Ezüst Krónikák kategória bejegyzései

Ezüst krónikák – 1. Földre hulló korona

Picture

Valamikor réges-régen, egy távoli vidéken, volt egyszer egy ország, Merania. Zöld erdeit, dús mezőit, kristálytiszta vizű folyóit messze földön ismerték, hírnevét és gazdagságát mégis a kiváló, lágyan fénylő meraniai ezüst alapozta meg, melyből sosem volt hiány a bányákban. Virágzó királyság volt egykoron, trónján hatalmasabbnál hatalmasabb uralkodók követték egymást. Közülük is kiemelkedett bölcsességével és igazságosságával IV. Henrik király. Váratlan és tragikus halálát követően, mivel fiú trónörökös már nem volt, idősebbik leánya, Isabella került a trónra, első női uralkodóként. Ezzel új fejezetet nyitott az ország történelmében, előtte állt az út, hogy ősei nyomdokaiba lépjen, és legendává váljon. Vajon sikerült-e neki? Nos, ami azt illeti…
***
– Hazaáruló!
– Szégyen és gyalázat!
– Eladott minket!
– Szembefordult a saját népével!
– Halál a királynőre!

Picture

Lys, mintha csak víz alatt lenne, tompa visszhangként érzékelte a dühtől – és alkoholtól – megrészegült tömeg tombolását. Ujjai egészen elfehéredtek a levél szorításától. Pár másodpercig még szoborrá dermedve állt, végül a zenészlány rátalált hangjára.
– Állj, emberek! Nem tudjátok a teljes igazságot! – fakadt ki. Csilingelő hangját elnyelte a tömeg zúgása.

Picture

– Gyújtsuk fel a palotát! Legyen ez a mi ajándékunk! – üvöltötte valaki.
A javaslatot hangos egyetértés követte.

Picture

Lys úgy döntött, taktikát vált. Egy ugrással a színpadon termett, szeretett lantjával a kezében. A hangszer máskor lágyan muzsikált az ujjai alatt, ezúttal viszont kellemetlenül éles, disszonáns hangok áradtak belőle, melyek leginkább egy fajfenntartási ösztöneinek engedelmeskedő macskáéra emlékeztettek. A lánynak pontosan erre volt most szüksége – ettől garantáltan rá irányul majd a figyelem. Nem is tévedett.
– ÁÁÁ!
– Mi ez a macskazene?!
– Kit nyúznak?
– Cirmi, te rühes dög, hát itt bujkálsz!
– Emberek, figyeljetek rám és higgadjatok le! Mielőtt nekiestek a palotának, valamit tudnotok kell! Az a…
– Ugyan mit tudsz te, amit mi nem? – kiabálta be valaki.

Picture

– Minden le van írva itt, ebben a levélben! – fakadt ki Lys. Emeltebb hangja magára vonta a kívánt figyelmet, de legalábbis egyméteres körzeten belül elnyomta az óbégatást.
– Akkor mire vársz? Olvasd fel!
– Igen, rajta, olvasd csak!
– Nem. – Lys leeresztette kezét. – Jobb, ha inkább elmesélem. – Egy pillanatra megakadt, keresve a megfelelő szavakat. – Isabella királynő nem azért tette, amit tett, mert… – megrázta fejét. – Tudjátok mit, inkább kezdjük az elején, rendben? Voltaképpen a koronázása napján kezdődött minden…
***

Picture

A katedrális padsorai teljesen megteltek, mindenki arra várt, hogy az új uralkodó fejére kerüljön a korona. Isabella szinte transzszerű állapotban vonult végig az oltárhoz vezető lila szőnyegen. A rengeteg ember látványa megbénította, szinte a hátában érezte a kíváncsi tekinteteket, sőt, mostohaanyja, Nerissa fogának csikorgását is hallani vélte.
Peter főpap a tőle megszokott erővel és lendülettel mondta a koronázási szentmise szövegét, ékes szavai azonban ezúttal nem jutottak el az újdonsült királynő fülébe, aki szentül meg volt győződve róla, hogy torkában dobogó szívét még a leghátsó padsorokban is tisztán lehet hallani.
Végül eljött élete legfontosabb pillanata.
– Akarsz-e a szent jakobán egyháznak és papjainak védője és oltalmazója lenni?
– Akarok. – A válasz még kissé halk, bizonytalan volt.
– Akarod-e az országot atyáid igazsága szerint kormányozni és védelmezni?
– Akarom! – Isabella rátalált hangjára, mely immár visszhangzott a hideg kőfalakról.

Picture

– Úgy legyen! – A főpap a nő fejére helyezte a kis ezüstkoronát. – Az Őrző áldásával Isabella Arendsor Merania királynője!
Ahogy tekintetük találkozott, a férfi ajka halvány, bátorító félmosolyra húzódott – ritka gesztus volt a részéről.
A résztvevők felálltak, és vad éljenzésbe kezdtek.

Picture

Isabella büszkén felszegte fejét, s szembefordult velük. Tekintete kissé riadt, de határozott volt. Furcsa érzés volt koronát viselni. Kicsit nagyobb volt a kelleténél, és olyan nehéz, olyan nagyon nehéz…
A katedrálisban lezajló koronázási szentmise után, melyen közvetlenül csak a kiváltságosok vehettek részt, egy nyitott tetejű hintó vitte körbe Isabellát a királyi városon, az ünneplő tömeg éljenzésétől kísérve. A lelkesebb alattvalók egészen a palotáig vezető emelkedőig uralkodójukkal tartottak. Ezt követte a bevonulás a trónterembe, ahol a királynő elfoglalhatta az őt megillető helyet.

Picture

Ám előtte még, hogy kicsit fellélegezzen, és tartson egy kis hatásszünetet a nagy bevonulás előtt, a terasz korlátjához lépett, ahonnan be lehetett látni az egész környéket. A palotát pontosan ezért emelték a meredek sziklafalra, hogy az uralkodó, mint az Őrző által kiválasztott vezető, ugyanúgy szemmel tarthassa népét, ahogyan az Őrző is figyeli az embereket odafentről.

Picture

A táj mesébe illő volt. Mint mindig, Isabellának most is elakadt a lélegzete a látványtól.
Egyszerre mámorító és ijesztő volt a gondolat, hogy itt most már ő az úr, mindenki az ő parancsainak engedelmeskedik. Azt mondják, a hatalom íze megrészegít, olyan, akár a jó bor. Kár, hogy Isabella ki nem állhatta bort… A koronára és a vele járó hatalomra sem ő vágyott. El sem fogadta volna, főleg az akkori kényes politikai helyzetben, ha… ha nem ez lett volna szeretett édesapja kívánsága.
Isabella vonakodva elhúzódott a korláttól. Ideje bevonulni a trónterembe, ahol fogadhatja a hazai és külföldi előkelőségek, a követek és uralkodók köszöntését.
Az őrök illedelmes meghajlással kitárták uralkodójuk előtt a kaput.

Picture

Henrik király halála után a trónterem drámai átalakításon esett át. Isabella csodálta, hogy mostohaanyja és húga, Rosaline a temetés és a koronázás megszervezése mellett erre is tudtak időt és energiát szakítani. Az elmúlt időszakban ő maga csak csendben sírdogált a szobájában, az orrát is alig dugta ki.
Isabella minden méltóságát összeszedve vonult a trónszékhez, ahol már várta mostohája és (fél)testvére. Ám ahogy odaért és helyet foglalt volna, váratlan kellemetlenség történt: ahogy leült, olyan ügyetlenül hajtotta előre a fejét, hogy az ezüstkorona leesett a fejéről, s csilingelve a padlóra hullt. Miután a visszhangja elült, egy pillanatra dermedt csend támadt, majd a királynőt rémült, szánakozó és kárörvendő tekintetek tengere árasztotta el.
Isabella szinte hallotta húga kitörni készülő, elfojtott kuncogását, hátát valósággal perzselte mostohaanyja lesajnáló-dühös tekintete.

Picture

Mikor visszaadták neki koronáját, vöröslő arccal visszatette a fejére, majd visszaült a helyére, s magában azért fohászkodott, bárcsak megnyílna alatta a föld, és elnyelné.

Picture

A napot zártkörű ünnepség zárta a palota dísztermében. Isabella nem sok kedvet érzett a tánchoz – a legkevésbé sem vágyott rá, hogy csetlés-botlásán röhögjön mindenki –, ehelyett inkább a helyén üldögélt, és próbált észrevétlen lenni, ami nem könnyű feladat, ha az ember az est főszereplője, és nem mellesleg, királynő. Szokásával ellentétben egy kupa bort kortyolgatott, méghozzá a legjobb tredony-i fajtából. Nem mintha érzékelte volna, hiszen számára az alkohol maró íze minden mást elnyomott, most csakis a feszültségoldás volt a célja.
Tekintete a táncolókra tévedt.

Picture

Majdnem elnevette magát, amikor meglátta Lady Jennát – akit a rossz nyelvek csak „Sir Jennának” csúfoltak –, Merania legkiválóbb lovagját: a nőről lerítt, mennyire feszeng csinos ruhakölteményében; ha teheti, valószínűleg ide is páncélban jött volna el. Ennek ellenére igyekezett magabiztosan táncolni lovagtársával, Sir Erickel. Isabella elkapta a tekintetét, arcát elöntötte a forróság. Kicsit erős ez a bor, vélte. Ekkor észrevette húgát, Rosaline-t is, aki légies könnyedséggel táncolt a terem közepén. Nem mintha őt lehetett volna nem észrevenni: láthatóan remekül érezte magát, jelenlétével szinte beragyogta a termet, mindent és mindenkit elhomályosítva maga körül.

Picture

Isabella szomorkásan, leheletnyi irigységgel szemlélte világszép húgát. A hercegnőt Merania legszebb nőjének tartották, ezért kapta a Merania Rózsája becenevet. Számos férfi igyekezett a kegyeibe férkőzni, és Rosaline ezzel tisztában volt. Élvezte és ki is használta a rá irányuló figyelmet. Igéző tekintetével, csábos mosolyával és kecses mozdulataival bármit el tudott érni: ha ő egy jóképű férfire kivetette a hálóját, az hamarosan a lábai előtt hevert. Az ujja köré csavart úriember ezután már nem volt érdekes számára, nyomban új préda, új kihívás után nézett. Sokan próbálták már elnyerni Rosaline szívét, mások viszont úgy vélték, felesleges, hiszen ami nincs, azt nem lehet elnyerni.
Nővére sem volt kifejezetten csúnya, inkább átlagos, ám Merania Rózsája mellett kifejezetten száraz, szürke kórónak érezte magát. Neki is akadtak persze hódolói és kérői – bár ő úgy érezte, ez inkább szól a rangjának, mint önmagának –, ám őket illedelmesen, de határozottan visszautasította. Régen úgy gondolta, a kezéről úgyis édesapja dönt majd, a szíve pedig már réges-régen másé volt – csak éppen az illető nem tudott erről.
Révedéséből mostohaanyja halk, megvető megjegyezése zökkentette ki.

Picture

–  Nincs is szebb látvány egy részeg királynőnél. Csak így tovább, mutass jó példát a népnek!
Isabella kedvetlenül tette le poharát. Valahogy már nem kívánta az italt. Ahogyan az ételt sem, holott a díszvacsorára alaposan megéhezett, ám mostohaanyja jószándékú megjegyzése, miszerint az udvari szabónak megint mennyivel bővebbre kellett engednie a koronázási ruhát a legutóbbi próba óta, nyomban elvette az étvágyát.

Picture

– Isaaa, gyere táncolni! – Rosaline egyszer csak ott termett előtte. Szeme huncutul csillogott, ahogy nővérére nézett. – Mindenki azt szeretné, ha a királynő neki adná az első táncot. Sorban állnak a megtiszteltetésért, ráadásul csupa helyes fiatalember… hercegek, grófok, lovagok… jó, Vincentet nem adom, de nézd csak, szegény Eric úgyis egyedül jött, ő biztosan örülne neked. Naaa!
Nővére összerezzent.
– Fáj a lábam – vágta ki magát. – Te menj csak, mulass jól, és táncolj helyettem is – sóhajtotta.
– Ahogy gondolod – adta fel Rosaline csalódott arccal, majd elvegyült a tömegben.
– Nem is baj – helyeselt Nerissa. – A leesett korona már épp elég cirkusz volt a népnek.  Ha még a parketten is bohóckodnál, szegények megpusztulnának a röhögéstől.

Picture

Isabella nem felelt, arca égett a szégyentől és az indulattól. Mostohaanyja ismét elérte, hogy egy percig se érezze jól magát. Szívből remélte pedig, hogy így, hogy királynő lett, Nerissa majd visszafogja magát egy kicsit, azonban pont fordítva történt: mostohája személyes sértésnek vette, hogy Isabella a kifejezett kérése ellenére sem mondott le a trónról Rosaline, a vér szerinti lánya javára, és ezt éreztette is. Isabella általában nem mert ellentmondani Nerissának. A koronát is csak azért fogadta el, mert tudta, édesapja így akarta volna – márpedig a vágy, hogy hőn szeretett apja kívánságát teljesítse, erősebbnek bizonyult a mostohájától való félelménél.
A királynő behunyta a szemét. Szinte számolta a másodperceket, mikor szabadulhat végre, és távozhat úgy, hogy ne sértse az illemet. Úgy érezte, ennél rosszabb már úgysem lehet.
Mekkorát tévedett!

Picture

Szinte a semmiből egy alacsony, kövérkés öregasszony termett az asztala előtt. Az újdonsült királynő észre sem vette, mikor és hogyan került oda. A banya külsejű asszonyság szeme nem sok jót ígér, tekintete zavart volt és ideges.
– A szent korona a földre hullott! – jajgatott. – Ez nagyon rossz ómen, felség! Az új uralkodó nem sokáig maradhat trónján! Romlásba dől ez az ország! Jaj nekünk!
A zene nyomban elhallgatott, minden tekintet a királynő asztalára irányult.
Pompás, gondolta Isabella, éppen erre volt most szükségem… Kínjában már nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Ekkor jeges borzongás futott végig a gerincén, hiszen tudatosult benne, hogy fogalma sincs róla, ki ez a nő: nem látta sem a trónteremben, sem az ünnepségen egészen idáig, ráadásul varjúszerű öltözékével kirítt a tömegből. Hol volt eddig, és hogy került ide?

Picture

– Ostoba, babonás vénasszony! – A határozott férfihang az égzengés erejével dörrent. – Mit merészel? Hordja el magát és az ostobaságait, de most rögtön, és imádkozzon az Őrzőhöz! – Peter főpap érzékelte a „veszélyt”, és nyomban odasietett. Szeme villámokat szórt.
Az öregasszony szúrós tekintettel nézett vissza rá.
– A túl hamar felragyogó csillag hamar leáldozik – mondta egyszerűen, és öreg lábain meglepően gyorsan haladva elvegyült a tömegben. Peter gyilkos tekintettel nézett utána.
– Ezt nem ússza meg! Felség, ha utasítja az őrséget, hogy fogják el, én akár még ma…
– Hagyja csak – csitította Isabella. – Ez a szerencsétlen, idős asszony biztosan nem akart semmi rosszat. Talán kicsit bomlott is szegény, lehet, nem is tudja már, miket beszél. Kérem, legyen vele elnézőbb.

Picture

– Elnézőbb? Nézze, felség, én elnéző és türelmes vagyok az idős emberekkel, az ostoba babonákkal viszont a legkevésbé sem. Talán a megfelelő oktatással, vagyis a Szent Könyvben leírtak alapos tanulmányozásával végleg eltűnnének. Feltételezem, az édesapja beszámolt önnek az új iskola építésének tervéről.
– Igen, tudok róla. Szeretném is megvalósítani. – Isabella szeme felcsillant. Annyi ötlete volt!  – Úgy vélem, igen hasznos lenne, ha minden…

Picture

– Bocsásson meg, de úgy vélem, az államügyek ráérnek holnapig – fordult Nerissa a főpaphoz. – A lányomnak biztosan megterhelő most ilyesmivel foglalkozni. Ez az este az ünneplésről szól.
Isabella mély levegőt vett. Pedig egy egész másodpercig jól érezte magát!
– Teljesen igaza van – látta be Peter. –  Holnap viszont mindenképp szeretném átbeszélni önnel a dolgot, felség.
– Ez csak természetes – bólintott a királynő. A férfi arcát látva rájött, hogy ő is legalább olyan jól „szórakozik” ezen az ünnepségen, mint ő.
– Borzalmas ez a zene – váltott témát a főpap. – Bűn, amit ez az udvari bolond a hegedűvel művel. Ha ezt meggyónja, az legalább húsz Miőrzőnk lesz, de ha nem hagyja abba hamarosan, harminc is lehet.

Picture

Isabella halkan kuncogni kezdett, ám a főpap csodálkozó-rosszalló tekintetéből rájött, hogy teljesen komolyan mondta.
– Khm, bocsánat  – sütötte le a szemét.
– Már megbocsásson, de Barnie-t személyesen kértem fel, hogy zenéljen ezen a jeles eseményen. Én nagyon kedvelem a zenéjét – közölte Nerissa vicsorgásnak beillő mosollyal. Barnie, az udvari bolond alapvetően ügyes hegedűs volt, de pár pohár ital után, amelyet a legkevésbé sem vetett meg, a játékát bármelyik szerelmes macska megirigyelhette volna.
Peter elgondolkodott, majd vállat vont.
– Végül is, a pocsék zenei ízlés nem bűn – hümmögte.
Isabella nem értette, hogy tud Peter ennyire nyugodt maradni. Ha őrá nézett volna úgy Nerissa, mint most a főpapra, ő már a leggyorsabb menekülési útvonalat kereste volna.

Picture

A kínos beszélgetést Rosaline csengő kacagása zavarta meg, mely egészen az asztalig elért. A hercegnő általában ügyelt rá, hogy nyilvános helyen betartsa az illem szabta határokat és kereteket – feszegetni szokta és szerette is ezeket, de át nem lépte volna őket. Most viszont (talán a pár pohár bor hatására) leplezetlenül kacérkodott Sir Vincenttel, az aktuális kedvencével. A fiatal lovag kiváló eredményeket mutatott fel a megnyert lovagi tornák és az összetört női szívek számában egyaránt. Kivételesen jóképűnek tartották, és sok hölgy epekedett utána, ám Isabella véleményét egyetlen szóban össze lehetett foglalni róla: bájgúnár.

Picture

– Úgy látom, a hercegnő igen jól szórakozik. – Peter hangja tele volt rosszallással. – Az a ruha pedig kissé kihívó, nem gondolja? Na és ez a viselkedés! Nem vagyok benne biztos, hogy ez… helyénvaló.
Isabella majdnem elnevette magát. Kihívó? Talán egy kissé, hiszen tökéletesen látni engedte a hercegnő csinos alakját, de ez legalább nyakig zárt volt, csak az áttetsző barna csipke sejtetett valamit (azaz nagyon is sokat), mégis, ahhoz a köldökig kivágott ruhakölteményhez képest, amelyet eredetileg fel akart venni, kifejezetten szűzies volt. Nerissa és ő csak közös erőfeszítéssel tudták kiimádkozni a hercegnő kezéből az említett ruhadarabot, mire Rosaline ezt a rózsaszín-barna, szorosan testhez simuló csodát választotta helyette.

Picture

– Rosaline egyszerűen… ilyen – sóhajtotta. – Hiszen csak tizenhat éves. Pár év, és megkomolyodik. – Vagy nem, tette hozzá magában.
– Ha megengedi, felség, ilyen idősen ön nem így viselkedett.
A királynő ezt elismerésnek vette.
– Meglehet. Végül is, nem vagyunk egyformák. Viszont most már későre jár. – Örömmel vette észre, hogy eljött az idő, amikor anélkül távozhat, hogy megsértené az illemet. Gyorsan felkelt hát a helyéről. –  Én most visszavonulok, holnap hosszú nap lesz. További jó mulatást!
Ahogy elindult az ajtó felé, észrevette, hogy egy ismerős alak közeledik felé. Kissé elpirulva megszaporázta lépteit, hogy elkerülje a találkozást, ám szétszórtsága miatt az ajtóhoz érve majdnem beleütközött a hűséges királyi tanácsadóba, Lawrence-be.

Picture

– Bocsánat – hebegte.
– Felség! – hajolt meg az ősz hajú férfi. Arca zaklatott volt. – Éppen önt keresem. Végre vannak hírek. Ezt a levelet az imént hozta a postagalamb, és…
– Hadd lássam. – Isabella remegő kézzel tekerte szét a papírt. Szemével végigfutott az üzeneten. Arca egy árnyalattal fehérebb lett.
– Jaj, ne – nyögte. – Ez rettenetes!

Ezüst krónikák – 2. Ezer rózsaszál

Picture

– Tredony elesett – mondta színtelen hangon a királynő. Szemével újra végigfutott az üzeneten.

Felség,

Tredony elesett. Van egy majdnem biztos tippem, ki lesz a következő… Edward nem normális, még én is kezdek megijedni tőle. A részletekről majd személyesen beszámolok, a legközelebbi hajóval érkezem. 

Alázatos szolgája,

C.H.

Ha nem félnék a Verem szörnyétől, most azt mondanám, én megmondtam előre.

Tredony tehát elvesztette az Advortonnal vívott háborút, állapította meg Isabella keserűen. Ez ugyan nem lepte még, mégis nagyon aggasztó fejlemény volt: Edward király újabb területet hódított meg, méghozzá Merania szomszédját és legfőbb kereskedelmi partnerét.

Picture

A hódítások hét éve kezdődtek. Edward apja, II. Richard király uralkodása alatt kitört a háború Ticktop és Advorton között. Advorton győzött ugyan, ám Richard király életét vesztette a csatában. Miután trónra került, Edward békésnek és megnyerőnek tűnő modorával elnyerte a környező országok bizalmát, nem sokkal később azonban felfedte valódi szándékait: amikor Snordwich és Burdley között konfliktus tört ki, ő segítséget ajánlott az utóbbinak, amit a burdley-i uralkodó örömmel fogadott. Együttes erővel le is győzték Snordwichet. A burdley-iek csak azt nem sejtették, hogy a segítségnyújtás ára a szabadságuk lesz: Snordwich után Edward könnyűszerrel vette át a hatalmat a háború miatt meggyengült Burdleyben is. A lakosság próbált tiltakozni és ellenállni, ám a lázadókat a híresen jól felkészült és felfegyverzett advortoni csapatok könnyedén leverték. Nemrégiben pedig komoly vita támadt Advorton és Tredony között néhány újonnan kivetett vám és korlátozás miatt, ami odáig fajult, hogy Tredony hadat üzent Advortonnak. A végeredményről a fenti levél tanúskodik.
***

Picture

Isabella másnap hajnali ötkor mostohája rideg tekintetével találta szembe magát, ami látványnak talán nem volt a legszebb, az álmot viszont azonnal kiverte a szeméből. Nerissa kimért hangon felkérte Lawrence-t a királynő napirendjének ismertetésére, aki együtt érzően sorolta: szemle a környéken lóháton, reggeli családi körben, alattvalók kéréseinek és panaszainak meghallgatása, követek fogadása, egy hajó avatása, kérvények és dokumentumok átolvasása és aláírása… Isabella napjának szinte minden perce be volt táblázva.
A reggeli szemlét Isabella nagyon élvezte, hiszen imádott lovagolni. A friss levegő teljesen feltöltötte, így élénken csillogó szemmel tért vissza. Még az sem zavarta, hogy Nerissa folyamatosan beszélő árnyékként követte. A lovaglás végén még eltöltött egy kis időt kedvenc lova társaságában, hagyva, hogy mostohaanyja előremenjen a reggelihez.

Picture

Mikor ő is visszaindult a palotába, a kapuban Lawrence várta egy szál rózsával a kezében. Arcán enyhe aggodalom suhant át, ahogy meglátta a királynőt. Kérdő tekintetére Lawrence főhajtással válaszolt.
– Felség, amíg odavolt, érkezett az ön számára egy… ajándék Edward királytól. Ezer szál tredony-i rózsa. Ilyenek, mint ez, nézze csak  – nyújtotta át a kezében tartott virágot. Isabella elvette és megszemlélte. Kétségkívül csodaszép volt.

Picture

– Jó reggelt mindenkinek! Ó, hiszen ez rózsa! – csillant fel az érkező Rosaline szeme. Lawrence főhajtással köszöntötte.
– Igen, hercegnő. Egészen pontosan ezer szál érkezett, bár most kivételesen nem önnek, hanem a királynőnek.
Roslaine-nak leesett az álla.
– Isa, mégis ki küldene neked rózsát? Méghozzá ezer szálat! Nekem még soha senki nem küldött ennyit! – duzzogott Rosaline, miközben  irigykedve nézte a virágot nővére kezében.
– Nem mintha panaszkodnod kellene, lassan külön szobát kell nyitnod a neked küldött ajándékoknak – vágott vissza csípősen a királynő. – Egyébként Edward küldte őket. Kíváncsi lennék, miért.
Rosaline úgy nézett rá, mintha kételkedne nővére épelméjűségében.
– De Isa, ez tredony-i rózsa, a létező leggyönyörűbb fajta! Szerintem egyértelmű az üzenet.
– Tredony-i rózsa… – ismételte el húga szavait Isabella. – Ó, értem már! Ez burkolt fenyegetés. A rózsa olyan vörös, mint a vér. Vagyis, ha nem hódolunk be, úgy járunk, mint Tredony: vérontás lesz, és úgy kaszabol le minket is, mint ezeket a rózsákat. Na, azt lesheti! – Egyre jobban eluralkodott rajta az indulat. – Különben is, ki nem állhatom a rózsákat, nincs még egy ilyen hivalkodó virág! Lawrence, kérem, tüntesse el őket a szemem elől.
– Mit csináljak velük?

Picture

– Ajándékozza el, vagy dobja ki az összeset. Vagy égesse el. Vagy dobja a folyóba, nekem mindegy, csak ne is lássam őket! Most pedig megyek átöltözni. A reggelinél találkozunk!  – Laza mozdulattal a földre hajította a virágot, és siettében még éppen rálépett a vétlen növényre.
Rosaline fejcsóválva nézett utána. Hát, nem pont erre gondoltam… melyik nő nem örül, ha virágot kap? 
***

Picture

Pontban nyolckor Isabella már a trónszéken ült, és várta alattvalóit kihallgatásra, akik jöttek is sorban. A királynő a tőle telhető legnagyobb türelemmel és igazságossággal próbált eleget tenni a hozzá intézett kéréseknek. Nerissa egy percre sem hagyta magára, éberen őrködött, nehogy lánya valami „butaságot” kövessen el.
Egyszer csak Lawrence lépett hozzá, és fojtott hangon odasúgta neki:
– Felség, Christian Hale megérkezett, jelentést tenne a Tredony-Advorton helyzetről.

Picture

A királynő kapva kapott az alkalmon, hogy végre felkelhet helyéről, kinyújtóztathatja lábát, és kikerülhet a figyelem középpontjából.
– Üzenem neki, hogy menjen azonnal tanácsterembe. Oda várom Lady Jennát, Sir Ericet és Sir Vincentet is. Kérem, küldessen értük. – Henrik király Lawrence mellett mindig az ország három legkiválóbb lovagjával tárgyalta meg a katonai kérdéseket, így Isabella is teljes mértékben megbízott bennük. – Természetesen önre is számítok, és persze rád is, Nerissa.
***
Isabella nem sokszor járt még a tanácsteremben, így enyhe izgalommal, kissé tanácstalanul lépett be és nézett körül. Úgy érezte, az impozáns kőszobrok szigorúan, tekintélyt parancsolóan egyenesen őt nézik.

Picture

Mikor teljes lett létszám, a figyelem egy fiatal, szőke fiúra irányult, aki az uralkodóval szemben, az asztal túlsó végén foglalt helyet. A fiú lazán körbenézett, és elkezdte mondandóját.

Picture

– Szóval, Edward gyakorlatilag porrá verte Tredony seregét. Röpke két óra alatt. Most komolyan, háromszoros túlerővel szemben mire számítottak? Bár gyanítom, Edward fordított aránnyal is győzött volna. Hogy jutott eszébe Tredonynak hadat üzenni, amikor épkézláb hadserege sincs, annak is a nagy része advortoni zsoldosokból áll?
– Nyilván arra számított, hogy vagy mi lépünk közbe, vagy Crafthole, esetleg együtt – vetette fel Vincent.
– Akkor Leopold király elszámította magát – állapította meg Christian. – Most már késő. Akkor kellett volna lépni, amikor Edward elfoglalta Burdleyt is, akkor együttes erővel meg lehetett volna állítani, de így már csak imádkozhatunk. Most mielőbb el kell adni az ezüstkészletet, és fegyvereket vásárolni Crafthole-tól, amíg még lehet. Biztos forrásból tudom, hogy Edward egyik első intézkedése lesz megtiltani a meraniai ezüst behozatalát Tredonyba.

Picture

– Logikus lépés. Ezzel elvágná Meraniát a legnagyobb ezüstpiacától – bólintott Vincent. – Az összes többi országban, amit elfoglalt, pedig akkora vámot fog kivetni rá, hogy nem éri majd meg kereskedni vele.

Picture

– Ezt nem hagyhatjuk! – fortyant fel Jenna. – Megelőző csapást kell mérni Edwardra, még mielőtt ő tesz lépéseket!
– A jelenlegi helyzetben ez öngyilkosság lenne – tiltakozott Eric. – Ráadásul milyen alapon? Az Advorton–Tredoy konfliktus nem Merania ügye volt, Henrik királyunk nem véletlenül nem akart belefolyni.
– Kivételesen Erickel értek egyet – Christian elhúzta a száját. – Ti nem láttátok, mire képes Edward. Meraniában jelenleg sincs se ütőképes hadsereg, se rendes fegyverzet. Nincs semmi más, csak ezüst. Vagy a nyakunkon marad, vagy fegyvert kovácsolunk belőle. Mert arra előbb-utóbb szükségük lesz.
– Márpedig az összecsapás elkerülhetetlen. – Vincent Jenna pártájra állt. – Nem szabad megvárni, hogy Edward ellehetetlenítsen bennünket. Ennél jobb úgysem lesz a helyzet.

Picture

– Vagyis választhatunk, hogy most vagy később verje szét Meraniát? – ellenkezett Eric. –Talán lenne mód rá, hogy megegyezzünk Edwarddal, és elkerüljük a háborút. Henrik király is mindig békés megoldásokat keresett.
– Persze, mert megtehette – mutatott rá Vincent. – De Edward és a békés megoldás két egymást kizáró fogalom.
– Így van. – Jenna hevesen bólogatott. – Ha a meraniaiakban van elég elszántság, akár sikerülhet is. A siker nem csupán a fegyvereken és a katonák számán múlik. Még az is lehet, hogy végül Crafthole is mellénk áll. Nyilván ők is érzik a veszélyt.
– Majdnem pontos idézet Leopold királytól – jegyzete meg gúnyosan Christian. – Ő is pont ebben bízott. Nem, nem szabad ész nélkül belemenni egy háborúba, főleg nem arra várva, hátha valaki segít. Valahogy belülről kellene kikezdeni az advortoniakat. Vagy ha a meghódított területeken élőket győznénk meg valahogy…

Picture

– Ami úgy pár éven belül sikerülhetne is, annyi időnk viszont nincs. Már megbocsáss, Christian, de neked annyi a dolgod, hogy a híreket szállítsd, a stratégiai tervezés nem a te feladatod – vágott közbe hűvösen Vincent. – Ezt bízd ránk és a királynőre.

Picture

– Rendben, akkor oldjátok meg nélkülem! – jött a sértődött válasz.  – De hadd emlékeztesselek, hogy én voltam ott, én láttam, mire képes Edward. Ha háborúzni akartok, csak tessék, de én addigra árkon-bokron túl leszek!
– Tőled egyébként sem számítunk másra – vetette oda foghegyről Jenna.
– Mit akarsz ezzel mondani? – Christian szeme fenyegetően összeszűkült.
– Ezt most rögtön fejezzétek be! – Eric megemelte hangját. – Személyeskedéssel nem megyünk semmire. Egyelőre még nincs veszély, ráérünk alaposan és higgadtan átgondolni a helyzetet. – Majd szelíden a királynő felé fordult. – Felség, önnek egy szavát se hallani. Ön mit gondol a helyzetről?
Minden tekintet Isabellára szegeződött.

Picture

– Nos, én úgy vélem… – A királynő lesütötte szemét. Az eddigi vitát fejét kapkodva figyelte, s titkon azt remélte, kimaradhat belőle, holott tudta, a döntést neki kell meghoznia. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok.
– Mondjad csak, lányom – biztatta gúnyosan Nerissa. – Hátha hallhatunk tőled végre egy épkézláb megnyilvánulást, ha már rendet tartani képtelen vagy. Ha meg nem, legalább röhögünk egy jót.
Isabellánál ezen a ponton betelt a pohár.
– Elnézést. – A királynő felkelt a helyéről, sarkon fordult, és a jelenlévők döbbent tekintetétől kísérve, próbálva megőrizni maradék méltóságát, kivonult a teremből. Visszhangzó lépteit döbbent csend kísérte.
Mostohája gőgös, elégedett mosollyal nézett utána. Magában lassan számolni kezdett, majd lenéző hangsúllyal így szólt:
– Valaki volna szíves visszahozni őfelségét körünkbe?
– Majd én – jelentkezett Eric.

Picture

Isabella a kis könyvtáraként is működő fogadószobájában talált menedéket. Alaposan megmosta arcát friss vízzel, és mély levegőt vett. Úgy viselkedtem, mint egy idióta, állapította meg csüggedten. Jaj, papa, bárcsak itt lennél! Te mit tennél a helyemben? Mit tegyek? Kérlek, segíts! Én szeretném jól vezetni az országot, és megfontolt döntéseket hozni, de ez túl sok így hirtelen!   
Keze ökölbe szorult. Nem, ezt meg kell tudni oldania. Az egyedüllét és a friss víz jót tett neki, az első zavarodottság után elkezdett kirajzolódni egy terv a fejében. Lassan, a szobában fel-alá sétálva egyre tisztábban kezdett látni.
Hamarosan kopogásra lett figyelmes.
– Felség, én vagyok. Bejöhetek?
– Tessék. – Isabella aprót sóhajtott. Eric kellemes, mély hangjától mindig melegség járta át.

Picture

– Felség? Minden rendben? – A lovag aggódó arccal lépett be a királynő fogadószobájába. Isabella lassan felé fordult. Most is, mint mindig, beleborzongott, ahogy a férfi szomorú, barna szemébe nézett.

Picture

– Köszönöm, most már jól vagyok. – Érezte, ahogy arcát elönti a forró pír. –  Visszamehetünk a tanácsterembe. – Egy pillanatra megtorpant. – Lehetetlenül viselkedtem, igaz? – kérdezte. – Szégyellem magam, de minden olyan hirtelen zúdult rám, és aztán Nerissa megjegyzése… túl sok volt egyszerre – szabadkozott.

Picture

Szégyenkezve lehajtotta a fejét. Eric ösztönösen a vállára helyezte kezét, hogy megnyugtassa, ám érezte, hogy a nő összerezzen az érintésétől, így elkapta, mintha a kandallóban égő tűz égette volna meg.
– Ne hibáztassa magát, felség – mondta. – Ha tudná, hányszor elszabadultak már az indulatok az ilyen megbeszéléseken!
– Komolyan? Mondja, apám hogy kezelte a hasonló helyzeteket? – Isabella nagyon kíváncsi volt a válaszra.
– Hm. – Eric elgondolkodott. – Ez nehéz kérdés, mert nála az volt feltűnő, ha csendben maradt. Ha ő nem szólalt meg egy percig, arra mindenki felfigyelt. Vagy múltkor, amikor Vincent és Jenna majdnem egymásnak torkának estek a határ menti őrség megkettőzése kérdésében, ő kedélyesen viccet kezdett mesélni a mellette ülő Lawrence-nek… amikor egyszerre nevettek fel, mindenki észrevette magát.

Picture

– Ezt nem hiszem el! – nevetett fel Isabella.
– Pedig így történt.
– Rendben, önnek elhiszem. Induljunk vissza, biztosan várnak – sóhajtotta. – Egyébként… – torpant meg az ajtó felé menet. – Alapvetően önnel értek egyet. Merania majdnem száz éve nem háborúzott, és nem szeretném megtörni ezt a hagyományt. Egyelőre várjuk ki, mit lép Edward, addig is tehetünk pár óvintézkedést. – Amelyek közül a legfontosabbról még nem tervezett szólni, mert előbb meg akarta beszélni az érintettel. Akinek valószínűleg nem fog tetszeni az ötlet, tette hozzá magában.Nos, ebben tökéletesen igaza volt.

Picture

Rosaline éppen kedvenc szórakozásának hódolt: szépségét csodálta a tükörben.
– Isa? Hát te itt? – csodálkozott a hercegnő, amikor nővére komoly arccal lépett be a szobájába.
– Beszélnünk kell.
– Hallgatlak. – A hercegnő testvére felé fordult. – Valami baj van?
– Igen. Nem. Vagyis… a segítségedet szeretném kérni – bökte ki Isabella.
– Attól függ, miről van szó. – Húga összefonta két karját a mellkasa előtt, és várt.
– Először is, kérdeznék tőled valamit. Mondd csak, mi a helyzet az udvarlóiddal? Vannak egy páran, és szeretném tudni, érdekel-e komolyan bármelyikük.
Rosaline elképedt arccal meredt rá.

Picture

– Jól hallottam? Isa, te most komolyan férfiakról akarsz beszélgetni velem?! Te jó ég, ugye nem vagy beteg? Esetleg egy hasonmással beszélgetek? Vagy… jaj ne, ugye nem erkölcsi prédikációt kell hallgatnom, ugye, nem?
– Szó sincs erről – nyugtatta meg Isabella. Halványan elmosolyodott. – Válaszolnál a kérdésemre?
– Nem.
– Mi az, hogy nem?

Picture

– Vagyis nem érdekel egyikük sem, ha ennyire tudni akarod – pontosított a hercegnő. – Sir Vincent mondjuk eléggé kedvemre való, de őt egyszerűen nem lehet komolyan venni.
– Akkor talán nem fog nagyon megrázni, amit most mondani fogok. Mint talán hallottad, Tredony elesett, és nagy esély van rá, hogy mi leszünk Edward következő célpontja. Ha kitör a háború, ami valószínűleg csak idő kérdése, szükségünk lesz egy erős szövetségesre. Ennek legkönnyebb és leggyorsabb útja egy előnyös házasságkötés. Ezért arra kérlek, menj hozzá valamelyik közeli ország királyához vagy hercegéhez. Én elsősorban Smortlee vagy Luftening uralkodójára gondoltam, de ha…
– Várunk, várjunk! Te most azt várod tőlem, hogy férjhez menjek – sőt, érdekházasságot kössek? – Rosaline hangjában egyszerre érződött hitetlenkedés és düh.

Picture

– Ez így túl kemény, én inkább… politikai házasságnak nevezném. Kérlek, értsd meg…
– Nem mindegy?! – visította Rosaline. – A lényeg ugyanaz! Mégis, hogy képzeled ezt? Belekényszerítenéd egy boldogtalan házasságba a saját húgodat? Nem lehetsz ennyire kegyetlen! Én még élni akarok, szórakozni, szerelmes lenni… nem pedig eltemetni magam ilyen fiatalon, és elkötelezni magam egyetlen férfi mellett egy életre! Egyetlen férfi! Még belegondolni is szörnyű! – fakadt ki a hercegnő.
–  Kérlek, ne fogd fel ilyen tragikusan. – Isabella igyekezett megőrizni nyugalmát. – Különben pont ideális korban vagy, a legtöbb hercegnő nagyjából ilyen idősen megy férjhez.
– Mondod ezt húszévesen? Ha ez ilyen fontos, miért nem mész te férjhez? Úgy illene, hogy előbb az idősebbik lány menjen férjhez, vagy nem?

Picture

– Ebben van igazság, de te is jól tudod, hogy az én helyzetem, mondjuk úgy, különleges. Ha szegény kis Corin… még köztünk lenne, és ő vette volna át a trónt, én már rég férjnél lennék. Trónörökösként azonban nem vehetek magam mellé a trónra akárkit, hiszen annak a férfinak teljes jogú társuralkodóként a kezébe hullana a korona és az ország. Éppen ezért én magam valószínűleg nem is megyek soha férjhez. – Mély levegőt vett. – Egy hercegnőnek viszont mindig is az volt, és lesz is a kötelessége, hogy házasságkötésével erősítse meg két ország viszonyát. Meraniának most nagy szüksége lenne erre. Kérlek!

Picture

– Nem, nem és nem! Nem megyek férjhez, és kész! Azt hiszed, azért, mert királynő lettél, megszabhatod nekem, mit tehetek és mit nem?
– Ami azt illeti, nem csak hiszem, hanem így is van – emlékeztette Isabella.
– Hogy lehetsz ennyire kicsinyes? Ha nem hagysz békén, megmondalak anyának! – hangzott a hercegnő általános érveléstechnikájának kulcseleme.
– Csak nyugodtan. Ha van benne némi belátás, ebben még ő is velem fog egyetérteni. Kivételesen.
Rosaline ekkor úgy döntött, taktikát vált, és beveti évek óta őrizgetett ütőkártyáját.

Picture

– Drága nővérkém, az a te bajod, hogy irigy vagy! Ha te nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz, akkor más se legyen boldog, igaz? Ne engem büntess egy boldogtalan politikai házassággal, nyakon öntve holmi álszent szöveggel kötelességekről, mert a szívszerelmed más nőt vett el!

Picture

CSATT! Isabella nem bírta fékezni feltörő indulatát, és hatalmas pofont kevert le húgának. Tettét azon nyomban meg is bánta. Rémülten a szája elé kapta kezét.

Picture

– Kérlek, ne haragudj, nem akartam…
Húga gyűlölködve nézett rá. Egy pillanatig úgy tűnt, felrobban a dühtől, ám vonásai hirtelen kisimultak, ajkán diadalmas mosoly csillant.

Picture

– Tudtam én! Érzékeny pontra tapintottam, igaz?
– Mégis honnan t… veszed ezt a képtelenséget? – próbálta menteni a menthetőt a királynő, de tudta, lebukott. – Nem értem, miről beszélsz!
– Akkor nyilván „értetlenségből” ütöttél meg az előbb – nevetett gonoszan Rosaline. – Hiszen te magad árultad el nekem évekkel ezelőtt!
– Az kizárt. – Isabella elkerekedett szemmel nézett rá. Soha senkinek nem beszélt „piszkos kis titkáról”, és húga volt az utolsó ember, akivel megosztotta volna azt.

Picture

– Te nyilván azt hiszed, mert a láztól nem voltál magadnál – mesélte csevegő hangon Rosaline. – Három éve, az esküvője napján történt. Tudod, amire nem mentél el, mert beteg lettél. Vagy inkább: belebetegedtél? Nem akartalak magadra hagyni, ezért melletted maradtam. Lázálmodban pedig nyöszörögtél és beszéltél. Tudod-e, mit? Én is meglepődtem, elhiheted. „Eric, kérlek ne! Kérlek, ne vedd el őt!”

Picture

– Ezt most találtad ki. – A királynő elsápadt, de érezte, hogy Rosaline igazat mond.
– Ennyire nem élénk a fantáziám – felelte a hercegnő. – Azóta direkt figyellek – folytatta csivitelő hangon. – Látom, hogy nézel rá, amikor azt hiszed, senki nem figyel. Meg azt is, mennyire feltűnően kerülöd a tekintetét, és lehetőleg őt magát is. Engem nem versz át… – Pimaszul rákacsintott. – De ne félj, eddig őriztem a kis titkodat, és ezután is hajlandó vagyok rá. Cserérbe politikai házasságról egy szót se halljak!
– Nem történt köztünk soha semmi. Nincs semmilyen bizonyítékod.

Picture

– Drága nővérkém, mióta kell a pletykához bizonyíték? – kacagott fel gonoszan a vörös hajú lány. – Tegyél egy próbát, meglátod, milyen ereje van. Sok élet ment már tönkre alaptalan pletykák miatt. Szeretnéd, ha a tiéd lenne a következő? Vagy szegény Ericé? Ő még sokkal rosszabbul járhat, mint te.
– Rosaline…
– Ismered a feltételeimet – sziszegte a hercegnő. – Igaz, hogy a nővérem vagy, de ha ujjat húzol velem, nagyon megbánod!

Picture

Hát, ez nem ment túl jól. Isabella teljesen elkeseredve tért vissza a fogadószobába. Az eddigi „uralkodásom” teljes kudarc. Nevetségessé tettem magam mindenki előtt. Egyedül talán az esti papírmunkában alkottam értékelhetőt. Ez így nem lesz jó… 
Szerette ezt a szobát, hiszen legfőbb kincseit, a könyveit is itt tartotta: a nehéz fapolcok csak úgy roskadoztak a vaskos kötetek alatt. A királynő tekintetével alaposan végigpásztázta mindegyiket, valami megnyugtató olvasnivaló után kutatva. Szeme fel is csillant a „Merania törvénykönyve” és a „Merania történelme VII.” láttán.

Picture

Kislánykorában sokszor kérte édesapját, hogy egy hosszú és nehéz nap után esti meseként ezekből olvasson fel neki, ő pedig bármilyen fáradt is volt, örömmel teljesítette lánya kérését. Isabella ennél jobb altatót keresve sem találhatott volna, és nem azért, mert a száraz, nyakatekert szövegek untatták volna – éppen ellenkezőleg! Órákon át képes volt bennük elmélyedni, bogarászni, tanulmányozni, értelmezni őket. A romantikus lányregényeket viszont, melyekért húga olyannyira rajongott, mélyen megvetette. Mindig is haszontalan és üres olvasmánynak tartotta őket, így az ő polcain ilyeneknek nem volt semmi keresnivalójuk.
El sem tudom képzelni, mit gondolnak rólam a mai események után. Egy női uralkodótól amúgy sem számít senki semmi jóra, még ha ezt sohasem mondanák nyíltan a szemembe. Hogyan küszöbölhetném ki az elkövetett hibákat, hogyan fogadtassam el és szerettessem meg magam?
Felsóhajtott. Hát, ez nem lesz könnyű feladat!
***
– Itt vagyok, úrnőm.
– Na végre! Örülök, hogy méltóztattál idefáradni. – Nerissa bosszúsan nézett Christianra. Kezével intett, hogy leülhet, mire a szőke fiú lezserül lehuppant a nővel szembeni székre.

Picture

– Miért hivatott? Jól sejtem, hogy a királynőről van szó?
– Részben igen. – Nerissa rövid szüntet tartva a fiú jégkék szemébe nézett. – Aggódom az ország sorsáért. Isabella kedves és bájos teremtés, ám hiányzik belőle az a határozottság és erő, ami az uralkodáshoz kellene.
–  Arra gondol, hogy épp csak ki nem mondta, hogy „bocsánat, hogy itt vagyok, beszéljék meg a helyzetet nyugodtan, mintha itt se lennék”, vagy inkább az a baj, hogy ő Anna királyné lánya, és nem az öné? – kérdezte pimaszul a szőke fiú.

Picture

– Kikérem magamnak! Kétéves kora óta nevelem Isabellát, olyan ő nekem, mintha az édes gyermekem volna! – Nerissa mélységesen felháborodva nézett Christianra. – Nem, én csak és  kizárólag Merania érdekeit tartom szem előtt, ahogyan szegény megboldogult férjem is tette. A mostani, igen kényes politikai helyzet egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy húszéves csit… ifjú hölgy királynősdit játsszon. Edward egy mozdulattal félre fogja söpörni őt az útból, és akkor Merania sorsa megpecsételődött. Ezt nem szabad hagyni!
– Mégis hogya…

Picture

– Félre kell őt állítani, mielőtt Edward teszi meg – felelte kertelés nélkül Nerissa. – Hajlandó vagy segíteni ebben?

Ezüst krónikák – 3. Pacsirta a kocsmában

Picture

Christian szeme elkerekedett.
– Félreállítani? – ismételte Nerissa szavait. – Ezt mégis hogy érti?
– Tudod te azt nagyon jól.
– De hát mit tehetnék én az ügy érdekében? – kérdezte megjátszott ártatlansággal a fiú.
– Ne játssz a türelmemmel! – sziszegte a nő – Ne tegyél úgy, mintha nem lennének meg a piszkos kis módszereid. Méreg, tőr, egy szerencsétlen baleset… nem először csinálod már.
– Nem szép ez a gyanúsítgatás – sóhajtott Christian. – A királynőt félreállítani… mégis mi hasznom lenne nekem abból? A mostani állapot nekem tökéletesen megfelel, minek kockáztatnék?
Picture

Nerissa felkelt a székéből, és fenyegető tartással a fiú felé magasodott.
– Na idehallgass, azért, mert szegény, megboldogult férjem valamiért úgy döntött, kiemel téged a mocsokból, nem jelenti azt, hogy az itteni pozíciód biztos – közölte. – A lányom valószínűleg a saját bizalmasainak szánja a fontosabb feladatköröket, ami azt jelenti, hogy nem sokáig élvezheted a palota vendégszeretetét.
– Ez nem igaz! A királynő soha nem küldene el engem! – fortyant fel Christian. – Henrik király bízott bennem, Isabella pedig mindenkinél jobban tisztelte az apját.
Picture

– Higgy, amit akarsz. – A nő visszaült a helyére, látszólag közönyösen vállat vont, ám szeme gonoszan összeszűkült. – De szerinted meddig húzza Isabella királynőként? Gyenge és naiv, előbb vagy utóbb el fog bukni. Akkor pedig neked sem lesz itt maradásod. Ha viszont nekem dolgozol, még sokra viheted. Sokkal többre, mint a bátyád valaha is. Ki tudja… akár még királyi tanácsos is válhat belőled. Úgy vélem, Lawrence felett eljárt az idő, vissza kellene már végre vonulnia, és át kellene adnia a helyét. Te mit gondolsz?  – A nő elégedetten nyugtázta, hogy a fiú szeme mohón felcsillan. Pontosan erre számított.
Picture

Christian lazán hátradőlt a székben, és fura félmosollyal az arcán várt egy kicsit a válasszal.
– Kezd érdekelni a dolog.
– Sejtettem, hogy végül szót értünk egymással – mosolygott elégedetten Nerissa. – Akkor hát hogy döntesz? Segítesz?
– Rendben, benne vagyok. Van konkrét terv, vagy szabad kezet kapok?
Picture

A városban a helyi, fogadóként is működő kocsma jelentette a társasági élet központját. Egy fárasztó nap után társadalmi osztálytól függetlenül itt kerestek az emberek szórakozást és kikapcsolódást egy jó ital, kellemes zene és tánc formájában. A megfelelő hangulatról mindig gondoskodott egy-egy pont jókor betoppanó vándorzenész.
Picture

Most sem volt ez másként: Lys Larkin, akit sokan csak Pacsirta néven emlegettek, hosszú idő után először tért vissza a városba, és készen állt rá, hogy bemutassa legújabb dalait a lelkes közönségnek. A kocsma tulajdonosa tisztában volt a Lyshez hasonló zenészek vendégcsalogató hatásával, ezért lelkesen bocsátotta a színpadot a fiatal lány rendelkezésére.
Későre járt már az idő. Lys már nem is számolta, hányadik dalnál tart. Elfáradt, ujjaiban sajgó, zsibbadt fájdalmat érzett, hangja is egyre erőtlenebbé vált. Belátta, itt a szünet ideje.
Picture

Leült hát a színpad előtti üres asztalhoz pihentetni ujjait és hangszálait. Ez utóbbiakat egy kicsit meg is öntözte: egy pohár bort kortyolgatva a mellette lévő asztaltársaság beszélgetését hallgatta, amilyen észrevétlenül csak tudta. Nem volt ínyére a hallgatózás, de nem rossz szándékkal tette: azt remélte, így olyan történetek jutnak a fülébe, amelyből később új dalt írhat.
Picture

– Még mindig nem tudom elhinni, hogy velünk tartottál ma este, Eric – kortyolt egyet az italába Jenna.
–  Ha az embert várják odahaza, nem nagyon kalandozhat el esténként – vigyorgott Vincent.
– Egyszerűen csak nem kedvelem ezt a helyet – felelte kimérten Eric.
– Legyél már egy kicsit lazább! Annyi csinos lány jár ide, ráadásul a legtöbb mindenre kapható… például az az aranytorkú kis pacsirta! Hű, tetszik nekem! Szívesen elkapnám egy körre. Te is járhatnál kicsit nyitottabb szemmel. Marion egy szót sem szólhatna, ha egy kicsit jól éreznéd magad. Nem is kellene megtudnia, főleg azok után, hogy…
– Befogod a szád, vagy kivágjam a nyelved? – érdeklődött Jenna gyilkos mosollyal. A kupa az ő kezében veszélyes fegyvernek minősült, így Vincent elhallgatott. – Ne magadból indulj ki. Nem minden férfi akarja röptében a legyet is.
– Tetszik a naivitásod, Jen! – kacsintott rá Vincent.
A nő lemondóan legyintett.
– Elképesztő vagy! A koronázás utáni ünnepségen hercegnőnek tetted a szépet, most meg itt bámulod kocsányon lógó szemekkel a nőket? Szégyelld magad!
Picture

– Nem is tudom – vont vállat Vincent. Beszédén és leheletén már érződött az elfogyasztott pár kupa ital. – Rosaline valóban gyönyörű, sőt, a legszebb nő, akit valaha láttam, de csak játszadozik a férfiakkal. Emlékeztek Sir Estebanra? A hercegnő kedvéért elhagyta az imádott menyasszonyát, mert azt hitte van esélye Rosaline-nál. Az ostoba! Rosaline másnap már rá se nézett, rám annál inkább. Egyébként is, annyi szép nő van még rajta kívül, érdemes minél többet… kipróbálni.
– Íme a válasz arra, miért nem megyek én soha férjhez – húzta el a száját megvetően Jenna.
– Bocsánat, mindig elfelejtem, hogy egy hölgy is ül közöttünk.
Picture

– Ez igazán… kedves – hajtotta le a fejét Jenna. Megszokta már, hogy sokan nem kezelik őt nőként. Határozott fellépése, nyers stílusa és markáns külseje némelyik férfi számára izgalmas volt, legtöbbjüket azonban taszította.    – Ne értsd félre – szabadkozott Vincent. – Nincs nekem azzal bajom, ha egy nő kezében hosszúkás szerszám van, de az ne kard legyen!
– Meghiszem azt, mert ha valódi kard kerül egy nő kezébe, akkor neked véged – jött az éles válasz.
– Ezt visszautasítom – háborgott a férfi. – Bármikor be is bizonyíthatom neked az ellenkezőjét!
– Nagyszerű, holnap reggel megteheted a gyakorlópályán – vágta rá a nő. – Eric, ez rád is vonatkozik. Úgyis edzenem kell. Alig egy hónapunk van a lovagi tornáig! Nem engedhetem, hogy Advorton nyerje meg, akkor Edward vérszemet kapna. Ráadásul pont Sir Mortimer indul tőlük…  – fintorgott. – Állítólag veszedelmesen jó.
– Ahogyan te is. Kemény küzdelem lesz, de meg tudod csinálni – biztatta Eric. – Mutasd meg nekik!
– Úgy lesz.
Picture

Lys ekkor kizökkent a hallgatózásból, ugyanis régi kedves ismerősét pillantotta meg a színpad melletti asztalnál. Örömében majdnem felsikkantott, majd poharát is hátrahagyva odasietett.
Picture

– Szervusz, Chris. De jó, hogy látlak! – lelkendezett.
– Ilyet is csak tőled hallok. – A fiú mosolya ezúttal őszinte volt. Lys egyike volt azon keveseknek, akikkel szót értett, már csak közös sorsuk, az árvaság miatt is.
– Foglalj helyet, Lys. Hogyhogy itt?
– Erre sodort a szél. Hiányzott már Merania, és egy crafthole-i hajó pont erre tartott. Gondoltam, benézek.
– Éppen ideje volt. Rég nem jártál már erre.
Picture

– Mióta is? Több mint egy éve… ó, te jó ég! – nevetett a lány, és lehuppant a szemközti székre. – Mikor jöttél? Észre se vettelek.
– Pár perce – vont vállat Chris. – Úgy belemerültél a hallgatózásba, hogy ha egy hadsereg érkezett volna, szerintem azt sem vetted volna észre.
– Ennyire feltűnő volt? – kapta a kezét a szája elé a lány. – De miért nem rögtön az én asztalomhoz mentél?
– Még kérded? Ott ül az én drága bátyám is – fintorgott Chris, fejével Eric felé bökve.
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy még mindig nem állsz szóba vele? – sóhajtotta Lys. – Ki kellene már végre békülnötök.
Picture

– Ne már! Ő juttatott börtönbe, és simán ki is végeztek volna, ha a király nem kegyelmez meg. Én ugyan szóba nem állok vele.
– Mert te aztán teljesen ártatlan voltál, ugye?
– Mégis kinek az oldalán állsz? Rendben, ha nem óhajtasz egy bűnözővel társalogni, el is mehetek – húzta fel az orrát Chris..
– Nem állok senki oldalán, ne érts félre, csak rossz nézni ezt… az egészet – csitította a lány. – Tényleg nem értelek. Én bármit megadnék érte, ha egyszer csak kiderülne, van valahol egy testvérem, de én még csak azt se tudom, kik a szüleim!
– Hidd el, néha jobb nem tudni bizonyos dolgokat – rázta a fejét Chris. Meggyőződése volt, hogy a lány jobban járt. Benne legalább élhetett egy idilli álomkép a szüleiről, ami után lehet, hogy szörnyen kiábrándító lett volna a valóság. – Látod, én tudom, ki volt az apám, és van egy törvényes bátyám is, de mire megyek vele? Egy italt esetleg? – váltott témát gyorsan.
– Azt már nem. – A lány bájos fintort vágott. – Mára épp eleget ittam, a zenéléshez viszont koncentrálnom kell. Amúgy meg nem ment el az eszem, hogy tőled italt fogadjak el!
– Mélyen megsértesz. – Színpadias sóhaj volt a válasz. – De legyen, ahogy akarod. Mesélj inkább, mi van veled mostanában? Meddig maradsz Meraniában?
Picture

– Legfeljebb pár hétig. Nem bírok sokáig egy helyben maradni. Legközelebb Effenmontba szeretnék ellátogatni, állítólag gyönyörű hely. Nincs kedved velem tartani?
– Effenmont? – töprengett Chris. – Nem hangzik rosszul. Még meggondolom. Csak akadt egy feladatom, amíg azt nem végzem el, maradnom kell.
– Értem. Gondolom, arról nem beszélhetsz, mi ez a feladat.
– A királynőt érintő ügy. Apróság – legyintett a fiú.
– A királynő… tényleg, hallottam, mi történt Henrik királlyal. Sajnálom. Tudom, milyen sokat köszönhetsz neki. Akkor most az idősebbik lánya került trónra, igaz?
– Igen, Isabella.
– Na és milyen? – kíváncsiskodott a lány.
Picture

– Egyelőre nem igazán ura a helyzetnek. Először leesett a fejéről a korona, ami miatt valami hibbant vénasszony vészmadárkodni kezdett a koronázási ünnepség alatt.  Ráadásul akkor ért oda a galamb a Tredony vereségéről szóló üzenetemmel. Másnap reggel Edward ajándéka várta a királynőt, ezer rózsaszál. Nem tudom, imponálni akart-e ezzel, vagy fenyegetésnek szánta, de ha az előbbi, akkor elszúrta. Isabella nem kedveli a rózsákat.
Picture

– Várjunk csak – dermedt meg Lys. – Tredony elesett?
– Te nem is tudtad? Mindenki erről beszél. Edward dicsőséges birodalma újabb országgal bővült. Ezután vagy mi jövünk, vagy Crafthole, de ha lehetne fogadni, én az előbbire tenném a tétet.
– Hiszen ez rettenetes! – Lys arca falfehérré vált. –  Nem lehet valahogy megállítani ezt az őrültet? Bármire hajlandó lennék! Soha nem bocsátom meg neki azt a vérengzést, amit Burdleyben művelt, soha! Miatta vesztettem el az otthonomat, a hazámat… – A lány beleborzongott az emlékbe. Mély levegőt kellett vennie, hogy lehiggadjon.
– A királyellenes lázító dalaidból valahogy érződik az ellenszenved. Komolyan eljátszottad őket az advortoni kocsmákban, ahogy múltkor megfogadtad?
– Természetesen! – jött a büszke felelet. – Persze Burdleyben és Ticktopban is, de azért Advorton volt a legrázósabb. Nem egyszer alig tudtam meglépni a katonák elől. Az egyik határ menti fogadóban majdnem el is kaptak, azt hittem, végem, de valahogy elslisszoltam, és meg sem álltam Crafthole-ig – mesélte. – Te, úgy látom, kezd laposodni a hangulat. Ideje visszamennem játszani. Később még visszajövök, még van egy csomó mesélnivalóm. De te sem úszod meg. Mindenről be kell számolnod, ami itt történt, mióta nem voltam itt. – A lány felkelt a helyéről, s a színpadra sietett.
Picture

A kocsma vendégei lelkesen nézték, ahogy újra kézbe veszi lantját. A lány újult erővel vetette bele magát a zenélésbe. Teljesen belemerült a játékába, hangja kristálytisztán szólt, tele érzelemmel. Látszott rajta, hogy szereti, amit csinál.
Picture

Kisvártatva nyílt a kocsma ajtaja, és egy zaklatott fiatalember lépett be rajta, majdnem felbukva a küszöbben. A felharsanó gúnyos nevetés és a fojtott suttogás, amelyet már túlságosan is jól ismert, keserű indulattal töltötte el. Felnézve tekintete a színpadon zenélő Lysre esett, mire egy pillanatra megdermedt.
Kellett pár pillanat, mire rájött, hogy az ajtóban ácsorogva további nevetség tárgya lesz, így odabotorkált az ajtóhoz legközelebb eső asztalhoz. Szégyentől és megalázottságtól vörös arccal újra a színpad felé fordult, s feszültsége lassan elpárolgott. Úgy érezte, a lant és a zenészlány selymes hangja szinte a lelkét simogatja. Teljesen elbűvölve hallgatta, közben úgy érezte, minden gondja messze száll. Körülbelül harmadik próbálkozásra jutott el tudatáig a kocsmárosné hangja, aki a rendelését igyekezett felvenni – a fiatalember komoly nehézségek árán tudta csak kinyögni, mit is kér. Pár perccel később azt is igen nehezen érzékelte, hogy valaki a nevén szólítja.
Picture

– Hé, Eric, hát te itt? – ocsúdott fel.
– Hát már észre se veszed a legjobb barátodat, Ben? – mosolygott kedélyesen Eric. – Leülhetek? Mondanám, hogy csatlakozz hozzánk, csak hát…
– Tudom. Nem jó öltet. – Ben dühös fintort vágott. – Azok ott nem szeretnek a „magamfajtákkal” társalogni.
– Nem rosszak ők, csak… nem szívesen engednek másokat a köreikbe.
Picture

– Beképzelt majmok, azt hiszik, különbek mindenkinél. – Ben hangja megvető volt, mégis volt benne némi irigység. Már gyerekkorában is csodálattal nézte a lovagokat: fényes páncél, éles kard, nagy hőstettek… persze, noha a törvény ezt nem mondta ki, ez az élet a nemesek kiváltsága volt, na meg azon keveseké, mint Eric, aki volt annyira elszánt és tehetséges, hogy valóra váltsa az álmát. Eric apja is kovács volt, csakúgy, mint Bené, de a két fiú végül különböző utat járt be. Ericnek sikerült kiemelkednie, és az egyik legkiválóbb lovag lett belőle, Bennek meg… maradt, ami maradt. Ezt a gondolatmentet hallva Ben apja valószínűleg hatalmas pofont kevert volna le fiának, hiszen a kovácsmesterség nemzedékek óta szent szakma – sőt, művészet –, családi hagyomány volt náluk, éppen ezért ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen fia továbbvigye a családi műhelyt. Csakhogy Ben sem különösebb érdeklődést, sem tehetséget nem mutatott a kovácsmesterség iránt, ugyanakkor szembe se szállhatott apja akaratával. Egyre csak sodródott hát mestertől mesterig, hiszen ügyetlenségét és szerencsétlenkedését sehol nem tudták pár hónapnál, legfeljebb egy évnél tovább elviselni.
– Eléggé zaklatottnak tűnsz. Történt valami?
Picture

– Conrad mester történt – fakadt ki Ben. – Mikor a harmadik kardot sikerült eltörnöm, a negyedik pedig félkörívben elhajlott, a mester majdnem hozzám vágta a kalapácsot. Azért csak „majdnem”, mert nem talált el. Én ezt nem bírom tovább! Megteszem, ami tőlem telik, mégsem sikerül!
Eric együttérzően nézett rá.
– Sikerülni fog, meglátod, csak ne add fel.
– Talán… te, nem tudod, ki ez a csodálatos teremtés? – váltott témát Ben, a színpadra nézve. – Olyan gyönyörű hangja van! És ő maga is az – nézett rá álmodozva. Tudta, egy ilyen lánynál semmi esélye nem lenne, mégsem bírta levenni róla a szemét.
Picture

– Te még nem voltál itt, amikor ő utoljára itt zenélt. Ő Lys Larkin, a Pacsirta.
– Jó becenév. Pont illik hozzá. Mit lehet még tudni róla?
– Én nem igazán ismerem őt, Chrisszel barátkoztak össze akkoriban. Együtt érkeztek egy hajóútról.
– Christiannal?! – fanyalgott Ben. – Na ne… pedig okos lánynak látszik, nem hiszem el, hogy képes szóba állni egy ilyen patkánnyal.
– Ben, kérlek, fékezd a nyelved. Mégiscsak az öcsémről beszélsz.
Picture

– Legfeljebb féltestvéredről. Nehogy már még te védd! Tudom, apádnak volt az a szerencsétlen botlása, de arról nem tehetsz, hogy annak ilyen természeti csapás lett az eredménye. Emlékezz csak, mit művelt itt két éve. Aztán amikor kiderültek a viselt dolgai, örülnie kellett volna, hogy a király nem végeztette ki, vagy te nem tekerted ki a nyakát. Ráadásul mindezt mivel érte el? Azzal, hogy maga helyett a társait mártotta be, hogy mentse a saját bőrét. El kellene süllyednie szégyenében, ehelyett vígan éli világát a palotában, és akkora arca van, hogy csoda, hogy egyáltalán befért az ajtón. Ez nem igazság!
Picture

– Hidd el, nekem sem tetszik a viselkedése. Nem is a hely varázsa, vagy Vincent és Jenna kellemes társasága miatt vagyok itt. Tudtam, hogy amikor hazajön, ide vezet majd az első útja. Gondoltam, jobb, ha szemmel tartom, mielőtt belekeveredik valamibe.
– Éppen ideje lenne, hogy megtanulja, hogy a tetteinek következményei vannak. Nem vagy felelős sem érte, sem pedig apád tetteiért, bármennyire szeretnéd is helyrehozni a hibáját. Te minden tőled telhetőt megtettél, tényleg, de ami reménytelen, azt hagyni kell.
Picture

Közben Lys újabb pihenőt tartott, csakhogy a színpadról lelépve észrevette az egyre közeledő Vincentet.
– Hadd gratuláljak, szépségem – villantott egy ellenállhatatlannak szánt mosolyt a férfi. – Igazán elbűvölő volt az előadása. A magas hangok és azok a finom kis sóhajok közben! Szívesen hallgatnám őket kettesben is, akár hajnalig. Örömmel venném, ha elszórakoztatna egy kicsit…
– Igazán… elbűvölő ajánlat – Lys finoman hátrálni próbált –, de vissza kell utasítanom. Nem hinném, hogy ugyanazt értjük „szórakoztatás” alatt.
– A zenét, mi mást! Szívesen meghallgatnám, ahogy a furulyán játszik – kacsintott a lovag. – De én is boldogan szórakoztatnám önt, remekül hegedülök például. Higgye el, nem lennék hálátlan.
Picture

– Szerintem inkább tegye el a vonóját, és mosakodjon meg hideg vízzel. Higgye el, arra volna inkább szüksége, nem a társaságomra. Most pedig, ha megbocsát, én…
Lys el akart menni, ám a lovag megragadta a karját.
– Jaj, kislány, ne kéresd már magad – duruzsolta. – Csak tudok olyat mondani, amiért beadod a derekad, vagy egyéb részeidet.
– Azt mondtam: nem!  Eresszen el!
Picture

– Nem hallottad a hölgyet? – lépett oda Ben. – Vedd le róla a mocskos kezed, különben…
– Nézzenek oda, mindjárt megijedek! Mondd csak, mi lesz „különben?” Kényszerítesz, hogy egy általad kovácsolt karddal harcoljak? Jaj, ne, könyörülj, akármit, csak azt ne! – nevetett gonoszan Vincent. Ben arca lángolt a dühtől és a szégyentől.
– Most aztán különbnek érzed magad, mi? Te mered magad lovagnak nevezni? Egy igazi lovag soha nem viselkedne így egy hölggyel!
– Hát ez nagyon jó! Majd pont egy ilyen elfuserált kovácskontár oktat ki engem a lovagi erényekből! Na idehallgass, eddig türelmes voltam, mégiscsak Eric barátja vagy, de ha nem hordod el magad most rögtön, nem állok jót magamért.
– Állok elébe – vágott vissza harciasan Ben. A fiú meglepődött a saját vakmerőségén. Hogy jutott eszébe ujjat húzni egy lovaggal? Esélye sem volt ellene. Ez a lány, ez a Lys… ő volt rá ilyen hatással. Ben úgy érezte, megér pár… száz kék-zöld foltot és törött bordát az, hogy ennek a csodás teremtésnek a megmentője legyen.
Picture

–  Na ebből elég. – Eric barátja mellé lépett. Hangja halk, mégis határozott volt. Szigorú tekintete láttán Vincent önkéntelenül hátrébb lépett.  – Vincent, ha nem hagyod békén a hölgyet, akkor nem Ben fog kiállni ellened, hanem én.
Vincent habozott egy pillanatig, de úgy döntött, nem fog meghunyászkodva visszavonulni.
Picture

– Nekem úgy is jó! – Előrántotta kardját. Eric kénytelen volt követni a példáját.
– Mondd csak, jól vagy? – Ben finoman hozzáért Lys vállához, hogy távolabb terelje, de a lány ingerülten elhúzódott.
– Persze, hogy jól! És te se érj hozzám! Azt hiszed, nem láttam, hogy te is pontosan úgy néztél rám? – Lys torkig volt vele, hogy a legtöbb férfi könnyű kaland reményében ilyen módon közeledett hozzá. Csak azért, mert kötetlen, szabad életet élt, és szórakoztatással kereste a kenyerét, mindenki könnyűvérű, olcsó nőcskének nézte.
A lány finoman hátrált, aggódva nézve a kivont karddal álló, egymással farkasszemet néző két férfit.
Ben égővörös arccal vette tudomásul, hogy a jelenlévők közül jó néhányan vetettek rá egy-egy gúnyos pillantást, mielőtt figyelmüket a két lovagra irányították volna. Kezdett elege lenni a kialakult helyzetből. A borgőzös kocsmában harc készült kialakulni, ráadásul legjobb barátja részvételével; a lány előtt, aki megtetszett neki, lejáratta magát; ő maga pedig szokás szerint nevetség tárgya lett.
– Az Őrző vigye el! – fakadt ki égre emelt tekintettel. Szavai szinte visszhangot vertek a kocsma falai között. Körülnézett. Ekkor vette észre, hogy mindenki dermedten, némán áll az ajtó irányába meredve. A két lovag is leeresztette kardját. Mi ez a nagy csönd?
Valami van a háta mögött, amit nem akar látni. Ezt egészen biztosan nem akarja látni. Nem mert megfordulni…
Végül kénytelen volt.
Picture

A látványtól meghűlt benne a vér: egyenesen Peter főpap megbotránkozott tekintetével találta szembe magát.