Kettős játszma – 8. Intelmek

– Szevasz, haver – köszönt Maddox haverjának, Logannak, mikor meglátta az iskola folyosóján. – Hol voltál az elmúlt három napban? Mert nem iskolában, az tuti.
– Ápoltam a beteg nagymamámat – mondta Logan.
– A nagyanyád 58 éves, és fittebb, mint te – vigyorodott el Maddox. – Szóval hol voltál?
– Egy csajjal.
– És mi van Hannával? – kérdezte Maddox értetlenül.
– Mi lenne vele? Nem a barátnőm… – vonta fel a vállait a fekete hajú fiú.
– De tetszik, nem?
– Sok más lánnyal együtt, tesó – válaszolt Logan.

– Na mindegy. A lényeg, hogy hírem van – váltott témát Maddox. – Újra találkoztam Mayával.
– Az álarcos csaj a bálról? – kérdezte Logan.
– Aha – bólintott Maddox. – Három nappal ezelőtt, mikor hazaindultam, ott volt a suli kapujában. Engem várt.
– És álarc nélkül milyen?
– Nem tudom, mert megint rajta volt.
– Haver, lehet okkal van rajta. Talán addig örülj, míg nem veszi le – nevetett fel Logan.

– Fogd már be, Logan! – ütött barátja vállába viccesen Maddox. – Ez a lány tökéletes. Okos, és vicces. Magabiztos, de nem öntelt…
– Mint Josie – vágott közbe Logan.
– Hát annyira senki nem lehet hiú, mint Josie – ismerte be Maddox. – De a lényeg, hogy Maya gyönyörű, de valahogy nem vág fel vele. Kiszámíthatatlan, és szókimondó.

– Haver, te belezúgtál – szólalt meg Logan.
– Meglehet – mosolyodott el Maddox. – De nem érdekel.

– Hát ami a legfontosabb, hogy Josie ne tudja meg – mondta halkan Logan.
– Ezt hogy érted?
– Tudod te jól, hogy értem – mondta Logan.

Amit viszont egyikük sem vett észre, hogy Josie legjobb barátnője, és a szívatásokban tettestársa, Dawn Blyke meghallotta, amiről beszéltek.

Így első útja egyenesen Josie-hoz vezette.
– Nagy baj van, Josie! – kezdte Dawn, amikor odaért a szőke lányhoz. – Nagy, nagy baj.
– Jaj, mi van már megint?

– Az előbb kihallgattam, amikor Maddox és a helyes, fekete haverja arról beszélnek, hogy Maddox belezúgott valakibe – mondta Dawn.
– Hogy micsoda? – csattant fel Josie.

– Az a tahó, azt sem várta meg, hogy az én helyem kihűljön, máris összeszűri a levet valami kis cafkával? – sziszegte a fogai között Josie. – Ha azt hiszi, hogy ezt szó nélkül eltűröm, akkor nagyon nem ismer még.

Eközben az osztályteremben

– Olyan jól éreztem magam tegnap – áradoztam Hannának az első óra előtti időben. – Először egy kis kávézóba mentünk, aztán pedig egy parkba. Olyan sokat beszéltünk, és olyan romantikus volt. Olyan, mintha mindig is ismertem volna. És a csókja…
– Várj – szakított félbe Hanna. – Ugye nem azt akarod mondani, hogy máris beleszerettél?
– Eddig is róla álmodoztam, semmi sem változott – vontam fel a vállam.

– Minden megváltozott, hát nem veszed észre? – kérdezte Hanna. – Egy olyan lányt játszol el neki, aki még csak nem is létezik. És ha beleszeret Mayába, abból baj lesz.
– Maya igenis létezik. Én vagyok ő. Ha beleszeret, akkor belém szeret – mondtam.
– Te tényleg nem veszed észre, amit csinálsz, Zoey? Hiszen becsapod őt! A legjobb lenne, hogyha még most elmondanád neki, vagy ha soha többé nem találkoznál vele Mayaként.
– Hanna ezt te nem érted – ráztam meg a fejem. – Végre boldog vagyok, miért akarsz ettől megfosztani?

– Dehogy akarom azt – rázta meg a fejét. – Én szeretném a legjobban, hogy az legyél. Csak jó lenne, hogyha közben nem változnál meg. És félek, hogy ez a kitalált másik éned, rossz hatással van Zoeyra.
– Nem lesz – ígértem, mire felsóhajtott.
– Találkozol még vele? Mayaként? – kérdezte.
– Szeretnék – vallottam be őszintén, mire bólintott.
– Csak vigyázz magadra, Zoey, rendben?
Jólesett Hanna aggódása. De ő nem értette ezt az egészet. Senki nem érthette volna meg rajtam kívül. Mert csak én éltem úgy, hogy átnéztek rajtam, vagy rosszabb.

Az első óra előtt, még gyorsan kiszaladtam a teremből. A folyosó kihalt volt, egy árva lélek nem volt ott. Előhalásztam a telefonom a nadrágzsebemből, és kikerestem a névjegyzékből Maddoxot. A második csörgés után felvette.
– Igen? – szólt bele a telefonba.
– Szia Maddox – köszöntem neki.
– Maya?! Szia – köszönt ő is, és a hangján is lehetett hallani, hogy széles mosolyra húzódott a szája.

– Hogy vagy? – kérdezte.
– Egy kicsit unatkozom – mondtam neki.
– Van kedved holnap suli után csinálni valamit? – kérdezte. – Elmehetnénk a központba.
– Jól hangzik – feleltem. – Háromkor a bowlingterem előtt?
– Ott leszek – válaszolta.
– Szia Maddox!
– Szia Maya! – köszönt el ő is.

– Szóval ez a Maya próbálja lenyúlni a pasimat – fordult Josie Dawnhoz.
– Hát tulajdonképpen ő az ex-pas… Befogtam!
– Az jó lesz… Holnap délutánra ne tervezz programot. Mert a plázába megyünk!