La Media Naranja – 8. Családi szennyes

– Az egész akkor kezdődött, mikor kábé kilenc éves voltam – kezdett bele Flóra a fájdalmas történetbe. – Anyuék többet veszekedtek, mint előtte. Furcsa volt, hogy nem néznek egymásra, nem beszélnek egymással, ha mégis akkor azt kiabálva teszik. Aztán apám egyre többször kimaradt otthonról. Először csak esténként olyan ürüggyel, hogy dolgozik, aztán “üzleti utakra” ment, amikről csak két-három hét után jött haza. Nem volt igazán gond, anya elvolt velünk.

Az öcsém hat éves volt, szintén iskolás, így reggel elkísért minket a suliig és délután a napköziből hazavitt. Nem mondom, hogy gazdagok voltunk, de amire kellett, arra volt. A hűtő mindig tele volt, nekem is és Olivérnek is volt saját laptopja, minden nap kaptunk ebédpénzt, új tankönyveket vettünk minden év elején. Ezt nagyrészt apa üzletkötői fizetéséből és anya örökségéből finanszírozták. A dédszüleim – anyai ágon –, egy balesetben haltak meg és egy kisebb vagyont hagytak anyára, mikor ő még csak tizenéves volt. Nem költött belőle, félrerakta és csak akkor nyúlt hozzá, ha feltétlenül fontos volt.

– Egyik nap előbb mentünk haza az iskolából, mert rövidített órák voltak egy tanári értekezlet miatt. Mikor már a ház előtt voltunk, hallottuk a kiabálást. Ez valahogy más volt. Anya zokogott, apa pedig valamit pakolt. Beléptünk a lakásba és láttuk, hogy apa mellett tömött kofferek álltak.

– Elmegyek és kész. Nem tudsz visszatartani! Mivel is tudnál? – kiabálta a zokogó anyámnak.
– Kérlek, drágám! Megoldunk mindent! Adj még egy esélyt! – könyörgött anyukám.

– Nem jelentesz már nekem semmit, nem érted? Egy senki vagy a szememben.. Egyedül a becsületem tartott melletted, de tudod mit? Elegem van! Csak azért vettelek el, mert voltam olyan szerencsétlen, hogy véletlenül felcsináltalak. – Anyám ekkor sírva lerogyott a földre és apám csak szánakozó tekintettel nézett vissza rá. Én odafutottam apámhoz, nem igazán értettem mi történik, de ő csak ellökött magától.

– Hagyjatok ti is! Nem bírom tovább, elmegyek. Ne számítsatok rá, hogy valaha is láttok még! Ugyanolyan senkik vagytok, mint anyátok. Komolyan azt hiszitek, hogy még szeretlek titeket? Szánalmasak vagytok! Többet nem láttok – mondta végszóként és kilépett az ajtón.

– Hát betartotta az ígéretét, azóta nem is láttuk. De ha ez még nem elég, megspékelném azzal, hogy lenyúlta az összes létező pénzt, ami anyám hagyatékából megmaradt. Az utolsó forintig. Így, ahogy az évek teltek, a tárgyak nagy részét eladtuk, anyám megszakadt két állásban, hogy legyen mit ennünk és az ékszereit a zálogház kirakatában láttuk legközelebb. Egyedül a mi cuccainkat nem engedte eladni. Sem a könyveket, sem a laptopot, azt mondta az kell a tanuláshoz.

– Ez borzalmas – mondta Bence és szomorúan maga elé nézett.
– Mondhatjuk. Szóval… ez az oka, hogy nem akarok elmenni hozzá. Mert nincs értelme. Megtagadott minket, ő sem akarná, hogy ott legyek. Tíz évig felénk sem nézett, ez nem véletlen.
– Tudod… Nem okoskodni akarok, de szerintem mégis csak el kéne menned – ellenkezett Bence.
– Na, ezt meghallgatom…
– Nem miatta kéne elmenned, hanem magad miatt. Ha ne adj’ Isten, bármi történik, és te nem voltál ott, mindig ott fog motoszkálni a fejedben, hogy mi lett volna ha… Így viszont a te lelkiismereted tiszta lesz mindig és ebből fog látszani, hogy mennyivel okosabb vagy. Azzal, hogy te felül tudsz ezen kerekedni, megmutathatod, hogy jobb ember vagy nála.

Flóra elgondolkozott azon, amit Bence mondott. Mikor a története utolsó szavához ért, úgy érezte rosszat tett. Olyannak teregette ki a magánélete legmélyebb bugyrait, akit alig ismer. Nem is gondolkozott el azon, hogy ezzel talán elriasztja a fiút. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy most ki kell mondania minden sérelmét. Sosem mesélte még el senkinek mi történt, mitől lett olyan, amilyen. Az, hogy meg sem kérdőjeleződött benne, hogy ismét magában tartsa, megijesztette. Ez a fiú némán és settenkedve, anélkül, hogy Flóra észrevette volna férkőzött a bizalmába. Ráadásul nem akaratosan és rámenősen, csak önmagát adta és önmagáért kedvelte Flórát. Bence Flóra hezitálását jó jelnek vette, így közelebb ment hozzá és ajánlatot tett.

– Figyelj! Most átöltözöl, összeraksz egy hátizsákba váltócuccot meg egy könyvet, beugrunk még hozzám és utána elindulunk. Az út oda-vissza nagyjából tíz-tizenkét óra, így több mint valószínű, hogy valahol meg kell majd szállnunk. Holnap reggel bemegyünk a kórházba és még ott is meggondolhatod magad – győzködte Bence a lányt. – Tudom, hogy nincs beleszólásom, de én ezt látom a leghelyesebbnek és gondoltam hátha téged is rá tudlak venni, hogy így lásd. Ha akarod, én be sem megyek veled, de ahhoz ragaszkodom, hogy elvigyelek. Busszal még több idő lenne, mire odaérsz.
A lány meghatódott Bence ötletének hallatán. Elgondolkozott egy pillanatra, majd hirtelen döntést hozott anélkül, hogy bele gondolt volna a következményekbe.
– Rendben – mondta végül és elindult a szobájába összepakolni.

– Tyűha – csodálkozott el Flóra, mikor beléptek Bence szobájába. – Igazi fiús szoba.
– Gondolod? – kérdezte Bence, miközben bevágott a táskájába egy pólót meg egy pár zoknit. – Látnád az otthoni szobám. Anyám szentélyként őrzi, alig hozhattam el a holmimat otthonról.
Flóra még sosem járt ezelőtt egy fiú szobájában. Ez nem igaz… Az öccsénél például egész sokszor járt, de az nem számított, hiszen neki nincs ennyire személyre szabott szobája. Bár ki van rakva néhány poszter, Olivér mindig a minimál stílust kedvelte. Szóval ott állt ez a félénk és ideges lány egy fiú, pontosabban egy olyan fiú szentélyében, akit nagyon is kedvel. Egy olyan szobában, ami tele van élettel, csupa Bencére jellemző tárggyal és valamilyen különleges légkörrel, amiben Flóra legszívesebben leélte volna az életét. Bár az is lehet, hogy csak az tette számára ennyire szimpatikussá a szobát, hogy nem akart elmenni az apjához. Talán, ha egy jégveremben lenne, akkor is kényelmesebben érezné magát, mint az apja közelében.

– Nyugodtan ülj le – mutatott az ágyra Bence, de Flóra csak hevesen rázta a fejét. El akart indulni. Le akarta tudni az egészet. Minden kínos dolgon túl akar esni. A hosszú autóúton, a kórházi légkörön, azon, hogy ismét látni fogja az apját és persze a még tisztázatlan éjszakázás kérdése is aggasztotta. – Esküszöm nincs mumus az ágy alatt, és egy vadállat sem fog kiugrani a takaró alól – győzködte a lányt.
Mikor Bence eldöntötte, hogy meglepi Flórát és máris megejthetik a második randit, eszébe sem jutott, hogy a lánynak ilyen problémával kell megbirkóznia. Meg sem fordult a fejében, hogy faképnél hagyja és engedje, vagy, hogy szomorúan magába forduljon. Egyértelmű volt számára, hogy Flórának segítségre, egy támaszra van szüksége. Míg ő elmesélte a történetét, Bence csak ámulva hallgatta és szörnyülködött az apa tettén. Persze nem volt számára ismeretlen a kínos családi háttér esete. Neki is lenne mit mesélnie… Az ő múltjában is akadnak sötét emlékek, amiket ha nem is felejtene el, de néha legszívesebben kikapcsolná kicsit az agyát, hogy ne jusson eszébe.

– Köszönöm, tényleg jó így  – mondta kínosan Flóra.
– Hát jó. Levi mindjárt itt lesz és odaadja a kocsikulcsokat. Volt egy visszafogott telefonbeszélgetésem vele, míg öltöztél. Tudja, hogy tartozik nekem, csak félti a gyönyörű járgányát. Pedig én szeretek vezetni, csak nincs saját kocsim. Meg itt az egyetemen könnyebb is mindenhova gyalog vagy biciklivel menni.
– Nekem nincs jogsim. Kocsiban sem sokat ülök. Ha nem apámhoz mennénk, most örömködnék, hogy ennyit autózhatok – vallotta be Flóra.

– Nem lesz semmi baj – nyugtatta Bence a lányt. – Odamegyünk, hamar túlesel rajta és megspórolsz magadnak még egy lelki sérülést. Higgy nekem! Én már csak tudom. Van, hogy szeretnél elmondani egy fontos személynek valamit, de már nincs lehetőséged rá…
A gondolatmenetét Levi kopogása szakította meg, aki gondterhelten nézett Flórára.

– Hello – köszönt rá a lányra csendesen. – Bence azt mondta bocsánatot kéne kérnem. És igaza van… Szóval ne haragudj! Nem akartam kavarni. Remélem, ezzel most ki tudlak titeket engesztelni – mondta és Bence kezébe nyomta a kulcsot. Bence még vetett rá egy sötét pillantást, majd elmosolyodott és megköszönte barátja segítségét.

Bár több órán át utaztak, nem tűnt fel nekik. Végtelen beszélgetésbe kezdtek a művészetről, a filmekről és természetesen a sportról. Mintha mindketten szándékosan kerülték volna a család témát. Flóra nem akart beszélni többet apjáról és Bence sem akarta a lányt terhelni saját gondjaival. Egyre jobban megkedvelték egymást. Bence libabőrös lett, akárhányszor meglátta a lány nevető arcát, vagy meghallotta selymes hangját. Egyikük sem érzett még ilyet. Bence fejében minden korábbi kapcsolata kezdett elhalványulni. Még az is, ami a legtovább tartott. Akkoriban, ha nem is szerelemnek, de erős kötődésnek érezte, ami közte és a barátnője között volt. Most viszont, itt ül ezzel a csodálatos tündérrel és nem tudja felidézni az ex-barátnője arcát, még a neve sem jut hirtelen eszébe. Csak arra tud gondolni, hogy ezt a lányt neki teremtették.

Flórának csak akkor jutott eszébe a célállomás, mikor a jelzőtáblán látta, már csak 30 km-re vannak a kórháztól. Ez a fiú valami olyat ért el nála, amit el sem hitt. Annyira elvonta a figyelmét, hogy majdnem hat órán keresztül nem gondolt a nagy találkozásra. Néha még el is kalandozott a gondolata. Mikor a fiú kedves mosolyát meglátta csak az jutott eszébe, vajon milyen lenne megcsókolni? Vajon mi lett volna, ha aznap este elcsattan az első csók? Akkor is ennyire lelkes lenne? Miért tesz meg ekkora szívességet neki, ha nem tud semmit adni cserébe? Hiszen még csak nem is a barátnője. Egy randevújuk volt, nem több.

Már este tizenegy is elmúlt, mikor Bence leparkolt a GPS által javasolt panzió előtt. A recepciónál egy álmoskás lány álldogált, és szinte nyitott szemmel aludt. Mikor odaléptek hirtelen feléledt és legkedvesebb hangját elővéve üdvözölte a vendégeket.
– Jó estét kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte Bencére mosolyogva.

– Egy éjszakára szeretnénk… két egyágyas szobát? – nézett kérdőn Flórára. A lány nem akarta megmondani, hogy igazából egy szobában szeretne aludni vele. Nem hátsó szándék vezérelte, mindössze nem akart egyedül lenni, félt, hogy megint depresszív állapotba kerülne, és nem lenne képes megtenni azt, amiért ennyit utaztak. Persze az is igaz, hogy egyre jobban vonzotta Bence társasága. Eddig is tudta, hogy amit érez több mint szimpátia. A csodálatos randijuk, az átbeszélgetett autóút és maga procedúra, amit együtt végigkínlódnak, közelebb hozta őket. Flóra még magának sem vallotta be, szinte harcolt az érzései ellen, de nagyon megkedvelte Bencét.
– Sajnálom uram, csak egy darab egyágyas szobánk maradt. Esetleg ajánlhatok mellé egy kétágyasat?

– Kis türelmet kérnék – mondta nyájasan Bence és félrevonta Flórát. – Tudom, hogy kellemetlen neked egy szobában aludni velem. Ha megígérem, hogy nem megyek a kétméteres körzetedbe, lehetne róla szó, hogy mégis egy légtérben legyünk?

– Én nem mondtam, hogy kellemetlen lenne egy szobában aludni veled – mondta Flóra, mire Bence szemöldöke felvándorolt a homloka tetejére. Először mondott Flóra olyat, ami arra utal, hogy ő sem közömbös Bence iránt. Már-már úgy érezte, a lány csak nagyon jó társaságnak tartja. Nyilván az, hogy meg tud maradni vele egy légtérben, még nem jelenti azt, hogy akar tőle valamit, de határozottan előrelépésnek vette. Visszalépett a pulthoz és kibérelte a kétágyas szobát.