Morgan Kellemes őszi nap volt madárcsicsergéssel, a lehullott avaron futkározó dagadt mókusokkal. Morgan szeretett a parkba járni. Ilyenkor már kevesen választottak szabadtéri programot randizásra, így zavartalanul beszélgethettek Wesszel. Mindig úgy érezte, megbámulják őket, mikor együtt vannak. És hát miért is ne tennék? Mit keres egy ilyen férfi mellett egy nyurga, pápaszemes tinilány? De amikor beültek […]
Tovább
Bradley Csend. Mérhetetlen, nyomasztó csend. Máskor általában örült, ha csend veszi körül, főleg, ha egy ilyen helyen jár, mert zavartalanul tudja élvezni kedvenc műveinek világát, most azonban a könyvtár némasága fojtogató volt számára, hiszen nem olvasni jött, hanem beszélgetni. Megtörni a csendet. Ráadásul pont a csend kitartó, fáradhatatlan őrével, magával a könyvtárossal. – Trevor – […]
Tovább
Morgan Egyedül üldögélt az aula egyik padján a nagyszünetben. Korábban mindig olyan gyorsan elrepültek a percek, most pedig csak vánszorogtak, mielőtt megszólalt volna az üdvözítő becsengetés. Lassan kezdte megszokni, hogy Gil nincs vele, de még mindig nem tudta, mihez kezdjen hirtelen megszaporodó szabadidejével. Utolsó beszélgetésük után nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csak átmeneti állapot közöttük, […]
Tovább
Liam Nyugi. Nincs gáz. Csak nem szedték szét. Spencernek igaza van: csak egy napja lehet kommentelni a Get Out Of My Headre, így maximum azok láthatták ezt a lehetőséget, akik napi szinten olvassák. Ők pedig csak nem gyűlölködésből olvassák, nem? A legelhivatottabb rajongói pedig bizonyára kedves dolgokat mondanak, nem? Az is lehet, hogy nem írt […]
Tovább
Kitty Kitty mindig végigolvasta a többiek blogbejegyzéseit is, és meg kellett állapítania, hogy nem ő volt a legrendszeresebb posztoló. Már csak azért sem, mert nem volt ideje minden órában legalább öt-tíz percet arra áldozni, hogy megírjon egy értelmes szöveget – összecsapott, mondanivaló nélküli munkákat pedig semmiképpen nem akart kiadni a kezei közül. Lényegileg ilyenkor a […]
Tovább
