Sims Addicts

Még szinte hajnal volt, amikor betértem a saját szobámban a Newcastle lakásban. Igyekeztem minél csendesebb lenni, miközben lecseréltem a fűzőmet és szoknyámat valami sokkal kényelmesebb, terepre alkalmasabb viseletre. Azonban, mint kiderült, mégse voltam olyan csendes, mint ahogy gondoltam. Bradley hirtelen…

Vince meghökkent arccal nézett, én pedig azt kívántam, bárcsak meg se szólaltam volna. Mintha az bármire is megoldás lehetett volna. Jobb lett volna megkönnyebbülni, hogy végre kimondtam, de még várnom kellett Vince reakciójára. – Biztos vagy benne? – kérdezte végül.…

– Jaj, Victoria! – kezdett Bradley vigasztalni, én meg azt kívántam, bárcsak ne sírtam volna el magam. Ezzel most elárultam, hogy valami tényleg nincs rendben az apa személye körül, Bradley pedig találgathatott. Persze nem akartam elárulni Vince-t, de tudtam, hogy…

Attól eltekintve, hogy össze volt törve a szívem, amit végül is már megszokhattam, az első pár hónap teljesen normálisan telt. Senki nem gyanított semmit, és az újabban fellépő hangulatingadozásaimat is csak a dohányzásról való leszokásnak tudták be. A dohányzásról való…

Tudtuk előre, hogy a fedő sztorim Bradleyt bajba fogja hozni, ő mégis belement, amit majd egyszer, ha nagy leszek, meghálálok. Korán reggel viszont kiabálásra kellett ébrednem, és mintha Barber tábornok hangját hallottam volna. Tudtam, hogy így nem fogok tudni tovább…

A hónapok eseménytelenül teltek, de lassan közeledett a karácsony, és mindenki éppen olyan izgatott lett, mint az apokalipszis előtti karácsonyokkor. Én pedig annál is inkább, hiszen ez volt az első karácsonyom. Az első életemben azt már nem tudtam megélni, de…

Minden tekintet rám tevődött, ahogy berontottam az irodába, ahol már hatalmas veszekedés folyt. Még mindig szegény Bradleyt okolták a tragédia miatt, én pedig most ott álltam lihegve, egy pontosabb magyarázattal, amit meg is adtam nekik: – Az erkélyről láttam egy…

Megfagyott körülöttünk a levegő. Harley arcán egyaránt látszott döbbenet, csalódottság és düh. Ledöbbent, mert erre egyáltalán nem számított. Csalódott volt, mert megbízott Vince-ben is és bennem is. És természetesen dühös is volt, mert visszaéltünk a bizalmával. – Mondjátok, igaz? –…