A Sötétség Angyala kategória bejegyzései

A sötétség angyala – 6. Ármin múltja

Picture

A gyűlésterem teljesen üres volt, csak mi ketten tartózkodtunk ott. Az egész terem úgy nézett ki, mint egy előadóterem az egyetemen, azzal a különbséggel, hogy itt nem volt világítás. Nincs rá szükség.
Ármin: Üljünk le!

Picture

Lejla: Szóval, mi történt?
Ármin: Jaj, nekem. Szóval, az egész még 1839-ben kezdődött, amikor egy szép tavaszi napon eljegyeztem életem szerelmét.
Lejla: Gratulálok hozzá!
Ármin: A későbbi eseményekhez nem kellene, de köszönöm.

Picture

Ármin: “A lányt Júliának hívták, és gyönyörű szép volt! Akár csak egy angyal! Én voltam a legboldogabb ember a világon, amikor igent mondott! De sajnos volt egy aprócska probléma.”

Picture

Lejla: A szüleivel?
Ármin: Talált süllyedt. Júlia apja egy gróf volt, én meg csak egy nem túl vagyonos polgári család sarja.
Lejla: És eltiltottak titeket egymástól?
Ármin: Nem kértünk engedélyt.

Picture

Ármin: “Tudtuk, hogy Júlia szülei sose adnák áldásukat, úgyhogy titokban kötöttünk házasságot. Csak Juliska dajkája és az én szüleim és testvéreim voltak ott, Júlia családjából senki.

Picture

Erzsébet (Ármin anyja): Jaj, fiam, úgy örülök, hogy találtál egy ilyen bájos feleséget.
Ármin: Én meg örülök a boldogságának, édesanyám, és természetesen a feleségem szerelmének.
Júlia: De persze senki se örül úgy, mint én.

Picture

Ármin: “De közben váratlan fordulat ért minket.
Lajos (Júlia apja): Júlia, lennél kedves idefáradni? Komoly dolgokról kívánok beszélni veled.
Júlia: Jó.

Picture

Júlia: Igen, édesapám?
Lajos: Remek hírem van a számodra. Anyád és én megtaláltuk számodra a tökéletes férjet. Nagyon befolyásos fiatalember az illtető, és nem utolsó sorban dúsgazdag. Hidd el, jó sorsod lesz neked mellette.
Júlia: De én… Nem is tudom, mit mondjak.

Picture

Lajos: Majd később meghálálod. Egy hét múlva érkezik, hogy hivatalossá tegye az eljegyzést.
Júlia: Ez valóban csábító ajánlat. Megyek is… elmesélni a barátnőimnek. Rövid időn belül ismét itthon leszek.

Picture

Ármin: “Júlia sírva rohant ki a házukból. Én éppen a közelben olvastam egy padon.
Ármin: Júlia! Szerelmem, mi bánt?

Picture

Júlia: Minden rosszra fordult. Apám férjhez kíván adni. De én magát szeretem. Fogalmam sincs, mit tegyek.
Ármin: Jól van, ne sírj! Majd kitalálunk valamit.
Júlia: De mégis mit?

Picture

Ármin: Szerintem valljunk be mindent.
Júlia: Ezt hogy érti?
Ármin: Bejelentjük a nászt. Ha kész tények elé állítjuk őket, idővel talán belenyugszanak.
Júlia: Apám meg fogja magát ölni.
Ármin: Engem te csak ne félts!

Picture

Lajos: Megöllek, te gazember! Még hogy te meg az én lányom!
Júlia: Apám, könyörgök, ne bántsa!
Lajos: Te csak maradj ki ebből! Veled még számolunk!

Picture

Lajos: Kész vagyok megvédeni a lányom becsületét. Kihívlak egy párbajra!
Júlia: Ármin, ne!
Ármin: Elfogadom.
Júlia: Maga megőrült!

Picture

Ármin: “A párbajt persze elvesztettem. Az apa lelőtt a feleségem szeme láttára. Júlia sikított, majd elájult.
Lajos: Ez majd megtanít, te mocsok!

Picture

Ármin: “Tehetetlenül gyengélkedtem. Azt hittem, meghalok, ám akkor jött valaki.
Ármin: Vámpír!

Picture

Vámpír: Nyugi, pajtás! Veled aztán jól elbántak, de ne aggódj, rendbe hozzuk a dolgot.
Ármin: Itt… már… nincs… mit rendbe hozni.
Vámpír: Ezt bízd csak rám!

Picture

Ármin: “A későbbi legjobb barátom mentette meg az életemet, ahogy én is a tiédet. Ahogy a mai fiatalok szokták mondani, a változás nagyon bejött nekem. Legalábbis az elején.

Picture

“Néhány nap múlva, amikor már hozzászoktam az új életemhez, és éppen nem voltam szomjas, úgy döntöttem, meglátogatom Júliát. De amikor meglátott a hatalmas fogaimmal és a világító szemeimmel, azt hittem, szörnyethal.
Ármin: Nyugodj meg! Én vagyok az! Ármin! A férjed!

Picture

Júlia: A férjem halott! Maga egy szörny, az ő alakjában!
Ármin: Juliskám, kérlek!
“Amikor megpróbáltam hozzáérni, ellökött. Nem tudott… képtelen volt így elfogadni.

Picture

Lejla: Láttad azután?
Ármin: Többször is! A tudta nélkül végigkísértem az egész életét!

Picture

Ármin: “Hamarosan hozzáment ahhoz a dúsgazdag báróhoz, és nem soká született két gyermekük: 1841-ben Kornél, 1845-ben pedig Annamária. Mindketten hasonlítottak az anyjukhoz, nagyon szép gyerekek voltak, csak hát nem az enyémek.

Picture

“1849-ben Julcsi férje elesett a szabadságharcban. Ekkor támadt az, az önző ötletem, hogy meglátogassam.

Picture

Ármin: Szervusz, Júlia. Hallottam, mi történt és részvétemet szeretném nyilvánítani. Tudom, nagyon magányos lehetsz, de én mindig itt leszek melletted. Lehetünk ismét te meg én, mint a régi szép időkben, azzal a különbséggel, hogy most örökké fog tartani. Ha iszok a véredből, te is örökké fiatal leszel, mint én. Valóra válthatjuk az álmainkat, nem fog minket korlátozni se ember, se tér, se idő. Júlia, kérlek, szólj valamit!

Picture

Júlia: Kérem, ne kísértsen tovább! Békében akarom gyászolni a férjemet és nevelni a gyermekeimet.
Ármin: Rendben. Ha nem kívánsz látni, én elmegyek. De tudd, hogy sírig kitartok melletted.

Picture

Ármin: “Innentől kezdve csak távolról figyeltem. Sose házasodott újra, a gyerekei meg mindketten szépen felnőttek. A fia ügyvéd lett, a lánya pedig hozzáment egy tábornokhoz. Eleinte Julit boldogította tíz unokája, de ahogy ők is felnőttek, végül magára maradt.

Picture

“Én voltam az egyetlen, aki a sírig kitartott mellette, de ezt sose ismerte el. 96 évet élt, szép, hosszú élet egy embernek.

Picture

“A sírját még ma is látogatom évente háromszor: egyszer a születésnapján, egyszer az évfordulónkon, egyszer halottak napján.”

Picture

Ezzel a története végére ért. Sajnáltam. Ármint és a Júliáját is. Igaz, Juli saját maga taszította el Ármint, de Május Zsolt lányaként ezt sajnos meg tudom érteni. De mégis milyen igazságtalan, hogy mindketten magányosak voltak, pedig ott lettek volna egymásnak. Miért történik ilyen?

Picture

Bár kicsit féltékeny is lettem. Kezdtem beleszeretni Árminba, de tudtam, hogy élő vagy halott, esélyem sincs Júlia mellett. Ők egymásnak lettek teremtve, legalább is Ármin története alapján.

Picture

Lejla: Sajnálom.
Ármin: Ne tedd! Én sajnálom, hogy untattalak ezzel a réges-régi történettel.
Lejla: Nem, én szívesen meghallgatlak. Bármikor itt vagyok, ha szükséged van rám.

Picture

Tényleg ezt mondtam? Ez akár szerelmi vallomásnak is elment volna. De Ármin szerencsére nem vette annak, csak elmosolyodott.
Ármin: Köszönöm.
Lejla: Ugyan, nincs mit.

Picture

Igen, megöleltem. Egyszerűen nem tudtam uralkodni magamon! Még jó, hogy viszonozta az ölelést. Hahó, Lejla, Jani! Illetve Jani csak tetszik. És Ármin? Fogalmam sincs. Nem tudok és nem is akarok tudni semmit. Egyszerűen jó Árminnal lenni, bár tudom, hogy ő sose fog viszontszeretni.

Picture

Közben betoppant Kata is, aki valószínűleg már hiányolt bennünket.
Kata: Oké, örülök, hogy így szeretitek egymást, de gyertek már bulizni!

Picture

Az éj hátralevő részében nem esett több szó Júliáról. Inkább csak folytattuk a bulit, ami egész jól sikerült. Akár második születésnapi bulinak is elment volna, bár nem mondtam el senkinek, hogy Ármin éppen a születésnapomon harapott meg. Így napra pontosan húsz éves leszek az idő végezetéig.

A sötétség angyala – 7. Fátylat a múltra?

Picture

Napkelte előtt nem sokkal értünk haza, és rögtön be is sötétítettünk. Mindenki, engem is beleértve megfürdött, anya pedig adott egy hálóinget. Kicsit nagy volt rám, de legalább volt mit felvennem.

Picture

Árminnak büntetésül, amiért átváltoztatott, nekem kellett adnia az ágyát, míg ő kiköltözött a kanapéra. Hát, így járt.

Picture

Pontban hajnali fél hétkor mindenki aludni tért. Volt időszak, amikor ilyenkor keltem! Rávetettem magam az ágyra, és gondolkodóba estem.

Picture

Eszembe jutott Balogh professzor jó tanácsa. Élvezzem ki a fiatalságomat, mert bizony gyorsan elszáll. De a vámpírok halhatatlanok, így örökké fiatal leszek. Tudom, az örök ifjúság mindenki vágya, mégis ijesztőnek tűnik ez az örökkévalóság. Mi van, ha elunom magam?

Picture

Persze ott van még a családom! Biztos hiányolnak. Eltűntem teljesen nyomtalanul, és nem mehetek haza soha többé. Jobb esetben elzavarnának, mint Ármint a felesége. Rosszabb esetben pedig… De ha sikerül is csodával határos módon elfogadtatnom magamat, akkor pedig nekem fog fájni, hogy egyszer mindenki meghal. És még persze számos más hátrány is van.

Picture

Kiültem az ablakba. A tízedik emeleten volt a lakás, így nagyszerű kilátás tárult a városra. De egy dolog zavart. A Nap csípte, irritálta hófehér bőrömet. Szinte hihetetlen, hogy egykori szövetségesem ilyen gyorsan legfőbb ellenségemmé lett. Gyorsan be is csuktam az ablakot.

Picture

Lefeküdtem az ágyra és sírtam. Megint sírtam. Régebben utáltam sírni, mert az a gyengeség jele. De most egy kis lelki gyöngeség nem zavart, mert örültem, hogy ennyi emberi még maradt bennem. De nem tudtam ezen tovább gondolkodni, mert közben álomba sírtam magam.
***

Picture

Kata: Ébredj már fel!
Lejla: Hmm?
Kata: Adjak időt? Még öt perc?

Picture

Lejla: Á, nem, kelek. Hány óra van?
Kata: Este hét. Már megy le a Nap. Az éjszaka pedig a miénk!

Picture

Az első utam a fürdőszobába vezetett. Ott hevertek még a szakadt, véres ruháim. Megtaláltam a mobilomat is, ami sajnos nem élte túl a balesetet. Már csak hulladéknak jó, mellesleg a SIM kártya is kiesett. Dühösen vágtam a telefont a sarokba, amitől eltört egy csempe. Időbe fog telni, mire hozzászokom az erőmhöz.

Picture

Kata pedig adott ruhát, szerencsére ezúttal normálisabb viseletet.
Kata: Akkor indulhatunk?
Lejla: Hova?
Kata: Bevásárolni, mégis hova? Szükséged van egy-két ruhadarabra, fogkefére. Ilyesmikre.

Picture

Tényleg nem hordhatom az ötszázadik világvégéig más ruháit, tehát vele mentem. A dzsekit anyától kaptam, a napszemüveg pedig Katáé. Igaz, éjszaka van. Kezdem úgy érezni magam, mint Küklopsz az X-menből.

Picture

Lejla: Nem hatkor zárnak a boltok?
Kata: Néhány nagyáruház éjfél utánig nyitva van. Olyan helyeken szoktunk vásárolni.
Lejla: Ezt nem is tudtam. Mondjuk eddig mindig nappal vásároltam.
Kata: Eddig.

Picture

Közben két részeges alak kinézett minket maguknak.
Egyik fiú: Szia, cica, van gazdád?
Kata: Elintézem.

Picture

Valóban jól “elintézte”. Nem igazán nézett ki emberinek, ahogy a szemfogait láthatóvá téve vicsorgott, és fújt, mint egy macska. A fiúk ijedtükben el is futottak.

Picture

Lejla: Nem arról volt szó, hogy nem reklámozzuk magunkat?
Kata: Nem láttad, mennyire részegek voltak? Holnap másnaposan azt fogják hinni, hogy hallucináltak a piától. De így legalább megtanulják, hogy tisztelettudóan beszéljenek a hölgyekkel.
Lejla: Akik rajuk bírnának borítani egy egész telefonfülkét és ki tudnák szívni a vérüket, ha nagyon akarják.
Kata: Ja, de halkabban.

Picture

Nem sokkal később a nagyáruház ruházati osztályán voltunk. Kata rögtön a legcsicsásabb ruhákat akarta rámaggatni, hiába tiltakoztam. Én csak hétköznapi dolgokat akartam, mint póló meg farmer.

Picture

Ki is néztem egy kopott, fekete farmert, ami meg Katának nem tetszett. Igaz, hogy ükanyám lehetne, de azért zavart, hogy ennyire nem egyezik a stílusunk. Végül kompromisszumos megoldás mellett döntöttünk.

Picture

Első sorban olyan ruhákat vettünk, ami nekem tetszik, de vettünk három alkalmi ruhát is. Nem tudom, mikor fogom hordani, de hát Katának nagyon tetszik mind a három. Talán neki is adok kettőt. Úgyis azonos a méretünk.

Picture

Kata minden ruhához fűzött kommentárt, de egy idő után már nem igazán érdekelt, mit mond. Én jobban ismerem a saját stílusomat!

Picture

Igaziból a fogkefe volt az egyetlen, amin nem vesztünk össze, mert Katának a fehérnemű se volt mindegy! Még jó, hogy végül a pénztárig is eljutottunk. A pénztáros fiú nagyon unott képet vágott. Biztos az járt a fejében, hogy már rég otthon nézhetne a TV-ben valami baromságot, ha ennek a két libának nem késő este jut eszébe 153.890 Ft-ot elütni ruhákra.

Picture

Lejla: 153.890?! Tényleg ennyit költöttünk ruhákra és egy fogkefére?
Kata: Nyugi már! Egyszerre vettük meg az összes ruhádat. Gondolhattad, hogy nem két fillér lesz.
Lejla: Jó, de vehettünk volna jóval olcsóbb dolgokat. Például minek az a három alkalmi cucc? Még jó, hogy menyasszonyi ruhát nem vettünk!
Kata: Majd legközelebb azt is veszünk. A három ruha amúgy azért, hogy néha én is kölcsönkérhessem.

Picture

Lejla: Te kis cseles!
Most már mindketten nevettünk. Kata egész jó társaság, mintha a nővérem lenne. Egy értelemben mondjuk fiatalabb nálam, egy másikban idősebb. Pontosabban kifejtve 92 éve 19 éves.

Picture

Kata: Egy dologra még szükséged lesz! Mobilra! Majd én beszélek. Van már 92 év tapasztalatom.
Lejla: Mobilvásárlásban?
Kata: Nem. Abban, hogy feltűnés nélkül beszélgessek emberekkel.

Picture

Lejla: Feltűnés nélkül?
Kata: Ne lássák, hogy mi vagyok.
Lejla: Mint azzal a két részeggel.
Kata: Hahaha!

Picture

Kata: Jó napot kívánok. Mobilt szeretnék venni a hölgynek.
Árus: Melyik tetszik?
Lejla: Az szép.
Árus: Jó választás.

Picture

A csaj elkezdte mondani, hogy hány megapixeles kamera, milyen beépített mp3 lejátszó, és előre telepített alkalmazások vannak rajta.
Kata: Ez mind szép és jó, de telefonálni lehet vele?
A lány teljesen ledöbbent a kérdéstől, majd mosolyogva közölte, hogy lehet. Meg is vettük a készüléket.

Picture

Lejla: Ezt amúgy mivel érdemeltem ki?
Kata: Hát, Ármin tönkretette a régit, így kellett egy új.
Lejla: Bárcsak minden veszteségemet ilyen könnyen lehetne pótolni. De vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Azt hiszem, továbblépek, és az új mobil az első lépés. Úgy imádlak titeket.
Egy pillanatra kibújt belőlem a szentimentalizmus.

Picture

Kata: Jézusom, Lejla, te mit szívtál? Sose hallottam még olyan drogról, ami vámpírokra is hat, úgyhogy adj egy kicsit nekem is, légyszí’!
Természetesen viccelt.

Picture

Otthon éppen arra léptünk be, hogy Terézia és Oli vitatkoztak. Oli éppen tévét nézett, amit a grófnő nem helyeselt, ezért néhány dolgot szétcsavarozott rajta. Oli káromkodott egyet, ahogy a grófnő eltűnt a szobájában.

Picture

Lejla: Mit követett el már megint a jó öreg Terike?
Oli: Tönkretette a tévémet! Pedig most megy éppen a kedvenc műsorom.

Picture

Volt a sarokban egy szerszámosláda. Előkaptam és elkezdtem javítani a tévét.
Oli: Mit csinálsz? Az drága volt!
Lejla: Tudom, tudom.

Picture

Lejla: Kész. Otthon is mindig én javítottam meg a dogokat, ha elromlottak.
Kicsi koromban mindig szétszereltem az elektromos játékaimat, hogy megnézzem, hogyan működnek. Csak aztán nem tudtam összerakni őket, de végül abba is belejöttem. Apa gyakran nevetett is, hogy elmehetnék szerelőnek. De régen is volt!

Picture

Kata és én is leültünk Kata testvérével nézni a műsort.
Lejla: Ez nem egy kórházas sorozat?
Oli: Nem. Ez egy főzőműsor, aminek története is van.
Lejla: Morbid. Nagyon morbid álláspont.

Picture

Oli: Jól van, na! Szerinted mégis min élek már közel száz éve? Happy meal-en? Néhány év és te is ilyen könnyen fogsz ezzel viccelődni.
Lejla: Hát, remélem nem.

A sötétség angyala – 8. Vérvadászat

Picture

Gyorsan telt-múlt az idő, és egyszer csak azt vettem észre, hogy hat hónapos vámpír vagyok. Nem változtam semmit, de legalább láttam, hogy befogadtak a többiek, aminek nagyon örülök.

Picture

Kivéve talán Terézia grófnőt, de ő senkit se szeret. Kivéve talán magát. Legalább is ezt mondják a többiek, főleg az ikrek. De azt se szabad elfelejteni, hogy a grófnő biztosít fedélt a fejünk fölé.

Picture

Amit nem bírtam megszokni, az még mindig az új táplálkozási szokásom volt. Havonta egy adag emberi vér. A többieket már annyira nem zavarta, még anyát se! Szerintük nincs ezzel baj, hiszen nem halt meg senki. Olyan, mintha tejet innék, vagy tojást ennék. Tehát akkor én most egy ovo-lacto vegetáriánus vámpír vagyok? Én ezt képtelen voltam így felfogni, még az első vadászatom után se.

Picture

Szeptember elején történt. Általában fél évre hordjuk a zsákmányt, ami ha elfogy, jön az újabb vadászat! Az én klánom ezúttal is azt a labort szemelte ki, ahol annak idején én magam is dolgoztam. Elég furcsa, hogy ezúttal betörni tértem vissza ennyi hónap után.

Picture

Lejla: Biztonsági kamera is van! Hogyan jutunk túl rajta?
Angéla: Nyugi már, erről a természet gondoskodott.
Lejla: A természet? Szerintem vámpírok esetében arról nem nagyon beszélhetünk.
Közben Kata is, aki addig Árminnal beszélgetett a heavy metal történetéről, meghallotta, miről beszélgetünk.
Kata: Dehogynem. Mutatom.

Picture

Kata elővett egy tükrös púdert, és letette a földre. Majd az irányába tolta az arcomat. Láttam a tükörképemet.
Kata: Biztos hallottad már azt a mítoszt, hogy nekünk nincs tükörképünk.
Lejla: Kamu.
Kata: Hát, félig igen.

Picture

Kata: De ha nagyon akarod, tényleg nincs! Koncentrálj!
Összpontosítottam a tükörképemre, és erősen sulykoltam magamban, hogy tűnjön el. Sokáig nem történt semmi.
Lejla: Ez nem megy.
Ármin: Ne add fel! Megy ez neked is!

Picture

Lejla: Megcsináltam! De hogy csináltam?

Picture

Dani: A vámpíroknak van egy különleges képessége, amit a “tudósok” félláthatatlanságnak hívnak. Ez azt jelenti, hogy csak csupasz szemmel vagy látható. Semmilyen tükör vagy lencse nem képes felfogni, így a biztonsági kamerák sem.
Lejla: Ez tök fain!
Kata: Akkor most már mindenki tud mindent. Akció indul!

Picture

Bevettük a labort! Minden táplálkozás előtt legyengültnek éreztem magam, így valamennyire most is. Emiatt türelmetlenebb volt mindenki, de hibának itt nincs helye. A lebukásnak két következménye lehet. Jobb esetben szegény Balogh professzort pszichiátriai kezelésre kényszerítjük. A rosszabb viszont az, ha vámpírvadászok markába keveredünk. A legjobb viszont, ha ezek közül egyik se történik meg.

Picture

Lejla: A prof múltkor riasztót szerelt fel. Az nem fog jelezni?
Angéla: Ezt majd te elintézed. Tudod a kódot, nem?
Lejla: Persze! 1-2-3-4.

Picture

Oli: 1-2-3-4? Ez a kód?
Lejla: Tudom, Balogh professzor lehetne egy kicsit fantáziadúsabb. Bár lehet, hogy az az elmélete, hogy ez olyan banális, hogy senkinek se jutna eszébe. És máig nem változtatta meg. Na, munkához!

Picture

Gyorsan kipakoltuk a hűtők teljes tartalmát. Rám a vizsgálatokról származó minták jutottak. Az átlagember azt gondolhatja, hogy azokból elkapunk valami fertőzést, de ez nincs így! Ránk nem hat semmilyen betegség. Természetünktől fogva erősek vagyunk.

Picture

Lejla: Már nagyon szomjas vagyok.
Kata: Majd otthon! Addig ne veszítsd el a fejed!
Lejla: Eszemben sincs.
Oli: Minden megvan. Menjünk!

Picture

Kata: Lejla, te mit csinálsz ott?
Lejla: Visszakapcsolom a riasztót.
Kata: Minek?
Lejla: Így titokzatosabb.

Picture

Kata: Miért kéne egy rablásnak titokzatosnak lennie?
Lejla: Nem tudom. Legyen az és kész. Ujjlenyomatot nem hagytunk ott?
Ármin: De igen, és akkor mi van? Nem vagyunk benne semmiféle nyilvántartásban.
Lejla: Ti nem vagytok benne semmiféle nyilvántartásban! De az én ujjlenyomatom benne van valahol az egyetem adatbázisában!

Picture

Angéla: Mit zavar az téged? Ha bebörtönöznek, fél kézzel széttöröd a rácsot.
Kata: Meg amúgy is az emberi törvényeken kívül élünk. Örüljenek, hogy fizetünk adót.
Lejla: Amúgy amióta vámpír vagyok, rosszabb vagyok, jobb, vagy ugyanolyan?
Kata: Mi van?

Picture

Lejla: Mármint egy vérszomjas szörny, egy sokkal magabiztosabb valaki vagy ugyanaz a Lejla?
Angéla: Mondjuk azt, hogy más vagy. Se jobb, se rosszabb, mint mindenki más. De szörny biztos nem vagy. Csak az a vámpír lesz szörny, aki emberként is gonosz volt.
Lejla: Ez jól esett.

Picture

Ugorjunk egy kicsit! Szóval hazaértünk, pontban éjfélkor. Észrevétlenül lopakodtunk, hogy fel ne ébresszük a ház többi lakóját. De legnagyobb pechünkre a szomszédok is pont akkor értek haza az esti buliból, és pont az útban álltak le csókolózni. Aztán megláttak minket is.

Picture

Fiú: Milyen volt a buli?
Ármin: Soha jobb.
Fiú: Haraptak a bigék?
Erre a barátnője, Vera jól oldalba lökte.

Picture

Kata: Mi nem szoktunk harapni.
Vera: És mit hoztok ott? Látom, van valami a ruhátok alá rejtve.
Oli: Kaját.
Dani: Ennyi az idő? Ne haragudjatok, de most kezdődik a kedvenc filmem.
Vera: Ja bocsi, nem akartunk feltartani, menjetek csak!

Picture

Oli: Ezek az emberek! Jó, hogy végre el bírtak engedni.
Lejla: Szerencsére. Már nem igazán tudtam uralkodni magamon ilyen szomjasan. Egy kicsit tovább várakoztatnak és… abba bele se merek gondolni.
Kata: Ja, annak a Verának remek az illata. Biztos 0-ás a vércsoportja.

Picture

Oli: Én azért ott még nem tartottam, de én már azt hittem, örökre az emberek foglyai leszünk.
Terézia: Miféle emberek?
Oli: Hoppá!

Picture

Kénytelenek voltunk végül elmondani, mi történt, mire Terézia teljesen kiakadt. Én csak bambán néztem a mellettem guggoló Katára. Ilyennek még sose láttam a grófnőt.
Terézia: Mégis, mit hisznek? Ők uralják az éjszakát? Ha nem lennének az ostoba törvények…

Picture

Dani: Nyugalom! Nem ártanak ezek senkinek. Maga csak nagyon szomjas, és rémeket lát. De amint jóllakott, el fog múlni.
Terézia: Lehet.
Ármin: Én azt mondom, vacsora!

Picture

Néhány óra múlva, hajnali hat órakor végül lezártuk a napot. Remek érzés volt végre teli “hassal” efeküdni. Már nem kellett délig forgolódni, hogy elaludjak. Elég volt két órát várnom.

Picture

Kellemes alvásom sajnos nem tartott sokáig. Negyed óra alvás után csöngetésre ébredtem.

A sötétség angyala – 9. Gyilkosság a szomszédban

Picture

Lejla: Ki csönget ilyenkor?
Gyorsan kipattantam az ágyból, és magamra vettem az előző napi ruhámat.

Picture

Megálltam a szobám ajtajában. A többiek is gyorsan fel tudtak öltözni, és Dani gyorsan ajtót is nyitott. Egy rendőr volt az, és beszélni akart velünk. Én, mint eltűnt személy, inkább nem mentem ki.

Picture

Kata: Még sose jártak itt a zsernyákok.
Ezt a suttogást az ember nem hallhatta, de én igen. Én se értettem. Valószínűleg, a rendőrség nem érti, hogy mi nem emberek vagyunk, így ránk a saját törvényeink vonatkoznak.

Picture

Dani: Jöjjön be, biztos úr, és szíveskedjék helyet foglalni.
Jobb kedvesnek lenni, hátha utánanéz, és észreveszi, hogy a többség nem szerepel semmilyen nyilvántartásban sem.

Picture

Katának közben eszébe jutott, hogy a rendőr esetleg át akarná kutatni a lakást. Nem találhatja meg a vért a hűtőben! Úgyhogy a lány leült a hűtő elé, teljesen feltűnés nélkül.

Picture

Rendőr: Elkérhetném az okmányait?
Dani: Természetesen.
Mindig jól jön, ha van egy hamis személyigazolvány, és Dani is “csak” 214 évvel volt fiatalabb a személyi szerint, mint igaziból.

Picture

Rendőr: Hol volt és mit csinált maga hajnali háromkor?
Dani: Az ágyamban átfordultam a másik oldalamra.
Rendőr: Tehát aludt.
Dani: És a többiek?

Picture

Dani: Ők is.
Rendőr: Biztos?
Ármin: Nem egészen. Kebelbarátom Olivér és jómagam videojátékoztunk a hajnali órákig. Ugye, Oli?
Oli: Ööö… igen. Úgy volt.

Picture

Oli: Most attól eltekintve, kedves barátom, hogy a Lejlussal kiegészülve valóban azt tettük, minek vallod be? Csak a mindentudó teremtő tudja, hogy értelmezik.
Ármin: Valakinek csak kell tudnia ellenőrizni, hogy a többiek valóban aludtak. De a Lejlus létezéséről egy szót se! Hátha őt keresik.
Oli: Fél év után ilyen aktívan?
Ármin: Ki tudja.

Picture

Dani: Megkérdezhetném, hogy minek köszönjük ezt a váratlan látogatást?
Rendőr: Hajnali három körül meggyilkolták azt a fiatal párt a szomszéd lakásban. A házmester talált rájuk ma reggel. Önök tudnak valamit?
Dani: Nem.

Picture

Kata: Senki se tud. Szentséges Szűz Mária! Ez komoly?
Tényleg nem tudtunk semmit, és mindenkit sokkolt a hír.
Rendőr: Attól tartok. Mikor látták a párt utoljára?

Picture

Itt az igazat kellett mondani, hiszen senki se tudhatja, ki figyelt minket éppen. Így Dani elmondta, hogy hogyan találkoztunk velük a lift előtt éjfélkor.
Rendőr: Maga mégis hány éves?
Dani: 37.

Picture

Rendőr: Mégis, mit keres egy 37 éves férfi, és a felesége, aki…
Dani: 35 éves.
Rendőr: …aki 35 éves, huszonéves gyerekekkel éjfél környékén odakint?
Dani: Lelkemben még mindig 18 éves vagyok.

Picture

Rendőr: Tudja, kivel szórakozzon!
Dani: Jól van, vendégségben voltunk egy jó barátomnál, és kissé elbeszélgettük az időt. Bartha Tivadarnak hívják. Leírom a címét.
Megjegyzem, Bartha Tivadar egy vámpír klánvezető, aki az egyetemtől nem messze él. Gondolom ezért esett rá a választás.

Picture

A rendőr megköszönte az együttműködést és elment. Ekkor merészkedtem elő én is.

Picture

Angéla: Már azt hittem, apád uszította ránk őket.
Anya nevetett, de én egyáltalán nem találtam viccesnek. Szabad folyást engedtem érzéseimnek: sírtam.

Picture

Angéla: Jaj, gyere ide!
Lejla: Az borzasztó!
Vera meghalt. Dávid is meghalt. Igaz, annyira kimondottan nem ismertem őket, bár Verával volt már, hogy beszélgettünk. Nagyon szimpatikus, mindig mosolygó lány volt, és olyan fiatal! Vera 25, Dávid 24 éves volt. Biztos sok embernek fognak hiányozni, és azoknak az embereknek a fájdalmát is átéreztem.

Picture

Végignéztem az arcokon, és őszinte együttérzést láttam mindegyiken. Még az embergyűlölő Teréziáén is. Úgy tűnik, nem az a szörnyeteg, akinek szereti mutatni magát. Volt egy gondolatom, hogy ki tehette, de azonnal elvetettem. Biztos csak fáradt és kimerült voltam.

Picture

Ármin: Azt javaslom, feküdj vissza aludni!
Lejla: Talán jobb is lenne. Jó reggelt!
Ármin: Neked is. És szép álmokat!

Picture

Hát, szép álomból nem sok jutott. Álmomban benne volt Vera, és azt mondta, “Óvakodj!” Nem értettem, mitől, de folyamatosan azt az egy szót ismételte. Én meg próbáltam veszélyre inteni és szinte elvesztettem a türelmemet. De hirtelen egy nagy semmiben voltam, minden eltűnt, űr se volt. De végig ez az egy szó ismétlését hallottam az ő hangján. Sikítottam.

Picture

És akkor ismét az ágyamban találtam magam a pólómban, amit elfelejtettem hálóingre cserélni. Ez létezésem legidétlenebb álma – ez volt az első dolog, ami eszembe jutott, amikor magamhoz eszméltem. Gyakran akkora hülyeségeket álmodok, hogy csak nevetni tudok, de ez felülmúlta mindet. Óvakodj! Mégis mitől? Vera biztos nem a vámpírvadászokra gondolt.

Picture

Végül abban egyeztem meg magammal, hatalmas sokk ért, és az agyam így próbálta feldolgozni: csinált belőle egy bizarr viccet. Jobb megoldást legalább is nem tudtam kitalálni, hiszen kopogtak az ajtón.
Ármin: Lejla? Minden rendben? Bejöhetek?
Lejla: Pilkó.

Picture

Miután felvettem az előző napi szoknyát, beengedtem Ármint és magamra erőltettem egy mosolyt, ami inkább grimasznak tűnt. Kicsit zavarban voltam, hogy meglátott így, gubancos hajjal és álmos fejjel. Még jó, hogy volt annyi eszem, hogy szoknyát vegyek fel.
Ármin: Sikítottál.
Lejla: Nem mondod. Rosszat álmodtam.

Picture

Ez tényleg igaz is. Valóban rosszat álmodtam, csakhogy minőségre volt rossz. Nem azért, mert rémisztő lett volna. Ugyanis csöppet se volt az.
Ármin: Oh. El akarod mesélni?
Lejla: Nem.
Ármin: Te tudod. Jó látni, hogy végre felkeltél.

Picture

Lejla: Sokáig aludtam?
Ármin: Igen. Este fél 11 van. A Nap már fél hatkor lement.
Lejla: Tényleg késő. Nem is tudom, mikor aludtam ennyit utoljára. Kösz, hogy felkeltettél!
Ármin: Nagyon szívesen. Amúgy mondanom kell neked valamit. Jó hírem van.
Lejla: Mi történt?

Picture

Reméltem, nem a gyilkossággal kapcsolatos. Tévedtem.
Ármin: Követtem a rendőrt, és a társát, aki csatlakozott hozzá és hasznos információkra tettem szert. A kedves szomszédjainkkal kapcsolatos. Megnyugodhatunk, nem vámpír volt, aki ezt tette. Állítólag egy késsel szúrták le őket. Egy vámpírnak hegyes szemfogai vannak, nem használna efféle segédeszközt.
Lejla: Ó, ez milyen megnyugtató!
Reakcióm erősen ironikus volt. Valahogy nem tűnt ettől kevésbe megrázónak az esemény.

Picture

Ármin: Hát nem érted? Semmi közünk az egészhez!
Lejla: És ezt a fakabátok is tudják? Mármint nem jártak utána, hogy tényleg Tivadarnál voltunk-e
Ármin: Dehogynem!

Picture

Lejla: De nem ott voltunk. Lehet, hogy a gyilkossághoz nincs közünk, de bűnöztünk.
Ármin: Ne izgulj! Dani elintézte. Rögtön felhívta Tivit, hogy tanúskodjon az érdekünkben. Mary még mosatlan edényeket is gyártott.
Mary Tivadar klánjának az egyik tagja, nagyon kedves lány. Bár kíváncsi vagyok, mit rakott az edényekre. Leugrott a sarki boltba?

Picture

Lejla: Akkor mi már nem érdekeljük a rendőröket?
Ármin: Ha minden igaz. Bár nem kis áldozattal járt.
Felgyűrte ez ingje ujját, és mutatott egy kötést.
Lejla: A Nap égette meg?
Ármin: Kicsit sokat voltam kint. Fájt is, de megérte.

Picture

Ármin: De most már nyugodtak lehetünk. Az emberek leszálltak rólunk.
Lejla: Hála az égnek!
Tudom, az elmúlt nap eseményeit semmi se tudja visszacsinálni, de Ármin karjai közt úgy éreztem, minden rendben van. Biztonságban éreztem magam és engem senki se bánthatott. Hazaérkeztem.

Picture

De ahogy kiment, eszembe jutott a régi otthonom. Eszembe jutott János. Melyik lehet az igazi? Mert biztos, hogy csak az egyik lehet. Nem lehet egyszerre két emberbe szerelmesnek lenni, még akkor se, ha csupán az egyik ember.

A sötétség angyala – 10. Hullócsillag

Picture

Elég koszosak voltak a ruháim, ezért lecseréltem őket.
Ármin: Lejlus, gyere csak ide! Gyönyörű csillagos egünk van ma este. Nézd meg!

Picture

Lejla: Tényleg szép. Főleg így távcsővel.
Ármin: Az a hiúz. Magyarországról egész évben látható.
Lejla: Aha.
Én egy hiúzt se tudtam kinézni belőle, pedig a hiúzok a kedvenc macskaféléim.

Picture

Ármin mutatott nekem még néhány csillagképet, és mindről elmagyarázta, hogy mi az tulajdonképpen. Nagyon értékeltem a tudását. Én világ életemben reménytelen voltam földrajzból és minden határterületéből. Azért egy dolgot még én is fel tudtam ismerni.

Picture

Lejla: Hullócsillag! Kívánjunk valamit!
Én azt kívántam, hogy kapjak egy választ a kérdésemre: Ármin vagy Jani az igazi? Tudom, Janit már régen láttam, de ha ő a válasz, megkeresem.

Picture

Ármin: Te mit kívántál?
Lejla: Nem mondhatom el! Akkor nem teljesül.
Ármin: Ez badarság. Én azért elmondom, mit kívántam. Azt, hogy Juliskám túlvilági élete boldogságban teljen.
Lejla: Nagyon szeretted, ugye?

Picture

Ármin: Igen, és nagyon hiányzik. Nem múlik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Nem láttam olyan szép arcot se előtte, se azóta. Gyönyörű selymes sárga haja és kék, álmodó szemei voltak.
Lejla: Nem lehetett annyira tökéletes.
Már a holtakkal szemben is féltékeny vagyok?

Picture

Ármin: De hidd el, az volt!
Lejla: Nem hiszek neked.
Ezzel választ kaptam a kérdésemre. Árminnal esélyem sincs. Mit ér egy ilyen 21. századi kamaszkorból frissen kilábalt tök átlagos csitri a tökéletes selymes hajú, kékszemű megtestesült tökélyhez képest? Még így is, hogy vámpír vagyok. Jobb lesz feladnom.

Picture

Szerintem kicsit látványosan kenődtem el, de Ármin úgy tett, mintha észre se venné. Hozzáteszem, elég gyenge próbálkozás volt a részéről.
Ármin: Nem jössz a klubba?
Természetesen a vámpírok búvóhelyére gondolt. Így szoktuk magunk között emlegetni. Ebben az elnevezésben nincs semmi feltűnő, így ha emberek is hallják, hogy beszélgetünk nem gondolnak semmire.

Picture

Lejla: Miért? Mi lesz ott?
Ármin: Különleges retróbuli. A nyolcvanas éveket fogja idézni.
Lejla: Ezerkilencszáz- vagy ezernyolcszáznyolcvanas? Esetleg korábban?
Ármin: 1980-as. Nos, megtisztelnél azzal, hogy csatlakozol hozzám?
Lejla: Még szép! Még sose voltam retróbuliban, pedig mindig is szerettem a 80-as évek zenéjét. Kata biztos jó számokat fog játszani.***

Picture

Igazam volt! Kata valóban jó zenéket adott, bár a nagy részét életemben nem hallottam. Ármin viszont nagy tudója volt ennek is. El tudom képzelni, hogy a 80-as években a szüleimhez hasonló korúakkal együtt bulizgatott. És az is lehet, hogy olyan egész fura göndör frizurája is volt.

Picture

Oli: Ármin! Lejlus! Gyertek ide!
Ármin: Gyerünk!

Picture

Oli: Legnagyobb örömömre szolgál, hogy eljöttetek.
Ármin: Korábban is jöttünk volna, ha a kis álomszuszékot sikerült volna hamarabb kipaterolni az ágyból.
Lejla: Ha-ha. Ez nem vicces.

Picture

Ármin: Jaj, ne legyél már ilyen kis durcás.
Nemcsak a halott feleségét szereti még mindig, de komolyan se vesz. Mellesleg Oli és a barátnője is nevettek rajtunk. De nincs para, túlélem, elvégre halhatatlan vagyok.

Picture

Oli: Egyébként, ha már eljöttetek, bemutatom a gyönyörű barátnőmet. Ármin és Lejla – Imola, Imola – Ármin és Lejla.
Imola: Örvendek.
Ármin és Lejla: Mi is.

Picture

Szemmel láthatóan Árminnak se volt kimondottan szimpatikus a nő. De Olivér kedvéért tűrtük. Még akkor is, amikor szerelmeseink az “én meg kétszer annyira szeretlek” című játékkal kezdtek minket lefárasztani. Kíváncsi voltam, hogy ki elégeli meg elsőként: Ármin vagy én?

Picture

Hát, Ármin volt az! De szerencsére nem veszítette el a türelmét, csak témát váltott:
Ármin: Jó a buli, ugye?
Imola: Igen, imádtam a nyolcvanas éveket. És te, Lejlus, hogy élted meg az időszakot?

Picture

Hát, erre mit mondjak? Először is, miért hív ez a nő Lejlusnak? Csak a hozzám közel állóktól tűröm el. Másrészt meg mindenki élvezte az időszakot, állítólag. Én pedig ugye csak 1992-ben jöttem a világra.

Picture

Lejla: Hát, a zene jó volt.
Oli: Lejla még fiatal.
Imola: Én is fiatal vagyok. 98 éve 22.
Ármin: Lejla meg fél éve húsz.

Picture

Imola: Cöh. Csecsemő.
Ármin most már tényleg megunta a csajt, aki enyhén szólva se normális.

Picture

Ármin: Azt javaslom, hagyjuk magukra a szerelmeseket. Gyere táncolni!
Lejla: Remek ötlet!

Picture

Gyors, pörgős szám ment, amire imádok táncolni! Főleg Árminnal, bár ő úgy tűnik, csak legjobb haverként jöhet számításba.
Ármin: Téged is idegesít a hölgy?
Lejla: De még mennyire! Azt hiszi, mindent tud a maga 120 évével.
Ármin: Én annál öregebb vagyok.

Picture

Lejla: Akkor lehet, hogy engem is komolyabban fogtok venni, ha már túlléptem a 10. X-et?
Ármin: Anyád sincs még 100 éves, mégis milyen jól elvan velünk, vénekkel. És mi téged is komolyan veszünk.
Én nem úgy vettem észre. Sajnos Árminról le kell tennem. Ő csak Júliát fogja szeretni az idő végezetéig. Nekem pedig itt van Jani. Remélem, tudna szeretni egy vámpírlányt. Bár valószínűleg, ha meglátna, félne tőlem és szólna valamelyik helyi vámpírvadásznak. Apám már biztos tartott neki felvilágosítást vámpírügyben.

Picture

Idő közben ideért anyám és Dani is. Pont anya mindenkori kedvenc számára! Nem is kérdés, hogy vad táncolásba kezdtek. Anyám újabban egész fiatalos.

Picture

Angéla: Sziasztok, fiatalok.
Lejla: Sziasztok. Jó a buli?
Angéla: Ó, remek! Imádtam ezt az együttest! Az összes kazettájuk megvolt. Mondtam már?
Lejla: Legalább ötvenmilliószor.
Erre mindenki nevetésben tört ki. Még én is.

Picture

A buli többi része remek volt. Mindenki táncolt mindenkivel. Oli anyuéknak is bemutatta az új nőjét, de ők se voltak elragadtatva tőle. Ez viszont mellékes. És igen, még a DJ is beszállt egy kicsit táncolni egy szám erejéig.

Picture

Már napkelte után értünk haza, jó fáradtan.
Dani: Szerintem tegyük el magunkat a következő éjszakára.
Angéla: Jó ötlet. A napkeltével én is kezdtem megérezni a fáradtságot. Szép álmokat mindenkinek.

Picture

Én viszont képtelen voltam elaludni. A régi családomra gondoltam, akiknek valószínűleg hiányoztam. Természetesen az immár féléves öcsém vagy húgom is eszembe jutott, akit még csak nem is láttam. Illetve egy-két ultrahangfelvételt igen, de azok úgy néznek ki, mint a pacal. Vajon milyen lehet a gyermek élőben?

Picture

De a legfontosabb viszont az volt, hogy Jani is gondol-e rám?