Szerelem: Vissza a halálból

Szerelem: Vissza a halálból – 2. Újraépült civilizáció

Picture

Harley és én kiléptünk egy kis lakótelepre, ahol a járdákat már tönkretette az idő, de a toronyházak mind kitűnő állapotban voltak. Késő éjszaka volt, de valamennyi élet még mindig volt az utcákon.
– Íme, az újjáépített civilizáció! – jelentette ki Harley.
Picture

– Honnan kerültek elő ezek az emberek? – kérdeztem.
– Innen is, onnan is. Miután meglett a zombiizmus ellenszere, segítségével újra lakhatóvá tettük ezt a lakótelepet, majd elbarikádoztuk, sokat utaztunk és elterjesztettük hírét, és azóta laknak itt legalább százan.
– Száz ember? – kérdeztem.
Nevetségesnek tűnt az, az idő, amikor még azt hittük, hárman élünk a bolygón. Mellesleg az is kiderült, hogy Bradley is túlélte valahogy.
– Igen, száz ember, meg kicsit messzebb egy csomó haszonállat is. Hogy meglegyen a napi fehérjeadag.
Picture

– És, mi lett az ellenszerrel? – kérdeztem kíváncsian.
– Amiatt hálás köszönet – felelte Harley,- Átmeneti immunitást biztosított, gyógyította a meglévő harapásokat, a kész zombikat viszont megölte. Nem lett belőlük újra ember, de talán jobb is így.
– Miért beszélsz múlt időben?
– Mert az ellenszer is múlt idő.
Picture

Teljesen meghökkentem. Akkor a sok igyekezetem nem ért semmit? Meghalnom is hiába kellett.
– Ne emészd magad! Nem a te hibád! – nyugtatott Harley, miután észrevette a gyötrelmet az arcomon,- A képlet jó volt, csak a hozzávalók ritkák. Amiket találtunk, azokból csináltunk egy nagy adagot, 2104 végére lett kész. Most viszont már 2107 van és elfogyott.
Picture

– Akkor már nincs remény?- kérdeztem.
– Remény mindig van, elvégre ez a kis elbarikádozott lakótelep az embereké. De az tény, hogy a világ már sose lesz olyan, mint volt. De ez nem jelenti azt, hogy odavesztünk. Tudod, olyan a világ, mint egy cserépedény. Ha eltöröd, már sose lesz belőle ugyanaz a cserépedény, de lehet valami más jó… mondjuk egy mozaik!
Picture

– Van benne valami – mondtam.
– De most azon dolgozunk, hogy kiterjesszük a lakótelepet. Vagy akár bejárhatóvá tegyük a metróaluljárókat. Egyelőre le vannak zárva, ott a legveszélyesebb.
– Gondolom, a zombik szeretik a sötét, földalatti helyeket.
– Pontosan!
Picture

– Ide most benéznék, ha nem gond! – mondta Harley egy nyilvános WC-re mutatva,- Megvársz itt?
– Igen, persze – mondtam, majd megálltam kint.
Picture

Elővettem egyet a csomag cigiből, amit Harley adott. A számba vettem, majd meggyújtottam. Akkor eszembe jutott, hogy talán le kellene szoknom. Bradley nem azért dolgozott annyit azzal, hogy kicserélje a tüdőmet, hogy rögtön eldohányozzam. És én még azt hittem, meg tudok állni egy-két szálnál!
Picture

Miközben Harleyra várakoztam, megjelent a sarkon egy fiatal férfi hatalmas vigyorral az arcán. Először összerezzentem tőle, de utána észrevettem, hogy nem akar bántani. Nehéz megszokni, hogy nincs a fél világ ellened.
– Szia! – köszöntött rám,- Látom, meggyógyultál.
Ha ez egy vicc lett volna, akkor elég morbid. Nem válaszoltam semmit.
Picture

– Elég zárkózott vagy, igaz?- nevetett a férfi, majd oldalról átkarolt,- Figyelj, ha gondolod, segítek neked feloldódni. Gyere el hozzám és nézzünk meg egy filmet!
– Majd megnézed az öklömet, ahogy az arcod felé száguld! – szólt közbe Harley, aki éppen végzett a mellékhelyiségben.
Picture

– Hű, te aztán heves vagy, bébi! – vágta rá a férfi.
– Na, takarodj innen! – hessegette a lány.
– Oké, na, itt se vagyok! Én csak próbáltam kedves lenni.
– Jó, tudjuk.
Picture

A férfi aztán el is ment, Harley pedig felém fordult.
– Ő Kyle, a helyi szoknyavadász – magyarázta,- Inkább maradj távol tőle, csak a baj van vele, különösen, ha van benned valami feltűnő. Benned például biztos csak azt a Frankenstein-csaj dolgot találja jó kalandnak, ahogyan volt Gwen esetében a gótcsaj dolog. Szegény akkor még csak 14 éves volt.
Picture

– Azt mondod, van egy gótcsaj a lakótelepen? – kérdeztem.
– Igen, Gwen – felelte Harley,- Elizabeth lánya.
– Szerinted adhatna nekem kölcsön pár ruhát?
– Konkrétan ő vigyáz a te ruháidra – nevetett Harley,- Ha gondolod, átnézhetünk hozzá, elvégre nappal alszik. Izzy szerint vámpír.
Picture

Beugrottunk hát Gwen apartmanjába. Egy apró termetű, fekete hajú 16 éves kamaszlány nyitott ajtót, aki egy csinos fekete ruhácskát viselt.
– Helló, Gwen! – köszöntötte Harley,- Gondoltam, benézünk hozzád. Remélem, nem gond.
– Dehogy, kerüljetek csak beljebb!
Picture

 Beléptünk az aprócska, szoba-konyhás garzonba, amit Gwen azért foglalt el, hogy önállósulhasson és elszakadhasson anyjától, aki nem messze lakott egy másik felhőkarcolóban. A kislány viszont egyedül élt.
– Üdv szerény hajlékomban! – mondta Gwen.
Picture

– Amúgy te vagy Victoria, ugye? – szólt hozzám,- Hallottam, hogy sikerülhet visszahozni. Sokkal gyönyörűbb vagy, mint amilyennek elképzeltelek.
– Köszönöm. Amúgy Bradley a mostohaapád?
– Tulajdonképpen igen. És anyámmal van egy másfél éves gyereke, aki a húgom, és kis túlzással a te húgod is, így tesók vagyunk.
Picture

– Ha így fogalmazol, akkor határozottan! – nevettem.
– Amúgy kérsz valamit? – ajánlotta az új testvérkém,- Van gyümölcsöm, meg chipsem, meg talán össze is tudok dobni valamit. Biztos éhes lehetsz, miután ennyi éven keresztül halott voltál. Esetleg egy kávét?
– Kávét éjszaka? – kérdezte Harley,- Ez nem egészséges!
Picture

–  Mintha a közel tíz éves rágcsálnivalók annyira egészségesek lennének – nevetett Gwen – Amúgy valahogy ébren kell maradni nekem is.
– Akkor megvan az éjjeli őrszemünk a következő felderítésre. – mondta Harley, majd egy nagyot ásított,- Én viszont fáradt vagyok és büdös, úgyhogy ha nem gond, magatokra hagylak titeket.
– Jó, persze, nem tartalak távol a szépítő alvásodtól – nevetett Gwen,- Szükséged lesz rá.
– Kösz.
Picture

Harley végül egy rövid búcsú után elment, és én pedig ott maradtam.
– Szóval, mi szél hozott erre, Victoria?
– Harley azt mondta, nálad vannak a ruháim.
– Ja, igen, három éve nálam vannak, de visszaadom őket rögtön.
– Neked nem kellenek?
Picture

– Dehogy! – nevetett a lány,- Eddig mindig lusta voltam átszabni őket magamra, eztán se fogom.
– Átszabni?
– Rám nagyok.
– De nem vagyok kövér. – vágtam rá sértődötten.
Picture

– Jaj, a kis önérzetes – nevetett Gwen,- Nem vagy kövér, csak magasabb nálam, és nekem sose lesz ekkora mellbőségem, picinyem.
Kicsit zavarba jöttem, és elpirultam, de követtem Gwent a ruhásszekrényhez, ahol ezernyi kincset rejtegetett.
Picture

– Ha gondolod, adok kölcsön ékszereket is – mondta Gwen, majd rám adott egy nyakláncot.
– Köszi – mondtam,- Hol találtad ezt a sok cuccot?
– Egyszer bemenekültem a zombik elől egy alternatív cuccokat árusító üzletbe, szerelmes lettem, és addig jártam vissza, míg ki nem ürítettem.
– Harley utálta, ha mindenfélét összegyűjtök. Nálam többnyire könyvek voltak.
Picture

– Igen, és bele is írtad a nevedet és a dátumot mindbe – vágta rá Gwen,- A Frankensteint elcsórtam, ha nem gond. Bár kicsit ironikusnak tartottam, hogy az is szerepelt a könyveid között.
– Nagyon szép mű, felhívja az ember figyelmét az emberi elme sötét oldalaira. Talán az embereknek komolyabban kellett volna venni. Nem lett volna akkor zombi apokalipszis.
– És nem lettél volna te se.
Picture

Mereven néztem Gwen arcát. Valahogy az én kis életem teljesen mellékes volt a világ sorsa szempontjából. Csak annyi volt az értelme, hogy segítsek helyrehozni, vagy enyhíteni egy hibát, utána már a legjobb, amit tehettem az volt, hogy meghaljak, elvégre jóvátehetetlen bűnöket is követtem el. Egy normális világban nem is lett volna helyem, egy egyszerű kudarc voltam.
– Milyen érzés meghalni? – szakította félbe Gwen gondolataimat.
Picture

– Tessék? – kérdeztem vissza.
– Öt évvel ezelőtt bordán lőtted magad, most pedig feltámasztottak, és ismét élsz és virulsz. Kíváncsi vagyok, mi történt a kettő között.
Most mit mondhattam volna? Számoltam volna be a megőrjítő sötétségről, az érzékek teljes hiányáról? Nem hinném, hogy mások halála így működik, és amúgy se akartam beszélni róla.
Picture

– Nem igazán lenne viszonyítási alapod – mondtam.
– Ne már, most meg kell várnom, hogy meghaljak, hogy megtudjam, milyen?- akadt ki Gwen.
– Sajnálom, de ezt tényleg jobb, ha nem tudja az ember. Az élet és a halál az univerzum nagy titkának kell, hogy legyen.
Szerencsére végül találtunk más témát, amiről késő délelőttig el tudtunk beszélgetni. Utána Gwen úgy döntött, már neki is eljött a lefekvés ideje, én pedig elhagytam a felhőkarcolót és kiléptem az utcára, már ha nevezhető ez a hely utcának.
Picture

Egy pillanatig attól féltem, hogy Vince megtalál, és bántani fog, amiért „elloptam Victoria testét.” Ha ő megöl, talán feltámasztható leszek-e ismét? De persze nem törődöm módon elindultam Bradley felhőkarcolója felé. Hátha ő már ébren van. Valakivel beszélgetni akartam, aludni pedig nem volt kedvem. Öt évig fekhettem a síromban, most örültem, hogy ismét szabadon járkálhattam. Egyszer csak arra lettem, figyelmes, hogy valaki kiabál.
Picture

– Igen, lefeküdtem vele, nem mintha bármi közöd lenne hozzá! – kiáltotta egy fiatal lány.
Hosszú szőkésbarna haja volt, és egy idősebb férfival vitatkozott. Úgy tűnik, Mike-ot is utolérte minden lányos apuka rémálma. Én viszont úgy döntöttem, inkább kimaradok a személyes vitából, és gyorsan elosonok. Amúgy se sok kedvem volt Mike-kal találkozni. Még mindig féltem tőle.
Picture

Izzy azonban észrevett. Rám nézett, és elmosolyodott. Már majdnem 14 éves volt (a vita témáját tekintve túlságosan fiatal), és gyönyörű nő lett belőle, már nyoma se volt a kislánynak, aki esténként átszökött hozzám. Sötétszőke haját hosszan viselte és egy csinos kis tavaszi ruha volt rajta.
– Victoria? – kérdezte.
Picture

 – Kérlek, ne haragudj! – mondtam neki az egyetlen dolgot, ami eszembe jutott. Hatalmasat vétkeztem ellene, de ez nem érdekelte. Inkább közelebb jött, és megölelt. Számára még mindig barátok voltunk, és hiányoztam neki. Az apja viszont teljesen más érzelmeket táplált irántam.
– Mi az ördög? – kérdezte.
Picture

Erősen megragadta a karomat, majd leválasztott lányáról. Egy darabig döbbenten bámult, a torkomból pedig nem tudott egy hang se kiszökni. Teljesen megfagytam.
– Mi az ördög? – ismételte.
Picture

Nem válaszoltam, csak álltam bambán, ahogy Mike előrántott egy fegyvert. Izzy hangosan felsikított, én pedig döbbenten néztem farkasszemet a 32-es pisztollyal, ami hamarosan el is sült.