Interjú kategória bejegyzései

Tintavér – Vallomások a kulisszák mögül

Márciusban indult történetünk, a Tintavér már bőven maga mögött hagyta az ötvenedik epizódot, így eljött az ideje, hogy megosszunk veletek pár gondolatunkat a kulisszák mögül. Eddig igyekeztünk diszkréten kezelni, hogyan folyik a munka a háttérben, és mire számíthattok a jövőben, de mivel úgy tűnik, zökkenőmentesen tudunk haladni terveink szerint, most már felszabadultabban nyilatkozunk. Például arról, hány rész várható még a továbbiakban. Sok ilyen kérdést kaptunk, és a válasz reméljük, a leghűségesebb olvasókat sem rettenti meg: 134 epizódot tervezünk, ami a dupla részeket számolva valójában 140 rész, és egészen a 2018/2019-es tanév végéig kitart majd. Ezután a Tintavér nyári szünetre megy, de a későbbiekben is találkozhattok még hosszabb-rövidebb spin-offokkal. Második évadon nem gondolkodunk, egyelőre elég sok kreatív energiánkat felemészti az írás.

Szeretnénk pár szót ejteni Cam és Fay távozásáról is. Ők Bellatrixy főszereplői voltak, de ő sajnos időhiány miatt nem tudta ellátni az oldalon vállalt feladatait, és a történettel sem tudott haladni. Hosszas próbálkozás után végül mind beláttuk, hogy ez így nem megy. Trixy kilépésével a karakterek is távoztak, az utolsó epizódokat már mi írtuk meg, hogy valahogyan lezáruljon a száluk. Ez okozott némi fennakadást a történetben, hiszen jócskán át kellett terveznünk a folytatást, de úgy érezzük, megtettünk, amit lehetett. Fay és Cam karakterét azonban már nem hozhatjuk vissza, ők  elbúcsúztak tőletek. Bízunk benne, jól megy a soruk ott, ahol most vannak.:)

A hosszas felvezető után következzen némi kérdezz-felelek, amiből egy sor érdekességet megtudhat az, akit érdekel a Tintavér háttere – például ki írja a karaktereket, és kiket shippelünk egymással. Elő a pattogatott kukoricát az olvasáshoz!:)

 

Kérdések Ruby-hoz, Theához és Timhez

A Tintavér íróihoz

 

Mi a véleményed a közös írásról?

Ruby: Én nagyon szeretek másokkal együtt írni. Mondhatjuk, hogy ebben nagy gyakorlatom van már, hiszen több társszerzővel is volt szerencsém együtt dolgozni hosszabb ideig is. A Tintavér viszont egészen más, mint az eddigi projektek, amelyekben részt vettem, hiszen nem egy emberrel kell csak folyamatosan együttműködnöm, hanem (most már) kettővel. És persze Matt-tel is, aki pedig a csodálatos képeket készíti nekünk!

Thea: Tőlem eleinte nagyon idegen volt a gondolat, nem is csináltam még soha, inkább magányos írótípus vagyok. Nem nagyon tudok másokhoz időben alkalmazkodni, és a közös írás megkövetel némi interaktivitást és spontaneitást is, ami bennem nincs meg sajnos, legalábbis ilyen téren. Szeretem, ha jól megfontolhatom, mit írok le, megtervezhetem egy jelenet vagy beszélgetés ívét, kigondolhatok és elhelyezhetek benne csattanókat, olyan mondatokat, amelyek épp aktuálisak a másik karakter számára, és tudok rá ütősen reagálni – ezzel szemben páros írás esetén ennek pont az ellenkezője történik. Azonnal kell reagálni, utólagos változtatásra nincs sok lehetőség, hiszen a másik karakter arra válaszol, amit leírtam, és nem is feltétlen arra halad egy beszélgetés vagy eseményszál, amit én előzetesen terveznék, hiszen a másik írónak is megvan a saját elképzelése a jelenetről. Sok pozitívuma is van viszont a dolognak. Sokkal színesebb a történet, hogy egy író fantáziája helyett két-három másiké is megjelenik. A karakterek és történetszálak sokfélék, hiszen mások vagyunk, és mindenki olyat ír, ami jobban megy neki, a közös jelenetek írása pedig – amiről azt hittem, szenvedés lesz – élményszámba megy. Ha valaki épp nincs benne, akkor is pattogatott kukoricával figyeli a részek alakulását. Szóval én élvezem az írást, pedig saját magamat gondolnám a leggyengébb láncszemnek. 🙂

TimMac: Eleinte eléggé féltem tőle, mert újdonság volt számomra, viszont nagyon pozitívan csalódtam benne. Nagyon jó, hogy mindig motiváljuk egymást, és írástechnikailag is sokat fejlődtem általa. Főleg a karakterábrázolást éreztem korábban gyengeségemnek, viszont most közösen nekiállva a karakterek kidolgozásának időszakát nem siettük el, több kérdéssort is megválaszolgattunk minden karakterrel, így nagyon gazdag lett mindenkinek a személyisége. Ezen kívül még a párbeszédírást emelném ki, ami szerintem ezerszer könnyebb és életszerűbb végeredményhez is vezet. Egyszerűen csak jobb úgy, ha nem „magaddal” kell veszekedned, tehát ha valaki más beszélteti a másik karaktert, mivel akkor sokkal őszintébb tud lenni mindkét fél, és meglepőbb fordulatok lehetnek, nem pedig arra tereled a beszélgetést, amerre tudod, hogy mennie kéne. A közös írás során szerintem Rubytól tanultam a legtöbbet, ő hangoztatja mindig, hogy a szereplők tudják maguktól, hogy merre menjen a történet, amit én eleinte nagyon nem éreztem át. Görcsösen ragaszkodtam az irányításhoz korábbi írásaimnál és ráerőltettem karakteridegen mozzanatokat is egy-egy szereplőre csak hogy a történet az előre meghatározott mederben maradjon. Most, a Tintavérnél tényleg azt érzem, hogy sokkal inkább a karaktereim határozzák meg, hogy merre tovább, és sokkal könnyedebb is így írni. Bár néha érzelmileg le tud fárasztani egy-egy súlyosabb, nyomottabb jelenet.

Hogy viszonyulsz a Tintavér témáihoz?

Ruby: Mivel a sok karakter sok különböző téma felvonultatásával jár együtt kéz a kézben, én azt gondolom, hogy mindenki fog olyat találni benne, ami közelebb áll hozzá, jobban érdekli. Szerintem a Tintavér fontos témákat boncolgat, és az a legjobb benne, hogy lehetőségünk van különböző karakterek szemén keresztül több oldalról is megvilágítani egy-egy kérdést. Nyilvánvalóan vannak benne olyanok, amelyek jobban érdekelnek engem is – például a gyász feldolgozása, a tanítás, vagy éppen az, hogy az ember mit kezd a rábízott felelősséggel.

Thea: Magamtól sosem jutott volna eszembe gimis sztorit írni, de örülök, hogy ezt választottuk. A természetfeletti annyira nem áll hozzám közel, az érzelmekről, emberi viszonyokról és karakterekről szóló történetekben találom fel jobban magam. A gimnazisták azért különlegesek, mert szinte minden jelen van az életükben, ami egy ember életében előfordulhat, csak sokkal koncentráltabban, ezen kívül ők kevesebb tapasztalattal rendelkeznek a problémák megoldásában. Többnyire saját magukat sem ismerik eléggé ahhoz, hogy könnyen döntésre jussanak. Úttörők és útkeresők. Szinte minden tininek megvan a maga problémája, és a sok szereplő miatt elég sokat be tudunk mutatni ebből a fiataloknak, ami talán aktuális lehet számukra is. Azt viszont szerettük volna, hogy ha a történetet a tinikort már maguk mögött tudók is érdekesnek találják.

TimMac: Nekem a Tintavér nagyon közel áll a szívemhez olyan tekintetben, hogy eredetileg én hoztam ezt a témát, egy korábbi történetötletemet alapul véve. Nagyon örülök, hogy nem került végül ez is a fiókba/süllyesztőbe, mint sok más sztorim, azért pedig végtelenül hálás vagyok az írótársaknak, amiért egy ilyen színes-színvonalas történetet eszkábáltunk belőle. Nélkülük biztos vagyok benne, hogy feleannyira se lett volna érdekes.

Maga a téma egyébként kicsit talán eltávolodott az eredeti elképzelésről, amit egyébként nem bánok. Nekem alapból az írókörről szól a történet, de mint azt már korábban is mondtam, a karakterek elkezdték a hátukon vinni a sztorit, és így egy sokkal komplexebb dologgá nőtte ki magát. Az első ötleteléseknél még felmerült, hogy gimnazisták helyett egyetemisták legyenek, de szerintem így egyrészt több mindenkihez tudunk szólni, hiszen az egyetemet nem mindenki élte (még) meg, másrészt az egyetemen egy fokkal azért érettebb, kiegyensúlyozottabb személyiségekkel találkozhatunk, akiknél karakteridegen lehetne a túl sok konfliktushelyzet. A korosztály kiválasztásakor tehát szerintem jól döntöttünk, témák tekintetében pedig próbáltunk minél több, a hétköznapokban is felmerülő problémára, személyiségre rávilágítani, egyfajta iránymutatásként szolgálni. Ezt szerencsére – én legalábbis úgy érzem – sikerült sok kortárs példával ellentétben viszonylag klisémentesen megoldanunk, így nem a végtelenségig elcsépelt konfliktushelyzeteket rágjuk át újra.

Mesélj a karaktereidről!

Ruby: Rob és Kitty az én karaktereim a főszereplők közül, de hozzám tartozik a családjuk és azok is, akik a leggyakrabban interakcióba lépnek velük a mellékszereplők közül (Adrian, Gina, Eric). Nagyon szeretem őket írni, mindegyiküket másért. Azzal nem mindig értek egyet azzal, amit gondolnak vagy amit tesznek, viszont értem őket. Az én karaktereim táborát erősíti még Angela és Rose is – akik ugyan még csak mostanában tűntek fel, de máris hihetetlenül élvezem az írásukat.

Thea: Azt hiszem, messze nekem van a legtöbb karakterem a történetben, pedig nem így terveztem. A mellékszereplőkkel kicsit elszaladt a ló. Minden író két főszereplővel indult, az én karaktereim Ethan és Morgan. Mikor kigondoltam őket, nem az volt a célom, hogy szeressék őket, hanem inkább az, hogy egy-egy élethelyzetet be tudjak mutatni velük, amit érdekesnek tartok. Az, hogy mindkét szereplő problémás családi háttérrel és komoly frusztrációkkal rendelkezik, csak a véletlen műve, így alakult. Nem tudom eldönteni, melyiküket szeretem jobban, de az biztos, hogy Morgant könnyebb írnom. Talán azért, mert ő – bár főleg érzelmei vezérlik – mégsem tettlegesen reagál helyzetekre, hanem inkább a fejében éli meg azokat. Valószínűleg az is közrejátszik azért, hogy lány, és jobban tudom, mi járhat a fejében.:) Ő azért kívülálló, mert olyan felnőtt kötelezettségek is nyomják a vállát, amelyek miatt nem volt alkalma igazán tininek lenni. Így nehezen teremt kapcsolatot kortársaival, és sokszor ennyi elég is ahhoz, hogy az emberről mindenfélét feltételezzenek, és kiközösítsék. Ethan ezzel szemben maga tehet helyzetéről, hiszen könnyen elveszíti a fejét, és zűrökbe keveredik. Ő is tudja, hogy ez nincs jól, de nem képes változtatni. Folyamatosan nyomás alatt van, kiszolgáltatva a rosszabbnál-rosszabb szituációknak, ami miatt minden erejét összeszedve éppen csak fennmarad a vízen, de ahhoz (még) nem elég erős, hogy elkezdje megoldani a problémáit, és lassan arra az útra lépjen, amire szeretne.

TimMac: Az első, ami eszembe jut a többiek karakterfelhozatalához képest, hogy kevesen vannak. Alapból úgy indultunk, hogy az írókörből kap mindenki két karaktert, akik főszereplők, és hozzájuk megírhatjuk a családjukat, baráti körüket, stb. Először, mikor megbeszéltük, hogy akkor én kapom a tanárt, talán kicsit féltem a feladattól, de Bradley fogadtatása nagyon boldoggá tett. Ez viszont valamennyire felelősséggel is jár, mert különösen figyelnem kell arra, hogy milyen üzenetet közvetítek egy felnőtt karakterrel. A konfliktushelyzeteinek kitalálásakor kicsit talán megszenvedtem, mert eredetileg csak az írókör vezetésének célját szolgálta, de utána ő is élni kezdett, és ment a saját dolgára. A Hauserrel való konfliktusát is nehezen szültük meg. Theáék konkrétan rábeszéltek, hogy Bradley bénázzon, essen el, öntsön magára dolgokat az órán, ahol Hauser is bent volt, mert egyszerűen nem találtunk más kifogásolnivalót a fellépésében. Szóval így született meg az, hogy irodalom terén nagyon toppon van, tanárként viszont még nehézségei vannak, viszont a töretlen lelkesedésével szerintem meg fogja oldani a problémát.

Bradleyhez kapcsolódóan a baráti kör csak út közben fogalmazódott meg, viszont nagyon érdekes szál lett, szeretem írni őket, főleg, hogy egy viszonylag komolyabb, nyomasztóbb témát is be tudok így vinni a Tintavérbe. Szerintem többet nem is nagyon mesélek róluk, hiszen őket annyira még nem ismerhették meg az olvasók, és jobb a Tintavéres környezetben ismerkedni velük, mint itt.

Minden karakterem születése nehézkes volt, így kezdetben Liammel is meggyűlt a bajom. A kiindulás az volt, hogy ő egy zárkózott srác, tipikus megfigyelő alkat, aki nem szólal meg, de mindent megjegyez, észrevesz, ami körülötte történik. Neki elég nagy ívű konfliktuskört találtam ki az elején, a többiek pedig kérdezték, hogy oké, de addig unalmas lesz, mert nincsen semmilyen motivációja, nehézsége, így ennek eredményeképp jött az ötlet, hogy Liamnek legyen beszédhibája. Bevallom, nem is nagyon olvastam még olyan történetet, ahol hadarós karakter lett volna, így élveztem, hogy ilyen tekintetben is számomra új dolgot alkothatok, amivel ráadásul eléggé tudok azonosulni is. Legtöbbször megölelgetném Liamet, amilyen kis szerencsétlen tud lenni, de aztán mindig eszembe jut, hogy végülis pont miattam szenved. Hát, nincsen könnyű dolga a karaktereimnek, szeretem megnehezíteni a sorsukat.

Mint azt ezek után kitalálhattátok, Spencer is az én karakterem, aki Liam (egyetlen) barátjaként jelenik meg. Őt néha talán kicsit túl tökéletes karakternek érzem, Gary Stu értelemben véve, de a többiek többször is megerősítettek, hogy szerintük nem az. Minden esetre Spencer nyakába varrtam az én egyik legnagyobb hibámat: mindent elvállal, és ezáltal könnyen túlterheli magát, amiből aztán az következik, hogy csalódást okozhat egyeseknek. Spencer szerintem önmagában nem lenne kifejezetten érdekes karakter, de akik körülveszik, érdekessé teszik. Nagyon jó a kémiája Kittyvel, Liammel, Rose-zal, és az egyik legizgalmasabb dolog vele kapcsolatban szerintem a nyári táboros ügy, ami nagyon nagy részben Thea érdeme.

Mi a véleményed a többiek karaktereiről?

Ruby: Rólam tudni kell azt, hogy hihetetlenül könnyen szeretek meg szereplőket, és azt is, hogy nagyon befolyásol az, hogy a saját karaktereim hogyan viszonyulnak a többihez. Ennek a kettőnek a különös elegye az, hogy bár mindenkit kedvelek a többiek karakterei közül, például Liamet én a nagy többséggel ellentétben akkor kezdtem igazán megszeretni, amikor Robbal beszélgetni kezdett. Spencert meg például az elejétől fogva nagyon szerettem, és gyanítom, hogy azért, mert Kittynek jó barátja. De ha elvonatkoztatok ettől, akkor muszáj kiemelnem Hauser igazgatónőt, aki szerintem hihetetlenül jól végzi a munkáját. Persze, látjuk, hogy morog Ethannel és Mr. Bradley-vel, de ha kicsit mélyebbre ásunk, látjuk, hogy előbbit még mindig nem tette ki, pedig megtehette volna, utóbbit pedig inkább csak terelgetni szeretné. Az igazság az, hogy egy iskolaigazgatónak keménynek kell lennie ahhoz, hogy érvényesülni tudjon – és Hausernek sikerül megugrania ezt.

Thea: A kezdetek óta nagyon szeretek minden karaktert, mind különleges valami miatt. Kitty talán van, akinek ijesztő lehet a szókimondó stílusa miatt, de ő egy igazi badass női karakter, nem totojázik, határozott és céltudatos, mellette pedig helyén van a szíve. Csak éppen ő gondolkodik, mielőtt bármit kimondana. Emiatt úgy tűnhet, nincsenek érzései, de én biztos vagyok benne, hogy nagyon is van neki. Rob egyszerűen cuki. A barátságos stílusával és iróniájával bármelyik szereplővel jól működik, de különösen a testvéreivel szeretek róla olvasni. Szeretem, ahogy piszkálják és védelmezik egymást. Liamben azt szeretem, hogy kritikus és önérzetes. Nem adja olcsón a barátságát, de még a szimpátiáját sem. Pedig igazából vágyna rá, de nehezen képes átengedni bárkit a falakon. Bradley pedig szerintem tökéletesen megtestesíti az életbe kilépő, zöldfülű ifjoncot, aki kevés tapasztalattal, ezzel szemben rengeteg illúzióval rendelkezik. Szeretem, hogy tökéletlen, és nem afféle szuperbölcs a maga 26(?) évével, csupán azért, mert végzett az egyetemen. Az elmélet egy dolog, de a gyakorlatban sok minden másképp működik, és szerintem hozzá hasonlóan sokan végigbukdácsolják első éveiket pályájukon, mielőtt belerázódnának a hivatásukba.

TimMac: Mivel rettentő sokan vannak, nem vennék sorra mindenkit, csak általánosságban írnék róluk. Először is rettentő színes a stáb, amit imádok. Jó olyan karakterek gondolkodásmódjába is belelátni, akik ugyanabban a környezetben élnek, mint az enyéim, mégis más író szemléletét tükrözik. Nem is nagyon tudok olyan karaktert mondani, akivel ne szerepeltetném szívesen a sajátjaimat. Theától Gilért vagyok oda leginkább, Ruby szereplői közül pedig Kitty az, aki a legérdekesebb. Kittyre nem mondanám, hogy úgymond oda vagyok érte, mert tuti nem barátkoznék vele, de annyira nehezen tudom hova tenni őt, és annyira nehezen találok rajta fogást a karaktereimmel is, hogy ő nyűgöz le leginkább. De végigpörgetve fejben az egész stábot, iszonyat nehéz bárkit kiemelni, mindenki érdekes valamiért.

Kiket shippelsz a történetben?

Ruby: Gilt és Morgant. Szeretem a barátságból szerelembe forduló kapcsolatokat, mert ilyenkor van valami különleges az egészben. Ismerik már egymás minden apró hülyeségét, és mégis akarják a másikat. Nem egy hirtelen felindulásról, fellángolásról van szó, hanem lassan alakulnak ki a dolgok, és ennek megvan a varázsa. Lassú víz partot mos – nekem egyébként is ez a filozófiám.

Meeeg Ethant és Clarát. Tudom, tudom, az imént nyomtam le egy nyálas szöveget arról, hogy a lassan kialakuló érzések… de itt meg van valami szikra. Na, nem az a fajta, amitől egymásnak esnek és utálkozás helyett vadul csókolózni kezdenének, de szerintem mindenki érti, mire gondolok. És nem, szerintem egyáltalán nem akarnak csókolózni. Se vadul, se máshogy. Szipp.

Thea: A többiek karakterei között nem alakultak még ki nyilvánvaló pár-alapanyagok, de én például bírnék egy Kitty-Eric párosítást. Eric annak ellenére, hogy gólya, nagyon talpraesett és céltudatos, szóval érettebbnek tűnik a koránál. Kitty-nek pedig szerintem senki nem merne beszólni azért, mert egy fiatalabb sráccal jár.:D

TimMac: Gil és Morgan all the way. Már az első jelenetüktől kezdve shippelem őket, és minden egyes közös jelenetük után még inkább. Remélem Morgan is meglátja majd egyszer, hogy Gil igazából milyen értékes barát.

Melyik karakterek közötti kapcsolatok a kedvenceid?

Ruby: Szeretem olvasni Mr. Bradley és Hauser igazgatónő jeleneteit, talán azért is, mert az oktatás témájában két különböző nézőpont szokott ilyenkor ütközni. Ha pedig már ütközéseknél tartunk, nagyon élveztem például Liam és Kitty közös jeleneteit is, amikor érezhetően nem összebarátkoztak a karakterek, nem is értettek egyet, de attól még beszélgettek tovább. És bár ezzel hazabeszélek, én nagyon élvezem írni Kitty és Adrian konfliktusát is. Adrian az, akit szerintem ti, olvasók, nem igazán kedveltek, de én nagyon szeretem őt. Meg aztán náluk az adok-kapok elég kölcsönös, itt nem lehet mondani, hogy valamelyikük ne venné ki a részét a másik szenvesztéséből.

Talán most úgy tűnik, hogy a kevésbé harmonikus kapcsolatok a kedvenceim, pedig egyébként nem! Nagyon-nagyon szeretem például írni Rob és Kitty barátságát, mert bár ők régebben nem álltak egymáshoz annyira közel, látszik a kapcsolatukon a gyerekkorukra visszanyúló ismeretség, mert tudják egymást a helyén kezelni. Meg szeretem Springeréket is írni.

Thea: Ilyen nagyon sok van szerencsére. A Rob-Kitty baráti jeleneteket jó olvasni, mert már régen ismerik egymást, nem felületes a kapcsolatuk, valamint mindkettőnek egyedi stílusa van. Kitty kissé nyers, Rob pedig vicces. Jó a kémiájuk. A Clara-Ethan párost is szeretem, mert hatalmas indulatok tudnak elszabadulni, amikor találkoznak. Szerintem mindkettőnek igaza van valahol, amitől csak még kibékíthetetlenebb közöttük az ellentét. Harmadiknak talán a Liam-Kitty páros említeném, mert imádom, ahogy Liam utálja Kitty-t. Remélem, még sokáig így marad, mert szerintem szórakoztató olvasni.:)

TimMac: Bradleyt imádom szerepeltetni Ethannel. Imádom, ahogy próbálja megfejteni, feltörni a fiút, mint egy kódot. Szerintem közelebb áll a szívéhez a fiú, mint a legtöbb diák, még akkor is, ha néha szigorú vele.

Trevor Hauserrel is zseniális, mivel a többnyire magabiztos férfi, aki mindig tudja, mit mondjon, a dirihez belépve úgy viselkedik, mintha kirántották volna a lába alól a szőnyeget, Hauser pedig ott csap le, ahol nem szégyelli.

Spencerre eredetileg Kittyt mondtam volna, de aztán jött Rose, és wow, az a lány nagyon ki tudja hozni a sodrából, ami szerintem nagyon vicces. Fogalma sincs, Rose mit tudhat róla, de védi minden egyes pontját, nehogy betaláljon.

Liamnek Rob volt egy nagyon pozitív csalódás. Imádtam az első közösen bénázós jelenetüket, meg az összes többit azóta is. Nagyon aranyosak együtt, és szerintem mindketten tudnak olyat nyújtani a másiknak, ami az előnyére válhat.

A többiek karakterei közül egyrészt a Morgan-Gil párost imádom, újabban az Ethan és a nagymamája közötti kapcsolat is közel került a szívemhez. Imádom a Kitty-Adrian konfliktusokat is, Robnak pedig a családi jelenetei szerintem a legjobbak.

Mennyire tudsz azonosulni a karaktereiddel, mennyire értesz velük egyet?

Ruby: Teljesen egyikükkel sem tudok azonosulni. Mindannyiukban van valami belőlem, és mégis teljesen mások, önálló véleménnyel és gondolkodásmóddal. Kitty például egészen más személyiség, mint én, Robnak pedig sokkal jobb a humora, mint nekem. Én egyébként leginkább Ginára hasonlítok, aki ügyesen megbújik a háttérben, és csak onnan figyeli az eseményeket.

Thea: Nyilván valamennyire a bőrükbe kell bújnom ahhoz, hogy írjam őket, de nem vagyok túl hasonló hozzájuk. Mindketten lobbanékonyak, hirtelen döntések vezérlik őket, és sokszor megbánják, amit tesznek. Beleugranak olyan helyzetekbe is, amibe nem kellene. Ezzel szemben engem inkább túlzott óvatosság és megfontoltság jellemez, szóval meglehet, hogy épp elnyomott, érzelmek vezérelte oldalamat élem ki az írásban.:) A döntéseikkel sem mondhatnám, hogy túlzottan egyetértenék, hiszen én náluk bölcsebb vagyok.;)

TimMac: Mindegyikükkel tudok azonosulni egy bizonyos szintig, hiszen mindannyian belőlem táplálkoznak. Liamen keresztül valamennyire sikerült magam előtt is megfogalmaznom ezt az egész hadarásos frusztrációt, ami szerintem emberileg előnyömre vált. Bár még nem sok szó esett Liam családjáról, a háttérben mi már eléggé kitárgyaltuk, és én azzal nem annyira tudok azonosulni, viszont Liam karakteréhez nagyon passzol a téma, remélem, majd elnyeri az olvasók tetszését.

Trevor karakterén keresztül kiélhetem az irodalmi fanatizmusomat, és sokszor kerülök Bradley állapotba, mikor őt írom. Nála érzem leginkább azt, hogy sikerül belebújnom a bőrébe, olyan emelkedett eszmefuttatásokat sikerül néha kipréselnem magamból. Sokszor volt már, hogy kiértékeltük a jelenet megírása után Bradley gondolatmenetét, és néha egyetértek a többiekkel, hogy nem feltétlen van igaza, ilyen módon tehát nem mindig azonosulok azzal, amiket Bradley az idealizmusától vezérelve mond.

Hogyan jönnél ki a karaktereiddel?

Ruby: Kittyvel nem jól, ő az a személyiség, aki az én lelkivilágomhoz kicsit túl nyers. Nem hiszem, hogy zavarnám őt vagy én haragudnék rá, de nem lenne nekem szimpatikus, és azt hiszem, félnék tőle. Pedig tudom ám, hogy ő senkinek nem akar rosszat, és nagyon tud szeretni. De na.

Robbal szerintem egészen jól kijönnék, és Clarával is.

Thea: Morgannel talán megtalálnám a közös hangot, hiszen neki nagy szíve van, csak az emberekkel való kapcsolatain lenne még mit csiszolni. Nekem szimpatikus lenne, hogy olyan nagyon törődik a testvéreivel. Ethan ezzel szemben túl problémás lenne, mert nagyon hajlamos vagyok magamra venni mások baját. Az ő gondjai már olyan jellegűek, hogy hiába a jószándék, vagy akár szakszerű segítség, saját magának kell rájönnie, hogyan lendülhetne át a hullámvölgyeken. A mentalitásán kellene változtatnia. Ez nagyon nehéz, és valószínűleg belefáradnék abba, hogy próbálok segíteni neki, de nem megy.

TimMac: Bradleyvel szerintem csípnénk egymást. Szerettem az ilyen lelkes tanárokat, és szerettem jóban is lenni velük, így vele biztos jókat tudnék beszélgetni. Spencerrel azt érzem, hogy könnyű kijönni, ő ilyen majdhogynem univerzális karakter, épp ezért jó, hogy lett egy Rose-unk, aki végre ellenlábasa lehet. Liam pedig pont Spencer fordítottja, hiába nyitnék felé, szerintem ő nem szívesen barátkozna velem, mivel sok esetben nem vagyok olyan türelmes, mint Spencer.

Melyik karakteredet szereted legjobban írni?

Ruby: Mindegyiküket, de azok a jelenetek a legjobbak, amikor a többiek karaktereivel együtt szerepelnek. Így például nagyon élvezem az írókörös jeleneteket. Ethan és Clara találkozásait mindig izgatottan várom, meg aztán itt van Rose is, akit írni egyenesen felpezsdítő.

Thea: Mindet szeretem. Ha csak egyet választhatok, akkor Hauser, mert szeretem a kemény, de következetes, elhivatott karaktereket. Ráadásul jól megkavarhatom vele a többi szereplő kártyáit.:)

TimMac: Ez az egyik legnehezebb kérdés… Bár a többiekkel ellentétben szerencsére nekem azért elég szűk a választási lehetőségek köre. Liamet a beszédhibája miatt imádom írni. Mindig félhangosan hadarok, és próbálom leírni utána úgy a szót, amivel eléggé el tudok szórakozni. Nála az is érdekes, mikor milyen hosszúságú szavakat használok, mert a rövidebbeket ugye nem annyira hadarja el, viszont sokszor szándékosan keresek olyat, amit nem tud kimondani. Ilyen volt a virslis táska is.

Bradleyt azért szeretem írni, mert olyankor tényleg azt érzem, hogy sikerül a bőrébe bújnom, és egy-egy Hauserrel való veszekedés pl. engem is szinte mindig lefáraszt érzelmileg, ami annak a jele, hogy azonosulni tudok vele és a céljaival, amit eddig nem sok karakteremnél éltem át, így maga az élmény az, ami miatt imádok vele dolgozni.

Melyik szereplővel szereted/szeretnéd szerepeltetni a karaktereidet?

Ruby: Mindenkit mindenkivel. De talán a már elhangzottak (Liam-Kitty, Ethan-Springerék) mellett megnézném, mit kezdenének a karaktereim Morgannel, vele annyira sok kapcsolatuk még nincs. Angelát pedig gyakorlatilag megint csak mindenkivel szeretném kicsit összehozni, mert az az érzésem, hogy mindenkinek jól jönne egy kicsi az olaszos derűjéből. Vagy a tanácsaiból.

Thea: Nagy szívfájdalmam, hogy egyelőre kevés közös jelenetem van Ruby és Tim karaktereivel, de hát az enyémek alapból kívülállók, nehezen vegyíthetők baráti klikkekbe. Morgan viszont tuti jól kijönne Robbal, ha alkalmuk lenne elmélyíteni a kapcsolatukat, Ethant pedig nagyon szeretem Clarával és Bradley-vel szerepeltetni.

TimMac: Igazából pont a napokban állapítottam meg, hogy bárkit bárkivel összeeresztve egy egész regényt meg lehetne írni csak kettejükről. Ilyen az, amikor a szereplőink tényleg élnek. Ha pedig konkrétumot kell mondanom, akkor Liamet eddig Kittyvel élveztem leginkább közösen. Spencer most egyértelműen Rose-zal a legjobb, Bradleyt pedig most épp a baráti körével szeretem leginkább szerepeltetni, amire próbálok is minél több jelenetet rászánni, hogy kicsit jobban kibonthassam az Emily témát.

Mennyire tartod jó kinézetűnek a karaktereidet?

Ruby: Rose szerintem nagyon szép, de a többieket én inkább átlagosnak képzelem – és igyekeztem ilyenre megalkotni őket. Illetve szerintem Gina is csinosra sikerült, de ez már Matt érdeme, mert őt Matt simsesítette meg.

Thea: Morgant nem szerettem volna túl szépre alkotni, és szerintem ő tényleg inkább egyedire sikerült, mint vonzóra. Ethan ezzel szemben talán azért nem lett csúnya. Vele az volt a célom, hogy olyan karaktert alkossak, aki számára alapvetően nem okozna gondot az ismerkedés, de olyan belső tulajdonságai legyenek, ami miatt saját maga áll a saját boldogulása útjába. A többiek közül pedig Tylerre vagyok büszke, akinek szerintem igen tenyérbemászó arcot sikerült összeraknom.

TimMac: Spencer és Trevor esetében félig-meddig célkitűzésem volt, hogy jól nézzenek ki. Bradleynél szerintem ez egészen jól is sikerült. Ő átesett már egy változtatáson, az első verziónak lenyalt haja volt, meg talán az arcán is módosítottam közben. Liamnél nem volt szándékom helyes figurát alkotni, de a visszajelzések alapján ő is jól sikerült, szóval elfogadom a többség véleményét, és őt is jól kinézőnek titulálom. Bradley baráti köréből kinézetre egyértelműen Jared a kedvencem, neki nagyon karakteresre sikerült a megjelenése, ami Matt érdeme – én hozzájuk csak leírást adtam, ami alapján ő készítette el őket, amit itt is szeretnék újfent megköszönni neki.

Melyik volt az eddigi kedvenc jeleneted?

Ruby: Ezen nagyon sokat gondolkoztam, de nem tudok kiemelni egyetlen jelenetet, mert nagyon sok szépet vagy épp ütőset vonultat fel a történet. Például tetszett nagyon az úszóverseny, Ethan otthoni jelenetei, Morgan és Gil beszélgetései vagy épp az, amikor Rob és Toby találkoztak. Vagy az, amikor Tyler rájött, hogy Cam hazudott nekik. Lehet, hogy én vagyok a kisebbség, de én tényleg sajnáltam Tylert.

Thea: Hűha. Az egyik kedvencem az volt, amikor Hauser átveszi az irodalomórát Bradley-től – nem spoilerezek, de én még mindig röhögök rajta.:D A sajátok közül pedig talán Clara és Ethan első találkozása.

TimMac: Az írókörös jeleneteket szeretem nagyon, azok közül is talán azt leginkább, mikor Ethan és Bradley összeveszik egymással. Egyébként itt is sok mást említhetnék még, minden jelenet más-más miatt áll közel a szívemhez.

Ha újrakezdhetnéd, mit csinálnál másként?

Ruby: Rose hamarabb színre lépett volna. Theóval együtt, mert ők párban járnak.

Thea: Túl sok mindent nem változtatnék, de talán az események kicsit más sorrendben követnék egymást, hogy ne vesszenek egyes részletek a feledésbe, mire aktuálissá válnak. Továbbá több olyan kapcsolódási pontot keresnék, ami miatt együtt szerepeltethetem a karaktereket a többiekével, mert amilyen kis esetlenek, még a végén az egész Tintavér alatt elszigeteltek maradnak. Ezen kívül az idő még, ami zavaró tényező, néha nem tudok annyi időt szánni egy-egy epizódra, amennyit szeretnék, és nem vagyok elégedett a minőségükkel.

TimMac: Mindegyik karakteremnél volt valami kis jellemet formáló dolog, ami út közben került bele, ezeket adnám hozzá a személyiségükhöz még a történet kezdete előtt, hogy még kiforrottabbak lehessenek. Példának okáért Liam az első pár szereplésénél még nem hadart, oda mondjuk lehetne egy-két elharapott szót becsempészni.

Ha a Brightwoodba járnál, szerinted hol foglalnál helyet a „táplálékláncban”? Milyen klubba járnál? Kapcsolatba kerülnél a főbb szereplőkkel?

Ruby: Valószínűleg valahol ott, ahol Morgan. Engem sosem szerettek igazán az iskolatársaim, szóval… de na, Morgannel például szívesen összebarátkoznék! Írókörbe járnék például szívesen, meg olaszra is, mert az olasz közel áll a szívemhez. 🙂 Lehet, hogy az újságírásba is belekóstolnék, azt ugyanis nagyon szerettem, amikor gimis voltam.

Thea: Nem túl előkelő helyen, az biztos. Valószínűleg nem sokan tudnák, ki vagyok. Sok klubbal szemeznék, de a legtöbbe nem mernék belépni, mert úgy is bénának érezném magam hozzá. Valószínűleg a gamer klubhoz csatlakoznék, vagy ha oda nem kerülök be, akkor irány a botanikus kör…:’D Nagy álmom viszont az újságírás lenne, de nem mernék belevágni – főleg, ameddig Kitty és Adrian is ott van az újságnál.

TimMac: Elég veszélyes a terep, szóval szerintem gimis élményeim alapján valahova az aljára sorolnám magam. Valahol Liammel és Robbal egy szintre.

Írókörre egyértelműen, talán a tudományos körben is ott lennék, ezen kívül a főzőkörre lennék kíváncsi, de gáznak tartanám, így nem mernék jelentkezni.

Mivel az írókörre járnék, így elkerülhetetlen lenne, hogy találkozzak velük, de nem tudom, mennyire próbálnék velük ismerkedni. Mondjuk így, hogy nincs kifejezett klikk, vagy baráti kör az írókörön belül, talán nekiállnék „becserkészni” néhány magányos tagot.

Milyen jelentősége van a történetben az Írókörnek, és miért került a történetbe? Miben mások ezek a jelenetek, mint a többi?

Ruby: Az Írókör nagyon fontos része a történetnek, mert az az a pont, ahol összefutnak a szálak. Ez az, ami közös bennük, még akkor is, ha egyiküknek sem ekörül forog az élete. Ez köti össze őket – akármennyire fintorog is Ethan meg Rob egymásra. Az írókör ezen kívül olyan témákat és feladatokat vonultat fel, amelyekről érdemes beszélni, és amelyek szerintem a kezdő írók számára is jó gyakorlatok lehetnek. Ezeket a jeleneteket azért más egy kicsit írni, mert ez azon ritka részek egyike, amikor mindhárman együtt írunk, ezt kicsit nehezebb megszervezni és kivitelezni, de ettől még izgalmasabb is!

Thea: Az Írókört azért tartottuk fontosnak, hogy valamivel jelezzük, az írás közel áll mindünk szívéhez, és az oldal profiljának is szerves részét képezi. Nem állítom, hogy a kezdő írók túl sokat profitálnak abból, ha követik az Írókör tantervét, de azért talán ad pár jópofa ötletet. Egyszer talán eljutunk odáig, hogy lesznek olyan írók, akik élesben is ki szeretnék próbálni a feladatokat. Addig is viszont egy jó kis gyűjtőtégely a történetben, ahol mindenféle alak megfordul, sokféle viszonyulással az íráshoz.

TimMac: Számomra eredetileg ebből indult ki a történet, ez a sztori magja, a kapcsolódási pont a karakterek között. Aztán a tervezgetések során kicsit eltávolodtunk tőle, amit részben sajnálok, másrészt viszont jót is tett a történetnek, mert így tényleg eléggé karakterközpontú tud lenni. Ezek a jelenetek számomra mindig kihívást jelentenek, mert Bradley karakterét irányítva úgy érzem, nekem kell vezetnem ezeket a jeleneteket, még akkor is, ha nem Bradley a nézőpont karakter épp. Valamennyire nekem is készülnöm kell ezekre, kitalálni hogy miket kéne érintenie a foglalkozásnak. Ami szintén nehézséget jelent, hogy az általánosan megállapított oldalszámot itt lehetetlen betartani, mivel ugrásszerűen több karakter szerepel, így megugrik a megszólalások száma is, ami terjedelmi növekedést is jelent. Sokszor érzem azt, hogy egy huszárvágással véget kell vetnünk, pedig még bőven lett volna miről írni, de nem akarunk kitolni Mattel, hogy tíz oldalakat kelljen leforgatnia.

A legtöbb író beletesz egy darabot saját magából is a karaktereibe. Te melyik karakteredbe melyik tulajdonságaidat ültetted át?

Ruby: Legalább olyan ügyesen tudok pánikba esni, mint Rob; úgy szeretem és úgy aggódom a testvéreimért, mint Clara; olyan kétségbeesetten próbálom egyben tartani néha a kártyavárat, mint Adrian; őszinte vagyok, mint Kitty (csak kevésbé nyers), és jót akarok mindenkinek, mint Gina. Ja, és diplomám van olaszból, mint Angelának!

Thea: Persze nekem is vannak ilyen „darabkáim” elrejtve a karaktereimben. Morgan örökölte a testvérei feletti anyáskodást, és a rossz kapcsolatteremtő képességet. Ethanbe is szorult némi védelmezés, hatalmas adag makacsság, plusz „de képes vagyok rá egyedül is” mentalitás belőlem.

TimMac: Liam a hadarásomat és a gimis korom beli zárkózottságot örökölte, Spencernek a túlvállalást adományoztam, így ők ketten nem igazán mondhatók szerencsésnek ilyen szempontból. Van egy kis filozofálgatós énem is, amiből egyértelműen merítettem Bradley megalkotásakor.

 

Kérdések a karakterekről

 

Milyen volt Rob társasága a volt sulijában?

Ruby: Átlagos. Sosem volt az a társaság közepe típus, de volt néhány srác, akikkel együtt lógott a szünetekben, eljárt moziba meg ilyenek. Toby azért volt ennél közelebbi barátja, mert vele kicsi kora óta összejárt a szüleik miatt.

Ha nincs Kitty, hogy bevezesse őt a Brightwoodba, mihez kezdett volna? Hogyan próbált volna barátokat szerezni, vagy milyen törekvései lettek volna, hogy beilleszkedjen?

Ruby: Ha nincs Kitty, Rob valószínűleg az első napján csendben állt volna a suli közepén eltévedve, és motyogta volna maga elé, hogy segítség!, aztán várta volna a halált. Na jó, a viccet félretéve valószínűleg csak simán elbeszélgetett volna az emberekkel, akikkel közös órái vannak, mint ahogyan azt teszi is, amikor épp nincs Kittyvel. Vagy hé, az se rossz megoldás, hogy pánikrohamot kap a folyosón, és hátha ráharap valaki! Ja, hogy az már volt…

Sosem gondolt még rá, hogy az anyja munkája miatt problémái akadhatnak?

Ruby: Amíg Ethan rá nem támadt a semmiből, eszébe sem jutott. Azóta viszont annál többször jelennek meg lelki szemei előtt az anyja által elítéltek mindenféle dühödt hozzátartozói…

Eszébe jutott más forgatókönyv is, amikor Clara először bement a suliba helyrerakni Ethant? Mi volt az első benyomása? Sosem félt tőle?

Ruby: Gondolt arra, hogy ha nincs szerencséje, akkor őt is megveri az az arctalan valaki, akire számított. Amikor viszont arcot is kapott az illető, és Clara rájött, hogy őt Ethan nem fogja bántani, akkor egyrészt kicsit megkönnyebbült, Ethan pedig nőtt egy hangyányit a szemében, másrészt viszont jobban neki mert menni. Szóval látatlanban azért parázott tőle nyilván, de ha fenyegetőbb lett volna, nem mert volna ennyire határozottan fellépni ellene.

Kitty mindig ilyen magabiztos volt, vagy voltak nagyon nagy pofára esései, vagy van olyan, ami nagyon ki tudja hozni a sodrából?

Ruby: Szerintem Kitty mindig magabiztos volt. Viszont nincsen olyan ember, akinek ne lettek volna már csalódásai az életben, ilyennel ő is találkozott már. Olyan pofont viszont még nem kapott az élettől, ami komolyabban megrengette volna a világát. Nem beképzelt, nem magát tartja túl sokra egyébként, csak a végletekig őszinte, és időnként elmondja a véleményét olyan helyzetekben is, amikor nem kellene. Például Adriannek. Vagy Adrianről. Aki egyébként ki tudja hozni a sodrából. Eléggé. Nagyon.

Mi ríkatná meg?

Ruby: Igazából sok minden. Kitty nem az a jégkirálynő típus, aki soha egy könnycseppet se hajlandó ejteni, pláne nem mások előtt. Azt gondolom, hogy amilyen őszintén megmondja a véleményét, időnként olyan őszintén tud sírni is. Néha hülyeségeken, néha komoly dolgokon – például ha csúnyán összeszólalkoznak az anyukájával.

Hogyan kezeli, hogy sokan félreismerik őt a határozott fellépése miatt, és nem kedvelik? Olyanok is, akikkel esetleg tudja, hogy ha ismernék a motivációit, egészen mást gondolnának róla?

Ruby: Kitty, mint a legtöbben, szereti, ha az emberek kedvelik. De mivel megvannak körülötte azok az emberek, akik értik és szeretik őt, úgy érzi, hogy nem kell magyarázkodnia senkinek, aki nem kéri számon szemtől szemben.

Szeretett volna valaha testvért?

Ruby: Igen, egy kicsit. De aztán megelégedett egy macskával. Bár a macska valószínűleg örült volna, ha Frank apuci mást talál meg a dögönyözési szándékával.

Mennyire tartja Morgan saját magát jó partinak?

Thea: Morgan önbizalma nagyon kevés, nem tartja magát szépnek, okosnak, vagy bárminek, ami a fiúknak bejöhet. Épp ezért nem is járt még senkivel, mert kivonta magát a „piacról”. A gimiben ha akadt is olyan srác, akinek szimpatikus lett volna, nem vette észre, a kezdeményezés pedig nem az ő stílusa. Az, hogy Wesszel mégis megtette, inkább meggondolatlanság volt, mint megfontolt döntés. Ha Wes nem válaszolt volna, Morgant élete végéig kísértette volna a szégyen, amiért így rányomult a férfira.

Milyen volt Morgan néhány évvel korábban, milyen volt a jelleme, hogyan hordta a haját? Mindig csak Gillel barátkozott? Akkor is ilyen volt a kapcsolata a családtagjaival?

Thea: Morgan 10 éves koráig olyan volt, mint bármelyik másik kislány. Cserfes, eleven, copfos, rózsaszín ruhácskás. Éjjel-nappal ölték egymást Lennie-vel, és próbáltak „kedvenc” gyerekké válni, majd összekovácsolta őket Linus érkezése, mint közös ellenség – a kisfiú ugyanis beteges volt, és elrabolta előlük a szülők figyelme javarészét. Ekkoriban még olyanok voltak, mint egy átlagos család, sok-sok testvérharccal. Az apja eltűnése után viszont olyan helyzettel kellett szembesülnie, amivel egy felnőtt sem feltétlen tud megbirkózni. Saját magát hibáztatta, visszahúzódóvá és túlérzékennyé vált, kortársaitól pedig eltávolodott. Mivel anyjuk is szinte teljesen eltűnt a családból, hogy többet tudjon dolgozni, ő vált pótanyjává a kicsiknek. Szoros kapcsolat alakult ki a testvérek között. Az eltűnés előtt Morgannek volt pár játszótársa, de semmi túl szoros, hiszen neki mindig ott volt Lennie, akivel játszhatott. Csak két év volt közöttük a különbség, így nagyjából együtt nőttek fel, ráadásul őt mindig meg tudta verni minden játékban. Gil ötödikben érkezett a városba, mint új fiú. Miután egy osztályba kerültek, hamar egymásra találtak, főleg, mert Gil is hordozott Morganéhoz hasonló terheket a családjáról. Mivel mindketten elég zárkózottak, sosem volt szükségük más barátra egymáson kívül.

Mikor kezdett el Gil többet gondolni Morganről?

Thea: Gimi 9.-ben Gil járt egy Shay nevű lánnyal. Nem volt hosszú kapcsolat, mert Shay folyton féltékeny volt Morgannel való barátságára, Gilnek pedig nem tetszett, amiért barátnője nem bízik benne, és meg akarja szabni, kivel barátkozhat. Ekkor még nem tudatosult benne, hogy ami közte és Morgan között van, talán bensőségesebb egy szimpla barátságnál. Tudat alatt ő már ekkor is a barátzónába tengette napjait. A valóságra akkor ébredt rá, mikor Shay 10.-ben bocsánatot kért tőle, és újra akarta kezdeni a kapcsolatukat. Gil rájött, hogy neki egy lány sem fontosabb Morgannél. Ő azonban folyton más fiúkba volt szerelmes, így neki nem igazán volt alkalma lépni, és egyébként sem érezte úgy, hogy lenne bármi esélye. Pechére úgy tűnik, Wes felbukkanásával el is szalasztotta a lehetőséget, hogy ők ketten egy pár legyenek.

Volt olyan időszak Ethan életében, mikor még nem voltak ilyen problémái, amikor még nem lázadt?

Thea: Persze. Az ő drámája éppen az, hogy egykor minden rendben volt otthon, de ez széthullott, és nem maradt semmi. Persze a válás nem törvényszerű, hogy ennyire megviseljen valakit, de náluk évekig húzódott a háborúskodás, és nagyon elszabadultak az indulatok. A kis Ethan ekkoriban vált sérülékennyé és dühössé mindenkire. Mindkét szülőjét szerette, és nem akart állást foglalni közöttük, de nagyon apás volt, ami miatt önkéntelenül is hozzá húzott. Anyja alkoholizmusa és szeretetlensége, valamint az apja drogbotránya pedig azzá az emberré tette, akinek ma ismerhetjük.

Mindig ennyire elhatárolódott a szerelemtől és a lányoktól, vagy kisebb korában volt első crush az életében?

Thea: Gyerekként még nyitottabb volt, és bizony, volt az életében első crush:) De mivel erre a történetben is kitérek majd, egyelőre cipzárt húzok a számra.

Mennyire volt nehéz Liamnek beilleszkednie a kollégista életbe? Nem igényelne ennél kicsit nagyobb személyes teret?

TimMac: Hát végülis nem nagyon volt más választása, és bár még adódnak nehézségei, szerintem már egészen megszokta a dolgot. Russellel azért egész jó dolga van személyes tér tekintetében, mert a fiú eljárós, szóval nem sokszor zavarja Liamet jelenlétével. Ha pedig Liam félre tud vonulni és senki nem piszkálja, az neki már bőven elég személyes tér.

Próbált valaha tenni valamit a hadarás ellen?

TimMac: Fiatalabb korában mindig szekálták ezzel, hogy mennie kéne logopédushoz, így most már gáznak érzi, ha elmenne, pedig objektíven nézve ő is belátja, hogy erre lenne szüksége.

Voltak valaha barátai? Hogyan és kikkel töltötte a gyerekkorát?

TimMac: Sosem volt kifejezetten társasági ember, hamar megtanult jól ellenni magában is. A szülei elég elfoglaltak, így a nagyszülei gondjára volt bízva kiskorában, és az unokatestvéreivel együtt nőtt fel, akik mindig ott voltak neki, így nem alakultak ki egészséges baráti kapcsolatai mikor iskolába került. Aztán mikor elválasztották őt unokatestvéreitől, magában maradt, amihez egy idő után hozzászokott.

Miért kezdett blogolni? Fűződik hozzá valamilyen háttérsztori?

TimMac: Megelégelte, hogy senkinek nem tudja elmondani a gondolatait a hadarás miatt, és rájött, hogy írásban tudja leginkább kiküszöbölni ezt a problémát. Így azokat a gondolatokat, amiket nem tudott szóban megosztani másokkal, leírta, majd a serdülőkorral érkező végtelen igazságérzettől vezérelve úgy döntött, hogy megosztja a gondolatait a világgal, mert azok igencsak értékesek, így jutott el a mostani blogolós formához.

Bradley első látásra nagyon lelkes pályakezdő tanárnak tűnt, de most úgy látszik, mintha egyre több lenne a csalódás az életében – és a múltjában. Nehéz neki az iskola és a magánélet között egyensúlyt találnia?

TimMac: Tényleg lelkes pályakezdő tanár, akinek voltak traumái a múltban, amikről egészen eddig nem beszélt, viszont az idő, amíg magában tartotta ezeket, nem vált előnyére. Igyekszik különválasztani a munkát a magánéletétől, de nem kizárt, hogy a történet során eljut olyan lelki állapotba is, mikor már ez kihat tanári szereplésére is. De valószínűleg akkor inkább szabadságot fog kérni, hogy rendbe szedhesse magát.

Szeretne valaha saját gyerekeket? A pedagógusok gyakran a tanítványoknak szentelik az életüket.

TimMac: Nem veti el ezt a gondolatot, viszont ő úgy van vele, hogy mindent szépen sorjában. Először tehát barátnőt szeretne, olyat, akivel el tudja képzelni az életet közösen, majd eljutnak apró lépésekkel odáig, hogy talán szóba jöhet a baba is. Viszont egyelőre már a barátnő témánál elvérzik a dolog, így a gyerek téma is eléggé odébb van még.

Milyen iskolaigazgató lenne belőle? Mit csinálna másképp, mint Hauser?

TimMac: Csapnivaló. Hausernek igazat adok abban, hogy a tapasztalatot nem lehet lelkesedéssel pótolni, ráadásul Bradley még tanárként is pályakezdő, nem sok esélyt látok rá, hogy igazgató legyen belőle. Ha viszont egyszer mégis valami elmebeteg kinevezné, biztos lazábbra venné a figurát, mint Hauser, aztán lépésről lépésre eljutna a felismerésig, hogy kevesebb fegyelemmel nem lehet dolgozni, mint amennyivel Hauser tette, szóval a végén valószínűleg hasonlóan csinálná, mint a nő.

Spencer elég népszerű, úgy látni, hogy kevés kivételtől eltekintve mindenki kedveli – vannak szorosabb barátságai is, vagy inkább mindenkivel csak jóban van?

TimMac: Nem mondanám, hogy mindenkivel jóban van, inkább csak nem előítéletes senkivel szemben, és ha nyitnak felé, nem zárkózik el semmitől. Egyébként szerintem inkább a szorosabb barátságok jellemzik. Nem tudom, ki mennyire ért ezzel egyet, de pl. Kittyt közeli barátjának érzem, és Liam is egészen közel áll a szívéhez.

Akit sokan szeretnek, annak nyilván irigyei is vannak. Neki is akadnak ellenlábasai?

TimMac: Szerintem elég, ha annyit mondok: Rose. Én tényleg örülök az ő megjelenésének, Spencer túl tökéletes lenne, ha mindenki imádná őt, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is lesz olyan, aki nem ért egyet a döntéseivel.


Kérdések Matthez

A Tintavér illusztrátorához

 

Melyik a kedvenc forgatási helyszíned, ami eddig szerepelt?

Matt: Nem csodálkoznék magamon, ha kinti jelenetet mondanék, hiszen imádom a természetet. Olyan döntés áll előttem, mint amikor megkérdezték a kollégáim, milyen szériával forgatnék legszívesebben, és mai napig nem bántam meg, hogy a Sims 4 mellett döntöttem, mert egyszerűen csodálatosak a tájak, arról nem is beszélve, hogy a különböző évszakok mutatóssá varázsolták a környezetet. Természetesen van választék az épületeken belüli szobákból is.

 Hogyan születnek a helyszínek, letöltéssel vagy építéssel?

Matt: Mivel a történet főtémája a gimnázium volt, ezt TimMac hetekig építette. Igen, egytől-egyig a hatalmas gimnázium az ő nevéhez fűződik, és minden szükséges és kedvcsináló szobát ő alakított ki: tanterem, számítógépterem, írókör, újságkészítő szoba, igazgatói szoba, gamer klub, botanikus hely, előadóterem, mosdó és még sorolhatnám. Még egy érdekesség, hogy mindez egyedi tartalom nélkül lett elkészítve az eddigi megjelent kiegészítőkkel. Sokszor kikérte a véleményünket egy-egy helyről, és kérdezte is tőlünk, hogy milyen kívánságunkat teljesítheti még. Úgymond elméletben közösen alkottuk a gimnázium tervrajzát, amit TimMac megvalósított. Meg voltunk elégedve vele, és nemcsak forgatás, hanem az írás terén is ki tudtuk használni a különböző helyiséget. Az előző kérdésre válaszolva, nem tudnék kiválasztani olyan helyet, ami a kedvencem lenne. Mindegyiket nagyon szeretem.

Nem egy tipikus gimis történet, ahol négy fal között szerepelnek a diákok, betekintést nyerhetünk egy-egy szereplő életébe, és láthatjuk a szép házaikat. A Springer család megengedhette magának, hogy Ruby felépítse a házukat a legjobb fekvésben, ahol a vitorlások lavíroznak mellette a folyón.

Vannak olyan házak, amiket – idő hiányában vagy az író meg akarta kímélni magát a sok munkától – a készítőktől kölcsönöztünk, mint például Morgan vagy éppen Ethan otthonát. Az utóbbi érintetlen maradt, kivéve Ethan szobája, mert azt akartuk elérni, hogy magát a szobát határozza meg Ethan stílusa.

Ezen kívül felépült TimMac keze által a kollégium, ahol Liam, Russel, Gil, Lennie, Morgan és még több diák lakik. Spencer jelenetében feltűnt az uszoda, amit szintén ő épített.

Előfordul, hogy az írás úgy adódik, hogy a meglévő szobában át kell rendeznem a tárgyakat, vagy amikor Bradley elmegy barátjához, Jared munkahelyéhez a 48. részben, amivel ihletet adtam TimMacnek az íráshoz. Amivel sikerült bajba rántanom magam, mivel eredetileg keresni akartam egy egyedi házat és kiderült, hogy nem létezik olyan, így felépítettem az első épületet ennek a résznek, amire büszke voltam.

Van valamilyen vicces történeted a forgatásról?

Matt: Legelső részben, amikor Ethan megtudott egy titkot Tylertől, és kénytelen voltam utasítani őt, hogy megverje Robot, és a nem várt pillanat után Rob kiütötte Ethant. Szegény Ethan már Mortified hangulatot kapott, vagyis megalázva érezte magát a tömeg előtt. Csak harmadik verekedés után sikerült megfordítani a nyertest. 😀

Abban a részben, amikor Ethannak el kellett játszania a Rómeó és Júlia történetet Jennával a színjátszó körben, már sokadik rész után kiismertem a különböző interakciók animációját. Néhány kóddal próbáltam megríkatni Jennát, hogy el tudjak kapni két fontos animációt, csak a gond az, hogy nem jött elő a sírás interakció. Ha más megoldás nincs, gondoltam egy drasztikus megoldásra, és a suliban tartózkodó szereplők közül az egyiket megöltem, hogy mindenki kapjon egy gyászos hangulatot. Sikerült, kivéve Jenna esetében… Hihetetlen, hogy ennyire alkalmatlan a szerepre, még hogy Júlia legyen? 😀

Egy jelenet végéhez szükségem volt még egy képre, és mindjárt vége volt a forgatásnak, de a szereplők úgy döntöttek, hogy tönkreteszi a munkámat, mert átöltöztek a téli ruházatukba, és kimentek nézni az első havat, pedig valójában ősz volt. Nem sokkal később szakadt az eső, és olyan hatalmas villám volt, hogy máris befelé menekültek. Így ni! 😀

A Springer család vendégekkel meglepetés bulit rendezett Margaretnek (Robert anyja) a konyha és nappali közös helyiségében. A forgatás szünetében John szabad akaratával (Robert apja) úgy döntött, hogy leül pihenni és nem várt alkalmat kapott Franktől. Igen, jól látjátok, és az arcuk alapján olyan, mintha belekényszerültek volna a szerepükbe, és meg kellett tenniük az adott cselekvést.

Ethannek a kémialaborban kísérletet kellett elvégeznie a tanár elmondása szerint, de nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és kormot kell adnom rá. Úgy döntöttem, hogy kóddal rá irányítom a villámcsapást, és a tanára megijedt, majd kimenekült a szertárból.

Nem kimondottan vicces, de ha minél több szék van egy szobában, annál jobban kínoznak engem a simek. Állva kellett beszélgetniük, és a 4. széria újdonságának köszönhetően eszmecsere közben automatikusan leültek random székre, és igyekeztem gyorsan kilőni ezt a cselekvést és helyreállítottam, ahova kellett állniuk. Ám, ezalatt jobbnál jobb „bugok” jelentkeztek, mint például amikor Kitty leült, majd felállt a kijelölt helyre, közben Adrian is elment elfoglalni a széket, közben a lány feje elfordult, és annyira ideges volt, hogy kiesett a pupillája. Ehhez hasonló történt Bradleyvel; száját takarta el, és úgy fogta el a rémületet, hogy a karjait lehetetlenül sikerült beolvasztania a saját testébe.

Sokszor használom a Tab gombot a legjobb fotózás kedvéért, és váratlanul beleláttam a simek belső szerveibe, vagy éppen Angela a szemüvegével megkoronázta Ethant.

Mit gondolsz a karakterekről? Ki a kedvenc, kit nem szeretsz?

Matt: Ez nagyon nehéz kérdés, és nem tudnám kiemelni a szereplőket, mert mindenki életében érdekes történetek zajlanak. Az a jó, hogy különböző személyiségeket, tulajdonságokat ruháznak át, és mindenkinek van valamilyen családi (vagy baráti) háttere, ami felkelti a figyelmemet, és megvan a saját bajuk, amiről az olvasó magára ismerhet. Át tudnám érezni Liam helyzetét, néha be tud csavarodni a nyelvem, és mintha a régi énemre emlékeztetne a félénk oldala. Ám nem sokáig tartott az elszigeteltsége, elkezdett barátkozni Spencerrel, ami nagyon jó, mivel Spencer észrevette Liam hadarását. Innentől kezdve szégyen nélkül kommunikálhatnak egymással, és nekem az volt a legkedvesebb jelenetük, amikor Spencer küldött neki üzenetet az okostelefonján, hogy nincs semmi baj, mindenkivel megesik. 🙂 Feltűnt, hogy Spencernek igenis sok barátja van, Kittyvel szokott összedolgozni valamilyen projektben, amit szívesen elvállalnak. Én úgy gondolom, ők tudnak hatékonyan együttműködni, mivel Kitty szereti határozottan, magabiztosan kitűzni a céljait maga elé, így talpraesetten tudja megoldani az élet gondjait.

Rob évek óta ismeri Kittyt, nagyon jó a kémiájuk, mivel a srác barátságos és néha ironikusan tudott beszélni bárkivel, főleg szeretik testvéreivel egymás vérét szívni. 😀 Ethant hamar megszerettem, ahogy jobban megismerhettük a családi hátterét, valamint a kontrollálhatatlan düh okát, így nem csoda, hogy idáig vezetett a csonka élete. Azt kezdte érezni, hogy Bradley mintha próbálná támogatni Ethant, és igyekezett motiválni őt, hogy mi az élet értelme. Benne szeretem, hogy próbál optimistán gondolkodni és beszélni, de pályakezdőként nehéz beindítani a tanári karrierjét, és mégsem úgy alakult az élete, ahogy szerette volna. Nem elég bajlódni a barátaival, már az igazgatónőnek is meggyűlt a baja az irodalomtanárral. Főgonosznak tűnik Hauser, de mégsem az, mivel vasszigora van, és igyekezett rendet teremteni a suliban, ahogy a diákok között is. A szerencsétlenség Morgant is elérte, sőt reménytelen romantikusként nem tudott mit kezdeni magával, hogy kibe akarna szerelmes lenni, így mondhatjuk, hogy szerelmi háromszög alakult ki.

Néhány mellékszereplőt is hamar megszerettem, és igaz, egyelőre nagyon keveset tudunk Angeláról és Rose-ról, de a jövőbeni történések alapján nagyon jónak ígérkeznek. Már a történet indulásakor megvolt Gina és Eric karaktere, és amikor szóba került a szereplők megjelenése egyik-másik újságkészítő jelenetben, Ruby rám bízta, hogy megalkossam a statisztákat a kép kedvéért, és neki annyira megtetszettek, mert illettek a szereplői leírására. Így született Gina és Eric karaktere.

Ezen kívül az írók kérését teljesítettem a simek megalkotásával: Bradley barátai (Duncan, Jared, Olivia), Miles (Tyler egyik barátja), Sidney (Jenna barátnője), Collin (Spencer egyik „ellensége”). Meg voltam elégedve Jared külsőjével, ami TimMacnek is nagyon megtetszett. A lányoknál pedig Sidney karaktere volt, amit a legjobban sikerült megalkotnom.

Nagyon kevesen tudják arról, hogy a 2. részben szerepeltek az írók és az illusztrátor a háttérben, amikor Spencerrel és Kittyvel beszélgetett Fay a jelenlétében. Csak 10. rész után árultam el a kollégáimnak, hogy becsempésztem egy apróságot a siménünkről. 😀

Van olyan kép, amit nagyon szerettél, de valami baki miatt nem rakhattad bele a véglegesbe?

Matt: Igazából nem sok képem van, amit szerettem volna betenni a részekbe, mivel a szöveg olvasása és felosztása után határozottan olyan képeket szeretnék elkapni. Azért néha érdekes animációt képesek produkálni. Ethan és Tyler bajba került és szembe kellett nézniük az igazgatóval. Ethan annyira vigyorgott, hogy nem csak magának, hanem az ellenségének is kapott büntetést. A kelleténél ijesztőbb mosolyt akasztott rá, és így más kép került a véglegesbe.

Az már komoly fejlődés, hogy röhögés nélkül le tudtam forgatni Spencer jelenetét, mikor kénytelen volt meztelenül mászkálni haza. Mire végeztem az utolsó képével, ott állt a bokor mögött a hideg időben, és annyira megsajnáltam őt. Nahát, Morgannek nem illene kiröhögni őt, de végül megtette, és ez se került bele, mert nem a szöveg szerint szerepelt.

Melyik írót melyik jeleneténél szidtad a legjobban? 

Matt: Játsszunk egyet, hogy kire gondoltam. 😛 Aki túl sok eseményt adott a szereplőinek, de ettől izgalmasabb a történetük, és nem csak a gimnázium négy fala között ácsorognak. Wes randira hívta Morgant a kávézóba, Morgan és Gil elment jégkorcsolyázni a pályára. Focipályára vitt pár szereplőt, és még sorolhatnám, és naná, hogy jövőben is lesznek kihívások. Igazán nem bántam meg, hogy dolgozhattam velük, és tudják, hogy mindig megoldom a lehetetlen kéréseiket is. 😉

A másik érdekes kihívás volt számomra, az hogy több mint 10 simmel kellett összedolgoznom egy helyen. Gyorsan repült az idő a történetben, így jóval többen jelentkeztek az írókörre. Légy büszke, Bradley! 😀 Nem könnyű összehangoltan különböző animációkat elindítani a simeknek, tehát nem indokolatlanul gesztikulálnak, lecsukódnak a szemeik, és még több apróságot tudnék mondani. Nehéz az élet, akinek magasak elvárásai és maximalista. 😀 Nem ebben a jelenetben voltak a legtöbben, hanem a Spencer egyik jelenetében, amikor versenyezett a magánsulisokkal. Összesen 24 simet alkalmaztam, legalábbis maximum ennyi simet engedett létrehozni a játékba, és ott se volt könnyű. 🙂

Melyik volt a legnehezebb jelenet, amire büszke vagy, hogy megoldottad?

Matt: Igyekeztem egyedi tartalmak nélkül forgatni, de vannak dolgok, amiket lehetetlen megvalósítani, ha nagyon szeretném élethűen visszaadni az illusztrálást.

Sims 4-ben nincs lehetőség autót vezetni, ahogy beülni se a munkahelyi kocsiba, vagy éppen felszállni a buszra. Morgan jelenetében, miután elköszönt Westől, felszállt, majd patakban folyt a könnye. Mivel a moveobjects kód nem hat a simekre, így másképpen kellett gondolkodnom, hogyan lehet felültetni a buszra, arról nem beszélve, hogy ha a simre elhelyezzük a tárgyat, akkor elállnak a helyükről. Így bosszantó, hogy szépen bepózolnak, aztán elszáll a munka, ha rossz helyre rakod az objektumot. Hála az új funkciónak a Sims 4-ben, hogy van lehetőség az adott tárgy pozícióját állítani magasabbra (vagy alacsonyabbra), mintha felült volna a buszra. Olyan széket kellett keresnem, aminek nincs támasztéka, így nem fog látszódni a fotón. A buszt pedig a telken belül lehetett letenni. Ezt a két képet csak képszerkesztővel lehetett megoldani, és játszottam a fény-árnyékot, hogy úgy tűnjön, mintha a buszon ült volna.

Ethan nagyija a kék gyűrűjét kereste a tóban az unokájával. Szintén moveobjects kód nélkül kellett megoldanom, és szerencsére a teleport szobor segítségével letettem két szereplőt és azon lepődtem meg, hogy képesek voltak járni és nem teleportáltak ki automatikusan. Innentől kezdve már könnyű volt beállítani az animációjukat és nagyon büszke voltam, hogy megoldhattam. 🙂

Mennyi idő egy-egy részt leforgatni?

Matt: Függ a rész hosszúságától, az adott írás megvalósítási bonyolultságától. Ha két könnyebb jelenetet kapok, az kevesebb mint 1 óra alatt elkészül betöltési idővel együtt. Mivel hatalmas a gimnáziumi telek, telis-tele tárggyal, eléggé megizzasztja a gépet. A fenti kérdésben felsorolt nehézség, ami gondolkodási időt tartalmazott.

Hogy viszonyulsz a digitális utómunkához? Például inkább berakod PhotoShoppal a dolgokat, vagy nekiállsz keresgélni simses oldalakon, hátha van olyan tárgy?

Matt: Kétféle módszert alkalmaztam, és vannak olyan képek, amiben mindkettőt összevegyítettem. Olyan tárgyak a szöveg szerint, amik nem találhatók a játékban, így letöltöttem hozzá például a füves zacskót, ami valójában a száj szélére volt kirakva (ne kérdezzétek, hogy miért :D) és nem tudnám kézre parancsolni a cuccot, így a képszerkesztővel ügyesen megoldottam, vagy éppen Ethan nagyija gyűrűjét kezébe vette a szereplő az idősek otthonában.

Megmondom őszintén, nem sok az animáció, amivel talajon lehet ülni, feküdni vagy hajolni, így néha besegítenek a külső pózok a kép kedvéért.

Néhány részben elmélkedős részletek is megbújnak, ezekhez igyekeztem változatos képeket gyártani, és az adott szereplő mellé kivetítettem a gondolatait, például amikor Ethant megrohamozzák a gyerekkori emlékek vagy Robban a szorongásos helyzetben kavarognak a rossz gondolatai, így nemcsak az olvasás szórakoztató, hanem a képek is élvezhetővé teszik a történetet.

***

Bízunk benne, tetszett az interjú, és megtudtatok belőle pár hasznos kis infómorzsát!

Ha pedig még nem tudod, mi az a Tintavér, de kedvet kaptál az olvasásához, vagy a félbehagyott történetet folytatnád, itt megteheted!

Interjú Greg Samsával

Ruby: Kedves Greg Samsa! Először is nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítasz rám és az olvasókra. Aki már megfordult a Sims Addicts oldalán és esetleg a kommentekre is vetett egy pillantást, az egész biztosan találkozott már a neveddel – szóval elsőként szeretnélek megkérni, hogy áruld el nekem, honnan ered a nickneved?

Greg Samsa: Én köszönöm, hogy “itt” lehetek, még így, virtuálisan is! Hát igen, én már jó ideje követem oldalaitok és a My Sims munkásságát, sokszor és sok néven feltűntem már. A Greg Samsa név Franz Kafka egyik művéből, “Az átváltozás” című novellából származik. Ez egy kötelező olvasmány volt nekünk 12. osztályban, és sokat jelentett nekem, mivel át tudtam érezni. Kicsit alakítottam a főszereplő nevén, így lettem Gregorból Greg, majd, hogy ne higgyenek mindig mindenhol férfinak, a profiljaimat átneveztem Gregorettára (bár még így sem tudják sokan, hogy lány vagyok xD). Egyébként, az avatarom is azért lett bogár, mert a műben Gregor azzá változott.

 

R: A fent említett mű és írója tehát a jelek szerint nagy hatással voltak rád – ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak nagyon tetszett a novella, vagy esetleg felfedeztél benne valami olyan mondanivalót, amivel máshol még nem találkoztál?

Greg Samsa: Ez azért érdekes, mert valójában, mint mű, nekem nem annyira tetszett, kissé vontatottnak találtam. Viszont, ami miatt mégis képes volt megfogni, az a benne felvetett kérdések, gondolatok. Magány, elzárkózás a többiektől, utáltság, munkaképtelenné válás, családon belüli erőszak… Ezek mind olyan dolgok, amik a való életben is előfordulnak, annak ellenére, hogy senkit sem láttunk még bogárrá válni. A novella egyszerre elvont, nehezen elképzelhető, mégis mindennapi. Egy szomorú, talán depressziós ember sötét gondolatvilága.

 

R: Hogy érzed, az írásaidban mennyire köszönnek vissza ezek a témák?

Greg Samsa: Amikor a művet olvastam, pár hónapon belül két verset is írtam annak ihletésében. Igaz, akkoriban még nem volt meg az oldalam, csupán magamnak írtam. (Később viszont, azt hiszem, feltöltöttem őket.) Ezeken kívül volt pár olyan művem, ahol még ihletforrásként használtam fel a novellát, vagy képeket emeltem át belőle. Van, aminek a hangulatán kívül semmi köze nincs Az átváltozáshoz – a verseimben igyekeztem kifejezni a saját érzéseimet, és mivel volt egy depressziós időszakom, így hangulatban vannak átfedések.

 

R: Ha már említetted a verseket, szeretném megjegyezni, hogy nagyon színes a tevékenységi köröd – nem csak novellákat és verseket írsz, de facebookos oldalt és youtube csatornát is vezetsz. Van esetleg kedvenced ezek közül, vagy mindegyikben valami mást szeretsz?

Greg Samsa: Nehéz lenne kedvencet választanom közülük. De, ha mindenképpen kellene, akkor talán a Greg Samsa műveit mondanám, mivel ott kezdtem el a nem simses tartalmak megosztását (ha nem számítjuk azt, hogy egy kis ideig Poeteztem). Ez az oldal eredetileg verses oldalként indult, a neve is “Gregor Samsa versei” volt, de aztán úgy döntöttem, kipróbálom magam más művészeti ágakban is, hogy egy kis változatosságot hozzak a saját életembe és az oldalba is. Így kezdtem el például fotózni (a Simsben és a valóságban egyaránt), rajzolgatni, és novellákat írni.

 

R: A Sims is inkább azért áll közel a szívedhez, mert szeretsz alkotni benne, vagy inkább játszani szoktál?

Greg Samsa: Régen inkább csak játszani szoktam, és tippeket keresgélni a Sims 2-höz. Aztán, ahogy megismertem a Sims Tale-ek (vagy más oldalakon SimStoryk) fogalmát, elkezdtem követni pár történetet. Aztán egyre kevesebbet játszottam, a My Simsen is főként csak a futó sztorikat követtem, a híreket kevésbé. Most pedig inkább csak fotózásra “használom” a Simset, bár időnként játszom is (például a saját kihívásomat a YouTube csatornámon).

R: A kihívásod a növénytermesztésre fókuszál – tehát élvezed a Sims kertészkedős részét, vagy inkább csak úgy érezted, ez a szegmense a játéknak hiányzik a köztudatból, és szeretted volna bemutatni az embereknek?

Greg Samsa: Valahol mind a kettő igaz. 😀 Szerettem kertészkedni, a 2. és a 3. szériában is többször elkezdtem, de sosem “maxoltam” még ki az ebben rejlő lehetőségeket. Emellett érdekelt, milyen lehet egy ilyen nehezített játék, ahol csak kőkemény (és a játékos által jól irányítható) munkával lehet pénzhez jutni.

 

R: Akkor te aztán nem riadsz vissza a kihívásoktól! És ez fokozottan igaz lehet, hiszen már több Sims Tale-t is köszönhet neked a simmer közösség. Mit gondolsz, az illusztráláson kívül van különbség egy Sims Tale és egy egyszerű történet között?

Greg Samsa: Szerintem nem igazán. Esetleg az – bár ez megint az illusztráláshoz kapcsolódik –, hogy az ember, ha simnovellát akar írni, igyekszik olyan történetet kigondolni, amit jól lehet ábrázolni. Simnovella és Sims Tale esetén érdemes olyan sztoriban gondolkodni, amiben emberek vagy állatok a karakterek, és tartalmaz aktív cselekedeteket és/vagy párbeszédet. Például, a Levélhullás című novellámat nem tudnám elképzelni Simnovellaként, mert nem nagyon vannak “szereplői” és “cselekménye”, inkább régi érzések emlékének a leírása egy bioszos képben. A Fehér Sikoly esetében elgondolkoztam a megsimsetítésen, de féltem, hogy nem túl mozgalmas, és talán az illusztrálás sem sikerülne elég kifejezőre, félelmetesre, és így elvesztené a hatását.

 

R: Azt gondolom, hogy nem csak tökéletesen megfogalmaztad a különbséget a két műfaj között, hanem egyúttal nagyszerű tippet adtál azoknak, akik szemeznek a Sims Tale-ekkel vagy épp Simnovellákkal. Elárulod nekem, hogy mostanában min dolgozol? Vagy esetleg azt, hogy van-e olyan ötleted, aminek a megírását már tervezed egy ideje?

Greg Samsa: Jelenleg nem dolgozom semmilyen nagyobb szabású művön. Tale-ötletem lenne egy-kettő, amik már évek óta várnak, de egyik mű esetében sem igazán látom, mit is szeretnék belőlük kihozni. 😞 Simnovellát is szeretnék még mindenképpen beküldeni, csak ahhoz meg semmi ihletem, amiből ki lehetne hozni egy rövidebb sztorit.

 

R: Nos, igen, az ihlet az, ami szárnyakat adhat az írónak, de meg is kötheti a kezét. Viszont amikor írsz, van valami célod a történeteiddel, verseiddel? Szórakoztatnál, átadnál valamit az olvasóidnak, esetleg szükséged van arra, hogy kiírj magadból valamit?

Greg Samsa: Általában csak annyi a célom, hogy kifejezzem, leírjam az érzéseimet, szórakoztatva vele magamat is, illetve az, hogy megmutassak magamból valamit a világnak, azoknak az embereknek, akiket esetleg érdekelnek a műveim. Néha még az is felmerül, hogy megjárassam az olvasó agyát, ez szült korábban egy-két furcsa verset és novellát.

 

R: Ami furcsa, az nem automatikusan rossz! 😀 Esetenként elgondolkodtató, máskor vicces. De ha már… van egy viccoldalad is a Facebookon. Ezt vezetni is kihívás számodra, vagy természetesen jönnek a poénok?

Greg Samsa: Általában az élet szüli őket. A legtöbb poszt azon az oldalon inkább mém, melyekkel egy-egy valós helyzetre vagy érzésre próbálok humorosan reflektálni, de igyekszem saját, vicces képeket és történeteket is megosztani.

 

R: Én azt tapasztalom, hogy a legjobb sztorikat mindig az élet írja, szóval te jó nyomon vagy, ha innen merítesz! 😉 Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz! Mindannyian szeretettel várjuk, mivel rukkolsz elő legközelebb.

 

Ha érdekel Greg Samsa munkássága, mindenképpen nézz be hozzá a Greg Samsa művei oldalon, a Gregorián viccek, mémek oldalon vagy a Youtube csatornáján!

Interjú Bellatrixy-vel (2017)

Kedves Bellatrixy, üdvözöllek az első Sims Addicts szerkesztői interjúdon. Remélem, maximálisan felkészültél az ebben a kínzókamrában eltöltendő kellemetlen percekre, mert az első kérdésem hozzád máris igen komoly témát feszeget: milyen színű és mintájú most az ágyneműd?

Wow, micsoda erős kezdés. 😀 Kék és csíkos. 😀

 

Nem totojázunk. 😀 Amennyire tudom, a kék a kedvenc színed, és ha nem csal az emlékezetem, a Sims 4-ben ennek apropóján készítettél egy kék hajat. elmesélnéd, honnan jött az ötlet, és mi vitt rá a kivitelezésre? 😀

Ez így van, a széria azonban a 2es volt, és oda soook-sook kék hajat készítettem ^^ Az ötlet mármint az egyedi tartalom készítésre? 😀

 

Nahát, pedig valamiért esküdni mertem volna a Sims 4-re. Hiába, borzalmas a memóriám, elnézést. 😀 Igen, az egyedi tartalom készítésre gondoltam. 🙂

Nos, hát az elején szerettem volna saját magamat megalkotni, és mivel ugye kék a hajam, erre szükségem volt. ^^ Aztán minekután a kék a kedvenc színem, csak élveztem a készítésüket, ennek következményeként pedig a kék 50 árnyalata megtalálható az egyedi hajkészletemben. 😀

 

Fantasztikus! 😀 És eddig csak a Sims 2-höz készítettél egyedi tartalmakat? Esetleg játszol a gondolattal, hogy a többi szériánál is megpróbálkozz hasonlóval? 🙂

Igen eddig csak 2-höz, ott viszonylag otthonosan mozgok ebben a témában, és igen, mostanában egyre többször ábrándozok a sims4-es tartalomkészítésről is. 🙂

 

Téged is magával ragadott ezek szerint a Sims 4? 😀 Mi volt a fordulópont, amikor elkezdett tetszeni az új széria? Vagy a megjelenése óta játszol vele? 🙂

Játékélményben mindenképp, forgatási- fotózási szempontból még nem tudom. 😀 A vámpíros kiegészítő tetszett meg nagyon, onnantól kezdett jobban érdekelni. ^^

 

Megértelek, az nekem is nagyon bejön. 😀 (Denevérek rulez!) És – egy látogatónktól idézve a kérdést – milyennek szeretnéd látni a Sims 5-öt?

Kicsit kevésbé „gyurmás” grafikával mint pl a három, de örülnék ha szabad világ lenne, és a sims4ben behozott újdonságokat megtartanák… az első megjelenő kiegészítők között legyenek az évszakok és a házi kedvenc. 😀

 

Azt megkérdezhetem, hogy mint aktív Sims 2 játékos, melyik az a kiegészítő, amit a legjobban szeretsz a 2-ben, és a leginkább hiányolsz a 4-ből?

Az évszakok, mindenképp. ^^ Nagyon szerettem a havas időszakokat a játékban, és ezt hiányolom még az új szériából. 🙂

 

Nagyon egy húron pendülünk – bár hozzáteszem, nekem az állatok is érzékeny pont. 🙂 Vannak még további terveid a Sims 2-vel? Esetleg várhatunk tőled erről a szériáról tippeket, trükköket, ajánlókat? Eleve, milyen terveid vannak az oldallal és a simsszel kapcsolatban a jövőre nézve? 🙂

Szeretnék mindenképpen egyedi tartalmakat gyártani, ezen kívül néhány modot és forgatási tippet- olyat, ami még nincs az oldalon természetesen- szeretnék megosztani másokkal. ^^ Terveim akadnak, bár egyenlőre nem mind publikus, de ezt azt hiszem szabad mondani(ugye? :D)  jövőben nagyon szeretnék sztorit vinni szóval küldjetek csak. 😀 Ezeken kívül pedig szeretném aktivitásra sarkallni a látogatókat, és ezt az összes rendelkezésemre álló eszközzel el is szeretném érni. Muhahhaaa(gonosz kacaj) :3 😀

 

Nagyszerű-nagyszerű! Máris közelebb kerültél az “Év Függője” titulushoz, elvégre valóban nagy szükségünk van ilyen életvidám – kedves, szép, stb. -, pörgős tagokra. 😀 Reméljük, a látogatók is példát vesznek rólad. 😀 Milyen érzés jelen pillanatban aktívan az admincsapat tagjának lenni? Hogy érzed, az új csapat képes lesz gyorsan összeszokni, vagy kell egy kis idő, míg összecsiszolódunk? 🙂

Ohh bele ne piruljak, de egyébként köszönöm a sok pozitív jelzőt, de ezek mind elmondhatók véleményem szerint a csapat többi tagjáról is ^^ Jelenleg milyen érzés? Kissé szokatlan még, de a lehető legjobb értelemben. :3 A csiszolódásról pedig, lehet, hogy most mindenki ki fog röhögni de szerintem már most tök jó kis csapat vagyunk. ^^ Én legalábbis annak érzem magunkat. 😀

 

Nagyon örülök, hogy ennyire derűlátó vagy velünk kapcsolatban. 😀 Volt ezzel kapcsolatban egy látogatói kérdés is: Milyen érzés egy új oldalon folytatni a Sims Tales-en megkezdett munkát?

Nos mivel a régi oldal belső dolgait nem nagyon láttam, ezért igazából semmi furcsa, oda csak ilyen „vendéggként” küldtem a cikkeket, ez most más, és elsőre-, amikor még szó sem volt semmiféle adminságról, kissé szokatlan volt, de az óta természetesen nagyon megszerettem az új oldalt! 🙂

 

Ennek szívből örülök. 😀 Kaptunk egy nagyon mókás látogatói kérdést, ami – biztos forrásból tudom -, az adminok java részét alaposan elgondolkodtatta. 😀 Ha a szerkesztők rajzfilm-/könyv-/filmszereplők lennének, melyik szerkesztőt kivel azonosítanád? Fotómontázst is készíthetsz:D

Carmilla Pinkie Pie lenne, ha már a születésnapi képén is rajta volt, olyan vidámságos és pörgős. Theáról egyből valami gondoskodó, figyelmes karakter jutott eszembe, ő lenne Kanna- mama, aki a sok kis rakoncátlan csészikét (minket :D) kordában képes tartani. Ruby-ról nekem egyből a Harry Potter jut eszembe ilyen témában, szóval ő Hermione lesz, ha nem tévedek, olvasási szeretetük egyezik is. :3 Kiss Kiss nekem Katniss lenne, okokat ne kérdezzetek, ránéztem, és Katniss. Liza pedig Penny lenne a Volt-ból. :3 Matt pedig Victor lenne a Ballerinából, mert olyan okos kis ezermester. Tim lenne Azur, a Rióból, mert szereti olyan kis rendezetten csinálni a dolgait. Jómagamat pedig játékból mondanám, ha az úgy elfogadható, Chloe lennék a Life is Strange-ből, sajnos- vagy nem? :D- nem csak a hajam miatt, ugyanolyan önző és forrófejű tudok néha lenni, mint ő, ha viszont mindenképpen meséből válogatok, akkor Szenilla lennék, mert pont olyan feledékeny vagyok. 😀

 

😀 És milyennek szeretnéd látni az oldalt egy év múlva?

Telis- tele hemzsegő aktív látogatókkal. :3

 

Ha meg kellene fogalmaznod most így friss adminként az oldal irányvonalát, mit mondanál? Szerinted mi a Sims Addicts célja, és milyen lehetőségei vannak, hogy valóban a magyar simmerek központja legyünk?

Hú ez egy nehéz kérdés 😀 Az oldal szerintem remek irányba halad, afelé, hogy egy központi elem legyen a simmerek életében. Eddig ugye a sztorik voltak a középpontba, azonban az új irányvonal őket kiegészítve- és nem háttérbe szorítva- halad és törtet előre. ^^

 

Reméljük, hogy ez így is marad. 😀 Mennyiben nézed más szemmel szerkesztőként az oldalt és közösséget, mint látogatóként? – érdeklődik valaki a kérdőívben. 🙂

Igazából nem sokban. Szerkesztőként a többi kis szerkesztőtársammal szoros közösségben vagyunk, de látogatóként is ugyanígy kedveltem a kialakult kis csapatot az oldalon. 🙂

Talán annyiban, hogy szerkesztőként átlátom, mennyi idő/energia van az egész oldalban, vagy 1-1 cikk megjelenésében, és így az egész egy kicsit máshogy fest. 🙂

 

No és mi a legrosszabb tulajdonságod, ami hatással van az oldalon végzett munkádra? És melyek a legjobbak?

A legrosszabb talán a fent említett feledékenység, és a szétszórtság, illetve a „ráérünk még” mondatom, a legjobb talán a lelkesedésem (igen, tudom, hogy ez nem tulajdonság, de akkor is), illetve hogy jó kedvvel tudok bármi ilyesmit csinálni. 🙂

 

Szintén egy látogatónk kérdése következik: Van kedvenc történetetek az oldalon? Játszani vagy inkább fotózni,építeni vagy egyéb mást szeretek csinálni Sims-ben? Kit tartatok a legjobbnak köztetek?

Nos azt hiszem nyílt titok, hogy a The Torenos a személyes kedvencem az oldalon, ezt nem is nagyon ragoznám tovább, olvassa el mindenki aki még nem tette. 😀 Második kérdésre is hasonlóan egyértelmű választ tudnék adni: Fotózás. Játszani nem nagyon szoktam, építeni egyenesen rühellek, még a karakteralkotást nevezném kedvelt elfoglaltságnak. 🙂

Ki a legjobb? Senki és mindenki. Nem tartok senkit „jobbnak” vagy „rosszabbnak”, szerkesztőtársaim mind csodás emberek, mind mind külön egyéniségek, és más-más okból lopták be magukat a szívembe. :3

 

Tudom rólad, hogy nagyon kreatív személyiség vagy, és most felködlött bennem a kérdés, hogy van-e a simsezésen és az újdonságnak számító adminkodáson kívül más hobbid, aminek előszeretettel hódolsz? Esetleg olyasmi, amit a Simsbe is átültetnél/átültettél? 😀

A hobbijaimról és azok természetéről napestig tudnék mesélni, de az már senkit sem érdekelne 😀 Szóval így listázva: írás, olvasás, rajzolás, játékok és sorozatok. 😀 Ezek közül pedig egyértelműen az írást ültettem/ ültetném át a jövőben Sims Tales formájában. ^^

 

Remekül hangzik! 😀 Van(nak) konkrét terved? Dátumozhatunk valamit hamarosan Bellatrixy tollából? 😀

Erre amolyan politikus válaszként azt adnán, hogy nem nyilatkozom. 😀 Konkrét terveim vannak, készülgetnek is, de pontos dátumot csak akkor mernék mondani, ha épp az utolsó rész utolsó hiányzó képét fotóznám, ami nem így van sajnos. 😀

 

Ejnye, pedig reméltem, hogy kiszedhetek belőled néhány kulisszatitkot. 😀 Sebaj, akkor viszont kényszert érzek megkérdezni, hogy hány simet öltél meg eddig a játékos karriered során? Saccolt értéket is elfogadok. 😀

Furcsa egyébként mert nem olyan sokat. 😀 15 lehet a max, őket se direkt, csak épp béna szakácsok voltak. 😀 Sosem vártam meg míg megöregednek, inkább mindig új családot kezdtem. 😀 ^^ Trixy a hűtlen. :DD

 

És volt olyan karaktered, akit esetleg különösen szerettél, és fájó szívvel váltál meg tőle, mikor lejárt az ideje, vagy esetleg örökre megtartottad, és vissza-visszatért a játékodban? 😀

Hú. 😀 Nem igazán, egy idő után sajnos mindet eluntam, az utóbbi időben lett egy olyan karakterem, akit minden sztorimba bele szeretném írni, de ő ugye nem öregszik és nem játszok vele. 😀

 

És róla lehet tudni valami kis belsős infót? 😀 Élettörténet, kor, név? 😀

Persze, drága fiamat erőszeretettel reklámozom mindenkinek, hogy “néézd, nézd milyen jó kari *-*” Declan 19 éves, kicsit beképzelt és kicsit fura kapcsolatai vannak az emberekkel, másodperc tört része alatt képes a bunkó/ kedves “gombját” kapcsolgatni. 😀

 

Érdekes karakternek hangzik (és tetszik a neve!). 😀 Látogatói kérdés: Melyik simmel hoznád össze siménedet a játékban, és miért? (bármelyik széria)

Nem nagyon szoktam játszani , szóval erre sajnos nem nagyon tudok értelmes választ adni. 🙂

 

Játék vagy írás közben a természetfeletti vagy reális élet felé billen a mércéd?

Nagyon változó, mindkettőnek megvan a maga varázsa a szememben, de talán a természetfeletti kissé elnyomja a reálist. Hiszen a reális ott van minden nap, ha kimegyünk az utcára, a természetfeletti viszont a mi saját kis képzeletbirodalmunk.

 

Milyen típusú szereplőkkel dolgozol legszívesebben? Negatív vagy pozitív?

Negatív, mindenképp. 😀 Imádom a jól kidolgozott negatív karaktereket, és sokszor a főszereplőim is inkább hajlanak a negatív irányba. 😀 ^^

 

:DD Nem tudom, hol is olvastam egyszer, hogy írói és színészi szempontból is sokkal nagyobb kihívást jelentenek a negatív karakterek. Őszintén remélem, hogy hamarosan a te új (fő)gonoszodat is az oldalon üdvözölhetjük! 😀 Melyik simmel hoznád össze siménedet a játékban, és miért? (bármelyik széria)

Nem nagyon szoktam játszani , szóval erre sajnos nem nagyon tudok értelmes választ adni. 🙂

 

Mi lenne számodra az igazi “Álomállás”?

Író, természetesen.

 

Fáradttá vagy éberré válsz, ha “Leszáll az éj?”

Változó ez is, de legtöbbször éberré.

 

Mit gondolsz az új Sims játékos “Nemzedékekről”?

Túl kevesen vannak. 😀 Mivel az új szériát már magyarul nem adták ki, ezért kis hazánkban szerintem elég kevés „új’” simmer van. :c

 

Mi számodra az ideális “Házi kedvenc”?

A kutyám és a cicám, náluk ideálisabb házi kedvenc nem is létezik, de elfogultság nélkül válaszolva, nagyon szeretnék egyszer egy nagy gyíkot vagy egy kígyót. *-* Illetve: T-Rex forever <3

 

Rád is “Vár a színpad”, vagy inkább a háttérben maradsz?

Olyan opció van, hogy a nagy számnak köszönhetően akaratlanul a színpadra kerülök? 😀

 

Szerinted a valóságban is léteznek “Természetfeletti erők”?

A szerencsétlenségem minden kétséget kizáróan természetfeletti, szóval a válasz egy egyértelmű igen. 😀

 

“Évszakok” tekintetében melyik a kedvenced?

Tavasz, ami mostanában sajnos nem létezik, de igen, tavasz.

 

Az “Egyetemi évek” még rád várnak, vagy már túl vagy rajtuk?

Rám várnak, idén szeptembertől! 🙂

 

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre, ami teljes mértékben úgy néz ki, mint a “Szigetvilág” városa?

Csak egy dolgot? 😀 A válaszom az lenne, hogy a könyveimet, de mivel csak egyet lehet, ezért a Hamuvárost (Végzet ereklyéi 3. rész)

 

“Előre a jövőbe!” – Mit üzennél 10 évvel későbbi énednek?

Húúúú… azt hogy sajnálok minden hülyeséget amit elkövettem. 😀

 

Egy látogató kérdezi: Ha te terveznéd a “The Sims 3 – A Világ Körül” kiegészítő utódját, milyen világokat és koncepciót tennél bele?

Mindenképp lenne valami fantasy világ, illetve valami Japán beütésű helyszín, más elképzeléseim nagyon nincsenek, mivel sajnos az eredetit sem ismerem. 😀

 

Szintén egy látogatónk tollából: képes lennél lemondani az egyedi tartalmakról, modokról örökre? 🙂

A modokról talán az egyedi tartalmakról képtelen lennék. Mondhatnék számokat, hogy jelenleg mennyi tárhelyet foglalnak a telepített egyedi tartalmaim, de ahhoz meg kéne néznem és összetörne a szép kis tudatlanságbuborékom. 😀

 

Utolsó, amolyan levezető kérdésként: mit mondanál a jövő simmereinek? Miért játszanak, mi az, amiben ez a játék többet nyújt, mint mások?

Én is remélem, hogy az annyira nem is főgonosz gonoszomat az oldalon köszönthetjük a közeljövőben. ^^Úgy gondolom a simsben végtelen lehetőségek vannak. Számomra igen kreativitás- ébresztő, és egyben szórakoztató. Ahogy fejlődnek a szériák és jönnek az izgalmasabbnál izgalmasabb újítások, ez az egész még színesebbé és érdekesebbé válik. ^^ Mindenkinek csak ajánlani tudom, nemtől és kortól függetlenül szerintem mindenki örömét lelheti ebben a játékban! ^^

 

Kedves Bellatrixy, köszönöm, hogy besétáltál ide a kínzókamrába erre a kis faggatásra! 🙂 Remélem, nem ez volt az utolsó, hogy mikrofonvégre kaphattalak. 😀

Ha a világ összes kínzókamrája ilyen lenne, szerintem önként jelentkezők is akadhatnának szép számmal. 😀 Én köszönöm a csodás kérdéseket, és egyáltalán azt, hogy a csapat része lehetek! ^^ Természetesen bármikor kapható vagyok ilyesmikre de a saját érdekemben is őszintén remélem, hogy a következő alkalom egy kémkedő kedd keretein belül lesz, ahol a már 95%-ig készen lévő sztorimat reklámozhatom. 😀

 

Szurkoljunk együtt, hogy így legyen! 😀

Éljen soká Trixy és a sok sorozatnézés helyett húzzon el sztorit írni, hip hip hurrá! *-*

 

Faggatózott: Carmilla és a látogatók

Interjú a segédszerkesztőkkel (2016)

Picture
2016. szeptember 9-én a Sims Tales közlemény formájában tudatta az oldal látogatóival, hogy bővíteni szeretnék a csapatot, és két pozícióra is felvételt szerveztek: főszerkesztőt és segéd-szerkesztőt kerestek. Egy kérdőív kitöltése után már csak várnia kellett a jelentkezőnek, hogy kiderüljön, felvették-e? Október 10-én hozta nyilvánosságra a Sims Tales, hogy kik is az újak: Bellatrixy, Oxeye és Juhaszgaga segédszerkesztői, Carmilla pedig főszerkesztői posztra nyert felvételt.

A mikrofonnál a segédek csoportja válaszol Pötyi kérdéseire. A fórumozók számára talán nem ismeretlenek ők, akik pedig a chatet gyakran látogatják, egészen biztosan találkoztak már velük az online térben.

Mikor csatlakoztál az oldalhoz?

Bellatrixy: Mint kommentelő, „aktívabb” tag, egy éve vagyok része az oldal életének, és bár előtte is már egy jó ideje követtem az eseményeket, csak ekkor döntöttem úgy, hogy nem csak a háttérből figyelek tovább. Ekkor már elkezdtem a történetek alá kommentelni, esetleg a kérdés kedd rovatba is firkantottam valami szeletkét a saját véleményemből. Időről időre lettem egyre aktívabb és lelkesebb látogató, mostanság pedig már leginkább arra törekszem, hogy mindennel tisztában legyek az oldallal kapcsolatban. 🙂
Oxeye: Ezt nem tudnám pontosan megmondani, mivel már az aktívabb követés előtt is volt olyan, hogy hetekig vissza-visszajártam az oldalra. Azonban, az igazán tartós, napról-napra történő látogatás kb. egy éve kezdődött, és azóta is tart.
Juhaszgaga: A kezdetektől fogva tagja vagyok a közösségnek. Még a MySimsen értesültem róla, hogy az oldal egyik kedvelt látványossága itt tovább fog élni, és én ennek csak örülni tudtam, azonnal megkedveltem az oldalt.

Mesélj egy kicsit magadról, mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Bellatrixy: Ahogyan a bemutatkozásomban is olvasható elég sokrétű az ízlésem szabadidős tevékenységek terén. Az olvasást és az írást mindenképpen első helyre sorolnám, mindkettő szívemnek nagyon kedves elfoglaltság. Ezen kívül sorozat és játékfüggő is vagyok, jelenleg 3 futó sorozatnak, és 2 játéknak hódolok előszeretettel, de ez a szám mindig változó, időről időre nagyon bele tudok szeretni 1-1 történetbe, ilyenkor ez minden másnál elsőbbséget élvez. Rajzolni is nagyon szeretek, bár tehetségem ehhez már kevesebb van, mint mondjuk az íráshoz, de azért próbálkozom, hiszen tudjuk, semmi sem lehetetlen!  😀
Oxeye: …Ha egyáltalán lenne szabadidőm. 😀 A napjaim nagy részében az iskolában, vagy a barátaimmal vagyok, esetleg tanulok. De hát ezek elég általános dolgok. Hobbim a fotózás, ahogy már azt a bemutatkozómba is írtam. Szeretek kint lenni, természetet járni, és megörökíteni az apró szépségektől elkezdve a hatalmas gyönyörűségekig mindent, ami csak felkelti a figyelmemet. A fényképezésen kívül még az irodalom érdekel. Nem csak a próza, hanem minden, ami írás. Amióta csak olvasni tudok, mindig hordok magamnál minimum egy könyvet. 🙂 Eléggé vegyes az érdeklődési köröm e téren, Verne regényeitől kezdve Alan Bradley műveiig mindenfélét olvastam már. Írással magam is próbálkozok a próza és a líra terén is, de még sokat kell fejlődnöm, hogy egyáltalán bemutathassam bár-kinek is a próbálkozásaimat.
Juhaszgaga: Olyan túl nagy repertoárom nincs ezzel kapcsolatban. Általában a gép elé láncolom magam szabadidőmben, és tök értelmetlen dolgokat csinálok – játszok, zenét hallgatok, filmet nézek. Aztán, nagy ritkán, ha megcsap az ihlet szele, akkor írok, emellett olvasni is szoktam. Ha tényleg nem tudok magammal mit kezdeni, akkor beugrok a városba, moziba járok, ilyenek.

Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy te is bekerülsz a csapatba?

Bellatrixy: Nos, hogy őszinte legyek, amikor megkaptam az e-mailt, és elkezdtem olvasni, eléggé csalódott lettem. A levél azzal kezdődött, hogy sokkal több személy adta be a jelentkezését a pozíciókra, mint amennyire szükségük lett volna. Én itt már sikeresen elástam magam, végigfuttattam az agyamon, hogy kik jelentkezhettek, és hozzájuk mérve magam nem éreztem elég jónak. Aztán tovább olvastam, és gyakorlatilag hangos sikkantásba törtem ki, amint az üzenet végére értem, és tudatosult, hogy a segédszerkesztői pozícióra bizony megfelelőnek találtattam. Ezek után megfogalmaztam egy lelkesedésben és hálában csöpögő levelet a szerkesztőségnek, amelyben megköszöntem, hogy engem is választottak. Egy szó, mint száz, hihetetlenül boldog és hálás voltam, amiért én is a csapat része lehettem, és remélem a továbbiakban is az oldal működésének segítségére leszek!  🙂
Oxeye: Először is, nagyon meglepődtem. Aztán nem hittem el. Másodszori elolvasásra – még mindig nem hittem el. 😀 Végül kimondtam hangosan, és akkor már leesett a tantusz, és onnantól kezdve engem nem lehetett lelőni – nagyon örültem. Azonban ez nem felhőtlen öröm volt, mert rögtön rám tört a megfelelési kényszer, és az a tipikus kis mumus, hogy talán nem fogok úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlem. De a többiek megnyugtattak, hogy minden rendben lesz – és én hittem nekik. 🙂
Juhaszgaga: Hm… Nem emlékszem. 😀 Örültem, ugyanakkor egyszemélyes tragédiának éltem meg, hogy mostantól nem lesz szabadidőm. De ez nem így lett, szóval utólag csakis örültem ennek.

Hogyan tudod most beosztani az idődet?

Bellatrixy: Meglepően jól. 😀 Mármint segédszerkesztőként majdhogynem szabad kezet kaptunk annak a tekintetében, hogy mit és mikor küldünk be az oldalnak. Elég sok ötletem van, ezek között próbálok mazsolázgatni, és dolgozni 1-2 dolgon, de ezekben az időbeosztás nem igazán korlátoz.
Oxeye: Elég nehezen. Pontosabban nem is az idővel van a gond, hanem hogy az elvállalt feladatokat olyan időpontokra tegyem a napomban, amikor még van hozzá életerőm. Habár nem vagyok olyan borzasztóan idő szűkében, de energiából viszont hiány van. Az iskola eléggé leszív, így nagyobb hangvételű írásoknak csak a hétvégéken merek nekiállni.
Juhaszgaga: Ugyanolyan ramatyul, mint azelőtt. 😀 Az időbeosztásokban mindig béna voltam, és ez most sem változott semmit. Mindent az utolsó pillanatra hagyok, miközben előtte lett volna vagy 20 évem megcsinálni a feladatokat.

Mit üzennél az olvasóknak?

Bellatrixy: Hogy őszinte legyek, amikor elolvastam a kérdéseket, mind közül ez volt a kedvencem, ugyan is van üzenni valóm az olvasóknak!  Méghozzá az, hogy merjetek megszólalni! Ne féljetek kommentelni, és megosztani a véleményeteket másokkal! Saját magam bőrén okulva mondom ezt, hiszen sokáig én is csak csöndben szemléltem az eseményeket az oldalon. Nem mondom, hogy féltem, de valami hasonlót érezhettem. Az oldal közössége kívülről igen összecsiszolódottnak és zártnak tűnhet, ezt én magam is láttam, de ez egyáltalán nem igaz. Mármint a zártság tekintetében. Elég furcsa és szokatlan lehet beilleszkedni, szinte „újként” egy ilyen közösségbe, de higgyétek el nekem, hogy megéri egy ilyen csodás közösségnek a tagjává válni! Sok kedves és remek embert ismertem meg, sok segítséget is kaptam, és ez mind csak az előnyömre vált. Szóval gyertek ki a sötétből, mi mind tárt karokkal várunk!
Oxeye: Vállaljátok föl a véleményeteket, merjetek megszólalni! Ha lustaságból nem írtok kommentet, akkor megsúgom: Már egy „Jó rész volt, köszi!” reakciónak is tudnak örülni az írók.  🙂 Ha félelemből, akkor meg… Személyes tapasztalatom, hogy ez a közösség rendkívül befogadó, egyáltalán nem ellenséges az újakkal szemben. Kortól, nemtől, és mindegy egyéb tulajdonságtól eltekintve be-vonnak mindenkit a buliba, aki megszólal. Talán egy kicsit ijesztőnek tűnhet, hogy mennyi különféle személyiséggel megáldott ember tud órákon keresztül a legszélsőségesebb témákról is be-szélgetni, na de hát kérem:  Ezt igazán nem lehet fölróni, fantasztikus a társaság! 😀
Juhaszgaga: Öhm… Olvassatok sokat? Nem tudom. 😀

Miért jelentkeztél segédszerkesztőnek?

Bellatrixy: Ez egy érdekes kérdés, és igazából a válaszom rá meglepően egyszerű. Teli vagyok ötletekkel, és úgy éreztem, hogy ezekkel az ötleteimmel is segíthetném a szerkesztők munkáját az oldalon, igazából ennyi volt a motiváció.  😀
Oxeye: A motiváció mindig is megvolt, hogy segíteni próbáljak az oldalnak. Az a bizonyos közlemény (Közlemény – A Sims Tales oldalon várható változásokról *a szerk.) nagyon megijesztett annó, és bennem motoszkált, hogy segítenem kell, mert már nagyon sokat kaptam az oldaltól, de én semmit sem adtam. Így amikor feldobták a csapatbővítés ötletét, kérdés sem volt, hogy jelentkezek, mert így jóval több lehetőségem lehetne –és lett is- segíteni a szerkesztőknek. 🙂
Juhaszgaga: Szerencsét akartam próbálni, egy próbát megér alapon. Aztán meg segíteni akartam az adminok munkáját is, látva, hogy ők is el vannak havazva mindenfélével.

Mik a feladataid segédszerkesztőként?
Bellatrixy: Ahogyan egy korábbi válaszomban említettem, a feladataink skálája gyakorlatilag a végtelent verdesi, hiszen a Vendég Vasárnap illetve a Szemezgető Szerda a mi fő megcélzott rovatunk. 🙂
Oxeye: Nem tudom, hogy ez mennyire minősül belsős titoknak. 😀 Tulajdonképpen majdnem egészen szabad kezet kaptunk, de mindig szólni kell, hogy éppen min dolgozunk, hogy ütemezni tudják a dolgokat a főszerkesztők.
Juhaszgaga: Elsősorban a fórum szemmel tartása. Aztán amit kiosztanak rám, én bármit szívesen megcsinálok, ebben az egyben rugalmas vagyok. 🙂 Határidőben már kevésbé. 😀

Küldtél már be történetet az oldalra? Ha igen: Tervezel újabbat? Ha nem: Miért?

Bellatrixy: Igen küldtem, egy novellát, amely a Halál romantikája címet viseli, és a képek Juhaszgaga csodálatos munkájának tudhatók be. És a második kérdésre a válasz, igen, természetesen tervezek újabbat. Elég sok történet csücsül a képzeletbeli polcomon, csupán a megvalósításra várva. Fő problémám, hogy a játékaim nem működnek megfelelően, jelenleg mondhatni sehogy sem működnek, viszont az illusztrálást senkinek sem szeretném a „nyakába varrni” hiszen minden esetben egy kissé bonyolult megoldások szükségeltetnének a történeteimhez, így most a „várok, amíg ki nem ügyeskedek valamit” fázisban tartok a további történeteimmel.  😀
Oxeye: Nagyobb hangvételű irományom még nem jelent meg az oldalon. Egy novellám, a Porcelán került ki egypercesként egy Párperc Péntek keretében. Hogy tervezek-e még írni? Hát persze! Nyár közepe óta (ebben nem vagyok biztos, az időérzékem pocsék, bocsánat. :D) dolgozok egy talen, ami azonban jelenleg vegetál egy másik projekt (khm-khm.) miatt. De mindenképp be szeretném egyszer fejezni, csak idő kérdése az egész.
Juhaszgaga: Igen, néhány novellát már küldtem be, és igen, még tervezek párat. 🙂 Nemrég elkezdett motoszkálni a fejemben egy krimiszerűség, ami szerintem izgalmas lenne megcsinálni, csak a fordulatokat kéne még kiagyalni. Aztán a Jake utolsó részét is tervezem megírni.

Bár ez az interjú nem volt nyílt, nem volt lehetőség „külsősöknek” faggatózni, de a három interjúalany nem zárkózott személyiség, így bizonyára nem harapják le senki fejét, ha kérdezni mertek valamit.

Akiket faggattak: Bellatrixy, juhaszga és Oxeye
a Sims Tales oldal segédszerkesztői
Aki faggatózott: Pötyi

Interjú NoAngelBrigivel (2016)

Figyelemmel kísérted az STA-t, Brigi? Mi a véleményed az eredményekről? Egyetértesz vele? Szavaztál egyébként?
Jaj, rögtön szégyenkezéssel kell indítanom, mert idén csak fél szemmel és kézzel voltam jelen, főként csak a posztjaimat írtam meg, és figyeltem a végeredményeket. A szavazásból is kimaradtam, mert sajnos nem tudtam minden tale-t végig olvasni a kezdetekig, és igazságtalannak tartottam volna úgy dönteni, hogy nem ismerek minden történetet. Így nézve az eredményekről sem tudok különösebben nyilatkozni…

Tervezed pótolni ezeket a történeteket? Illetve melyeket szeretnéd pótolni, és mit sikerült elolvasnod? A képek, borítóképek kategóriában azért szavaztál? És a novellák témában?
A Jelzőfény: Végzetet olvastam, de ez nem nagy titok, mert lektora és szerkesztője is voltam. Ezen kívül csak a Kísértő múltat fejeztem be, ami szintén köztudott, hiszen kritikát is írtam. Az Üldözöttek hazáját kezdtem még el, de a többire is kíváncsi vagyok, különösen az Ezüst krónikákra. A Tükörképpel egyébként komoly lemaradásaim vannak, mert már az első évadot se olvastam végig. Más kategóriákban sem szavaztam, pedig a novellák között nem nagyon van elmaradásom, de mivel az első kört kihagytam, a másodikban már nem szerettem volna részt venni.

Hogy állsz az írással? Számíthatunk valamilyen történetre a tolladból?
Van két megírt novellám, amiből az egyikhez már tettem egy próbát illusztrátor keresésre, de a jelöltem sajnos ugyanúgy időhiányban szenved, mint én. Ezen felül nem sokat írtam mostanában, de ha mégis, azokat nem sims tale-nek szánom. Esélyeket nem latolgatnék, de a helyzet az, hogy még ha bele is lendülnék az írásba, forgatni nagyon-nagyon lassan, vagy egyáltalán nem tudnék.

Hogy érted, hogy nem Sims Talesnek szánnád az ötleteidet? Milyen terveid vannak?
Kamaszkori dédelgetett álmom, hogy egyszer valamikor talán megjelenhet egy írásom könyv formájában. Ezer meg egy történet van a fejemben, és néhányat el is kezdtem már leírni közülük. A baj csak az, hogy sorra félbe maradnak, és hol az egyikhez, hol a másikhoz kapok, mert ehhez vagy ahhoz van épp hangulatom.

Mi szokott megihletni? Mit tudhatunk a készülő sims műveidről? Eszedbe jutott, hogy képregénnyel próbálkozz? Elárulsz valamit arról, amit simsen kívül írsz?
Bármi megihlet! De tényleg! Egy elejtett szó, egy beszélgetés, egy film, egy esemény, egy életérzés, hangulat, zene… Az évek óta félkész boszorkányos tale-em alapjait az Átkozott boszorkák című film adta, és bár a sztori egészen más (legalábbis szerintem), mint az a történet, mégis valahányszor elakadtam az írásában, megnéztem újra a filmet, és az megint adott egy kis löketet. Ez a történet egyébként félkészen pihen, megírt és leforgatott fejezetekkel, a közepén hagytam abba, és egyszer mindenképp szeretnék a végére érni majd. Van még számos más tale ötletem is, de azok nagyon alapok, szóval nem is érdemelnek szót. A két megírt novellám inkább. Az egyik egy kicsit rémisztő, kicsit vicces egyperces pár tinilány főszereplésével. A másik Szappanbubi utórezgés, és az ihlette meg, hogy tavaly tavasszal/nyáron kezelésbe vettem az egyetemvárost, és a Szappanbubi tinik megkezdték egyetemi életüket, köztük Vivi és Réka, akik egy albérletbe költöztek. Szegények azóta is csak dobozok között várnak a csodára, mert hát le kellene forgatni az egypercest… A képregényes kérdés érdekes, mert tetszik ez a műfaj, és szeretem csinálni az STO képregényeket, de ha komolyan belefogok valamibe, akkor az nekem csak akkor lehet egész, ha kifejthetem. A szövegbuborékok meg túl kicsit hozzá… Egyébként van egy félkész képregényem, de az olyan személyes, hogy nem hiszem, hogy valaha felkerülne az oldalra, ugyanis a párom és jómagam simsbeli egymásra találásáról szól, és egyébként sincs benne semmi izgi, csak csillámpor és meseszerelem. 😀 A való életben még semmi sem került elküldésre kiadóhoz, és csak egy rövidebb történetem van úgy befejezve, hogy nagyjából meg is vagyok vele elégedve, de valahogy nem azt akarom elsőnek kipróbálni a nagyvilágban.

Picture

“Bármi megihlet! De tényleg! Egy elejtett szó, egy beszélgetés, egy film,
egy esemény, egy életérzés, hangulat, zene..”

Hogyan látod a Szappanbubit így ennyi év távlatából? Ha most írnád, akkor is ugyanilyen lenne?
Igen, meg vagyok vele elégedve, büszkén vállalom. 🙂 De a Szappanbubi egyébként is a szívemhez van nőve, mert én ugye játszok is a szereplőivel, szóval nehéz lenne, ha nem szeretném 😀

Írópályázatokon szoktál indulni?
Nem, mindig későn veszem észre őket. 🙁 Februárban egyébként pont beleszaladtam egybe, és írtam is valamit, de első nekifutásra rosszul értelmeztem a kiírást, így végül nem küldtem be a munkát, és másikhoz már nem volt se időm, se energiám. Régen több pályázatos oldalt is követtem, bár első sorban grafikai, és nem írói pályázatok miatt, de mára a legtöbb megszűnt, vagy én nézem ritkán.

Írástechnikával is foglalkozol, vagy saját kútfőből dolgozol?
Igazából az utóbbi 1 évben egészen másra összpontosult a figyelmem, és az írás csak nagyon ritkán kerül előtérbe, akkor is hirtelen felindulásból. Nagyon sokáig nem foglalkoztam semmivel, csak írtam és olvastam, meg írtam és olvastam és ettől fejlődtem, amit magam is látok, ha visszaolvasok nagyon régi írásokat. Tavaly tavasszal viszont kaptam egy kis kényszerpihenőt a munkában, és akkor akadt a kezembe egy nagyon hasznos könyv. A címe: “Kezdő írók kézikönyve”. Csak néhány fejezetig jutottam, de idén felvettem az éves bakancslistára, és mindenképp végig szeretném olvasni, mert bár sok dolgot már magam is kitapasztaltam, de szakmai szempontból azért lehet belőle mit tanulni, ráadásul teli van egy csomó érdekes és izgalmas feladattal, amiket nem csak kihívás megcsinálni, de nagyon sokat is segíthetnek, ha valaki elakadt, vagy éppen nincs ihlete, csak indíttatása, hogy írni szeretne. Ha a végére érek, akkor tervezek belőle egy komplett szemezgetőt, amiben nem csak a véleményem, de néhány fontos dolog, vagy akár feladat is belekerül. Bár lehet, hogy az már egy Szerintem Szerdát, és egy Szombati Szórakozást is befoglalna. Lehet úgy alakítom, hogy “Kezdő írók hete” legyen belőle! 😀

Íráson kívül mivel töltöd még a szabadidődet?
Imádok olvasni, de aki olvas STO képregényt, annak ez valószínűleg nem meglepő. 😀 Tavaly például erősen igyekezetem teljesíteni a nagy 2015-ös olvasás kihívást… Egyébként alkotok, jelentsen ez bármit is. Minden kézműves technikát kipróbálok, amit alacsonyabb költségek mellett és kevesebb időráfordítással meg lehet valósítani. Szeretek bizsuékszeretet készíteni, lakásdekorációt eszkábálni, rajzolgatni a magam örömére kézzel és vektorgrafikai programmal, és újabban rákaptam a felnőtt színezőre. Persze nem őrült tempóban nyomom, de ha itthon ér a szombat és a vasárnap délelőtt, akkor igyekszem leülni egy kicsit színezgetni, mert olyan jó móka, nem is értem miért hagytam abba 10 éves koromban! 😀

Dettytől érkezett egy kérdés arról, hogy mit olvastál utoljára, és hogy tetszett?
Nem rég tettem le az “Egerek és emberek”-et (John Steinbeck), de már benne vagyok egy másikban, amiben “Találkozzunk a cupcake kávézóban” a címe. Nagyon szomorú volt, elég tragikus történet.

Cselekmény- vagy karakterorientált vagy, vagy a mélyebb értelmet keresed inkább?
Nem feltétlen a mély értelmet. Az persze nagy előny, hogy ha piszok jól van megírva egy szereplő, vagy nagyon fordulatos egy sztori, de egyiket se tartom fontosabbnak a másiknál. Nincs kifejezetten kedvenc műfajom. Leírás, tehát sztori alapján keresek, de sokszor megfog egy cím, és szakmai ártalomként a borító is. Alapvetően persze a hétköznapi történetek állnak hozzám közel, de ugyan úgy tudok élvezni egy kevésbé elgondolkodtatót, mint egy mély lelki utazást. Mostanában különösen vonzanak az alternatív jövőben játszódó, tanulságos, tükröt tartó, mély társadalomkritikát rejtő művek, illetve az olyan természetfelettiek, amikben vámpírok és/vagy boszorkányok szerepelnek. De jöhetnek a rémisztőek is. Igazából sosem a műfaj, mindig inkább a történet fog meg.

A szakmád is ilyen kreatív szakma egyébként? Szereted csinálni?
Grafikus vagyok. 🙂 Szóval igen, és nagyon szeretem. Képtelen lennék olyan munkát végezni tartósan, amihez nem kell kreativitás. Persze nem mondom, hogy néha nem fáradok bele, vagy időnként nem sok, főleg mikor hiába csinálok szépet, az ügyfél szerint csúnya, és mikor csinálok neki egy csúnyát, elájul, hogy milyen szép… de azért alapvetően szerelem ez. 🙂

Mennyire vagytok megelégedve az oldallal így két év távlatában? Elérte a kitűzött célt szerintetek?
Szerintem én meglehetősen pozitívan állok az oldal népszerűséget illető kérdéséhez, hiszen mindig azt nézem, hogy kellenek hegyek és völgyek, nem lehet mindig szinten tartani az érdeklődést. Ezért aztán csak azt tudom mondani, hogy részemről jó volt a múlt év. Annyi történet futott, amennyit elbírtunk, volt hogy minden nap tudtunk friss részt hozni a napi posztok mellé, pörögtek az események. Ha távolabbról nézem, akkor mindenképp elértük a kitűzött célt. Fent tudtunk tartani az olvasókkal és írókkal együtt egy olyan közösséget, amilyet szerettünk volna. Régi és új neveket is látunk napról napra felbukkanni, futnak és készülnek történetek, minden napra/hétre jut egy kis plusz. Úgy érzem, hogy alapvetően minden tőlünk telhetőt megteszünk, és még ha néha völgyekbe is érünk olvasottság, aktivitás vagy érdekesség szempontjából, akkor is mindig van esély a kilábalásra, mert olyan nincs, hogy ne történjen semmi. 🙂

Picture

“Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szerkesztője egy olyan aktív oldalnak, ami nem csak hogy naponta frissül, de még népszerű is a maga köreiben. “

Milyen elért eredményre lennétek büszkék?
Én már erre is büszke vagyok. Azért nem mindenki mondhatja el magáról, hogy szerkesztője egy olyan aktív oldalnak, ami nem csak hogy naponta frissül, de még népszerű is a maga köreiben. 🙂 De ha mindenképp mondani kellene valamit, akkor örülnék neki, ha a kritikák mellett más cikkek is születnének idővel az olvasók tollából. Főként itt most a Szerintem Szerdára gondolok, mert biztos vagyok benne, hogy jó páran akadnak, akiknek nem csak érdekes, hasznos is a véleménye néhány témában, és színesítené az oldalt, ha nem csak mindig a mi nézőpontunk kerülne középpontba egyes kérdésekben.

Mi a gyengesége és erőssége az oldalnak? Milyen újításokat terveztek?
Az erősségünk egyértelműen az, hogy naponta frissülünk, és ha fut egy történet, akkor garantált, hogy a végére is érünk, nem lóg a levegőben egy megkezdett sztori sem. Gyengeségnek talán azt sorolnám, hogy nem mindig tudunk minden napi posztban kifejezetten újat vagy érdekeset mutatni, de szerintem nagyon igyekszünk, és ez azért nem egyszerű feladat. Ráadásul marha nehéz eltalálni, mi lesz majd népszerű, vagy mi az, amit a kutya se néz majd meg… Lehet gyakrabban kellene bevonni Mappa kutyust a döntésekbe? 😀 Az újításokkal kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, mert bár igyekszem jelen lenni, mostanában csak fél szemmel vagyok a megbeszéléseken, és nem tudok belefolyni az ötletelésben. Személy szerint csak egy dolgot várok a jövőben: legalább ennyi tale és olvasó, mint eddig. Ennél többet aligha kívánhat egy lelkes szerkesztő! 🙂

Mennyire kaptok visszajelzéseket az oldalról, honnan tudjátok, jó-e amit csináltok?
Erre első sorban a kommentek adnak választ, bár én ebben nem bízok maradéktalanul, ahogy a kis sárga csillagokban sem. Nem azért, mert a látogatókat hazugnak tartom, csak mondjuk a megjegyzések hiánya, vagy az alacsony pontszám nem feltétlen jelenti azt, hogy ez most rossz, maximum csak azt, hogy nem olyan érdekes, vagy nincs mit mondani rá. A legtöbb bizonyíték arra, hogy valami működik és valamiért visszajárnak, az a statisztika. Hogy látjuk, igenis van, aki naponta, hetente, havonta feljár és figyel.

Ha alapjaiban változtathatnátok meg valamit az oldalon, mi lenne az?
Hű, nehéz kérdés, fogalmam sincs, mit változtatnék. Tetszik ez a rendszer, bár lehet, hogy ha most kezdenénk neki, ennyi tapasztalattal, akkor nem ragaszkodnék ennyire az állandó posztokhoz. A rovatok, az egész lényege megmaradna, csak mondjuk nem lenne minden kedden kérdés, vagy minden szerdán szemezgető.

Gondolod a jövőben is előfordulnak olyan időszakok, amikor problémás lesz ezeket kitölteni? Vagy csak szeretnéd, ha nem kellene ennyire rendszeresen írni ezeket a posztokat?
Nem feltétlen a probléma miatt, inkább csak a kényszer nem mindig szül érdekes posztokat. Meg aztán ha vannak futó történetek, akkor övék a főszerep, és olyankor talán nem olyan fontos, hogy minden nap kimenjen két poszt.

Ha az EA ajánlatot tenne az oldal megvételére, eladnátok neki?
Ha ilyesmi történne, akkor eléggé leesne az állam. Nem azért, mert kishitű vagyok, hanem mert igencsak jónak kell lenni, hogy valaki fizessen azért, hogy ő csinálhassa! Egyébként nem. 🙂 Ez a miénk, úgy csináljuk, ahogy akarjuk. Ha átvennék, az már nem lenne ugyan az, és ha más markában csinálnánk mi ugyan ezt, akkor meg mi nem lehetnénk ugyan azok.

Picture

“Emlékszem, hogy az első hétfőt úgy írtam meg, hogy közöltem a többiekkel, hogy
mindig én akarom vinni azt a napot!”

Nana kiválása milyen változásokat hozott az oldal életébe? Tartjátok vele a kapcsolatot?
Látható változásokat nem igazán, hiszen minden megy a rendes kerékvágásban. Háttérmunkát tekintve persze több maradt nekünk, de ez nem volt olyan nagy fordulat, amire esetleg nem lehet számítani vagy felkészülni. Igyekszem napi szinten tartani vele a kapcsolatot, évek óta közeli barátok vagyunk. Mivel érintett volt a kérdésben, így néha felmerül, hogy mi zajlik éppen a háttérben, de ez elég ritka. A nevében nem nyilatkoznék róla, de biztosíthatok mindenkit, hogy él és virul! Ha többet nem is, de minden nap váltok vele pár szót. 🙂 Nem napi szinten, de azért fel szokott nézni az oldalra is. Ilyesmit nem tud az ember csak úgy elhagyni. 🙂

Szívesen foglalkozol még az oldallal? Mennyiben másabb most, mint a kezdeti lelkesedés idején?
Kicsit azért rutinná vált. Emlékszem, hogy az első hétfőt úgy írtam meg, hogy közöltem a többiekkel, hogy mindig én akarom vinni azt a napot! 😀 Ötletem még elég sok van, és az energiát se sajnálom tőle, de elég nagyot fordult az életem az elmúlt évben, és én már csak ilyen csapongó lélek vagyok, halom más dolog kezdett érdekelni, amikkel kapcsolatban sokkal több az ötlet. Na meg persze elég sokat dolgozom, szóval nehéz minden hobbit belesűríteni a szabadidőbe, és nem meglepő, hogy előnyt élvez mindaz, amibe kevesebb energiát kell fektetni, és úgy jelent nagy élvezetet.

Kisebb energiaigényű, jobban megtérülő hobbik alatt az írást, kreatívkodást érted?
Inkább az olvasást, mert az mondjuk lefekvés előtt fél órával is kikapcsol és segít összeterelni egy irányba a kusza gondolataimat. Vagy ilyen ez a színezés is. Oké, azért nagy munka, mire olyan apró mintákat kipingál az ember, de ebben nincs határidő, elvárás, vagy bármi, csak csinálgatom, ha úgy alakul és a végeredmény is szép lesz. Az írás is ilyen persze, csak ahhoz nagyobb rákészülés kell, és több idő, ha belelendül az ember, nekem meg olyan kell, ami 10-20-30 perc móka. Amúgy a sorozatnézést is idesorolnám, bár ez csak félsiker, mert ha nem feliratos, akkor képes vagyok mellette még legalább egy, de akár két másik dolgot is csinálni. 😀

Melyik az a poszt-fajta, amit a legkevesebb lelkesedéssel írtok, és melyik a kedvenc? Ilyennek képzelted a munkát az oldal indulásakor?
Igen, ilyennek képzeltem, hiszen tudtam, hogy sok háttérmunkát jelent ilyesmibe vágni. Annyira nem idegen tőlem ez a dolog, elvégre van két blogom (bár cseppet sem ilyen aktívak). Nehéz kérdés, mi az, ami a legkevésbé vonz, ha vállalni kell… Talán a szemezgető, és az is akkor, hogy ha tartalmakat kell keresni. Ez egyre nehezebb feladat, ráadásul több órás kutatómunkát igényel, és még akkor sem biztos, hogy sikerrel járok.

A blogod hogyhogy nem frissül mostanában? Tervezel ezen változtatni?
Természetesen tervezek, állandóan listán vannak a blogok, de ahhoz tartalom is kell, a tartalom meg teljesen saját munka mindkét blogom esetében, szóval idő kell, hogy készüljön. Feltételezem a simses blogra irányul a kérdés, ami ősz óta áll, és egyébként sem volt túl aktív az elmúlt évben. Sajnos játszani sincs időm, nem hogy posztot írni, pedig annyi ötletem van még… A kreatív blogom pedig általában akkor frissül, ha új ingerek érnek, vagy készül valami kreatív dolog a kezeim között. Ez azért gyakrabban frissül mostanában, szerencsére. 🙂

Picture

“Néha persze nyűgös, hogy most írni KELL, és frappánsnak is kell lenni, meg
azért jó is legyen, amit hozok.”

Gondolom a te esetedben nem aktuális, hogy “milyen blogod lenne, ha..”, de van még egyébként olyan téma, amiben szívesen indítanál blogot?
Annyira jó, hogy nem ráérős kamaszlány vagyok már, különben ha akkor csöppenek bele ebbe a bloggolósdiba, akkor tuti lenne még egy külön csak könyvekkel, filmekkel és sorozatokkal foglalkozó, meg valami névtelen személyes is, ahol kiadom magamból csak úgy random, ami bennem van. 😀

Mennyire “megterhelő” számotokra a munka? Mennyi időt vesz el?
Számokban nem vagyok jó. Ez mindig attól függ, miket vállalok. Mostanában nem eleget, eléggé el vagyok csúszva, kevés posztot írok, de ezt a szemfülesek láthatják is. Hogy mégis mondjak konkrétat, egy hétfő mindig több, mint egy kedd, de egyértelműen a szombat vagy a szerda a legmunkásabb. Néha persze nyűgös, hogy most írni KELL, és frappánsnak is kell lenni, meg azért jó is legyen, amit hozok. Viszont ez nem olyan szempontból megterhelő, hogy utálom. Inkább csak olyanból, hogy sok más dolgom van, és még ez is egy mondhatni kötelező feladat a listán.

Mi a fő szereped a csapatban? Hogyan oszlanak el a feladatok?
Egyértelműen Etti a fő hajtóerő. Ő az, aki mindig csak megy előre és ránt minket is magával, benne van a legtöbb energia. Ha fejlesztés van, változás, megjelenik egy új idézet az oldalsávban, egy új csirip a Twitteren, vagy csak kikerül a napi poszt, akkor az esetek 90%-ban ő nyomta meg a küldés gombot. Dett és Marci keze és ötlete sok újdonságban és posztban benne van, és jelenleg ők ketten számítanak íróként is aktívnak. Matt a technikai zsenink, ha valami nem működik, nincs jó helyen és nem értjük, mert túl sok a kód, akkor csakis ő tud ezen segíteni. Én mostanában a néha felbukkanó kötözködő vagyok, mert csak jövök és közlöm, hogy szerintem ez így nem jó, az úgy nem tetszik, és mi lenne ha… 😀 Na jó, ezen felül én vagyok az, aki a grafikai elemeket szállítja, többségében (de nem mindig) a kezeim között készülnek a képregények, illetve az oldalon is sok olyan grafikai elem van, amit én fotóztam. Diplomácia szempontjából is jó vagyok, általában engem küldenek a levelek közé, hogy ha kérdés, óhaj, sóhaj érkezik. Egyébként mindenki ötletel, mindenki ír posztot, és mindenki visz történeteket is. 🙂

Mi volt eddig a legpozitívabb élményetek az oldallal kapcsolatban? Tudsz mondani negatív élményt?
Nem is tudom… Nekem talán az indulás utáni időszak volt a legpozitívabb, mikor megjelentek az első látogatók, az első kommentek, az első történet. Maga az az esemény volt a legjobb élmény, hogy létrehoztunk valamit, ami nem csak nekünk, másoknak is jó és tetszik. 🙂 Meghatározó negatív élményem nincs. Talán csak mikor rossz kritikát kapunk valami olyanra, amiben sok munkánk volt. De ezért nem érdemes keseregni, elvégre nem felelhetünk meg mindig mindenkinek.

Nem érzitek úgy, hogy a napi posztok megírásán, és a részek feltöltésén kívül, aktívabbnak kellene lennetek az oldalon? Vagy szerintetek ennyiben nagyjából ki is merül a feladatotok?
Úgy gondolom, mi vagyunk a szerkesztők, mi írjuk a posztokat, válaszolunk a levelekre, feltöltjük a történeteket, és hogy ha csak ennyit tennénk, az oldalnak akkor is működnie kellene. Ellenben ahogy nem rég egy beszélgetés alkalmával írtam a többieknek, nekünk nem közönségünk, hanem közösségünk van, tehát mi is szerves részei vagyunk a nagy csapatnak. Igyekszünk ott lenni a kommentek között, a fórumon, meg ahol még kell, de azért nekünk is van másik életünk, és miután vacsora főzés és egy kis itthoni munka között megírtam egy posztot, nem biztos hogy marad már idő és energia nekiülni visszaolvasni a kommenteket és belefolyni a beszélgetésekbe. Ez lehet, hogy nagy hiba, vagy ettől úgy tűnik, hogy nem akarunk szóba állni az olvasókkal, vagy nem is tudom, mit jelenthet még egyesek számára, de nincs benne semmi negatív, rossz szándék vagy lustaság, pusztán csak nem ez a fő állásunk, tehát nyilván nem tudnunk mindig mindenhol jelen lenni.

Picture

“Hogy boldog leszek-e tőle, hogy csinálhatom? Igen”

Mi inspirál titeket ennyi év után, hogy nap mint nap foglalkozzatok az oldallal? Nem megy a magánélet rovására?
Esetemben nem. Próbálkoztam egyensúllyal, na hát olyan nem létezik, főleg az én szakmámban. Ha munka van, akkor dolgozni kell, ha meg nincs, akkor menni utána, vagy kihasználni, hogy most lehet mást is csinálni. Ráadásul én azért igyekszem ezt nem véresen komolyan venni, hiszen ez csak egy hobbi oldal, és ezt most cseppet sem lekicsinylően kell érteni. Szeretem, érdekel, ez is én vagyok, ez is egy kerek kis vázlatpont az életemben, és igazából ez tud inspirálni. Na meg persze a pozitív visszajelzések, vagy az, amikor bedobok a közösbe egy friss ötletet, és a többiek lelkesen küldik a lájkokat és várják szeretettel, hogy megvalósítsam.

Érzelmileg kifizetődőnek érzed az oldalon folytatott munkádat?
Hogy boldog leszek-e tőle, hogy csinálhatom? Igen. Már nem vagyok olyan lelkes, mint az elején, de azért jó látni egy-egy jól megírt posztot. Szóval általánosságban igen, annak érzem.

Te hogy látod az oldal jövőjét, hosszú időre elég kitartás van még a csapatban?
Ettiben és Matt-ben egészen biztos, ők viszik előre leginkább. Szerintem benned is van bőven, friss lendülettel vágtál bele. 🙂 Igazából azt nem mondanám, hogy bennünk többiekben ez nincs meg, csak nekem például kezd olyan irányt venni az életem, hogy egyszer talán már egyáltalán nem fog beleférni.

Felmerült már benned, hogy abbahagyod? Miért (nem)?
Igen, mert kevés az időm rá, és bosszant, hogy nem tudok aktívan részt venni mindenben. Azért még maradok egy kicsit, de a jövőben elképzelhető, hogy visszavonulok.

Átmenetileg, vagy akár végleg?
Ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor átmenetileg.

Nem félsz attól, hogy idővel a látogatók egy része elfelejti, hogy ez egy hobbioldal, és egyre inkább kötelességeteknek érzi, hogy a kedvét keressétek? Hogyan próbáljátok megőrizni az egyensúlyt?
Ez az egyensúly nem tartható fent, mert aki így akarja látni, az így látja már most is. Szerencsére azért úgy fest, többségben vannak azok, akik tudják, hogy mi fán is terem mindez. J

“Mit gondoltok az oldal látogatóival kapcsolatban: szerettek minket? XD”
Imádlak titeket! 🙂 Nélkületek olyan lenne, mint ha magunknak csinálnánk. Mindig jó, ha felbukkantok!:)

Ti mit kérnétek a látogatóktól, ha lehetne?
Hát lássuk… egy Barbie-t, egy házat a Barbie-nak, egy pónit, meg egy… jaaa, hogy nem úgy. 😀 További hosszan tartó együttműködést. Én például kifejezetten szeretem, hogy ha a látogatók is aktívkodnak. Tudom, hogy sokakban sokféléről van bővebb vélemény, ahogy korábban is említettem. Én azt kérném, hogy akinek vannak jó ötletei, és módjában áll megvalósítani, az ne fogja vissza magát! 🙂

Szerinted látogatónak vagy szerkesztőnek lehet jobb lenni?
Nehéz kérdés. A látogatónak könnyebb, mert neki csak nézni, figyelni, olvasni kell, ellenben nem láthat a színfalak mögé. A szerkesztők viszont igen, bár így mi egészen máshogy látjuk a cikkeinket, még egymásét is, nem hogy a sajátunkat. De erre a kérdésre szerintem te tudnál a legjobban válaszolni, elvégre benned a legfrissebb az élmény mindkét oldalról. Szóval? Hogy is van ez? 😀

Picture

“A rossz vélemény a földön tart és arra sarkall, hogy csak azért is csináljam tovább, mert nekem ez így tetszik, másoknak tetszik, a többi nem számít.”

Mi indokolta a szerkesztőfelvételt? Hogyan zajlott? Milyen szempontokat tartottatok szem előtt, amikor a jelölteken gondolkodtatok?
Személy szerint én annyira nem folytam bele, mivel fél lábbal kilógok a csapatból, részben az én hibám, hogy erre szükség volt. Igazából szerintem először nem kifejezetten az az igény született meg, hogy kell egy szerkesztő, hanem csak felhozták a többiek, hogy ennek a Theának mennyi ötlete van! Azt hiszem Etti mondta, hogy ha új szerkesztő kell, akkor Te lehetnél a tökéletes. Egyikünket se kellett nagyon győzködni, hiszen egyértelmű volt, hogy Etti viszi hátán az egészet szinte, és kell neki egy segítség, aki nem csak épp hogy ráér néha. Nem volt kifogása senkinek ellened, és úgy éreztük, hogy kár is ezen sokáig rágódni, így beindult a folyamat. 😀

Gondoltátok, hogy néhányan csalódottan fognak reagálni a változásra?
Bennem ez fel se merült. Úgy érzem, hogy ez egy munka, amire alkalmas embert kell találni, akivel mi is együtt tudunk működni. Nem mondom, hogy nem kerülhet ki más ilyen az olvasók közül, csak nyilván olyan felé hajlik az ember, akivel egyezik a látásmódja és a véleménye. Hiszen hiába lelkes és segítőkész valaki, hogy ha egészen más irányt akar felvenni, mint mi.

A szerkesztőfaggató Kérdés Kedd rovatban névtelen kérdezésre is volt mód. Jó ötletnek tartottad?
Mindenképp! Talán olyan kérdések is tisztázásra kerülnek így, amik lehet sose kerültek volna szem elé, pedig félreértéseket oszlathatnának el a válaszok. Inkognitóban mindenki bátrabb, ami teljesen érthető, pedig mi egyébként egyáltalán nem harapunk… 🙂 Nagyot. 😀

Szerintetek az oldal látogatói milyen véleménnyel fogadták, hogy olyan fontos döntést, mint az új szerkesztő választás a hátuk mögött intéztetek titokban? Ilyen önkényes hozzáállással szerintetek meddig húzza az oldal?” Mit válaszolnál rá? 🙂
A kérdésből ítélve rosszul. Azt azért hozzátenném, hogy mindez olyan gyorsan történt, hogy fel se merült bennünk, hogy lenne értelme pályázatot írni valami olyanra, ami tök egyértelmű. Nyilván igazságtalannak tűnik, de azért vegyünk egy életbeli példát. Tegyük fel, hogy van egy kávézóm, és nekem pincérnőre van szükségem. Ott van a sok álláskereső, meg a szomszéd lány, aki szintén munkát keres, és tudom, hogy ügyes, máshol már volt pincérnő. Mit teszek? Kiírom a kirakatba, hogy pincérnőt keresek és remélem, hogy a szomszéd lány is bejön, és felvehetem, vagy inkább már eleve megkérdezem, hogy kell-e neki a munka, hiszen tudom, hogy vele szívesen dolgoznék? Igazság ide vagy oda, teljesen egyértelmű, hogy az ember annak szavaz bizalmat, akiről tudja, hogy együtt tud vele dolgozni. Ha ez önkényes hozzáállás, akkor vállalom. De azért én úgy érzem, hogy így is nagyon sok mindenben kérjük ki a látogatók véleményét, és minden beérkezett ötlet, segítség, valamilyen formában megjelenik az oldalon, tehát igyekszünk az olvasókkal együtt szerkeszteni. Ilyen alapon tehát meglehetősen hiányzik belőlünk az a bizonyos önkényesség, hiszen akár tehetnénk azt is, hogy csak a saját ötleteinkre hagyatkozunk és sosem kérünk véleményt vagy segítséget, csak megyünk a fejünk után. 🙂

Hogy érintenek az ilyen támadóbb számonkérések, facebook reakciók, a lepontozás?
Kicsit megrökönyödök rajta, de gyorsan túl tudok lépni. Mindenkinek lehet véleménye, akkor is, ha az negatív. Ha nem tetszik, hát nem tetszik, végül is lehet más oldalakat is látogatni, nem kötelező minket. 🙂 Igyekszem mindig azokra koncentrálni, akik reálisan látják ezeket a kérdéseket, nem a csalódottság beszél belőlük, vagy az irigység. Sokszor ilyesmi áll a háttérben, de persze számolni kell azzal is, hogy van, hogy valóban nem tetszik, mindenféle hátsószándék és negatív felhang nélkül. Ebben az esetben is ugyan úgy menni kell tovább előre, hiszen akit sokat dicsérnek, annak a fejébe is szállhat! A rossz vélemény a földön tart és arra sarkall, hogy csak azért is csináljam tovább, mert nekem ez így tetszik, másoknak tetszik, a többi nem számít. 🙂

Picture

“Vannak, akik nekünk nem olyan kedvesek, másoknak meg mi nem vagyunk azok.
Ezt el kell fogadni és túl kell lépni rajta.”

Szerinted egyébként tényleg “önkényesek” vagytok? Mennyire engedtek meg szimpátia alapú részrehajlást?
Emberek vagyunk, nyilván megesik, hogy könnyebben veszünk dolgokat olyanoktól, akik szimpatikusak, mint olyanoktól, akik kevésbé. De azért annak is mindig oka van, ha valaki nem az. Hogy úgy mondjam, pofára nem ítélünk, legalábbis én biztosan nem, de szerintem a többiek se. Vannak, akik nekünk nem olyan kedvesek, másoknak meg mi nem vagyunk azok. Ezt el kell fogadni és túl kell lépni rajta. Ez egyébként nem hiszem, hogy észrevehetően megjelenik az oldal életében. Ha például valaki üzenetet küld azzal, hogy futtatni akar egy félkész történetet, akkor sem kezdjük el leközölni azonnal, ha már mi is tűkön ülve várjuk a sztorit, és akkor se, ha akkor látjuk először az illető nevét. Betartjuk a saját szabályainkat, nincs kivétel.

Visszatérve a szerkesztőválasztásra: Utólag is ez a meglepetésszerű létszámbővítés tűnik a legjobb döntésnek?
Nem tudom. Lehet illett volna kiírni egy pályázatot, de akkor sem lettünk volna előrébb, hiszen minden bizonnyal nem egy kedves, jól megírt levél alapján döntjük el, kinek adjuk a kezébe a kulcsokat. Akkor is csak olyanok jöttek volna számításba, akiknek szemmel látható a jelenléte, hasonló érdekeket képvisel, és nem utolsó sorban szimpatikus.

“Hogyhogy Theára esett a választás? Ismertétek már őt személyesen?:) (Egyébként szerintem nem baj, hogy nem szóltatok előre erről a nézőknek, nem értem egyesek szerint ez miért rossz.. egy cég sem közli a vásárlókkal, hogy kit vesznek fel alkalmazottnak… szóval szerintem ezzel semmi baj nincs…)”
Szerintem se, de az mondjuk érthető, hogy engem is bosszantana, hogy lecsúsztam egy lehetőségről, persze nyilván én azt is megértem, hogy ha megadták volna, akkor is csak mézesmadzag lett volna, nem lehetőség. Bevallom, én egyáltalán nem vettem részt a személyek közötti válogatásban, ha volt is ilyen a többiek között. Csak azt láttam, amit már mondtam is: Thea szimpatikus, jó ötletei vannak. Egy cseppnyi ellenérzésem se volt, és más se jutott eszembe, akit inkább felkértem volna, hiszen ahogy Téged sem, úgy mást se ismerek személyesen.

Theán kívül kit/kiket látnátok szívesen a csapatban, milyen nevek merültek fel rajta kívül?
Neveket nem szeretnék mondani, és végül is a többiekre bízom, hogy ők kiket mondanának. Részemről nem merült fel senki más, és szerintem komolyabban másokban sem.

Találkoztatok-e már élőben?
Nem. Csak Nanával szoktam időnként találkozni.

Ketten is kérdezték, hogyan ismerkedtetek meg?
A My Sims fórumon, valamennyien oszlopos tagjai voltunk a Sims Tales témának. Nana kivételével korábban senkivel se váltottam levelet privátban, kivéve Ettit, akivel együttműködtem a tale írókat segítő tippsorozat elkészítésének utómunkálataiban. Matt-et is ismertem a fórumról, de vele egy másik simses csoportban barátkoztunk össze.

Picture

“Nem tudom, milyennek láthatnak az olvasók, de szerintem az oldalon se mutatom
más arcomat, mint amilyen a való életben vagyok. “

Van-e barátotok/barátnőtök? Hány évesek vagytok? Mit dolgoztok/tanultok? “Civilben” milyen iskolába járt(at)ok, mit dolgoztok? Mik akartatok lenni kiskorotokban ha nagyok lesztek?:D
25 éves grafikus vagyok (bár ez ugye már meg lett válaszolva), a párommal és a rossz kis cicánkkal élek. 🙂 Gyerekkoromban divattervező, majd lakberendező szerettem volna lenni, és végül a lakberendező tanfolyamon tanultam ki a jelenlegi szakmám, ami ugye a grafikus, tehát tulajdonképpen nem konkrétan az lettem, ami akartam lenni. 😀

Fogunk valaha képet látni rólatok, hogyan néztek ki igaziból?
Tökéletesen megvan az oldal anélkül is, hogy képeket mutogatnánk magunkról, de szerintem mindenki közül engem a legkönnyebb lenyomozni a neten, és képet találni rólam, ha valaki igazán kíváncsi. 🙂

Civilben milyen embernek tartod magad?
Alapvetően kreatív személynek tartom magam, lételemem az alkotás. Nagyon sokat beszélek, így lehet néha idegesítő is vagyok, de azért hallgatni is tudok, ha kell. Alapvetően kedves és békés a természetem. Nem tudom, milyennek láthatnak az olvasók, de szerintem az oldalon se mutatom más arcomat, mint amilyen a való életben vagyok. 🙂

Az ismeretségi körödből mások számára is ismert a Sims Tales, vagy teljesen elkülönül a két “életed” egymástól?
Néhány ismerősöm tudja, hogy van ilyen, de mivel nem különösebben érdekel senkit, így mondhatjuk, hogy elkülönül.

Szerinted milyen pozitívumokat hozott az életedbe az oldal alapítása? Miben fejlődtél általa?
Kipróbálhattam magam egy új dologban, ami végül is mindig is érdekelt. Most már tudom, hogy képes vagyok népszerű posztokat írni, interjúkat készíteni. Igazából fejlődni nem hiszem, hogy bármiben is fejlődtem általa, de jó móka, hogy ilyet is csináltam már. 🙂

Illusztráláson kívül szoktatok még játszani a Sims játékokkal? Mennyire követitek figyelemmel az új Simses híreket? Mi a véleményed a Sims 4-ről?
Ősszel léptem be utoljára a játékba a saját szórakozásom érdekében. Tehát sajnos nem, nincs időm játszani, pedig szeretnék, még annyi minden van, amit ki akartam próbálni. Nekem egyébként a 2 a favorit, tehát egyáltalán nem érdekelnek a friss hírek, és a 4-ről se nagyon tudok mit mondani. Kicsit furcsa így képekről nézve, de egyébként ha egyszer lehetőségem nyílna rá, kipróbálnám, viszont kizárt, hogy elpártolnék a jól beválttól.:)

Ha egy hőlégballonban utaznátok, és egy hegy felé tartanátok, és csak úgy menekülhetnétek meg, ha egyikőtöket kidobjátok, akkor melyikőtök repülne?
Természetesen én! Felpattannék a seprűmre, és suhannék tovább. 😀

Most, hogy jön a jó idő, nem akartok egy Sims Tales találkozót szervezni?/ Gondolkodtatok már egy STM-en (Sims Tales Meeting)?
Sokszor felmerült, de elég bonyolult lenne megszervezni, főleg mert első napirendi pontként találni kellene egy időpontot és helyszínt, ami mindenkinek megfelel. Szóval aki vállalkozik eme nemes feladatra, azelőtt le a kalapom, szívesen elmegyek. 🙂

Akit faggattak: NoAngelBrigi
Aki faggatózott: Thea és a látogatók