Preaven egykoron ragyogó ország volt, ahol az emberek boldogan éltek, gazdagságban és bőségben. A farmokon tonnaszámra termett a gabona, a gyümölcsösök roskadoztak a terméstől, az állatok a világ legzöldebb füvét legelték. Krónikák szóltak az ország gazdagságáról, és számtalan ember kereste…

Sötét éjszaka volt. A csillagos eget fekete, nehéz felhők takarták el, így a hold fénye sem tudott utat törni magának. Az egyetlen fényt egy kis tűzrakás adta, amelyet a dús növényzettől alig lehetett észrevenni. A tűz mellett egy férfi és…

 – Boldogulsz, Diyana? Albine az ajtófélfának dőlve figyelte az idegent ápoló nőt. A férfi lehunyt szemmel feküdt a matracon, és lassan lélegzett. Már legalább három napja a táborba hozták, de még mindig eszméletlen volt. Csak feküdt ott mozdulatlanul, mintha már…

​​Két nappal később Tobias már kezdte jobban érezni magát. Elmúlt a fejfájása, és bár néha még megszédült, kezdte visszanyerni az életerejét. A testét ért ütések és rúgások fájdalmai is kezdtek megszűnni, az arcát ért sebek pedig halványodni, köszönhetően Diyana csodakrémének,…

„Egy év múlva Aimes felesége leszel, és erről nem fogunk vitázni!” Emerson kancellár határozott szavai újra és újra felcsendültek Emeline gondolatai között, miközben legszívesebben elfelejtette volna a kancellár minden egyes kiejtett mondatát. Hogyan dönthetnek egy ilyen fontos kérdésben helyette? Kinek…

– Milyen közel járnak? – Jamal zaklatottan járkált fel és alá a faház kis nappalijában. Albine az asztal mellett ült, és ujjaival idegesen dobolt a kemény fán. – Elég közel, hogy ne érezzem magam biztonságban – felelte a lány. –…

Emeline az egész napot a szobájába zárkózva töltötte. Vágyott a nyugalomra és a magányra, még ha ettől még szörnyűbben érezte is magát. Szüksége volt néhány egyedül töltött órára, amikor nem kell megjátszania magát senki előtt. Amikor nem kell felemelt fővel…

Ahogy Albine kilépett a faház ajtaján, nem volt képes tovább erősnek mutatni magát. A torkában hatalmas gombóc lüktetett, a gyomra kavics méretűre zsugorodott, és a szívét valami ismeretlen fájdalom gyötörte. Sohasem érzett még így. Dühös volt saját magára, Tobiasra, Rhydianre…