Üldözöttek Hazája
Üldözöttek hazája – Prológus
Preaven egykoron ragyogó ország volt, ahol az emberek boldogan éltek, gazdagságban és bőségben. A farmokon tonnaszámra termett a gabona, a gyümölcsösök roskadoztak a terméstől, az állatok a világ legzöldebb füvét legelték. Krónikák szóltak az ország gazdagságáról, és számtalan ember kereste…
Üldözöttek hazája – 1. Idegen a sötétben
Sötét éjszaka volt. A csillagos eget fekete, nehéz felhők takarták el, így a hold fénye sem tudott utat törni magának. Az egyetlen fényt egy kis tűzrakás adta, amelyet a dús növényzettől alig lehetett észrevenni. A tűz mellett egy férfi és…
Üldözöttek hazája – 2. Erős és törékeny
– Boldogulsz, Diyana? Albine az ajtófélfának dőlve figyelte az idegent ápoló nőt. A férfi lehunyt szemmel feküdt a matracon, és lassan lélegzett. Már legalább három napja a táborba hozták, de még mindig eszméletlen volt. Csak feküdt ott mozdulatlanul, mintha már…
Üldözöttek hazája – 3. Katona, dezertőr, menekült
Két nappal később Tobias már kezdte jobban érezni magát. Elmúlt a fejfájása, és bár néha még megszédült, kezdte visszanyerni az életerejét. A testét ért ütések és rúgások fájdalmai is kezdtek megszűnni, az arcát ért sebek pedig halványodni, köszönhetően Diyana csodakrémének,…
Üldözöttek hazája – 4. Túlértékelt tökéletesség
„Egy év múlva Aimes felesége leszel, és erről nem fogunk vitázni!” Emerson kancellár határozott szavai újra és újra felcsendültek Emeline gondolatai között, miközben legszívesebben elfelejtette volna a kancellár minden egyes kiejtett mondatát. Hogyan dönthetnek egy ilyen fontos kérdésben helyette? Kinek…
Üldözöttek hazája – 5. Rhydian
– Milyen közel járnak? – Jamal zaklatottan járkált fel és alá a faház kis nappalijában. Albine az asztal mellett ült, és ujjaival idegesen dobolt a kemény fán. – Elég közel, hogy ne érezzem magam biztonságban – felelte a lány. –…
Üldözöttek hazája – 6. Csak egy kis csalódás
Emeline az egész napot a szobájába zárkózva töltötte. Vágyott a nyugalomra és a magányra, még ha ettől még szörnyűbben érezte is magát. Szüksége volt néhány egyedül töltött órára, amikor nem kell megjátszania magát senki előtt. Amikor nem kell felemelt fővel…
Üldözöttek hazája – 7. Szeretni és szeretve lenni
Ahogy Albine kilépett a faház ajtaján, nem volt képes tovább erősnek mutatni magát. A torkában hatalmas gombóc lüktetett, a gyomra kavics méretűre zsugorodott, és a szívét valami ismeretlen fájdalom gyötörte. Sohasem érzett még így. Dühös volt saját magára, Tobiasra, Rhydianre…
