La Media Naranja kategória bejegyzései

La Media Naranja – 1. Nem is olyan rég

Picture

Egy diák pénztárcájának kedvező, mégis hangulatos kávézóban ül főhősnőnk, aki nagyjából egy évvel ezelőtt járt itt utoljára. Itt kezdődött életének legszebb fejezete is, de arról már csak poros emlékei vannak. Az ajtót bámulta, reménykedett, hogy a fiú is eljön, ahogy az meg lett beszélve. Könyv nélkül talán fel sem ismerné már, akire vár, így, csak hogy kicsit elterelje figyelmét, előkapta kedvenc Coelho kötetét és belemélyedt a már annyiszor olvasott sorokba. Nem is olvasott igazából, hiszen közel öt perce tartott ugyanannál a sornál. Csak végigfutotta a szemével, de nem tudta értelmezni, annyira izgult. Talán az agya már el is raktározta azt a fél mondatot, amit nem is ezen a napon olvasott először, mégsem tudta megmondani, hogy miről szól.
Picture

Az idegessége oka egy srác volt. Mindig egy pasi van a dologban. Egy haver, egy tanár, egy bátty, egy apa vagy egy szerelem…  Arra gondolt, talán a fiú teljesen elfelejtette őt. Egy év hosszú idő, bármi megtörténhetett, és valószínűleg meg is történt.
Ja, hogy Te, kedves olvasó nem ismered a történetét? Elég kellemetlen, ha egy szereplőről nem tudunk semmit, nem igaz? Főleg, hogy ez a hölgy jelen esetben a főszereplőnk lenne. Nosza… Tegyük azzá! A jelenlegi Flóra története akkor kezdődött, mikor az egyetemre érkezett. Előtte nem is sejtette, hogy ez számára mekkora változást fog hozni…
Picture

Flóra még csak gólya volt, és egyedül próbálta magát feltalálni a kavargó campuson. Szándékosan olyan helyet választott, ami mindentől távol van, pontosabban mindenkitől. Apja kb. 600, anyja 240 km–re van az egyetemtől. Olyan embernek tartotta magát, aki nem csak szorgalomból, hanem szeretetből is tanul. Imádott olvasni, imádta a kalandregényeket. Mindig is arra vágyott, hogy utazzon, világot lásson, de erre eddig nem volt lehetősége. Persze az, hogy most egy nagyvárosban tanulhat egy kis falu után nyilván nagy lépés, de még nem akkora, mint amilyenre vágyott. Be akarta járni a világot. Croissant akart enni az Eiffel–torony lábánál, a homokban akart sétálni a szfinxek mellett, és harcművészetet akart tanulni egy kínai Zen–kertben.
Picture

Anyja jólelkű, kedves ápolónő volt, a kevésből, amit keresett próbálta eltartani Flórát és öccsét, Olivért. Több-kevesebb sikerrel. Bár sosem panaszkodtak, megesett, hogy nem került elég étel az asztalra, vagy lemaradtak egy osztálykirándulásról.
Picture

Flóra anyukája mondhatjuk, hogy valamit jól csinált. Bár gyermekei nélkülöztek, sosem okolták őt ezért, sosem tettek rossz fát a tűzre, mindketten csendes, rendes gyerekek voltak, akik reggel beágyaztak és a lepedőt is élére hajtották. Neki nem volt lehetősége tovább tanulni, amit mindig is sajnált.
Picture

Mikor Flóra leérettségizett, anyja egy kicsit megkönnyebbült. Szándékosan olyan egyetemet néztek ki a lánynak, ami jó messze van az otthonától. Flórát imádta az anyukája, de nem akarta, hogy ott ragadjon abban a kisvárosban csak miatta. Tudta, hogy lánya okos, ambiciózus és kalandvágyó. Mikor Flórát felvették a régóta kiszemelt neves egyetemre, egyik szeme sírt, a másik nevetett. Megkaphatta, amit anyja nem, és remélhetőleg egyszer az öccse is a nyomdokaiba lép majd. Könnyes szemmel búcsúztak, és bár először meg akarta kérni, végül nem követelte lányától, hogy minél többször látogasson haza. „Inkább majd én megyek” – mondta, de tisztában volt vele, ez hazugság. Nem tud elszabadulni a munkából és a nagy utazgatást sem engedheti meg a pénztárcája.
Picture

Így tehát Flóra egyedül volt. Meg kellett tanulnia, hogyan álljon meg a saját lábán. Mikor fél óra bolyongás után végre megtalálta kollégiumi szobáját, meglepődött. Egy nagyon vékony, nagyon szőke hajú és nagyon hangos lány már úgy berendezte a szoba ráeső részét, mintha évek óta ott lakna. A szőke lány tisztességesen, négyzetcentire kiszámolta, hogy mekkora terület az övé a szobából, és mekkora a jövendőbeli szobatársé.
Picture

– Szia! Na végre! – kiáltott hangosan Flórára, aki a lány magas hangjára össze is rezzent. – Remélem nem baj, hogy kicsit magamra igazítottam ezt az oldalt – mutatott körbe a szoba rózsaszínnel bevont felében.
Picture

– Hello – mondta megszeppenve Flóra. – Nem gond – tette hozzá, majd csendben letette táskáját az ágy végébe és elkezdte kipakolni a könyveit. A szőke lány érdeklődve figyelte mit csinál, majd elkezdett beszélni.
Picture

– Egyébként Kalmár Emma vagyok, zeneszakos. Gondolom az az első gondolatod, hogy egy kornyikáló liba vagyok, akinek az az álma, hogy egy tehetségkutatóban szerepeljen. Nem baj, mindenki ezt gondolja, de én egyébként nagybőgőzöm.
Mikor Flóra végignézett Emmán, egyáltalán nem tudta kinézni egy ilyen kistermetű lányból, hogy egy hatalmas nagybőgőt hurcoljon magával mindenfelé.
Picture

– Tudom, nem vagyok az a nagybőgős forma. Még gyerekként választottam, gondolom azért ezt, mert anyámék mindenáron le akartak róla beszélni. De végül nagyon megszerettem. Igazából, ha nem jön össze a zenei karrier, akkor zenei rendezvényszervező szeretnék lenni. A komolyzenei irány érdekel jobban. Tudom, egyiket sem kérdezted, de baromi sokat beszélek és ezért bocsánat előre is. Ha néha elalszol közben, az sem baj, előfordult már – mondta Emma, mire Flóra elnevette magát.
Picture

– Szánalmas, tudom. Egyszerűen nem tudom abbahagyni. Ja és minden második mondatomban benne van a “tudom” szó. A barátom szerint magamra kéne tetováltatni ezt a szót, mert ez képvisel engem a legjobban. A lány, aki mindig mindent tud, és mindenkiről azt hiszi, hogy belelát a fejébe. Ez vagyok én. És te? Megmondod a neved? Vagy megpróbáljam kitalálni? – Flóra kicsit habozott.
Picture

– Flóra vagyok – válaszolt röviden.
– Szép neved van. Jobb, mint az Emma. Valahogy sosem szerettem. Valami monumentálisabb nevet képzeltem el magamnak, mint Teodóra vagy Izidóra. Valamilyendóra. Te nem vagy éppen szószátyár, jól mondom?
Picture

– Mondhatjuk – mosolygott Flóra megszeppenve és magában már meg is kedvelte Emmát. Tetszett neki, hogy valaki határtalanul tud beszélni. Hogy nincsenek benne olyan gátak, mint benne. Pedig annyi mindent tudna mondani, mesélni, idegen tájakról, matematikáról, az állatokról, szinte bármiről. Nem is érti, hogy miért ez a némaság, hiszen kisgyerekkorában be nem állt a szája. Még evés közben is csak dumált, a szülei alig bírták csendre inteni. Úgy gondolja, apja a hibás, ő a hibás mindenért, köztük ezért is. Egyszerűen csak akkor képes szavakat alkotni, ha valakiben mélységesen megbízik. Jelen helyzetben csak a naplója az egyetlen dolog, amiben megbízik. Amit nem mond ki, azt a nap végén leírja. Nem blogolt, nem akarta másokkal megosztani a gondolatait, egyszerűen csak jobban érezte magát, ha kibuggyantak belőle a szavak.
Picture

– Hát majd én beszélek helyetted – mondta Emma és kedves mosolyt lövellt Flóra felé. – Mit szólnál egy kávéhoz? Egy ismerősöm, aki felettünk jár mesélte, hogy itt van egy spéci kávézó, ami a campus egyik csomópontja. Elmehetnénk. Mit szólsz?
Flóra hezitált. Legszívesebben folytatta volna a vonaton olvasott könyvét, baglyos könyvjelzője még ki is lóg a 78. oldalon, csalogatva Flórát három év magány felé. De az olvasás helyett végül a kávézás mellett döntött, ami megváltoztatta az életét.
– Menjünk – mondta egyszerűen és Emma monológját a kávé iránti imádatáról már csak fél füllel hallotta. Büszke volt magára, hogy megtette az első lépést az önállóság felé.
Picture

Mire Emma és Flóra elértek a kávézóig – ami egyébként nem több mint tíz perc sétára volt a szobájuktól –, Flóra már megtudott szobatársáról szinte mindent. Hogy két éve vannak együtt a barátjával, aki máshova jár egyetemre, és most távkapcsolatban élnek. Hogy allergiás a tengeri herkentyűkre, hogy imádja a nyulakat, a kedvenc színe a rózsaszín, és hogy színjeles tanuló volt a gimnáziumban. Hogy félig osztrák és a szülei mindenben támogatják, hogy az apukája híres karmester Ausztriában. Flóra eddig mindössze a nevét, illetve azt osztotta meg, hogy honnan származik, Emmát ez mégsem zavarta. Bár beékelt néhány kisebb kérdést beszédébe, a választ már nem várta meg, ha Flóra csak hebegett vagy meghúzta a vállát, nem firtatta a dolgot.
Picture

Mikor beléptek a kávézóba, frissen őrölt kávé illata csapta meg az orrukat és együtt nevetgélő lányok és fiúk hangja a fülüket. Flóra kicsit kellemetlenül érezte magát, úgy, ahogyan a gimnáziumban, mikor sorban állt a büfében. Tömeg, eszetlen visítás, röhögcsélés. Pedig itt nem voltak sokan, nem is voltak nagyon hangosak, szerencsére egy gyerek sem volt a környéken és érettebb beszélgetések foszlányát kapta el.
Picture

– Te mit kérsz? – érdeklődött Emma a kínálatot nézve. – Én egy Csoki–habos fahéjas cappuccinot kérek mézzel és kókusz sziruppal.
Flóra elmosolyodott Emma rendelése hallatán, arra gondolt, ez a lány tényleg mindent túlcifráz. Felnézett a kínálatra, de olyan hosszúnak bizonyult, hogy inkább csak egy feketét rendelt.
Picture

– Csak egy eszpresszót kérnék egy cukorral – mondta. Fellelkesült a gondolattól, hogy itt van egy kávézóban egy másik lánnyal, aki szóba áll vele, nem néz rá furcsán a szemüvege miatt és nem gúnyolja ki azért, mert nem beszél. Emberek között van. A kávézós srác kedvesen rájuk mosolygott és megkérte őket, hogy foglaljanak helyet.
Picture

– Na, felmérem a terepet – mondta Emma, miközben körbenézett a kávézóban – Hmmm. Nem is rossz – mondta, mikor az egyik sarokba nézett, ahol egy srác éppen hevesen gépelt. Flóra is odanézett, de a srác nem volt az esete. Megkapták a kávéjukat és Emma épp arról mesélt, hogy hogyan teltek a zeneiskolás évei.
Picture

– Az első csókomat egy szolfézs órán kaptam egy Atlasz nevű sráctól. Komolyan, hogy kaphat egy gyerek ilyen nevet? Na, mindegy. A szolfézstanár kábé ötezer éves volt, és míg dolgozatot íratott, elaludt. Aztán Atlasz küldött egy levelet, hogy idézem „smárolunk?”, én meg persze nem tudtam ellenállni lovagias kérésének – forgatta a szemét Emma. – És te? Milyenek voltak a gimis évek? Csendes, magányos lány voltál, vagy inkább a bulizós, határokat feszegetős? Én utóbbi.
Picture

– Hát… Valahogy egyik sem – gondolt vissza Flóra az iskolás éveire. Egyre kevésbé érezte Emmát idegennek, így ha nem is mesélt el minden részletet magáról, hajlandó volt beszélgetni. – Voltak barátaim, de… Nem sokszor találtam meg velük a közös hangot. A suliról, az osztálytársakról, tanárokról szívesen beszélgettem velük, de nekik más terveik voltak, mint nekem. A legtöbb lánynak felénk elsősorban az volt az első számú terve, hogy szerezzen egy balekot, aki hamar elveszi és gyerekeket szülhet. Viszont tőlem ez távol áll – mesélt Flóra.
Picture

– Anyám! – képedt el Emma. – Nálunk mindenki csak arról beszélt, hogy hol fog lediplomázni, milyen karriert fog építeni. Ha őszinte akarok lenni, én valahol a két típus között vagyok – szürcsölt bele a forró italába Emma. – Gondolom nem sokan folytatták a tanulmányaikat érettségi után.
Picture

– Egész sokan jelentkeztek kisebb képzésekre. OKJ, felsőfokú szakképzés, hogy valami szakmát szerezzenek. Jóval többen döntöttek a tanulás mellett, mint én azt előre gondoltam. Csak én áltattam magam azzal, hogy majd egy művészettörténész diplomával kezdhetek valamit – nevetett Flóra. Nagyon jól tudta, hogy az egyetem eme szakára elsősorban azért jelentkezett, mert olyat akart tanulni, amit szeret. Megélni egy bölcsészdiplomával a kezében nem lesz egyszerű.
Picture

– Lehet, a végén ránk is az a sors vár, mint az osztálytársaidra. Nem tudhatjuk – kortyolt egyet Emma. – És a pasik? Azokkal hogy állsz? – mosolyodott el Emma. Flóra válaszra nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit. A háta mögé pillantott, mikor a bejárati ajtó felett hangosan csilingelt a csengő és egy srác lépett be. Valami ismeretlen érzés járta át, nem tudta mire vélni…
Picture

La Media Naranja – 2. Egy kis társaság

Picture

Flóra nem tudta nem bámulni az ajtón belépő srácot. Valami láthatatlan erő a fiúra szegezte a tekintetét. Ám mikor a fiú feléjük nézett, Flóra mégis idegesen elkapta a fejét. Borzasztóan zavarban volt a gondolattól, hogy a fiú esetleg észrevette, hogy bámulja. Gyanús volt a csend, másfél óra után Emma először hallgatott el.
Picture

– Szia! Úristen, hát te itt? – hallotta Flóra, mire a hang felé nézett. Mikor felpillantott látta csak, hogy a srác megöleli újdonsült szobatársát és puszit nyom az arcára.
– Nem is tudtam, hogy te is idejársz – mondta meglepetten Emma. – Gyere, ülj le – invitálta a fiút. Flóra kikerekedett szemekkel nézett Emmára és érezte, már remeg a keze idegességében.
Picture

– Jézusom, de bunkó vagyok. Flóra, bemutatom Bencét. Egy suliba jártunk – mondta mosolyogva. Flóra felállt és remegő kezét Bence felé nyújtotta. A srác csak rávillantott egy félmosolyt, mire Flóra alól majdnem kicsúszott a talaj.
– Bence vagyok – mondta egyszerűen. Mielőtt elájult volna, Flóra jobbnak látta óvatosan visszaülni a helyére.
Picture

Emma értetlenül nézett a lányra, Bence csak kuncogott kicsit.
– Flóra, ugye? – kérdezett vissza, mire ő bólintott. – Örülök, hogy megismerhetlek. Egyébként rohanok, mert szemináriumom lesz, de összefuthatnánk valamikor. Mondjuk ma este? A bowling klubban gólyafogadó est lesz. Titeket is szívesen látnánk. Lesz kaja, pia. Gyertek el! – mondta és lopva az órájára nézett.
Picture

– Meglátjuk – mondta Emma és puszit nyomott a felé hajoló Bence arcára.
– Örülök, hogy megismertelek. De tényleg – villantotta még egyszer elbűvölő mosolyát Bence Flóra felé, majd olyan gyorsan eltűnt, ahogy megjelent az életében. Flóra szíve hevesebben vert és csak azon emésztette magát, hogy miért nem volt képes egy értelmes mondatot alkotni. Még a nevét sem bírta kinyögni. Totál idiótának tűnhettem – gondolta.
Picture

A nap hamar elment, Flóra egyre jobban megnyílt az idegen lány számára. Bejárták az egész campust, körülnéztek a nagy parkokban és lopva benéztek az előadókba, míg a professzorok nagyban magyaráztak. Flórának egyre jobban tetszett a hely, de ha nem Emma a szobatársa, valószínűleg ma egész nap csak pakolt és olvasott volna.
– Szerintem el kéne mennünk ma abba a buliba – mondta Emma, miközben épp azon vitázott magával, hogy milyen pizzát rendeljenek estére. – Szocializálódunk kicsit, ránk fér. Új hely, új emberek, új élet – áradozott Emma. Flóra valahogy ma nem is akart ellenállni. Emma kérésének nem lehetett. Az új barátok is ráfértek, szinte biztos volt benne, hogy a régiekkel maximum jubileumi osztálytalálkozókon fog találkozni.
Picture

– Menjünk el – mondta most határozottan. Emma elégedetten bólintott, a pizzás honlapot bezárta és szaladt készülődni, kutakodni kezdett bőröndjében az esti szerelése után. Flóra nem tervezett nagy kiöltözést, nem is nagyon volt olyan ruhája, ami az alkalomhoz illene. Így hát csak felvette azt, amit Emma ajánlott neki, feltett egy kis sminket és kiengedte a haját. Míg Emma másfél órán át készülődött, Flóra csak az ágyán olvasott és várta, hogy elinduljanak.
Picture

Emma nem olyan szegény családból származott, mint Flóra. Bár sportkocsija nem, de egy jó állapotban lévő, elég korrekt kis autója volt. Flóra nem sokat ült autóban, az anyjának sem volt jogosítványa, neki sem. Csak akkor ült kocsiban, ha rokonok jöttek hozzájuk és elmentek valahova étterembe. Mindig is imádott elöl ülni, mint egy gyerek, úgy örült minden lehetőségnek, amikor autóba ülhetett.
Picture

A bowling pálya nem volt messze, alig tíz percet autóztak. Az épület előtti parkoló egyelőre még üres volt, korábban érkeztek a kelleténél. Flóra nem vallotta be Emmának, hogy tetszik neki Bence, gondolta hagyja magában leülepedni a dolgot, aztán, ha már vannak olyan viszonyban, beszél róla. Mikor beléptek az ajtón, Flóra rögtön a srácot kereste a szemével. Bence vette őket előbb észre, nevetve sétált feléjük, közben Emmát szólítgatva.

Picture

– Nem gondoltam, hogy eljöttök – mondta, egyenesen Flórára nézve. Bence rögtön meg akarta hívni egy italra a lányt, de a mögötte megjelenő két srác félbeszakította. Barátai már alkoholmámorosan dőltek egymásra.
Picture

– Hali! – köszönt Emma. – Ti aztán nem szórakoztok, még csak fél nyolc van, de már el vagytok ázva – rázta a fejét. A két srác röfögve nevetett és kezet nyújtottak a két lánynak. Az egyik srác, nevezetesen Levente, ismerős volt Flórának és rá is jött honnan: ő ült a kávézóban laptoppal maga előtt még délelőtt. A fiú huncutul rákacsintott Emmára, mikor kezet fogtak.
Picture

– Ti kértek valamit? – érdeklődött Bence. Miután haverjai megjelentek, nem akart nyíltan Flórára hajtani, félt, hogy kellemetlen helyzetbe hozná a lányt.
– Megyek veled, hozunk neked is sört Flóra – mosolygott Emma és elindultak a bár irányába. Az óra nyolcat ütött és a bowling verseny kezdetét vette. Homályos, lila fénybe burkolózott a hely, ami nem segített az ittas egyetemistáknak a gurításban.
Picture

Flóra körbenézett, majd kiszúrt egy csendes boxot, ahol az asztalon ugyan üres poharak álltak, de ember nem volt körülötte. Az üvegeket egy arra haladó pincérlány tálcájára rakta, majd leült egyedül a boxba.
Picture

Először csak nézte a bowlingozó egyetemistákat, a rossz fiúkat, ahogy szédítettek jó kislányokat, meg persze a fáradhatatlan táncos lábúakat. Nem zavarta, hogy Emmáék már vagy egy órája felé sem néztek, szinte ámult, a környezetén, nem sokszor járt el ezelőtt idegen társaságba. Otthon ugyan elkísérte barátnőit szórakozni, de 15 éves kora óta mindig ugyanazokkal találkozott bulizás közben, ami elég unalmassá vált számára. Épp azt figyelte, hogy az egyik enyhén becsípett lány vajon a lábára ejti-e a kezében tartott bowlinggolyót, mikor Bence becsúszott mellé a boxba.
Picture

– Szia! – köszönt rá, Flóra csak kínosan tudott mosolyogni. – Emma eltűnt, ahogy látom. Te is zeneszakos vagy? – Flóra csak megrázta a fejét. Ismét úrrá lett rajta a némaság, amiért utálta magát. Nem jutott eszébe semmi épkézláb mondat.
– Most kérdezzem végig az összes szakot, vagy megmondod magadtól? – kérdezte újra Bence.
Picture

– Művtöri – nyögte ki végül Flóra és büszke volt magára, hogy legalább ennyit sikerült.
– Szóval szabadbölcsész. Mint a világ nagy gondolkodói – próbált bókolni neki Bence.
– Vagy mint sokan, akik nem tudják, hol tanuljanak tovább.
Na… Első teljes mondat. Megy ez. –gondolta magában Flóra.
Picture

– Én sporttudományt tanulok. Régen versenyszerűen úsztam, aztán egy idő után nem folytathattam. Úgyhogy most sportmenedzsernek készülök. Tehát éhen fogok halni – mondta nevetve.
Picture

– Bagoly mondja… – mosolyodott el Flóra. – A szabadbölcsészeknek általában egyenes az út a mekibe.
– Persze, annak, aki nem elég talpraesett. De legalább itt vagyunk, tanulhatunk, élhetünk, fiatalok vagyunk. Az élet ilyen jó buli – mondta, mire a lány csak bólintott.
Picture

– Emma szerint nem beszélsz sokat.
Flóra csak összeszorított szájjal nézte a már dülöngélő részeg lányt. Nem tudta mit mondjon erre.
– Nem baj. Az sem jó, ha olyan sokat beszél az ember, mint Emma. Elveszik a fontos információ a rengeteg mondanivaló között.
Picture

– Beszélek, ha szeretnék. Azzal, akivel szeretnék. Nincs még elég komfortérzetem, de remélem, ez hamar megváltozik.
– Milyen szép hangod van – nézett meglepetten Bence a lányra. – Azért ennél egy kicsit többször hallathatnád.
– Növekvő bizalom, növekvő szótagszám.
– Áhá. Értem. Jogos. És mitől függ, hogy valakit a bizalmadba fogadsz, vagy sem?
– Hát, mondjuk, ismernem kéne egy napnál régebben – mosolygott Flóra. Egyszerűen elbűvölte a fiú sármja, nem tudta magának megmagyarázni ezt az érzést.
– Részletkérdés – válaszolt a szemébe nézve Flórának.
Picture

– Azért az illető vezetéknevét illene tudnom.
Flóra érezte magán, hogy a vodkanarancs, amit még az eltűnése előtt Emma a kezébe nyomott kezd hatni. Ritkán ivott, nem lelte benne túl nagy örömét. Látott elég barátnőt a saját hányásába esni, úgy gondolta, az nem az ő világa.
– Hát ezen ne múljon. Darázs Bence. Ez a becses nevem – mondta egyre vidámabban. Valószínűleg a negyedik üveg sör nála is megtette a hatását.
Picture

A lány, aki eddig szenvedett a bowlinggolyóval a kezében, mostanra csak röhögve fetrengett a földön és magával húzta egy másik barátnőjét is. Abban a pillanatban annyira viccesnek tűnt minden, hogy mindketten csak nevetni tudtak.
Aztán a nevetésből kuncogás lett, a kuncogásból mosoly, a mosolyból pedig csak Bence arcán egy apró gödröcske. Bámulták egymást, valószínűleg a sör és a vodka hatása volt, de Flóra olyanra gondolt, amire általában nem szokott. Hogy milyen lenne megcsókolni ezt a jóképű srácot. Milyen lenne beletúrni a hajába és megérezni a fiú illatát.
Picture

Egyre csak közeledtek egymáshoz, miközben Flórának csak azon kattogott az agya, hogy milyen régen is csókolózott. Aggódott, hogy a fiú biztos észreveszi majd és elveszti a lelkesedését iránta. Próbálta felidézni, milyen is volt az a csók a szalagavató utáni bulin, próbált olyan információkra bukkanni agya legmélyebb bugyraiban, ami segítségére lehet. Már érezte az arcán a srác leheletét, ami meglepő módon nem sörszagú, hanem kellemes, menta illatú volt.
És ekkor, ebben a szent pillanatban, csak egy sikítást lehetett hallani…

La Media Naranja – 3. Fussunk össze, véletlenül!

Picture

– Ó, hogy az a… – gondolta magában Bence. Csalódottan a csetepaté felé fordult, ahogy Flóra elkapta a fejét. A sikítás egy lányból jött ki, aki szörnyülködve figyelte, ahogy részeg barátja verekedésbe kezd egy másik sráccal, amiért az szemet vetett kedvesére.
Picture

Bence nem volt nagy szívtipró, csak akkor csajozott, ha kedve és ideje is volt rá. A gimnáziumban összesen három lánnyal járt. Diákszerelmek, mondhatni gyermeki fellángolások voltak azok, mikor még az egy hónapos évfordulót ünneplik, mikor nagydolog valakit a “csajomnak/pasimnak” nevezni. Ebből talán már ki is nőtt. Az érettségije óta viszont eggyel sem járt, legfeljebb randizgatott, de semmi több. Valahogy nem volt energiája a sok megszólalásig széplányra. Pontosan. Megszólalásig. Mert a legtöbben amint kinyitották a szájukat, abból csak csupa badarság jött ki. Volt aki, az ex-barátjáról panaszkodott az egész vacsora alatt, akadt, aki csak a macskaimádatáról blablázott. Sőt, olyan is, aki csak és kizárólag arról beszélt, hogy milyen bulikban volt részeg, hogy mennyit szokott káromkodni és, hogy a legnagyobb partyarc a világon.
Picture

Elege lett a sok buta libából. Ő csak a zenéről, filmekről, hobbikról szeretett voltna beszélgetni egy lánnyal, semmi több. A leghosszabb kapcsolatában – ami öt hónapig tartott – szinte mindenről tudtak beszélni a barátnőjével. Persze annak már legalább három-négy éve. Akkor még sok elvárása egy barátnővel szemben nem is nagyon volt.
Picture

Neki és Zsaninak egyedül a zenében nem egyezett az ízlésük. Kicsit az is zavarta, hogy a lányt egyáltalán nem érdekelték a sportok, annak ellenére, hogy Bence mindent megtett, hogy azt vonzóvá tegye számára.
Picture

És az első egyetemen töltött napján ott ült ezzel a csendes lánnyal, akiről nem tudott mást, csak a nevét meg, hogy gyönyörű zöld szemei vannak és, hogy legszívesebben megállítaná az időt. Persze nem most, úgy pár másodperccel korábban, mikor hallotta a fejében kedvenc száma refrénjét és már szinte érezte az ajkán a lány ajkát.
Picture

Lazának akart tűnni, de alig bírta kivárni a saját magának szabott fél órát, amíg nem vesz Flóráról tudomást. Folyton az óráját nézte. Csak a lány barna, csillogó haját bámulta és várta, hogy végre megint a szemébe nézhessen. Még arra is ügyelt, hogy ne legyen sörszagú a lehelete, letolt vagy fél doboz Tic tacot, mielőtt “spontán” odaült Flóra mellé.
Picture

Nem az volt a szándéka, hogy lerohanja a lányt, már délután látta, hogy azt nem is lehetne. Csak valahogy a társaságában akart lenni. Szokatlan volt számára ez a lány, aki nem önti rá az első pillanatban az egész életét, és aki emellé még olyan gyönyörű is. Nem volt egy szoknyapecér, de tudta, hogy bár küzdősen, de bárkivel randizhatna a campusról. Ő mégis a kockázatosabb üzletbe vágott bele.
Bence nagyon is szerette a beszédes lányokat, nem az Emma-féle “be-nem-áll-a-szája” lányokat, hanem az olyanokat, akik jó vitapartnerek, akikkel érdemlegesen lehet beszélni az érdeklődési köréről. Valami azt súgta neki, hogy Flórában van potenciál. Talán pont ő lesz végre az a lány, akiben partnerre talál.
Picture

Mikor közelített a lány arcához csak az járt a fejében mennyire jó lesz megcsókolni, mennyire felemelő érzés lesz, ahogy összefonódnak.
Picture

A sikoltáskor még csalódottan vette tudomásul, hogy terve meghiúsul, de pár másodperccel később már tudta, ez csak az ő malmára hajtja a vizet. Egy ilyen lányt nem úgy akar először megcsókolni, hogy egy buliban vannak, mindketten alkoholmámorosan és lehet, nem is fognak rá emlékezni. Rögtön elhatározta, hogy meghódítja őt.  Meg akarja kapni és adni azt a tökéletes csókot, amit megérdemelnek.
Picture

Mikor mindketten visszafordultak és ismét egymásra néztek, Emma ült le melléjük vidáman.
– Micsoda tesztoszteronszag van itt. Értjük, pasik vagytok, verekedni kell – mondta szemét forgatva. Flórán látszott, hogy zavarban van és már nem nézett Bencére olyan csodáló tekintettel.
Picture

– Kérsz egy sört? – fordult Flórához Bence, próbálta a helyzetet menteni.
– Én már unom magam – mondta Emma flegmán. – Lehet, visszaindulok a koleszba. Különben is, holnap szemináriumom lesz reggel. Te maradsz, Flóra?
Bence nem tudta eldönteni, hogy mi lenne most a jobb. Ha Flóra hazamenne és holnap újult erővel csapna bele az udvarlásba, vagy ha már most elkezdi a műveletet. Nem akarta, hogy Flóra elmenjen, ez tény, de nem marasztalhatta, túl korai lett volna.
– Veled megyek – mondta Flóra és fel is pattant. Megigazította a ruháját és startra készen várt. Bencének rosszul esett, hogy a lány rá sem néz, hiszen nem tett semmi rosszat.
Picture

– Akkor induljunk. Azért jól éreztem magam, köszi hogy elhívtál – nyomott egy puszit Bence arcára Emma. – Mikor látjuk egymást?
– Remélem, minél előbb találkozunk – nézett egyenesen Flórára, aki még mindig ellenállt a pillantásának. – A suli mellett a kávézóban dolgozom, ott biztosan összefutunk – mondta reményteljesen. Emma mosolygott, de Flóra már csak akkor nézett rá, mikor vágyakozva hátrapillantott a kijárat felé menet.
Picture

Csütörtök volt. Bence mindennap bejárta a campust, a lányok kollégiuma előtt sétált el, a Bölcsészettudományi Kar épülete közelében tanult, de semmi. Még csak egy pillanatra sem látta Flórát, már három napja.
Picture

Kezdett kétségbeesni, de nem akarta felhívni a lányt, azt akarta, “spontán” találkozzanak, onnan könnyebb továbblépni. Aznap délután már nem volt ideje tovább várakozni, dolgozni indult.
Picture

A kávézóban Levi már dühösen dobogott a lábával, randija volt este, még el akart készülni.
– Hét percet késtél. Sosem késel. A héten ez már a második. Mi van veled? – értetlenkedett.
Levi és Bence egy albérletben laktak a campushoz közel. Alig egy éve ismerték meg egymást, mikor mindketten egy mixer-tanfolyamon vettek részt. Bár Levente a tipikus szoknyapecér mintapéldánya volt, Bencét szórakoztatta a stílusa.
Picture

– Nem tudom. Zavarodott vagyok mostanában.
– Tetszik az a lány, igaz? – kérdezett rá Levi. – Jó csaj, az biztos – mondta elismerően.
Bence megijedt. Ha ennyire egyértelmű még Leventének is a dolog, akkor biztosan Flóra is tudja, és talán szándékosan kerüli.
Picture

– Hallgatás beleegyezés – mondta vigyorogva Levi. Gyorsan átöltözött és Bence már nem is látta.
Picture

Mikor este fáradtan hazaért csak levetette magát az ágyra és tanulni kezdett a másnapi zárthelyi dolgozatára. Mielőtt megnyitotta volna a tanulnivalót, még ránézett az e-mailjeire, ahol egy furcsa levélre bukkant.

Küldő: stg.do.ra@gmail.com
“Szia!
Mi már ismerjük egymást, de nem tudtam, hogy ilyen érzelmeket táplálsz irántam. Megmondom őszintén, hogy számomra sem vagy közömbös, sosem voltál az. A kilétemet egyelőre fedje homály, arra az esetre, ha nem tudnád, miről van szó. Ha csak rossz pletyka lenne a dolog, akkor csak kérlek, írd meg, hogy egy lány sem tetszik jelenleg, aki mondjuk, én lehetek. Várom a válaszod!”

Picture

Bence egyszerre örült meg a levélnek és érezte gyanúsnak a szitut. Honnan tudhatja Flóra a dolgot? – gondolta. Arra gondolt, talán Levi árulta el ilyen simán a… titkot? Nem volt ez titok, de azért nem érezte jól magát attól, hogy nem az ő szájából hallhatta Flóra, tetszik neki. Nem akart rögtön válaszolni, még meg akarta rágni ezt a dolgot. Jobb híján inkább nekiesett a Menedzselési szabályok I. anyag tanulásának.