Végzeten Túl kategória bejegyzései

Végzeten túl – 1. Dimenzió

Amy Woods egy külvárosi étterem teraszán üldögélt. Türelmetlenül az órájára nézett és felsóhajtott. Már majdnem három óra van. Christopher megint késik. A lány sokszor elgondolkodott már, mit csinálhat ilyenkor a szerelme. Mikor azt mondja, dolgoznia kell. Csak annyit tud, hogy valami titkos kutatási projekt.
Picture

Aggódott, mi lesz a kapcsolatukkal, ha ez így megy tovább. Alig találkoznak, és amikor igen, akkor is a munkáról folyik közöttük szó. Most pedig késik is. Amy igazából nem lepődött meg, a legutóbbi találkozójukat is lemondta. Talán a barátnőire kellene hallgatnia, akik azt mondják, szakítson Christopherrel.

Christopher Dialer az autójában ült. Ha megint elkésik, Amy dühös lesz rá. Márpedig most késni fog. Bűntudata volt, mert az utóbbi időben nem sokszor találkoztak. Pedig szerette a lányt. Nagyon szerette. Lefékezett egy mellékutcában. Kiszállt és elindult. Amy már várt rá.

Picture

– Szia, Amy, bocs a késésért, de tudod…
– Igen, tudom, sok volt a dolgod – mondta a lány kissé szemrehányóan.
Christopher leült vele szemben.
– Chris, beszélni akarok veled… kettőnkről. Tudod, az utóbbi időben alig találkozunk, és…
– Értem. Szóval szakítani akarsz – következtetett csalódottan a férfi.
– Dehogy is, én ilyet nem mondtam, csak arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt valahova.
– Hiszen most is együtt vagyunk valahol!
Picture

– Igen, de én úgy értettem, hogy messzebbre. Itt hagyni Botsville-t, a munkát, mindent. Utazzunk el!
– Amy, ugye tudod, hogy amit most csinálok, a munkám, az nagyon…
– Igen, tudom. Nagyon fontos… De akkor is… én nem vagyok fontosabb?
– Dehogynem – felelte Chris, és megölelte a lányt.
– Szerintem rendeljünk is valamit.
– Egyetértek!
Ebben a pillanatban megcsörrent a férfi mobilja.
– Bocs, Amy, de ezt most fel kell vennem. Haló? Itt Christopher Dialer. …. Á, heló, Ana!
A nő tudta, hogy Chris a főnökével, Ana Cartinggal beszél. Megint le fog lépni – gondolta magában.
– Figyelj, Ana, nem lehetne később… Micsoda? Rendben, máris ott vagyok!
– Kitalálom, menned kell.
– Nézd, én úgy sajnálom, de ez nagyon…
– Fontos, tudom.
Átölelték egymást.
Picture

Cristopher húsz perccel később fékezett le a ModTech parkolójában. Felkapta az aktatáskáját és besietett az épületbe. Szupertitkos kutatólabor. Chris már megszokta a szigorú ellenőrzéseket, amik egy kormányzati projekten való munkával járnak. Amint bejutott, rögtön az irodájába ment. Ana Carting ott várt rá.
Picture

– Ana, mi az a nagy probléma, amiről a telefonban beszéltél?
– Vége, Chris.
– Micsoda?
– Vége van. A kormány nem támogatja tovább a kutatásainkat.
– Ezt nem tehetik! Hisz már olyan közel járunk a célhoz!
– Azt mondták, ha nem mutatunk fel eredményt az elkövetkező két napban, végleg megvonják a támogatásunkat.
– Ana, a gép már majdnem kész, ugye?
– I-igen, de még…
– Akkor próbáljuk ki!
– De Chris, ez nem…
Picture

– Nincs más esélyünk, te is tudod.
– Rendben.
Elindultak a folyosón. Vasárnap volt, tehát senki nem volt bent rajtuk kívül. Beléptek a terembe, ahol a gép állt.
– Jól van, beállítok mindent. De ez a teleport nem…
– Hova akarsz küldeni?
– Csak ide, a terem másik végébe. A kis távolság mellett talán kisebb a lehetőség, hogy…
– Jó lesz.
– Chris, ez nagyon…
– Veszélyes? A Teleport-projekten dolgozunk tíz éve, Ana! Ha lezárják, akkor ez a munka vész kárba.
– Hát jó.
Picture

Ana leült a székre, és bekapcsolta a gépezetet. Tárgyakon már tesztelték, 90%-ban működött is, de élő emberen még soha.  A férfi felállt a platformra, és lehunyta a szemét. Vajon milyen érzés lesz a teleportálás? Fájni fog? Erre a nevetséges és gyerekes gondolatra aztán megrázta magát. Nem értette, mitől fél, hiszen ő maga építette ezt a szerkezetet.
– Mehet? – hallotta Ana hangját.
– Mehet – válaszolta.
És Ana Carting bekapcsolta a gépet.
Picture

Semmi máshoz nem hasonlítható érzés volt. Christopher nem tudta, hol van, forgott vele a világ, látta a szemhéján átszűrődő fényeket, viszont fogalma sem volt, hogy még a platformon van-e. Lassan elhalványult a fény. De valami baj van, hiszen teljes a sötétség. Meghalt volna? Nem halhatott meg, hiszen érezte, hogy áll valahol. Szellő borzolta össze a haját.
Eközben valahol nagyon messze tőle egy Ana Carting a nevét ordítozva futott végig a ModTech épületén. De ezt ő nem hallhatta.
Azon gondolkozott, ki merje-e nyitni a szemét. Rettegett attól, mit fog látni, ráadásul tériszonya is volt, tehát remélte, hogy nem valami magas helyre került. Végül arra jutott, hogy nem állhat itt csukott szemmel örökre, nagy levegőt vett, és körülnézett.
Picture

Sötét és kihalt utcán állt. Az egyik ház betört ablakán halvány fény szűrődött ki. Vajon hol lehet? Vajon tényleg egyedül van? És vajon beszélnek itt egyáltalán bármilyen nyelven, amit ő ismer?
A sarkon egy férfi fordult be, és meglátta Christophert. Elindult felé, Chris ekkor nézet hátra, és megpillantotta a közeledő alakot. Talán egy rabló? Vagy gyilkos? Vagy valami rosszabb?
Picture

Szedett-vedett mocskos ruhát viselt, és az arckifejezése sem sok jót ígért.
– Ki vagy? – szólalt meg, mikor Chris közelébe ért – Nem hallod, azt kérdeztem ki vagy!
Christopher örült, hogy legalább érti, amit az idegen beszél. Mit kellene válaszolnia?
– Christopher Dialer vagyok.
– Ez meg miféle név? Talán a Szfinxekhez tartozol?
– Mi? Nem. Tudomásom szerint nem.
– Akkor hozzánk?
– Ööö… Nem, nem hiszem.
– Akkor kihez?
Nem tudta, mit mondjon. Fogalma sem volt, mi lehet a jó válasz erre a kérdésre.
– Senkihez.
– Tehát nincsenek társaid?
Picture

Chris rájött, hogy hibát követett el. Egyedül könnyű prédának tűnhet.
– De igen, vannak. Rengeteg társam van.
– Hazudsz. Nincs itt veled senki.
Az édesanyja mindig azt mondta neki, ha megtámadnak, add oda, amit kérnek, mert az életed mindennél többet ér.
– Mit akar? – kérdezte.
– Semmit – felelte, és behúzott egyet Christophernek.
Chris még soha életében nem verekedett, de feltett szándéka volt, hogy nem hagyja magát.

Végzeten túl – 2. Szfinx

Az ajtó mögött furcsa, sejtelmes női hang szólalt meg.
– Ki vagy te?
– Dora.
– Jelszó?
– A főnix nem hal meg.
– Ki vagyok én?
– Cloud.
Az ajtó kitárult, és Chris Dorával együtt belépett. Szakadt kis ház volt, rendetlen, piszkos, mégis otthonos. A rongyos kanapén sötét bőrű, fekete hajú nő ült, mellette a földön egy barna hajú barna bőrű férfi, velük szemben az ágyon rövid hajú lány. Az ajtó mellett pedig a legszebb teremtés állt, akit Christopher valaha látott.
Picture

– Áh, Dora, csakhogy visszajöttél, már kezdtem parázni hogy hol… – kezdte a sötét bőrű nő, de ekkor meglátta a lány után belépő férfit.
– Ez meg ki? – kérdezte élesen, és mire Chris észbe kapott, már valamennyien felpattantak, és körülötte álltak, mint a támadni készülő vadállatok.
Picture

– Nyugodj meg, Seraphine, ő velem van!
– Ki ez? – kérdezte a férfi.
– A neve Chris. Azt állítja, hogy egy másik… hogy is nevezte… egy párhuzamos univerzumból vagy miből jött.
A gyönyörű lány felkapta a fejét.
– Egy párhuzamos világ? – kérdezte, és Christopher felismerte a hangját. Vele beszéltek az ajtón keresztül, vagyis akkor ő lehet Cloud.
– Igen – felelte.
– Érdekes. És miért jöttél ide? – kérdezte a rövid hajú nő.
– Baleset volt. Csak vissza akarok jutni.
– Nem lehet – jelentette ki a barna hajú férfi.
– De igen – vágott közbe Cloud.
Picture

– Hogyan?
– El kell jutni a régi Kutatási laborig.
– Az lehetetlen, te is tudod.
– Nem az.
– Öngyilkosság. Nem.
– Akkor mi legyen? – kérdezte Christopher kétségbeesetten.
– Semmi.
– Engedjük meg neki, hogy velünk maradjon – fordult Dora a barna hajú férfihoz – Michael, ha elküldjük, reggelre halott lesz. Kérlek!
– Hát jó, szavazzunk. Ki egyezik bele, hogy Christ bevegyük a csapatba?
Picture

Cloud felemelte a kezét, így tett Dora, Seraphine és Michael is. A rövid hajú nő tétovázott, de végül ő is beleegyezett.
– Akkor hát, Chris, mostantól a Szphinxiek közé tartozol.
Hirtelen kopogtak az ajtón.
– Majd én – szólt a rövid hajú lány, és odalépett.
Picture

– Ki vagy te?
– Amy – hangzott a válasz. Furcsa. A hangja nagyon hasonlít az ő Amyéhez. Talán utánajött, hogy megmentse?
– Jelszó?
– A főnix nem hal meg.
– Ki vagyok én?
– Kira.
Kitárult az ajtó, és Christopher azt hitte, menten elájul. A szobába ugyanis Amy lépett be. Az az Amy, az ő Amyje.
Picture

Igaz, piszkos ruhát viselt, de kétség kívül ő volt az, Chris ezer hasonló nő közül is megismerné.
– Amy! – kiáltotta el magát, és szoros ölelésbe zárva megcsókolta szerelmét.
Picture

De valami baj van, hisz a lány nem csókolt vissza, hanem megpróbálta kitépni magát a férfi karjaiból. Amint sikerült, mélységes megdöbbenéssel az arcán nézett Chrisre.
– Mi a baj Amy?
– Ismerjük egymást?
– Igen, hát persze, én vagyok az, Chris!
– Nem ismerek semmiféle Christ! Michael, ki ez?
– Valami másik verzumból jött.
– Univerzum – javította ki Cloud.
– Bevettük a csapatba, remélem nem baj.
– Mi? Ne! Engem meg sem kérdeztetek, ez nem fair!
Amy duzzogva leült a kanapéra Seraphine mellé, Michael visszaült a földre, Dora pedig elment begyújtani a tüzet.
Picture

Végzeten túl – 3. Vadászat

Christopher Dialer Leült az asztalhoz Clouddal szemben.
Picture

– Milyen a te világod? – kérdezte a nő. Chris még soha nem látott ilyen szépet.
– Az én világom? Hát, ott nincs ekkora… rendetlenség. Ki itt a vezető?
– Senki. Nincs vezető.
– És mi akar lenni az az Az?
– Az? Ti nyilván máshogy nevezitek. Azt hiszem, apokalipszisnek.
– Apokalipszis? Mármint a világvége?
– Ahogy mondod.
Picture

– De ha vége volt a világnak, akkor ez hogy létezhet?
– Nem tudom, Az milyen volt, akkor még nem voltam itt. De kevesen élték túl. Akik igen, azok csapatokba szerveződtek. Mi vagyunk a Szphinxiek.
– Ma megtámadott egy férfi. Ő…
– Keselyű. Megölnek másokat, hogy éljenek. De most már aludnod kell. Holnap ennivalót kell keresnünk.
– Tehát soha nem jutok haza?
– Bizonyítanod kell. Ha sikerül, Michael beleegyezik hogy elmenjünk a tudományos központba. Van ott egy generátor, amire nekünk is szükségünk lenne. Aludj.
– Rendben. Kira, odaengedsz az ágyra?
– Nem. Aludj a földön.
– De miért? Á, mindegy.
Chris leheveredett az ágy mellé. Sokáig nem jött álom a szemére. Mikor végre elaludt, rémálmok gyötörték. Álmában látta Amy-t meghalni. Újra és újra, mert valahogy mindig minden elölről kezdődött. Mikor felébredt, már világos volt.
Picture

Dora mellette feküdt az ágyon. Kira és Cloud az asztalnál ültek, Seraphine sehol sem volt.
– Jó reggelt! – köszönt neki a lány.
– Ööö… jó reggelt. Hol van Seraphine?
– Felderít. Tudod, itt mindenkinek megvan a maga feladata. Michael egyfajta vezető, Seraphine a felderítő, Kira az orvos, Cloud a tudós, Amy a diplomata. Én pedig harcos vagyok.
Christopher kínosan érezte magát. Dora harcos. És ő micsoda? Haszontalan valaki, akire vigyázni kell? Felállt, majd odasétált Kirához és Cloudhoz.
Picture

-Van valami enni?
Kira úgy nézett rá, mintha azt kérdezte volna, van-e háromfejű sárkány a takaró alatt.
– Már honnan lenne! Megvárjuk, amíg Seraphine visszajön. Ha tiszta a terep, akkor elmehetünk ennivalót keresni.
– Miért, mitől kell tartanunk kint?
– Mindentől. A Keselyűktől. A vadállatoktól.
Picture

Hirtelen kopogtak az ajtón. Amy állt fel.
– Ki vagy te?
– Seraphine.
– Jelszó?
– Árvíz és tűzvész.
– Ki vagyok én?
– Amy.
Seraphine belépett.
– Találtam egy nemrég elhagyott házat. Nem tudom, mi lett a lakókkal, elmentek, vagy meghaltak, de minden érintetlen odabent. Gyertek!
Kiléptek az utcára, és futva elindultak a szemközti sikátor felé. Chris velük tartott.
Picture

Sikátorról sikátorra haladtak, lassan, vigyázva, de senkivel sem találkoztak. Seraphine előresietett, hogy megnézze, tiszta-e a levegő. A többiek kicsit lemaradtak.
– Gyertek! – hallatszott a hangja a közeli utcáról. Chris kilesett a szűk járatból, és meglátta a nőt, amint kezét egy zárt vasajtóra téve várja őket.
Picture

Odasiettek, és Seraphine egy rúgással kinyitotta az ajtót. Bent meglehetősen nagy rendetlenség volt, a plafon egy részen már majdnem leszakadt, a földön is hatalmas szemétkupac hevert. Egyszerre volt undorító és szánalomkeltő hely. Chris észrevett valamit a földön. Egy kép volt, betört üvegű, piszkos fénykép. Felvette és megnézte. A kép őt ábrázolta. Miután túljutott az első döbbeneten, belegondolt, hogy ez tulajdonképpen teljesen logikus, hiszen ha Amy létezik ebben a valóságban, akkor nyilván ő is. Ezek szerint az ő világában is léteznek ők. Kira, Seraphine, Dora, Michael, és Cloud. Eközben a csapat nekiállt szemérmetlenül feltúrni a házat (az ő házát?).

Picture

– Találtam valamit! – kiáltott fel egyszer csak Dora – Nem, mégsem, csak egy mocskos fazék.
– Ezt nézzétek! – szólt Michael. Kezében egy doboz süteményt tartott. Leültek köré, és enni kezdtek.
– Tessék – szólt Dora, és Chris felé nyújtott egy undorító, ételre alig emlékeztető darabot.
– Ööö… nincs valami más?
– Ez van – szólt Kira – Ezt eszed, vagy éhen halsz.
– Cloud, nem lehet, hogy mindennek, ami itt létezik, megvan a párja az én világomban?
– De igen. Valószínű.
– Akkor ez itt az én házam.
– Nem. Ez a te ezen univerzumbeli énednek a háza.
Egyszer csak fura zajt hallottak kintről. Azonnal abbahagyták az evést és felálltak. Egyszer csak kinyílt az ajtó és belépett egy barna hajú, csapzott nő. Pontosabban csak belépett volna, de az elöl álló Kirának ütközött.
Picture

– Állj meg, keselyű. Ez a hely már foglalt.
A nő megállt, de látszott rajta, hogy nem szándékozik elmenni. Mögötte állt három társa, köztük az a férfi, aki Christophert megtámadta. Ezt Kira is észrevette.
– Menj el – a nő kihívóan felelt.
– Mi van, ha azt mondjuk – mondta, kihangsúlyozva a többesszámot -, hogy nem megyünk?
– Elkergetünk titeket.
– Hah! Elkergettek? Ti?
– Mi heten vagyunk, ti pedig négyen. – mondta Kira magabiztosan. Chris nem tartotta túl bölcs dolognak őt is beleszámolni a csapatba, hisz ha harcra kerülne a sor, rá aligha számíthatnának.
– Miért jöttetek? – kérdezte Cloud.
Picture

-Amiért ti. Ja, és nem négyen vagyunk – hátranézett, és mögötte immár öten álltak. Kira kihasználta, hogy a nő átmenetileg máshova figyel, és behúzott neki egyet. Az hátralépett egyet. A Szphinxiek mind kirohantak a házból és a Keselyűkre támadtak. Christopher úgy gondolta, okosabb dolog lenne részéről, ha meghúzná magát a házban, ám ekkor eszébe jutott, amit Cloud mondott a bizonyításról, és hogy talán ez az egyetlen esélye a hazajutásra. Vakmerően kirohant hát, és rögtön szembekerült azzal a férfival, aki ideérkezésekor rátámadt.
Picture

Fejbe vágta, és arrébb ugrott. Öröme azonban korainak bizonyult, mivel ellenfele nem esett el, hanem visszatámadt.
Picture

Christopher elesett és elvesztette az eszméletét. Nem tudta, mennyi ideig feküdt a földön. Talán órákig, de talán csak percekig tartott. Mikor magához tért, Cloud állt mellette. Feltápászkodott.
Picture

Végzeten túl – 4. Kockázat

Christopher Dialer felállt. A többiek nem messze tőle álltak egy földön fekvő alak körül. A férfi közelebb lépett, és meglátta, hogy a földön fekvő alak Amy. Igaz Chris csak a lány lábát látta a többiektől, már tudta, hogy valami baj van. Kira Amy mellett térdepelt.
Picture

Chris odasietett.
– Amy… – suttogta a lány mellé lépve. Kira szelíden eltolta őt. – Mi történt?
– Megsérült a harc közben.
– Meggyógyul?
Kira a fejét rázta.
– Csak egy esélye van. Ha elvisszük a régi kórházba. Ott megvannak az eszközök, hogy segítsek rajta. – mondta Cloud.
– Akkor miért nem visszük oda?
– Az a Keselyűk fészke. Őrültség lenne.
– Sikerülhet – mondta Seraphine.
– Igen, talán, de…
– Én már jártam ott. Sikerülhet.
– Hát jó. Megpróbáljuk. Először is vigyük haza őt.
Picture

Michael a karjába vette Amy-t, majd mind elindultak vissza a házukba. Út közben Christopher Clouddal beszélgetett.
– Miért támadtatok rájuk?
– Mindenképpen harc lett volna. A kérdés csak az, kié az előny.
– És hová lettek?
– Elmenekültek. Megsebesítették Amyt, aztán megléptek.
Megérkeztek a lakásba. Amyt lefektették a földre és nekiálltak tervet készíteni. Chris leguggolt a lány mellé.
Picture

– Ne félj, Amy – suttogta neki. Aztán eszébe jutott, hogy ez a nő nem is az az Amy, akit ő ismer. Megtévesztette a külső hasonlóság. Egy pillanatig már-már azt hitte, a lány boldog lenne, ha most látná őt, aztán eszébe jutott, mit mondott neki, mikor meg akarta őt csókolni.
– Indulnunk kell – mondta Kira. – Nincs sok időnk – nézett Amyre.
– Igen. Gyertek – jelentette ki Cloud.
Picture

Ismét utazás következett a városon át, tele osonással és félelemmel. A régi kórház nem volt messze. Seraphine szerint csak hátulról lehet bejutni. Megálltak az ajtó előtt.
Picture

Bent nem volt semmi, csak néhány szemétkupac meg a fosztogatók által értéktelennek ítélt és otthagyott tárgyak. Amyt a földre fektették.
– El kell mennünk körülnézni – mondta Kira. – Hagyjuk itt addig Amyt a többiekkel. Ki jön velem?
– Én megyek – szólt Christopher.
– Neked ugyan mi hasznodat veszem?
– Nem tudom. De segíteni szeretnék.
– Na jó, gyere. Tudom, hogy ezt még meg fogom bánni…
Azzal elindultak ki az ajtón.
Picture

A következő szobában sem volt semmi, ahogy az azt követőben sem. Ahogy haladtak egyre beljebb, Kira egyre óvatosabb lett. Nem sokat beszéltek. Hamarosan, sok nyomasztó hangulatú  terem után elértek egy kivilágított, váróteremre emlékeztető helyre. A nő itt sokkal halkabban és finomabban mozgott. Chris megérezte a feszültségét, és tudta, hogy hogy közel járnak a Keselyűk fészkéhez.
Nem egészen tudta, mit is keresnek.
– Mit keresünk, Kira?
– Halkabban! Valami műtő szerűséget keresek.
– Nem lesz túl tiszta, ugye tudod?
– Itt már semmi sem tiszta.
Picture

A következő teremből három ajtó nyílt.
– Merre tovább? – kérdezte Christopher. Kira tanácstalanul forgatta a fejét.
Hirtelen az egyik ajtó kinyílt. Chris és Kira összehúzták magukat és felkészültek egy esetleges harcra.
Picture

A szobába azonban egy gyermek lépett be. Kicsi, koszos, szánalomra méltó lányka. Ahogy becsukódott az ajtó, meglátta a két embert. Holtra vált arccal nézett rájuk.
– Pszt! – mondta neki Kira. A lány nem is szólt egy szót sem.
– Engedj oda. – suttogta Chris – Értek a gyerekekhez.
– De nem az ilyenekhez! – felelte Kira, de azért előreengedte Christophert.
A lány csak nézte őket.
– Szia – kezdeményezett beszélgetést a férfi. – Mi a neved?
– Ööö… Carly.
– Heló, Carly. Mit csinálsz itt?
– Hát… semmit. Semmit.
– Nem mondom el senkinek.
– Elszökök innen. De ne szólj senkinek. Tényleg ne.
– Nos, mi is éppen elszökünk.
– Tényleg?
– Igen. De ahhoz, hogy elmehessünk, meg kell találnunk egy helyet. Ugye segítesz nekünk?
Közelebb hajolt hozzá és megfogta a kezét.
Picture

– És miért akarsz elszökni?
– Itt bántanak. Nem akarok így élni. Az anyám ide hozott, mert azt monda, itt majd jó lesz nekünk, de nem lett.
– Velünk jöhetsz. Ha megmutatod, hol az a hely, amit mi keresünk, akkor velünk maradhatsz.
A lány piszkos arca felragyogott.
– Tényleg?
– Igen.
– Mit kerestek?
– Nos egy… egy műtőt. Tudod, mi az?
– Egy kórházban élek. Hogy ne tudnám!
Picture

Kira eközben rosszallóan nézett rá. A kislány elindult az egyik ajtón keresztül, ők pedig követték. Hamarosan elérkeztek egy kis szobába. Chris ottmaradt a lánnyal, Kira pedig visszament Amyért.
– Honnan költöztetek ide? – kérdezte meg a kislánytól.
– Egy szeméttelepen éltünk. A Kígyók között. Sosem akartam hozzájuk tartozni. És a Keselyűkhöz sem. Én csak magamhoz akarok tartozni – komolyan beszél, gyermeki magabiztossággal. Hirtelen megérkezett Kira és a csapat.
Amyt lefektették a bent lévő egyetlen ágyra.
– Menjetek ki, kérlek – mondta Kira. – Ennyi embernek nincs elég hely itt. Egy pillanat, Cloud maradjon segíteni.
Picture

Mindenki más kiment. Christopher leült a folyosón Dora mellé. Carly Seraphine és Michael közé kuporodott, akik kedvesebben fogadták őt, mit azt Chris várta.
Dora nézte őket.
– Kiskoromban arról álmodtam – szólalt meg hirtelen -, hogy egy napon majd nekem is nagy családom lesz. De egy ilyen világban…
– Tényleg, amikor te gyerek voltál az… az még Az előtt volt?
– Igen. Még Az előtt. – Dora az arcát nézte. A férfi rámosolygott
Picture

– Akkor hát elmesélnéd nekem, milyen volt?
– Igen.

Végzeten túl – 5. Ahogyan Az történt

– Azt hiszem, tíz éves voltam. De már nem emlékszem biztosan. Aznap Cornelia házában voltunk. Beszélgettünk.
Picture

– Cloud akkor még nem volt velünk. Vele csak évekkel később találkoztunk. Egyszer csak belépett Michael édesanyja. Deborah volt a neve, azt hiszem. Közölte a fiával, hogy haza kell menniük. Azt mondta, zuhog az eső és jobb otthon kivárni a végét. De Michael nem akart menni, nem értette, miért kell egy kis vihartól ennyire félni.
Picture

– Emlékszem rá, hogy azt mondtam ‘ Miért kell már hazamennie, hiszen ez csak egy kis eső!’. Ő válaszolt, már nem emlékszem mit, de azt lehetett kivenni a szavaiból, hogy tud valamit, amit mi nem. Valami szörnyűt. Szerintem tudta, hogy Az jön. Lehajolt hozzám, és rám nézett. Soha nem felejtem el az arcát. Azt mondta, menjek haza. Hogy mind menünk haza, mert vihar közeleg. Nagy vihar. Bejött Cornelia édesanyja is.
– Ki az a Cornelia? – vágott közbe Chris.
– A legjobb barátnőm… volt.
– Sajnálom. Aztán mi történt?
– Cornelia anyja is azt mondta, menjünk haza. Michael anyja akkor nézett rám utoljára.
Picture

– Hirtelen megremegett a föld. Mind elestünk, de gyorsan feltápászkodtunk. Seraphine azt mondta, ha földrengés van, pincébe kell menni. Kira pedig felvetette, hogy menjünk a régi búvóhelyünkre, egy elhagyott ház pincéjébe. Michael hívta az anyját is, de az nem akart menni. Persze akkor ő sem a legjobban magyarázta el a dolgokat, meg a nő is a feltápászkodással volt elfoglalva. Mikor visszautasította, mondván, hogy most nincs időnk játszani, Michael kirohant a házból, mi pedig követtük. A szemközti ház falából jókora darab leomlott, hatalmas lyukat hagyva maga után. Akkor láttam meg, hogy az az én házam volt. Az anyám ott állt. Odarohantam hozzá.
Picture

– A föld újra megremegett, én pedig kiáltottam neki, hogy kövessen. Hátra sem néztem, hanem a többiek után futottam. Csak egy kis utcán kellett átrohannunk, és már a régi háznál is voltunk.
Seraphine és Cornelia elém jöttek. Reméltem, hogy anyu jön mögöttem.
Picture

– Hátranéztem, de nem volt ott senki. Már nem volt idő visszamenni, gondoltam, így hát követtem a barátaimat a pincébe. Régebben sokat játszottunk ott. Leültem a kanapéra és reméltem, hogy mindenki, akit szeretek, biztonságban van. Cornelia odaült mellém.
Picture

– A vihar sokáig tartott. Sokszor éreztük, hogy reng a föld, néha percekig is. Volt itt lent ennivaló meg víz, több hónapra elég. Fogalmam sincs, mennyi ideig voltunk ott. Hetekig, talán hónapokig is. Egy idő után már nem éreztünk több rengést. Cornelia azt mondta, felmegy és körülnéz, hogy elmúlt-e már a vihar. Akkor láttam őt utoljára. A teste soha nem került elő. Nem tudtam meg, mi történt vele. Ő volt a legjobb barátnőm. Mindig vele beszélgettem, megértettük egymást. Az eltűnése után sokáig sírtam.
Picture

– Olyan üres lett a terem nélküle. Mindenkit szerettem, de őt legjobban. Teltek a napok, és úgy döntöttünk, nem élhetjük le az életünket itt, akármi is van odafönn. Kimerészkedtünk a pincéből. Az eső már rég nem esett, de felhős volt az ég, nem sütött a nap sem. Minden piszkos volt, néhány ház összedőlt. Én persze rögtön a sajátomhoz mentem. Az anyám ott feküdt a földön. Én csak álltam, nem tudtam, mit kéne tennem, próbáltam magamat győzködni, hogy biztos csak alszik, de a szívem mélyén tudtam, hogy nem ébred föl többet.
Picture

Letérdeltem mellé és sírtam. Nem tudom, meddig, de emlékszem, hogy hallottam Michael kiáltását. Akkor álltam fel csak, azért tudtam otthagyni őt, mert tudtam, hogy a többieknek szükségük van rám. Bementem hát utánuk Cornelia régi házába. Mielőtt beléptem, már tudtam. Deborah sem élte túl.
Picture

– És nincs vezetékneve? Csak Deborah?
– Volt, de már nem emlékszem mi. Rég elfeledtük a saját vezetéknevünket is.
Kira kilépett a szobából.
– Mi van Amyvel?
– Jól van. Pihennie kell, de rendbe jön.
Christopher felsóhajtott.
– Akkor jó – mondta.
Picture

Seraphine és Michael is felálltak.
– Most már csak ki kell vinnünk őt innen.
– El sem hiszem, hogy megúsztunk egy látogatást a Keselyűk fészkében!
Picture

– Hé, hová lett az a kislány? Mi is volt a neve…
– Carly?
– Igen, ő. Hol van?
Körbenéztek. A lány csakugyan nem volt sehol.
– Carly! – szólongatta Chris.
– Cssssss! Meghallanak!
– Most már mindegy – mondta Cloud. A hátuk mögött egy egész csapat nő és férfi állt.
Picture

Az egyik különösen csapzott és piszkos nő karjába kapaszkodva Carly állt. Christopherre nézett, és némán a  ‘ sajnálom ‘  szót tátogta.
– Nicsak,  nicsak, hát kik vannak itt? Csak nem a Szphinxiek? Fúj! – mondta egy nő, és Chris rájött, hogy ugyan az a nő, mint akivel korábban találkoztak.
– Nos, most mi vagyunk túlerőben. Halljam, mit kerestek itt?
– Semmi közöd hozzá – mondta Michael.
– Vagy úgy. Szóval semmi közöm hozzá? Azt majd meglátjuk! Most velem jöttök!
Chris és a csapat kelletlenül velük tartott. El kellett ismerniük, hogy itt az ellenfél valóban hatalmas túlerőben volt.