Egy Elfeledett Isten
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 9. A világtól óvva
Időre lett volna szükségem, temérdek időre, de nekem csupán perceim voltam. Nyomást éreztem a mellkasomban, és a fejem sajgott, mintha szét akarna robbanni. Nem mehettem velük, megoldást kellett találnom. – Hogy vagy? – hallottam egy hangot a hátam mögül. Tony…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 10. Ébredés
– Hamupipőke, ébresztő! Hasadra süt a nap! – hallottam egy távoli hangot, de nem fogtam fel a szavak jelentését. Aludni akartam, ráadásul rettentően hideg volt. – Marilyn! – A nevem hallatára résnyire nyitottam a szemem, de rögtön be is csuktam,…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 11. Idegen illat
Hevesen dobogott a szívem, mikor Missy bekopogott anya ottani irodájának az ajtaján, és a lüktetés még inkább fokozódott, mikor megmozdult a kilincs. Egy sápadt női fej tűnt fel a résből, akiben alig-alig láttam a saját anyámat, de nem lehetett más.…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 12. Önvád
Azt hittem, elértem azt a pontot, amikor már nem jöhet rosszabb, és nem érezhetem magam pocsékabbul, hiszen ázott arccal ültem a fal mellett, és nem tudtam, mikor fogy el a könnyem. Úgy hittem, nem vagyok képes abbahagyni a sírást, míg…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 13. Egy isten a föld alatt
Falból nyíló alagútban tűntünk el mindannyian, és félhomályban folytattuk utunkat sorban haladva. Elöl Conor ment és Wenorah lámpákat szorongatva, utánuk Missy és a fehérhajú lány, akinek nem jegyeztem meg a nevét, majd pedig mindenki más ideiglenes csoportokban. Én leghátul ballagtam…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 14. Az életemet másra szánom
Facsoport közepén léptünk ki a föld fölé, és haladtunk dús levelek árnyékában, míg el nem fogytak a lombok. Kételkedni kezdtem édesanyám ésszerűségében, hogy éppen Plymoutht választotta ki arra, hogy dédelgetett kis csoportját rejtegesse, hiszen ilyen esetben sokkalta jobb lett volna,…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 15. Tévelygés
Alkonyodott, én pedig éppen sehol sem voltam. Csak az erdőt láttam magam körül, előttem pedig a szűk, kis utat, amire időközben rátaláltam. Csalódottságot éreztem, hiszen senki sem jött többé utánam, hogy visszahívjon, vagy meggyőzzön arról, hogy fontos vagyok neki. Akit…
Egy elfeledett isten – Porba hulló macifejek – 16. Szövetség
– Biztos, hogy jó felé megyünk? – Naiv módon beszélgetni próbáltam Tristannal, csak sajnos nem jutott eszembe semmilyen téma, ami közös lehet, így maradt az útirány helyessége, viszont a válasz minden alkalommal csak egy igenlő morgás volt. Legalább egy órája…