Dina: Sziasztok, Dina McClure vagyok.

Itt lakom ebben az európai bérházban, a Folyókanyarulat út 204-ben. Újságíró vagyok a helyi újságnál a Jó reggelt Virágvége! című lapnál. Elköltöztem Virágvégébe, mert itt találtam munkát.

Megnézem az akváriumot, amit a születésnapomra kaptam az egyik régi barátomtól, remélem épségben megérkezett. Rendben semmi baja! A kedvenc halaim vannak benne.

Csinálok egy kis süteményt, hátha meglátogat valaki ideköltözésem alkalmából. Remélem, működik az új sütő.

 Pár perc múlva: El is készült a sütemény. /Úgy látszik, nem jönnek./

Addig eszem. Nem is tudtam, hogy ilyen finomat tudok csinálni. Érdemes lenne megkóstolnia valakinek!

Megyek, megnézem milyen idő lesz. Úr Isten ilyen hideg lesz, és még a fűtést nem köttettem be. Telefonálni fogok a szerelőknek.

Mínusz 7 Celsius fok! Este pedig még hidegebb!
Dina gondolatai: Nem tudom, hogy fogom kibírni ezt a hideget este!
Csing-ling! VENDÉGEK! Végre!
Dina: Helló! Az én nevem Dina McClure.
Péter: Szia! Az Én nevem Péter Winter! Tudom elég furcsa név. Ő itt Stella Crais ő pedig Viktória Rice! Mi is itt lakunk Virágvégében.

Dina gondolatai: Istenem! De helyes ez a pasi, megőrülök érte, csak most találkozom vele először, de úgy érzem, hogy. szerelmes vagyok!

Stella: Mi jegyesek vagyunk ugye? Nagyon szeretjük egymást! Ugye Péter szeretjük egymást?

Péter gondolatai: Jézusom! De csinos, aranyos és kedves nő! Miért kellett nekem ilyen hamar eljegyeznem Stellát. /Habár ő akarta ennyire. Nem is értem miért./ Miért nem költözött ő ide hamarabb!
Stella: Hallasz engem?

Péter: Mi-mi? Persze igen szeretjük egymást!

Dina gondolatai: Istenem, de egy beképzelt nőszemély!
Dina: Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Jaj de figyelmetlen vagyok! Gyertek bentebb! Nemrég csináltam süteményt, lehet, hogy kihűlt, de még ehető! A fűtést még nem jöttek bekötni, ezért egy kicsit hideg van, de ki lehet bírni. Az időjárás szerint -7 fok is lehet.

Dina: Én kimegyek havat lapátolni, ti egyetek csak nyugodtan, ha nem lapátolom el, nem tudok majd kiállni a kocsival. Nem tudnék dolgozni menni. Mondtam már, hogy újságíró vagyok a helyi lapnál?
Péter: Az a kedvenc újságom, reggel mindig elolvasom munka előtt.
Dina: Na, én megyek.
Stella: Várj meg! Segítek én is!

Dina: Köszi, de csak egy lapátom van! Menj csak vissza enni, megcsinálom egyedül.

Stella: Tudod ki akar neked segíteni, küszködj csak egyedül! Szállj le a pasimról ő az enyém, és ez a város is az enyém! Ne merészeld elvenni tőlem! Oké? Különben megjárod! Nem hagyom, hogy egy ilyen… mint te, elvedd tőlem!
Dina: Miért milyen vagyok?
Stella: Inkább ne beszéljünk róla!

Stella: Szerelmem menjünk innen!
Péter: Megyek már!
Stella: A soha viszont nem látásra! Fafej!

Dina gondolatai: Ez eléggé váratlan volt!
Viktória: Ha mindenki megy, én is megyek. Mellesleg, ha szemétkedett veled Stella, ne vedd zokon, mert mindenkivel ezt csinálja. Az egész város utálja. Péterrel is csak a pénze miatt van, mert egy jól menő cég tulajdonosa.
Dina: Kösz az infót!
Viktória: Nincs mit. Szia!
Dina: Szia!

Dina: Megyek, egy kicsit lepihenek és átgondolom ezt a zűrös napot.

Dina gondolatai: Ez az ideköltözés se ment valami egyszerűen. Nézzük sorba. Péter egy aranyos, kedves pasi. Jól ellennénk egymás mellett, csak az a baj, hogy egy hárpia lesz a felesége. Csak kihasználja Stella szegényt. Annyira sajnálom, hogy nem tehetek ez ellen semmit.
Na már este van. Elfáradtam. Megyek zuhanyozni, átöltözni, és megyek aludni.

Dina gondolatai: Bárcsak én lennék, annak a kígyónak a helyében!

Dina: Ááááh!

De jót aludtam. Hány óra van? Úr Isten, 6:20? Eddig aludtam, elkésem a munkából! Egy pillanat! Ma kedd van, ma nem is dolgozom. Tisztára elfelejtettem. Na, megyek, felhúzom a redőnyt, túl sötét van.

Telefoncsörgés: 
Dina: Igen tessék?
Szerelő: Jó napot! Ön Dina McClure?
Dina: Igen én vagyok.
Szerelő: Elnézést, hogy ilyen korán zaklatom Önt, de most néztük meg az üzenetrögzítőt, és ma tudunk menni a fűtést beszerelni.
Dina: Jó rendben. Micsoda? Most jönnek?
Szerelő: Sajnálom, máskor nem tudunk menni, mert foglalt minden időpont.
Dina: Jó rendben, csak összekapom magam.
Dina gondolatai: Na, ez a nap is jól kezdődik. Rendbe szedem magam, aztán várom a szerelőt. Ja és átöltözöm.

Elmegyek zuhanyozni. Mindjárt fel is frissültem. Ez jól esett. Így ni.

Csing-ling.
Már itt a szerelő? Hamar jöttek! Még készen sem vagyok!
Dina: Úr Isten! Te vagy az Mary? /Méri/ Jól látok?
Mary: Igen, jól látsz. Jöttem meglátogatni a barátnőmet. Csak nem baj?
Dina: Persze, hogy nem baj! Miért nem szóltál, hogy jössz? És meddig maradsz?
Mary: Nem maradok sokáig. Azért is jöttem, mert egy cikken dolgozom, a Sim City Harsonának. Egy férfi alatt beszakadt a jég. Nem nézted a híradót?
Dina: Volt nekem jobb dolgom is.
Mary: Na, mesélj! De előbb menjünk be, mert megfagyok itt kinn.

Dina: Gyere nyugodtan!
Mary: Ez az ajtó nem záródik be, valami baja van?

Dina: Nem, semmi baja. Ilyen biztonsági záras vagy mi, nemsokára bezárul magától.
Mary gondolatai: Oh, ez a 21. század. 🙂
Dina: Tudom, egy kicsit hideg van, de nemsokára jönnek bekötni a fűtést. Nemrég hívtak fel. Jaj, nem számítottam vendégekre, és későn keltem fel, ezért nem csináltam még reggelit.
Mary: Kukoricapelyhet én is tudok csinálni.
Dina: Ha-ha nagyon vicces vagy. Majd megtanulok főzni.
Mary: Hagyd csak, majd én megcsinálom, palacsinta jó lesz?
Dina: Tökéletes, a hűtőben találsz tejet meg tojást, vagy valami ilyesmi kell hozzá.

Pár perc múlva.
Mary: Elkészült!
Dina: Megyek már, csak a WC-n voltam.
Mary: Nem vagyok rá kíváncsi. 🙂

Dina: Hmm, ez nagyon jó! Benevezhetnél egy főzőversenyre!
Mary: Jó-jó majd benevezek. De csak február 29-én, mert akkor lehet nevezni. Akkor adják meg, milyen versenyszámokra lehet. De előbb te mesélj! Mi a helyzet pasi téren?
Dina: Hát. őőő. van egy pasi, aki. annyira helyes, kedves, aranyos! Megőrülök érte! De sajnos van egy kígyó, aki a felesége lesz, de azt mondta Viki, ő itt lakik Virágvégében, hogy mindenki utálja a városban, csak a pénze miatt van Péterrel, ugyanis így hívják. Ja és azt mondta Stella, ő a boszi, hogyha nem szállok le róla, akkor baj lesz!
Mary: Értem. De remélem, nem hagyod, hogy egy ilyen fruska, mint ez, így bánjon veled! Szerezd meg magadnak!
Dina: Nem akarok balhét, csak most költöztem ide.
Csing-ling.
Dina: Ez a szerelő lesz. Mindjárt elmosogatok.
Mary: Hagyd csak, majd én elmosogatok.

Dina: Felőlem, ott van a mosogatógép, a sütő mellett.

Szerelő: Jó napot! Elnézést, hogy csak most jövünk, de dugóba keveredtünk.
Dina: Semmi baj!
Szerelő: Na, essünk neki! Gyertek fiúk! A fürdőszobában lesz, mert ott van neki elég hely, ugyanis az kell neki, nehogy túlmelegedjen.
Dina: Rendben.
Mary: Na én lassan megyek, csak egy kis dumcsizásra jöttem a régi barátnőmhöz, meg azért is, mert megyek még Samantához is, ő is az egyik barátnőm. Rég beszéltem vele.
Dina: Oksa. De bármikor jöhetsz, én szívesen látlak.
Mary: Ok. De ha rám hallgatsz, nem hagyod azt a Pétert vagy kit, és megszerzed magadnak.
Dina: Lehet, hogy megpróbálom, mert ha jól érzem én is tetszem neki.
Mary: Na, ez a beszéd!

Dina gondolatai: Bárcsak így lenne!

Mary: Na, megyek! Vigyázz magadra csajos! Szia!

Dina: Szia!

Szerelő: Be is szereltük! Jó melegedést!
Dina: Köszönöm.
Szerelő: 100$ lesz. Köszönöm. Mi akkor mennénk is! Viszlát!
Dina: Viszlát!

Telefoncsörgés.
Dina gondolatai: Ki lehet az már megint?
Igen, tessék?
Péter: Szia, Dina! Bocs, hogy zavarlak, arra gondoltam nincs-e kedved eljönni velem szórakozni.
Dina: Veled? És mit szólna a barátnőd?
Péter: Semmit. Még nem lakom vele.
Dina: Persze! Jó ötlet! Hol és mikor?
Péter: Arra gondoltam, hogy elmehetnénk görkorizni egy kicsit. Itt van egy remek hely. A Görkorik legnagyobb pályája.
Dina: Ok. De nem jönnél el ide, mert én nem tudom, hogy hol van.
Péter: De! Akkor 5 perc és ott vagyok! Szia!
Dina: Szia!
Dina gondolatai: Istenem! Ez nem lehet igaz, elmegyek a világ leghelyesebb pasijával görkorizni! Ezt alig hiszem el!

5 perc múlva.
Péter: Szia! Bocs, hogy késtem!
Dina: Szia! Semmi baj!
Péter: De jól nézel ki!
Dina: Köszi! Indulhatunk? Én vezetek! Navigálj!
Péter: Rendben. Indulás!

7-8 perccel később.
Péter: Megjöttünk. Ez az a hely.
Dina: Hű! Ez tényleg nagy.
Péter: Bemegyünk?
Dina: Miért ne?
Péter: Gyerünk a pályára!
Dina: De én nem tudok korizni, ezt elfelejtettem mondani.
Péter: Én sem, ez a jó benne!
Dina: ÁÁÁ!
Péter: Jól vagy? Nincs semmi bajod?
Dina: Hi-hi! Ez tényleg nagyon jó! Persze semmi baj!

Péter: Iszunk valamit?
Dina: Persze.Péter: Mesélj. Mi a helyzet pasi téren.
Dina: Jelenleg nincs senkim. Illetve volt, de nem szeretek róla beszélni.
Péter: Na! Légyszi! A kedvemért. Közben rendeljünk! Mit kérsz?
Dina: Vezetek, szóval egy narancslét.
Péter: Rendben két narancslét.
Csapos: Rendben, két narancslé rendel.

Dina: Na jó, elmondom. Volt egyszer egy komoly kapcsolatom, 9 hónapig voltunk együtt, össze akartunk házasodni, ez még az egyetem után volt. Zoltánnak hívták a fiút. Nagyon helyes volt. Nagyon szerettük egymást. De egy téli napon este jöttünk haza, mert Discoban voltunk. Nagyon csúszott az út, de volt téli gumi az autón. Egy kanyarban, a velünk szembe jövő autó megcsúszott és pont belénk jött. Én még ki tudtam szállni, és megúsztam egy kis agyrázkódással, de szegény Zoltán nem. Meghalt a helyszínen.

Péter: Szóval, ezért nem akartál beszélni róla.
Dina: Igen.
Péter: Őszinte részvétem.
Dina: Köszi. De ami volt, elmúlt. Ez a kedvenc számom! Táncolunk?
Péter: Örömmel! Te ilyen jól táncolsz?
Dina: Ahogy te is!

DJ: Most egy lassú szám következik.
Péter: Ne haragudj, amiért ilyen bunkó voltam.
Dina: Nem tudhattad! Semmi baj.

Péter: Olyan jó, hogy ilyen megértő vagy, nem úgy, mint Stella.
Dina: Ahogy te is. Ne Péter ne! Ne rontsuk el ezt a szép estét.
Péter: Bocs, nekem feleségem van elfelejtettem. Ha veled vagyok nem érzem, hogy Stella is lenne. Volt valami abba a narancslében. 🙂

Dina: Most ha nem haragszol, hazamennék.
Péter: Ugye nem miattam?
Dina: Nem, nem, csak már elfáradtam.
Péter: Hazakísérhetlek?
Dina: Inkább egyedül mennék. Szia!
Péter: Szia! Vigyázz magadra! Ne feledd, csúszik az út!
Dina gondolatai: Úr Isten! De egy idióta vagyok! Itt lett volna az alkalom! 🙁 Erre vártam amióta ideköltöztem. És elszúrtam.

Dina otthon: Na megyek, lefekszem, nagyon elfáradtam. Ki kell pihennem ezt a napot. Holnap szerda? Holnap dolgozom. El ne felejtsem beállítani az órát! De előtte begyújtok! 🙂 Így ni! Ég is ez szépen. Hála Istennek, ez legalább működik!

Dina gondolatai: Remélem Zoltán, vigyázol rám odafentről! Szeretlek és Jó éjt!

Az előző részben, Dina és Péter nagyon jól érezték egymást. De vajon megtudja-e ezt Stella,
és ha igen, kitől? Egy újabb gonosz?
Kiderül most!

Stella házában. /Amit Péter fizet. /
Telefoncsörgés.
Stella: Telefon? Ilyenkor? Ki mer engem ilyen korán felkelteni? Igen tessék? Ki az?
Samanta: Szia, Stella. Azért hívlak, mert el szeretnék mondani neked valamit.
Stella: Most? Nem ér rá később?
Samanta: Nem!
Stella: Mi van? Mi ilyen fontos, ami NEM HAGY ALUDNI?
Samanta: Kapaszkodj meg! Valaki elárulta Dinának, hogy te Péterrel csak a pénze miatt vagy.
Stella: Micsoda? Ki volt az? Kit kell megfojtanom?
Samanta: Ez nem telefon téma. Találkozzunk a Belvárosban, a Saláta Bárban. Ott leszek, 11-re te is legyél ott! Válts valami ruhát, vegyél fel szemüveget, hogy ne ismerjen fel senki minket.
Stella: Rendben. Ott leszek. Na, szia!
Samanta: Szia!

Stella: Úgy lesz, ahogy Samanta mondta, először megcsinálom a hajam, és teszek fel egy napszemcsit is. Bár tél van.De ez most nem számít. Nekem kell a pénzem! Ami még a Péteré, de nem sokáig!

Most valami más ruhát veszek fel. Amúgy is mást vettem volna fel.  Legalább kipróbálom az új tükrös gardróbomat. Nem mintha ez próbálni kéne.

Na, induljunk, mert még a végén elkések. A Belváros elég messze van innen. Olyan kényelmes ez az autó, amit vett nekem Péter. Remélem, a házat is kicseréli majd. Nem tudom, mit vesz majd nekem karácsonyra! Már alig várom. Egy házat, kocsit? Sose lehet tudni!

20 perccel később.
Stella: Hol lehet Samanta. Úgy látszik itt elolvadt a hó. Milyen jól süt a nap. Még a végén nem kell szoliba mennem. Kifekszek ide, és már barnulok is. Tényleg! Lehet, hogy egy repülőjeggyel lep majd meg és elmegyünk Twikki szigetére.
Itt is van.
Szia! Azt hittem nem jössz! Gyere, rendeljünk valami kaját, és megdumáljuk, kit kell megölnöm.
Samanta: Rendben, ha megígéred, hogy nem ölsz meg senkit.

Stella: Na, mondd ki volt az a kígyó, aki elmondta?
Samanta: Azt még nem tudom. Csak azt, hogy tudja.
Stella: És te honnan tudod?
Samanta: Ismered Mary-t? Ő is ott tanult az egyetemen. Eljött Virágvégébe és beszélgettünk. Neki Dina mondta, nekem pedig ő. De nem tudja senki, hogy mi barátnők vagyunk, úgyhogy tartsd a szád!
Stella: Rendben.
Samanta: Gondolkozz! Ki volt még akkor ott, mikor megismerkedtetek?
Stella: Háát. őőő. azt hiszem, én, Péter, és. VIKI!
Samanta: Ki az a Viki?
Stella: Ő egy kígyó, ezek szerint!
Samanta: Miért akarna neked ő rosszat?
Stella: Az egyetemen volt egy srác, és mind a ketten őt szerettük. Utáltuk egymást, de a vizsgán ő segített nekem, mert én nem tudtam semmit, és kibékültünk. Látszólag, de én utálom így is úgy is.
Ja, amúgy rendelsz valamit? Jó, rendeljünk olyan citromos valamit!
Stella: Pincér, a 24-est kérjük!

Samanta: Mit akarsz vele csinálni?
Stella: Nem tudom, nincs ötleted?
Samanta: Várj csak egy kicsit. Neked van a házad alatt egy pince?
Stella: Te egy zseni vagy! Bezárom oda, és ott senki nem fogja keresni
Samanta: Hogy akarod elérni, hogy oda menjen?
Stella: Az már az én dolgom.
Samanta: De ne csinálj semmilyen ostobaságot, nem akarok a rendőrségre járkálni hozzád.
Stella: Nyugodj meg! Nem kellesz! Viki azt a napot átkozni fogja, mikor Dina ideköltözött. Hehe!

Samanta: Na, én megyek lassan, mert megyek dolgozni. Ez az első napom. Nem akarok már az első nap késni.
Vigyázz magadra! Szia!
Stella: Szia!

Stella gondolatai: Én is hazamegyek, és megnézem azt a pincét. Soha nem használtam, mióta Péter megvette nekem a házat.

Stella otthon: Felhívom Vikit. A pince koszos és büdös. Ez jó lesz. Ja és SÖTÉT! Pont neki való hely. Hehe!
Stella: Szia, Viki.
Viktória: Szia! Te vagy az Stella? Milyen rég beszélgettünk.
Stella: Azért hívlak, hogy beszélgessünk, gyere át hozzám, aztán dumcsizunk egy jót. Mit szólsz?
Viktória: Rendben, csak összekapom magam, és máris megyek!
Stella: Várlak! Szia!

Stella: Na, eljön. Egy kipipálva. Nézzük csak. Még a nagyi volt ilyen gyógyszerész, és mérgeken is dolgozott, adott nekem, hogy én is megvizsgáljam, nem tudtam mire használni, hát most majd tudom. Főzök egy kis kávét, és abba beleteszem.

Stella: Így ni, finom lesz, és méreg erős. A szó szoros értelmében.
Na, nagyi, most kipróbálom a mérget, amit adtál. Hmm, milyen furcsa szaga van! Remélem, használ.

Stella: Fú! Milyen fekete színe lett. Remélem hat is!
Csing-ling!

Stella: Itt van! Majd én megmutatom neki, hogy a pletykálkodás bajjal jár!
Szia, Viki!
Viktória: Szia! Milyen hideg van!
Stella: Igen, nagyon gyere bentebb és igyunk egy fekete kávét.
Viktória: Nem, nem iszok, mert most ittam, nem fogok aludni!
Stella gondolatai: A francba, most mit csináljak? Áh! Van egy ötletem!
Bocsi! Gyere be! Itt meleg van. Én felszaladok a padlásszobába, megnézek valamit.
Viktória: Ok! Rendben!

Stella gondolatai: De, poros itt minden, régi kopott szekrények. Macik, gyerekre emlékeztet! Csak itt legyen a. Ez az! Itt van! Na, gyorsan keverek neki egy kis koktélt! Belekeverem, a mérget. Biztosan nem veszi észre.

Stella: Így ni, szépen kiöntjük. Most szólok neki. Viki, gyere fel a padlásszobába, itt van egy kis meglepi, amit neked készítettem!
Viki: Jövök-jövök!

Stella: Mi lenne, ha becsípnénk egy kicsit?
Viktória: Hát, nem is tudom, akkor jobban megy a beszélgetés.  Na, jó, de csak egy kicsit.
Stella gondolatai: Ebből egy korty is elég.
Viktória: Mondtál valamit?
Stella: Én nem, semmit.
Stella gondolatai: Igyad csak! Ez az! Pár perc és rosszul lesz! Hehe! Megfizetsz te pletykás vénasszony!

Viktória: Jaj, megszédültem. Olyan rossz érzésem támadt.
Stella: Rosszul vagy? Valami baj van?
Viktória: Nem- nem! Csak olyan mintha.

És mire ezt kimondta, már a földön is feküdt.

Stella: Ez az! Nem is alakulhatna jobban. Na, gyere, most leviszlek, csak azt tudnám, hogy hogyan.
Ez jó lesz, nem tudom hány óra múlva kelsz fel, de remélem soha. Na, most azt kéne valahogy kifundálni, hogy elköltözzek innen Péterhez. Senki nem fog róla tudni, és ő majd itt szépen megfagy. Baleset lesz! Hihi!

2-3 óra múlva. Viki felkel, a kábító méreg hatása alól.
Viki: Úr Isten! Hol vagyok? De hideg van! Mi ez a hely? Nem emlékszem semmire. Miért van itt ilyen sötét? Hol a lámpa? Nem szeretem a bezártságot! Neeeeee!

Hol van itt az ajtó? Le van lakatolva! Segítség! Nem lehet kinyitniii! Nee! A fenébe!

Fújj! Mi ez a bűz? Már én vagyok ilyen büdös! Istenem, mit követtem el? Ki csinálja ezt velem? Nagyon fázom! Ez rossz vicc! Engedjetek ki!

SEGÍTSÉG!

Az előző részben, megismerhettük Samantát, aki hasonlít Stellára, ugyanolyan gonosz. Ma Karácsony napja van Virágvégében, ami azt jelenti, hogy ma sem maradtok izgalom nélkül. Vajon jól sikerül, vagy nem? Kiderül most.

Péter házában.
Péter: De jó, ma nem kell mennem az üzletbe, és ma hanyagolom a számítógépet is, mert ma van Karácsony. A mi nemzedékünk különösen nagy ünnepnek tarja a Karácsonyt. Ezért díszítettem fel a házat is karácsonyi díszekkel és egyebekkel. 🙂

Megyek, megnézem a Karácsonyfát, remélem, nem gyulladt ki. 🙂
Rendben semmi baja. Ennek örülök. Mennyi ajándék! Persze csak dísz nincs bennük semmi. 🙂

Rendbe szedem magam, és áthívom Stellát és Dinát hozzám, hogy együtt Karácsonyozzunk, mert úgy látom, hogy nem nagyon kedvelik egymást. Mondjuk, ha én lennék Dina helyében pontosan így érezném magam. A szekrényre is mindenféle díszt raktam, hogy meghitt hangulat legyen.

Ez a melegítő jó lesz. Megéheztem, megcsinálom a kedvenc ételemet, a lekváros palacsintát, utána megkísérlem az áthívást.
Tisztára olyan vagyok, minta a TV-ben az a csávó, az a hogyishívják. mindjárt eszembe jut, Lázár vagy ki. Milyen szép aranysárga lett. Földobjuk és hoppá. Így ni.

Még korán van, lehet, hogy alszanak, nem akarok kellemetlenséget okozni és felkelteni őket. Addig eszem, úgyis farkas éhes vagyok. Milyen finom lett, és ez a lekvár hmmm, milyen ízletes. Na jó, megpróbálom áthívni Stellát, ő úgyis átjön.

Szia, szívem!
Stella: Szia, drágám. Azt hittem, hogy fel sem hívsz.
Péter: Azért hívlak, hogy megkérdezzem, nincs-e kedved átjönni hozzám Karácsonyozni. Mit szólsz?
Stella: Ez remek ötlet. Vettél nekem valamit? Valami ajándékot?
Péter: A fenébe, tudtam, hogy valamit elfelejtek, ott néztem az üres ajándékokat, és így is elfelejtettem.
Stella: Mi? Nem vettél nekem ajándékot? Hogy merészelted ezt tenni velem? Ezt érdemlem mi?
Péter: Jaj, dehogynem vettem, csak elrejtettem, nehogy megtaláld.
Stella: Na azért. De én nem vettem neked semmit, nem viszek semmit.
Péter: Semmi baj, csak magadat hozd. Szia!
Stella: Szia!
Remélem, hogy Dina könnyebb lesz, már ha eljön. Mert az sem biztos.

Péter: Szia Dina! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha átjönnél hozzám Karácsonyra. Mit szólsz?
Dina: Hát, nem is tudom, nem gondoltam, hogy áthívsz, ezért nem vettem semmit neked. Rád végkép nem számítottam, hogy felhívsz, de ha már rám költöd a telefonszámlát, akkor átmegyek. Addig is szia. Ja igen, hol is laksz?
Péter: Ja, igen, a Fűzfa út 93. szám alatt. Meg fogod találni, mert egy hatalmas ház, egy nagy sárga.
Dina: Rendben! Szia.
Péter: Szia!
Péter gondolatai: Na, én pedig elmegyek valamit nézni a két lánynak. Remélem, találok.

10 perccel később. 
Meg is jöttem ide a H&M-be. Ahogy gondoltam ez nyitva van Karácsonykor, Húsvétkor mindig. Csak most kéne kitalálni, hogy mit is vegyek. Itt gondolom ruhát árulnak. 🙂

Dinának veszek parfümöt, az biztosan jó lesz neki. Ha nem, majd legalább lesz egy női parfümöm. 🙂 Majd odaadom a takarítónőnek. Úgyis mindig szépen kitakarít. 🙂

Ez jó lesz. Hm, milyen finom illata van. Ezzel el fog majd csábítani mindenkit a munkahelyén, még a főnökét is és biztosan előléptetik. Mondja, ez mennyibe kerül? Igaz, a pénz nem számít.
Eladó: Az a parfüm, a legjobb parfüm egész Virágvégében. 64$.
Péter: Köszönöm. Becsomagolná, kérem?
Eladó: Szívesen. Esetleg adhatok még valamit?
Péter: Nézelődöm még egy kicsit.
Péter gondolatai: De vajon minek örülne Stella? Most nincs már időm autót, vagy házat venni, mint ezelőtt.

Áh! Megvan, ez jó lesz. Veszek neki ékszert, egy szép fülbevalót és egy szép nyakláncot. Ha nem jó neki, menjen máshoz, aki nagyobb ajándékot vesz neki.

Ez lesz és a parfüm.
Eladó: Ez összesen annyi, mint 125$.
Péter: Rendben, itt van 150$, a többit tartsd meg. Szia!
Eladó: Hűha, ennyit még nem adott senki, köszönöm, viszlát!
Eközben Stellánál: 
Stella: Átöltözöm, és indulok Péterhez. Valami dögös cuccot kéne felvennem. Ez jó lesz. Mivel menjek, kocsival vagy gyalog? Megyek kocsival, nehogy megfázzak, meg ha gyalog mennék, letörne a magas sarkú cipőm. Induljunk, mert még elkések.
Eközben Dinánál:  
Dina: Vinnem kéne valamit Péternek. Megvan a nagyapa 15 éves bora. Ez biztos jó lesz, ő jóra fogja használni, de nekem csak porosodik. De hova is tettem? Ja, igen a fészer vagy valami ilyesmi. Itt van a ház mögött.

Na és itt hol van. Annyi kacat van itt, por mindenütt. Áh, megvan. Áááá! Úr Isten az egy egér ott a grillsütőben? Jézusom, én félek tőlük! Na, gyorsan viszem a bort és eltűnök innen!

Megyek autóval, mert hideg van, és azzal gyorsabb is. Hol is lakik? Fűzfa út 93? Biztos megtalálom, ha nem, akkor majd kérdezgetek. J
Eközben Péterkénél. Megérkezett Stella Péterhez.
Stella: Szia, drágám. Nem baj, hogy ide álltam a kocsival?
Péter: Semmi baj, de Dina hol van?
Stella: Mi? Jön Dina is? Azt hittem, hogy csak kettesben leszünk.
Péter: Nem, meghívtam őt is. Csak nem baj?
Stella: Áh, ugyan már, miért lenne gond?

Péter: Gyere be, én megvárom őt, biztos mindjárt jön. Áh, már jön is!
Szia Dina! Azt hittem, hogy nem jössz.
Dina: Bocsi a késésért, de nem nagyon találtam az utcát, de már vagyok.
Péter: Semmi baj, gyere bentebb, nehogy megfázz.

Stella gondolatai: Itt valami baj lesz, jobb, ha csinálok valamit. Előreszaladok, mert ezek össze fognak jönni, csinálok egy kis galibát. Hihi.

Péter: Gyertek enni, én csináltam a palacsintát.
Dina: Én nem eszek, nemrég ettem, akkor mit csináljunk? Táncoljunk.
Péter: Tényleg, milyen okos ötlet.  Bekapcsolom a Hifit.
Te nem felejtettél el táncolni.
Dina: Te sem. 🙂

Stella gondolatai: Akkor menjen el az áram, mikor a szívműtéted van… Ó, hogy a szíved legyen szabadnapos, te kis.
Stella: AJÁNDÉK!
Péter: Még nincs hamar?
Stella: Nincs.
Péter: Rendben. Mivel későn mentem ajándékot venni, ezért nem tudtam mit venni, csak egy kis csekélységet. Ezt neked vettem Stella. Boldog Karácsonyt! Mi? Képes vagy egy ilyennel kiszúrni a szemem? Ez egy semmi! Kösz, de nem kell! Add oda ennek a féregnek!

Dina: Kit nevezel te féregnek? Adok én neked mindjárt olyat…!
Péter: Lányok, lányok nyugodjatok már le!
Stella: Látom, hogy mióta ideköltöztél, kivetetted a hálódat Péterre. Ez majd segít lehűteni, mert gondolom fűt a szerelem.

Péter: Na, ez már azért tényleg sok, tűnj a házamból!
Stella: Mi?! Én menjek el, miért nem ezt küldöd el?
Péter: Ennek az úgynevezett ennek, van neve is! Kifelé! Tünés! Nem akarlak látni többet, az én házamban nem lesz verekedés az egyszer biztos!
Stella: Gondoskodom róla, hogy ti ne legyetek boldogok! SOHA!

Péter: Dina ne sírj. Én téged szeretlek, nem őt.
Dina: Én is szeretlek Péter.

Itt van az ajándék, amit neked hoztam. Ezt nagyapa hozta nekem, még Skóciából. 15 éves bor.
Péter: Köszönöm szerelmem. Én is vettem neked valamit, ezt a nagyon jó illatú parfümöt.
Dina: Köszönöm szépen.

Dina: Szeretlek.
Nem vették észre, hogy Stella még a házban van.
Stella: Itt az ideje, a bosszúnak!

Vajon mi lesz a bosszú? Kiderül a következő részben.

Az előző részben Péter meghívta Dinát és Stellát Karácsonyozni. Ez rosszul sült el, mert Péter és Stella összevesztek és szakítottak. Péter és Dina egymásba szerettek és már nem tudták titkolni. Stella valami bosszút forral ellenük, de vajon mit?
Kiderül most.Stella: Itt az ideje a bosszúnak!

Azt hiszem, hogy 3, 2,1 és most…

Dina: Mi ez a szag?
Péter: Nem tudom! De nagyon furcsa…
Dina: Nézd, Úr Isten! Ez kigyúlt! Áááá! Hívd a tűzoltókat!
Péter: Istenem, ne menj közelebb! Veszélyes!

Tűzoltóság: Igen miben segíthetek?
Péter: Gyorsan, jöjjenek a Fűzfa utca 93.-hoz. Tűz van! Siessenek, kérem!
Tűzoltóság: Hamarosan ott vagyunk. Ne menjenek a tűz közelébe, mert veszélyes lehet!
Péter: Mindjárt jönnek szerelmem, ne izgulj! Ne menj közelebb!
Dina: Hol tartod a poroltót?
Péter: A konyhába van a szekrényben, mindjárt hozom. Itt van a tűzoltóság!

Tűzoltó: Kié ez a kocsi, nem tudok közelebb menni.
Tűzoltó: Kérem asszonyom, ne szaladjon, itt vagyunk. Jöjjön vissza, nincs semmi baj.
Stella: Hagyjon békén! Maga nem is látott engem!

Tűzoltó: Eloltottuk a tüzet. Nyugalom. Legközelebb vigyázzanak, mert veszélyes lehet. Mondja meg annak a nőnek, aki kint szaladt, hogy visszajöhet, nincs baj.
Péter: Valaki szaladt kint? Az csak Stella lehetett, ez az ő műve! Megölöm!
Dina: Ne, Péter ne! Ne rontsuk el ezt az estét. Most hazamegyek, majd holnap felhívlak, és együtt megoldjuk. Szia szerelmem.
Péter: Rendben, de miért nem maradsz itt velem?
Dina: Nem, nem maradok, haza kell mennem.
Péter: Rendben, szeretlek és vigyázz az úton!

Másnap reggel: 
Dina gondolatai: Ilyen zűrös Karácsonyom még nem volt. Majdnem megégtünk, de a világ leghelyesebb pasijával járok. Péter dobta Stellát és ez azért jó, mert nem fenyegeti Péter pénzét senki.
Ideje lenne felkelni, mert ma kell mennem dolgozni, igaz csak 13:00 órára, de akkor is mennem kéne.

Megyek, harapok valamit, úgy érzem most megkívántam valamit, például a hamburgert. Remélem nem vagyok terhes, hogy csak így kívángatok dolgokat… 🙂

Telefoncsörgés:
Telefon ilyenkor? Ki kereshet? Megyek már, megyek. Igen tessék?
Betty: Szia Dina! Én vagyok az Betty, a titkárnő.
Dina: Szia, már megijedtem, hogy valami rossz dolog történt.
Betty: Hát, szerintem ennek sem fogsz örülni, ugyanis hát nem is tudom hogy mondani… szóval kirúgtak.
Dina: Mi? Kirúgtak? De mi. miért? Az meg hogy lehet?
Betty: Tudod a cég eladósodott, és egy olasz ember vett át minket, aki azt mondta, hogy nem kell ennyi sok ember. 40 embert bocsátott el, és te voltál a 38. De el kell menned a City Bankba, hogy kivedd az utolsó fizetésed.
Dina: Oké, értem, akkor indulok is, csak eszem. Szia.
Betty: Szia és sajnálom.

Dina gondolatai: Na, megjöttünk. Istenem, miért pont én vagyok az a szerencsétlen, akit 38 – nak rúgnak ki? Ez a nap nem lehetne rosszabb. Már csak az lenne a legrosszabb, ha… inkább nem is beszélek róla. 🙁

Istenem! Mi a bankkártyámnak a száma? Jézus Isten! Elfelejtettem. 173? 458? 952? NEM! Most mit csináljak? Azt hiszem, hogy elsőnek meg kellene nyugodnom, aztán bemenni, megkérdezni hátha tudnának segíteni. Ha nem akkor marad az utolsó esélyem, hazamegyek, beülök TV-ni, és telezabálom magam csokival, mint anyu csinálta régen. 🙂

Remek. Mi ez a hosszú sor. Pont most felejti el mindenki a kártyájuk számát. Haladjunk, már kérem!
Elnézést, megkérdezhetem, hogy ön mit csinál?
Várakozó: Azt, amit ön. Várom, hogy sorra kerüljek. Nem csak magának van gondja a számlák kifizetésével.
Dina: Bocsánat, nekem nincs semmi bajom, csak nem tudom a számom.

Fél órával később:
Dina: Na, végre, hogy sorra kerültem.
Elnézést, nem tudná megmondani nekem, hogy mi az én bankszámlám kódja? A nevem Dina McClure. Itt van a bankszámlaszámom is.
Bankos: Ezzel meg én mit csináljak? Ez nem az a sor. Itt a kölcsönt lehet felvenni.
Dina: Micsoda? Több mint fél órája állok itt és azt mondja, hogy rossz a sor? Én mindjárt.
Bankos: Az a másik sor balra, ott segítenek ilyen esetekben.
Dina: Végül is 1-2 hét és ide is jönnöm kell. Egy pillanat: Megvan! 1234. Ez az! Köszönöm maga egy zseni!
Közben megérkezik Péter is a Bankba.

Péter: Szia, édesem, hát te meg mit keresel itt?
Dina: Majd elmesélem, de te mit keresel itt? És mi ez a szerelés?
Péter: Még nem mondtam? Itt én vagyok az igazgató.
Dina: Nem mondod, ez komoly? Nem iszunk egy kis kávét?
Péter: Persze, miért is ne, úgyis innom kell, mert hosszú lesz ez a nap.

Péter: Szóval? Mit keresel itt?
Dina: Röviden elmondom. Kirúgtak, csődbe ment a cég, és leépítések voltak. Én voltam a 38. ember, akit elbocsátottak, de ráadásul még a bankkártyámnak a számát is elfelejtettem, ezért nem tudtam kivenni az utolsó fizetésemet, aztán bementem a banka és fél óra állás után, azt mondja a nő: “rossz sorba állt”. Azt hittem, hogy felrobbanok. Szóval most nincs munkám.
Péter: Akkor költözz hozzám, dolgoznod sem kéne.
Dina: Nem, nekem ez egy kicsit túl gyors. Még amúgy is papíron Stella férje vagy. Nem, keresnem kell valami munkát.
Péter: Nem kell keresned, mert majd én beajánllak egy modellügynökségnél, egy ilyen szépségért, mint te, biztosan odalesznek majd. Fel is hívom Brian-t. Ő szakember az ilyenben.
Dina: Rendben, én addig megkeresem a mosdót.

A Telefonban: 
Péter: Cső Brian!
Brian: Szevasz, öregem, na mi a pálya, rég beszéltünk. Mint a régi szép időkben egy üveg sör mellett.
Péter: Most nincs idő dumálni, komoly az ügy. Munka kéne.
Brian: Modell akarsz lenni? Ez nem a te területed…
Péter: Nem nekem kéne, hanem a csajomnak. Biztosan tetszene neked. Vele megfogtam az Isten lábát.
Brian: Úgy, mint a többi nem is tudom hány csajjal mi? Na, mindegy. Akkor felírom, holnap reggel szeretném megnézni, hogy hogyan mozog, az alakját meg ilyenek. Majd felhívom. Elkérhetem a telefonszámát?
Péter: Persze, 06-88-568-1010 ez az övé.
Brian: Akkor majd felhívom és beszélek vele, de most megyek. Cső-cső!
Péter: Ok, szevasz, ja és kösz.
Dina: Na, hogy ment? Biztosan nem kellek sehova.
Péter: Dehogynem, reggel majd felhív, de most hány óra?
Dina: 11: 35 van.
Péter: Na, akkor megyek, mert tárgyalásom lesz 10 perc múlva. Hazavigyelek?
Dina: Nem, mert kocsival vagyok, köszönöm, azért lekísérhetsz.

Köszönöm, hogy segítesz. Kikísérnél?

Péter: Szeretlek, és vigyázz az úton. Nézd már, elolvadt a hó.
Dina: Tényleg, nem is vettem észre. Akkor én otthon el is kezdem a tavaszi nagytakarítást, és a kertet is rendbe teszem. Én is szeretlek, de elég lenne ezt egyszer is mondani egy nap nem? Na, jó max 2-szer.
Péter: Én is szerelmem, szia!
Dina házában: 
Legalább már a kocsifelhajtó sincs lefagyva és nem kell félnem, hogy kicsúszok. Tényleg, nyáron lehetne építtetni egy garázst, mert ilyenkor télen mikor reggel beülök a kocsiba, elég hideg van.

Még mielőtt elfelejteném, befizetem a számlám, mert kikötik a villanyt. Istenem, hogy használhatok én el ennyi áramot? Legközelebb, ha világítani akarok, akkor gyertyát fogok használni. 🙂

Na, akkor kiviszem a kukát, mert eléggé tele van. Milyen koszos ez a pult is. Ha valaki bejön, azt fogja hinni, hogy egy disznóólba jött be, és ez eléggé égő lenne.

Kár, hogy tavasszal is ilyen hideg van. Szerencsére csak reggel és este. Napközben elég meleg van. Már várom a nyarat, hogy Péterrel elmenjünk strandra, moziba, pizzázni meg ilyenek. Ja, és ha majd nyár lesz, elmegyünk ketten és meglátogatjuk anyut is. Ő fenn él a hegyekben sajnos, és csak busszal lehetne menni.
Lepermetezem ezt a szegény almafát is. A magját biztos a szél hozta ide, vagy nem tudom, de én nem emlékszem arra, hogy ültettem volna. Lehet, hogy kertészkedni is fogok, mert annyi újságot olvastam már, és abban azt mondják, rengeteg pénzt spórolunk meg, mert nem kell a boltban venni zöldséget meg ezeket. Van benne valami. 🙂

Írnom kéne egy e-mailt Mary-nek, hogy modell leszek. Biztosan eljön majd meglátogatni, és megnézni, hogy hogyan megy. Egy időben ő is az akart lenni. Akkor, ha már itt vagyok a gépnél, írok egyet anyának is.

Elküld. Na, ez meg van. Nem tudom, ez a nap olyan unalmas. De inkább legyen unalmas, minthogy még egyszer felejtsem el a számomat. Ezt az égést Istenem. Megyek vacsizok valamit aztán lefekszem, mert holnap elég mozgalmas napom lesz.