A Sötétség Angyala kategória bejegyzései

A sötétség angyala – 1. Régi életem

Picture

Sose gondoltam volna, hogy ez megtörténhet éppen velem. Az igazat megvallva, azt se hittem el soha, hogy léteznek, annak ellenére, hogy korai gyermekkorom óta hallgatnom kellett apám hőstetteit.

Picture

Kész litániákat zengett saját eredményeiről. Teljesen a mániájává váltak, másról már nem is tudott beszélni, csak arról, hogy mennyire utálta ezeket az “élősködőket.” Én meg egyrészt nem hittem neki, másrészt untam…

Picture

Már az osztálytársaim is tudták, hogy Május Zsolt lánya vagyok. Apám hóbortjaiért gyakran ki is gúnyoltak a hátam mögött. 15 évesen úgy gondoltam, hogy a nagyvárosban mindent újrakezdhetek.

Picture

Öt évvel később el is kezdődött az új életem, de nem úgy, ahogy akartam, vagy gondoltam volna. Jobb, ha el is kezdem a történetemet, ott, ahol kezdődött: egy nappal a 20. születésnapom előtt. Egy gyönyörű márciusi délelőtt volt. Volt már arra is példa, hogy a születésnapomon térdig érő hó volt, abban az évben, amikor anya elment. De most sütött a nap, inkább nyári, mint tavaszi idő volt. Biztos a globális felmelegedés hibája, gondoltam, de nem zavart. Mindennél jobban szerettem a napfényt.

Picture

Mellesleg péntek volt. Szeretem a pénteket. Aznap nem voltak ugyanis óráim, már szinte hétvége volt. Persze, ebben a félévben megkaptam azt a feladatot, hogy én legyek Balogh professzor asszisztense a laborban. Én voltam az első másodéves, akit valaha megtiszteltek ezzel. Büszke is voltam rá, és persze az öreg is jó fej.

Picture

Tehát ezen a napsütéses napon is a laborba igyekeztem. Első dolgom volt persze átöltözni és összekötni a szőke bozontjaimat. Vetettem még egy gyors pillantást a tükörbe. Nem látszott rajtam, hogy egy nap híján húsz vagyok. Ugyanazt a kislányt láttam, aki eddig voltam. Nyelvet nyújtottam a tükörképemre, összeszedtem a könyveimet és siettem a laborba.

Picture

Illetve siettem volna, de nekem rontott Jani. Elejtettem az összes könyvemet.
Lejla: Nem látsz, balfék?
Ez lehordásnak tűnhet, de mindketten hozzászoktunk az efféle játékos beszólásokhoz.

Picture

Már gimibe is együtt jártunk. Tízedik osztály elején kerültem át az új suliba. Csupán egy idegen voltam, senki se akart velem barátkozni.

Picture

Aztán a második napon pont hiányzott Jani padtársa, úgyhogy mellém ült. Elkezdtünk beszélgetni, és észrevettük, mennyi közös van bennünk. Azonnal elválaszthatatlanok lettünk.

Picture

Az orvosira is együtt jelentkeztünk. Mindkettőnket felvettek, meg is ünnepeltük, úgyhogy továbbra is naponta látjuk egymást.

Picture

Jani: Én látok, de te nagyon nem figyelted, hogy merre mész. Szerelmes vagy, csitri?
Lejla: Ugyan már? Én, szerelmes. Soha!
Jani: Már majdnem húsz éves vénasszony vagy és még nem voltál szerelmes. Sebaj, majd bepótolod. Na, szia.
És azzal elment. Persze a beszélgetés közben segített összeszedni a könyveimet. Elvégre Jani egy úriember.

Picture

Végül átmentem a laborba, ami egy másik épületben volt. Balogh professzor éppen szerelt valamit. Az arcából ítélve aznap bal lábbal kelt, mellesleg magában káromkodott is egy kicsit.
Lejla: Jó napot, professzor úr!

Picture

Látszólag jól megleptem. Majd’ kiugrott a bőréből szegény.
Balogh: Jaj, jó napot, Lejla!
Lejla: Maga mit szerel?
Balogh: Riasztót.
Riasztót? Nem értettem.

Picture

Lejla: Minek ide riasztó? Nincs itt semmi, amit érdemes lenne ellopni. Esetleg a műszerek, de az is kinek kéne? Bűnözőknek biztos nem.
Balogh: Tegnap pedig betörtek. A műszereket nem is vitték el, csak a vérmintákat.
Lejla: Tessék?! Ki lopna vérmintákat? Vére tudtommal mindenkinek van, a szervezeten kívül nem sokat ér. Nagyon beteg elméjűnek kell lennie valakinek, hogy vért lopjon!
Balogh: Igaz, de mit tehetek? A vérvételekről származó mintákat és az adományozott vért is ellopták! Felháborító!

Picture

Lejla: Ebből botrány lesz!
Végül a professzor megmutatta a riasztó kódját és nem ejtettünk több szót a rejtélyes rablásról. Balogh inkább meglepett, amikor átnyújtott egy doboz bonbont.
Balogh: Boldog születésnapot, Lejla!
Lejla: Maga tudta, hogy holnap lesz a születésnapom?
Balogh: Igen, a huszadik.

Picture

Balogh: Ezek lesznek az ön legszebb évei. Fogadja meg jó tanácsomat! A fiatalság olyan gyorsan elmúlik. Élvezze ki! Kezdve a ma délelőttel: hazamehet. Köszönöm, hogy itt volt.
Lejla: Én köszönöm. Viszontlátásra.
Azzal hazamentem. Nagyon rendes ember ez a professzor úr, hogy így megemlékezett. Egyesek szerint tetszem neki, de szerintem ez lehetetlen. Legalább 40 év van köztünk!
***

Picture

Zsolt: Megoldódott minden problémánk!
Ő az apám, és nagyon büszkén lépett be a nappaliba azzal a fegyverrel.
Lejla: Na, na, ne felém mutasd azt az izét!
Erre ő oldalra fordította a fegyvert, de nem tette le. Ez lehet az új legféltettebb kincse. Már sejtettem, hogy mi az, de végighallgattam az újabb Május Zsoltos beszédet.

Picture

Zsolt: Tudod te, hogy mi ez?
Tudtam a választ, de azért játszottam az idiótát.
Lejla: Csak nem egy vízipisztoly, ami sokszor akkora, mint kéne?
Zsolt: Nem. Ez a megoldás minden gondunkra.

Picture

Lejla: Tehát ad ötmillió dolcsit és kinyírja Roxit és Hannát?
Roxi és Hanna amúgy két liba, akik évfolyamtársaim.
Zsolt: Nem. A legfőbb ellenségeinktől szabadít meg minket.
Lejla: Roxitól és Hannától?
Zsolt: Nem!

Picture

Zsolt: A vámpíroktól.
Agyhalál! Tudtam, hogy ez lesz a válasz, de szeretem, ahogy kimondja ezt a szót. Persze, ez nem jelenti azt, hogy elhittem, hogy tényleg léteznek, de apa szerette magát hírhedt vámpírvadásznak gondolni. Pedig inkább nevetség tárgya volt, és vele együtt én is.

Picture

Lejla: Apa, ne röhögtesd már ki magad! Vámpírok nincsenek.
Zsolt: Nem tudod mennyire nincs igazad. Az a pár száz, ami nincs, az miattam és a társaim miatt nincs már. 30 éve próbálok megszabadulni a vérszívóktól, és…
Lejla: Ők élvezik?
Zsolt: Van egy olyan érzésem, hogy nem veszel komolyan.

Picture

Közben a mostohaanyám is belépett a szobába.
Natália: Ki nem vesz téged komolyan, drágám?
Zsolt: A saját gyermekem.
Natália: Ugyan, ez nem szép dolog, Lejla. Zsolti, te meg tedd le azt a túlméretezett vízipisztolyt!

Picture

Nem bírtam ki röhögés nélkül! Nata pont azzal a névvel illette a csodafegyvert, amivel előtte én is. Olyan hangosan röhögtem, hogy nemcsak apa, hanem Nata is csúnyán nézett rám.
Natália: Nem mennél el a húgodért a suliba?

Picture

A húgodért? Ettől megy fel bennem a pumpa.
Lejla: Figyelj, elfogadtam, hogy együtt vagy az apámmal, de nem vagy se te az anyám, se a gyereked a testvérem. Tíz év van köztünk, ennyivel inkább te lehetnél a nővérem!

Picture

Kínos csönd következett. Arra számítottam, hogy kikapok az őszinteségemért, de mindenki nyugodt maradt.
Zsolt: Menj el Kittiért, kérlek!
Lejla: Na, jó. De akkor te meg vedd fel nekem a Klónok Háborúja legújabb részét!

Picture

Elindultam az autóval. Útközben megláttam egy integető alakot az út szélén. Lehajtottam és kinyitottam az ajtót Janinak.

Picture

Jani: Szia. Köszi a fuvart.
Lejla: Nincs mit. De én Kittiért megyek a suliba.
Jani: Tehát neked kell futkározni a hugicáért, amíg az öregek kiélvezik azt a keveset, amikor még nem kell pelenkázni és büfiztetni.
Lejla: Igen, de Kitti nem a hugicám, csak egy 12 éves kislány, akivel meg kell osztani a fürdőszobámat.

Picture

Jani: Utálod?
Lejla: Ne érts félre! Szeretem Kittit és Natát is, meg hát ők apa új családja. Csak az a baj, hogy Nata elég fiatal volt, amikor Kitti született. Ha én is annyi idősen szültem volna, most lenne egy két és fél éves gyerekem. Emiatt Nata úgy érzi, hogy valami kimaradt az életéből, és most próbálja bepótolni.

Picture

Lejla: Emiatt Kittit el is hanyagolja néha, és ilyenkor nekem kell vigyázni rá. Ez így van már öt-hat éve. Lassan már én vagyok az új anyja.
Janinak mindent el lehet mondani. Kicsit tetszett nekem, de nem voltam szerelmes. Meg úgy gondoltam, ő se szeretett engem. Csak barátok voltunk. Legjobb barátok, akik mindent megosztanak egymással, és meg is hallgatják egymást.

Picture

Jani: Miért nem költözöl el? Elég nagy vagy már ahhoz.
Lejla: Egyrészt nincs pénzem, másrészt otthon is kell valaki, aki meg tud szerelni egy vízcsapot.
Jani: És ez volnál te?
Lejla: Igen.
Ezen már mindketten nevettünk. A vicc viszont az, hogy nem vicc. Valóban jobban értek a szereléshez, mint apám. Lány létemre!

Picture

Elértük az iskolát is, ahol Kitti már várt.
Kitti: Hol van anya?
Lejla: Csak nem várhatod el, hogy kilenc hónapos pocakkal rohangásszon utánad, úgyhogy elégedj meg velem! Te sminkeled magad?
Kitti: Még szép! Baj?

Picture

Lejla: Tizenkét éves vagy. Nem vagy te még kicsi ehhez?
Kitti: Az osztályból mindenki sminkeli magát ás Bianka még műkörmöt is használ. Hol éltél eddig?
Lejla: A Marson.
Jani: Bocsi hölgyek, de most mennem kell.

Picture

Jani: Jaj, Lejla, amúgy holnap este ráérsz?
Lejla: Attól függ, mire.
Jani: Tudod, lesz az az új klub megnyitója. Szülinapod alkalmából meghívlak. Jön Márk és Henrik is.
Lejla: Akkor jövök!

Picture

Lejla: Mármint nem Márk és Henrik miatt, hanem ha már ilyen szépen meghívtál.
Jani: Akkor holnap este nyolc. Majd megírom, hol van. Na, én léptem. Szia.
Lejla: Szia.

Picture

Elment és bambán néztem utána. Végül azt vettem észre, hogy Kitti integet az orrom előtt.
Kitti: Jó reggelt. Ő a pasid?
Lejla: Nem. Jani NEM a pasim.

Picture

Kitti: Jaj, Lejla és Jani, cupp-cupp.
Lejla: Inkább szállj be a kocsiba, gyerünk haza és otthon elő ne add ezt a szöveget!

A sötétség angyala – 2. Az utolsó nap

Picture

Lejla: Akkor indulok!
Rögtön kijött mindenki. Nem volt megszokott tőlem sötétedés után bárhova is elmenni. Ennek egyszerű oka volt: féltem a sötét utcáktól. Reménytelenül gyáva ember voltam.

Picture

Zsolt: Ilyen későn? Hova is?
Tisztára, mintha valami tini lennék.
Lejla: Apa, már mondtam. Bulizni Janiékkal.
Zsolt: Így kinyalva? Úgy nézel ki, mint egy utcasarki üzletasszony.

Picture

Natália: Ugyan, Zsolti. Lejla még visszafogott az átlaghoz képest. Diszkóba megy, nem zárdába.
Zsolt: Na, jó. Menj! De jó legyél!
Az ő szemében továbbra is kislány vagyok.
Kitti: Mehetek én is?

Picture

Apa és Nata mindketten méltatlankodva néztek rá, és szinte egyszerre mondták, hogy nem. Kitti még próbálkozott, látszott rajta, hogy nagyon szeretne jönni.
Zsolt: Lejla már felnőtt. Ha elmúlsz 18, majd te is mehetsz.
Ez volt apa életében az első, és talán egyetlen mondat, amivel elismerte nagykorúságomat.

Picture

Kitti: Ez nem igazság!
Lejla: Ne izgulj, majd mindent elmesélek.
Kitti: Nem utálsz?
Előző nap tényleg összevesztünk az egész Jani dolgon, és mondtam néhány dolgot, amit nem kellett volna.

Picture

Lejla: Dehogy utállak. Te vagy a legjobb kishúg a világon és nagyon szeretlek.
Kitti: Én is téged.
A “könnyes búcsúk” után kimentem a garázsba a kocsiért. Akkor még nem tudtam, nem  sejtettem, mennyi időre is búcsúzok a családomtól.

Picture

Gyorsan megtaláltam a klubot, de parkolóhellyel gondban voltam. A szórakozóhely környékén ugyanis már hosszú sorokban álltak mások autói, így több utcát kellett mennem, mire találtam egy üres helyet. Elég sokat kellett gyalogolnom a sötét utcákon. Úgy gondoltam, hazafele tuti megkérek majd valakit, hogy kísérjen el az autómig. Hátha nem nevet ki a fóbiám miatt.

Picture

Amikor elértem a klubot, a három fiú már várt: Harcsa Jani, Kovács Márk a barna hajú, és Lakatos Henrik a szőke szakállas. Üdvözöltem őket, majd bementünk. Már előre tudtuk, hogy itt nagy esemény lesz! Csak azt nem, hogy mekkora, de arról majd a maga idejében.

Picture

Henrik: Jó hírem van, emberek! Mivel ma van a megnyitó, ingyen italt kapunk!
Jani: Király!
Lejla: Nagyon jó. Legalább nem fogják megcsapolni az amúgy is gyér bankszámlámat.
Márk: Ami ennél is jobb, az az, hogy, mivel itt van Lejla, nem mondhatja azt senki, hogy túl bénák vagyunk csajokat hozni.
Lejla: Három fiú csak nekem? Ezt élveznem kéne.

Picture

Jani: Hékás! Én hívtam meg a csajt, tehát az enyém.
Ezen mindenki nevetett, Jani meg kicsit elpirult.
Jani: Lejla, izé… jössz táncolni?
Lejla: Oké.

Picture

Pont gyors szám volt, amire nagyon jól lehet pörögni. Ezt ki is használtuk. Jani pedig tényleg jól táncol! Meg is dicsértem, mire ő szerényen elmosolyodott.

Picture

Végül sajnos véget ért a pörgős dal, és a DJ sajnos úgy döntött, lassúzni kéne. A szerelmesek kedvéért. Én pedig nem szeretek lassú számokra táncolni. Azok ülve élvezhetőbbek.
Lejla: Bocs, de inkább leülnék.
Jani: Ne már! Nem lassúzunk?
Lejla: Eltaláltad!

Picture

Lejla: Kérhetnék egy vodkát?
Csapos: Biztos vagy már 18?
Lejla: Már 20 is. Megmutassam a személyimet?
Csapos: Nem kell. Adom.

Picture

Ingyen volt. Jók ezek a megnyitók, csak kár, hogy ilyen ritkák. Nem mintha olyan sok alkoholt innék… Miközben ittam, a három fiú is odajött italozni.

Picture

És persze megjelent a két legrosszabb ember, akit ismertem: Miller Roxi és Jónás Hanna. Rögtön el is kezdtek visítozni, hogy mennyire baró ez a hely, meg hasonlók. Ezektől felforr az agyvizem!

Picture

Lejla: Nézzétek azt a két libát!
Márk: Szerintem szexisek.
Lejla: Két olcsó ribanc, higgyetek nekem.
Henrik és Márk persze fogták magukat, és mentek felcsípni őket.

Picture

Lejla: Pasik!
Jani: Ne is foglalkozz velük!
Lejla: Nem is érdekel, ha nekik ilyenek kellenek. Amúgy se esetem egyik srác se.
Jani: Miért, ki az eseted?

Picture

Teljesen meglepett a kérdése, de legjobb barátok vagyunk. Tehát őszintén válaszoltam.
Lejla: Egy olyan férfi, aki nem fél az érzéseitől. Valaki, aki el meri mondani, hogy mit érez, és mit gondol. És természetesen értse meg a problémáimat, és legyek fontosabb neki, mint a saját egója.

Picture

A csapos sajnos végighallgatta a “nagy vallomásomat” és hangosan felkacagott.
Csapos: Kislány, nagyon szépen definiáltad a homoszexuális fogalmát. Már könnyezek tőle.
Lejla: Ha-ha, téged meg nem kérdezett senki. Mekkora egy bunkó!

Picture

Jani: Lejla, figyelj, kijössz velem beszélgetni?
Lejla: Beszélgethetünk itt is.
Jani: Itt akkora hangzavar van, hogy alig hallom magamat gondolkodni. Gyerünk már ki egy kicsit! Amúgy is el akarok szívni egy cigit.
Lejla: Na, jó, de a cigit csak akkor, ha már nem leszek a közelben. Tudod, hogy utálom.

Picture

Kint egy darabig némán néztük egymást, végül én törtem meg a csendet.
Lejla: Miről is akartál beszélgetni?
Jani: Hát, nem is tudom…
Lejla: Azt hittem, beszélgetni akartál.

Picture

Jani: Akartam is. Illetve akarok. Tudod, Lejla, azt mondtad, tetszenek a fiúk, akik nem félnek elmondani, amit éreznek…
Kicsit megharagudtam Janira. Utálok a fiúügyeimről beszélni, főleg, mivel olyanok nincsenek. Ez olyan ciki. A kínos csöndtől egy ismerős hang, egy régi rock dal mentett meg: a csengőhangom.

Picture

Felvettem a telefont: apa volt az. Az első mondatától ijedten megugrottam.
Lejla: Tessék?!
Azt hittem, rosszul hallok.

Picture

Zsolt: Jól hallottad. Most fog megszületni a kistestvéred.
Lejla: Hát ez nagyszerű. Menjek a kórházba?
Zsolt: Nem, gyere haza! (Jaj, szívem, rögtön jön a mentő.) Kitti már ágyban van, de nem hagyhatom magára egész éjszaka, de a kórházba meg pláne nem vihetem.

Picture

Zsolt: Hazajönnél vigyázni rá?
Lejla: Jaj, de apa! Na, jó. 20 perc múlva otthon leszek. Szia.
Jani: Mi történt?

Picture

Jani: Lej, mi az? Hova mész?
Lejla: Natália éppen szül, haza kell mennem vigyázni Kittire. Na, cső. Majd még dumálunk.
És nagy iramban rohantam az úttest felé. Végig csak ez járt a fejemben: kistesó lesz! Kistesóm lesz! Kistesóm lesz!

Picture

Jani: Vigyázz, autó!
Jani kiáltása visszahúzott a valóságba. Megfagytam. Egy autó száguldott felém!

Picture

Nem volt időm se gondolkodni, se menekülni. A következő dolog, amit tudtam, az volt, hogy a földön hevertem hatalmas fájdalmak közepette. Elütött az autó. A szemem sarkából láttam, ahogy János közelített felém.

Picture

Majd megállt, bambán nézett előre, végül összeesett. Azt hittem, rosszul lett a vér látványától. Tényleg véreztem! De egy leendő orvosnak nem kéne ettől elájulnia. Viszont én úgy éreztem, meg fogok halni. Lepörgött előttem rövid életem. Egyszerűen tudtam, hogy meg fogok halni.

Picture

Aztán jött a megváltás, vagy az átok – máig nem tudom eldönteni, pontosan melyik. Egy pár fagyos, fehér kéz hozzámért, és felemelt a földről. Felnéztem, de csak egy homályos férfiarcot láttam, az egyes vonásokat nem igazán tudtam kinézni.

Picture

Elindultunk a kocsihoz, és a férfi közben hozzám szólt. Kellemes, simogató hangja volt. A legszebb hang, amit életemben hallottam.
Férfi: Ne félj, nem bántalak! Mutasd magad!

Picture

A hideg kezével elhúzta a hajat a nyakamból, és… mintha megharapott volna! Azzal egy időre, egy hosszú időre elsötétült minden.
***

Picture

Henrik: Jól vagy, haver?
Jani lassan kinyitotta a szemét és feltápászkodott.
Márk: Hé, hé, hé, lassabban!
Jani: Jól vagyok, csak… nem tudom. Mikor ájultam el?

Picture

Henrik: Nem tudom, most találtunk meg az előbb. Ne hívjunk mentőt?
Jani: Ne, arra semmi szükség. Jól vagyok.
Márk: Hol van Lejla?
Jani: Nem tudom. Fogalmam sincs. Elütötte egy rohadt kocsi. Segíteni akartam.

Picture

Jani: De aztán kiszállt a sofőr, és a tekintetétől… elájultam. Leírhatatlanul fura volt. Mintha nem is lenne ember.
Márk: Ez elég szürreálisnak tűnik.
Henrik: De a tények magukért beszélnek. Lejlának nyoma veszett.

Picture

Henrik: Mikor mondjuk el az apjának?
Jani: Holnap reggel. Szegény Lejla. Remélem, jól van, akárhol is van.
Márk: Ne izgulj! Biztos nem esett semmi baja, talán hamarabb fogjuk ismét látni, mint gondolnánk.
Jani: Remélem.

A sötétség angyala – 3. Újjászületés

Picture

Zsolt: Akkor kezdjünk mindent elölről. Lejla miért nem jött haza tegnap este?
Ideges volt az aggodalomtól, a fiúk szinte már féltek tőle.

Picture

Márk: Elütötte egy autó.
Zsolt: Miféle autó?
Jani: Csak egy autó, semmi különös. De aki vezette, attól a csávótól kirázott a hideg és elájultam.
Zsolt: Hogy nézett ki?

Picture

Jani: Ez olyan hülyén hangzik.
Henrik: Azért mondd el, hátha fontos!
Jani: Halálsápadt volt, és a szemei se tűntek túl természetes színűnek. Albínónak néztem volna, de a haja barna volt, és…
Zsolt: És?

Picture

Jani: A szemei világítottak is és hegyes szemfogai voltak.
János arra számított, hogy Zsolt majd kineveti, és teljesen hülyének nézi, majd elmegyógyintézetbe csukatja. Ez lett volna a logikus. Ám ez nem történt meg. Zsolt csak még komorabban nézett rá.

Picture

Zsolt: Akkor teljesült legnagyobb félelmem.
Márk: Ön szerint… a koma… megölte Lejlát?
Zsolt: Rosszabb. A “koma” valószínűleg egy vámpír volt.
A fiúk legszívesebben nevettek volna, de látták, hogy Zsolt nem viccel.

Picture

Jani: Egy vámpír? Mint Dracula?
Zsolt: Igen, egy vámpír, de Draculát felejtsd el! Mindenki szerint csupán mesebeli lények, de én tudom az igazat. 30 éve próbálom kiirtani őket.
Három fiú: Miért?
Zsolt: Hogy miért?

Picture

Zsolt: Elmondom én miért! A vámpírok kártékony élősködők, akik csak azért léteznek, hogy vért szívjanak. Nincsenek érzéseik, csak egy: a szomjúság.
A fiúk összerezzentek.
***

Picture

Nem tudom, mennyi idő után egy idegen ágyban ébredtem, teljesen felfrissülten. Az ágy melletti digitális órára pillantottam. Vasárnap este nyolc óra volt. Tehát átaludtam majdnem egy egész napot!

Picture

A szobát elhagyva egy hatalmas nappaliban voltam. Kicsit régies volt, mint maga a szoba, de nagyon tetszett.
Vörös hajú lány: Szép jó estét!
Összerezzentem, majd a hang felé fordultam.

Picture

Lejla: Jó ég! Te… te egy vámpír vagy!
Vörös hajú lány: Ne már! Amúgy csak úgy szólok, de te is.
Lejla: Én is?
Tehát én is vámpír vagyok. Nem akartam elhinni. Igaz, teljesen másképp éreztem magam.

Picture

Nem tudtam, hol voltam, de úgy hallottam a forgalmat, mintha csak pár lépésre lenne.
Lejla: Nem, ez lehetetlen!
Vörös hajú lány: Látom, nem hiszed el. Ott a tükör, nézd meg magad!

Picture

Van egy olyan mítosz, mely szerint a vámpíroknak nincs tükörképe. Vagy ez nem igaz, vagy én nem vagyok vámpír. Sajnos az előbbi állítás teljesült, hisz a tükörben egyértelműen egy vámpírt láttam. Teljesen sokkot kaptam a látványtól, már ha a vámpírok tudnak sokkot kapni.
Lejla: Nem, nem, nem lehetek…
Vörös hajú lány: Vámpír.

Picture

Vörös hajú lány: Sajnálom, de az vagy.
A lány szinte élvezte a helyzetet.
Lejla: De az apám azt mondta, hogy a vámpírok nem éreznek mást, csak szomjúságot. De most annyi mindent érzek: félelmet, zavart, hideget… és persze szomjúságot is.
Vörös hajú lány: Hát sajnálom, de apuci tévedett. Vannak nekünk is érzéseink, elvégre valaha mi is emberek voltunk. Tehát ne félj, kislány, semmi bajod.
Lejla: De az Isten szerelmére, egy vérszívó dög lettem! Most is úgy érzem magam, mint húsz vérvétel után. Rosszabbul!

Picture

A lány erre hozott a konyhából egy zacskót, aminek a tartalma sötétvörös volt. Bizony csak egy dolog lehetett…
Vörös hajú lány: Bon appetit!

Picture

Hát, ez bizony nem paradicsomlé volt. Egy ideig vizsgálgattam a csomagot, majd felfedeztem rajta egy ismerős logót. Ez azt jelenti, hogy…
Lejla: Várjunk csak egy percet! Ti raboltátok ki az egyetem laborját. Onnan van ez!
Vörös hajú lány: Igen, és?

Picture

Lejla: Ezek adományok! Vannak, akik meghalnának enélkül!
Vörös hajú lány: Például mi, vámpírok. A vámpírok is szomjan tudnak ám halni. Nem tudtad?
Lejla: De apa szerint a vámpírok eleve halottak.
Vörös hajú lány: A kettő nem zárja ki egymást. De akkor inkább azt mondom, igyál, ha nem akarsz a jelen állapotnál halottabb lenni!

Picture

Eleinte nem akartam vért inni, de végül megtettem. Nem volt más választásom.  Az illata csábított, és az íze is jó volt. Ízlett a vér. Mekkora egy beteg, abnormális pszichopata lehettem. De a lány nem nézett annak. Sorstársam volt.

Picture

Közben bejött egy férfi vámpír is. Magas, barna hajú, jóképű.
Férfi: Na, hogy van az új lány?
Szép hangja volt, azonnal felismertem. Ő harapott meg és hozott ide.
Vörös hajú lány: Jól, csak új neki az egész vérszívósdi.
Férfi: Oli azt se tudta, mit jelent a vámpír szó, amikor csatlakozott. Mégis milyen jól van már vagy száz éve. [Majd hozzám] Na, jó, nincs az még száz, ne nézz így. Bár emberi éveket is beleszámolva már mind száz fölött vagyunk. Kivéve téged, és Angélát. Oké, látom sok ez neked most egyszerre. Menj vissza a szobába és pihenj!

Picture

Engedelmeskedtem. Bementem abba a szobába, ahol felkeltem, de nem feküdtem vissza, hanem hallgatóztam.
Vörös hajú lány: Elárulnád, hogy mégis miért tetted ezt? Meghibbantál, Ármin?
Ármin. Szép, különleges név.

Picture

Ármin: Elütöttem. Én okoztam a balesetet, ha nem változtatom át, meghalt volna. Mégis, mit tehettem volna?
Vörös hajú lány: Például hívhattál volna mentőt, mint más, normális emberek!
Ármin: Ha nem vetted volna észre, nem vagyok normális ember már közel kétszáz éve! Tehát marad, amit tettem. Nem bántam meg.
Vörös hajú lány: Jaj, ne játsszuk már az “öreg vadász, aki elütötte a beteg őzikét” című mesét.

Picture

Vörös hajú lány: Különben is, tudod, ki ez a lány? Ő Május Zsolt, a vámpírvadász, lánya. Tudod, hogy az apja hány vámpírt ölt már meg?
Ármin: Ezt mind tudom, de a lány nem az apja. Különben se Május a fővadász. Ő csak egy báb, más irányítja.
Vörös hajú lány: És ki volna az?

Picture

Ármin: Ebben segíthetne a lány.
Sötét hajú nő: Milyen lány?

Picture

Vörös hajú lány: Ármin átalakította Május Zsolt felnőtt lányát.
Sötét hajú nő: Idióták! Veszélyben vagyunk!
Ármin: Május nem tudja.

Picture

Vörös hajú lány: Lényeg az, hogy Ármin azt hiszi, hogy mivel megmentette az ifjabb gyilkost, az majd hálából segít legyőzni az apja főnökét,
Sötét hajú nő: Igaza van. Szükségünk lehet a segítségére.
Vörös hajú lány: Megnézem, hogy van a lány.

Picture

Vörös hajú lány: Te sírsz?
Lejla: Az életem egy katasztrófa. Egy szörny lettem. Soha többé nem láthatom a családomat. Hiányzik az apám, Natália, Kitti… és a kisbaba. Azt se tudom, fiú-e vagy lány.
Vörös hajú lány: Sajnálom.

Picture

Vörös hajú lány: Ármin jót akart.
Lejla: Hát, sok jót nem csinált, az fix.
Vörös hajú lány: Na, ne sírj már!
Nem sírni. Mintha az olyan egyszerű lenne.

Picture

Vörös hajú lány: Inkább fürödj meg! Megmutatom a fürdőszobát.
Nagyon kedves volt. Azonnal tudtam, hogy minden, amit apám valaha mondott a vámpírokról egy nagy nonszensz volt.
Lejla: Köszönöm. Egyébként a nevem Lejla.
Vörös hajú lány: Az enyém Kata.
***

Picture

Vettem egy nyugtató, meleg vizes fürdőt, majd felvettem egy fürdőköpenyt, amit találtam felakasztva. Aztán észrevettem a tükröt a falon, úgyhogy úgy döntöttem, belenézek, most már alaposan.

Picture

Amikor utoljára tükörbe néztem, még volt rajtam smink, amit az előző esti bulira kentem magamra. Attól még volt az arcomban egy kis élet. Most már teljesen sápadt voltam, úgy néztem ki, mint valami élőhalott. Aminek mondjuk az lehetett a teljesen egyértelmű oka, hogy az is voltam. A szívem legalább is már nem vert. Egy darabig néztem a szörnyet a tükörben. Ez volnék én.

Picture

Lejla: Egy vérszomjas, élőhalott szörny lettem!
Ököllel rácsaptam a tükörre. Kicsit túl erősen. A tükör hirtelen szilánkokra hullott.

Picture

Megvizsgáltam a kezemet. Arra számítottam, hogy elvágja a tükör, és a kezem vérezni fog. Ám ez nem történt meg. Egy karcolás se látszott rajta. Hirtelen valaki kopogott az ajtón. Összerezzentem.
Kata: Lejla, bejöhetek?
Lejla: Igen, gyere.
A tükröt nem fogom tudni örökre elrejteni. Amúgy is biztos hallottak. Kifinomult hallásunk van nekünk, vámpíroknak.

Picture

Kata: Nahát, nem csak a szobáját loptad el szegény Árminnak, hanem a fürdőköpenyét is?
Lejla: He?
Kata: Mivel Ármin képes volt megmenteni, kénytelen volt neked adni a szobáját. Ott ébredtél fel, nem emlékszel? Ő maga pedig a kanapéra költözött. Most meg ez a fürdőköpeny is az övé.
Lejla: Jaj, ezt nem tudtam.

Picture

A tükröt nem vette észre.  Dehogy nem! Arra terelődött a figyelme.
Lejla: Bocsi a tükör miatt. Nem akartam.
Kata: Jaj, már 80 éve mondjuk a grófnőnek, hogy le kéne venni. A grófnő nagyon pipa lesz, de majd elviszem a balhét.
Lejla: Köszi, kedves tőled. A grófnő?
Kata: Igen, a ház úrnője. Majd megismered. Jaj, miért is vagyok itt? Hoztam neked tiszta ruhát.

Picture

Miután felvettem az amúgy meglehetősen ronda színű ruhát, követtem Katát a főhelyiségbe. Árminon és Katán kívül volt még két eddig nem látott családtag: Kata ikertestvére, Olivér és a hírhedt grófnő… A nő elindult felém.
Kata: Ő Terézia, a grófnő.

Picture

Terézia: Látom, te vagy az új.
Az ő hangját hallottam a szobámból, és az alapján idősebbnek képzeltem. Kinézetre velem egykorú lehetett, de ez nem jelent semmit. Lehetett akár ötszáz vagy ezer éves is. A kérdésére bólintással válaszoltam.
Terézia: Mi a neved?

Picture

Terézia: Május Zsolt lánya?
Lejla: Attól tartok.
Terézia: Ironikus. Az apád már több száz fajtársunkat pusztította el.
Lejla: Bocsi.
Terézia: Ne szakíts félbe!

Picture

Terézia: Szóval, most azzá váltál, amiről apád megesküdött, hogy elpusztítja.
Lejla: Az élet kész szívás.
Terézia: Még mindig nem fejeztem be!  Tudod, apád nem a legfőbb ellenségünk. Egy ismeretlen vadásznak dolgozik. A te dolgod lesz megtalálni és elkapni a fő vámpírvadászt.
Női hang: Azt már nem!

Picture

Mindenki a hang felé fordult. A nő határozottan állt ott. Vámpír volt, és így még nem láttam. De a hangja, az arca… a gyermekkoromat idézték. Életem legkedvesebb alakja volt, akit mindennél jobban szerettem.

Picture

Lejla: Anya!