Küzdő Lélek kategória bejegyzései

Küzdő Lélek – 1. Családmustra

Tökéletes őszi vasárnap délelőtt volt. A hőmérő higanyszála ismét magasra kúszott, és az elmúlt heteket jellemző, szokatlanul hűvös, esős időre már csak egy-két pocsolya emlékeztette Norfolk lakóit. Az egész város zsongott, mindenki igyekezett kihasználni a hirtelen jött felmelegedést. Legtöbben a Chasepeake-öböl és a tavak felé vették az irányt, hogy még csobbanhassanak egy utolsót az évben, míg mások inkább a parkok mellett döntöttek.

Picture

​Vagy éppen otthonukban sürögtek-forogtak, ahelyett, hogy odakint élvezték volna a szikrázó napsütést. Mint a Wedgefield utca szomszédközössége, akiknek átlagéletkora megközelítette a hatvan évet. Gyermekeiket, unokáikat, dédunokáikat várták izgatottan, hátha a sok be nem tartott ígéret után a jó időre való tekintettel ezúttal valóban útba ejtik vén felmenőiket. Kíváncsian lestek ki az ablakon minden egyes motorzúgásra, hogy vajon kik kanyarodtak be az utcába, hozzájuk jöttek-e, ám eddig kivétel nélkül minden autó a 3012-es szám előtt állt meg. Csalódott sóhajok közepette irigyen pillantottak az ölelkezőkre, majd negyed órával később, mikor a békés kertvárost üvöltő rap zene töltötte be, már azt is tudták, hogy Saffertyéknél teljessé vált a létszám. Az ötödik, és egyben legfiatalabb gyermekük is megérkezett.

Picture

​Ryan Safferty jól tudta, hogy felesége nem kifejezetten kedveli a zenei stílusát, mégsem volt hajlandó akárcsak egy kicsit is visszavenni a hangerőből. Máskor, ha együtt utaztak, mindig a közösen összeállított lejátszási listájuk szólt, most azonban a saját, idegen nyelvű rap válogatását bömböltette. Nem haragudott Livre, eszébe sem jutott szándékosan bosszantani, egész egyszerűen csak jó kedve volt, és a kedvenc dalait akarta hallgatni vezetés közben, amiket ráadásul a fiúk is nagyon élveztek hátul a gyerekülésben. A hatéves David úgy darálta a szöveget, mintha ő maga írta volna, kétéves öccse, Adam pedig széles vigyorral az arcán ritmusra kalimpált végtagjaival.

Picture

​Ahogy közeledtek a szülei házához, lassított a tempón. Szeretett száguldozni az utakon, de a lakóövezetekben mindig körültekintően közlekedett. Soha nem lehetett tudni ugyanis, mikor bukkan fel hirtelen a semmiből valaki, vagy hajt át biciklivel, gördeszkával, rollerrel egy gyerek váratlanul a kocsi előtt.
– Már megint mi vagyunk az utolsók! – morogta Liv mellette, amint leparkolta az autót a másik négy mögött, majd felesége süteménnyel a kezében már ki is szállt a járműből. David is kicsatolta a biztonsági övet, és türelmetlenül szólongatta hol őt, hol az anyját, hogy engedjék ki a kocsiból. Végül Liv nyitotta ki a gyerekzárral biztosított ajtót. A fiú nagyot ugrott a járdára, aztán, mint a villám, futott át az udvaron, hogy csatlakozzon az unokatestvéreihez, akik már javában tapshunyóztak a hátsó kertben.

Picture

​- Neked is szia, kölyök! – kiáltotta utána Morgan Safferty, majd némi kínos hezitálás után két puszival üdvözölte meglepett sógornőjét. Nem igazán szívlelte öccse választottját, noha Liv soha semmi rosszat nem tett ellene. Mikor kilenc évvel ezelőtt Ryan nekiszegezte a kérdést, hogy miért annyira ellenséges az akkor még csak barátnőjével, Morgan össze-visszahadovált mindenfélét, hogy nem passzol a családba, egyáltalán nem való hozzá, egy öntelt ribinek nevezte, aki biztos, hogy csak játszadozik, aztán ha megunta, majd kitépi a szívét, jól megrágja, és tarkón vágja vele. Persze Ryan hamar összerakta a képet, hogy valójában féltékeny rá, ahogy a korábbi barátnőire is, mert nővérkéje titkon rettegett attól, hogy elveszíti az ő egyetlen kistestvérét, akire hat szörnyűséges évet kellett várnia legkisebb gyermekként. A szülők azóta is nevetve emlegetik a kis Morgan reakcióját, mikor a kórházból hazatérvén bemutatták neki az új családtagot: „Megszívtad, Töki, most már te leszel az áldozat!”.

Picture

– Hmmm… Isteni illata van – mutatott a sütire, miután túljátszott színpadiassággal nagyot szippantott a levegőből, és körkörös mozdulatokkal megsimogatta a hasát. – Tuti, hogy nagy sikere lesz ennél az éhenkórász bagázsnál. Csak nehogy elfogyjon még ebéd előtt!
– Igen, én is attól tartok – reagálta le Liv nem túl őszinte mosollyal sógornője furcsa viselkedését, majd néhány másodpercnyi kellemetlen csönd után mindkettőjük nagy megkönnyebbülésére elindult befelé.

Picture

​Ryan, miközben éppen azzal volt elfoglalva, hogy kiszabadítsa Adamet a gyerekülés fogságából, észrevette felesége távozását, és élveteg pillantást vetett hosszú lábaira. Nyolc év házasság után még mindig gyönyörű nőnek tartotta.
– Fúj, Töki, ne csorgasd már a nyálad! – takarta el aztán nővére eltorzult arca a páratlan kilátást.
– Tudom, hogy én kértelek meg, hogy légy egy kicsit barátságosabb Livvel – bújt ki a csöppséggel az autóból -, és értékelem a próbálkozásodat, tényleg, de ha csak ennyi telik tőled, inkább ne tedd! A puszit meg pláne ne erőltesd! Maxi ciki volt – röhögte ki testvérét és az ölében kapálódzó kisfia utánozni kezdte.

Picture

​Morgan felemelte a mutatóujját, és szigorú tekintettel meredt a hadonászó Adamre.
– Rossz fiú! Nem neveti ki Morgan nénit!
Adam elhallgatott, grimaszba gyűrte kicsi arcát, nagynénje orra alá dugta mutatóujját, majd önfeledten felkacagott.
– De!
– Ezt jól megkaptad – nevetett fel Ryan is kisfia produkcióján, mire nővére sértődöttséget színlelve hirtelen támadásba lendült. Jobb térdét az ágyéka felé lendítette, miközben már arra is felkészült, hogy bal tenyerével jó erősen homlokon csapja. Gyerekkorukban folyton így terrorizálta, és Ryan nagy bánatára a mai napig nem szokott le róla. Az egyetlen pozitívum a dologban, hogy Morgan harciasságának köszönhetően már egészen fiatal korában sikerült elsajátítania a közelharc technikáit, és azóta is mesteri szinten képes hárítani az ütéseket. Kitűnőek a reflexei.

Picture

​Most azonban nem kellett kivédenie semmit, mert a mozdulatai valójában csak figyelemelterelések voltak, hogy megszerezhesse a legifjabb Saffertyt. Morgan diadalittasan emelte a gyereket a feje fölé, miután kiragadta öccse karjából.
– Vigyázz vele, mert mostanság az a mániája, hogy egyik pillanatról a másikra kiugrik a kezünkből. Észre sem veszed, csak arra eszmélsz, hogy a kis törpe torkaszakadtából ordít véres szájjal melletted a földön.
– Nyugi, Töki, ha hat évesen sikerült ellátnom téged, akkor harmincnyolc évesen már nem kihívás egy kétéves.

Picture

– Valld be, hogy megkínoztál babakoromban!
Morgan megszeppenve bevallotta szörnyű tettét.
– Így van, Töki – szipogta. – Mikor anyáék nem néztek oda, állandóan kínoztalak! De nem tehettem róla! Egy belső erő késztetett rá! Hinned kell nekem!
– Tudtam! Azért van az a nagy vágás a hasamon! – hasított belé a felismerés, és elborzadt arckifejezését látva Morgan nem bírta tovább a színjátékot.
– Az azért van, mert kivették a vakbeledet, te nagyon dinka! – mondta két vihogás között, és ezúttal tényleg megpróbált a homlokára csapni, de Ryan kicsavarta a csuklóját.
– Au. Ez így nem jó. Minek kellett felnőnöd? Sokkal viccesebb volt, mikor még kisebb és gyengébb voltál nálam.
– Ezt aztán baromi megnyugtató úgy hallani, hogy a védtelen kisfiam ott van az öledben. Ha bármi baja esik, ugye tudod, hogy Livvel gyűlik meg a bajod?
– Hű, most aztán nagyon betojtam – mondta tettetett remegéssel a hangjában, majd ráöltötte a nyelvét, és Adammel az ölében elviharzott hátra a gyerekekhez.

Picture

​Ryan vigyorogva bámult utánuk. Négy testvére közül kétségkívül Morgan állt hozzá a legközelebb. Valószínűleg ehhez a korkülönbség is hozzájárult, mert míg Morgan hat, addig Jenna kilenc, Charlotte tizenegy, bátyja, Patrick pedig tizenhárom évvel volt idősebb nála. Többnyire jól kijöttek, de Morgan kivételével mindannyian hamar kirepültek a családi fészekből, így közel sem töltött velük annyi időt, mint vele. Mindent megosztottak egymással, még a legféltettebb titkaikat is, amiket persze később aztán bosszúból fel is használtak a másik ellen. Morgan mindig élvezettel nyúzta kisöccsét. Igazi kihívás volt a számára, hogy megtalálja Ryan egyébként kötél idegeinek elfeslett végeit.

Picture

​Előkotorta nadrágzsebéből a slusszkulcsot, és egy gombnyomással aktiválta az autó központi zárját. Ugyanabban a másodpercben a garázsajtó emelkedni kezdett. Ryan sarkon fordult, és hamarosan megpillantotta édesapját, amint elmélyülten magyarázott valamit imádott Mustangja körül a bátyjának és Theodore Lincoln őrmesternek, Jenna férjének. Odasietett hozzájuk, hogy egy-egy kézfogással üdvözölje őket.
– Utolsónak, mint mindig – jegyezte meg Patrick somolyogva a bajsza alatt, de nem volt rosszindulat benne. Jack Saffertyben viszont annál több.
– Pedig neked csak egy nőt kell sürgetned, Theónak meg hármat – bökött a mellette álló vejére, ahelyett, hogy fogadta volna fia kézfogását.

Picture

​Ryan meg sem lepődött apja hűvösségén. Azóta neheztel rá, hogy befejezte a jogi egyetemet, és jogi karrier helyett a Szövetségi Nyomozóirodát választotta. Miután se Patrick, se a lányok nem voltak fogékonyak hosszú távon a tanulásra, az ő agya viszont születésétől fogva csak úgy szippantotta magába az információkat, ő volt a reménye, hogy beteljesítse élete nagy álmát: legalább az egyik gyerekéből magasan képzett, értelmiségi felnőtt legyen. És bár lediplomázott, ráadásul dicsérettel, ez többé már nem volt elég Jacknek. Mialatt Ryan jogot hallgatott, annyira belelovallta magát, hogy ügyész, majd idővel bíró lesz a legkisebb fiából, hogy kis híján kitagadta a családból, mikor bejelentette, hogy FBI-ügynök lett. Csak az enyhítette valamelyest a dühét és csalódottságát, hogy egy jogászt vett feleségül. Az apja imádta Livet.

Picture

​- És ha Jenna megint egy lányt szül nekem – lépett az apa-fia páros közé Theo, miközben belecsapott Ryan tenyerébe -, akkor nem lesz többé gondom a hajam rövidre nyírására. Kihullik magától, az holtbiztos.
A férfiak jóízűen felnevettek a katona humoros megjegyzésén, majd Patrick hozzátette, hogy noha neki csak egy lánya van, tökéletesen érti, mire gondol.
– Mázlid van a két sráccal – veregette vállon, és Ryan is kifejezetten szerencsésnek érezte magát, miután a nappaliban összefutott az egyik duzzogó unokahúgával.

Picture

A múlt hónapban tizennegyedik életévét betöltő Sadie erősen kisminkelve, kissé alulöltözötten, nyivákoló hangon hisztizett anyjának, amiért az kötelezővé tette számára a nagy családi összejövetelt.  Hevesen gesztikulálva sorakoztatta légből kapott érveit, miért kellene mégis elengednie az öbölbe a barátaihoz. Kérlelte kedvesen, könyörgőn, agresszíven, majd visszaváltott könyörgőre, de ismét csak azt a választ kapta, hogy ha meggyőzi az apját, akkor ő is rábólint. Csakhogy Theo mindig azt akarja, amit Jenna is, vagyis a lánynak maradnia kell.
– Utállak! Tönkreteszed az életem! – visította, és sírva feltrappolt az emeletre.

Picture

– Le sem tagadhatnád, hogy a lányod – vetette oda Ryan a nővérének, aki mintha semmi se történt volna folytatta tovább a susmogást Livvel a nappali sarkában. Ryan átvágott a szobán és kérdőn állt a két nő közé, akik erre azonnal abbahagyták a beszélgetést. A hosszúra nyúlt, kínos pillanatot Jenna szakította meg. Átkarolta öccse nyakát, és lábujjhegyre állva, hamis mosollyal az arcán két puszival köszöntötte.
– Miről fecsegtek ilyen titokzatosan? – nézett felváltva rájuk, de nem kapott valódi választ tőlük. Felesége sóhajtozva az ablak felé fordult, nővére pedig terelésképpen a várandóságáról kezdett beszélni. Még csak a második hónapban volt, nem is látszott, hogy gömbölyödik a pocakja. Ryan érezte, hogy nem fogja tudni kihúzni belőlük az igazat, ezért inkább magára hagyta a barátnőket.

Picture

Átvonult az ínycsiklandó illatokat árasztó konyhába, ahol az édesanyja már megint rendesen kitett magáért. Grace Safferty harminchárom évig szakácsnőként dolgozott különböző óvodákban és iskolákban, és a gyerekei a mai napig úgy tartják, hogy ő a világ legjobb konyhás nénije. Imádják a főztjét.

Picture

Ryan besettenkedett, magához vett egy kanalat, és már éppen készült volna belenyalni az egyik lábasba, mikor hirtelen három hölgy termett előtte rosszallással az arcukon. Édesanyja, legidősebb nővére, Charlotte és Holly, a bátyja tizenöt éves lánya védelmezték az ebédet.
– Nem lehetne csak egyetlen kanállal? Éhen halok – próbálta győzködni őket barna színű, könyörgő kiskutya szemeivel, de a lányok hajthatatlanok voltak. Senki nem nyúlhat az ételhez, míg az nincs feltálalva. Ez Saffertyék generációkon át öröklődő szabálya.

Picture

​Holly elvette tőle a kanalat, és visszatért a saláta készítéséhez. Ryan nem vette zokon, hogy a helyiségben tartózkodó másik két családtaggal ellentétben ő nem üdvözölte. Mióta másfél évvel ezelőtt elveszítette az anyukáját, nem volt túl közlékeny a lány. Szeretett a család társaságában lenni, de inkább csak csendes megfigyelőként. Ryan sokszor tanulmányozta őt egy-egy összejövetel alkalmával. Míg az unokatestvérei kint az udvaron, vagy az egyik szobában játszottak távol a szülőktől, addig Holly minden egyes alkalommal a felnőttek közelségét választotta és mindig Charlotte mellé ült. Mikor ezen felfedezésére rájött, először meglepődött, de aztán megértette az okát: hiányzik neki az édesanyja, Charlotte anyáskodó jelleme pedig valamelyest pótolja az anyai törődést.

Picture

​- Segíthetek valamiben? – ajánlotta fel Ryan a szolgálatait némi hátsó szándékkal. A levegőben terjengő illatok ugyanis teljesen elvették az eszét.
– Tartsd magad távol a kajától, az lenne a legnagyobb segítség – csapott a kezére Charlotte, amint hozzáért a muffinokkal teli tálcához.
– Hogy ti folyton csak bántalmaztok… – méltatlankodott a férfi a pultra ülve.
– Miért? Ki bántott még? – fordult vissza nővére, miután betette a húst a sütőbe. –  Morgan?
Ryan megvonta a vállát.
– Morgan, apa, te, Jenna, Liv.

Picture

​- Ha már Jennánál és Livnél tartunk… – Charlotte mély levegőt vett, ami általában azt jelentette, hogy kényes dologról kíván beszélni, azonban nem fejezhette be a mondandóját, mert édesanyja szándékosan félbeszakította.  Ryan tudta, miért. Nem szerette, ha a gyerekei egymás háta mögött pusmogtak.
– Kisfiam, esetleg megteríthetnél.
– Oké. – Ryan lepattant a pultról, kinyitotta a konyhaszekrényt és gondosan leszámolta a tizenhét tányért. Kivitte őket az ebédlőasztalra, aztán átszólt Charlotte-nak, hogy hozza az evőeszközöket, ha éppen ráér. Charlotte pedig éppen ráért.
A gyenge kis akciójukat látva édesanyjuk fújtatott egy nagyot, majd megcsóválta a fejét, Holly pedig alig tudta visszafojtani a kacagását, annyira szórakoztatták a rokonai.

Picture

– Szóval? – nézett testvérére jelentőségteljesen. Charlotte lerakta az evőeszközöket a tányérok mellé.
– Összevesztetek Livvel?
– Nem. Miért?
– Mert elég feszült volt, mikor megérkezett. Váltottunk egy pár szót, aztán félrehívta Jennát, hogy szeretne valamit megbeszélni vele.
– Biztos felzaklatta Morgan két puszija – mosolyodott el, ahogy visszagondolt a jelenetre.
– Morgan mije? – csodálkozott Charlotte húga tettén, majd Ryan elmesélte neki a történteket. – Nem hinném, hogy ez lenne a baja. A női megérzésem azt súgja, hogy ez most valami komoly dolog.
– A női megérzésed azt is súghatná, kislányom – termett előttük hirtelen az édesanyjuk fakanállal a kezében -, hogy ki kellene venni a sültet a sütőből. Kisfiam, te meg kapd össze magad! Tíz perc múlva ebéd.

Picture

Bár az ételek mindegyike elkészült délre, a család összeterelése és asztalhoz ültetése beletelt még egy jó félórába. Ryan szeme már kopogott az éhségtől, alig bírta kivárni, hogy mindenki elfoglalja a saját helyét. Persze Sadie szokás szerint még kérette magát, de Theo szerencsére gyorsan helyre tette a hiszti hercegnőt, és Ryan nagy örömére végre nekiláthattak a vasárnapi ebédnek. Két tányér leves, három szelet hús krumplipürével, rizzsel és salátával, két muffin és két darab Liv féle csokis-mandulás kocka után elégedetten dőlt hátra a székben.

Picture

​- Egyszer halálra fogod magad zabálni – szörnyülködött Jenna, aki megszállottja volt az egészséges életmódnak. Tinédzser kora óta odafigyelt a helyes táplálkozásra és a rendszeres testmozgásra, és ezt a férjétől és a két lányától is elvárta. Ha valamelyikük elsumákolta a dolgot, nagy patáliát tudott csapni.
– Akkor legalább boldogan halok meg – állt fel Ryan, hogy kivegye az etetőszékből gőgicsélő kisfiát.

Picture

​Közben a gyerekek elunva magukat engedélyt kértek nagyapjuktól a távozásra, amit egy-egy cuppanós pusziért cserébe meg is kaptak. Csak a két idősebb unoka, Holly és Sadie, valamint Hannah maradt még az asztalnál, aki épp csak ki nem fúrta Charlotte oldalát, annyira bújt az anyjához. A kislány súlyos allergiái mellett asztmás és pánikbeteg is volt, és most kezdte rosszul érezni magát.

Picture

Peter Logan gyorsan felidézte a pszichoterápián tanultakat és átvitte lányát egy másik szobába, hogy megnyugtassa és elkerüljék a rohamokat. Charlotte utánuk ment, a család többi tagja pedig még mindig szótlan döbbenettel állt Hannah állapota felett. Csak Adam nyűgös panaszai törték meg olykor-olykor a csendet.

Picture

​- Add ide, felviszem lefektetni – nyújtotta ki két karját a férje felé Liv. A gyerek meg se várta, hogy átadják, szinte átugrott az anyja ölébe.

Picture

Mire Liv visszaért, a többiek már leszedték az asztalt, és átvonultak a nappaliba társalogni. Hannah többé-kevésbé megnyugodott, a szőnyegen egy régi naplót olvasott Charlotte-tal, mellettük Holly nyomkodta a telefonját, miközben fél füllel a felnőttek között zajló beszélgetést hallgatta. Jack Safferty éppen a legkisebb fiának tartott újabb előadást, hogy mennyire csalódott a pályaválasztásában. Egy jelentéktelen félmondatban hangzott el a „jog” szó, amikor Ryan kikérte a könyvelő Peter szakmai véleményét egy adócsalás ügyében, az apja pedig azonnal megragadta az alkalmat a fejmosásra. A rokonok mindig élvezték az öreg komoly hangvételű nagymonológjait, és ez most sem volt másképp. Visszafojtott mosollyal pillantgattak egymásra.

Picture

​Ryant nem zavarta különösebben a szentbeszéd. Valahol mélyen persze azért bosszantotta, hogy folyton a szemére veti, de alapjában véve egy felettébb nyugodt személyiség volt, akit nem lehetett egykönnyen kihozni a sodrából. Rendkívül jól kezelte az érzelmeit, higgadt tudott maradni konfrontációk és vészhelyzetek esetén is. Elég mélyen a lelkébe kellett gázolni ahhoz, hogy felszínre törjenek az indulatai, és akkor is inkább szó nélkül elvonult átgondolni a hallottakat, mintsem, hogy felindulásból valami olyat mondjon, amit később megbán. Ezért volt Morgan mindig olyan rettentően büszke magára, ha sikerült felbőszítenie az öccsét. És most is éppen erre készült rákontrázva apjuk monológjára, csakhogy három civakodó gyerek és a kutyája, Hunter érkezése félbeszakította.

Picture

​- Maddison csal! – jelentette ki Mia, Charlotte és Peter legkisebb lánya csípőre tett kézzel a felnőttek előtt. David összefont karral bólogatott mellette.
– Nem is csalok! – dobbantott mérgesen a meggyanúsított gyerkőc. Nővére pont akkor sétált be a közös helyiségbe egy zacskó chipsszel a kezében.
– Na, látod, Maddie, ezért nem játszom veled soha! Mindig mindenben csalsz! Kis dedós!
– Nem is igaz!
– Sadie! Ne beszélj így a húgoddal és azonnal tedd le azt a mérget! – rivallt rá Jenna, azonban lánya állta gyilkos tekintetét. Belemarkolt a zacskóba, és élvezettel teletömte száját a ropogós csemegével.

Picture

– Sadie! – szólt rá ismét, de a tinédzser most már a húgát is megkínálta, aki először visszakozott ugyan, de végül nem tudott ellenállni a tiltott finomságnak. A rokonok látva Jenna dühtől vörösödő arcát újfent nevetésben törtek ki. Sadie elégedett vigyorral az orra alatt végigkínált mindenkit, és nagy meglepetésére ezúttal még az apja is részt vett a bosszantásban.

Picture

​Azért a biztonság kedvéért fedezékbe húzódott. Tisztes távolságra az anyjától és az ő egészséges életmódjától, levágta magát Ryan bácsikája mellé, aki nagy nassoló hírében állt.
– Most azt hiszed, hogy én foglak megvédeni anyád haragjától?
– Némi ellenszolgáltatás fejében – dugta az orra alá a zacskót -, igen, tudom, hogy meg fogsz.
– A fenébe! Hiszti hercegnő, maga túl jól ismer engem.

Picture

​- Hé, emberek! – hadonászott a levegőben a kilencéves Mia, hogy felhívja magára a figyelmet, majd miután elérte célját, megköszörülte a torkát. – Tudjuk, hogy nektek ez semmiség, nekünk viszont egy igenis komoly probléma!
– Igen – vette át tőle a szót David -, szükségünk van egy bíróra, aki betartatja a játékszabályokat!
Morgan felállt, jelezvén, hogy ő szívesen vállalja ezt a feladatot, azonban Mia megállította.
– Morgan néni, sajnálom, de nem te vagy a legmegfelelőbb ember erre a pozícióra. Mindenki tudja, hogy közülünk David a kedvenced. Ez így nem lenne igazságos. Én Ryan bácsira gondoltam, mert annak ellenére, hogy David apukája, soha nem fordult még elő, hogy a játékok során kivételezett volna vele.

Picture

​Ryan megtiszteltetésnek vette unokahúga felkérését. Miközben elmajszolta a chips maradékát, felkelt a padlóról, és önelégülten vigyorgott visszautasított nővérére.
– Csatlakozok hozzátok – jelentette ki Sadie, és ő is felállt.
– Mi van? Már nem vagyunk dedósok? – kérte számon rajta Maddison a korábbi kijelentését, majd rájött, mire fel ez a nagy érdeklődés.  – Félsz anyától, igaz?
Sadie azonnal kishúga szájára tapasztotta a kezét, és kivonszolta a helyiségből, mielőtt még nagyobb feszültséget generált volna.

Picture

​- Hannah, gyere te is! – Mia sajnálta betegeskedő testvérét. Nem akarta, hogy megint kimaradjon a mókából, ezért próbálta meggyőzni őt, bár elsősorban talán inkább a szüleit. Túlságosan is féltették. Miután nem tartották jó ötletnek, segélykérően Ryanre nézett.
– Charlotte, vigyázok rá. Nem lesz semmi baj. Igaza van Miának, nem maradhat ki mindenből.
– Kicsim, szeretnél játszani a többiekkel? – kérdezte tőle Peter. Hannah félénken bólintott, Peter pedig rábeszélte a féltő anyatigrist, hogy engedje el gyermekét.

Picture

​- Holly? Jössz? – fordult Ryan most a mobilját nyomkodó tinédzserhez, de a lány minden szó nélkül csak a fejét rázta. – Akkor, ha megbocsátotok, én mostantól inkább a kölykök társaságát élvezném. Ők legalább még tiszteletben tartják a döntéseimet – jegyezte meg inkább viccesen, mint sértődötten, majd elindult az ajtó felé, de két lépés után megtorpant és visszafordult.
– Morgan, mi van a vegyész pasiddal?
– Miféle vegyész pasi? – kérdezték elképedve szinkronban a többiek, ők még abban a tudatban éltek, hogy egy újságíróval randizgat.

Picture

​Nővére szeme szikrákat szórt. Ryan tudta, milyen kicsinyes ezzel a bosszúval, de Morgan megérdemelte, hogy most ő kerüljön terítékre a család előtt. Hosszú évek óta azzal nyaggatják, hogy állapodjon már meg végre, viszont ő képtelen lekötni magát egyetlen férfi mellett.
– Megöllek – tátogta mérgesen, miközben igyekezett jó pofát vágni a szerelmi életét firtató kérdésekhez.
***

Picture

Fáradt, de boldog sóhajt hallatott magából, ahogy elnyúlt a kanapén kedvenc kémhősének legújabb kalandjával. Tökéletes befejezése a napnak, gondolta, és mielőtt belekezdett volna a könyvbe, akarata ellenére is elmerengett a családján. Felidézte az aznap történteket, és rá kellett döbbennie, hogy mennyire idegesítőek, kötözködők, kontrollmániásak, szókimondók és makacsak tudnak lenni egyszerre. Legalábbis egy kívülálló biztosan ezt a következtetést vonná le, ha közéjük csöppenne egy órácskára. Ryan mindezek ellenére teljes szívéből szerette őket, hiszen ő nem csak a felszínt látta. Harminckét éve élt közöttük, tanúja volt számtalan hullámvölgynek, pénzügyi, tanulmányi és magánéleti kétségbeesésnek, zuhanásnak és talpra állásnak. A bajban mindig ott voltak egymásnak, még ha a kéznyújtást olykor földbedöngölés is előzte meg, és ezért roppant büszke volt rájuk. Kiváltképp a szüleire, akik a nem éppen ideális körülményeik ellenére is képesek voltak öt gyereket tisztességesen felnevelni. Úgy volt vele, hogy ha csak fele annyira lesznek jó szülők Livvel, mint ők, akkor már nem ronthatják el nagyon a fiúkat.

Picture

Elolvasta az író köszönetnyilvánítását, majd tovább lapozott az első fejezethez, de ismét elkalandoztak a gondolatai, mikor meghallotta felesége emeletről leszűrődő altatódalát. Szerencsés fickónak érezte magát, hogy egy ilyen csodálatos nő a gyermekei anyja. Viharosan indult a kapcsolatuk Livvel, és eleinte az is inkább testi volt, mint lelki, így egyikőjük sem gondolta volna, hogy valaha is eljutnak a házasságig. Az idő múlásával azonban sikerült összecsiszolódniuk. Ellentétes személyiségük ugyan még ma is gyakran szült szócsatákat, de mivel ezeket a helyén tudták kezelni, és soha nem fajultak el, Ryan úgy volt vele, hogy minden a legnagyobb rendben közöttük. Elvégre tökéletes párkapcsolat nem létezik.

Picture

​- Gyorsan elaludtak – jegyezte meg tíz perccel és tizenhét oldallal később. Igazi villámolvasó volt.
– Nem csoda – libbent el előtte felesége kecses lábaival, és a konyhában kezdett matatni. – Jól lefárasztottad őket a birkózással, amit még mindig helytelenítek. Nem akarom, hogy erőszakra neveld őket.
Ryan bal szemöldöke felszaladt a homlokára. – Attól, hogy esténként leteperem őket az ágyra, még nem lesznek erőszakosak. Különben is, téged sokkal többször döntelek hanyatt. Az ellen bezzeg nincs kifogásod – sandított rá a könyv felett, de Liv láthatólag nem volt vevő a humorára, úgyhogy visszatért a fejezet olvasásához. Végül olyannyira belemerült a regénybe, hogy észre sem vette, mikor kezdett fenyegetően köröket róni körülötte.

Picture

​- Ryan, beszélnünk kell – állt meg aztán felette keresztbe font karral. Hangja hűvös és távolságtartó volt.
– Mondd – ásította, de nem nézett fel rá. Éppen kezdtek beindulni az események, eszében sem volt letenni a könyvet.
– Fontos, szóval figyelj rám – préselte ki Liv magából a szavakat feszülten, és Ryan tudta, hogy máris sikerült felhúznia. Ennek ellenére folytatta az olvasást, és a nő harmadszori felszólítását is figyelmen kívül hagyta, aminek végül az lett a következménye, hogy kikapta a könyvet a kezéből és dühösen a másik kanapéra hajította.

Picture

​- Na, most ki az erőszakos? – Ryan sztoikus nyugalommal vette tudomásul felesége tettét. Felült, és ráfüggesztette kérdő tekintetét.
– Nem hiszem el, hogy mindig ezt kell csinálnod! – nyögött fel Liv hitetlenkedve, majd az ajkába harapott. Mindig így tett, mielőtt fontos dolgot közölt volna, és Ryan már meg is bánta, hogy szándékosan húzta az idegeit. Előredőlt, hogy jelezze, száz százalékosan a rendelkezésére áll.
– Figyelek.
Liv kivárt pár másodpercet, mintha mégse lenne teljesen biztos abban, amit mondani akar. Füle mögé simított egy kósza tincset, majd felsóhajtott, ahogy férje mogyoróbarna szemeibe nézett.
– El akarok válni.

 

Tovább a következő epizódra

Küzdő Lélek – 2. Fivérek

Picture

​Estére közel tizenöt fokot csökkent a hőmérséklet a napi csúcshoz képest, és a szél is feltámadt. Ryan Safferty mégis a séta mellett döntött. Meg kellett emésztenie a hallottakat, nem mintha emlékezett volna felesége szavaira a válási szándékának bejelentése után. Liv tapasztalt jogász létére minden részletre kiterjedő beszédet tartott, de a férfit annyira letaglózta a hír, hogy nem jutottak el a tudatáig az érvek. Felkelt a kanapéról, és szó nélkül távozott a házból.

Picture

​Mire az utca végére ért, ráébredt, hogy mindenképpen szeretné kibeszélni magából a történteket. Bal zsebéből előkotorta a mobilját, és sorra vette a neveket a híváslistában. Az első helyen Morgan szerepelt. Ha történt vele valami – legyen az lényeges vagy lényegtelen – általában ő volt az első, akinek beszámolt róla. Ebben az esetben azonban szóba sem jöhetett. Morgan nem kedvelte a feleségét, és ennek lépten-nyomon hangot is adott. Ryan biztos volt benne, hogy ha felhívná, az egész este csak abból állna, hogy Livet pocskondiázza. Erre pedig egyáltalán nincs szüksége. A szüleit jobb, ha kihagyja az egészből, most túl zaklatottnak érezte magát ahhoz, hogy képes legyen tolerálni az apját, aki egyébként se hallgatná végig, csak megint Liv pártját fogná. És akkor már Jennát is kihúzhatja a listáról, ugyanis egészségmániás nővére sülve-főve együtt lóg az ő hitvesével. Azt is le merné fogadni, hogy valamilyen szinten benne van a keze ebben az egész válás dologban.

Picture

​Egy autó húzott el mellette nagy sebességgel, kis híján elgázolva az úttesten átrohanó fiatalokat. A nagy riadalomra Ryan felnézett a telefonjából, majd rosszallóan megcsóválta a fejét. Miután vihogva elfutottak mellette, újból a híváslistát kezdte böngészni. Eszébe jutott gyerekkori jó barátja, Grant, majd kollégája, Scottie, de párkapcsolat terén egyikük sem volt akárcsak egy kicsit is sikeresnek mondható, így azonnal le is mondott róluk. Egy pártatlan személyre volt szüksége, aki lehetőleg maga is ment már keresztül valami hasonlón. Charlotte nevén megakadt a szeme. Az egyetemen csúnyán összetörték a szívét, olyannyira, hogy szerelmi bánatában végül otthagyta az iskolát. Ő biztosan meghallgatná és tudna neki tanácsot adni, csakhogy kezdett későre járni. Nem akarta felverni a gyerekeket, ráadásul Charlotte-nak nélküle is volt elég baja. Állandó stresszben élt Hannah miatt, nem hiányzik neki, hogy most még a saját kis problémáját is a nyakába varrja.

Picture

​Hirtelen felvillant Liv fotója a kijelzőn, és rezegni kezdett a készülék. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy felveszi, de aztán csak hagyta, hadd csörögjön. A telefon jelezte, hogy üzenetet hagyott a hangpostáján, de Ryan nem hallgatta meg. Megvárta a gyalogosok szabad jelzését a kereszteződésben, és továbbhaladt a belváros irányába. Ahogy végigtekintett a járda mellett várakozó taxikon, a bátyjára gondolt. Nem álltak túl közeli kapcsolatban egymással, de nem is voltak rosszban. Ryan a tizenhárom év korkülönbség számlájára írta ezt a köztük lévő semleges viszonyt. Mindössze hat éves volt, amikor Patrick elköltözött otthonról. Addig sokat foglalkozott vele, örült, hogy a három lány után lett egy kisöccse. Legalábbis az akkoriban készült fotók erről tettek tanúbizonyságot, de Ryannek nem maradtak konkrét emlékei róla. Neki csak az rémlett, hogy Patrick huszonegy éves korától a harmincas évei elejéig kamionsofőrként járta az országot és mindig szuvenírekkel teletömött hátizsákkal tért haza hosszú utazásaiból. Aztán megállapodott, feleségül vette tinédzserkori nagy szerelmét, Kellyt, és született egy csodabogár kislánya, Holly.

Picture

​Elhatározta, hogy felhívja. Három csöngés után statikus zörejt hallott, majd felcsendült a vonal végén Patrick baritonja.
– Ráérsz? – kérdezte tőle kissé félszegen, mert a zajokból úgy sejtette, hogy éppen dolgozik.
– Van egy fuvarom a reptérre, aztán ott biztos összeszedek még valakit, de utána akár rá is érhetek, ha még nem késő.
– Nem, jó lesz.
– Akkor majd beugrok hozzátok.
– Ne – ellenkezett a kelleténél talán hevesebben -, nem vagyok otthon. Találkozzunk a belvárosban!
– Jól van, csörgök, ha végeztem.
Miután elköszöntek egymástól, Ryan eltette a telefonját, és felsóhajtott. Egy része talán megkönnyebbült, hogy talált valakit, akivel megoszthatja a dolgot, de dühe és csalódottsága mintha még mélyebbre férkőzött volna a lelkében. És nem csak Liv, hanem saját maga miatt is. Meg volt róla győződve, hogy boldog házasságban él, erre tessék, a felesége egyik pillanatról a másikra a fejéhez vágja, hogy el akar tőle válni.

Picture

​Közel egy órája merengett már azon, miket mondott neki Liv, miközben rá egyáltalán nem jellemző módon a hirtelen sokktól teljes némaságban ült a kanapén, de vajmi kevés dolog derengett neki.
– Nem fázol? – kiáltott ki Patrick a taxijából két rövid dudálást követően, amivel a frászt hozta rá. Akkorát ugrott, hogy kis híján leteperte a szembejövő gyalogost. Sűrűn elnézést kért a középkorú úrtól, majd beszállt nevető bátyja mellé. – Miért van rajtad szemüveg? – tette fel neki már a második kérdést. Ryan a fejéhez kapott, és levette. Fel se tűnt neki, hogy rajta volt.
– Éppen olvastam, mikor távozásra kényszerültem – közölte savanyú képpel.
– Mi történt?
– Mennyire érsz rá? Nem sietsz haza?
– Nem. Hollyt visszavittem anyáékhoz, ott alszik. A macska is – forgatta meg Patrick a szemeit. Láthatólag nem örült neki, hogy a lánya a napokban összeszedett egy cicust az utcáról.
– Beülhetnénk valahová.
– Az megfelel? – mutatott egy kivilágított kávézóra a szemközti oldalon. Ryan bólintott.

Picture

​Patricknek sikerült a közelben leparkolnia az autót, így alig száz métert kellett sétálniuk a családias hangulatú kávézóhoz, ami vasárnap este lévén szinte kihalt volt. A két pultoson kívül mindössze öt vendég tartózkodott odabent, közülük ketten éppen indulni készültek. Ryan egy félreeső sarkot választott. Leültek az asztalhoz, ő rendelt egy sört, Patrick kávézott. Meghúzta az üveget, csak utána reagált bátyja kérdő tekintetére.
– Liv válni akar.
– Basszus! – Patrick tágra nyílt szemekkel csak ennyit tudott kinyögni hirtelen.
– Ja, én is így lefagytam, mikor közölte velem.
– De miért? Történt valami köztetek?
Ryan megvonta a vállát, hogy jelezze, ő nem tud róla.
– Valami oka azért biztos van.

Picture

– Tartott egy szép kis beszédet, de semmire nem emlékszem belőle.
– Hogyhogy?
– Nem tudom. Egyszerűen sokkolt a kijelentése. Én nem vettem észre, hogy bármi baj lenne a házasságunkkal. Mármint, érted, nyilván előfordulnak konfliktusok, de ezek szerintem természetesek egy kapcsolatban. Tizenegy éve ismerjük egymást, nyolc éve vagyunk házasok és igazából már az egyetem utolsó éveiben is együtt éltünk, szóval bőven lett volna ideje lelépni, ha nem bír elviselni. Nem értem az időzítést.
– Lehet, hogy csak most sokallt be – találgatott Patrick két korty között. – Nem hiszem, hogy tudsz róla, de Kellyvel volt egy hasonló időszakunk. Egy rövid ideig külön éltünk.

Picture

​Ryannek elkerekedtek a szemei. Valóban nem tudott róla, de inkább az lepte meg, hogy bátyja a magánéletéről mesélt. Soha nem volt egy szószátyár férfi, és mióta a felesége másfél évvel ezelőtt meghalt, még kevesebbet beszélt, Kelly pedig tabu témának számított a családban. Agyvérzést kapott az otthonukban. Patrick talált rá a nappali szőnyegén, mikor hazament ebédelni. Azonnal hívta a mentőket, de már késő volt. Nem tudták megmenteni az életét.
– Mikor történt?
– Tizenkét – tizenhárom éve. Holly kb. annyi idős lehetett, mint most Adam. Csúnyán összekaptunk Kellyvel a munkám miatt. Akkor még kamionoztam, szóval elég sokat voltam távol, ő pedig ezt egyre nehezebben viselte, mert mindent egyedül kellett csinálnia. Ha itthon voltam, próbáltam besegíteni a háztartásba, körülugráltam, elintéztem a bevásárlást, satöbbi, viszont akkor meg az volt a baj. Semmivel sem tudtam kiengesztelni, folyamatosan elégedetlen volt.
– Hű, pedig aztán nála pozitívabb személyiséggel még aligha találkoztam! – csodálkozott Ryan. Nagyon szerette Kellyt, mindig jókat beszélgettek a családi találkozókon.

Picture

– A nők bonyolultak. Valami mindig bekattan náluk, és ez ellen sajnos nem tehetünk semmit. Maximum annyit, hogy megpróbáljuk elviselni őket, míg lecseng a hülyeségük.
– Te is ezt tetted? – kérdezte kíváncsian. Patrick elmosolyodott.
– Igyekeztem, de nem volt könnyű, mikor minden cselekedetembe és mondatomba belekötött. Végül megelégeltem a dolgot, és Hollyn kívül nem foglalkoztam semmivel. Ez ment két-három napig, aztán fogta a gyereket és elköltözött a szüleihez. Egy hétig nem beszéltünk, csak kézről kézre adtuk Hollyt. Ő elvitte bölcsibe, én elhoztam, majd este átvittem hozzá. Hétvégére kaptam egy fuvart Floridába, és mivel tudtam, mennyire imádja Tampát, bepakoltam gyerekestül a kamionba.
– Nem mondod? És nem tiltakozott?
– Dehogynem, csak nem érdekelt. Régen rengeteget utazott velem, gondoltam, egy próbát megér. És végül bejött. Útközben sikerült összeraknia a fejében, hogy egész pontosan mi a baja és mit vár el tőlem. Megbeszéltük a dolgokat, és onnantól kezdve maximum azon vitatkoztunk, hogy kinél legyen a távirányító, vagy milyen kaját rendeljünk.

Picture

​- És mi volt a problémája?
– Normális családot akart. Tudta, hogy mennyire szeretek kamionozni, és hogy elég jól keresek vele, ezért bűntudata lett volna, ha azt mondja, hagyjam abba. Viszont azt meg nem bírta elviselni, hogy hetekig nem vagyok otthon. Ez volt az alapja mindennek.
– Ekkor váltottál taxizásra?
– Aha. Tényleg szerettem az országjárást, de előbb is abbahagytam volna, ha megkér rá. Nők… Szóval, nem állítom, hogy így van, de talán Liv is valami hasonlón megy keresztül, és valamilyen téren változást szeretne az életetekben.

Picture

​- Igen, elég nagy változást, konkrétan el akar hagyni – könyökölt Ryan hitetlenkedve a combjára. Patrick szemei résnyire szűkültek, mélázva tekintett rá.
– Tényleg nem emlékszel semmire abból, amit mondott?
– Halványan az rémlik, hogy kifejtette, mennyire különböző egyéniségek vagyunk. De ez nem újdonság. Ezt már tizenegy éve is tudtuk. Nem vagyunk lelki társak, bármit is jelentsen az, mégsem bírtuk sose egy hónapnál tovább egymás nélkül.  Az egyetemen is folyton szakítottunk, majd összejöttünk. Szakítottunk, összejöttünk. A végén hagytuk is a fenébe az egész járás dolgot, csak éltük az életünket, ami feltűnően sokszor keresztezte a másikét. Aztán lassacskán valahogy összeszoktunk, és én már nem tudom elképzelni, hogy ne mellette ébredjek fel reggel.

Picture

​- Akkor azt hiszem, haza kellene menned, hogy megbeszéljétek a dolgot.
Ryan legurította a maradék sörét, majd hátradőlt, és megrázta a fejét.
– Még túl feszült vagyok ahhoz.
Patrick rádiójából, ami az övére volt rögzítve, és mindeddig szokatlanul csöndben volt, most éles recsegés hallatszott, majd egy felettébb vidám női hang szólongatni kezdte.
– Rakéta, itt a központ! Rakéta, jelentkezz! Safferty, tudom, hogy hallasz! Safferty!
Patrick elvörösödve nyúlt a készülék után, miután egy fél perc türelmet kért az öccsétől. Ryan egy pillanatra elfeledkezve a problémájáról, gyanakodva kezdte fürkészni az arcát.

Picture

​- Itt vagyok. Mi a helyzet?
– Hellóka! Inkább az a kérdés, hogy veled mi a helyzet. Egész este alig hallani a hangodat. Nem úgy volt, hogy folytatjuk a rádiórandinkat?
– Ne haragudj. Az öcsém lelkét ápolom.
– Ó. Ryan, igaz?
– Úgy van.
– Akkor küldök valaki…
– Hova kellene menni?
– A kedvenc piás barátodat megint kirakták a kocsmából. Téged akar.
– A törzshelyén van?
– Aha.
– Hazaviszem.
– Jól van. Ha végeztél vele, meg az öcséddel, jelentkezz be. Várni foglak. Pusszanat, drága.

Picture

​- Ki volt ez csilingelő hangú hölgy? – vigyorgott Ryan sokatmondóan Patrickre, aki zavarában lesütötte a szemét és a csészéjét forgatta.
– Mackenzie, a diszpécserünk.
– Aaahhha. Kicsit bővebben? – hajolt közelebb hozzá, de Patrick válasz helyett inkább felhörpintette a maradék kávéját, és felállt az asztaltól.
– Jössz velem, vagy maradsz?
– Az attól függ, mennyire veszélyes a piás barátod.
– Egy ártalmatlan öregember, aki három feles után egy korsó sört még legurít, majd mindenkivel megosztja az élettörténetét.
– Vicces lehet. Megyek – pattant talpra ő is, majd tüntetőleg elővette a pénztárcáját, nehogy a bátyjának eszébe jusson kifizetni a fogyasztásukat.

Picture

​Ryan nem emlékezett, hogy összességében beszélgetett-e valaha annyit a bátyjával, mint ezen az éjszakán. Nem bánta meg, hogy őt hívta fel. Sőt. Kicsit lelkiismeret-furdalása lett, hogy utolsó lehetőségként tekintett rá. Remekül érezte magát a társaságában. Egész éjszaka taxizott vele. Mikor épp nem az utasokkal értekeztek összeesküvés-elméletekről, akkor emlékezetes családi eseményekről sztorizgattak, vagy hangosan bömböltették a rádiót és élvezték a régi slágereket. Hálás volt neki, amiért elterelte nyomasztó gondolatait, és azért is, hogy őszintén megnyílt előtte. Mackenzie többször is bejelentkezett náluk semmitmondó indokokkal megtörve a párkapcsolatokról folytatott eszmecseréjüket, aminek valahogy mindig nagy röhögés lett a vége. Ryan rendkívül szimpatikusnak találta a nő életvidámságát, ezért is biztatta Patricket, hogy minél előbb hívja el egy igazi randira, ne csak rádión keresztül turbékoljanak.

Picture

​A Nap lassan aztán előbukkant a horizonton, és véget vetett a fivérek első igazi kalandjának. Még megálltak egy pékségben reggelizni, de önfeledt hangulatukra rányomta bélyegét az újabb kihívásokkal teli hét kezdete. Patrick azt tanácsolta öccsének, hogy mindenképpen beszélje meg Livvel a dolgot, és bár Ryan tudta, hogy valóban ezt kellene tennie, mikor kiszállt a ház előtt az autóból, nem érezte magát képesnek rá. Belegondolt, hogy milyen következményekkel járhat egy válás, és az, hogy elveszítse a fiait – tekintve, hogy Adam még csak két éves, a bíróság elég nagy valószínűséggel Livnél helyezné el a gyerekeket -, elképzelhetetlen volt a számára. Nem tudott és nem is akart szembenézni ezzel az eshetőséggel.

Picture

​Mélyet szippantott a kora reggeli csípős, őszi levegőből, kivette a kocsiból a kávét és a péksüteményeket, majd intett Patricknek, aki még küldött felé egy biztató mosolyt, aztán elhajtott. Ryan erőt vett magán, és a bejárathoz sétált. Minden egyes lépésnél gondolatok ezrei váltották egymást a fejében különböző forgatókönyveket gyártva a jövőjéről, azonban egyik sem nyerte el túlzottan a tetszését. Fújtatott egy nagyot, hogy elhessegesse képzelgéseit, és miközben lenyomta az ajtó kilincsét, eltökélte, hogy az előtte álló nap csak azért is egy szokásos hétfő lesz.

Küzdő Lélek – 3. Szokásos hétfő

Picture

​A hétköznapok általában Adam dobelőadásával kezdődtek fél hét magasságában. A kisfiú, amint elbúcsúzott Álomországtól, megragadott egy keze ügyébe kerülő játékot és széles vigyorral az arcán a kiságy rácsához ütötte. Ryan az első néhány alkalommal még szórakoztatónak találta, de hamar megváltoztatta a véleményét, mikor hétvégén is a ritmikus döngés ébresztette. Úgy döntött, túljár a kis rocksztár eszén, és csak plüss állatokat hagyott a közelében, azonban onnantól kezdve Adam a kezét nem kímélve adta elő magánszámait.
Ahogy belépett az ajtón, már hallotta is a dobolását. Végigment a folyosón a hang irányába, és kis híján összeütközött Daviddel, aki éppen akkor ugrott le vidáman a lépcsőről. Irigyelte fittségét.

Picture

​– Tegnap is ez a ruha volt rajtad – nézett rá megütközve. Ryan erre nem számított. Gyorsan törni kezdte a fejét, mégis milyen magyarázattal szolgálhatna neki, de nem kellett nagyon megerőltetnie magát, mert Liv a konyhából válaszolt helyette.
–  Apát behívták dolgozni éjszakára. Most ért haza.
David az anyjára nézett, majd visszafordult felé.
– Egész éjszaka dolgoztál? – kérdezte csodálkozva. Ryan bólintott, bár nem szívesen hazudott a gyerekeinek. – És ma is éjszakára kell menned?
– Nem, ez egyszeri alkalom volt.
– Akkor most egész nap úgy fogsz dolgozni, hogy nem is aludtál? – nézett rá aggódva a tőle örökölt két nagy barna szemével.
– Attól tartok.
– És nem vagy fáradt?
– Csak egy kicsit.

Picture

​– Én soha nem akarok felnőtt lenni – jutott dűlőre magában a gyerkőc némi töprengés után, és lassan megrázta a fejét. Ryan elmosolyodott. Ő sem akart, de ez az élet rendje. Átnyújtotta neki a péksüteményekkel teli szatyrot, és jó étvágyat kívánt. A kis Safferty szeme felcsillant, és azon nyomban átszökkent a konyhába édesanyja mellé, aki éppen Adam figyelmét próbálta elterelni a dobolásról az etetőszék tálcájára szórt gabonapehellyel. A kisfiú először csak bizonytalanul méregette a ropogós karikákat, de miután bátyja elcsent előle párat, máris a pufók arcába kezdte tömni őket.
– Ez mindig beválik – vigyorgott David elégedetten a szüleire, majd kiválogatta a zacskóból a karamellás fánkokat, a maradékot pedig a pulton hagyta. Mint mindig, most is a tévé előtt fogyasztotta el a reggelijét.

Picture

​– A kedvenced – nyújtotta át kisvártatva Ryan Livnek a kezében szorongatott fahéjas-mandulás cappuccinót. Felesége egy pillanatra meglepett arcot vágott, majd megköszönte, és átvette tőle. Ekkor tekintetük találkozott, és egy végtelenül hosszú percig feszülten néztek egymás szemébe. Ryan érezte, hogy szaporábban ver a szíve. Ezen alapvetően nem akadt volna fent, hiszen gyakran előfordult Liv közelében, hogy kicsit megemelkedett a pulzusa, de ez most más volt. Most nem a vonzódás okozta. Sokkal inkább az, hogy szembe kell néznie élete eddigi legkomolyabb problémájával, és még nem állt rá készen.

Picture

​Megszüntette a szemkontaktust, és minden szó nélkül kikerülte. Töltött még egy kis gabonapelyhet a tálcára, majd nyomott egy puszit Adam kobakjára.
– Jó reggelt, kishaver!
– Jeggejt – húzta mosolyra maszatos száját a legifjabb, majd pacsira emelte jobb kezét. Ryan belecsapott a pici tenyérbe, és mikor kisfia újfent elfoglalta magát az evéssel, sarkon fordult.
– Beszélnünk kell – szólt utána Liv. Hangja lágyan csengett, Ryan számára mégis baljóslatú volt.
– Tudom – felelte érzelemmentesen.

Picture

Felszaladt az emeletre, levetkőzött, és fogmosás közben bevetette magát a zuhany alá. Gyors tusolás után belenézett a mosdó feletti tükörbe, és végigsimította az arcát. Szabad szemmel alig lehetett észrevenni a borostáit, ennek ellenére elővette az elektromos borotváját. Egy kis arcszesz, némi dezodor, és máris sokkal frissebbnek, ápoltabbnak érezte magát. Átment a hálószobába, magára kapta a gardrób ajtajára kikészített öltönyét, majd visszament a földszintre.

Picture

​Adam erősen koncentrált, hogy egymásra tudja rakni a gabonapelyheket valamiféle tornyot építve, míg Liv a konyhában tett-vett. David továbbra is a tévé előtt ült. Ryan keresztülvágott a nappalin. A dolgozószobában megállt a könyvespolc előtt, és elmozdított három vaskos lexikont, hogy hozzáférjen a fegyverei számára rendszeresített széfhez. Jobb hüvelykujját az érzékelőre helyezte, a széf csipogott egyet, és kinyílt az ajtó. Kivette belőle a szolgálati pisztolyát, és becsúsztatta az övére rögzített tokba.

Picture

​– David, azonnal kapcsold ki a tévét és menj készülődni! – hallotta felesége parancsát már másodszorra, és türelmetlen hangneme felidézte benne az előző estét. A fia most ugyanazt játszotta el a tévével, mint ő a könyvvel. Mielőtt Liv még jobban felhúzta volna magát, csatlakozott hozzájuk a nappaliban, és ő szólt rá a fiúra.
– David, anya mondott valamit. Mozgás, öcsi!
A határozott férfihang megtette a hatását. David kikapcsolta a készüléket, és nagyot sóhajtva felcammogott a szobájába. Amint eltűnt az emeleten, Liv keresztbe font karral, szúrós tekintettel meredt Ryanre.
– Mi az?
– Ez is a te hibád.

Picture

Ryan felsóhajtott. Átment a konyhába, és kivette Adamet az etetőszékből. Tudta, hogy meg fogja bánni, mégis rákérdezett.
– Micsoda?
– Hogy Davidnek mindent hatszor kell elmondani, mert nem figyel rám. Tőled tanulta.
Kétségtelenül így történt, ez az előbb bebizonyosodott, de egyáltalán nem volt szándékos.
– Majd beszélek vele – hagyta annyiban a dolgot, és megrázta a fejét, hogy megszabaduljon két éves fia halálos arcmarkolásától. Adam visszahúzta párnás kis kezét, majd mikor Ryan csattogtatni kezdte a fogát az ujjai felé, felvisított örömében.

Picture

​– Előbb velem kell beszélned – jelentette ki Liv ellentmondást nem tűrően, miután csípőre tett kézzel elé állt.
– Hát, arra nem most fog sor kerülni – mondta Ryan megmakacsolva magát, és a kezébe nyomta a gyereket. David abban a pillanatban jelent meg a lépcső alján iskolai egyenruhában, táskával a hátán. Indulásra készen állt. Ryan elhaladt mellette, és intett neki, hogy kövesse.

Picture

​– Mi a mai program? – kiáltott még utánuk Liv, mielőtt beszálltak volna az autóba.
– Szokásos hétfő – közölte Ryan. Bepattant a volán mögé, majd megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a garázsajtó lassan felemelkedett. Megvárta, míg David elhelyezkedik hátul a gyerekülésben és becsatolja magát, csak utána tolatott ki. Ahogy távolodtak, Adam úgy kalimpált egyre hevesebben a kezeivel. Ryan féktelen szeretettel integetett vissza neki.

Picture

​Késve érkezett munkahelyére, hála a reggeli csúcsforgalomnak és David tanítónőjének, aki indokolatlanul hosszú percekig áradozott a kisfiú teljesítményéről, mikor bekísérte őt az osztályterembe. Tisztában volt fia képességeivel, erősségeivel és gyengeségeivel egyaránt, semmi szükség nem volt rá, hogy átbeszéljék, de a nő hajthatatlan volt. Ryan úgy sejtette, ez a csevegés sokkal inkább az iskola, mint a fia érdekét szolgálja. Liv ragaszkodott hozzá, hogy egy nagynevű, elit intézménybe írassák Davidet, ami amellett, hogy valóban kiváló oktatást nyújt, havonta súlyos költségekkel terheli a bankszámlájukat. Nem emlékezett, hogy elmaradásuk lenne a tandíjjal, de mikor a nő a kezébe nyomott egy szórólapot az iskola jövő hónapban esedékes jótékonysági báljáról, már tudta, hogy mire megy ki az egész. Félbehajtotta a papírt, majd zsebre vágta, miközben erőltetett mosolyba torzult az arca. Szép napot kívánt, és megfogadta, hogy róla aztán nem gombolnak le több pénzt.

Picture

​Végigrobogott a folyosón, és benyitott a Szövetségi Nyomozóiroda norfolki kirendeltségének Értelmiségi Bűnözés Elleni Osztályára. Munkatársai félkörben álltak az egyik tábla előtt, és nemrégiben kinevezett felettesük szavaira figyeltek. Norelle Teagen különleges ügynök harmincegy éves korára irigylésre méltó karriert futott be.  A szóbeszédek szerint szexi külsejének köszönhette, hogy ilyen fiatalon osztályvezető lett, de Ryan sosem adott a pletykákra. Tény, hogy csinos nő volt, ugyanakkor okos, precíz, kitartó és maximalista is. A többség ezt nehezen emésztette meg, de leginkább az zavarta őket, hogy fiatalabb volt náluk.

Picture

Csatlakozott a csoporthoz. Közvetlenül társa, Ewan McLachlan mellé állt, akit általában csak Scottnak vagy Scottie-nak hívtak a skót felmenői miatt. A férfi rosszallóan megcsóválta a fejét.
– Már hiányolt a főnökasszony – súgta neki oda vigyorogva. Ryan fancsali képet vágott. Sejtette, hogy nem fogja megúszni következmények nélkül a késést. Ez már a sokadik alkalom volt.
Miután Teagen ügynök befejezte az eligazítást és kiosztotta az új feladatokat, a kollégák egy része szétszéledt az épületben, a többiek terepre indultak. Ryantől elvette az aktuális ügyét, helyette egy több száz oldalas aktát nyomott a kezébe, aminek az áttanulmányozásával, kategorizálásával és iktatásával három óráig végeznie kellett. A lehető legsúlyosabb büntetésben részesült, ugyanis köztudottan semmit sem utált jobban az egész napos papírmunkánál. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ellenszegül főnöke utasításának, és Scottie-val tart információt gyűjteni egy újonnan felbukkanó orgazdáról, de aztán letett róla. Volt elég baja anélkül is, hogy Norelle Teagent magára haragítaná, és ha önhibáján kívül is, de tény, hogy megint elkésett.

Picture

​Fáradtan dobta le magát a székébe, ahogy rápillantott az asztalt beborító irathalomra. Feltette a szemüvegét, bekapcsolta a számítógépet, megadta a felhasználó nevét és a jelszavát, és bejelentkezett az FBI rendszerébe. Mielőtt ténylegesen munkához látna, gondolta, átfutja, milyen bűncselekményeket jegyeztek be a hétvégén. Azonban nem jutott el addig, mert a képernyőn a szövegek hirtelen önálló életre keltek, minden irányba mozogtak, forogtak, és végül egy kacagó fej sziluettjévé álltak össze.
– Grant – morogta legjobb barátja nevét, és várta, hogy az informatikus csodás animációja véget érjen. Egy perc elteltével minden visszaállt az eredeti állapotba, csak egy chat ablak ugrott fel, amiben Grant Yasui az imént látott alkotása felől érdeklődött.

Picture

– Marha vicces – pötyögte be. – Ennyire unatkozol D.C.-ben?
– Még annál is jobban. Nem akarsz gémelni egy kicsit? Csinálok szervert.
Néha napján, mikor nem sok tennivalójuk akadt, előfordult, hogy munkaidőben játszottak. Bár szigorúan tilos volt az ilyesmi, Grant képes volt bármit elrejteni a kíváncsi szemek elől, soha nem maradt nyoma, hogy mire használták a kormányzati gépeket.
– Esélytelen. Sok a meló – válaszolta, majd némi hezitálás után még hozzáírta: – Liv válni akar.
– Biztos, mert nem teljesítesz az ágyban – vonta le barátja azonnal a következtetést, és még egy szomorú arcocskát is küldött mellé. Ryan nem is számított tőle másfajta reakcióra.
– Haha.
– Nézd a jó oldalát, szabad leszel. Megint csajozhatunk együtt, mint a régi szép időkben.

Picture

Ryan erre nem tudott mit írni. Egyszerre vonzotta, ugyanakkor taszította is a gondolat. Nem lehet még egyszer kamasz, az az időszak már elmúlt. Ő felnőtt ember, két remek kissrác apja és férj, még ha ezt Liv jelen pillanatban nem is akarja.
– Na, jól van, hagylak melózni – jelent meg egy fél perc elteltével Grant Yasui újabb üzenete a képernyőn. – Én meg pattogatok kukoricát, mert kezdődik a Batman-páros szájkaratéjának legújabb epizódja.
– Batman-páros? – kérdezett vissza Ryan, mert nem értette.
– Dorian WAYNE és Hank GORDON különleges ügynök vitája a Herceggel kapcsolatban. Meséltem már róluk.
– Jaja. Így már rémlik. Jó szórakozást!
– Meglesz. Hívj, ha ki akarod dumálni az asszonyt!

Picture

​A chat felület eltűnt, Ryan pedig egyszeriben azon kapta magát, hogy egyedül maradt a teremben. Végül is nem bánta. Maga elé húzta a vaskos aktát, és belemerült az olvasásba. Még a telefonok csöngése se zökkentette ki, és az sem, hogy időközben ki-beszállingóztak a kollégái. Legközelebb akkor nézett fel belőle, mikor társa három és fél órával később visszaérkezett, és rácsapott a vállára.

Picture

– Megvan a pasi.
– Frankó. Én meg még sehol sem tartok, szóval hagyj békén.
McLachlan kíváncsiságból felvett az asztalról néhány dokumentumot, de Ryan azonnal kikapta őket a kezéből.
– Csak segíteni akartam – mondta védekezésképpen.
– Nem kell.
– Pedig ha határidőre végezni akarsz vele, mindenképpen szükséged lesz rám.
– Miért is? – kérdezte anélkül, hogy ránézett volna. Folyamatosan vitte be az adatokat a gépbe.
– Mert a látogatód fel fog tartani a munkádban – bökött McLachlan mutatóujjával az ajtóra.

Picture

​Ryan kikukucskált a monitor mögül, és majdnem hanyatt vágódott a székkel meglepettségében. A fekete magassarkú cipőben hosszú, karcsú lábak közeledtek felé. A feszes combokat rövid, már-már túlságosan is sokat sejtető szoknya takarta, amiben a csinos popsi minden egyes lépésnél kihívó táncot járt. Férfi kollégái szinte nyálukat csorgatva fordultak utána, és Scottie arcán is kéjes vigyor díszelgett. Valószínűleg Ryan is hasonlóképpen viselkedett volna, ha a terembe belépő nő történetesen nem a felesége. De Liv volt az, és így egyáltalán nem élvezte a helyzetet.

Picture

Megragadta a karját, és szabályosan kivonszolta a helyiségből, de előtte még küldött egy fenyegető pillantást hímnemű munkatársainak.
– Elengednél? – Ryan észre sem vette, hogy még mindig szorítja felesége karját. Végigvágtatott vele a folyosón az ügynökök között, majd behúzta az egyik üres kihallgató szobába, hogy négyszemközt tudjanak beszélni egymással.
– Ne haragudj – mondta, miközben eleresztette, és ellenőrizte, hogy a mikrofonok és a kamerák ki vannak e kapcsolva. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem láthatja, illetve hallhatja őket, keresztbe font karral Livhez fordult. – Miért jöttél ide? És mióta öltözöl ilyen… – kereste a megfelelő szót, de nem igazán találta. Mivel jelen pillanatban kifejezetten neheztelt feleségére, legszívesebben azt mondta volna, hogy kurvásan, de valójában semmi kirívó nem volt választott ruhájában. Egyszerűen csak szexi volt.
– Hogy? – Liv összevonta a szemöldökét, és felvette férje testtartását.
– Csinos vagy – zárta le Ryan egy sóhaj után.

Picture

Liv beleharapott az ajkába, és egy másodpercre megérintette a hasát. Ryan tudta, hogy a terhességi csíkok zavarják. Szinte tökéletes alakja volt, senki nem mondta volna meg, hogy kétgyermekes anyuka. Egyedül a halvány bőrhibák árulkodtak róla, de azokat mindig gondosan eltakarta. Még előle is, pedig neki kifejezetten tetszettek.
– Mondd, hogy azért jöttél, mert meggondoltad magad.
Liv megkerülte a szoba közepén álló asztalt, letette a táskáját, majd helyet foglalt. Ryan reménnyel telve függesztette rá tekintetét.
– Nem. Nem gondoltam meg magam – közölte határozottan, és hivatali hangja jeges tőrként hatolt férje szívébe. – Azért jöttem, hogy megbeszéljük. Harmadszor talán már nem fogsz elrohanni.

Picture

​– Sajnálom, de nem érek rá. Rengeteg a dolgom. Ebédszünetig még be kell… – hadarta teendőit, miközben elindult kifelé, de Liv a szavába vágott.
– Most van ebédszüneted – jelentette ki.
Ryan megtorpant. Becsukta maga előtt az ajtót, és visszafordult.
– Ezzel felborítod a szokásos hétfőt.
A szokásos hétfő azt jelentette, hogy Ryan viszi iskolába Davidet, fél egykor, az ebédszünetében beugrik Adamért a bölcsődébe, kiteszi az édesanyjánál, eszik, majd visszamegy a munkahelyére. Mikor végzett, Davidért indul a jégkorongedzésre, akit időközben Liv vitt oda, majd felveszi Adamet, és mire Liv hazaér a jógaóráról és a bevásárlásból, már ők is otthon vannak. Együtt elkészítik a vacsorát, játszanak a srácokkal, fürdés, esti mese, alvás.
– Adam ma kihagyta a bölcsit, egyenesen anyukádhoz vittem. A többi napirendi pontot pedig nem érinti a korábban kivett ebédszüneted.

Picture

​Ryan megeresztett egy elismerő mosolyt. Nincs menekvés, a feleségének sikerült sarokba szorítania. Most már kénytelen lesz beszélni vele. Kihúzta a másik széket, és leült Livvel szemben. Nem szólt semmit, csak előrehajolt, és beletúrt sűrű, szőke hajába. Még szüksége volt egy röpke pillanatra, hogy visszataláljon önmagához.
– Elhiszem – törte meg a csöndet Liv –, hogy váratlanul ért, de…
– Miért? – kérdezett közbe hirtelen. Hangja tisztán, tárgyilagosan csengett.
– Mit miért?
– Miért akarsz elválni?
Liv megrökönyödve rebegtette rá hosszú szempilláit.
– Tegnap este elmondtam.
– Tudom – felelte –, de semmire nem emlékszem belőle. Annyira sokkoltál, hogy nem tudtam odafigyelni a részletekre.

Picture

​Liv tágra nyílt kék szemei hűen tükrözték csodálkozását. Mintha nem számított volna rá, hogy ilyen nagy hatással lesz ez az egész a férjére. Ujjai közé fogott egy hajtincset, és azzal játszadozott, amíg összeszedte a gondolatait. Ryan, arcán a közömbösség maszkjával, hátradőlt a székben.
– Tudnod kell, hogy ez nem egy elhamarkodott döntés – szögezte le Liv. Ryan a szemébe nézett, és egy bólintással jelezte, hogy megértette. – Régóta elégedetlen vagyok a házasságunkkal…
– Pontosabb időpontot kérek – vetette közbe, mint egy kihallgató tiszt. Liv kérdőn meredt rá, mire ő csak megvonta a vállát. – Te jöttél az FBI-hoz. Itt így zajlanak a beszélgetések. Nos? Mióta?
A nő megadva magát felsóhajtott.
– Úgy egy éve. Elég pontos, Safferty ügynök? – tette azért hozzá gúnyosan.
– Megteszi. Folytassa, Mrs. Safferty!
– Miss Hunnings – helyesbített Liv a lánykori nevét használva. Ryannek piszok rosszul esett, de nem reagált a szándékos cukkolásra.

Picture

​– Soha nem passzoltunk össze igazán. Az ételeken és néhány tévésorozaton kívül szinte semmiben sem egyezik az ízlésünk. Teljesen más típusú emberek vagyunk, és az elmúlt egy évben ez különösen kiütközött. Alig telt el úgy nap, hogy ne vitatkoztunk volna valamin, és ez a sok negatív energia egyre masszívabb, egyre magasabb falat állított közénk.
– Érdekes – dörzsölte meg karikás szemeit Ryan, miközben elnyomott egy ásítást –, az ágyban nem úgy tűnik, mintha fal lenne közöttünk.
Liv hangosan felnyögött.

Picture

​– Én a kapcsolatunk érzelmi oldaláról beszélek. Az ágyban soha nem volt problémánk. Csakhogy nekem ez már kevés. Érzelmi biztonságot akarok. Azt akarom, hogy megértsék a gondolkodásomat és ne kérdőjelezzék meg minden egyes döntésemet. Hogyha egy stresszes nap után hazaérek a munkából, egy kicsit kikapcsolódhassak, és ne kelljen küzdenem mindenért. Hogy a hálószobán kívül is törődjenek velem. Azt akarom, hogy ne csak anya és feleség legyek, aki a bébiszitter, a cseléd és a szerető szerepét tölti be, hanem nőként tekintsenek rám és én is nőnek érezzem magam. – Liv megfogta a kezét, és egyenesen a szemébe nézett. – Sajnálom, Ryan, de boldogtalan vagyok veled.

Picture

​Ryant hidegzuhanyként érték felesége szavai. Sejtette, hogy komoly problémával áll szemben, de arról fogalma sem volt, hogy konkrétan ő az oka mindennek. És nem is fogadta el. Az ösztönei azt súgták, hogy valami más van a háttérben. Vagy ami még rosszabb és gondolni se akart rá: valaki.
– Miért nem szóltál erről korábban?
– Szóltam.
– A-a – ingatta meg a fejét. – Biztosan nem. Legfeljebb célozgattál, de abból meg tudod, hogy nem értek. Ahogy a többi pasi se.

Picture

​Liv karba font kézzel dőlt hátra egyik lábát keresztbe téve a másikon.
– Látod? Erről beszélek. Folyton kötekedsz. Tudom, hogy én sem vagyok könnyű eset. Nagyon más a személyiségünk, és őszintén csodálom, hogy ilyen sokáig eljutottunk. De tényleg eleget szívtuk egymás vérét. Elmúltunk harminc évesek, itt az ideje, hogy felismerjük, csupán a testiségre nem lehet kapcsolatot alapozni. Pláne nem egy házasságot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy megbántam volna, hogy hozzád mentem. Nem, egy cseppet sem. Voltak nagyon szép közös pillanataink, rajongásig szeretem a gyerekeinket és te is mindig fontos maradsz a számomra, de be kell látnunk, hogy nem működik köztünk a dolog. Mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha elengedjük egymást. Jenna is így véli.

Picture

Ryan türelmesen hallgatta Liv okfejtését. Nem értett vele egyet, de nem akart megint közbeszólni, hagyta, hadd mondja végig. Közös tulajdonságaik halmaza valóban nem bővelkedett elemekben, ebben igazat adott neki. Míg ő alapvetően nyugodt természetű volt, addig felesége temperamentumos, folyamatosan pörgött és beszélt. Mindenről határozott elképzelése volt, és makacsul ragaszkodott is hozzájuk. Kétségtelenül ez szülte a legtöbb vitát közöttük, mert bizonyos esetekben Ryan is rettentő makacs tudott lenni. És Livet az is nagyon bosszantotta, hogy ő vele ellentétben nem volt ambiciózus, noha gyerekkora óta arról álmodozott, hogy CIA-ügynök lesz. Liv, ha kitűzött maga elé egy célt, azt tűzön-vízen át megvalósította. Persze, Ryan esetében egy kicsit bonyolultabb volt a dolog, mint Liv jogi karrierje, de nem tudta és nem is akarta megmagyarázni neki. Mindezek ellenére szerette az előtte ülő nőt, és eszében sem volt elengedni. Főleg azok után nem, hogy beigazolódott a sejtése, miszerint a nővére keze is benne van a döntésében.

Picture

​Ryan elmélázva dobolt ujjaival az asztalon. Látta a feleségén, hogy minden egyes némaságban töltött másodperccel egyre feszültebbé válik, mégsem sietett a válaszával. Át kellett gondolnia, minden szavát alaposan megválogatnia. Mikor úgy érezte, hogy készen áll, gyöngéden megszorította a kezét.
– Liv, tudom, hogy nem nevezhető éppen ideálisnak a kapcsolatunk, és az, hogy úgy jutottál erre a döntésre, hogy még csak sejtelmem sem volt arról, mennyire elégedetlen vagy, még inkább azt mutatja, hogy rendkívül súlyos problémával nézünk szembe. Teljesen kikészített a tegnap esti bejelentésed, alig ismertem magamra. Mostanra sikerült többé-kevésbé lenyugodnom, bár még így is rettentően frusztrál a válásnak pusztán a gondolata is. Nem ez a megoldás. Látom a szemedben, hogy mennyire eltökélted magad mellette, de ha eddig képesek voltunk eljutni, én biztos, hogy nem most fogom feladni. Ismerve téged egyáltalán nem lesz könnyű dolgom, sokat fogok szenvedni és iszonyatosan fog fájni, de felkészülök rá testileg-lelkileg és a végsőkig kitartok majd, hogy visszahódítsalak, mert te, Livia Safferty hozzám tartozol. És ezt jobb lesz, ha minél előbb megemészti őmakacsságod, mert itt és most megesküszöm neked, hogy soha nem egyezek bele a válásba! Soha!

 

Tovább a következő epizódra