Az előző részben Péter meghívta Dinát és Stellát Karácsonyozni. Ez rosszul sült el, mert Péter és Stella összevesztek és szakítottak. Péter és Dina egymásba szerettek és már nem tudták titkolni. Stella valami bosszút forral ellenük, de vajon mit?
Kiderül most.Stella: Itt az ideje a bosszúnak!
Azt hiszem, hogy 3, 2,1 és most…
Dina: Mi ez a szag?
Péter: Nem tudom! De nagyon furcsa…
Dina: Nézd, Úr Isten! Ez kigyúlt! Áááá! Hívd a tűzoltókat!
Péter: Istenem, ne menj közelebb! Veszélyes!
Tűzoltóság: Igen miben segíthetek?
Péter: Gyorsan, jöjjenek a Fűzfa utca 93.-hoz. Tűz van! Siessenek, kérem!
Tűzoltóság: Hamarosan ott vagyunk. Ne menjenek a tűz közelébe, mert veszélyes lehet!
Péter: Mindjárt jönnek szerelmem, ne izgulj! Ne menj közelebb!
Dina: Hol tartod a poroltót?
Péter: A konyhába van a szekrényben, mindjárt hozom. Itt van a tűzoltóság!
Tűzoltó: Kié ez a kocsi, nem tudok közelebb menni.
Tűzoltó: Kérem asszonyom, ne szaladjon, itt vagyunk. Jöjjön vissza, nincs semmi baj.
Stella: Hagyjon békén! Maga nem is látott engem!
Tűzoltó: Eloltottuk a tüzet. Nyugalom. Legközelebb vigyázzanak, mert veszélyes lehet. Mondja meg annak a nőnek, aki kint szaladt, hogy visszajöhet, nincs baj.
Péter: Valaki szaladt kint? Az csak Stella lehetett, ez az ő műve! Megölöm!
Dina: Ne, Péter ne! Ne rontsuk el ezt az estét. Most hazamegyek, majd holnap felhívlak, és együtt megoldjuk. Szia szerelmem.
Péter: Rendben, de miért nem maradsz itt velem?
Dina: Nem, nem maradok, haza kell mennem.
Péter: Rendben, szeretlek és vigyázz az úton!
Másnap reggel:
Dina gondolatai: Ilyen zűrös Karácsonyom még nem volt. Majdnem megégtünk, de a világ leghelyesebb pasijával járok. Péter dobta Stellát és ez azért jó, mert nem fenyegeti Péter pénzét senki.
Ideje lenne felkelni, mert ma kell mennem dolgozni, igaz csak 13:00 órára, de akkor is mennem kéne.
Megyek, harapok valamit, úgy érzem most megkívántam valamit, például a hamburgert. Remélem nem vagyok terhes, hogy csak így kívángatok dolgokat… 🙂
Telefoncsörgés:
Telefon ilyenkor? Ki kereshet? Megyek már, megyek. Igen tessék?
Betty: Szia Dina! Én vagyok az Betty, a titkárnő.
Dina: Szia, már megijedtem, hogy valami rossz dolog történt.
Betty: Hát, szerintem ennek sem fogsz örülni, ugyanis hát nem is tudom hogy mondani… szóval kirúgtak.
Dina: Mi? Kirúgtak? De mi. miért? Az meg hogy lehet?
Betty: Tudod a cég eladósodott, és egy olasz ember vett át minket, aki azt mondta, hogy nem kell ennyi sok ember. 40 embert bocsátott el, és te voltál a 38. De el kell menned a City Bankba, hogy kivedd az utolsó fizetésed.
Dina: Oké, értem, akkor indulok is, csak eszem. Szia.
Betty: Szia és sajnálom.
Dina gondolatai: Na, megjöttünk. Istenem, miért pont én vagyok az a szerencsétlen, akit 38 – nak rúgnak ki? Ez a nap nem lehetne rosszabb. Már csak az lenne a legrosszabb, ha… inkább nem is beszélek róla. 🙁
Istenem! Mi a bankkártyámnak a száma? Jézus Isten! Elfelejtettem. 173? 458? 952? NEM! Most mit csináljak? Azt hiszem, hogy elsőnek meg kellene nyugodnom, aztán bemenni, megkérdezni hátha tudnának segíteni. Ha nem akkor marad az utolsó esélyem, hazamegyek, beülök TV-ni, és telezabálom magam csokival, mint anyu csinálta régen. 🙂
Remek. Mi ez a hosszú sor. Pont most felejti el mindenki a kártyájuk számát. Haladjunk, már kérem!
Elnézést, megkérdezhetem, hogy ön mit csinál?
Várakozó: Azt, amit ön. Várom, hogy sorra kerüljek. Nem csak magának van gondja a számlák kifizetésével.
Dina: Bocsánat, nekem nincs semmi bajom, csak nem tudom a számom.
Fél órával később:
Dina: Na, végre, hogy sorra kerültem.
Elnézést, nem tudná megmondani nekem, hogy mi az én bankszámlám kódja? A nevem Dina McClure. Itt van a bankszámlaszámom is.
Bankos: Ezzel meg én mit csináljak? Ez nem az a sor. Itt a kölcsönt lehet felvenni.
Dina: Micsoda? Több mint fél órája állok itt és azt mondja, hogy rossz a sor? Én mindjárt.
Bankos: Az a másik sor balra, ott segítenek ilyen esetekben.
Dina: Végül is 1-2 hét és ide is jönnöm kell. Egy pillanat: Megvan! 1234. Ez az! Köszönöm maga egy zseni!
Közben megérkezik Péter is a Bankba.
Péter: Szia, édesem, hát te meg mit keresel itt?
Dina: Majd elmesélem, de te mit keresel itt? És mi ez a szerelés?
Péter: Még nem mondtam? Itt én vagyok az igazgató.
Dina: Nem mondod, ez komoly? Nem iszunk egy kis kávét?
Péter: Persze, miért is ne, úgyis innom kell, mert hosszú lesz ez a nap.
Péter: Szóval? Mit keresel itt?
Dina: Röviden elmondom. Kirúgtak, csődbe ment a cég, és leépítések voltak. Én voltam a 38. ember, akit elbocsátottak, de ráadásul még a bankkártyámnak a számát is elfelejtettem, ezért nem tudtam kivenni az utolsó fizetésemet, aztán bementem a banka és fél óra állás után, azt mondja a nő: “rossz sorba állt”. Azt hittem, hogy felrobbanok. Szóval most nincs munkám.
Péter: Akkor költözz hozzám, dolgoznod sem kéne.
Dina: Nem, nekem ez egy kicsit túl gyors. Még amúgy is papíron Stella férje vagy. Nem, keresnem kell valami munkát.
Péter: Nem kell keresned, mert majd én beajánllak egy modellügynökségnél, egy ilyen szépségért, mint te, biztosan odalesznek majd. Fel is hívom Brian-t. Ő szakember az ilyenben.
Dina: Rendben, én addig megkeresem a mosdót.
A Telefonban:
Péter: Cső Brian!
Brian: Szevasz, öregem, na mi a pálya, rég beszéltünk. Mint a régi szép időkben egy üveg sör mellett.
Péter: Most nincs idő dumálni, komoly az ügy. Munka kéne.
Brian: Modell akarsz lenni? Ez nem a te területed…
Péter: Nem nekem kéne, hanem a csajomnak. Biztosan tetszene neked. Vele megfogtam az Isten lábát.
Brian: Úgy, mint a többi nem is tudom hány csajjal mi? Na, mindegy. Akkor felírom, holnap reggel szeretném megnézni, hogy hogyan mozog, az alakját meg ilyenek. Majd felhívom. Elkérhetem a telefonszámát?
Péter: Persze, 06-88-568-1010 ez az övé.
Brian: Akkor majd felhívom és beszélek vele, de most megyek. Cső-cső!
Péter: Ok, szevasz, ja és kösz.
Dina: Na, hogy ment? Biztosan nem kellek sehova.
Péter: Dehogynem, reggel majd felhív, de most hány óra?
Dina: 11: 35 van.
Péter: Na, akkor megyek, mert tárgyalásom lesz 10 perc múlva. Hazavigyelek?
Dina: Nem, mert kocsival vagyok, köszönöm, azért lekísérhetsz.
Köszönöm, hogy segítesz. Kikísérnél?
Péter: Szeretlek, és vigyázz az úton. Nézd már, elolvadt a hó.
Dina: Tényleg, nem is vettem észre. Akkor én otthon el is kezdem a tavaszi nagytakarítást, és a kertet is rendbe teszem. Én is szeretlek, de elég lenne ezt egyszer is mondani egy nap nem? Na, jó max 2-szer.
Péter: Én is szerelmem, szia!
Dina házában:
Legalább már a kocsifelhajtó sincs lefagyva és nem kell félnem, hogy kicsúszok. Tényleg, nyáron lehetne építtetni egy garázst, mert ilyenkor télen mikor reggel beülök a kocsiba, elég hideg van.
Még mielőtt elfelejteném, befizetem a számlám, mert kikötik a villanyt. Istenem, hogy használhatok én el ennyi áramot? Legközelebb, ha világítani akarok, akkor gyertyát fogok használni. 🙂
Na, akkor kiviszem a kukát, mert eléggé tele van. Milyen koszos ez a pult is. Ha valaki bejön, azt fogja hinni, hogy egy disznóólba jött be, és ez eléggé égő lenne.
Kár, hogy tavasszal is ilyen hideg van. Szerencsére csak reggel és este. Napközben elég meleg van. Már várom a nyarat, hogy Péterrel elmenjünk strandra, moziba, pizzázni meg ilyenek. Ja, és ha majd nyár lesz, elmegyünk ketten és meglátogatjuk anyut is. Ő fenn él a hegyekben sajnos, és csak busszal lehetne menni.
Lepermetezem ezt a szegény almafát is. A magját biztos a szél hozta ide, vagy nem tudom, de én nem emlékszem arra, hogy ültettem volna. Lehet, hogy kertészkedni is fogok, mert annyi újságot olvastam már, és abban azt mondják, rengeteg pénzt spórolunk meg, mert nem kell a boltban venni zöldséget meg ezeket. Van benne valami. 🙂
Írnom kéne egy e-mailt Mary-nek, hogy modell leszek. Biztosan eljön majd meglátogatni, és megnézni, hogy hogyan megy. Egy időben ő is az akart lenni. Akkor, ha már itt vagyok a gépnél, írok egyet anyának is.
Elküld. Na, ez meg van. Nem tudom, ez a nap olyan unalmas. De inkább legyen unalmas, minthogy még egyszer felejtsem el a számomat. Ezt az égést Istenem. Megyek vacsizok valamit aztán lefekszem, mert holnap elég mozgalmas napom lesz.
