek, hosszú idő után először tért vissza a városba, és készen állt rá, hogy bemutassa legújabb dalait a lelkes közönségnek. A kocsma tulajdonosa tisztában volt a Lyshez hasonló zenészek vendégcsalogató hatásával, ezért lelkesen bocsátotta a színpadot a fiatal lány rendelkezésére.
Későre járt már az idő. Lys már nem is számolta, hányadik dalnál tart. Elfáradt, ujjaiban sajgó, zsibbadt fájdalmat érzett, hangja is egyre erőtlenebbé vált. Belátta, itt a szünet ideje.
Picture

Leült hát a színpad előtti üres asztalhoz pihentetni ujjait és hangszálait. Ez utóbbiakat egy kicsit meg is öntözte: egy pohár bort kortyolgatva a mellette lévő asztaltársaság beszélgetését hallgatta, amilyen észrevétlenül csak tudta. Nem volt ínyére a hallgatózás, de nem rossz szándékkal tette: azt remélte, így olyan történetek jutnak a fülébe, amelyből később új dalt írhat.
Picture

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy velünk tartottál ma este, Eric – kortyolt egyet az italába Jenna.
–  Ha az embert várják odahaza, nem nagyon kalandozhat el esténként – vigyorgott Vincent.
– Egyszerűen csak nem kedvelem ezt a helyet – felelte kimérten Eric.
– Legyél már egy kicsit lazább! Annyi csinos lány jár ide, ráadásul a legtöbb mindenre kapható… például az az aranytorkú kis pacsirta! Hű, tetszik nekem! Szívesen elkapnám egy körre. Te is járhatnál kicsit nyitottabb szemmel. Marion egy szót sem szólhatna, ha egy kicsit jól éreznéd magad. Nem is kellene megtudnia, főleg azok után, hogy…
– Befogod a szád, vagy kivágjam a nyelved? – érdeklődött Jenna gyilkos mosollyal. A kupa az ő kezében veszélyes fegyvernek minősült, így Vincent elhallgatott. – Ne magadból indulj ki. Nem minden férfi akarja röptében a legyet is.
– Tetszik a naivitásod, Jen! – kacsintott rá Vincent.
A nő lemondóan legyintett.
– Elképesztő vagy! A koronázás utáni ünnepségen hercegnőnek tetted a szépet, most meg itt bámulod kocsányon lógó szemekkel a nőket? Szégyelld magad!
Picture

– Nem is tudom – vont vállat Vincent. Beszédén és leheletén már érződött az elfogyasztott pár kupa ital. – Rosaline valóban gyönyörű, sőt, a legszebb nő, akit valaha láttam, de csak játszadozik a férfiakkal. Emlékeztek Sir Estebanra? A hercegnő kedvéért elhagyta az imádott menyasszonyát, mert azt hitte van esélye Rosaline-nál. Az ostoba! Rosaline másnap már rá se nézett, rám annál inkább. Egyébként is, annyi szép nő van még rajta kívül, érdemes minél többet… kipróbálni.
– Íme a válasz arra, miért nem megyek én soha férjhez – húzta el a száját megvetően Jenna.
– Bocsánat, mindig elfelejtem, hogy egy hölgy is ül közöttünk.
Picture

– Ez igazán… kedves – hajtotta le a fejét Jenna. Megszokta már, hogy sokan nem kezelik őt nőként. Határozott fellépése, nyers stílusa és markáns külseje némelyik férfi számára izgalmas volt, legtöbbjüket azonban taszította.    – Ne értsd félre – szabadkozott Vincent. – Nincs nekem azzal bajom, ha egy nő kezében hosszúkás szerszám van, de az ne kard legyen!
– Meghiszem azt, mert ha valódi kard kerül egy nő kezébe, akkor neked véged – jött az éles válasz.
– Ezt visszautasítom – háborgott a férfi. – Bármikor be is bizonyíthatom neked az ellenkezőjét!
– Nagyszerű, holnap reggel megteheted a gyakorlópályán – vágta rá a nő. – Eric, ez rád is vonatkozik. Úgyis edzenem kell. Alig egy hónapunk van a lovagi tornáig! Nem engedhetem, hogy Advorton nyerje meg, akkor Edward vérszemet kapna. Ráadásul pont Sir Mortimer indul tőlük…  – fintorgott. – Állítólag veszedelmesen jó.
– Ahogyan te is. Kemény küzdelem lesz, de meg tudod csinálni – biztatta Eric. – Mutasd meg nekik!
– Úgy lesz.
Picture

Lys ekkor kizökkent a hallgatózásból, ugyanis régi kedves ismerősét pillantotta meg a színpad melletti asztalnál. Örömében majdnem felsikkantott, majd poharát is hátrahagyva odasietett.
Picture

– Szervusz, Chris. De jó, hogy látlak! – lelkendezett.
– Ilyet is csak tőled hallok. – A fiú mosolya ezúttal őszinte volt. Lys egyike volt azon keveseknek, akikkel szót értett, már csak közös sorsuk, az árvaság miatt is.
– Foglalj helyet, Lys. Hogyhogy itt?
– Erre sodort a szél. Hiányzott már Merania, és egy crafthole-i hajó pont erre tartott. Gondoltam, benézek.
– Éppen ideje volt. Rég nem jártál már erre.
Picture

– Mióta is? Több mint egy éve… ó, te jó ég! – nevetett a lány, és lehuppant a szemközti székre. – Mikor jöttél? Észre se vettelek.
– Pár perce – vont vállat Chris. – Úgy belemerültél a hallgatózásba, hogy ha egy hadsereg érkezett volna, szerintem azt sem vetted volna észre.
– Ennyire feltűnő volt? – kapta a kezét a szája elé a lány. – De miért nem rögtön az én asztalomhoz mentél?
– Még kérded? Ott ül az én drága bátyám is – fintorgott Chris, fejével Eric felé bökve.
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy még mindig nem állsz szóba vele? – sóhajtotta Lys. – Ki kellene már végre békülnötök.
Picture

– Ne már! Ő juttatott börtönbe, és simán ki is végeztek volna, ha a király nem kegyelmez meg. Én ugyan szóba nem állok vele.
– Mert te aztán teljesen ártatlan voltál, ugye?
– Mégis kinek az oldalán állsz? Rendben, ha nem óhajtasz egy bűnözővel társalogni, el is mehetek – húzta fel az orrát Chris..
– Nem állok senki oldalán, ne érts félre, csak rossz nézni ezt… az egészet – csitította a lány. – Tényleg nem értelek. Én bármit megadnék érte, ha egyszer csak kiderülne, van valahol egy testvérem, de én még csak azt se tudom, kik a szüleim!
– Hidd el, néha jobb nem tudni bizonyos dolgokat – rázta a fejét Chris. Meggyőződése volt, hogy a lány jobban járt. Benne legalább élhetett egy idilli álomkép a szüleiről, ami után lehet, hogy szörnyen kiábrándító lett volna a valóság. – Látod, én tudom, ki volt az apám, és van egy törvényes bátyám is, de mire megyek vele? Egy italt esetleg? – váltott témát gyorsan.
– Azt már nem. – A lány bájos fintort vágott. – Mára épp eleget ittam, a zenéléshez viszont koncentrálnom kell. Amúgy meg nem ment el az eszem, hogy tőled italt fogadjak el!
– Mélyen megsértesz. – Színpadias sóhaj volt a válasz. – De legyen, ahogy akarod. Mesélj inkább, mi van veled mostanában? Meddig maradsz Meraniában?
Picture

– Legfeljebb pár hétig. Nem bírok sokáig egy helyben maradni. Legközelebb Effenmontba szeretnék ellátogatni, állítólag gyönyörű hely. Nincs kedved velem tartani?
– Effenmont? – töprengett Chris. – Nem hangzik rosszul. Még meggondolom. Csak akadt egy feladatom, amíg azt nem végzem el, maradnom kell.
– Értem. Gondolom, arról nem beszélhetsz, mi ez a feladat.
– A királynőt érintő ügy. Apróság – legyintett a fiú.
– A királynő… tényleg, hallottam, mi történt Henrik királlyal. Sajnálom. Tudom, milyen sokat köszönhetsz neki. Akkor most az idősebbik lánya került trónra, igaz?
– Igen, Isabella.
– Na és milyen? – kíváncsiskodott a lány.
Picture

– Egyelőre nem igazán ura a helyzetnek. Először leesett a fejéről a korona, ami miatt valami hibbant vénasszony vészmadárkodni kezdett a koronázási ünnepség alatt.  Ráadásul akkor ért oda a galamb a Tredony vereségéről szóló üzenetemmel. Másnap reggel Edward ajándéka várta a királynőt, ezer rózsaszál. Nem tudom, imponálni akart-e ezzel, vagy fenyegetésnek szánta, de ha az előbbi, akkor elszúrta. Isabella nem kedveli a rózsákat.
Picture

– Várjunk csak – dermedt meg Lys. – Tredony elesett?
– Te nem is tudtad? Mindenki erről beszél. Edward dicsőséges birodalma újabb országgal bővült. Ezután vagy mi jövünk, vagy Crafthole, de ha lehetne fogadni, én az előbbire tenném a tétet.
– Hiszen ez rettenetes! – Lys arca falfehérré vált. –  Nem lehet valahogy megállítani ezt az őrültet? Bármire hajlandó lennék! Soha nem bocsátom meg neki azt a vérengzést, amit Burdleyben művelt, soha! Miatta vesztettem el az otthonomat, a hazámat… – A lány beleborzongott az emlékbe. Mély levegőt kellett vennie, hogy lehiggadjon.
– A királyellenes lázító dalaidból valahogy érződik az ellenszenved. Komolyan eljátszottad őket az advortoni kocsmákban, ahogy múltkor megfogadtad?
– Természetesen! – jött a büszke felelet. – Persze Burdleyben és Ticktopban is, de azért Advorton volt a legrázósabb. Nem egyszer alig tudtam meglépni a katonák elől. Az egyik határ menti fogadóban majdnem el is kaptak, azt hittem, végem, de valahogy elslisszoltam, és meg sem álltam Crafthole-ig – mesélte. – Te, úgy látom, kezd laposodni a hangulat. Ideje visszamennem játszani. Később még visszajövök, még van egy csomó mesélnivalóm. De te sem úszod meg. Mindenről be kell számolnod, ami itt történt, mióta nem voltam itt. – A lány felkelt a helyéről, s a színpadra sietett.
Picture

A kocsma vendégei lelkesen nézték, ahogy újra kézbe veszi lantját. A lány újult erővel vetette bele magát a zenélésbe. Teljesen belemerült a játékába, hangja kristálytisztán szólt, tele érzelemmel. Látszott rajta, hogy szereti, amit csinál.
Picture

Kisvártatva nyílt a kocsma ajtaja, és egy zaklatott fiatalember lépett be rajta, majdnem felbukva a küszöbben. A felharsanó gúnyos nevetés és a fojtott suttogás, amelyet már túlságosan is jól ismert, keserű indulattal töltötte el. Felnézve tekintete a színpadon zenélő Lysre esett, mire egy pillanatra megdermedt.
Kellett pár pillanat, mire rájött, hogy az ajtóban ácsorogva további nevetség tárgya lesz, így odabotorkált az ajtóhoz legközelebb eső asztalhoz. Szégyentől és megalázottságtól vörös arccal újra a színpad felé fordult, s feszültsége lassan elpárolgott. Úgy érezte, a lant és a zenészlány selymes hangja szinte a lelkét simogatja. Teljesen elbűvölve hallgatta, közben úgy érezte, minden gondja messze száll. Körülbelül harmadik próbálkozásra jutott el tudatáig a kocsmárosné hangja, aki a rendelését igyekezett felvenni – a fiatalember komoly nehézségek árán tudta csak kinyögni, mit is kér. Pár perccel később azt is igen nehezen érzékelte, hogy valaki a nevén szólítja.
Picture

– Hé, Eric, hát te itt? – ocsúdott fel.
– Hát már észre se veszed a legjobb barátodat, Ben? – mosolygott kedélyesen Eric. – Leülhetek? Mondanám, hogy csatlakozz hozzánk, csak hát…
– Tudom. Nem jó öltet. – Ben dühös fintort vágott. – Azok ott nem szeretnek a „magamfajtákkal” társalogni.
– Nem rosszak ők, csak… nem szívesen engednek másokat a köreikbe.
Picture

– Beképzelt majmok, azt hiszik, különbek mindenkinél. – Ben hangja megvető volt, mégis volt benne némi irigység. Már gyerekkorában is csodálattal nézte a lovagokat: fényes páncél, éles kard, nagy hőstettek… persze, noha a törvény ezt nem mondta ki, ez az élet a nemesek kiváltsága volt, na meg azon keveseké, mint Eric, aki volt annyira elszánt és tehetséges, hogy valóra váltsa az álmát. Eric apja is kovács volt, csakúgy, mint Bené, de a két fiú végül különböző utat járt be. Ericnek sikerült kiemelkednie, és az egyik legkiválóbb lovag lett belőle, Bennek meg… maradt, ami maradt. Ezt a gondolatmentet hallva Ben apja valószínűleg hatalmas pofont kevert volna le fiának, hiszen a kovácsmesterség nemzedékek óta szent szakma – sőt, művészet –, családi hagyomány volt náluk, éppen ezért ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen fia továbbvigye a családi műhelyt. Csakhogy Ben sem különösebb érdeklődést, sem tehetséget nem mutatott a kovácsmesterség iránt, ugyanakkor szembe se szállhatott apja akaratával. Egyre csak sodródott hát mestertől mesterig, hiszen ügyetlenségét és szerencsétlenkedését sehol nem tudták pár hónapnál, legfeljebb egy évnél tovább elviselni.
– Eléggé zaklatottnak tűnsz. Történt valami?
Picture

– Conrad mester történt – fakadt ki Ben. – Mikor a harmadik kardot sikerült eltörnöm, a negyedik pedig félkörívben elhajlott, a mester majdnem hozzám vágta a kalapácsot. Azért csak „majdnem”, mert nem talált el. Én ezt nem bírom tovább! Megteszem, ami tőlem telik, mégsem sikerül!
Eric együttérzően nézett rá.
– Sikerülni fog, meglátod, csak ne add fel.
– Talán… te, nem tudod, ki ez a csodálatos teremtés? – váltott témát Ben, a színpadra nézve. – Olyan gyönyörű hangja van! És ő maga is az – nézett rá álmodozva. Tudta, egy ilyen lánynál semmi esélye nem lenne, mégsem bírta levenni róla a szemét.
Picture

– Te még nem voltál itt, amikor ő utoljára itt zenélt. Ő Lys Larkin, a Pacsirta.
– Jó becenév. Pont illik hozzá. Mit lehet még tudni róla?
– Én nem igazán ismerem őt, Chrisszel barátkoztak össze akkoriban. Együtt érkeztek egy hajóútról.
– Christiannal?! – fanyalgott Ben. – Na ne… pedig okos lánynak látszik, nem hiszem el, hogy képes szóba állni egy ilyen patkánnyal.
– Ben, kérlek, fékezd a nyelved. Mégiscsak az öcsémről beszélsz.
Picture

– Legfeljebb féltestvéredről. Nehogy már még te védd! Tudom, apádnak volt az a szerencsétlen botlása, de arról nem tehetsz, hogy annak ilyen természeti csapás lett az eredménye. Emlékezz csak, mit művelt itt két éve. Aztán amikor kiderültek a viselt dolgai, örülnie kellett volna, hogy a király nem végeztette ki, vagy te nem tekerted ki a nyakát. Ráadásul mindezt mivel érte el? Azzal, hogy maga helyett a társait mártotta be, hogy mentse a saját bőrét. El kellene süllyednie szégyenében, ehelyett vígan éli világát a palotában, és akkora arca van, hogy csoda, hogy egyáltalán befért az ajtón. Ez nem igazság!
Picture

– Hidd el, nekem sem tetszik a viselkedése. Nem is a hely varázsa, vagy Vincent és Jenna kellemes társasága miatt vagyok itt. Tudtam, hogy amikor hazajön, ide vezet majd az első útja. Gondoltam, jobb, ha szemmel tartom, mielőtt belekeveredik valamibe.
– Éppen ideje lenne, hogy megtanulja, hogy a tetteinek következményei vannak. Nem vagy felelős sem érte, sem pedig apád tetteiért, bármennyire szeretnéd is helyrehozni a hibáját. Te minden tőled telhetőt megtettél, tényleg, de ami reménytelen, azt hagyni kell.
Picture

Közben Lys újabb pihenőt tartott, csakhogy a színpadról lelépve észrevette az egyre közeledő Vincentet.
– Hadd gratuláljak, szépségem – villantott egy ellenállhatatlannak szánt mosolyt a férfi. – Igazán elbűvölő volt az előadása. A magas hangok és azok a finom kis sóhajok közben! Szívesen hallgatnám őket kettesben is, akár hajnalig. Örömmel venném, ha elszórakoztatna egy kicsit…
– Igazán… elbűvölő ajánlat – Lys finoman hátrálni próbált –, de vissza kell utasítanom. Nem hinném, hogy ugyanazt értjük „szórakoztatás” alatt.
– A zenét, mi mást! Szívesen meghallgatnám, ahogy a furulyán játszik – kacsintott a lovag. – De én is boldogan szórakoztatnám önt, remekül hegedülök például. Higgye el, nem lennék hálátlan.
Picture

– Szerintem inkább tegye el a vonóját, és mosakodjon meg hideg vízzel. Higgye el, arra volna inkább szüksége, nem a társaságomra. Most pedig, ha megbocsát, én…
Lys el akart menni, ám a lovag megragadta a karját.
– Jaj, kislány, ne kéresd már magad – duruzsolta. – Csak tudok olyat mondani, amiért beadod a derekad, vagy egyéb részeidet.
– Azt mondtam: nem!  Eresszen el!
Picture

– Nem hallottad a hölgyet? – lépett oda Ben. – Vedd le róla a mocskos kezed, különben…
– Nézzenek oda, mindjárt megijedek! Mondd csak, mi lesz „különben?” Kényszerítesz, hogy egy általad kovácsolt karddal harcoljak? Jaj, ne, könyörülj, akármit, csak azt ne! – nevetett gonoszan Vincent. Ben arca lángolt a dühtől és a szégyentől.
– Most aztán különbnek érzed magad, mi? Te mered magad lovagnak nevezni? Egy igazi lovag soha nem viselkedne így egy hölggyel!
– Hát ez nagyon jó! Majd pont egy ilyen elfuserált kovácskontár oktat ki engem a lovagi erényekből! Na idehallgass, eddig türelmes voltam, mégiscsak Eric barátja vagy, de ha nem hordod el magad most rögtön, nem állok jót magamért.
– Állok elébe – vágott vissza harciasan Ben. A fiú meglepődött a saját vakmerőségén. Hogy jutott eszébe ujjat húzni egy lovaggal? Esélye sem volt ellene. Ez a lány, ez a Lys… ő volt rá ilyen hatással. Ben úgy érezte, megér pár… száz kék-zöld foltot és törött bordát az, hogy ennek a csodás teremtésnek a megmentője legyen.
Picture

–  Na ebből elég. – Eric barátja mellé lépett. Hangja halk, mégis határozott volt. Szigorú tekintete láttán Vincent önkéntelenül hátrébb lépett.  – Vincent, ha nem hagyod békén a hölgyet, akkor nem Ben fog kiállni ellened, hanem én.
Vincent habozott egy pillanatig, de úgy döntött, nem fog meghunyászkodva visszavonulni.
Picture

– Nekem úgy is jó! – Előrántotta kardját. Eric kénytelen volt követni a példáját.
– Mondd csak, jól vagy? – Ben finoman hozzáért Lys vállához, hogy távolabb terelje, de a lány ingerülten elhúzódott.
– Persze, hogy jól! És te se érj hozzám! Azt hiszed, nem láttam, hogy te is pontosan úgy néztél rám? – Lys torkig volt vele, hogy a legtöbb férfi könnyű kaland reményében ilyen módon közeledett hozzá. Csak azért, mert kötetlen, szabad életet élt, és szórakoztatással kereste a kenyerét, mindenki könnyűvérű, olcsó nőcskének nézte.
A lány finoman hátrált, aggódva nézve a kivont karddal álló, egymással farkasszemet néző két férfit.
Ben égővörös arccal vette tudomásul, hogy a jelenlévők közül jó néhányan vetettek rá egy-egy gúnyos pillantást, mielőtt figyelmüket a két lovagra irányították volna. Kezdett elege lenni a kialakult helyzetből. A borgőzös kocsmában harc készült kialakulni, ráadásul legjobb barátja részvételével; a lány előtt, aki megtetszett neki, lejáratta magát; ő maga pedig szokás szerint nevetség tárgya lett.
– Az Őrző vigye el! – fakadt ki égre emelt tekintettel. Szavai szinte visszhangot vertek a kocsma falai között. Körülnézett. Ekkor vette észre, hogy mindenki dermedten, némán áll az ajtó irányába meredve. A két lovag is leeresztette kardját. Mi ez a nagy csönd?
Valami van a háta mögött, amit nem akar látni. Ezt egészen biztosan nem akarja látni. Nem mert megfordulni…
Végül kénytelen volt.
Picture

A látványtól meghűlt benne a vér: egyenesen Peter főpap megbotránkozott tekintetével találta szembe magát.

Ezüst krónikák – 4. A király látogatása

– Hát ez gyönyörű volt, Ben. Látom, a szép beszéd továbbra sem az erősséged. – Peter főpap hatalma és felsőbbrendűsége teljes tudatában nézett végig a kocsmában uralkodó állapotokon. Kötelességének érezte, hogy a „sok birka” erkölcsét ne csak a katedrális falain belül, prédikációkkal óvja, hanem személyesen is. A helyi kocsma, azaz „a romlás melegágya” mindig is szálka volt a szemében, ezért időről-időre tiszteletét tette itt, hogy hazaküldje a vendégeket. Módfelett élvezte, hogy senki nem mert ellenkezni vele, mert féltek, hogy ezzel az egész jakobán egyház haragját magukra vonják. Márpedig az egyház előtti felelősségre vonást és a kiszabott büntetést senki nem kockáztatta szívesen.
Picture

– Emberek, mégis mi folyik itt?! – Peter kissé rekedt hangja betöltötte az egész kocsmát. Még azok is némán figyeltek, akik igencsak a pohár fenekére néztek addigra. – Elmúlt éjfél, és senkinek sincs jobb dolga, mint itt zülleni? De itt a vége. Irány szépen fizetni, és mindenki eredjen haza. Gondolom, sokakat várnak már otthon. – Itt jelentőségteljesen Ericre nézett, mintha egyenesen hozzá intézte volna utolsó mondatát. – Aztán holnap mindenki ott legyen a reggeli misén. Aki másnaposság miatt nem jelenne meg, az megnézheti magát. – Peter büntetései híresek voltak, és senki nem vágyott elszenvedni őket. Egyszer például egyetlen csúnya szóért szappanos vízzel mosatott szájat valakivel, másnak egy késés miatt fel kellett suvickolnia a katedrális padlóját. – Most pedig irány haza, az Őrző legyen veletek. Nem, Ben, te maradsz. Te is, Christian.
A szőke fiú elképedve nézett rá.
Picture

– Én? Én mégis miért?  – kérdezte ártatlan képpel. Lys meg volt győződve róla, hogy tükör előtt gyakorolja ezt az arckifejezést.
– Mert azt mondtam – felelte a főpap, majd újból Benhez fordult. – Lássuk csak, holnapra… na jó, legyen három nap múlva, kérek egy szabadon választott oldalt fejből felmondani a Szent Könyvből, hogy ne csak a mocsok hagyja el a szádat. Emellett száz Miőrzőnk holnap délig. Tudod, az Őrző figyeli, hogy betartod-e.
Picture

– Micsoda? Egy egész oldalt a Szent Könyvből… – Ben arcán kétségbeesés látszódott.
– Méghozzá az Ősi nyelven.
– De hát én nem tudok…
– Tudom, olvasni sem tudsz, nemhogy az Ősi nyelven –  vont vállat Peter közönyösen. – Az nem az én bajom. Ha a káromkodásban ilyen találékony vagy, ezt is megoldod valahogy. Különben napról napra emelkedni fog az oldalszám. Lehet, hogy végül a teljes Szent Könyvet kell végighallgatnom a te előadásodban? A helyedben nem várnám meg.
– De hát… – Ben teljesen megsemmisülten nézett maga elé.
– Nincs több mondanivalóm. Mehetsz haza.
Picture

– Értettem. – Ben érezte, lesz miért imádkoznia…
A főpap következő áldozatához fordult.
– Nahát, Christian, hát téged is látni errefelé? Bár sejthettem volna, hogy amint visszatérsz, előbb talállak meg itt, mint a katedrális környékén.
Az említettnek türtőztetnie kellett magát, nehogy a kelleténél csípősebb válasz hagyja el a száját. A főpappal még ő sem szívesen húzott ujjat.
– Mikor tervezel végre látogatást tenni az Őrző házában, esetleg betérni egy misére? – érdeklődött Peter.
– Tervbe van véve. Komolyan.
– Az esti misét mindenesetre messzire elkerülted.
– Ott voltam! – vágta rá a fiú, bár tudta, hiába.
– Ó? Valóban? Mégis hol ültél?
– Utolsó előtti padsor közepe, jobb oldalt. – Válaszolta rezzenéstelen Chris, holott ő is tisztában volt Peter híres emlékezőtehetségével: nem csak a Szent Könyv szövegét ismerte szóról szóra – ezt a misék alatt ki sem kellett nyitnia –, hanem azt is pontosan fel tudta idézni, ki volt jelen egy-egy mise alatt, és pontosan hol ült.
– Hm, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy ott Fiona Shaw ült. Remek volt az álcád.
Picture

– Jaaa, tényleg, akkor az múltkor volt. – Christian arcán felsejlett a zavart félmosoly, amely szorult helyzetben szokott arcára ülni. – Talán  bal oldal, negyedik padsor széle…
– Te lennél a láthatatlan ember? Az a hely üres volt! Az eggyel azelőtt is, ne is erőlködj – előzte meg az újabb próbálkozást a pap. – Így is éppen elég hazugságot és kihagyott misét kell majd meggyónnod. De előtte szólj, mert tartok tőle, az egy egész délelőttös program lesz.
– Már gyóntam Tredonyban két hete.
– Újabb hazugság. – Peter szúrósan nézett rá. – Igen, jól sejted, azt sem hiszem el, amit kérdezel. Holnap legyél ott nyolckor. A saját érdekedben. Most pedig eredj a szemem elől!
***
Másnap délelőtt Isabella magára kanyarította köpenyét, és útnak indult. Nem jutott azonban messzire, a trónterembe lépve útját állták.
Picture

– Hová, hová, felséges királynő?
Isabella behunyta a szemét, és elfojtott egy fáradt sóhajt. Annyira , de annyira remélte, hogy észrevétlenül ki tud surranni, de mostohája árgus szeme elől nem volt menekvés.
– Csak gondoltam, teszek egy sétát az erdőben – fordult a szigorú tekintetű Nerissához. –  Szeretném…
– Értem, szóval sétálgatni támadt kedved, lányom? A yacothiai követet meg majd én fogadom talán?
Picture

– Lawrence már tud róla. A yacothiai követ gyengélkedik, ezért kérte, hogy inkább holnap fogadjam. Így ma délelőtt felszabadult másfél órám. Gondoltam, teszek egy sétát az erdőben, mielőtt a smortlee-i követtel találkoznék. Szeretném megnézni a helyet, ahol… ahol a baleset történt – fejezte be halkan.
Azt a helyet, ahol Henrik király tragikus halálát lelte. Verőfényes, szép nap volt, így az uralkodó és kísérete vadászatra indult a közeli erdőbe. Sokáig minden rendben ment, sikerült elejteniük pár nyulat és egy pompás szarvast. Már épp indultak volna vissza, amikor egy hatalmas termetű vadkant vettek észre. A király mindenképpen el akarta ejteni a ritka állatot, így a nyomába eredt. Hosszú hajsza kezdődött, közben sikerült sebet ejtenie a vadkan oldalán, és az agyarából is letört egy darab. A megsebzett állat azonban egyre bőszebb lett, mígnem váratlanul megfordult, és egyenesen az őt lóháton üldöző királyra támadt, akit ledöntött a nyeregből, majd ép agyarával felnyársalta.
Picture

A többi hajtó ekkor ért oda, túl későn.
Az állat elmenekült, ám a király sérülése végzetesnek bizonyult. Nerissa busás jutalom fejében azóta is kerestette férje „gyilkosát”, akinek átlagosnál nagyobb méretén és törött agyarán kívül a szeme körül és az oldalán látható fekete folt volt az ismertetőjele.
– Értem, ahogy jónak látod, ha nincs jobb dolgod, sétálgass csak – húzta a száját Nerissa. – De hol a kísérted?
– Magam megyek. Szükségem van egy kis egyedüllétre.
– Még csak az hiányzik! Neked teljesen elment az eszed?  Mi lesz, ha történik veled valami? Hiába nincsenek az erdőben évek óta útonállók, egy magányos nőnek akkor sem tanácsos egyedül kószálnia arrafelé! Gondolj csak a vadállatokra! Mi lesz, ha a vadkan újra előkerül, és rád támad? Legalább egy megbízható kísérő kell melléd!
Picture

– Én vállalom.
A két nő ekkor vette észre Christian Hale-t. A szőke fiú egy ideje ott állt, várakozva nézett rájuk. Isabellát mindig meglepte, hogy tud ennyire észrevétlenül közlekedni.
– Te? – mérte végig Nerissa lenézően. – Veled aztán sokra megy!
A fiú csípőre tette a kezét.
– Nincs az országban senki, aki nálam jobban ismerné az erdőt. Minden szegletét, minden lehetséges veszélyt. Ha valaki mellett biztonságban lesz ott a királynő, akkor az én vagyok. De őfelségének kell döntenie. Ha ő egyedül vagy más társasággal kíván menni, én nem szólok bele – húzta fel az orrát.
Isabella elgondolkodva nézett rá. Nehezen hitte el, hogy Eric és ő testvérek, még ha csak félig is. Hiszen nem is különbözhettek volna jobban sem külsőre, sem jellemükben. Akár tűz és víz. Végül is, nem törvényszerű, hogy a testvérek hasonlítsanak egymásra. Rosaline-ban és bennem sincs sok közös, állapította meg.
– Rendben van – szólt végül kedvesen. – Gyere velem.  – Majd Nerissára sandított. – Akkor, mehetek végre?
– Menj csak, ha annyira akarsz – sóhajtott kelletlenül Nerissa, majd amikor a királynő hátat fordított, ördögi mosollyal nézett össze Christiannal, és lassan bólintott. Tudod, mit kell tenned, üzente a tekintete.
Picture

A királynő néma csendben, gondolataiba mélyedve lépdelt az erdő felé, míg kísérője nem sokkal lemaradva árnyékként követte őt, várva a megfelelő pillanatot.
<span “font-size:12.0pt;line-height:115%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-font-family:”times=”” roman”;mso-ansi-language:hu;mso-fareast-language:=”” hu;mso-bidi-language:ar-sa”=””>Egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a rengetegbe, mígnem elérték azt a bizonyos tisztást. Isabella lassan körbenézett. Hát itt történt. A napsütés ellenére megborzongott. A hűvös fuvallat, amit érzett, talán csak a képzelete játéka volt.  Ám a szél valóban feltámadt, mire a levelek vészjóslóan zizegni kezdtek.
Picture

A királynő szíve összeszorult. Bárcsak ne indult volna el édesapja arra a vadászatra aznap! Bárcsak ne akarta volna annyira elejteni azt a vadkant! Akkor még mindig köztünk lenne… most nagyobb szüksége lenne rá, mint eddig bármikor. Érezte, hogy szeme könnybe lábad. Nagyot nyelt, ám érezte, hogy nehezére esik, torka és szája teljesen kiszáradt. Ekkor jutott el tudatáig a közeli folyó csobogása. Szó nélkül továbbindult az irányába, hogy igyon pár kortyot a friss vízből. Nem is volt messzire, pár perc séta után elérte. A part kissé meredek és csúszós volt. Kísérője rögtön meglátta a kínálkozó lehetőséget.
– Csak óvatosan, felség – figyelmeztette a királynőt. Indulás óta nem lehetett egy szavát sem hallani.
– Köszönöm, vigyázok.
Picture

Chris elégedett, gonosz mosollyal bólintott, és tett egy lépést felé. Milyen szerencsétlen baleset… ő figyelmeztette a királynőt. Őfelsége azonban nem törődött vele, megcsúszott a parton, és beleesett a vízbe. A folyó hamar elsodorta és elnyelte, és ő bármennyire próbálta, már nem tudta kimenteni…
Isabella nem érzékelte a veszélyt, a víz fölé hajolt, egy pillanatig szembenézve tükörképével.  Christian puha, hangtalan léptekkel közeledett felé, még a lélegzetét is visszafojtotta.
A bokrok felől ágak és levelek zizegése hallatszott. Chis felismerte a hangot, megdermedt, majd ártatlan arccal az ösvény felé fordult. Ezek emberi léptek. Az évek során megtanulta, melyik hang milyen állatra, esetleg emberre utal, így rögtön tudta, valaki közeledik. Nem kockáztatta a lebukást. Ha bárki meglátja, mire készül, neki vége.
A királynő mindebből semmit nem érzékelt.
Picture

<span “font-size:12.0pt;line-height:115%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-font-family:”times=”” roman”;=”” mso-ansi-language:hu;mso-fareast-language:hu;mso-bidi-language:ar-sa”=””>A fák közül az a személy lépett elő, akit a legkevésbé sem akart a közelben tudni: Eric. Bátyját meglátva a jégkék szempárban egy pillanatra színtiszta gyűlölet izzott fel. Ahogy egymásra néztek, mindketten megdermedtek egy pillanatra. A köztük lévő feszültség szinte tapintható volt. Eric kissé tétovázva ment oda hozzá.
Picture

– Kit látnak szemeim! Csak nem az én drága, törvényes bátyám? – üdvözölte a lovagot maró gúnnyal a hangjában. – Pont te hiányoztál!
– Hidd el, nekem is pont ugyanekkora öröm, hogy látlak. – Eric nem szívesen ment bele egy értelmetlen vitába. – Ha tudni akarod, az utakat ellenőrzöm. Néhányan gyanús alakokat véltek látni errefelé, gondolom, jobb, ha utánanézek. Ezek szerint nem tévedtek.
– Nagyon vicces – húzta a száját Chris.
– Na és te mit csinálsz erre?
– A királynőt kísérem.
Picture

Eric csak most vette észre Isabellát, aki félénk mosollyal jött közelebb a vízparttól. Rögtön odasietett hozzá.
A nő szíve hevesebben kezdett verni. És persze megint lángolt az arca. Csak remélni tudta, hogy a férfinak nem tűnik fel, mennyire zavarba jött. Észre se vették, ahogy Christian összeszűkülő szemmel, gyanúsan méregeti őket.
– Felség – hajolt meg Eric.
– Sir Eric – biccentett Isabella.
– Ha nem veszi tolakodásnak, felség, hogyhogy ilyenkor itt az erdőben?
– Tudja, ez volt az a hely, ahol… ahol a baleset történt. Nem tudom elhinni, hogy apám nincs köztünk többé. Gondoltam, hátha megnyugszom attól, ha eljövök ide, és a saját szememmel látom.
<span “font-size:12.0pt;line-height:115%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-font-family:”times=”” roman”;mso-ansi-language:hu;mso-fareast-language:=”” hu;mso-bidi-language:ar-sa”=””>– Értem. – Eric át tudta érezni a nő fájdalmát. Ő is elvesztette apját, aki elkártyázta a család minden vagyonát, és, hogy ne kelljen a következményekkel szembe néznie, véget vetett életének. Eric minden düh és csalódottság mellett is szenvedett a hiányától.
Picture

– Tudom, hogy ez már nem hozza vissza Henrik királyunkat, de megígérem, hogy mindent megteszek azért, hogy bosszút álljak érte. Mindent megteszek, hogy előkerítsem, azt a vadkant, és elhozzam.
– Köszönöm – bólintott a nő. – Ha valakinek, önnek biztosan sikerülni fog.
– Az erdő viszont veszélyes hely lehet, felség. Ne maradjak itt önnel? Nem szívesen hagynám itt.
– Éppen indulni készültem.
Picture

– Ne kísérjem vissza a palotába? – kapott az alkalmon Eric. – Úgyis terveztem, hogy benézek.
Isabella szíve lelkes dobogással üdvözölte a javaslatot, esze viszont határozottan ellenezte. Megfogadta, hogy kerüli a lovag társaságát, találkozásaikat a palotai kihallgatásokra és hivatalos ügyekre korlátozza. Ha lépten-nyomon egymásba botlanak, annak nem lesz jó vége.
– Köszönöm, ne fáradjon – sóhajtott. – Az öccse úgyis vigyáz rám. Ön ellenőrizze csak az utakat, szeretném, ha az erdő továbbra is biztonságos lenne. Közben hátha rábukkan a vadkan nyomára is.
– Ahogy óhajtja, felség. – Eric nehezen leplezte csalódottságát.
Christian még vetett rá egy diadalmas pillantást, ahogy a királynő nyomában visszaindult a palotába.

Teltek-múltak a napok, s az élet lassan belerázódott az új kerékvágásba. A nép kezdte megszokni, hogy új uralkodó ül a trónon. A királynő is egyre otthonosabban mozgott új hivatalában, s úgy tűnt, minden a legjobban alakul, egészen addig a kellemetlen látogatásig.

Picture

Aznap reggel Isabella éppen a fürdőkádban ült, amikor a látogató megérkezett. A királynő mindig is szerette a tisztaságot, s ezért ragaszkodott a napi kétszeri fürdőzéshez. Ezt sokan felesleges úri huncutságnak tartották – talán húgát kivéve, de ő inkább a kecsketejre esküdött –, de ebben a kérdésben hidegen hagyta mások véleménye. Kellett reggel és este az a kétszer tizenöt perc, amíg a kellemes, meleg vízben elmélkedhetett, és kicsit ellazulhatott. Erre a koronázása óta különösen nagy szüksége volt. Pontosan ezért érintette olyan kellemetlenül az ideges kopogtatás.
–  Ki az? Tíz perc és készen vagyok.  –  Még csak az hiányzik, hogy valaki rányisson!
– Felség! – A királynő Lawrence hangját ismerte fel. – Elnézést, hogy meg kell zavarnom, de vendége érkezett, és haladéktalanul beszélni akar önnel.
Picture

Isabella csak pislogott.
– Mégis, mi és ki az, ami nem várhat tíz percig? – nyögte. Ki meri a királynőt kiparancsolni a fürdőkádból? Vagy maga az Őrző, vagy valaki, aki annak képzeli magát. Isabella az utóbbira tippelt, s rögtön eljutott tudatáig a felismerés. Ha ő az, akkor az ügy valóban nem tűr halasztást.
– Edward király őfelsége az. A trónteremben várja önt, és nem igazán türelmes.
Hát, ennyit a lazító, forró fürdőről és a nyugalomról.
– Rendben – sóhajtotta Isabella. – Azonnal felöltözöm, és ott vagyok.
Picture

Hamarosan teljes pompájában jelent meg a trónteremben, hogy fogadja Advorton királyát. Egy díszes, elegáns kék ruhát vett fel, amelynek mély kivágásához húga ragaszkodott.  „Bárkivel tárgyalsz, ezt vedd fel” – okította Rosaline. – „A legmeggyőzőbb érveidnek mindig jól láthatónak kell lenniük”. Isabella sóhajtott egyet, s bízott benne, hogy érvei egytől-egyig elég meggyőzőek lesznek.
Edward közelebb lépett hozzá. Alig öt évvel volt csak idősebb Isabellánál, mégis már hét éve ült a trónon, és igencsak sikeresen kormányozta országát.
Picture

– Na végre! – morogta, majd észbe kapva gyorsan helyesbített. – Nagy öröm számomra, hogy személyesen is köszönthetem önt, Isabella. Kegyed igazán elragadó. – A férfi kezet csókolt neki. Isabella kelletlen arccal tűrte, és megjegyezte magának, hogy amint lesz alkalma, kezet kell mosnia. Edward az első pillanattól fogva taszította őt, noha valószínűleg sok nő vonzónak találta volna. Magas, erős férfi volt, határozott és büszke tartással, acélszürke szeme intelligensen csillogott.
Ez a szempár most alaposan végigmérte őt, kissé elidőzve a ruha kivágásán. A szája szélén bujkáló mosoly jelezte, hogy kedvére való a látvány.
– Én is rendkívül örülök a találkozásnak, Edward – biccentett Isabella.
– Őszinte részvétem az édesapja miatt, Isabella. Henrik rendkívüli uralkodó volt, de biztos vagyok benne, hogy a megfelelő ember követi őt a trónon.
– Köszönöm – habozott Isabella. – Én pedig hallottam a Tredonyban aratott győzelméről. – Igyekezett minden érzelmet mellőzni hangjából, még ha gyomra fel is fordult.
Picture

– Őszintén szólva nem volt nagy kihívás. – Edward önelégülten elmosolyodott. – Jut eszembe, remélem, tetszett az ajándék, amelyet önnek küldtem?
Jaj, csak ezt ne!
– A… rózsák… igazán nagyon szépek, köszönöm.
– Hol vannak most?
<span “font-size:12.0pt;line-height:115%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-font-family:”times=”” roman”;mso-ansi-language:hu;mso-fareast-language:=”” hu;mso-bidi-language:ar-sa”=””>– Hát az a helyzet, hogy… – Isabella gyorsan próbált valamit kitalálni – elhervadtak.
Picture

– Ez roppant különös – mondta tettetett csodálkozással Edward. Isabella látta a tekintetéből, és érezte a hangsúlyból, hogy a férfi tisztában van a rózsák sorsával. – A tredony-i rózsák két hétig is bírják leszakítva, ha vízbe teszik őket, de három napig anélkül is. Ezek szerint a virágárus nem is igazi tredony-i rózsákat adott el nekem?
Vagyis nem valódi rózsákat adott volna át a fenyegetés hatására?, fordította le magában a királynő.
– Az is lehet, hogy a szekér hajtója cserélte ki őket – töprengett tovább Edward. – Az lesz a legjobb, ha fejét veszem mindkettőnek.
– Ne! Úgy értem… erre semmi szükség – felelte gyorsan Isabella. – Így talán még jobban tetszettek. Minél múlandóbb valami, annál értékesebb, nem gondolja?
– Van igazság a szavaiban.
– Elárulja, minek köszönhetem a látogatását? – váltott témát Isabella. Tudta, hogy a neheze még hátravan.
Picture

– Rendben, akkor a tárgyra térek – mosolygott rá a férfi. Szemében egy ragadozó mohósága villant. – Sok évvel ezelőtt az édesapja és az én édesapám kötöttek egy megállapodást. Hajlandó ön betartani ezt?
Isabella minden izma megfeszült.
– Attól függ, miről van szó pontosan? – kérdezte. Nagyon remélte, hogy mást hall, mint amitől tart. Ám félelmei beigazolódtak.
– Az édesapja évekkel ezelőtt nekem ígérte az ön kezét.
Picture

– Ezt ne itt beszéljük meg.  Kérem, jöjjön velem – mondta gépiesen Isabella. Agya lázasan zakatolt. Hogyan utasítsa vissza a férfit a lehető legtapintatosabban úgy, hogy ne legyen belőle botrány? Lehetetlen vállalkozásnak tűnt.
A lakrészéhez tartozó kis társalgót ideális helyszínnek tartotta a kínos beszélgetéshez. Mikor beléptek, mély levegőt véve fordult a király felé.
– Foglaljon helyet – javasolta erőltetett mosollyal.
<span “font-size:12.0pt;line-height:115%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-font-family:”times=”” roman”;mso-ansi-language:hu;mso-fareast-language:=”” hu;mso-bidi-language:ar-sa”=””>– Köszönöm, inkább állnék. Szóval?
Picture

– Hát… jó. Nézze, Edward. Amikor apám azt az ígéretet tette, és az a megállapodás megköttetett, még teljesen máshogy állt a helyzet. Az eljegyzés, amely hivatalosan soha nem is volt megtartva, az öcsém születése utáni héten történt. Senki nem gondolta volna akkor, hogy három hónapos korában elveszítjük őt, és a meraniai trón ismét fiú örökös nélkül marad. Nem sokkal ezután foglalták törvénybe a női trónöröklés lehetőségét. Ezért lehetek én királynő, és mint azzal ön is tisztában van, az a férfi, aki majd a férjem lesz, ugyanolyan joggal kormányozhatja Meraniát, mint én magam. Csakhogy nekem egyelőre, és talán a jövőben sem áll szándékomban senkit magam mellé venni a trónra, sem önt, sem pedig mást. Az, hogy édesapám mit ígért régen, és kivel miben állapodott meg, engem nem köt. Őszintén sajnálom. Ugyanakkor…
Picture

– Na várjunk csak. – Edward szeme összeszűkült. Hangját nem emelte fel, mégis fenyegetőnek hatott. – Úgy értsem, visszautasít? – A férfi gúnyosan ciccegve csóválta a fejét. – Ez bizony nagy hiba. Okosabbnak gondoltam önt ennél, Isabella.
– Sajnálom, ha csalódást okoztam – vágott vissza a nő. Edward közelebb lépett hozzá. Isabella lába mozdult, mintha önkéntelenül is hátrálni akart volna, de végül egy helyben maradt. Nem fog meghátrálni.
Picture

– Ön igazán gyönyörű, de annyira törékeny. Nem kellene egy ország gondjait a vállára vennie, túl súlyos teher az egy ilyen finom, gyenge hölgynek. A kormányzás kőkemény feladat, erős, biztos vaskéz kell hozzá.
– Úgy gondolja?
Picture

– Csak nézze csak meg, hol tart most Advorton! Mekkora terület, mekkora gazdagság, mekkora hadsereg – és ez egyre csak nőni fog! Holott harminc évvel ezelőtt szinte a nevét sem ismerték. Apám kezdte el ezt a mesterművet, én pedig folytatom, amit elkezdett. Merania csodálatos ország rengeteg lehetőséggel, ám méretében és a hadsereg számában meg sem közelíti Advortont. Ha akarnám, úgy tudnám eltaposni, mint egy aprócska hangyát. Látja, Tredony is hova jutott! De ne higgye, hogy én szeretem a háborút. Erről szó sincs! Hihetetlen pénz- és emberpazarlás, a szükséges rossz. Sokkal jobb békés úton elérni a céljainkat – például házasság útján. Higgye el, Merania is jól járna, ha részese lenne az advortoni birodalomnak. Gondoljon bele, micsoda páros lehetnénk mi ketten! Én levenném az ön válláról a kormányzással járó terheket és kötelezettségeket, cserébe ön megajándékozna egy-két fiúgyermekkel, akik majd követnek a trónon. Így végül is az ön gyermeke, Henrik unokája örökölné Advorton trónját és Meraniáét is. Ez mindenki számára előnyös megoldás lenne.
Isabella gondolkodóba esett. Ez mind szépen és meggyőzően hangzott. Mégis… kételkedett benne, hogy Meraniának ez lenne a jó. Valami azt súgta neki, ha Edward rátenné a kezét az országra, minden érték és vagyon átvándorolna az advortoni kincstárba. Ő pedig hiába tarthatná meg királynői címét, sok beleszólása nem lenne többé az ország ügyeibe.
Picture

– Ez igen csábító ajánlat – felelte lassan Isabella –, csakhogy Merania több évszázada szabad és független ország, nem holmi tartomány. Nem én leszek az az uralkodó, aki ezt feladja. Apám is így látná helyesnek. Szóval sajnálom, de a válaszom továbbra is nem.
– Vagy úgy. – Edward hangjából immár nyílt fenyegetés áradt. – Akkor kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni. Tudja, mindig is úgy véltem, az ezüst felesleges luxus, pazarlás, és csak az erkölcsöket gyengíti. Egy olyan erős országnak, mint Advorton és a tartományai, semmi szüksége rá. Ezért úgy döntöttem, holnaptól tiltott lesz az ezüst behozatala az ország és a tartományok területére.
Picture

– Számítottam erre. – Isabella próbált határozott maradni, de hangja remegett. – Sajnos ez a lépés igencsak rossz hatással lesz a meraniai kincstár bevételére, ezért kénytelen leszek megvágni a költségvetést. Bizonyára megérti, hogy első lépésként kénytelen leszek az igencsak költséges advortoni zsoldosokat elbocsátani Meraniából. A felmondólevelek nagy része már meg is van írva.
Picture

– Milyen előrelátó – dicsérte meg gúnyosan Edward. – Ha akarja, játszhatunk így is. Izgalmas lesz. De, csak hogy tudja, én végül mindig megkapom, amit akarok. Most sem lesz másként.

Isabellát kevés dolog tudta igazán felbosszantani, de ennek a beszélgetésnek sikerült. Tisztában volt vele, hogy az ő helyzete a kedvezőtlenebb, de hogy ezt ennyire lekezelő, öntelt módon éreztessék vele, azt nehezen viselte.
Miután az egyik vendéglakosztályba kísérték látogatóját, és ő végre egyedül maradt a társalgóban, nyugtalanul elkezdett fel-alá járkálni, miközben idegesen tördelte kezét. Tudta, nincs sok ideje, valamit ki kell találnia, mielőtt a „játék” komolyabbra fordul, és annak nem csak ő látja majd kárát. De mégis, mit tehetne?
Tekintete a vele szemben álló könyvespolcra esett. A látvány nyugtatólag hatott rá, önkéntelenül elmosolyodott.

Picture

Közelebb lépett, és komoly arccal nézett végig a kínálaton. A könyvek a legtöbb esetben megsúgták neki a helyes megoldást, de most ötlete sem volt, melyiket vegye le a polcról. Merania Krónikái I-XIII. kötetének egyikét? Esetleg Merania törvénykönyvét? Ezekben szinte bármilyen kérdésére megtalálta a választ, mégis elbizonytalanodott. Tovább keresgélt hát, ám egy szerencsétlen mozdulattal sikerült levernie egy ütött-kopott, porlepte könyvet. A kötet a földre esett, és megadóan kinyílt a 253. oldalon, rajta egy kard illusztrációjával. Isabella lehajolt érte, megnézte a borítót, s bosszankodva olvasta a rajta szereplő címet: Meraniai regék és mondák. Ez ám a segítség!
A kardhoz tartozó monda a Griselda és Seraphim, a fény kardja címet viselte, amely felkeltette kíváncsiságát. Ez az a Griselda? A Verem szörnye?
Picture

Hiszen Peter főpap mindig azt tanította, hogy a Verem szörnye az Őrző büntetése a meraniaiak bűneiért. A szörny legyőzhetetlen és elpusztíthatatlan: bármit megemészt, a legerősebb méregre sem érzékeny, és a legélesebb penge sem karcolhatja gyémántkemény bőrét. Kedvenc csemegéje pedig az emberhús, amelyből rendszeresen kell kapnia, különben olyan átok szabadul Meraniára, amely romba és pusztulásba döntheti az egész országot.
A királynő egyre növekvő érdeklődéssel olvasta el a történetet, amely teljesen másról szólt, mint amit eddig ismert. A rövid mese reményt ébresztett a szívében, fejében körvonalazódni kezdett egy terv.  Meg sem hallotta az ajtó nyikorgását.
Picture

– Olvasgatunk, olvasgatunk? Csak nyugodtan, kedvesem, elvégre te vagy a királynő! Azt teszed, amit jónak látsz, miért is bíbelődnél holmi csip-csup államügyekkel? – Nerissa vádló hangjára Isabella összerezzent.
– Éppen azzal foglalkozom! Lehet, hogy megvan a megoldás! – magyarázta a királynő növekvő lelkesedéssel. – Nerissa, kérlek, szólj Lawrence-nek, hogy hívjon össze rendkívüli gyűlést a tanácsterembe, mondjuk, háromra. Köszönöm!
– Mégis mit forgatsz a fejedben? – Nerissa gyanakodva nézett mostohalányára. – Nem tetszik ez nekem.
– Hamarosan megtudod – mosolygott rá Isabella.

Ezüst krónikák – 5. Seraphim, a fény kardja

Seraphim… Seraphim… annyira ismerősen csengett a név. A történet is. Isabella biztos volt benne, hogy hallotta már valamikor. Még valamikor nagyon-nagyon régen…
És akkor eszébe jutott.
Picture

A hatéves Isabella az ágyon kucorogva, izgatottan várta, mit olvas fel neki aznap édesapja. A királynak nap közben az államügyek miatt kevés ideje jutott a gyermekeire, de az „esti mese” szent és sérthetetlen volt számára, arra mindig szakított időt.
– Ma egy különleges történetet hoztam. Igen kevesen ismerik, szóval figyelj nagyon. – A férfi kezében Meraniai regék és mondák kötete pihent. Lassan kinyitotta a könyvet, és olvasni kezdett. Isabella behunyt szemmel hallgatta.
Picture

A legenda szerint élt egyszer egy Griselda nevű fiatal boszorkány, aki beleszeretett Merania hercegébe. Titokban epekedett érte, s várta a megfelelő alkalmat, hogy elnyerje a szívét. Mígnem egy nap eljött számára a lehetőség. A herceg egy nap meglátogatta őt, és a segítségét kérte, hogy kiszabadítsa a szomszédos ország királyának leányát egy gonosz sárkány fogságából. A boszorkány beleegyezett. A herceg kardjára olyan varázsigét mondott, amelytől az minden földi fegyvernél erősebbé, legyőzhetetlenné vált, s azzá tette viselőjét is. Pengéje a sötétben is szikrázóan ragyogott. A kardot a herceg Seraphimnak nevezte el. Fel sem fogta hihetetlen szerencséjét: ezzel a karddal nem csak a sárkányt győzheti le, hanem bármelyik ellenséges országtól megvédheti hazáját –  sőt, bármilyen területet könnyedén meghódíthat!
A segítségnek azonban ára volt: a boszorkány fizetségként arra kérte a herceget, vegye őt feleségül, miután a sárkányt legyőzte. Ő ebbe akkor és ott bele is egyezett. Csakhogy miután végzett a sárkánnyal, és megpillantotta a hercegnőt, nyomban beleszeretett, s megkérte a kezét. A boszorkánynak tett ígéretéről teljesen meg is feledkezett.
A legyőzhetetlenséget megízlelve a herceg hamarosan hozzálátott a szomszédos országok meghódításához, kardjáról mindenki rettegve és tisztelettel beszélt. Szikrázó pengéje miatt a fény kardja néven is emlegették.
Picture

Ki tudja, meddig tartottak volna a herceg hódításai, ha nem jön el esküvő napja a hercegnővel. A szertartásra betoppant az elárult és csalódott Griselda is: egy csettintésére a hercegnél lévő Seraphim pengéje levált markolatáról, és kettétört. Az egybegyűltek dermedt tekintetétől kísérve a nő szó nélkül az oltárhoz lépett, és egy kardcsapással végzett a menyasszonnyal. A szeretett férfit viszont képtelen volt bántani.
A felbőszült tömeg végül elfogta és ártalmatlanná tette Griseldát, az összetört Seraphim darabjai a kavarodásban nyomtalanul eltűntek.
A herceg tettéért halálra ítélte és felakasztatta a boszorkányt, aki utolsó leheltével megátkozta őt és az országot.
Picture

Reggelre a bitófa helyén egy óriási vermet találtak, benne egy rettenetes, elpusztíthatatlan szörnyeteggel, aki végzett mindenkivel, aki csak a közelébe merészkedett. Mindenki meg volt győződve róla, hogy ő maga a boszorkány, ezért emlegették őt Griseldaként. Hamar elterjedt a híre, hogy csak az általa létrehozott Seraphim végezhetne vele, ám darabjai azóta sem kerültek elő, aki bármit tudott róla, az hallgatott, vagy elhallgattatták.

– Papa, ez csak mese. Nem igaz – mondta akkor Isabella hat éve minden bölcsességével.
– Jaj, Isabella! – nevetett fel a király erre. – Ismerlek téged. Szerinted mondanék én neked olyasmit, ami nem a valóság? Griselda és Seraphim története szóról szóra így történt, bizonyítékom van rá. Még azt is tudom, hol találhatók a kard darabjai.
– Komolyan? – kerekedett el Isabella szeme. – Hol? Akkor miért nem kerested meg? Ha egy ilyen kard a kezünkben lenne, Merania lenne a leghatalmasabb ország a környéken!
– Kicsim, Seraphim a leghalálosabb fegyver a világon. Gondolj csak bele, egy legyőzhetetlen kard! Mi lenne, ha rossz kezekbe kerülne? Az illető egész országokat hajthatna igába a segítségével. Ennek nem szabad megtörténnie. Ezért jobb, ha soha nem kerül elő. Túlságosan veszélyes.
A kislány nem értett egyet.
– De ha…

Picture

– Drágám! – Nerissa kopogás nélkül lépett a szobába. Vetett egy undorodó pillantását mostohalányára, vagy ahogy magában hívta, a „kis békára”, majd rosszallóan férjére nézett.
– Éppen elég volt az esti mesélésből, Isabellának ideje végre aludni! Henrik, mindig elfelejted, hogy van másik lányod is! Rosaline nyűgös, és képtelen elaludni. Ha kevés időd engedi, rá nem szánnál esetleg néhány percet?
– Én nem mehetnék be hozzá jó éjszakát kívánni? – kérdezte reménykedve Isabella.
– Még mit nem! – hördült fel a királyné. – Tessék aludni! Drágám, te pedig gyere, és hagyd őt békén!
A történetre és Seraphimra nem tértek vissza sem másnap, sem később, így lassan feledésbe merült. Isabella egészen mélyre rejtette az emlékei között. Most viszont ismét itt volt előtte leírva, feketén-fehéren, és adott neki egy ötletet.

A királynő izgatottan készülődött a gyűlésre. Nem is sejtette, hogy addig még nem várt rossz hírek érkeznek. Ezek hatására kissé feldúlva érkezett a tanácsterembe, s úgy döntött, ezzel kezdi a megbeszélést.

Picture

– Aggasztó híreket kaptam – kezdte. – Celdam városát kifosztották és felgyújtották, nagyon sok a sebesült és a halott. Ugyanaz történt, mint egy hete Tarennorban, ráadásul két nappal előtte Sarenben beomlasztottak egy ezüstbányát. Okom van hinni, hogy van összefüggés az esetek között.
– Éspedig? – kérdezte Lawrence.
– A túlélők elmondásai alapján a támadók mindhárom alkalommal fekete egyenruhát viseltek vörös kardmintával. Erről nevezték el őket Vörös Kardosoknak.
– Egyet sem kaptak el közülük? – hitetlenkedett Jenna.
– Sajnos nem – sóhajtotta Isabella.
– Biztos, hogy ugyanazok voltak? – kérdezte Eric. – Tarennor az ország északi felén van, Celdam pedig a nyugati határ közelében. Saren pedig keleten.
– Vagy többen vannak, mint hinnénk, vagy szeretnek utazni – állapította meg Vincent. Arca falfehér volt.
Picture

– Mégis kik ezek? Valami rablóbanda? Vagy Edward bérencei? – fakadt ki Jenna.
– Nem lepne meg, ha az utóbbiról lenne szó – bólintott sötéten Isabella.
– Akkor ez felér egy hadüzenettel! Ezt nem hagyhatjuk annyiban! – csapott az asztalra a lovagnő indulatosan. Szinte felrobbant a dühtől.
– Nincs semmilyen bizonyíték Edward ellen, így ha ezzel gyanúsítanám, az a szemében elég ok lenne ahhoz, hogy ő üzenjen hadat Mernaiának. – Isabella fanyarul mosolygott. – Pont ma beszéltem vele. Azt mondta, nem akar háborút. Helyette… megkérte a kezem.
A királynő lopva Ericre pillantott, a férfi arca azonban rezzenéstelen maradt, bár a gyertyák fényében mintha kissé sápadtabb lett volna.
– Ez ám a terv! – nevetett fel sötéten Jenna. – Háború nélkül ilyen könnyedén területet szerezni! Ugye, felség, nemet mondott?
– Természetesen. Nem ment el az eszem – biztosította a királynő. – Persze, Edward nem viseli jól, ha nemet mondanak neki. Sajnos pontosan az történt, amit vártunk: Tredonynak többé nem adunk el több ezüstöt, se Advorton egyéb tartományának.
Jenna arcát látva Isabella úgy döntött, jobb ha nem árulja el, melyik vendéglakosztályban szállásolta el a királyt, különben a nő még odamegy, és elmetszi a torkát.
– Engem inkább az érdekel, hogy ha valóban Edward emberei, mi a céljuk ezzel? Mit akarnak elérni? – töprengett Vincent.
Picture

– Szerintem ez egyértelmű – szólalt meg Lawrence. – Zavar-és félelemkeltés, a bizalom megrendítése az uralkodóban és a hadsereg erejében. Az egyre csappanó kincstár készletének költése az újjáépítésre. S végül, ahogy Lady Jenna már említette, egy indokolatlannak látszó hadüzenet kiprovokálása. Emellett a fosztogatók nyilván örülnek a zsákmánynak.
Isabella elgondolkodott.
– Egyelőre annyit tehetünk, hogy növeljük a hadsereg létszámát. Ráfér a bővítés, főleg most, hogy búcsút vehetünk az advortoni zsoldosoktól. Emellett fejleszteni kellene a fegyvereket is.  Ha leülök Crafthole-lal tárgyalni, talán előnyös üzletet köthetünk William királlyal. Az ezüstkészlet pedig elkelhet Yacothiában, ha szerencsénk van, bár sajnos kénytelek leszünk áron alul adni. Jóval áron alul. Emellett természetesen én magam sem szeretnék tétlenkedni. Ha netán háború lesz, én magam is harcolni akarok. – Noha Henrik és ő is inkább a könyvek és az ész hatalmában hitt, mint az erőében és a kardéban, a király régen taníttatta lányát, a trón várományosát, a kardforgatás tudományára. Egy uralkodónak ehhez is értenie kellett. – Régóta nem gyakoroltam, szükségem lesz valakire, aki segít feleleveníteni a tudásom. Lady Jenna, én önre gondoltam.
Picture

A nő lesütötte a szemét.
– Engedelmével, felség, én a lovagi tornára készülök minden erőmmel, és szorít az idő. Nagyon fontos lenne, hogy megnyerjük, hogy lássa Edward, kikkel van dolga. Ha Advorton nyerné a bajnokságot, azzal teljesen nyeregben éreznék magukat. Nem szívesen kockáztatnám.
– Elfogadom az indokait. Készüljön csak fel, legfeljebb később átveszi a feladatot.
– Vagy indulhatnék én a tornán Jen helyett. Egy férfit úgyis komolyabban vesznek – javasolta Vincent.
Picture

– Még mit nem! Hónapok óta erre készülök, nem fogsz kitúrni a helyemről! Különben sem lenne semmi esélyed, amikor folyton a nők szoknyája után futkosol és a kocsmában italozgatsz ahelyett, hogy gyakorolnál! Szóval ezt verd ki a fejedből!
– Hé-hé, nyugi, csak vicceltem – szabadkozott Vincent.
– Valóban nem lenne tisztességes elvenni a lehetőséget. Mást kell felkérnem. – Isabella behunyta a szemét. Mihez kezdjen? Ha Ericet kéri fel tanítójának, az gyanús lehet, de ha Vincentet, akkor Rosaline kikaparja a szemét.
Picture

– Én szívesen vállalom – szólalt meg Eric.
Isabella pontosan ettől tartott. Ha vívásleckék ürügyén folyamatosan a férfi közelében kell lennie, azt nem fogja kibírni.
– Önnek más, igen fontos feladatot szántam – szólt. – Szeretném, ha ön vezetné a mentőcsapatot Celdamba, és utánajárna egy kicsit, mi és hogyan történt pontosan, hátha többet megtudunk.
Amíg hercegnő volt, könnyen távol tudta tartani magát a férfitól, ám királynőként kénytelen volt folyamatosan találkozni és beszélni vele. Félt, hogy előbb-utóbb elárulja magát, így jobbnak látta, ha elküldi a lovagot. Minél messzebb. Ez az alkalom pont kapóra jött.
Picture

– Felség, kérem, hadd menjek inkább én Celdamba – szólalt meg Vincent. – Tudja, élnek ott rokonaim. Tudnom kell, mi van velük, nem esett-e bajuk.
– Nos… végül is nincs akadálya – egyezett bele kelletlenül Isabella. – Akkor viszont mégis önt kérném fel, Sir Eric, hogy tanítson.
– Természetesen, felség, de ha bármi kifogása lenne a személyem ellen, tudok ajánlani profi vívásoktatókat, olyanokat, akiktől én magam is tanultam – ajánlotta. Érződött a hangján, hogy kicsit neheztel.
– Erről szó sincs. Holnap tízre várom a gyakorlópályán – felelte Isabella, lezártnak tekintve a témát.
Picture

– Nem akarlak megzavarni, édes lányom, de szerinted ez elég lesz? Ennyire jutottál a könyved fölött? – fanyalgott Nerissa. – Az mit old meg, ha belemegyünk pár előnytelen egyezségbe Crafthole-lal és Yacothiával? És ez a vívás-ügy! Azt hiszed, hetek, hónapok alatt be tudod hozni azt, amit mások éveken át tanulnak, és képes lennél helyet állni egy csatában? Azt hiszed, képes lennél olyan ütőképes sereget felállítani, amelynek van esélye Edward seregeivel szemben? Nevetnem kell!
Picture

– Ez csak része a tervemnek. A lényeget még nem mondtam. Hallottak önök Seraphimról, a fény kardjáról? Én most olvastam róla, és igencsak érdekes.
Röviden összefoglalta a legendás kard történetét.
Picture

– Ha ezt a kardot megtalálnánk, legyőzhetetlenek lennénk, Edward önként lépne vissza a háborútól – fejezte be mondandóját a nő. – És onnantól kezdve mi diktálnánk a feltételeket. Holnap ki is hirdetem, hogy aki elhozza a kardot, jutalmat kap. – Lelkesen várta a hatást, ám az elmaradt. Elismerés helyett zavart, vagy épp gúnyos összenézéseket kapott.
– Lehet, hogy őrültségnek hangzik – szabadkozott a királynő. – De érdemes megpróbálni megtalálni, valahol meg kell lennie. Apám is ismerte a történetet, és hitt benne. Még azt is tudta, hol vannak a kard darabjai. Ezért nekem sincs okom kételkedni a létezésében.
Picture

– Neked elment az eszed, édes gyermekem! – Nerissa képtelen volt türtőztetni magát. – Komolyan azt hiszed, hogy egy gyermeteg mende-monda majd megoldja a problémákat? Az uralkodáshoz józanész és hideg fej kell! Ki ne merd hirdetni ezt az ostobaságot, különben félő, hogy gyengeelméjűnek bélyegzenek és a lemondásodat követelik majd!
Picture

Eric nem bírta tovább.
– Na ebből elég! – mondta határozottan. A legutóbb még, ha nehezére esett is, csendben maradt, de ezúttal nem bírta tovább. – Megbocsásson, úrnőm, de ne felejtse el, kivel beszél! Isabella a királynő, a legteljesebb tisztelet jár neki még öntől is. Joga van úgy dönteni és kormányozni, ahogyan jónak látja, akár az ön beleszólása nélkül is. Ezt tartsa észben!
– Hogy merészeli… – sziszegte Nerissa. Ez az arcátlan, felkapaszkodott kis senki magyaráz neki itt a tiszteletről! Ezt még megkeserüli!
– Különben is, honnan olyan biztos benne, hogy a kard nem létezik? – folytatta a lovag. – Minden mondának van valóságalapja, így ennek is. Ha pedig Henrik királyunk és a királynő is hisz benne, akkor én is. Sőt, mondok valamit. Ha létezik Seraphim, akkor én előkerítem, akár a föld alól is, erre szavamat adom.
Lawrence, Vincent és Jenna is bólintottak.
Nerissa hidegen nézett a lovag a szemébe, Isabella pedig fülig pirulva pásztázta a földet.
Picture

– Köszönöm – mosolygott hálásan a férfira. – Akkor hát… eldöntetett. Ha nincs további kérdés vagy hozzászólás, akkor a mai gyűlésnek ezennel vége.
Isabella utolsóként távozott a tanácsteremből. A kapunál még látta a távozni készülő Ericet, s bár józan esze mást diktált, úgy érezte, nem engedheti csak így el.
– Sir Eric, egy pillanatra – sietett a férfi után.
– Igen, felség? – A lovag meglepetten fordult felé.
– Beszélhetnénk?
– Természetesen.
– De ne itt. Négyszemközt. Jöjjön velem, kérem.
Perceken belül a királynő társalgójában találták magukat.
Picture

– Sir Eric – Isabella az ajkába harapott. – Csak meg akartam köszönni, hogy kiállt értem.
A férfi kissé meglepődött.
– Ez csak természetes, felség. Ez a kötelességem. Viszont… – Hirtelen elhallgatott, és mély sóhajjal megrázta a fejét. – Á, nem érdekes.
– Mondja csak – biztatta Isabella. Érezte, hogy a lovag még mondana valamit.
Picture

– Mondja, felség, valami rosszat tettem? – szegezte neki a kérdést Eric. Ez a mondat váratlanul érte a királynőt.
– Rosszat? Mégis, miből gondolja? – érdeklődött elkerekedett szemmel. Eric láthatóan zavarba jött.
– Úgy érzem… egy ideje olyan hűvösen viselkedik velem. Keresztülnéz rajtam, kerüli a társaságom. Szabad tudnom, mi ennek az oka?
– Ez nem igaz – tiltakozott Isabella. Nem mert Eric szemébe nézni.
– Valóban? – vonta fel a szemöldökét a férfi. – Ezek szerint az is véletlen egybeesés, hogy pont engem akart elküldeni.
A levegő megdermedt.
Picture

– Talán megkérdőjelezi a döntéseimet? – váltott támadásba a királynő.
– Nem, felség. – A lovag hangja minden érzelemtől mentes, kemény volt. – Ilyesmi eszembe sem jutna.
A nő minden erejét összeszedve próbált ugyanolyan keménynek tűnni.
– Rendben. Akkor hát, ha nincs több kérdése, távozhat. Holnap tízkor a gyakorlópályán várom.
– Igenis, felség. A holnapi viszontlátásra.
Picture

A férfi mélybarna szeméből olyan szomorúság áradt, hogy Isabella legszívesebben a karjába vetette volna magát, mégis tétlenül nézte, amint az ajtó becsukódik mögötte. Sajgó szívvel nézett a lovag után. Alig pár méterre voltak egymástól, valójában mégis áthidalhatatlan távolság húzódott köztük.
***
Picture

Lassan eltelt egy hét. A vívás Isabella egyik legfőbb elfoglaltsága lett. Minden szabad percét a gyakorlásának szentelte, bár lelkesedésben tanítójának is volt némi szerepe. A nő látványos fejlődést mutatott, noha jócskán volt még mit tanulnia.
– Jó lesz, felség, de kérem, higgye el, annak a szalmabábunak tényleg nem fáj. Vigyen bele egy kicsit nagyobb lendületet – biztatta Eric. – Ha ez segít, képzeljen oda valakit, akit nem kedvel.
Picture

– Igyekszem. – A királynő arca teljesen kipirult. Remélte, a lovag nem jön rá ennek valódi okára, és a szalmabábuval folytatott elszánt küzdelemnek tudja be. A férfi közelsége egyszerre volt számára kellemes és elviselhetetlen. Szörnyen nehéz volt tartania a két lépés távolságot, amikor annyira vágyott volna az érintésére, az ölelésére, a csókjára… Isabella próbált erőt venni magán, és koncentrálni. A zárdában töltött két év alatt éppen, hogy behegedtek végre a szívén esett sebek, nem akarta, hogy újra felszakadjanak. Megtanulta a leckét: a legédesebb álom után a legkeserűbb az ébredés. Nem akarta ismét hiú álmokba ringatni magát. A lovag megkönnyítette a helyzetét, ugyanis tökéletes úriemberként viselkedett. Egy ujjal sem ért hozzá, csak ha erre feltétlenül szükség volt, például amikor Isabella karját igazította helyes tartásba – amire valamiért a kelleténél kicsit többször került sor –, és semmilyen célzást, netán félreérthető megjegyzést nem tett. Arcából és tekintetéből sem lehetett semmit kiolvasni.
Szóval képzeljek magam elé valakit, akit nem kedvelek? Isabella fejében bevillant Edward önelégült mosolya. Ez működött: a királynő teljes erőből sújtott le a bábura.
– Nagyon jó, felség. – Eric lelkesen összecsapta a tenyerét, és szélesen elmosolyodott. – Akkor most térjünk át a…
Picture

– Felség! Felség! Baj van! – Lawrence lélekszakadva szaladt végig a pályán. – Baleset történt!
***
Picture

Marion a főtér közepén álló kút fölé hajolt. Gyorsan körbenézett, s látva, hogy nem figyelik, gyorsan egy pénzérmét dobott bele. Behunyta szemét, s minden erejével kívánságára koncentrált. Kicsit szégyellte magát – tudta, hogy Peter főpap valószínűleg megszidná azért, hogy ilyen babonás dolgokat művel, mint kívánni a kúttól – de hát ártani biztos nem fog vele, s különben is, már minden mást megpróbált, hiába.
Ekkor halk szipogásra lett figyelmes. A kút mellett egy maszatos kisfiú hüppögött. Marion hitetlenkedve pislogott kettőt, rásandított a kútra, majd megcsóválta a fejét.
Picture

– Mi a baj, kicsikém? – fordult gyengéden a gyerekhez. – Miért sírsz? Tudok segíteni?
– Nem találom az anyukámat! – panaszolta a kisfiú.
– Akkor megkeressük. – Marion biztató mosolyt küldött felé. – Merre láttad utoljára?
A gyerek félősen nézett rá, majd tekintete egyenesen rémültté változott, mikor felismerte a nőt.
Picture

– Te vagy az a boszorkány, ugye? – hebegte. – Kérlek, ne bánts! Ugye, nem változtatsz varangyos békává?
Marion bosszúsan felnevetett.
– Ne aggódj, nem vagyok boszorkány. Orvos vagyok. Gyógyítom az embereket, nem pedig elvarázsolom őket – magyarázta.
– Ez biztos? – A kisfiú gyanakodva méregette.
Picture

– Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha lenne varázserőm, mert akkor az összes beteg embert meggyógyítanám. De sajnos… – szomorúan megrázta a fejét.
– Jó. – A kisfiú megkönnyebbülten sóhajtott. – Nem is hittem el. A boszorkányok gonoszak és csúnyák, de te kedves vagy és szép.
Marion ismét felnevetett, ezúttal őszinte vidámsággal.
– Köszönöm, de vigyázz, mert a külső megtévesztő lehet. Most pedig – csapta össze a tenyerét. – Ideje megkeresnünk anyukádat. Hogy hívják? Hátha ismeri és látta őt valaki.
– Nancy Morgan. A falu felé vezető úton vesztettem el. Elkezdtem kergetni egy szöcskét, de mire sikerült elkapnom, anyu már nem volt sehol.
Picture

– Értem. Akkor irány a falu felé vezető út. Lehet, hogy már ott van és téged keres.
Mikor elérték az utat, éles női hang hasított a levegőbe.
– Azonnal eressze el! Richie, kisfiam, ugye nem esett bajod? Halálra aggódtam magam miattad! Gyere ide! Ugye, nem bántott az a boszorkány?
– Semmi gond, anyu. – A gyerek odafutott anyjához. – Ő nem boszorkány. Sőt, nagyon aranyos. Segített megkeresni téged.
Picture

– Csend legyen, fiacskám! – rivallt rá Nancy. – Ne hagyd, hogy megtévesszen! Én ismerem a fajtáját! Ne bámuld már, még szemmel ver!
– A kisfia a kútnál sírdogált, és az anyukáját kereste. Csak segíteni akartam, ha már az, akinek kellett volna, nem figyelt oda rá. – Marion nem bírta türtőztetni magát.
Picture

– Majd pont magától kérek gyereknevelési tanácsot! Szüljön magának saját gyereket, és ne a máséval foglalkozzon!
Marion számára minden szó egy-egy késszúrás volt a szívében. Bár már megszokta, hogy az emberek gyanakodva figyelik őt munkája miatt, némelyik beszólás így is érzékeny pontot talált el. Esküvője után látványosan csökkent a nyílt támadások száma, sokkal inkább gonosz összesúgások váltották fel őket a háta mögött; azonban, mikor férje nem volt a közelében (amire sajnos gyakran sor került), néha előfordult egy-egy ilyen incidens. Az emberek tisztában voltak vele, hogy Marion nem panaszolná be őket, és ezt ki is használták.
– Ja, bocsánat, elfelejtettem. Ahhoz a férjére is szüksége lenne… – folytatta gonoszan Nancy. – Hol is van éppen?
– Délelőtt vadászaton volt, most minden bizonnyal a királynőt tanítja kardforgatásra – válaszolta Marion, bár maga sem értette, miért magyarázkodik. A szavak maguktól hagyták el a száját.
Picture

– Vadászgat, mi? Csak nem királyi vadra? – A nő úgy csapott le az információra, mint a keselyű a dögre. – El is hiszem, hogy a királynő társasága sokkal inkább kedvére való.
Marion igyekezett nem tudomást venni a rosszindulatú célozgatásokról. Egyszer már bedőlt az aljas pletykáknak, és keményen megfizetett érte. Még egyszer nem akarta elkövetni ugyanazt a hibát.
– Csak nem kezd gyengülni felette a szerelmi bűbájod? – folytatta Nancy.
– Hagyja már ezt a bűbáj-badarságot! Ha vádolni akar valamivel, azt tudja, hol és kinél teheti meg! – csattant fel Marion. – Most pedig mennék a dolgomra, ha megbocsát!
Picture

–  Marion! Kérem! Már mindenhol kerestem – futott oda Lawrence. – Jöjjön gyorsan! Lady Jennát baleset érte vadászat közben. Megsebesítette egy vadkan. Lehet hogy ugyanaz, amelyik Henrik királyunk vesztét is okozta.
– Hozzák be hozzám a rendelőmbe – bólintott Marion. – Ott van a felszerelésem.
Picture

Munka közben Marion teljesen kizárta a külvilágot: csak ő létezett és a megoldandó feladat. Most nem volt idő a férjén és a buta pletykákon rágódnia, minden idegszálával a sérülések ellátására koncentrált.
Picture

Mikor kilépett az váróterembe, Eric, Isabella és a Lawrence tekintetével találta szembe magát.
– Minden rendben, a közvetlen életveszély elmúlt – jelentette. Enyhe rossz érzéssel nézett végig a királynőn és Ericen. – Viszont kímélnie kell magát, nehogy felszakadjanak vagy begyulladjanak a sebek.
Picture

– Az én hibám – hajtotta le a fejét csüggedten Eric. – Együtt voltunk a vadászaton, de magára hagytam őt az erdőben. Nekem már indulnom kellett a királynőhöz, de ő még mindenképp el akart fogni egy nyulat. Hiába győzködtem, csak nevetett, és azt mondta, hagyjam csak, egy nyuszikával talán elbánik egymaga is, menjek már…

Isabella bátorítóan meg akarta szorítani a lovag kezét. Már lendített volna a karját, de idejében észbe kapott, és hogy értelmet adjon a megkezdett mozdulatnak, kisimított egy gesztenyebarna hajtincset az arcából.

Picture

– Sir Eric, ön nem tudhatta. Önnek királyi parancsra kellett eljönnie, velem volt találkozója. Azt pedig tudjuk, hogy Lady Jenna milyen makacs, ha a fejébe vesz valamit. Hiába győzködte volna, hogy hagyja ott a vadászatot, ha ő még maradni akart. – Majd Marionhoz fordult. – Szeretnék beszélni vele. Magához tért már?
Picture

– Nos, pár percig eszméleténél volt, de kénytelen voltam erős altatót beadni neki. Egyrészt, hogy ne érezze a fájdalmat, másrészt… nos, amikor felébredt, azt akarta tudni, mikor kelhet fel az ágyból, mert gyakorolnia kell a lovagi tornára. Nem akartam elhinni, hogy ez a legfontosabb neki. Amikor megtudta, hogy örülhet, ha addigra megáll a saját lábán, és biztosan nem versenyezhet, olyan dührohamot kapott, hogy másképp nem tudtam lecsillapítani. Két-három óra múlva elmúlik a szer hatása, akkor beszélhet vele, felség, vagy holnap is visszajöhet. Három napig mindenképpen bent tartom.
Picture

– Köszönöm ­– bólintott Isabella. – Pár óra múlva visszatérek, mihelyt az időm engedi. Viszont találnom kell valakit Lady Jenna helyett, aki indul a tornán. Én egyetlen személyt látok alkalmasnak erre a feladatra. – A lovaghoz fordult. – Sir Eric, vállalja?