Sims Addicts

Különös érzés a poszt-apokaliptikus tájakon mászkálni.  Mindig nosztalgiával töltenek meg, eszembe juttatják azt az időszakot, amikor nem csupán felderítőcsapatként funkcionáltunk, hanem ez volt az életünk, a megélhetésünk. Természetesen veszélyben még mindig akad részünk bőven, ahogyan ez régen is volt. Nem…

Harley és én kiléptünk egy kis lakótelepre, ahol a járdákat már tönkretette az idő, de a toronyházak mind kitűnő állapotban voltak. Késő éjszaka volt, de valamennyi élet még mindig volt az utcákon. – Íme, az újjáépített civilizáció! – jelentette ki…

Egy üres szobában találtam magam, és úgy éreztem, mintha sodródnék. Nyúltam egy fényforrás felé, de egy csuklyás alak az utamat állta. – Ne már! – fakadt ki,- Már megint te? Tudod mennyit utaztam, mikor akár tévét is nézhetnék? Figyelj Vicky……

Mike rendelőjében tartózkodtunk, Bradley a műtőasztalon feküdt, Elizabeth és én pedig elkísértük. Nem akartam elmenni Mike-hoz, és még orvos-beteg kapcsolatot se akartam vele. Nem lehetett semmi olyan problémám, amit Bradley ne tudott volna megoldani. Bradley viszont saját magára nem tudott…

Mike, ahogy meg volt beszélve, a feleségét, Zeinabet is magával vitte a túrára. Rajtuk kívül egy másik pár is csatlakozott hozzánk, pontosabban Harley és Vince. A fiatal férfi állítólag nem is akart jönni, csak élettársa vonszolására csatlakozott. Hogy időt tölthessen…

Még mindig mereven néztem Vince szemébe. Az igazat akarta, de mégis mit adhattam volna neki? Mondhattam volna neki bármit, biztos kitalált volna egy okot, hogy miért ne higgyen nekem. Tehetetlen voltam, és azt kívántam, bárcsak sose ígértettem volna meg Bradleyvel,…

Besütöttek a reggel első napsugarai az első ablakon, én pedig arra ébredtem, hogy valaki csókolgat. – Ébresztő, Csipkerózsika! – mondta Vince, én pedig átkaroltam a felsőtestét, és visszacsókoltam. Szóval ilyen érzés a szerelmed mellett ébredni. Nagyszerű volt, és bármit feláldoztam…

Június közepén egy délutáni alvásomat az új mobiltelefonom csörgése zavarta meg. Kicsit morogtam, mert számomra a kis délutáni pihenő szent volt újabban, de azért kimásztam az ágyból, átsétáltam az íróasztalhoz, és felvettem. – Halló, ki az? – kérdeztem álmosan. –…