Down kategória bejegyzései

Down – 1. Előbújás

Picture

 – Mi volt ma a suliban? – törte meg a kínos csendet Rebecca, a legjobb barátnőm.
– Csak a szokásos. Utálom őket, legszívesebben megö..
– Aaron, hagyd! – vágott közbe. – Hányszor mondjam még? Nem éri meg velük foglalkozni, csak irigyek. Ha beszólnak, szólj vissza nekik!
– Ja, persze. Adj valami töményet, légyszi.
– Nem fojthatod minden problémádat alkoholba, te is tudod!

Picture

 Ez lennék én, Aaron Stoner, 18 éves fiú. Nem éppen mintadiák: dohányzom és gyakran iszom alkoholt, kétszer buktam, jelenleg is a 11. osztályt húzom, sokan piszkálnak és utálnak. Az apám már kiskoromban lelépett, anyám meg nem bírta idegekkel, hogy hetente az igazgatónak kellett nyalnia, hogy ne rúgjanak ki, így 16 éves koromban külföldre költözött. A nagybácsimnál élek egy felhőkarcoló kétszobás lakásában Bridgeport szeméttől bűzlő utcáin, de amint 18 lettem, egy részegre sikeredett szülinapi buli után arra keltem fel, hogy ő sincsen sehol. Azóta sem jött haza, gondolom lelépett ő is.

Picture

 – Már megint mekkora kupi van, az üres chipses zacskók és kólás dobozok.. Miért van egy fél kosár kenyér az asztalon? – kérdezte Becca.
– Segít józanodni. Aztán megint berúgok – feleltem, úgy éreztem logikus választ adtam.
Ez így nem mehet tovább! Miért foglalkozol velük? Kérlek, ne érdekeljen már mások véleménye – háborodott fel Melanie, a barnahajú -, mi szeretünk és támogatunk mindenben!

Picture

 – Így van! Noel rendes srác, ne..
– Mert a testvéred – vágtam közbe -, persze hogy véded őt, megértem. Bennem van a hiba, tudom, de a bátyád rohadtul szemét velem.
– Nem ezt mondtam! Öt éves koromban lelökött a lépcsőn, pár évvel később egy hideg október végi napon beledobott a jéghideg vízbe, és meg úszni sem tudtam.. De csak mert kicsi voltam és védtelen. Téged is csak azért piszkál, mert látja, hogy téged lehet, és neked rosszul esik, így akar dominálni.

Picture

 – Ja, de akinek nem tetszik a saját éned, az üljön bele egy kaktuszba, ne te akarj megváltozni! Esküszöm átmegyek a sulidba és lemészárolok mindenkit.
– Kedves tőletek.. – mondtam szomorkás hangnemben.
– Igazán nincs mit. Ne haragudj, de mennem kell edzésre – szólalt fel Melanie -, ha bármi kell, hívj!
– Ja, nekem is most írt anyám, hogy menjek haza. Egyedül van és filmezni akar, és..
– Persze, menjetek csak. Köszönöm a bátorítást – háláltam meg, majd megöleltem és kikísértem őket az ajtón.
Pár percig némán álltam az ajtóban, miután elmentek. Egy kiadós alvást terveztem, meg egy horrorfilmet, ám ekkor megszólalt a telefonom.

Picture

 – Jó napot, itt Brad Clinton nyomozó. Maga Aaron Stoner? – kérdezte egy férfihang a vonal túlsó végén.
– Jó napot, én lennék.. Miben segíthetek? – kérdeztem. A férfi hangjából és közhelyes mondatából sejtettem, hogy rossz hírt fog közölni.
– Amennyiben Anthony Stoner az Ön hozzátartozója, mikor látta őt utoljára?
– Nem emlékszem pontosan. Pár hónapja arra keltem fel, hogy sehol sincs. Arra gondoltam, magamra hagyott, mint.. De mi-miért? – kérdeztem mostmár remegő hangon. Hirtelen minden lehetséges elmélet végigfutott az agyamon. A nyomozó egymásodperces levegővétele számomra 2 évnek tűnt.
– Attól tartok, nem láthatja többé. Ma délelőtt 10kor találták meg a holttestét a Blossom Center parkban, Sunset Valleyban – mondta. Ledermedtem. Akármennyire is sejtettem, hogy soha többé nem láthatom, valami apró remény minden nap bennem élt. Villámcsapásként ért ez a hír. Hirtelen rengeteg kérdés eszembe jutott. Mikor és hogyan halt meg? Meggyilkolták? Mit keresett Sunset Valleyban? Könnyeimmel küszködve nem tudtam, mit reagáljak, egyik kérdés sem jutott eszembe, majd ennyi jött ki a torkomon:
​Köszönöm, hogy szóltak.. – majd letettem a telefont, nem bírtam tovább a nyomást. Az egyetlen, amit szerettem volna, lehúzni valami tömény piát, majd betépni.

Picture

 Miután letettem a telefont, lehúztam egy felest, elszívtam pár szál cigit, miközben depressziós számokat hallgattam. Vidám zenéket kellene, de rajtam az sem segít, sőt, csak kellemetlenül érzem magam tőlük. Múltak a percek, majd lefeküdtem a díványra és sírtam. Minden emlékem a mai napról a fejemben keringett.

Picture

*Visszaemlékezés*
– Nocsak kit látnak szemeim, a kis buzi! Hány faszt szoptál le ma, Aaron? – kérdezte gúnyosan Noel. Nem tudtam mit reagálni, hirtelen egy olyan mondat sem jutott eszembe, amivel visszaszólhattam volna. Csak éreztem, ahogy kínossá válik a helyzet a folyosó közepén, én pedig süllyedek le a képzeletbeli pokolba.
– Haha, ez jó volt bro! Szánalmas kis csíra – adta elő a szokásos műnevetését Bill. Már szimplán a hangja felidegesített, na meg a túlsúlya ellenére mekkora egója van. Csak álltam összeszorított homlokkal, és hallgattam a nevetésüket.

Picture

 – Én előbb lefogynék, utána pofáznék másoknak te világtalan! – jött ki indulatosan a torkomon az oltás Bill számára. Nem bántam meg, kicsit meghatotta, bár nem mutatta, de elálltak a szavai.
– Te retardált buzi, miért nem ölöd már meg magad? Osztogatod a depressziós idézeteket, de még mindig zavarod a légkört. Felesleges vagy, nem érted? – kérdezte provokálóan Martin, erre tisztán emlékszem. Ez utólag kicsit elgondolkodtat.

Picture

 Csak gyűltek a gondolatok a fejemben. Végülis itt lakok egy felhőkarcolóban, akár fel is mehetnék a tetőre és meg is tehetném.. csak egy mozdulat és véget vetnék minden szenvedésnek, még csak meg sem érezném. Megvan! Végre megvan a megoldás!

Picture

 Két órával később, amikor este 6ot ütöttek, már éppen kezdett sötétedni, amikor megrezzent Rebecca telefonja. Rezgőre volt állítva, mert dolga volt, de épp végezhetett, hisz azonnal meghallotta az értesítést. Még szerencse. Kezébe vette a készüléket, majd elkezdte olvasni. Tőlem jött egy üzenet.
 “Köszönök mindent: a bátorítást, a sok nevetést és felejthetetlen élményt. De most el kell engednem. Belefáradtam a titkolózásba, hogy még előtted sem lehetek őszinte. Pár perc és már csak az újságokban leszek látható, de egy percig se sírj utánam, hisz végre boldog leszek, örökké. Millió puszi, szeretlek és köszönök mindent! – Aaron.”

Picture

 A lány egy pillanatra ledermedt. Nem értett semmit: mégis miért? Egy pillanat alatt beugrott szinte minden velem közös emléke, nem akart elveszíteni. Kétségbeesetten próbálta tárcsázni a számomat, de esélytelen volt, szándékosan otthon hagytam a mobilom. Ő viszont tudta jól, hová kell mennie. Ismerte a szándékaimat, tudta, mi a kedvenc helyem, rögtön odasietett.

Picture

 ​Őrült sebességgel rohant az utcákon, sok autó és biciklis majdnem elütötte, de szerencsésen kikerülte őket. Felment a lifttel a betondzsungel óriásának tetejére, majd megpillantott engem a magas épület peremén állva. Ekkor már szétfolyt a sminkje az addig kicsordult könnycseppektől. Hirtelen megkönnyebbülten, ám mégis szörnyen érezte magát látva, hogy mire készül ez a boldogtalan fiú, akivel együtt nőtt fel.
 – Aaron, úristen! Tudtam, hogy itt leszel, kérlek ne tegyél olyat, amit megbánhatsz! Nem teheted ezt velem, velünk, könyörgöm hallgass rám!

Picture

 – Én nem bánok már semmit. Csak egy ugrás, ami bármelyik pillanatban megtörténhet. Csak egy pillanat, és végre boldog leszek.
– Hallod magad, hogy miket beszélsz? Ne mondj már ilyeneket! – mondta, majd elsírta magát. – Kérlek Aaron szállj le és beszéljük meg! Szeretlek, te vagy az egyetlen támaszom, nem veszíthetlek el, érted?!
​Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Majd megfordultam, és megesett a szívem Rebeccán. Szívem egyik fele azt súgta, ugorjak le, a másik fele meg, hogy ne tegyem. Mint a rajzfilmekben a szereplő vállain vitatkozó angyalka és kisördög. Végül leszálltam, majd reszketve odasétáltam a lányhoz. Sírt, és nekem is sírnom kellett, de próbáltam erős maradni.

Picture

 – Jézusom Aaron, a frászt hoztad rám! – szipogott a vállamon. Jól esett megölelni, éreztem a törődést. Igazán drámai volt a pillanat a város esti fényeinek látképével, mégsem tudtam megnyugodni. Tudtam, hogy ezúttal el kell mondanom az igazat.
– Figyelj, Rebecca. Ugye mi legjobb barátok vagyunk és bármikor számíthatok rád, elmondhatok neked bármit?

Picture

 – Persze, mégis milyen kérdés ez?!
– Elfogadnál engem minden egyes hibámmal együtt? Akkor is, ha valami szörnyűséget tennék? Ugye nem változna meg rólam a véleményed?
– Figyelj, Aaron! Évek óta a legjobb barátom vagy, mégis mire célzol ezzel? Bökd ki, ne tarts magadban semmit, ha ekkora az ekkora kockázattal jár..
​Egy ideig gondolkodtam, majd leguggoltam és elkezdtem beszélni.

Picture

 – Elegem van már a folyamatos beszólásokból, az előítéletektől. Nem bírom már..
– De miért foglalkozol vele? Kit érdekel, ha néhány nyomorék kiközösít és azt mondogatja, hogy meleg vagy, te tudod magadról, hogy nem vagy az. Mert ugye nem vagy az.
– Hát… – nem jött szó a nyelvemre, összeszorult a gyomrom, elkezdtem pityeregni.
– Aaron..te… – döbbent le. Óráknak tűntek azok a másodpercek. Mindketten tudtuk, miről van szó. Majd kis idő múlva hirtelen feltette a kérdést – te meleg vagy?!
– Igen – mondtam, majd lesütöttem a szemeimet és sírtam. Rebecca odasietett, majd leült mellém és átkarolt. Sírtam, sírtunk. Én a félelemtől és a lemondásoktól, Rebecca pedig valószínűleg örömében sírt.

Picture

 – Aaron, ezt miért nem mondtad eddig? Tudod, hogy én úgy szeretlek, ahogy vagy. Előttem nem kell titkolóznod!
– Féltem, hogy elítélsz majd.. Megromlik a kapcsolatunk, és mégrosszabb élet vár rám.
– Aggódtál, hogy elmondom Noelnek, ugye? Legjobb barátok vagyunk, nem tennék veled ilyet! Egyébként ezzel nincsen semmi baj. Ettől nem leszel rosszabb ember, a szerelem csodálatos dolog, ehhez mindenkinek vannak jogai. Azért mert pár alacsony IQ-jú ember ezt megkérdőjelezi, neked nem kell hányásig leinnod magad és nem kell leugranod sehonnan! Éld tovább a saját kis életed, legyél boldog, itt vannak a barátaid, akikre mindig számíthatsz. Mindent meg tudsz oldani, nem kilátástalan a helyzeted.

Picture

 – Köszönöm, imádlak! – mondtam megkönnyebbülve. Elmondhatatlanul jól esett, hogy végre valaki előtt teljesen önmagam lehetek, és elfogad. Nagyon jó érzés.
– Én vagyok az első, akinek elmondtad, igaz?
– Igen..
– Holnap összeülünk, mi, Melanie és Russel, a négy jó barát, és ott szépen elmondod, rendben?
– Nem is tudom.. Russel talán meg sem értené. Nem tudom, hogy fel vagyok e készülve erre..

Picture

 – Meg fogják érteni, és boldogabb lehetsz, mint valaha. Csak soha ne add fel! Ne mondd el mindenkinek, de a szeretteidnek tudniuk kell. Ha elfogadnak és támogatnak, nem lesz baj. Annyi minden vár még rád az életben: munka, sikerek, az első szerelem, barátok, és milliónyi felejthetetlen élmény. Kár lenne feladni! Nem lesz mindig könnyű, de megéri küzdeni egy boldog életért.
– Igazad van. Köszönöm szépen! – mondtam pár perc gondolkodás után.

Picture

 – Igazán nincs mit. Ezért vannak a barátok. És kérlek, ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz hasonlót!
 Erre a parancsra sajnos nem tudtam őszinte igent felelni. Bólogattam, de legbelül tudtam: ezt nem tudom megígérni. Leszek még padlón, hisz totál káosz az életem. A legrosszabb csapást még erőm sem volt elmondani..

 

Down – 2. Egy rég nem látott ismerős

Picture

 A múltkori hétfői incidens után eltelt egy hét. Azon a héten nem mentem suliba, otthon feküdtem a kanapén és meleg emberek történeteit olvasgattam az interneten. Megnéztem a világhálón létező összes Coming Out* videót, mára már boldog emberek előbújásait tanulmányoztam. Régen elnyomásban éltek, ám most, hogy felvállalták, teljes mértékben boldogok. Ez elgondolkodtató. Kora reggel a nappali kanapéján ébredtem fel. Nem emlékeztem, miként vágtam be a szunyát tegnap este, de itt ébredtem. Ám ezúttal nem a telefonom közhelyes csengőhangja virrasztott fel a legmélyebb álmaimból, hanem valami teljesen szokatlan. Egy 40 körüli asszony állt felettem. Hirtelen kikerekedtek a szemeim, majd meghallottam az idegen, vagy mégsem annyira idegen nő hangját.

Picture

 – Jó reggelt kicsim! – szólt kissé mély, de szeretetteljes hangon. – Készítettem reggelit, illetve rendet raktam. Öltözz fel, elkésel az iskolából.
Az anyám volt az. Először nem hittem a szememnek, azt hittem csak álmodom, ám észleltem, hogy teljesen valós a helyzet. Az évek óta nem látott édesanyám állt felettem. Nem csak azt furcsálltam, hogy visszajött, hanem azt is, hogy cseppet sem tűnt idegesnek. Korábban naponta veszekedtünk: a rendetlen, züllött életmódom miatt, a rossz magatartásom és hanyag tanulmányi eredményeim miatt, vagy csak szimplán nem tudta máson levezetni a migrénnel járó stresszt.

Picture

 A meglepődés ellenére borzasztóan álmos voltam, a nyakam pedig kissé fájt a kényelmetlen alvás miatt. Nyújtóztam, majd ásítottam egyet, mire végre kinyögtem anyának, amit akartam.
– Nem megyek ma suliba.
– Mégis mi az, hogy nem mész? – sikerült kizökkentenem a töretlennek látszó boldogságrohamából. – Igenis elmész iskolába és odafigyelsz órákon. Tanulnod kell és feljavítanod az átlagodat, mi lesz így az előrehozott érettségivel? Hamarosan egyetemre mész.

Picture

 – Anya, kérlek, ne kezdd megint. Ezek a te álmaid, nem az enyémek. Még mindig nem ismersz.
– Ne halljak meg kifogást! Ennél jobban nem roncsolhatod az életed, tegyél valami hasznosat is. Apropó, holnap megyünk Anthony bácsikád temetésére, remélem, van valami szép öltönyöd és egy fehér inged, ami nem tarka a vörösbor foltjaitól.
– Anya, elég..

Picture

 – Nekem te ne feleselj Aaron Stoner! Apád és én ideköltözünk, amíg nem találunk egy új munkát. Istenem, ennek a szerencsétlennek is pont akkor kellett meghalnia, amikor már boldogan éltünk nélküled és..
– ANYA, ELÉG VOLT! – ordítottam rá, majd finomabb hangnemben megkértem, hogy fejezze be. Csend uralkodott a szobám, anyám összeszorított homlokkal, becsmérlően méregetett, majd vett egy nagy levegőt.
– Sajnálom, ezt nem akartam. Indulj az iskolába, én addig berendezkedem.

Picture

 Bár nem sok kedvvel, de bementem iskolába. Sokkal rosszabb lett volna otthon maradnom, azok után, amiket szülőanyám a fejemhez vágott. Fáradtan és szomorúan sétáltam az iskola folyosóin, majd mély levegőt véve beléptem az osztályterembe. Szokásomhoz híven nem siettem el, éppen egy perc volt hátra a csengetésig. A terembe belépve éreztem magamon az osztálytársak szúrósan méregető tekintetén: főleg a drága jó utálóimét. Noel mindig valami napi kedvességgel köszönt, ám a mai túllépett minden határon.

Picture

 – Nézzenek oda, az ott Aaron Stoner! Hol voltál múlt héten, csak nem kurválkodtál valahol pénzért? Hallottam, hogy meghalt az egyetlen rokonod, aki még szeretett.
– Micsoda pech, nem maradt senkije – nevetett gúnyosan Martin.
– Fogd be, vagy megbánod te aljas szemétláda! – kiáltottam rá szokatlanul. Még ő maga is meglepődött, mennyire ideges voltam, majd visszaült a vigyor a szájára.
– Ó jaj, kezdek félni! Na gyere!

Picture

 – Állj már le, mégis mit képzelsz?! – förmedt rá Rebecca a testvérére, megvédve engem.
– Mit véded őt? Kit szeretsz jobban, ezt a buzit, vagy a saját testvéredet?
– Ne haragudj, de ha választanom kéne, azt az ártatlan, jólelkű, megértő és hűséges legjobb barátot szeretem jobban, akit te történetesen buzinak neveztél. Nem tudom mi bajod van vele, egyszerűen csak ennyire beszűkült látáskörű seggfej vagy, hogy ha valakinek van stílusa, már rögtön melegnek nyilvánítod és megkeseríted az életét?

Picture

 – Pontosan, és tudod mit? Akár szét is verhetem, ha már ennyire nagy a szája, legyenek nagyok a tettei is!
– Noel, most azonnal állj le! – ordibált vele Rebecca. Én dermedten figyeltem a pillanatok alatt végbemenő eseményeket.
– Ne akarj megállítani, hisz megtehetem! – jelentette ki, majd egyre közelebb lépett hozzám. Megállt bennem az ütő, a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Kis híján szívrohamot kaptam, amikor Noel keze megindult az arcom felé, hátráltam egyet, miközben Becca közeledett felénk. Egy pillanat volt az egész, annyira gyorsan történt minden. Sikerült elhátrálnom az ütés elől, majd szerencsémre épp betoppant Mrs. Meredith, az irodalomtanárnő.

Picture

 – Hát itt meg mi folyik, kérem szépen? – fegyelmezett minket a tanárnő. Mielőtt még bárki is mondott volna bármit, elkezdett előre sétálni a tanári asztalhoz, miközben katonás hangnemmel folytatta – Most pedig üljön mindenki a helyére. Nyissátok ki a tankönyveiteket az 53.oldalon, a mai témánk a..
– Elnézést tanárnő! – szakítottam félbe a jelentkezésemmel.
– Ejnye fiam, nem szép dolog a tanár szavába vágni. Ajánlom, hogy valami fontos legyen!
– Nagyon fontos lenne, legalábbis számomra. Szeretnék egy rövid beszédet elmondani, ha lehetséges.
– Rendben van, akármi legyen is az, de lehetőleg kulturáltan. Ajánlom, hogy ne valami átverés legyen.

Picture

 – Kedves, illetve kevésbé kedves osztálytársaim! Elegem van abból, hogy folyamatos elnyomásban élek a nemi hovatartozásom miatt. Igen, kimondom, MELEG VAGYOK! – kezdtem bele monológomba, ám a coming out-om után hangos „Fúj!” indulatok törtek elő egyes fiúk felől. Valahogy nem érdekelt, folytattam. – De hol itt a baj? Bujkálnom és félnem kellene mások véleménye miatt? Titkolnom kéne, hogy ki is vagyok és meg kéne játszanom magam a nagyvilág előtt? Nem hiszem! Mindenkinek joga van szeretni valakit, az igaz szerelem nemtől, kortól és bőrszíntől független. Nem tehetek arról, hogy az vagyok, aki vagyok, ezt az utat nem én választottam. Így születtem, ez ellen nem tudok tenni semmit. Ennyi lenne, gondoltam elmondom, ki is vagyok igazából.

Picture

 A tanárnő szava elállt, csak gratulált, hogy bátor vagyok és sok sikert kívánt nekem az életben. Mindenközben a szemem sarkából láttam, ahogy a fiúk megvetve néznek és összesúgnak a hátam mögött. Megköszöntem a tanárnőnek a lehetőséget, majd kisétáltam a teremből. Nem mertem senkire sem nézni, egyedül Rebeccára tudott szegeződni a tekintetem, aki mosolyogva megjegyezte, hogy nagyon büszke rám. Hallottam a hangos ócsárolásokat és láttam a megvető tekinteteket, de nem érdekelt. Kisétáltam és úgy döntöttem, soha többet nem jövök vissza ebbe az iskolába.

Picture

 Remegő lábakkal mentem haza. Nem csak az izgalom miatti stressztől vacogtam, hanem amiatt is izgultam, hogy jön a következő lépcsőfok: el kell mondanom a szüleimnek is az igazat. Nincs túl jó kapcsolatunk, az apámat pedig kiskorom óta nem láttam. Már a kinézetére sem emlékszem egész pontosan. De amit meg kell tennem, azt nem halaszthatom el. Így hát beléptem az ajtón, köszöntem és megöleltem őket, majd leültettem őket a kanapéra.

Picture

 Előttük álltam és gondolkoztam, hogyan közöljem velük a tényt. Ők csak bámultak rám érdeklődő szemekkel, én pedig féltem. Fel alá járkáltam, majd megálltam előttük, mély levegőt vettem és elkezdtem.
– Anya, apa..valamit tudnotok kell.
– Meleg vagy?! – förmedt rám apám. Erre nem számítottam, egyszerre voltam döbbent és ijedt. Már majdnem elkezdtem letagadni, amikor anyám közbevágott.
– Hékás John, ne kapd fel a vizet, nyugi…

Picture

 – Nem nyugszom – vágott közbe -, nem nyugszom addig, amíg a fiam el nem mondja, hogy buzi-e vagy sem!
– John, kérlek – kezdte el anyám, de ezúttal én vágtam közbe.
– Igen, jól sejted, meleg vagyok. Érdekes, hogy ezen ennyire kiakadsz drága jó édesapám, vagy nevezzelek inkább Johnnak, holott sokkal inkább elítélendő dolog, hogy egy kisgyermekes anyukát egyedül hagysz, majd hosszú évekig még csak jeleket sem hallottam rólad.
– Te nekem ne merészelj feleselni! – közeledett hozzám mérgesen apám. Ekkor éreztem csak meg, hogy mennyire bűzlik az alkoholtól.

Picture

 – Elég legyen! John, jobb lesz, ha most elmegyünk. Fiam, elviszem apádat egy motelbe, szerintem jobb lesz neki most ott kihevernie. Ami azt illeti, ezen nekem is el kell gondolkodnom. Jó éjszakát! – mondta, majd kisétáltak. Szó nélkül álltam egy helyben, remegő lábakkal. Fel sem fogtam a mai nap történteket. Úgy éreztem, mindent elrontottam. Megint magamat éreztem hibásnak mindenért. Igaza volt Noeléknek: nincs rám szüksége senkinek. Lefeküdtem az ágyamba, egy kiadós alvást terveztem, de túl élénken pörögtek a gondolataim. Órákig forgolódtam és zenét hallgattam, majd éjfél után szép lassan álomba sírtam magam.
*Coming Out (magyarul előbújás): az angol köznyelvben elterjedt kifejezés arra, amikor egy hovatartozását és irányultságát illetően más ember felvállalja másságát az ismerősei, családja és a nagyvilág előtt.

 

Down – 3. Epilógus

Picture

Picture
 – Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta halkan és búbánatosan a hölgy, könnyeivel küszködve. Ám pillanatok alatt kihullottak a könnycseppek a szeméből és keserves sírásba kezdett. Jóllehet, Emma mindig is egy erős, határozott és tettre kész nő volt, de mégis mit lehet tenni ilyen szörnyű helyzetekben, amikor valaki a saját kisfiát veszíti el?

Picture

 – Mrs. Stoner, kérem… Mégis mi történt? – kérdeztem kisírt szemekkel, én, Rebecca Johnson. Villámcsapásként sújtott a hír, miszerint elvesztettem a legjobb barátomat. Nem tudtam, miért történt, nem értettem semmit, csak keservesen sírtam. Talán még jobban, mint Emma.
– Nyugodj meg, Becca, végre boldog helyen van, hisz mindig is ezt akarta – próbált nyugtatni Melanie, ám a mondat végére ő is sírva fakadt.

Picture

 – Mrs. Stoner, elmesélné mi történt? – mondta a sírást visszatartani próbálva Russel, aki szintén Aaron egyik legjobb barátja volt. A gyászoló ismerősök közül senki nem értette, mi történt, csak sokkolva és sírdogálva állták körbe az elhunyt fiú koporsóját.
– Gondolom mind szeretnétek tudni, mi történt Aaronnal – mondta szipogva, kissé megnyugodva, de még mindig sírós hangnemben Emma, majd belekezdett a történetmesélésbe.

Picture

 *Egy héttel ezelőtt*
Minden egy szombat reggelen kezdődött. Aaron a kanapén ülve telefonozott. Egy sms-t kapott az őt bántalmazó osztálytársaitól. Ám legnagyobb meglepetésére egy bocsánatkérő üzenet állt benne, aminek ő különösen örült.
​„Hé, Aaron! Napokig nem tudtam szabadulni a gondolattól, amiket elmondtál az egész osztály előtt. Nem gondoltam volna, hogy lesz benned ennyi bátorság és fel mered vállalni magad. Nagyon sajnálom, hogy rossz hatással voltam rád. Napokig csak ilyen történeteket olvastam az interneten, felkeltette az érdeklődésemet a téma, és most jöttem rá, mekkora seggfej voltam. Ne haragudj, szeretnénk kiengesztelni téged egy tisztelet bulival! Te és a haverok, na meg persze mi. Mit szólsz?”

Picture

 Majd megpillantotta a másik bejövő üzenetet is, amely Deborah Taylortól, egy másik barátnőjétől jött.
„Szia, Aaron! Rég beszéltünk, mizu? Hallottam, hogy felvállaltad magadat az osztály előtt, nagyon büszke vagyok rád, holott eddig én sem tudtam, pedig én amúgy szeretem a melegeket. Mindig is akartam egy meleg legjobb barátot, izé, ugye jössz a bulira, amit a fiúk szerveznek? Csak a te tiszteletedre készül, ki ne hagyd! Na puszi!”

Picture

 Már kezdett lemenni a nap, Aaron elindult a buli helyszínére. Bizonyára izgult, hisz pár napja még a legnagyobb ellenségeiről volt szó, most pedig barátságos bulit szerveznek neki. Őt ismerve biztosan állítom most, hogy a torkában dobogott a szíve. Egyik része örült, hogy mostantól minden jobb lesz és megoldódnak a problémák, míg másik fele aggódott és izgult, és azt kívánta volna, bár ne lenne ez az egész felhajtás.

Picture

 Útközben próbált többször is hívni minket. Ám ekkor követtem el a legnagyobb hibát *pityeredtem el a többiek előtt*, kinyomtam a hívásait. Nem érdekelt, azt hittem, csak unatkozik, vagy az apjával akar beszélni. John viszont azóta is minden nap alkoholba fojtja a bánatát, képtelen volt feldolgozni először azt, hogy a fia meleg, most pedig azt, hogy halott. Kinyomtam, nem beszéltem Aaronnal. Még csak elbúcsúzni sem tudott rendesen. Kérlek, adjatok egy pillanatot! *sírva fakadtam, majd pár perc múlva folytattam*

Picture

 Aaron izgatottan és kíváncsian lépett be a buli helyszínére. Egy egyszerű, nem túl nagy terem volt, melynek különböző szobrokkal, növényekkel és díványokkal teli, egyedi és változatos stílusát színes neonfények világították meg. A fiú kíváncsian várakozott a terem közepén állva, majd felhívta az egyik barátnőjét, azt hiszem téged, Rebecca, ám nem voltál elérhető, így egy SMS-t hagyott neked. Az üzenetben annyi állt, hogy „Haha, itt vagyok a helyszínen, mikor jön a meglepetés?”, a válasz pedig annyi volt, hogy „Milyen buli??”. Ám erre Rebecca soha többé nem kapott választ.

Picture

 – Jó estét a kis homokláda barátunknak. Mondd csak, Aaron, készen állsz életed utolsó bulijára? – kérdezte Noel.
– Élvezd ki életed utolsó perceit, te pöcs! – nevetett gúnyosan Deborah. Mint kiderült, az egész csak egy átverés volt. Egy nagyon csúnya átverés, sőt mi több, egy merénylet.
– Gyerekek én ezt nem értem, mi történik itt? Magyarázzátok meg! Hol van Rebecca és Melanie? – értetlenkedett Aaron.

Picture

 – Hát nem érted, te szerencsétlen? Azt hiszed, olyan okos vagy és jobb vagy nálunk, pedig csak egy buzi vagy, nem több. Ezúttal tévedtél. Vedd észre: mindezt magadnak köszönheted, úgy sem fogsz hiányozni senkinek. Game over – mondta Noel, majd meghúzta a kezében tartott pisztoly ravaszát. Ekkor Aaron számára elsötétült minden.

Picture

 – Itt ér véget a történet. Az én egyetlen kisfiam története – mondta sírva Emma -, csak egy dolgot bánok, hogy nem bántam vele rendesen, ahogy egy anyának kellene. Nem tudtam őt megvédeni, nem tudtam őt szeretni. Magára hagytam ebben a nagyvilágban, egyedül, a legnehezebb időszakában.
– Szóhoz sem tudok jutni. Köszönöm, hogy eljöttek, most pedig egy perc néma csenddel emlékezzünk elhunyt szerettünkre – mondta John. Akármennyire is erős és szigorú ember ő, hallottam a remegő hangján, hogy könnyeivel küszködik. Éreztem, legbelül bánja ő is, hogy nem volt ott a fia életében, amikor szüksége lett volna rá.

Picture

 Ez volt tehát az én legjobb barátom története. Bár már nincs az élők között, nem tudom átölelni, nem tudjuk egymásnak éjt nappallá téve kiönteni a szívünket, de tudom, hogy mindig velem lesz, történjen akármi. Bármerre is sodor az élet, talán ő az egyetlen, akit sosem feledek, örökké a szívemben fog élni. A mottóját pedig sosem feledem: „I am falling down, down and down.” Magyarul: „Egyre lejjebb és lejjebb esek.” is, hogy nem volt ott a fia életében, amikor szüksége lett volna rá.

Picture

 A tanulság, hogy soha, de soha ne ítélj el senkit azért, mert önmaga mer lenni. Nem ismered a történetét, az életének fonalait, így nem bírálhatod el a tetteiért és tulajdonságaiért. Nem tudhatod, milyen szürke napokat él át vagy, hogy mennyire tönkre teheted a napját és életét, akár egyetlen mondattal. Legyen fiú, lány, hetero, homoszexuális, fehér- vagy színesbőrű, vallásos, vagy sem – minden embernek vannak érzései, amiket nem tehetsz tönkre. Legyél támasza inkább, ha szüksége lenne egy segítő kézre. Sosem tudhatod, mikor látod utoljára, vagy mik az utolsó szavaid hozzá. Ha pedig neked is gondjaid akadnak az életben, próbálj túljutni rajtuk, hisz annyi minden vár még rád az életben. Sosem vagy egyedül, mindig gondolj arra, hogy Aaron odafentről őriz téged, és nem hagyja, hogy kárt tegyél magadban.
Vége!