Végzeten túl – 6. Menekülés

Christopher Dialer látta, hogy a kórház második emeletének nagy részén a falak leomlottak, csak egy épen maradt szoba volt, ők pedig éppen oda tartottak.
Picture

Beléptek. Hideg és barátságtalan terem volt, kórházi neonlámpákkal, vérfoltos és graffitis fallal. Középen egy padon egy nő és egy férfi ült, egymás ölében, összebújva. Christopher feltételezte, hogy egyfajta vezetők lehetnek.
Picture

– Hoztam néhány eltévedt kismadarat! – mondta kárörvendően elfogójuk.
– Hmmm. Szphinx? – nézett a férfi meglepetten..
– Az hát.
– Mit keresnek itt?
– Nem tudom. Nem mondják meg.
– Óóóó, nem mondják meg? – szólt gúnyosan, és rájuk nézett. – Szerintem most nem vagytok olyan helyzetben, hogy ne mondjátok meg.
Picture

A mellette ülő nő vihogott.
– És most mi lesz velük, Max? – mondta, és Chrisékre mutatott.
– Mit szeretnél Angelica? Mit csináljak velük?
Angelica a füléhez hajolt, és suttogott valamit, ami után Max hidegen elvigyorodott. Ebből Chris semmi jót nem szűrt le.
Michael előrelépett. A Keselyűk vezetője felállt.
– Mit kerestek itt? – kérdezte a férfit.
– Semmi közöd hozzá – jelentette ki Michael.
Picture

– Azt majd meglátjuk! – mondta Max, ám ekkor Christopher kettőjük közé állt.
– Nézzék, semmi értelme ennek az ellenségeskedésnek. Nem foghatnánk össze a túlélésért?
Hátranézett. Az őket elfogó nő gúnyosan nevetett, ellenben Cloud ‘ez nem lehet igaz’ nézéssel nézett rá.
– Aha, értem. Szóval nem. – mondta Max arcát látva – Akkor hát viszlát.
– Nem mehettek el.
– Dehogynem! – kiáltotta Chris. Egy pillanatig elgondolkodott, hogy honnan lett hirtelen ennyi bátorsága.
Picture

– Ó, igen? Akkor…
Az nem derült ki, hogy mit csinálna Max akkor, mert Christopher teljes erőből pofonvágta. A férfi elesett és elterült a földön.
– Futás! – kiáltotta. Társai persze egy percig sem tétováztak. Kirohantak az ajtón, és a leomlott falon keresztül kimásztak a tetőre.
Picture

Onnan egy létrán jutottak le a kórház főbejáratához, ami már évek óta zárva volt. Kis tér, egyetlen utcai lámpa. A bejárattal szemben vékony sikátor. A csapat gondolkodás nélkül arra vette az útját. A hátuk mögött hallották, hogy követik őket, de nem néztek vissza.
Picture

Futottak a sötét és kihalt sikátor-labirintusban, hogy lerázzák üldözőiket. Sötét volt, nagyon sötét. Befordultak egy sarkon, aztán még egyen, és Chris azon kapta magát, hogy már csak Kira lábát látja. Gyorsított hát, de megbotlott valamiben és elesett. Igyekezett gyorsan talpra ugrani, de a társait már sehol sem látta. Hallotta a lépteiket az amúgy teljes csöndben, ám hiába kereste a csapatot. Egyedül volt, nagyon egyedül.
Picture

Zsákutcába érkezett. Csak egy ajtó nyílt innen, az is nyilván valami házba, ahol ki tudja mi vár rá. Megállt és figyelt. Semmi nesz. Mély, fullasztó csönd uralkodott itt. Megint elindult, bár már nem is reménykedett abban, hogy rátalál a csapatra. Újabb forduló, újabb sikátor.
Eközben a többiek megállat egy kis, halványan kivilágított téren.
Picture

– Hol van Chris? – kérdezte egyszer csak Dora.
– Nem tudom. Itt volt mögöttünk!
– Chris! – kiáltotta el magát a lány.
– Pssssz! Csend legyen! – suttogta Cloud.
Valami zaj hallatszott a közelben. Hirtelen Christopher lépett ki az egyik utcából.
– Dora! Nem hittem volna, hogy megtalállak titeket!
– Őszintén szólva mi sem hittük volna, hogy megtalálsz – nevetett Kira.
– Amy! – jutott hirtelen Chris eszébe. – Vissza kell mennünk érte.
Cloud a fejét rázta.
– De hát miért? Ő is a csapat tagja!
– Egy emberért nem érdemes mindenkinek meghalni – felelte Kira.
– Ezt most nem értem. Ide elhoztátok őt, de visszamenni érte már túl kockázatos?
– Nem értesz te semmit! – jelentette ki dühösen a nő.
– Szerintem Chrisnek igaza van – szólalt meg hirtelen Seraphine.
– Már te is kezded? Jó, akkor legyünk mind öngyilkosok!
– Nyugodj meg, Kira – lépett a nő mellé Michael. A vállára tette a kezét, Kira pedig mintha közelebb húzódott volna hozzá.
– Sajnálom.
– Mit? Te nem tettél semmit.
– A Keselyűk elhagyták a házat. Minket keresnek. Ha vissza akarunk menni Amyért, most kell megtennünk.
Ismét elindultak hát, de most szorosan együtt maradva, a lehető legkevesebb zajjal.
Picture

Mikor visszaértek (ami rövidebb idő volt, mint arra Chris számított) a főkapunál találták magukat. A férfi megpróbálta kinyitni.
– Ez zárva van. Menjünk körbe, és hátulról…
Nem tudta befejezni, mert Dora hirtelen elé állt, és egy mozdulattal berúgta az ajtót. Mint kiderült, innen sokkal közelebb volt a hely, ahol Amyt hagyták. Christopher reménykedett, hogy a Keselyűket annyira lekötötte az ő üldözésük, hogy eszükbe sem jutott Amyt keresni. Benyitottak a szobába. A lány ott feküdt, ahol Kira hagyta. Chris lehajolt hozzá és a karjába vette. Ha ez nem is az az Amy, akit ő szeret, legalább egy percre azt képzelheti. A nő kinyitotta a szemét és ránézett a férfira, majd átkarolt a nyakát.
Picture

– Azt mondtam, hogy ne érj hozzám, emlékszel? – mondta a lány halkan. – Hát most felejtsd el. Felejtsd el és csókolj meg – suttogta a fülébe. És Christopher megcsókolta.
– Menjünk már! – türelmetlenkedett Kira, és elindult, ezzel jelezve, hogy ha jönnek, ha nem, ő most megy. Chris hazáig cipelte Amyt. Ott lefektette az ágyra. Ekkor nézett végig magán először. Ruhája szakadt volt, piszkos és véres.
– Ööö… Cloud!
– Tessék?
– Nem öltözhetnék át esetleg?
A lány vállat vont.
Picture

– Ha akarsz… Tessék – azzal a kezébe nyomott egy halom ruhát, amit az asztal alól szedett elő. Chris a fürdőszobában (ami förtelmesen festett) öltözött át, és megállapította, hogy új ruhájában borzasztóan néz ki. Kiment hát, és odasétált Cloudhoz.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés