Egy Elfeledett Isten
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 1. Tizenhat nem fogadott hívás
– Anya! Hová tetted a farmerom? – kiáltottam le az emeletről a normálisnál jóval magasabb hangerővel, hiszen képtelen voltam figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy a buszom hamarosan indult, nekem pedig rajta kellett lennem. A bennem kavargó kellemetlen, bár anyám…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 2. Könnyek nélkül
Rettegtem. A lábaim remegni kezdtek, és a hangom sem találtam meg hirtelen, hiszen a kép, ami akkor és ott fogadott, szokványosnak korántsem volt nevezhető. A nagyszüleim Anglia másik felében éltek, és a nagynéném sem valami közel. Biztos voltam benne, hogy…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 3. Névtelen
Mikor balesetekről hallunk, amik halállal végződnek, mikor a tévében zsákba csomagolt holttesteket látunk, vagy amikor bármilyen, minket nem érintő tragédiával szembesülünk, általában belegondolunk abba, hogy mi lett volna, ha ez velünk történik, és hirtelen elfog minket az aggodalom. Azonban ez…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek- 4. Nyár
– Mi folyik itt? – üvöltöttem csak úgy magam elé artikulálatlanul, kezeimmel hadonászva, nem törődve azzal, hogy Max mit gondol rólam, de túl gyakran tekingetett hátra a taxiból. – Most nem beszélhetek – rázott le és a taxisofőrhöz hajolt. Valamit…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 5. Egy lány, aki kék törölközőben áll
– Marilyn! – hallottam egy halk, távoli hangot. – Marilyn! – már hangosabb volt. – Kinyitottam a szemem és nagyapám szürke tekintetével köszönthettem a reggelt. – Neked is jó reggelt! – ásítottam gúnyosan és elnyújtóztam az ágyon. – Hol a…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 6. Hitetlen
– Marilyn, hol a fenében vagy? – hallottam nagyapa dühös hangját a földszintről. – Azonnal! – ordítottam vissza miközben a fekete cipőm után kutattam az egyik szekrényemben. Péntek reggel volt, a temetés napja. A világon semmi sem történt mióta Fanny…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 7. Álmosoly
– Nem megyek sehova! – kiáltottam a szobámból a temetés napjának délutánján, a zárt ajtó mögül nagyapának. – Itt maradok és kész! Nem fogok veletek lakni! – Közben elképzeltem magam kívülről, és arra jutottam, hogy leginkább egy óvodásra hasonlíthatok, aki…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 8. Csók az utcalámpa alatt
Nem telt még olyan lassan nap, mint az a pénteki, és véget sem ért még, a telefonom csak 20:56-ot mutatott. Nekem pedig el kellett döntenem, mikor hagyom magam mögött a nagyszüleim. Még mindig a temetésen viselt ruhámban voltam, a cipőmet…
