Kettős Játszma kategória bejegyzései

Kettős játszma – 1. Zoey

Nem akartam olyan lenni. Olyan, aki számára a népszerűség fontosabb mindennél. Nem vágytam rá, hogy olyanná váljak, aki nem lát a felszín alá. Akkor még nem tudtam mindezt, sem azt, hogy hamarosan minderre rájövök. És azzal sem voltam tisztában, hogy mindent elrontok majd…

Picture

Íme Fallsbrooke, a látszólag idilli kisváros. Azért csupán látszólag idilli, mert amíg az itt élők nagy része úgy tesz, mintha az életük tökéletes volna, korán sem az. Persze a városi elit ebből mit sem vesz észre. Mert ők élik a saját külön világukat a hatalmas házaikban, tetőlakásaikban és a legmenőbb autók társaságában, miközben a város egy része csupán álmodozik minderről. És én?

Picture

A nevem Zoey Benett. Egy átlagos tizenhat éves lány voltam, átlagos élettel. Az életem nem a legújabb divat körül forgott, sokkal inkább az iskola, és a tanulás körül. Egyedül éltem az édesanyámmal, így nem vetett fel minket a pénz. A tudás, pedig egy utat jelentett számomra a gazdagsághoz. Nem érdekelt a frizurám, a ruháim, és a végén ilyenné váltam… Nem, nem ez a szőke lány vagyok én.

Picture

Én vagyok Zoey Benett. Az osztály éltanulója, és örökös pletykatémája. Pedig nem adtam rá okot. De egy nívós iskolában megvetik azt, aki más. Aki nem él fényűző életet. Na meg persze, én ösztöndíjjal jártam oda. Az osztályomban mindenki szülője valami nagyvállalat feje, esetleg színésznő volt. Persze, hogy kitaszított voltam. De legalább egyvalaki mindig jó volt hozzám.

Picture

– Zoey, ne csináld ezt! Gyere el! – veszekedett velem a folyosón Hanna. Hanna Louvell volt az egyetlen barátom az iskolában, és a városban is. Vad volt, és különc. Olyanok voltunk, mint a tűz és a víz. – Zoey! Ez csak egy iskolai bál. Mégis mi történne, ha eljönnél?
– Nem szeretem a bálokat – húztam meg a vállam.
– Miért, voltál már egyen is? – kérdezte csípőre tett kézzel.
– Hát… Nem, de…
– Akkor honnan tudod, hogy nem szereted őket? – vágott a szavamba.
– Mert Benett semmit sem szeret, ami jó – szólalt meg az akkor belépő Josie Hart, állandó kíséretével, Dawn Blyke-kal. Josie volt az ellenem irányuló szivatások önjelölt vezetője.

Picture

– Valld be, hogy azért nem jössz el, mert tudod magadról, hogy egy senki van, Benett – lépett hozzám Josie, és émelyegni kezdtem a parfümfelhőtől, ami körülvette. – És ahogy elnézlek, nyilván még rendes ruhád sincsen, amit felvehetnél.
– Se egy fiú, aki elvinne – kotyogott bele Dawn, és egy fintort küldött felém.
Csak tátogtam, mint egy partra vetett hal. Tudtam, hogy ha visszaszólok, akkor csak még jobban fognak piszkálni, semhogy abbahagynák.
– Tudod, Benett, sokkal jobb volt, amíg nem voltál itt. Mert rengeteg időmet elveszi a szekálásod. De legalább sohasem unatkozom.

Picture

– Most már elég – vágott közbe Hanna. – Nincs jobb dolgotok, mint Zoey ellen szervezkedni? Nem kell sürgősen fésülködnötök, vagy valami?
– Mintha tudnád, hogy mi az a fésülködés – nevetett fel Josie.
– Szeretnél egy hosszantartó lila szemfestéket a szemed köré? – lépett közelebb Hanna, és láttam az arcán, hogy mindjárt robban.
– Nem félek tőled, Hanna – mondta Josie. – Jobban tennéd, ha visszafognád magad.
– Miért mi lesz? Beárulsz az igazgatónál? Szerintem, már elege van a talpnyalásodból – mondta Hanna dühösen.

Picture

– Mi van itt? – lépett hozzánk Maddox. Maddox Hastings. A fiú, akiről álmodoztam. Titokban. Viszonzatlanul. Már évek óta.

Picture

– Szia, Édes – fordult el tőlünk Josie, és Maddoxhoz lépett.
– Mondtam, hogy ne hívj így – dünnyögte Maddox, majd hagyta, hogy Josie hozzábújjon.
– Miről akartál beszélni velem? – kérdezte Josie halkan, és válasz helyett Maddox megfogta a kezét, és elhúzta tőlünk, hogy kettesben lehessenek.

Picture

Összeszorult a szívem, ha arra gondoltam, hogy most fogja elhívni a bálba. Azt akartam, hogy az én kezemet fogja meg, engem vonjon arrébb, és az én fülembe suttogja a kérdést, amire aztán persze igennel felelhetek. Mindezzel a probléma csak az volt, hogy ő még azt sem tudja, hogy létezem.
– Amit Josie mondott, hogy nem szereted a remek dolgokat, szerintem nem igaz – szólalt meg Dawn. – Szereted a jó dolgokat, csak éppen, nem kapod meg.
Aztán ott hagyott.

Picture

Iskola után, mint mindig először a parkba mentünk Hanna-val.
– Őszinte leszek veled – mondtam neki. – Azért nem akarok elmenni, mert akkor csak még nagyobb céltábla kerülne a hátamra.
– Ostobaságokat beszélsz – rázta meg a fejét. – Ha eljönnél, azt látnák, hogy lazítasz, hogy felengedsz, hogy szórakozol. Nem pedig azt, hogy a könyveid fölé görnyedsz.
– Nem tudod milyen az, ha kiközösítenek. Neked mindig volt egy csomó barátod, nem értheted meg a problémámat.

Picture

A parkban segítettem Hanna-nak gyakorolni. Elhatározta, hogy bekerül a focicsapatba, ahol persze csak fiúk voltak. De persze a téma nem változott.
– Kössünk egyezséget – ajánlotta. – Te eljössz a bálba, én meg megteszem neked, amire csak kérsz. Rendben?
– Még egy vacak ruhám sincsen. Meg pénzem sem, hogy vegyek egyet.
– A ruhádat, csak bízd rám – mondta, előttem pedig kezdett kivilágosodni, hogy a bál ötlete, talán mégsem annyira rossz.

Picture

A park után, általában hozzánk mentünk tanulni. Ez azon a napon sem volt másképp. Megérkeztünk, ettünk valamit, aztán a könyvek és a füzeteink fölött görnyedtünk legalább egy órát. Mikor végeztünk, Hanna újra szóba hozta a témát.
– Na hogy döntöttél? – kérdezte.
– Talán, de csak talán elmegyek.
– Remek – vigyorodott rám.

Picture

Elköszöntünk egymástól, és ő hazament.

Picture

Nem sokkal később anyám is hazaért a munkahelyéről.
– Szia, Kincsem – jött be hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra. – Milyen napod volt?
Az anyámat Julia Benettnek hívják. Egyedül nevel, már nagyon régóta.
– Jó volt – feleltem.
– Csinálok valami vacsorát, rendben? – kérdezte, mire bólintottam. Kiindult a szobából, de utána szóltam.
– Anya! Lehet, hogy mégis elmegyek a bálba.
Anyám arcán boldog mosoly terült szét, bólintott, majd kiment.

Picture

A vacsora után megfürödtem, és átvettem a pizsamámat. Levettem a szemüvegemet, és belepillantottam a tükörbe. Nem volt bennem semmi különleges. De ha őszinte akartam lenni magammal szemben, be kellett valljam magamnak, hogy nem vagyok olyan visszataszító, mint hittem. Vagy amilyennek mások mondanak. De abban a percben szépnek sem éreztem magam. És ahogy rájöttem, hogy teljesen átlagos vagyok, szomorú lettem.

Picture

Aznap éjjel csalódottan feküdtem le aludni, és arra vágytam, hogy ha felébredek, majd minden másképpen lesz… De a kívánságok, sajnos nem mindig válnak valóra…

Kettős játszma – 2. Kell egy ruha

Picture

Aznap reggel korán ébredtem. Még a nap sem jött föl a város felett, és én már fent voltam. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Tudtam, hogy Hanna már ébren van. Ő mindig későn feküdt le, és korán ébredt. Nem értettem, hogyan elég neki néhány óra alvás. Kikecmeregtem az ágyból, és a telefonhoz ballagtam.

Picture

Hanna már a második csörgésre felvette.
– Szia, Zoey – szólt a vonal másik oldaláról. – Kidobott az ágy? – nevetett fel.
– Mondhatni – helyeseltem. – Hanna, szombat van. Eljönnél velem vásárolni?
– Tessék?! Te? Vásárolni? – hüledezett.
– Ne játszd túl – ráztam meg a fejem, bár ő azt nem láthatta. – Amúgy is azt ígérted, hogy a ruha a te dolgod. Vagyis ott kell lenned, mikor megveszem.
– Nem felejtettem el. Egy húsz perc múlva ott vagyok – mondta, majd le is rakta. Én elszaladtam lezuhanyozni, és felöltöztem.

Picture

Éppen beágyaztam, amikor Hanna lépett be a szobám ajtaján.
– Szia, Zoey – köszönt, mikor meglátott. – Anyukád engedett be.
– Sejtettem – mondtam neki, mire elvigyorodott.

Picture

– A boltok még nincsenek ám nyitva – mondta Hanna, mire bólintottam.
– Tudom. De nem akartam egyedül lenni.
– Mint általában – nevetett fel Hanna.
Eldőltem az ágyamon, és figyeltem, ahogy Hanna kutakodni kezd a szobámban. Nem zavart, hisz nem volt titkolni valóm.

Picture

Hanna éppen a könyvespolcomon matatott, amikor felkiáltott.
– Hát ez meg mi?
A hangjától összerezzentem. Odapillantottam rá, és a tenyerébe megláttam egy kis fehér dobozt. Jól ismertem azt a tartót, tudtam, mi van benne.
– Zoey, mi ez? – kérdezte Hanna, de hallottam a hangjából, hogy pontosan tudja.
– A kontaktlencsém – feleltem halkan.
– És mégis miért nem hordod? Mond, miért jobb az a szemüveg?
– Nem szeretem a kontaktlencsét, mert… – nem tudtam befejezni a mondatot.
– Mert? Mert akkor nem takarná el a szemüveg az arcodat?
Rosszul esett, hogy kimondta azt, amit én nem mertem. Az önbizalmam így is mélyponton volt.

Picture

– Ígérd meg, hogy egyszer használni fogod – kérte tőlem, én pedig nem ellenkezhettem. – Ígérd meg!
– Rendben – sóhajtottam. – De nem ma – mondtam, majd kikaptam a kezéből a dobozkát, és visszatettem a polcra. – Induljunk, jó?
– Felőlem – vonta fel a vállát, majd kimentünk a házból.

Picture

A házunk a város szélén volt, ezért kellett sétálnunk egy kicsit, hogy beérjünk a városközpontba. Hanna szerint volt egy üzlet a plázában, ahol tökéletes ruhát fogunk találni nekem. Én ebben kételkedtem. A tökéletes ruha általában tökéletlenül drága. Igaz, hogy Hanna megígérte nekem, hogy megveszi, de nem akarom, hogy fölösleges költségekbe verje magát. Habár neki ez sohasem probléma. Az apja ugyanis a polgármester személyi tanácsadója, akit igazán jól megfizetnek.

Picture

Picture

Az üzletben, ahová megérkeztünk, még sohasem jártam. Tele volt a legújabb divatnak megfelelő ruhadarabokkal.
– Gyere Zoey, keressünk neked valami ruhát – húzott maga után egy kupac ruha felé.
– Azért lesz beleszólásom, ugye? – kérdeztem bizonytalanul.
– Ne számíts rá – kacsintott rám Hanna, majd elkezdte szemügyre venni a színesebbnél színesebb ruhákat.

Picture

– Szerinted, legyen ujja, vagy ne? – kérdezte tőlem, de mielőtt felelhettem volna, válaszolt saját magának. – Á, fölösleges. Inkább keresünk hozzá majd egy bolerót, vagy valamit.
Már legalább tizedére játszotta ezt el velem. Fölöslegesnek éreztem magam, és esetlennek az üzletben. Hanna ezzel szemben úgy mozgott ott, mintha már számtalanszor járt volna ott. És ezt el is tudtam képzelni.

Picture

Amikor Hanna választott egy ruhát, elvittem, és felpróbáltam. Először mindet visszatettem a pultra, mert egyik sem tetszett, de aztán Hanna rám parancsolt, hogy legalább egyet próbáljak fel, mert így fölösleges az egész keresgélés. Végül bevont a keresésbe, és az első ruhát, ami tetszett is, elvittem, és felpróbáltam. Csakhogy akármennyire is tetszett a ruha, és akármennyire is tetszett az ára, ő mindegyiket leszólta.

Picture

– Túl hosszú, és olyan, mint egy tóga!

Picture

– Temetésre készülsz, vagy bálba?

Picture

– Ezt még a nagyanyám sem venné fel!

Picture

Olyan dühös lettem, amikor minden ruhát leszólt, hogy odamentem a legközelebb álló állványhoz, és lekaptam róla a legszínesebb, legcsillogóbb, legdrágább ruhát, és durcásan bevágtattam a próbafülkébe.

Picture

– Tökéletes!

Kettős játszma – 3. A szakítás

Picture

Néhány nappal később, amikor az iskolába igyekeztem, Hanna rohant felém. Arcán izgatottság tükröződött, és borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mi történhetett.

Picture

– Ezt nem fogod elhinni – kezdte, amikor hozzám ért. Gyorsan kapkodta a levegőt, így alig értettem, amit mondott. – Maddox… És Josie… Szakítottak.
– Tessék?! – kérdeztem döbbenten. Alig tudtam megemészteni a hallottakat. Amióta csak ismertem Josie-t, Maddoxxal járt. Ez úgy két és fél, talán három éve lehetett már. Boldog voltam ugyan, de nem tudtam, mihez kezdjek ezzel az információval. Nem állíthattam Maddox elé, és vallhattam szerelmet neki. Hiszen egyszer, ha beszéltünk, amióta megismertem.

Picture

Kitört rajtam a kétségbeesés. Szabad volt, szabadabb, mint valaha, és nem tehettem semmit sem. Pedig hányszor kívántam azt, hogy ne legyen köztük semmi sem. Erre, amikor eljött az alkalom, tátott szájjal álltam, és vártam, hogy történjen valami.

Picture

Tornaóra volt. Az utolsó óra, és érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Maddox és Josie csak álltak egymással szemben, távol egymástól, és egymást nézték.
– Nem értem, hogy miért dobtad Maddoxot – hallottam Dawn hangját, habár halkan beszéltek.
– Meguntam, hogy csak én veszem komolyan a kapcsolatunkat – felelt Josie, és elfordult.

Picture

Láttam rajta, hogy dühös volt. És mérges, és ingerült, és dacos. Soha nem láttam még ilyennek azelőtt. Most először igazán kívántam azt, hogy ne kezdjen el szekálni.

Picture

Szerencsémre, az óra után fogta magát, és lelépett. Én is követtem a példáját egy kicsivel később Hanna-val az oldalamon. A park felé indultunk.

Picture

A parkban ismerős arcokba botlottunk. A padoknál, ahol általában senki sem volt, most ketten is voltak. Távolról, nem is vettem észre, hogy kik. De amikor közelebb értem, Maddoxot, és a haverját, Logan Cole-t pillantottam meg. Nem akartam oda menni, de Hanna akarata erősebb volt, mint az enyém.

Picture

– Szevasz, Hany – ugrott Hanna elé Logan, amint meglátott minket.
– Ha még egyszer így nevezel – fenyegetőzött Hanna, de elnevette magát. – Hogy-hogy itt vagytok?
– Maddoxnak friss levegőre volt szüksége – mondta Logan. – Ugye, haver?
Maddox ekkor nézett rám. Lehangolt volt. Odamentem az egyik padhoz, leültem, és csöndben vártam.

Picture

Logan segített Hannanak felkészülni a csapatba való bekerüléshez. Maddox pedig hozzám fordult.
– Zoey, igaz? – kérdezte, miközben leült mellém.
– Öhm… Igen – feleltem halkan. Kételkedtem benne, hogy tudja a nevem, de boldoggá tett, hogy mégis.
– Holnap lesz a vizsgafelkészítő? – kérdezte, mire bólintottam. Mi másról is akarna beszélni velem, mint az iskoláról?

Picture

– Mi lépünk – szólalt meg Logan.
Könyörögve pillantottam Hanna felé, hogy ne hagyjon magamra, de nem figyelt rám. Jellemző volt rá ez a viselkedés, ha Logan is ott volt. De nem haragudtam rá. Nem tehettem. Így hát elköszöntek, és elmentek.

Picture

– Igaz, amit a suliban mondanak? – kérdeztem Maddoxtól. Felhúzott szemöldökkel fordult felém. – Hogy te és Josie…
– Hogy szakítottunk? – fejezte be helyettem a mondatot.
– Sajnálom – mondtam, mire legyintett egyet.
– Semmiség.
– Megkérdezhetem, hogy miért? – kérdeztem halkan.

Picture

– Josie elvárja, hogy mindenki vele foglalkozzon. Nekem ez viszont nem megy. Azért, mert vele járok, nekem is szükségem van saját magamra. Ezt neki is elmondtam, persze kicsit kedvesebben. Úgy tűnik nem értett meg, úgyhogy szakított velem.
– Sajnálom.
– Igen, ezt már mondtad – nevetett fel. – Nekem is mennem kell. Holnap találkozunk. Szia, Zoey!

Picture

– Szia, Maddox…
Aznap délután nem kértem, hogy maradjon ott. Aznap délután nem volt elég bátorságom. Ma viszont már tudom, hogy aki mer… Á, ez nem igaz…

Kettős játszma – 4. A készülődés

Picture

Nem számoltam vissza a napokat a bálig. Értelmetlen lett volna azzal nyugtatni magamat, hogy még ráérek. A bár reggelén rájöttem, hogy amit eddig éreztem nem izgalom volt. Hanem idegesség. Mi lesz, ha felismernek? Ha rájönnek, hogy én is ott vagyok? Tudtam, hogy Hanna ebéd után megérkezik, úgyhogy nem törődtem a problémáimmal, hanem felkeltem.

Picture

Hanna éppen akkor toppant be a nappalinkba, amikorra ígérte. A hajában rengeteg hajcsavaró volt. Gondoltam a bál miatt.
– Szia, Zoey. Üdv Jules néni! – köszönt, majd felém fordult. – Készen állsz?
És hogy mire álltam készen?

Picture

Elnevettem magam. Nem szándékosan, de olyan viccesen festett.
– Tényleg így jöttél végig a városon? – kérdeztem két kacagás között, majd magamhoz öleltem.
– Mintha bárkit is érdekelne – felelte, és ő is elnevette magát. – Készülődjünk! – hangzott a parancs.

Picture

Mind a ketten lezuhanyoztunk, és én hajat is mostam.
– Gyerünk, Zoey – kérlelt Hanna már percek óta. – Tedd félre a szemüveged. Csak ma estére.
– Rendben. De ez lesz az egyetlen alkalom – egyeztem végül bele, habár tudtam, hogy ő úgyse hagyja annyiban. Addig fog piszkálni, amíg nem hordom sűrűbben.
A tükörhöz sétáltam, és ügyetlenül behelyeztem a két lencsét.

Picture

– Na gyere – nyomott le a székemre Hanna. – Csinálok neked valami frizurát.
– Lehet beleszólásom? – kérdeztem.
– Nem! – hangzott az egyszerű felelet.

Picture

Miután az én hajam készen lett, segítettem kiszedni a csavarókat Hanna hajából. Az eddig egyenes haja, most hullámokkal tele omlott a vállára. Hanna gyorsan oldalra tűzte, és a tükörhöz ballagott.
– Szerintem jól néz ki – állapította meg, mikor már vagy tíz perce nézte magát a tükörben.
– Valld be, hogy csak Logan miatt készítetted ilyenre.
– Dehogyis – legyintett egyet. – De igen – vallotta be. – A múltkor mondta, hogy egyszer megnézne hullámos hajjal.

Picture

– Köszi, hogy elrakhattam nálad a ruhámat – mondta, miközben kivette a ruháját a szekrényemből. – Anya megölne, ha meglátna benne.
– Abban biztos vagyok – nevettem el magam.
Hanna szülei elég vallásosak, és konzervatívak. Szerintük Hanna ma egy hosszú, nem dekoltált, sötétkék ruhában lesz. Ami persze nagyon szép, de nem Hanna stílusa. Így a másik ruhát, az igazit, itt rejtettük el.

Picture

– Na milyen? – kérdezte, miután forgott benne néhányat.
– Rövid – állapítottam meg.
– Azt tudom – forgatta meg a szemeit. – Komolyan, milyen?
– Nagyon jól áll – mondtam, mire büszkén elvigyorodott.

Picture

Miután Hanna készen lett, azt mondta, segít elkészülnöm. Felvettem a vadonatúj ruhámat, és hagytam, hogy Hanna kifessen. Mindig ügyesen bánt a sminkkel, úgyhogy nyugodtan bíztam rá magam. Mikor készen lettem, tetőtől-talpig, elé álltam.
– Hogy nézek ki?

Picture

– El fogják dobni az agyukat, ha meglátnak – mondta.
Fél óra múlva elindultunk.

Picture

– Szerinted fel fognak ismerni? – kérdeztem Hanna-tól már vagy századjára.
– Zoey, fejezd be – pirított rám. – Csinos vagy, és csak ez számít. Siessünk, mert lemaradunk az elejéről.

Picture

Amikor megérkeztünk már mindenki a tornateremben volt, ahol tartották a bált. Amikor beléptünk, néhányan felénk fordultak, hogy lássák, ki érkezett. Mikor megláttam a rám eső tekinteteket, megnyugodtam.

Picture

Nem fognak felismerni.

Amikor ott voltam, még fogalmam sem volt. De ez a bál, egy egész lavinát indított el az életemben. Ami még saját magamat is elsodorta. Ha akkor belenézhettem volna a jövőmbe, talán mindent másképp tettem volna. És nem kellett volna, hogy minden következmény megtörténjen…

Kettős játszma – 5. A bál

Picture

– Jó a dekoráció – jegyezte meg Hanna, mikor körbepillantott a feldíszített tornateremben.
– Igen – feleltem. Feszengtem, és ezt le sem tagadhattam volna. Új volt a ruhám, a cipőm, a környezet. És a környezetem is másnak látott.

Picture

A terem végében kiszúrtam Maddoxot. Maga elé meredt, elgondolkozott. Logan viszont, amint meglátta Hanna-t elindult felénk.

Picture

– Szia, Logan – köszönt Hanna Logannek, amikor az odaért hozzá. – Mit szólsz a frizurámhoz?
– Nagyszerűen nézel ki – mondta Logan, majd Hanna kezét a szájához emelte, mint a régi időkben. – Van kedved táncolni?
– Persze – felelt Hanna, majd elindultak a táncparkett felé.

Picture

Egyedül maradtam. Érdeklődve nézegettem a terem egyik pontjáról a másikra. Sosem voltam még bálon. Sőt még buliban sem. Először észre sem vettem, de aztán megláttam Maddoxot. Ő pedig engem nézett. Mielőtt azonban bármit is tehettem volna, megindult felém.

Picture

– Ne haragudj – szólalt meg, mikor odaért elém. – Ismerlek valahonnan?
– Talán – feleltem.
– Ez nem álarcos bál – mutatott a maszkomra. – Van valami oka?
– Van – feleltem ismét.
– Mindig ilyen titokzatos vagy? – kérdezte, de válasz helyett, csak egy mosolyra futotta.

Picture

– Megkérdezhetem a neved? – kérdezett újra, nekem pedig elakadt a szavam. Erre nem készültem. Hirtelen minden eszembe jutott, csak egy név nem. A sajátomon, és az övén kívül. – Neved van, nem?
– De… Öhm… Maya. Maya vagyok – nyögtem ki az első értelmes nevet, ami beugrott.
– Örülök, hogy megismerhetlek, Maya. Az én nevem Maddox.
– Maddox? Azt jelenti, hogy szerencsés – mosolyodtam el.
– Na és a Maya? – kérdezte, mire elgondolkodtam. Szabadidőmben szerettem a neveket tanulmányozni. Volt otthon egy nagy könyvünk tele a nevekkel. És ahogy visszaemlékeztem a kitalált nevem jelentésére, egy pillanatra kihagyott a szívverésem.
– Illúzió – mondtam halkan.

Picture

– Ide jársz suliba? – váltott témát Maddox, aminek örültem.
– Ez egy ostoba kérdés – válaszoltam, mire a homloka közepéig ugrott a szemöldöke.
– Miért is?
– Mert ha találkoztunk volna már, arra emlékeznél – mondtam, mire elvigyorodott. Fogalmam sem volt, mi ütött belém. De olyan jó volt, hogy valaki más lehettem. Hogy nem kellett félnem a következményektől. Zoey sosem lett volna képes minderre, de Maya teljesen más volt.
– Van kedved táncolni? – nyújtotta felém a kezét.
Persze, hogy volt kedvem.

Picture

A táncparkett széléhez vezetett, majd magához vont. Megfogtam a vállát, és táncolni kezdtünk. A szemem sarkából láttam, hogy Josie, majd felrobban a méregtől, Dawn pedig próbálta nyugtatni. Akkor ez, hihetetlen módon boldoggá tett. Josie Hart féltékeny volt rám.

Picture

Miután véget ért a dal, egy gyorsabb dal következett
– Kérsz valamit inni?
– Az jó lenne – bólintottam, és az italok felé vezetett.

Picture

Maddox két pohárba italt töltött, és az egyiket átnyújtotta nekem.
– Igyunk a találkozásunkra – mondta, miközben az arcomat fürkészte.
– Igyunk a titkokra – mondtam aztán, mire elmosolyodott. Koccintottunk, és megittuk a hideg italt.

Picture

– Nincs kedved sétálni egyet? – kérdezte a fülemhez hajolva, miután még egy számot végig táncoltunk.
– Nem is tudom – vonakodtam, habár a szívem mélyén azonnal igent mondtam volna.
– Van a közelben egy kis park. Tényleg nincs messze.
– Rendben – egyeztem végül bele, és a karjába kapaszkodva, magunk mögött hagytuk a termet, és az iskolát is.

Picture

Arra a helyre mentünk, ahová nap, mint nap jártam Hanna-val, és ahol Maddoxxal is beszéltem már.
– Biztos nem találkoztunk már? – kérdezte, mikor már majdnem a parkrésznél tartottunk.
– Velem biztosan nem – ráztam meg a fejem. Ez részben igaz volt. Ő csak Zoeyval találkozott, és nem Maya-val.
– Nagyon hasonlítasz valakire, de sajnos fogalmam sincs, hogy kire – vallotta be.

Picture

– Nem táncolunk? – fordult felém hirtelen.
– Még zene sincsen – nevettem el magam.
– Az nem is kell – mondta, majd megfogta a kezem, és magához vont. Lassúztunk a csendben. Nagyon romantikus volt. Nem ilyennek képzeltem Maddoxot. Nem találtam jó szót arra, ahogyan éreztem vele kapcsolatban.
– Olyan, mintha már ismernélek – szólalt meg. A gyomrom borsó nagyságúra zsugorodott össze.

Picture

Mindent elfelejtettem, ahogy néztem a zöld szemeit, és észre sem vettem, hogy mit csinál. Megcsókolt. Csak egy pillanatig tartott az egész. Aztán eltoltam magamtól, és nem néztem rá. Azt tettem, ami először eszembe jutott. Futni kezdtem.

Picture

– Maya! – kiáltott utánam. – Ne haragudj!
De nem haragudtam. Boldog voltam.
Ha visszagondolok arra a napra, azt hiszem ez volt az a pont. A pont, ahonnan minden elindult. Maya nem létezett. Soha nem is volt valóság. Akkor mégis olyan élénken élt bennem, hogy elfelejtettem, én nem ő vagyok.