Kalózkaland kategória bejegyzései

Kalózkaland – 1. Újabb áldozatok

Picture

1782. Seaville királyság

Picture

– Felség, azonnal beszélnünk kell! – kiáltott rémülten a trón elé boruló férfi.
A királynő már egyből tudta, hogy valami baj történt, de azért feszülten így szólt:
– Mi történt, Alduin?
– Egy újabb haláleset – mondta megrendülten. – A főtéren!
A királynőnek több sem kellett, azon nyomban felpattant és katonái kíséretében elhagyta a palotát.

Picture

– Hogy történt? – kérdezte a királynő, bár már erre is sejtette a választ, ugyanis nem először látott ilyesmit.
– Ugyanúgy, mint a többi – felelt sokatmondóan Alduin. – Minden rendben volt, épp az egyik toronyőrrel beszélt, aztán hirtelen összeesett és nem mozdult többé.

Picture

– Szóval most sem tudják, ki az elkövető?
– Sajnálatos módon nem, felség. Több, mint húsz szemtanú állítja, hogy senki nem bántalmazta, ráadásul teljesen egészségesnek tűnt előtte.
– Akkor ez csakis egyet jelenthet – szólt titokzatosan Isabella -, hogy a rejtélyes gyilkos ismét visszatért.
A rejtélyes gyilkos körülbelül tizenöt éve tűnt fel először, amikor is a királynő születésnapi lakomáján esett össze élettelenül az egyik vendég. Hatalmas botrány kerekedett belőle, mivel mindenki úgy gondolta, hogy azt a mérget eredetileg a királynak szánták. Akkor az egész ország a király szakácsára, Pierre-re gyanakodott, akit végül halálra is ítéltek, de később kiderült, teljesen ártatlan volt, mivel pár hónap múlva újra megtörtént ugyanaz az eset egy másik emberrel. Soha senkire nem tudták rábizonyítani a gyilkosságot, és azóta sem derült ki, ki a tettes. Úgy hat évvel ezelőtt aztán hirtelen abbamaradtak a rejtélyes gyilkosságok, ezért mindenki azt hitte, a gyilkos meghalt vagy elmenekült. Azonban pár hete ismét meghalt egy ember ugyanezzel a módszerrel, és azóta elölről kezdődött minden. A királynő tanácstalanul állt az esetek mögött, és bár az első rejtélyes gyilkosság óta egyik sem veszélyeztette közvetlenül a saját életét, a dolog nem hagyta nyugodni.

Picture

– Lehetetlenség elkapni, úrnőm! Már mindenkit átkutattunk, az összes házat átnéztük a pincétől a padlásig, de sehol nem találtunk rejtett mérgeket vagy hozzávalókat! – mondta kétségbeesetten Alduin. – Biztos benne, hogy nem a gyógyító áll emögött? Hisz ő az egyetlen, aki legálisan tarthat magánál ilyen szereket!

Picture

– Rosemary-ben teljesen megbízom – jelentette ki határozottan Isabella. – Több, mint tizenöt éve áll a szolgálatomban, és eddig egyetlen panasz sem volt rá. Az emberek is kedvelik őt, naponta gyógyít ki embereket halálos betegségekből, mégis mi oka lenne rá, hogy értelmetlenül gyilkoljon?
– Ki tudja, bármi lehet – erősködött tovább a tanácsos. – Lehet, hogy nem fizette meg a kezelést, ezért úgy gondolta, elteszi láb alól!
– Bár továbbra is kiállok a véleményem mellett – szólt a királynő -, talán nem árt, ha mégis megkérdezzük erről a halott hozzátartozóit. Vezessenek el a gyászoló családhoz! – utasította a királynő a katonákat.

Picture

– Őszinte részvétem, Bertha – szólt együttérzően a királynő.
– Köszönöm, úrnőm – szipogta az asszony. – Szörnyűséges, hogy ez történt! Még most sem hiszem el!
– Megértem, hogy most szörnyen érzi magát, de fel kell tennem pár nagyon fontos kérdést – szólt halnak Isabella. – Hálás lennék a megértéséért.
– Persze, bármiben segítek, amiben tudok – bólintott.

Picture

– Tud-e róla, hogy Bernard volt-e mostanában orvosnál, vagy birtokolt-e valamilyen bájitalt?
– Nem, semmi ilyesmiről nem tudok – válaszolt a hölgy. – És teljesen egészséges volt! Utoljára három éve volt orvosnál, azóta semmi komolyabb betegsége nem volt…
Isabella jelentőségteljesen nézett Alduinra, aki meglepődve vette tudomásul a hallottakat.
– És nem is találkozott sehol Rosemary-vel? Például a főtéren vagy a piacon? – szólt közbe gyorsan Alduin.

Picture

– Nem, ebben biztos vagyok – mondta még mindig könnyező szemekkel. – Rosemary ilyenkor mindig a rendelőjében van, tudják, hisz gyógyítania kell a betegeit, és csak késő este vagy kora reggel szokott lejönni a faluba gyógynövényeket és magvakat szedni. Olyankor Bernard pedig már rég itthon szokott lenni.

Picture

– És nem tud arról, hogy idegen vagy fura alakokkal találkozott volna? – kérdezte tovább a királynő.
– Nem, Bernard mindig is tudta, hogy az idegen és fura alakokkal nem szabad szóba állni – mondta szipogva megboldogult fiára gondolva. – És sosem keveredett semmilyen bajba. Becsületes kovács volt egész életében – mondta, majd letörölt egy könnycseppet az arcáról.
– Rendben van – sóhajtott Isabella -, nem zargatjuk tovább, pihenje ki magát és ha bármire szüksége lenne, nyugodtan forduljon hozzám – mosolygott bíztatóan az asszonyra.
– Nagyon szépen köszönöm felség, maga igazán jó uralkodó – mondta meghatottan Bertha.

Picture

– Na, ehhez mit szólsz, Alduin? – kérdezte Isabella később.
– Pedig biztosra vettem, hogy a gyógyító volt – csóválta a fejét. – De úgy tűnik, megint megúszta a dolgot.
– Még szép, hogy megúszta, mivel nem ő volt! – jelentette ki határozottan a királynő.
Alduin engedelmesen fejet hajtott, majd így szólt:
– Tiszteletben tartom kegyed véleményét, de bátorkodom megemlíteni, hogy valamelyest több tapasztalatom van a mérgeket keverő őrült gyilkosokról, mint felségednek – mondta megalázkodva, de határozottan.
– Az lehet, de most az egyszer tévedsz – torkollta le Isabella.

Picture

– Anyám! – kiáltott a terembe lépő fiatal, sármos herceg. Egyenesen Isabella királynőhöz rohant és egyből letámadta kérdésével. – Hallottad a híreket? Újabb gyilkosság történt!
– Igen, hallottam William – szólt sóhajtva a királyné. – De sajnos a gyilkost ezúttal sem sikerült elfognunk.
– Hadd induljak én is a keresésére, már elég idős vagyok hozzá! – szólt reménykedve. – Ígérem, előkerítem neked a gyilkost!
– Fiam, még csak tizennyolc éves vagy, még túl fiatal vagy ehhez – mondta Isabella.

Picture

– Ez nem igaz, már nagykorú vagyok! – ellenkezett William.
– Lehet, de akkor is a fiam vagy, és féltelek, ezt meg kell értened! – szólt csendesebben a királyné.
William csalódottan hajtotta le a fejét, de nem szólt többet.
– Rosszkor jött ez a gyilkosság, pont mikor a vendégek fogadására kellene készülődnünk! – mondta lemondóan Isabella.
– Miféle vendégek fogadására? – kérdezte értetlenül William.

Picture

– Olyan váratlanul jött ez a merénylet, hogy el is felejtettem szólni neked erről – mondta Isabella. – Ma reggel érkezett egy távirat Aarbyville-ből, miszerint a királynőjük, Clarisa Darktide idelátogat a jövő héten.
– Aarbyville-ből? – ismételte megrökönyödve William. – De hát az a kalózok országa, nem? Mióta vagyunk ilyen jóban velük?

Picture

– Amióta szövetséget ajánlottam nekik – jelentette ki a királyné.
A válasz sokkolta Williamet.
– Erről miért nem szóltál nekem? – kérte számon anyját.
– Mert még túl fiatal vagy a politikai ügyekhez, William, majd ha te leszel a király, akkor te is foglalkozhatsz ezzel, amennyit csak akarsz – válaszolt.

Picture

– De már nem vagyok gyerek, igenis felnőttem! – ellenkezett William. – És mégis hogy várod el, hogy majd egyszer jó király legyek, ha nem hagyod, hogy időben felkészüljek rá?
– Ne feleselj velem! – intette rendre a királyné. – Amíg én vagyok a királynő, addig az lesz, amit én mondok! És mellesleg, az anyád is vagyok, úgyhogy még szép, hogy azt teszed, amit mondok!
William bár továbbra is dúlt a méregtől, nem válaszolt anyja kijelentésére. Tudta, hogy ezúttal kissé messzire ment, de már kezdett elege lenni abból, hogy az anyja még mindig egy ügyetlen gyereknek nézi, pedig valójában igenis nagyon jól forgatja a kardot, de még sosem próbálhatta ki éles helyzetben, pedig másra sem vágyott, mióta először fogott kardot a kezében.

Picture

– Ne haragudj rám, anyám – szólt bűnbánóan. –  Én csak neked akartam jót.
– Ez esetben tedd azt, amit én mondok, és maradj távol a veszélyektől – zárta le a beszélgetést, majd visszaült trónjára.

Picture

– Ne kapd fel így a vizet, csak félt téged – szólt Alduin.
– De már túlzásba is viszi… semmit sem tehetek, a palotából sem mozdulhatok ki testőrök nélkül – bosszankodott William. – Mintha nem tudnám magam megvédeni…
– Ahogy látod, nem véletlenül ilyen aggodalmas édesanyád – fűzte tovább a szót Alduin. – A rejtélyes gyilkos hosszú idő után előkerült, és újra gyilkolni kezdett. Veszélyes idők járnak Seaville felett, jobb is, ha nem nagyon mész sehova kíséret nélkül.

Picture

– Ne kezdd már te is! – torkollta le William. – Nem vagyok már kisfiú!
– De már csak te maradtál édesanyádnak – szólt Alduin, aminek hatására William szomorúan lehajtotta a fejét. – Édesapád elvesztése nagy sebet ejtett a szívén, és nem bírná ki, ha téged is elveszítene.
– Valószínűleg igazad van – ismerte be William. – Nem akarok anyámnak még több fájdalmat okozni, így is van elég gondja.
Alduin büszkén megveregette a vállát és így szólt:
– Na látod, ez a beszéd, most igazi férfiként szóltál!
Bár nem nagy vigasz volt Williamnek, mégis jólestek neki az elismerő szavak.

Kalózkaland – 2. A vendégek érkezése

Picture

Elérkezett a vendégek érkezésének napja. A palota lakói mind sürögtek-forogtak, hogy mindennel elkészüljenek idejében. A szakács ínycsiklandozó lakomát sütött, a takarítók minden egyes négyzetcentimétert fényesre súroltak, a katonák pedig a szokásosnál is komolyabban végezték őrjárataikat. Mindezt a királyné parancsára tették, aki mindenképp el akarta kerülni azt az eshetőséget, hogy a titokzatos gyilkos épp a vendégek jelenlétében kövessen el egy újabb merényletet. Ez minden bizonnyal rossz fényt vetne a királyságra, és fellépne annak az esélye, hogy a kalózok visszamondják a szerződést, márpedig ezekben az időkben Seaville-nek nagyon nagy szüksége van szövetségesekre.

Picture

Ugyanis a szomszédos országok egyike, Crafthole ősidők óta rivalizált Seaville-el, tizenöt évvel ezelőtt még egy hatalmas háború is kitört a két ország között. A háború döntetlen lett, így végül közös megegyezés alapján a fegyverszünet mellett döntöttek, bár érezni lehetett, a harc még korántsem ért véget. Idő közben a kedélyek elcsitulni látszottak, de az utóbbi időkben úgy tűnt, a régi rivalizálás újra felütötte fejét. Ennek következtében – bár erre a királyné nem szívesen gondolt – meg volt az esélye egy hamarosan bekövetkező újabb háborúnak, Seaville királysága azonban még nem volt elég erős, hogy egymagában el tudjon bánni Crafthole-lal. Éppen ezért a királyné, Isabella de La Porte azt eszelte ki, hogy sürgősen szövetségest kell találniuk, mielőtt még túl késő lenne.

Picture

Így hát mindent meg akart tenni, hogy hamarosan érkező vendégeire jó benyomást keltsen, és minél hamarabb megkössék a szövetségi szerződést. Bár meglepő döntés volt részéről, hogy pont a kalózokat választotta szövetségesnek, mégis megvolt rá az oka, amiért így döntött: a kalózok ugyanis nem féltek semmitől és senkitől, és még a háborútól sem riadtak vissza, ezért hatalmas hadi előnyt jelentene Seaville számára a támogatásuk. Habár kicsit tartott tőle, hogy nehezen fogják megérteni egymást, ugyanis a kalózok köztudottan eltérő habitusúak voltak bármely más népnél. Az átlagember többnyire elkerülte a kalózokat, mivel nem volt valami jó hírük – előszeretettel folyamodtak erőszakhoz mindenféle indíték nélkül -, de ez másrészről előnyt is jelenthetett, például egy háborúban.

Picture

– Megérkeztek már? – ez a kérdés egy órán belül legalább százszor hangzott el a királynő szájából. Nyilvánvalóan izgult a találkozástól, azonban tanácsosa most is nemlegesen csóválta a fejét.
– Még nem, felség, de hamarosan meg kell érkezniük – válaszolt.
– Azt hiszem az lesz a legjobb, ha már most kimegyünk eléjük a kikötőbe – fordult fiához és a zenészhez, Jeremyhez, aki már elő is készítette legjobb hangszerét a vendégek fogadtatására.
– Ahogy parancsolja, úrnőm – hajolt meg tisztelettel a bárd.
Így hát elindultak a kikötő felé. Mikor odaértek, a hajó még nem volt sehol.

Picture

– Mi van, ha nem jönnek el? – kérdezte William anyjától, akinek a fejében ugyanez a kérdés fogalmazódott meg.
– El kell jönniük – mondta inkább saját magának Isabella. A kalózok voltak az utolsó reménye, muszáj volt, hogy eljöjjenek…

Picture

Még tíz percig ott álltak, ezalatt semmiféle hajót, sőt még egy csónakot sem láttak a tengeren. Már épp indultak volna vissza a palotába, amikor végre feltűnt a horizonton egy kis folt – egy árboc teteje. A kis folt lassan kiemelkedett a tengerből, majd végre feltűnt szemük előtt egy hatalmas kalózhajó. Félelmetes látványt keltett, mindhármukat kirázta a hideg, annak ellenére is, hogy tudták, a kalózok békés szándékkal jönnek – legalább is remélhetőleg. A hatalmas monstrum fokozatosan közeledve egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül olyan közel ért, hogy csak úgy láthatták, ha egészen felemelték a fejüket.

Picture

A hajó kapitánya ügyesen kormányzott, gyakorlott mozdulatokkal terelte a kikötő felé hajóját. A legénység összes tagján kalózsapka volt; egyik-másik levette és azzal integettek a parton állók felé. Néhány kalóz az árbocról lelógó köteleken hintázott, miközben hangosan kántálták kalóz dalukat. Mindeközben két kalóz éppen egy veszélyesnek tűnő kardviadalt bonyolított le a fedélzet kellős közepén egy kisebb kalózcsoport gyűrűjében, akik egymást túlharsogva bíztatták a csatázókat. Igazán zajos népség volt, pont olyan, amilyennek Isabella királyné elképzelte, ennek ellenére nem tűntek olyan veszedelmesnek, mint a kalózhistóriákban szokás volt emlegetni, ez egy kissé megnyugtatta.

Picture

Mikor a hajó elfoglalta végső helyét a kikötőben, lenyílt az átjáró és lesétált rajta két kalóz – méghozzá nem akármilyenek, ugyanis mindkettő nő volt. Az egyik, a magasabb rövid fekete hajú volt és vörös színű elegáns kalózkalapot viselt, nem olyat, mint a fedélzeten lévőké; a másik, az alacsonyabb hosszú vörös hajú volt, fején egy piros fejkendővel. A magasabb kalóz idősebbnek tűnt, a fiatal pedig ránézésre egykorú lehetett Williammel. A fiúnak egyből fel is tűnt, hogy a vörös hajú lány kivételesen csinos, habár kicsit meglepte, hogy női kalózok is léteznek – ő mindig is nagyszakállú, alkoholtól bűzlő vénembereknek képzelte őket, de most be kellett látnia, eddig tévhitben élt, az újonnan érkezők voltak erre az élő példa.

Picture

A két kalóz egyenesen a parton ácsorgók felé indult. Jeremy közben rázendített egy nótára, ahogy az elő volt írva neki. Isabella kissé előrelépett, jelezve, hogy ő lesz a házigazda. A fekete hajú kalóz megállt Isabellával szemben és így szólt:
– Bocs a késésért, de útközben belefutottunk egy csapat cápába és gondoltam levadásszuk őket, hogy legyen mit enni vacsorára – azzal kezével a háta mögött lévő hajóra mutatott, ahol tényleg volt egy hatalmas háló, tele félig-meddig még élő cápákkal. Az egyiket épp akkor döfte le egy kalóz, amikor Isabella odanézett. Megpróbálta száját csukva tartani, bár ez jelen pillanatban nem tűnt egy egyszerű feladatnak.

Picture

– Amúgy a nevem Clarisa Darktide, ő pedig itt a lányom, Misty – nyújtott kezet. – Én vagyok a hajó kapitánya és Aarbyville királynője. Te meg gondolom Isabella vagy.
– I-igen, örvendek a szerencsének, Clarisa – szólalt meg kissé megkésve a királynő, és viszonozta a kézfogást. – Nagyon örülök, hogy vendégül láthatlak benneteket és kedves… legénységeteket – nézett bizonytalanul a hajón randalírozó kalózok felé.
– Ja, velük nem kell foglalkozni – legyintett Clarisa. – Ők a hajón maradnak, meglesznek a cápákkal egy darabig.
– Oh… értem – szólt kicsit megkönnyebbülve Isabella, mivel már épp maga előtt látta gyönyörűséges és makulátlanul tiszta palotáját, amint ezek a vademberek megszállják és a feje tetejére fordítják. – Hát akkor jobb lesz, ha indulunk is, hamarosan besötétedik – azzal a kis csapat elindult a palota felé vezető úton.

Picture

Útközben ahogy sétáltak az úton, a velük szemben jövő városiak sorban meghajoltak és köszöntötték őket. Isabella nagyon büszke volt népére, amiért ilyen jó példát mutatnak a vendégek előtt, de a tizedik ilyen alkalom után Clarisa megjegyezte:
– Mit hajlonganak ezek az emberek, derékfájásuk van?
– Seaville-ben így szokás köszönteni a királyi családot – tájékoztatta őket Isabella, és igyekezett nem túl kioktató lenni, mint általában.

Picture

– Micsoda fura szokások! Nálunk az emberek sörrel kínálják egymást, na annak legalább van értelme! – mondta fennhangon Clarisa. – Szerintem itt is be kéne ezt vezetni!
– Hát… majd meggondolom a dolgot – szólt kissé elpirulva Isabella, a mögöttük haladó William pedig magában kuncogott egyet. Nem is olyan vészes, sőt egész szórakoztató – gondolta.

Picture

Közben észrevétlenül oldalra pillantott, de Misty továbbra sem adott semmiféle jelet arról, hogy észrevette volna őt. Bár még sosem találkozott kalózzal, lehet, hogy ez náluk természetes viselkedésnek számít, azért remélte, hogy majd lesz alkalma elbeszélgetni a lánnyal. Most már egyáltalán nem haragudott anyjára, amiért nem szólt neki a kalózokkal való szervezkedéséről, ugyanis még sosem látott ilyen gyönyörű lányt, mint Misty.

Picture

Mikor végre megérkeztek a palotába, Clarisa undorodva megjegyezte:
– Lila színű függönyök?! Már neis’haragudj Izi – ugye szólíthatlak így? – te sem álltál sorban, amikor az ízlést osztogatták!
A királyné, aki épp egy talpig lila estélyiben volt, zavartan mosolygott.
– Anya, ne légy ilyen goromba – szólalt meg Misty először azóta, hogy megérkeztek. A hangja olyan lágy volt, mint a tavaszi szellő és olyan édes, mint a mezei virágok illata – legalább is Williamnek ez a két dolog jutott róla először eszébe.
– Jólvanna, azért véleményem nekem is lehet, nemde?! – válaszolt vállrántva Clarisa.

Picture

Miután körbenéztek a – ahogyan Clarisa fogalmazott: „hányingerkeltően giccses” – trónteremben, továbbmentek a kissé visszafogottabb stílusú ebédlőbe.
– Na, ez már egy fokkal elviselhetőbb – jegyezte meg Clarisa körbenézve.
Nehezebb lesz nekik megfelelnem, mint gondoltam – gondolta Isabella magában. Clarisa szinte mindenben talált kifogásolnivalót, és nem is félt tudatni véleményét vendéglátóival.

Picture

– Mi Aarbyville-ben fémből készítjük a poharakat, nem ilyen giccses kerámiacuccból! – kiáltott Clarisa, mikor a pincér felszolgálta a vacsorát a palota legszebb és legdrágább étkészletében. – Mi értelme ennek, egyszer leesik azt’ szét is törik! Márpedig a söröskorsónak törhetetlennek kell lennie, mert ki tudja, hol találsz legközelebb egy másikat! – osztotta meg világnézetét az asztalnál ülőkkel. Isabella viszonylag hamar rájött, hogy az a legjobb taktika, ha csendben ül, mosolyog és helyesel mindenre, amit Clarisa mond, láthatóan ugyanis nagyon szeretett beszélni, mások véleménye azonban már kevésbé érdekelte.

Picture

Miután végeztek a vacsorával és végighallgatták Clarisa beszámolóját, hogyan veszítette el egyik kislábujját – bár a királyné jobban örült volna, ha ezt nem pont étkezés közben osztja meg velük -, felállt az asztaltól és megköszörülte torkát, jelezve, hogy szólni kíván. Kivételesen Clarisa is csöndben maradt, bár lehet ez inkább annak volt köszönhető, hogy épp tele volt a szája disznópecsenyével. Ezt kihasználva a királyné így szólt:
– Most, hogy mindenki bőségesen evett királyi étkeinkből, szeretnék egy-két szót szólni – fordult a teremben lévők felé. – Bizonyára mindenki tudja, mi célból hívtuk meg vendégeinket Seaville-be. Hamarosan aláírjuk a szövetségi szerződést, és ezután országaink közös erővel fognak együttműködni egyazon célért: egy szebb, békésebb jövőért! – szónokolt beleéléssel, jól begyakorolt hatásos színészi elemek közbeékelésével. – Mindezek előtt azonban engedjétek meg – fordult a kalózokhoz -, hogy átadjam nektek népem ajándékát, egy színtiszta aranyból készült iránytűt – azzal átnyújtotta Clarisának az ajándékot, aki különösebb örömködés nélkül vette át.
– Van már iránytűnk, bár ez valószínűleg többet érhet, úgyhogy kösz – mondta végül Clarisa.

Picture

– Mi sem felejtettünk el ajándékot hozni – szólt fennhangon Clarisa. – Útközben fogtuk – mondta, majd vigyorogva Isabella felé nyújtott egy dobozt. A királyné földbe gyökerezve nézett a dobozra – „Csak ne cápafej legyen!” – fohászkodott, amikor Clarisa hirtelen elnevette magát. – Csak vicceltem! Na, vedd már el!

Picture

Isabella királyné eleget tett Clarisa parancsának és átvette a dobozt. Mikor kinyitotta, egy gyönyörű lila, narancssárga és kék színekben pompázó papagájt talált benne.
– Remélem hasznát veszed neki – mondta Clarisa. – Odahaza minden fán ilyen van, már nem tudunk velük mit kezdeni!
– Ez gyönyörű, köszönöm – mondta megenyhülve Isabella, és karjára vette a madarat. Lenyűgözően szép állat volt, a királyné még sosem látott ilyen egzotikus madarat élőben, teljesen elvarázsolta a látványa.
– Csak ne felejtsd majd el megetetni! – tette hozzá Clarisa.

Picture

– Azt hiszem itt az ideje, hogy visszavonuljunk hálószobáinkba. Alduin, kérlek mutasd meg vendégeinknek a szobájukat! – fordult a tanácsos felé, aki engedelmesen meghajolt. – Mindenkinek kellemes pihenést, holnap reggel találkozunk! – mondta, azzal elhagyták az ebédlőt.

Kalózkaland – 3. A szökés

Picture

Másnap reggel Isabella királyné már kész haditervvel fogadta vendégeit.
– Remélem kialudtátok magatokat, mert rengeteg mindent terveztem mára! – szólt örvendezve Clarisához és Mistyhez.
– Ami azt illeti – kezdte Clarisa – nem aludtam valami jól, az ágy túl puha volt, majd’ belesüppedtem, alig bírtam kimászni! És hiányzott a tenger zúgása, meg ahogy hánykolódunk a tengeren! Azt hiszem, holnaptól inkább a saját hajómon alszom – fejezte be panaszáradatát, miközben sajgó vállát masszírozta.
– Hát… ahogy óhajtod, Clarisa – felelt udvariasan Isabella. Tényleg lehetetlen megfelelni neki – állapította meg magában. – Na szóval… mivel nem akarom, hogy a kedves lányod unatkozzon, mialatt mi a politikai ügyeket beszéljük – nézett Mistyre, aki szintén laposakat pislogott a fáradtságtól -, ezért úgy gondoltam, rábízom a fiamra, Williamre, aki körbevezeti a birodalomban.

Picture

– Ugye nem gondolod, hogy elengedem a lányomat kettesben a fiaddal?! – kérdezte megrökönyödve Clarisa. – És ha valaki megtámadja őket odakint, ki védi meg őket?
– Jaj, dehogy kettesben – nevetett Isabella. – Sosem engedem sehova a fiamat testőr nélkül, ez most sem lesz másképp! – nyugtatta meg a felindult kalózt.
– Ja, az más – nyugodott meg kissé Clarisa. – De ajánlom, hogy az én gyönyörűséges Mistymnek egy haja szála se görbüljön!
– Nem fog, ígérem – biztosította őt a királyné.

Picture

– Áh, épp időben! – fordult Isabella az épp ekkor érkező Williamhez. – Fiam, téged bízlak meg, hogy vezesd körbe a birodalomban Mistyt!
Williamet váratlanul érte a parancs, ezért hirtelen köpni-nyelni nem tudott. Majd miután felocsúdott meglepetéséből, hirtelen megmagyarázhatatlan idegesség és lámpaláz öntötte el.
– Csak… én? – kérdezte félénken.

Picture

– Nem, veletek megy Samuel – mutatott az őrre. – Ő fog rátok vigyázni.
– Akkor jó… – mondta megkönnyebbülve a fiú, majd miután mindhárman furcsán néztek rá megjegyzése miatt, gyorsan hozzátette: – Azért így mégis csak biztonságosabb lesz, veszélyes egyedül mászkálni odakint – tette hozzá gyorsan, magyarázatképp.
Mikor látta, hogy senkinek nem tűnt fel apró ferdítése, észrevétlenül elfordult és megtörölte a homlokát.

Picture

– Jobb, ha el is kezdjük a megbeszélést – fordult a királyné Clarisához. – Délig szeretnék végezni, és utána aláírjuk a szerződést. Nektek pedig – fordult Mistyhez és Williamhez -, jó szórakozást, és ne menjetek túl messzire!

Picture

– Igen, jobb is ha nekikezdünk, legalább csinálunk is végre valamit! – kiáltott a távozó Isabella után Clarisa, majd gyorsan visszafordult és halkan William fülébe súgta: – És ha megtudom, hogy egy ujjal is hozzáértél az én kislányomhoz, akkor egyesével vágom le mind a tízet és megetetem a papagájommal! – mondta, aztán megejtett egy mézesmázos mosolyt, majd követte Isabellát a másik terembe.
William, miután magához tért sokkos állapotából, odafordult Mistyhez, aki épp a körmét piszkálta.
– Akkor… indulhatunk? – kérdezte bizonytalanul.
– Ja – felelt unottan a lány.

Picture

William lázasan töprengett, hogy hova is vihetné Mistyt, de képtelen volt koncentrálni a szorosan mögöttük haladó őr páncéljának zörgésétől. Végül, mikor belátta, hogy semmi értelme tovább próbálkoznia, Misty-hez fordult:
– És hova szeretnél menni?
– Fogalmam sincs, most járok itt először – vetette oda a fiúnak.
– Na jó, de… mit szeretnél csinálni? – próbálkozott tovább.
– Mit lehet itt csinálni? – kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában Misty.

Picture

– Elég sok mindent – bizonygatta William, bár érezte, hogy nem volt túl meggyőző. – Például… megnézhetnénk az erdőt!
– Uncsi… – intette le Misty.
– …vagy a főteret! Ott mindig történik valami és sokan vannak!
– Uncsiiii – mondta még hangsúlyosabban a lány.

Picture

William erősen törte a fejét, majd beugrott neki a megfelelő helyszín.
– Megvan! Nézzük meg a szörnyet! – kiáltotta.
Misty szeme felcsillant, és végre-valahára először érdeklődés ült ki arcára.
– Miféle szörnyet? – kérdezte mohón.

Picture

– Oda nem mehettek, túl veszélyes! – szólt közbe az őr.
A két fiatal szomorúan törődött bele a döntésbe, majd mivel további ötletük nem volt, az őr felajánlotta nekik, hogy elviszi őket a gyakorlópályára. Ez az ötlet már tetszett Mistynek, bár kevésbé, mint a szörnyes, azért úgy tűnt, ezzel is beéri.

Picture

Mikor odaértek a gyakorlópályához, egyből választottak maguknak egy-egy bábút és gyakorolni kezdtek. Egy idő után azonban Misty ezt is megunta, így hát kihívta egy barátságos párbajra Williamet. Az őr a szemét forgatta, de végül beleegyezett azzal a feltétellel, hogy nem sebesíthetik meg egymást.

Picture

Miután nagysokára William magára öltötte páncélját, beállt a kezdőpozícióba, jelezve, hogy készen áll a harcra, de ekkor észrevette, hogy Mistyn nincs páncél.
– Te nem veszel fel páncélt? – kérdezte csodálkozva.
Misty titokzatosan mosolygott, majd kirántotta kardját.
– Nekem nincs szükségem rá – mondta, azzal lesújtott kardjával, de William gyors reflexeinek köszönhetően kivédte a támadást. Ahhoz képest, hogy lány volt, igen jól forgatta a kardot, be kellett látnia.

Picture

William próbálta legjobb formáját hozni, hogy megmutathassa, mit ért el hosszú éveken át tartó gyakorlásával, de legnagyobb meglepetésére Misty olyan gyorsan és ügyesen kardozott, hogy sikerült kicseleznie őt, és mire észbekapott, már a földön térdepelt, kardja pedig szép ívesen kiröppent kezéből és pár méterrel odébb beleállt a földbe. Misty diadalittasan ujjongott győzelme felett, közben testőrük próbálta elfojtani kitörni készülő nevetését, kisebb-nagyobb sikerrel.

Picture

– Gratulálok – nyögte William, miután nagy nehezen talpra állt súlyos páncéljában. – Nagyon ügyes voltál.
– Bók elfogadva – mosolygott Misty.
– De csak hogy tudd – szólt tudálékosan a fiú -, visszafogtam magam, mivel lány vagy.
– Ezt csak azért mondod, mert szégyelled, hogy egy lány elvert – vágott vissza Misty.
– Nem is igaz! – tiltakozott vöröslő fejjel William.

Picture

Miután a herceg nagy nehezen beletörődött szégyenletes vereségébe, megeskette Mistyt és az őrt – meg még azt a pár embert, akik szemtanúi voltak ennek a felettébb kínos jelenetnek -, hogy senkinek nem mondják el, ami itt történt. Így hát William szégyentől sújtva, minden becsületétől megfosztva vonult félre, hogy megváljon páncéljától. Ekkor hirtelen váratlanul ott termett mellette Misty.

Picture

– Te meg mit keresel itt?! – rántotta vissza magára riadtan a páncélt, amit épp az imént akart levenni. – Nem látod, hogy épp öltözöm?
– Jaj ne már, van rajtad ruha a páncél alatt is – intette le a fiút. – Szerintem koptassuk le, benne vagy? – intett fejével az őr felé, aki épp vidáman dudorászott és kardját fényesítette.

Picture

William tudta, hogy ezt nem lenne szabad megtenniük, de valamiért képtelen volt ellenállni a lány gyönyörű kérlelő szemeinek.
– Jól van – egyezett bele kissé lámpalázasan. – De hogy csináljuk?
– Csak bízd rám – szólt Misty, majd határozott léptekkel elindult az őr felé.

Picture

– Elnézést, uram – szólt az eddigiektől eltérő, mézesmázos hangon a lány. – A papagájom éhes, meg kellene etetnem.
– Öhm… – szólt zavartan az őr, mivel semmilyen tapasztalata nem volt a papagájok etetéséről. – És mégis mit eszik a madarad?
– Leginkább magvakat – válaszolt Misty.
– Hát jó… de akkor el kell mennünk a piacra – mondta.
– Rendben – egyezett bele a lány, majd hátrafordult és Williamre kacsintott.

Picture

Tíz perc múlva megérkeztek a piacra. Mint mindig, most is rengeteg ember volt ott. William már kezdte érteni, mit tervez Misty, de továbbra is hallgatott és várta a fejleményeket. Az őr elvezette őket az élelmiszerek részlegéhez és megszólította az eladót.
– Elnézést, lehet itt venni magvakat?
– Milyen magvakra gondol? – kérdezett vissza az eladó.
– Sima magvakra, mit nem ért ezen?!

Picture

– Úgy értem, ültetni szeretne valamit, vagy más célra használná fel? – pontosított az eladó.
– Ja, vagy úgy – szólt az őr -, hát a lány papagájának lesz – mutatott a háta mögé.
– Miféle lányé? – kérdezte értetlenül az eladó.

Picture

Az őr megperdült a tengelye körül és kis híján megállt benne az ütő: William és Misty ugyanis eltűntek!
– Ez nem lehet igaz! – dühöngött. – Ezért még megölöm a kis mocskokat!

Kalózkaland – 4. Veszélyes kaland

Picture

Misty és William sietősen rohantak minél messzebb az őrtől, de folyton-folyvást beleütköztek a nézelődőkbe, akik különféle káromkodásokat kiáltottak utánuk. William még sosem csinált semmit, amivel megszegte volna a szabályokat, ezért most eléggé lámpalázas volt, viszont úgy tűnt, Misty nagyon is élvezi a helyzetet. Mikor már olyan messze jártak, hogy a piacon lévő tömeg zaját sem hallották, megálltak kifújni magukat.

Picture

– Na végre, már az agyamra ment, hogy folyton a nyakunkon lógott! – szólt Misty, miután sikerült lélegzethez jutnia.
– Nem félsz, hogy megbüntetnek minket? – kérdezte bizonytalanul William. Még mindig bűntudata volt, hogy otthagyták az őrt és megszegték a szabályokat.
– Lazíts már! – intette le türelmetlenül Misty. – A szabályokban az a szép, hogy meg lehet szegni őket! Ne mondd, hogy te eddig mindig minden szabályt betartottál!
– Pedig így van – vallotta be a fiú, mire Misty elnevette magát.

Picture

– Te tényleg egy jókisfiú vagy – nevetett.
– Nem vagyok jókisfiú, csak felelősségteljes – tiltakozott sértődötten William.
– Jól van, ne haragudj – mosolygott a lány. – Nyugi, nem lesz semmi gond. Csak sétálunk egy kicsit.

Picture

Így hát sétálni indultak egy kihaltabb hely felé, az erdő irányába.
– Amúgy bocs az anyámért, de nem tehet róla, ilyen a természete – szabadkozott a lány.
– Ugyan már, szerintem szórakoztató – mosolygott William.
– Tényleg? – kérdezte őszinte meglepődéssel Misty. – Pedig elég elviselhetetlen tud néha lenni.
– Hát ezt nehezen tudom elhinni – mondta enyhe iróniával William, mire mindketten nevetni kezdtek.

Picture

– És amúgy hogy-hogy elfogadtátok a szövetségünket? – kérdezte William. – Eddig azt hittem, hogy a kalózok amolyan önálló, független népség, akik nem szövetkeznek másokkal.
– Az igaz, hogy eléggé magunknak való nép vagyunk, de azért szövetségesekre nekünk is szükségünk van – mondta Misty. – Bár valójában én sem értem, miért pont velünk akartok szövetséget kötni. Ti olyan… mások vagytok – szólt a lány ügyelve arra, nehogy megbántsa a fiút.
– Erről anyámat kérdezd, ő a nagy politika-szakértő, mert szerinte még túl fiatal vagyok, hogy ilyenekkel foglalkozzak, és úgysem értenék hozzá… – mondta bosszúsan William.

Picture

– Milyen kicsi a világ, az én anyám is pont ilyen! – kiáltott fel Misty. – Már tizenhat vagyok, és még mindig úgy kezel, mint egy ötévest… ha megtudná, hogy most kettesben vagyok veled, valószínűleg már nem sokáig élnél!
– Ebben biztos vagyok – értett egyet William.
– Ezért is hozott ide magával, egy percre sem mer egyedül hagyni – mondta bosszúsan Misty.
– Most már értem, miért szereted annyira megszegni a szabályokat – mosolygott William a lányra.

Picture

Miközben sétáltak az erdő melletti ösvényen, teljesen megfeledkeztek arról, merre is mennek. Egyszer csak levélzörgésre lettek figyelmesek a közeli bokrokból, mire mindketten az erdő sűrű növényzetét kezdték kémlelni.
– Te is hallottad? – kérdezte halkan Misty.
– Igen, de valószínűleg csak egy róka – mondta William, de azért automatikusan megmarkolta kardja nyelét. A szeme sarkából látta, hogy Misty ugyanígy tesz.

Picture

– Menjünk innen – javasolta William, és Mistynek sem volt ellenvetése, de mielőtt azonban továbbindulhattak volna, egy bandita ugrott ki az egyik bokorból és egyenesen William torkának szegezte kardját.
– Azt dobd csak el, szépségem, különben átlyukasztom a barátod fejét! – szólt a bandita Mistyhez, aki épp előrántotta saját kardját és a bandita felé szegezte, de jobbnak látta, ha engedelmeskedik neki, nem akarta William életét kockáztatni.

Picture

– És most szépen odaadjátok az összes pénzt, ami nálatok van! – nyújtotta feléjük másik kezét a bandita. William úgy tett, mintha a zsebéből akarná elővenni pénzét, majd egy óvatlan pillanatban előrántotta saját kardját és rátámadott a banditára. Misty ijedten hőkölt hátra a párbajozók útjából.

Picture

Picture

William tudta, hogy ha most nem hozza ki magából a legjobbat, akkor lehet, hogy egyikük sem éri meg a holnapot, így hát minden erejét beleadva küzdött a bandita ellen, aki látszólak kétszer annyit nyomott, mint ő. A helyzet koránt sem volt kecsegtető William számára, ugyanis a bandita igencsak jól értett párbajozáshoz, de William nem adta fel.

Picture

Végül sikerült kicseleznie a banditát, aki a földre esett, és ezt kihasználva William gyorsan elvette tőle a kardot, és odadobta Mistynek, így már ketten szegezték rá kardjukat. A bandita rájött, vesztett, így hát felemelt kezekkel kelt föl a földről.
– Ravasz kölykök vagytok ti, mi? – kérdezte vigyorogva a bandita. – Szerencsétek, hogy most csak egyedül voltam, különben már rég végetek lenne!
– Tűnjön innen és ne is lássuk többé! – parancsolta William, mire a bandita bosszúsan hátat fordított nekik és eltűnt az erdőben.

Picture

Pár percig csak álltak és szótlanul nézték az erdőt, attól félve, hogy további banditák ugranak onnan elő.
– Ez meleg volt – mondta kiszáradt torokkal Misty.
– Jobb lesz, ha gyorsan eltűnünk innen, mielőtt még hívja a társait – mondta William, majd sietve elindultak.

Picture

– Úgy sajnálom – mondta bűntudatos arccal Misty, mikor már messzebb értek az erdőtől. – Mindez az én hibám! Én kényszerítettelek erre, megértem, ha most utálsz…
– Viccelsz? – kérdezte William nevetve. – Legyőztem egy banditát, teljesen egyedül! Végre harcolhattam élesben, amit anyám sosem engedett! De azért többé ne csináljunk ilyet, mert lássuk be, nem sokon múlt, hogy otthagyjuk a fogunkat – tette hozzá még mindig riadtan, mire Misty hevesen bólogatott.

Picture

Mindketten úgy gondolták, jobb, ha visszatérnek a palotába, mert mostanra már biztos mindenki tudomást szerzett arról, hogy eltűntek. Mikor beértek a városba, meglátták, hogy igazuk is lett: katonák egy egész csoportja rohant oda hozzájuk élükön Samuellel, majd visszakísérték őket a palotába, ahol már a holtra vált Isabella várta őket.

Picture

– Mégis hol jártatok?! – dühöngött Isabella. – Hogy képzelitek, hogy megszöktök az őrtől? Mélységesen csalódtam bennetek!
– Nagyon sajnáljuk – mondta lehajtott fejjel William.
– Ezért büntetés jár, mindkettőtöknek! – kiáltott a királyné. – Most pedig menjetek fel a szobátokba!

Picture

– Elnézést, de hol van az anyám? – kérdezte Misty.
– Olyan ideges volt, hogy megivott pár pohárral – szólt kissé lehiggadva Isabella. – És hát… elaludt.
– Talán jobb is – mondta Misty -, ő még jobban ki lesz akadva.
– Meg is értem! – mondta mérgesen a királynő, azzal visszatért trónjához.

Picture

William és Misty csendben felmentek az emeletre. Mindketten jobbnak látták, ha hallgatnak a bandita támadásáról, már így is elég nagy bajba keveredtek.
– Milyen büntetést fogunk kapni? – kérdezte Misty később.
– Fogalmam sincs – felelt őszintén William. – Még sosem büntettek meg – tette hozzá kissé csalódottan.
– Hát, valamikor ezt is el kell kezdeni – tréfálkozott Misty. – Később találkozunk – mondta, majd belépett saját szobájába és bezárta maga mögött az ajtót.

Kalózkaland – 5. Áruló van köztünk

Picture

Isabella jó királynőhöz hűen betartotta ígéretét, és már másnap reggel kiosztotta büntetését a két fiatalnak.
– Itt tartózkodásotok ideje alatt nem hagyhatod el a palotát, csak külön engedélyre, akkor is csak kizárólag katonai kísérettel – szólt Mistyhez. – Ugyanez vonatkozik rád is, fiatalember – nézett fiára. – Továbbá a mai nap során kitakarítjátok a pincét, a nap végén személyesen fogom leellenőrizni munkátokat, és ha nem találom megfelelőnek, akkor holnap is a pincében fogtok takarítani! Egészen addig, míg nem végeztek a takarítással csak vizet és kenyeret fogtok kapni! – osztotta ki a büntetést.
– Azt hiszem, ezt megérdemeltük – mondta halkan Misty.

Picture

– Hadd emlékeztesselek fiacskám, hogy még mindig áll az ajánlatom – lépett oda Williamhez Clarisa is, miután Isabella továbbállt. Halkan beszélt, hogy mások ne hallják szóváltásukat. – Szóval ha megtudom, hogy még egyszer valami rosszra kényszeríted az én kislányomat, a cápákkal foglak megetetni! – fenyegetőzött, majd ő is elment. Ezek szerint, gondolta William, Clarisa azt hiszi, az ő ötlete volt megszökni az őrtől. Ha megtudná, hogy az ő kicsi lánya volt a kieszelője ennek az egésznek, valószínűleg nagyban megváltozna a véleménye… de nem akarta bajba keverni Mistyt, szóval inkább hallgatott az ügyről. Helyette inkább  így szólt Mistyhez:
– Induljunk, ha még ma végezni akarunk… – majd együtt lementek az alagsorba vezető lépcsőn.

Picture

– Most már emlékszem, miért nem szerettem soha ide lejönni… – nyögte lemondóan William. Misty pontosan értette, mire gondol. Az egész pince tele volt pókhálókkal, némelyiken még közepes méretű pókok is voltak, aminek láttán Misty legszívesebben sikítva felrohant volna az emeletre – nem sok minden volt, amitől ő megijedt, de a pók ezen kevesek közé tartozott. William sem rajongott értük, de ami még rosszabb volt számára, hogy megannyi patkány rágcsálását és karmolászását lehetett hallani.

Picture

– Mikor takarítottatok itt utoljára? – kérdezte fintorogva Misty.
– Körülbelül száz éve, nem is tudom – felelt William. – Ezt a helyet csak raktárnak használjuk, ide hozzuk azokat a dolgokat, amik már nem kellenek. Hát, akkor lássunk neki – szólt a lelkesedés legapróbb szikrája nélkül William, majd mindketten munkához láttak.

Picture

Mialatt William és Misty a pincét takarították, odafönt a trónteremben Isabella és Clarisa hangos szóváltásba keveredett.
– Miféle katonák veszítenek szem elől két gyereket fényes nappal?! Ennél még az én részeg legénységem is felelősségteljesebb! – dühöngött Clarisa.
– Nagyon sajnáljuk az ügyet – mondta kissé feszülten Isabella. – Eddig még nem fordult elő ilyen, biztosíthatlak, hogy a katonaságom teljes mértékben megbízható.

Picture

– Ja persze, csak úgy, mint a kis fiacskád, nemde? – szegezte neki Clarisa a kérdést.
– Ezzel mire akarsz célozni? – kérdezte élesen Isabella.
– Arra, hogy a drágalátos fiacskád rossz hatással van az én kislányomra! – kiáltott vöröslő fejjel a kalóznő.
Isabella megütközve nézett vissza rá, majd miután magához tért így szólt:
– Na ne viccelj, ezt még te sem gondolhatod komolyan! Még hogy az én fiam rossz hatással van a te lányodra? Inkább fordítva! – vágott vissza, ami igencsak meglepte Clarisát, mivel megszokta, hogy soha senki nem mer visszaszólni neki.

Picture

A válasz nem maradt el sokáig.
– Te most meggyanúsítottad az én kislányomat?! – kérdezte még az eddigieknél is dühösebben Clarisa.
– Ahogy te is az én fiamat! – állta a kalóznő szúrós tekintetét. Most már betelt Isabellánál a pohár, nem volt képes tovább eltűrni Clarisa rágalmazásait, úgyhogy érezte, itt az ideje kiállnia saját magáért.
– Hölgyeim, kérem nyugodjanak meg! – szólt közbe a tanácsos. – Erre semmi szükség!
– Maradj ki ebből, Alduin! – kiáltott ellentmondást nem tűrő hangon Isabella, mire a tanácsos behódolva lépett hátrébb.

Picture

A teremben tapintható volt a feszültség, a két nő szabályosan villámokat szórt a szemével egymásra.
– Ez esetben talán jobb lenne, ha mi innen lelépnénk! – szólt Clarisa.
– Helyes! – kiáltott Isabella. – Amúgy sincs szükség arra, hogy a te huligán népséged itt rendetlenkedjen az országomban!
– Hát jó, akkor én most… – kezdte fennhangon Clarisa, de ekkor hirtelen megszédült, majd hirtelen minden átmenet nélkül a földre esett.

Picture

Olyan hirtelen történt az egész, hogy Isabellának még meglepődni sem volt ideje, amikor hirtelen az ajtóban álló őr is a földre esett. Isabella nem hitt a szemének – hogy történhet meg ez? Úgy érezte, egy rémálomba került. Mi történik itt? Ez lehetetlen! – gondolta. Mikorra már csak ő volt az egyetlen ember a teremben, aki még talpon volt, hirtelen érezte, hogy megfordul vele a világ, majd minden elsötétült előtte.

Picture

Eközben a pincében William és Misty épp pihenőjüket tartották, mialatt elfogyasztották íztelen reggelijüket: egy szelet kenyeret egy pohár vízzel. Ez a megszokott első osztályú királyi élelmek után kifejezetten borzasztónak hatott.
– Ez a fél fogamra se elég – morogta Misty, mialatt próbálta elrágni a száraz kenyeret.
– Az biztos, hogy most megtanultuk a leckét – mondta William, majd arra gondolt, hogy egy izgalmas kaland sem ér meg ennyit, hogy ilyen szörnyű étken kelljen élniük. Miután végeztek, jobbnak látták, ha folytatják is a munkát, de ekkor Misty hirtelen megmerevedett és hallgatózni kezdett.

Picture

– Hallod ezt? – kérdezte, intve Williamnek, hogy maradjon csöndbe.
William, akinek már épp a kezében volt a seprű, ekkor hirtelen megállt és ő is fülelni kezdett. Bármennyire is koncentrált, a szokásos pincei zajokon kívül az égvilágon semmit nem hallott.
– Hogy érted? Én semmit nem hallok – szólt halkan William.
– Hát ez az – mutatott rá Misty. – Nem furcsa ez neked?
Most, hogy így belegondolt, tényleg szokatlan volt a csönd. A felső szint és a pince között csak egy lépcső volt, szóval a palota hangjai mindig leszűrődtek ide. De most úgy tűnt, teljes csend van odafönt.

Picture

– Talán mindenki elment? – találgatott William
– Ezt csak egy módon deríthetjük ki – mondta Misty, majd halk léptekkel elindult a lépcső felé. William szorosan a nyomában követte őt.
Mikor felértek a trónterembe, furcsa látvány fogadta őket: a terem teljesen üres volt, egy lélek sem tartózkodott ott rajtuk kívül. Bár a királyné és fontosabb személyzete nem mindig volt a palotában, de az őrök sosem szokták elhagyni a helyüket, vagy legalább is nem egyszerre, és akkor is csak királyi parancsra. Hogy lehet, hogy mindenki eltűnt és még csak nem is szólt nekik senki?

Picture

– Hova tűnt mindenki? – kérdezte csodálkozva William.
– Fogalmam sincs – felelte Misty. – Talán nézzünk körül.
Benéztek az ebédlőbe, a konyhába, a könyvtárba, a tárgyalóterembe, az összes mellékhelyiségbe, sőt még a hálószobákba is, de sehol nem volt senki, mindenki szőrén-szálán eltűnt.
– Mégis mi történt itt? – hüledezett William. – Talán mindenki kiment a városba?
– Lehet, de szerintem… – kezdte Misty, de ekkor hirtelen elhallgatott, ugyanis zajra lettek figyelmesek. Az egyik ajtó mögött közeledő léptek zaja hallatszódott. Misty minden szó nélkül megragadta William karját és berántotta őt a trón mögé, ami olyan nagy volt, hogy mindketten kényelmesen befértek mögé. Ekkor az egyik ajtó kicsapódott és két férfi hangja ütötte meg a fülüket.

Picture

– …és most, hogy a terv működött, végre mindenkit eltettem az utamból! – hallatszódott az egyik férfi hangja.
– Jó voltál, főnök, végre miénk a palota! – hallatszódott a másik férfi mélyebb hangja.
– Úgy érted, ENYÉM a palota, ugye? – kérdezte élesen a magasabb hangú.
– Ja igen, persze, persze – javította ki magát sebtében a másik férfi.
– Most már nincs más hátra, csak hogy közöljük a néppel a királyváltást – mondta elégedetten a magasabb hangú férfi, azzal mindketten távoztak a teremből.

Picture

Misty és William elkerekedett szemekkel néztek egymásra.
– Ez még is mi a fene volt? – kérdezte megrökönyödve William.
– Úgy tűnik, nem véletlenül tűnt el mindenki – vonta le a következdetést Misty. – Itt bűntény történt. Az a férfi, aki előbb itt járt, át akarja venni az uralmat. Kár, hogy nem láttuk az arcát…
– Szóval mindenkit megöltek?! – kérdezte megütközve William.
– Az nem biztos – szólt elgondolkozva Misty. – Végül is nem azt mondta, hogy mindenkit megöltek, csak hogy eltették őket az útból – mondta a lány.

Picture

– És az nem ugyanaz?! – kérdezte immár pánikolva William.
– Nem feltétlen – mondta a lány, aki próbálta megőrizni hidegvérét. – Amíg nem tudunk mindent, addig ne vonjunk le következtetéseket.
– És akkor most mégis mit csináljunk? – rimánkodott William.
– Először is, tűnjünk el innen minél gyorsabban, ugyanis valószínűleg nemsokára kellemetlen társaságunk lesz – kezdte Misty. – Majd ha biztonságban leszünk, megbeszéljük a többit.
Mivel Williamnek nem volt jobb ötlete, beleegyezett a lány tervébe. Miután megbizonyosodtak arról, hogy senki nincs itt rajtuk kívül, gyorsan kiosontak a palotából. Szerencsére odakint egy ellenséges őrrel sem találkoztak, így biztonságosan eljutottak a város felé vezető útra.

Picture

– És most hová menjünk? – kérdezte tanácstalanul William.
– Ezt inkább neked kéne megmondani, hisz te vagy itthon – emlékeztette Misty.
– Igaz – mondta a fiú, majd gondolkozni kezdett lehetséges búvóhelyekről. – Talán mehetnénk a templomba – vetette fel az ötletet.
– Nem jó, ott egyből megtalálnak – csóválta a fejét Misty. – Olyan hely kell, ahova senki nem megy.
– Akkor talán… az erdő?
– Persze, jó ötlet, ha már a város tele van ellenséges őrökkel, akkor inkább rohanjunk a vérszomjas banditák ölébe – mondta gúnyosan Misty. – Nem emlékszel, mi történt tegnap?
– De, igazad van – mondta William. – De akkor még is hova mehetnénk?

Picture

– Mit szólsz ahhoz? – kérdezte Misty, valahova a távolba mutatva. A fiú követte a lány pillantását, majd meglátta a sűrű növényzetben egy rejtett barlang bejáratát.
– Tökéletes! – mondta William. – Ennek a létezéséről még én sem tudtam!
– Akkor siessünk – mondta Misty, majd bementek a barlangba.

Picture

Már egészen beesteledett, amikor Isabella királyné magához tért és felkelt a padról, amin idáig feküdt. Először fogalma sem volt, hol van és mit keres ott, de aztán hirtelen sorban eszébe jutottak az emlékek a pár órája történtekről. Ijedten nézett körbe, majd meglátta nem messze tőle a földön fekvő Clarisát. Nyomban odarohant hozzá és megrázta.
– Clarisa, hallasz engem? – kérdezte rémülten.
A földön fekvő nő erre megrándult és félálomban így szólt:
– Nem, nem akarok több cápabelet enni… – mormolta. Isabella addig rázta, amíg végül teljesen magához nem tért.
– Mi-mivan? Hol vagyok? – kérdezte felébredve. – Mégis mi a ménkű történt? Semmire sem emlékszem…

Picture

– A palotatoronyban vagyunk és valaki álomitalt itatott velünk – mondta Isabella.
Most már Clarisa fejébe is visszatértek az emlékek.
– Ja igen, épp ott tartottam, hogy akkor most elhúzzuk innen a csíkot, de akkor hirtelen megszédültem – emlékezett vissza a kalóznő.
– És miután te elájultál, a teremben mindenki elájult, engem is belevéve! – tette hozzá Isabella.
– Micsoda?! Ez mégis hogy a fenébe történhetett? – értetlenkedett Clarisa.
– Valaki álomitalt kevert az ételbe… vagy az italba – mondta elgondolkozva. – Ezek szerint áruló van közöttünk.

Picture

– Hogy érted azt, hogy áruló?! – kiáltott fel Clarisa. – Nem tűröm, hogy engem gyanúsítgassanak!
– Nem úgy közöttünk – javította ki magát Isabella, mire Clarisa kissé lenyugodott. – Hanem a személyzetem között.
– Hát ez nem lep meg! – fűzte tovább a szót a kalóznő. – Amilyen félnótásak a te katonáid ez szinte várható is volt!
– Ebbe most inkább ne menjünk bele – mondta ingerülten Isabella. – Most tegyük félre a nézeteltéréseinket, össze kell fognunk!
Clarisa elgondolkozott a hallottakon, és belátta, hogy Isabellának igaza van.

Picture

– És mégis ki az a féleszű, akinek ezt köszönhetjük? – dühöngött Clarisa.
– Ha tudnám, most nem lennénk itt – vágott vissza Isabella. – Az biztos, hogy akiket láttam elájulni, ők ártatlanok.
– Látszik, hogy te semmit nem tudsz a bűnözőkről – mosolygott fölényesen Clarisa. – Arra nem gondoltál, hogy az áruló ott volt köztünk a teremben, és úgy tett, mintha elájulna, hogy a gyanú ne terelődjön őrá? Majd megvárta, míg mindenki szépen sorban elájul és behurcolt ide minket! – mondta felindulva.
– Logikusnak hangzik – mondta elgondolkozva Isabella. – De ez egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetet…

Picture

– Én tudom ki volt, az a tanácsadó fickó, aki folyton a nyakunkon lógott, az a hogy is hívják! Még a szeme is ferdén állt! – bizonygatta Clarisa
– Az lehetetlen, ha valakibe mindennél jobban megbízom, az Alduin – mondta Isabella.
– Látod, ez a gond veled, hogy mindenkiben megbízol, még olyanokban is, akikben nem kéne! – szólt Clarisa. – Szerintem akkor is ő volt!
– Hiába találgatunk, így úgy sem jövünk rá, ki volt az – mondta Isabella. – Inkább arra kellene visszaemlékeznünk, hogy észleltünk-e szokatlan dolgokat, vagy valaki furcsán viselkedett-e!

Picture

És ekkor hirtelen beugrott Isabellának egy emlékkép: pontosan látta maga előtt azt a pár órával ezelőtt lezajlott eseménysort, amikor az ebédlőben Jeremy megkínált mindenkit az általa készített „különleges borral”… most már értette, mitől volt olyan különleges!

Picture

– Megvan! – kiáltott fel diadalittasan Isabella. – Az áruló Jeremy, a bárd!
– Hogy ki? – értetlenkedett Clarisa, de ekkor mögöttük a sötétben megszólalt egy férfi:
– Csak nem rólam beszélnek, hölgyeim?