– Anya! Hová tetted a farmerom? – kiáltottam le az emeletről a normálisnál jóval magasabb hangerővel, hiszen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy a buszom hamarosan indult, nekem pedig rajta kellett lennem. A bennem kavargó kellemetlen, bár anyám…

Rettegtem. A lábaim remegni kezdtek, és a hangom sem találtam meg hirtelen, hiszen a kép, ami akkor és ott fogadott, szokványosnak korántsem volt nevezhető. A nagyszüleim Anglia másik felében éltek, és a nagynéném sem valami közel. Biztos voltam benne, hogy…

Mikor balesetekről hallunk, amik halállal végződnek, mikor a tévében zsákba csomagolt holttesteket látunk, vagy amikor bármilyen, minket nem érintő tragédiával szembesülünk, általában belegondolunk abba, hogy mi lett volna, ha ez velünk történik, és hirtelen elfog minket az aggodalom. Azonban ez…

– Mi folyik itt? – üvöltöttem csak úgy magam elé artikulálatlanul, kezeimmel hadonászva, nem törődve azzal, hogy Max mit gondol rólam, de túl gyakran tekingetett hátra a taxiból. – Most nem beszélhetek – rázott le és a taxisofőrhöz hajolt. Valamit…

– Marilyn! – hallottam egy halk, távoli hangot. – Marilyn! – már hangosabb volt. – Kinyitottam a szemem és nagyapám szürke tekintetével köszönthettem a reggelt. – Neked is jó reggelt! – ásítottam gúnyosan és elnyújtóztam az ágyon. – Hol a…

– Marilyn, hol a fenében vagy? – hallottam nagyapa dühös hangját a földszintről. – Azonnal! – ordítottam vissza miközben a fekete cipőm után kutattam az egyik szekrényemben. Péntek reggel volt, a temetés napja. A világon semmi sem történt mióta Fanny…

– Nem megyek sehova! – kiáltottam a szobámból a temetés napjának délutánján, a zárt ajtó mögül nagyapának. – Itt maradok és kész! Nem fogok veletek lakni! – Közben elképzeltem magam kívülről, és arra jutottam, hogy leginkább egy óvodásra hasonlíthatok, aki…

Nem telt még olyan lassan nap, mint az a pénteki, és véget sem ért még, a telefonom csak 20:56-ot mutatott. Nekem pedig el kellett döntenem, mikor hagyom magam mögött a nagyszüleim. Még mindig a temetésen viselt ruhámban voltam, a cipőmet…