Vérvörös Gyémánt kategória bejegyzései

Vérvörös gyémánt – 4. Bukás

Picture

Három évvel korábban

Picture

Evan zavartan, gondolataiban merengve, hideg tekintettel ült a fotelben a hálószobájának nyugodt sötétjében. Miközben a gondolatai valahol egészen máshol jártak, tekintetével a takaró alatt nyugvó Amanda alakját fixírozta.
Azt sem tudta, hogy ért haza. Az egyik pillanatban még a sikátor falai között állt tanácstalanul, a következőben már a lakásának ajtajában. A hazaút egyetlen percét sem tudta felidézni. A lábai maguktól tették meg a távolságot, és mintha valami tudtán kívül is haza húzta volna.

Picture

Ökölbe szorított bal kezében a gyűrűt fogta, és igyekezett nyugodtan gondolkodni. Helyre tenni a kusza dolgokat. Minden olyan sok volt, és olyan hirtelen jött. Egymás után jutottak eszébe a legapróbb emlékek Amandával kapcsolatban. Ahogy találkoztak. Az a győztes mosoly az arcán, amit akkor még nem értett. Az első randevújuk az étteremben, amikor úgy szedte ki Evan szájából, amit hallani akart, mintha csak hipnotizálná. Ahogy havonta egyszer-kétszer eltűnt valami mondvacsinált indokkal. Ahogy mindig ellenezte az összeköltözést, holott igent mondott neki. Ahogy minden egyes gyilkosság után elmesélte neki a részleteket. Mindent. Mert megbízott benne. Mert szerette.
Miközben a gondolataiban egy gyötrelmes kép állt össze, mégsem tudta elfogadni azt. Hogyan is lehetne? Biztosan csak véletlen. A gyűrű másé is lehetett. Nem ez az egyetlen ilyen gyűrű a világon. És ha mégis az övé? Másképpen is oda kerülhetett. De miért hazudott volna róla?

Picture

Ahogy a Nap lassan felkúszott az égen, Amanda is mocorogni kezdett. Kezével végigsimított Evan helyén, majd mikor nem találta ott, felült az ágyban. Azonnal észrevette a fotelben ülő férfit, ahogy őt bámulta.

Picture

– Jó reggelt – mosolyodott el, majd az órára nézett. – Mióta vagy fent?
– Nem aludtam – felelte Evan tompán, miközben a nő kisimult arcát nézte. Alvástól összekócolt hajával csak még gyönyörűbb volt, és Evan számára ez a felismerés felért egy pofonnal. Nem lehet…

Picture

– Csak nem azon a gyilkosságon járt az eszed? – kérdezte Amanda halkan, miközben kikelt az ágyból. – Biztos vagyok benne, hogy el fogjátok kapni.
– Tényleg? Biztos vagy benne? – szólalt meg Evan, miközben felkelt a fotelből és a nő elé sétált. Olyan közel állt hozzá, és érezte azt az édes illatot, amit mindig. Amanda szeme megrebbent, ahogy a férfi elszánt tekintettel nézett rá. Majd felemelte a bal kezét, amelyben eddig a gyűrűt szorongatta, majd kitárta az ujjait. – Megtaláltam a gyűrűd.

Picture

Amanda lepillantott Evan kezére. A vérrel vörösre festett gyémántgyűrű csillogott a felkelő Nap fényében. A nő újra felpillantott a férfi arcára, majd elvette a kezéből a gyűrűt, és felhúzta az ujjára. Amanda lassan Evan füléhez hajolt.
– Köszönöm – suttogta, majd elfordult tőle és a fürdőszoba felé vette az irányt.

Picture

– Te vagy az, igaz? – kérdezte hirtelen Evan, mire Amanda megtorpant. Csak állt ott mozdulatlanul, háttal a férfinek. Majd megfordult, és Evanre pillantott. Egy rövid pillanatig értetlenül meredt rá. Aztán lassan, szinte könyörtelenül lassan sötét vigyor terült szét a nő arcán.

Picture

– Bizonyítsd be!

Napjainkban

Picture

– Jó reggelt, Monroe nyomozó! – szólalt meg Amanda, ahogy a férfi lassan magához tért. Evan néhány pillanatig nem találta a helyét, ahogy álom és a valóság között lebegett. Aztán lassan minden emléke visszatért. Követte a nőt, majd leütötték.
A koszos lámpák éles neonfényétől nem volt képes azonnal kinyitni a szemét. Csak ült ott és érezte, hogy a karjait összefogó szoros kötél kidörzsöli a bőrét. Mikor ki tudta nyitni a szemét, óvatosan pillantott körbe.

Picture

Egy raktárépületben volt. Amolyan elhagyatott, régi faládákkal és konténerekkel teli, koszos raktárépületben, amilyet annyiszor látott már munkája során. Előszeretettel választották gyilkosságok helyszínéül az ilyeneket.
Amanda vele szemben ült egy régi faláda tetején összehúzott lábakkal, és a férfit nézte. Arcán semmilyen érzelem nem tükröződött. Csak ült ott várakozva, szótlanul.
– Hol vagyunk? – kérdezte halkan Evan kiszáradt ajkakkal, miközben a szorosan megkötött csomót kezdte feszegetni a háta mögött, mely erősen tartotta mindkét karját.

Picture

– A régi festékgyár egy raktárában a várostól tíz kilométerre – felelte Amanda monoton hangon, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a vele szemben ülő, megkötözött férfiről. – Tudod jó pár évvel ezelőtt egy nálad jóval erősebb férfivel volt dolgom, és ő sem tudott kiszabadulni abból a csomóból, úgyhogy hiába próbálkozol.
Evan tisztában volt vele, hogy a nőnek igaza van. Bármivel is próbálkozna, feleslegesen tenné. Ketten vannak egy elhagyatott raktárban messze a várostól.

Picture

– Te ölted meg azt a férfit pár nappal ezelőtt? – kérdezte aztán Evan fojtott hangon, mire Amanda csak felvonta a vállait.
– Már elkönyvelted magadban, hogy én voltam. Még ha azt is mondanám, hogy nem, úgysem hinnéd el – mondta.
– Szóval nem?
– Azt nem mondtam – rázta meg a fejét mosolyogva Amanda. – Őszintén, Evan. Számít ez egyáltalán?
Evan tudta, hogy a nőnek igaza van. Mit számít most már, hogy ő végzett-e azzal a szerencsétlen férfivel vagy sem? Tudta, mi fog történni, és ezen már mit sem számított, hogy Amanda újra ölt-e. Pontosan tudta, mi lesz a következő lépés. Ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy rájött Amanda a gyilkos tudta, hogy egy napon ő fog végezni vele.
– Akkor ölj meg! – szólalt meg elszántan a férfi, mire Amanda hangos kacaja élesen hasított bele a raktárépület csendjébe.

Picture

– Nem akarlak megölni, Evan – rázta meg végül a fejét a nő, mire Evan szemöldöke magasra szökött. Nem értette, mi mást akarhatna a nő, mint bosszút állni rajta azért, hogy az elmúlt három évet rácsok mögött töltötte.
– Akkor mit akarsz?
– Beszélgetni – válaszolta Amanda egy halvány mosoly kíséretében.
– Mégis miről?
– Nem számít – vonta fel a vállait a nő. – Az időjárásról, a gazdasági helyzetről, hogy mit ettél ma, arról, hogy három évig ültem miattad… Látod, mindegy – mondta halkan Amanda, majd előhúzta az eddig a nadrágjába rejtett pisztolyt és maga mellé tette.

Picture

Evan néhány pillanatig a pisztoly felé forduló csövét fixírozta, majd Amanda barna szemeire pillantott.
– Azt mondtad nem akarsz megölni – mondta aztán, mire a nő felvonta a vállait.
– Sok mindent megteszek, akkor is, ha nem akarom… Tudod, az elmúlt néhány napon kívül, több mint két éve nem találkoztunk.
– Csak nem hiányoztam?

Picture

Amanda leugrott a láda tetejéről, ahol eddig ült, majd a férfi mellé sétált. Evan újra megérezte a nőből áradó édes illatot, amit nem volt képes elfelejteni.
– Nagyon sokat gondoltam rád – suttogta Amanda Evan fülébe. – Amikor újra és újra kihallgatásra vittek. Vagy amikor esténként bámultam a szürke plafont a cellámban. Vagy amikor megtudtam, hányan gyűlölnek engem pusztán a te szavaid miatt. Vagy amikor a fülembe jutott, hogy újra sikerült elérned, hogy ne engedjenek ki. Még jó, hogy ilyen befolyásos barátaid vannak…
– Miért mégis mire számítottál? – kérdezte halkan Evan szembe fordulva a nővel. Olyan közel volt az arcához, hogy az összes apró, szinte láthatatlan szeplőjét össze tudta volna számolni. – Hogy hagyom, hogy folytasd?

Picture

Amanda mosolyra húzta a száját, majd felegyenesedett és járkálni kezdett.
– Árulj el valamit! – szólalt meg. – Melyik fájt jobban? Amikor rájöttél, hogy nem az vagyok, akinek mondom magam, vagy amikor leesett, hogy te vagy a világ leghülyébb nyomozója, amiért nem jöttél rá, hogy végig ott voltam melletted?
– Miért fájt volna az első?
– Mert mind a ketten tudjuk, hogy jobban szerettél engem, mint én téged – torpant meg a nő, és szembe fordult a megkötözött férfival. – Nem igaz?

Picture

– Szerettél te engem egyáltalán? – kérdezte halkan Evan, pedig tudta a választ. Ahogy mégis ott ült, megkötözve a raktárban, szívének egy apró része mérhetetlenül vágyott a szeretetre. Amanda szerelmére.
– Szerelem… Csak az ostobák szeretnek, Evan – felelte Amanda. – Hogy honnan tudom? Nézz magadra! Itt ülsz megkötözve, nyilvánvaló okokból, és mégis arra vagy kíváncsi, hogy szerettelek-e… Ez szánalmas.
– Hogy tudtad egy éven át tettetni, hogy normális vagy?

Picture

– Lehet, hogy őrült vagyok – bólintott a nő. – De vajon ki az őrültebb? Aki az, vagy aki képes beleszeretni egybe?
– Amikor beléd szerettem fogalmam sem volt, hogy egy pszichopata sorozatgyilkos vagy, ezt azért ne felejtsük el – vágta rá Evan, mire Amanda arca eltorzult. Néhány lépéssel a férfi előtt termett és az arcához hajolt. Bámulta a férfi szemeit, és ökölbe szorította kezeit. Körmei belemélyedtek a tenyerébe.
Aztán egy pillanat alatt történt az egész. Tekintete a férfi szemeiről annak ajkára vándorolt, majd hirtelen két tenyerébe fogta az arcát és megcsókolta.

Picture

Evan szíve kihagyott egy ütemet, ahogy megérezte a nő száját a száján. Édes volt és puha és tökéletes. Mint az első csókjuk. Vagy a második. Vagy a századik. Ahogy ott ült, hátrakötözött kezekkel, előtte Amandával miközben csókolhatta egy pillanatra mindent elfelejtett. Mindent megbocsátott. És gyűlölte magát ezért.

Picture

Amikor Amanda végül elvált tőle, Evan szíve akkor sem hagyta abba a dübörgést. Vágyott Amanda csókjára, vágyott az érintésére, vágyott a nőre, és közben arra vágyott, hogy megszűnjön ez az érzés.
– Pontosan tudod, ki vagyok… és mégsem vagy képes nem szeretni. Akkor most ki az őrült? – suttogta Amanda, majd elhúzódott Evantől. Visszasétált a faládához, és törökülésbe helyezkedett a tetején, onnan nézett a férfira. – Fáj, nem igaz?

Picture

– Mégis micsoda?
– Hogy olyat akarsz tenni, amiről tudod, hogy nem helyes… Nekem fájt. Éveken át titkolni még magam előtt is a vágyaim. Letagadni őket. Tapasztalatból mondom, hogy nem tehetsz ellenük semmit.
– Miről beszélsz?

Picture

– Ugyanúgy vágysz rám, ahogy én vágyok arra, hogy öljek.
– Mi ketten kicsit sem hasonlítunk – rázta meg a fejét Evan.
– Úgy gondolod? – döntötte oldalra a fejét Amanda. – Te arra vágysz, hogy éljek. Veled. Miközben tudod, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehetsz. Én arra vágyok, hogy öljek. Miközben tudom, hogy rossz dolog, amit teszek. És mégis… Vágyunk a sötét dolgokra, amiket más elítélne. Te rám, én pedig arra, hogy megöljelek téged…

Picture

– És mi lesz az után, hogy megölsz? Hogyan tovább? Mit gondolsz, kit fognak gyanúsítani, hm?
– Édes, hogy így aggódsz értem, Evan. De biztosíthatlak, az életem és a jövőm rendben lesz. Senki nem fog engem gyanúsítani. Hiszen saját magad ölted meg…
– Tessék?
– Ne aggódj, olyan halált rendezek neked, hogy mindenki siratni fog – felelte Amanda monoton hangon, a férfi szemeit fürkészve. – Szegény, szomorú Monroe nyomozó, akinek az utóbbi három éve azzal telt, hogy rács mögé próbál juttatni valakit, de nem sikerül neki. A szabadulása után is csak őt zaklatja minden bizonyíték nélkül. Már a barátai is ellene fordultak. Nem csoda, hogy italért nyúlt, aztán lehajtott arról a szikláról… Micsoda tragédia…
– Te beteg vagy…

Picture

– Meglehet – vonta fel a vállait a nő, miközben a kezébe vette a pisztolyt. – Lehet egyszerűbb lenne, ha csak lelőnélek. Aztán elmesélném, ahogy elraboltál. Miután nem voltál képes a rácsok mögött tartani. Bezártál ide, és meg akartál ölni. Csupán a véletlen folytán tudtam megkaparintani a fegyvert, erre nekem rontottál és kénytelen voltalak lelőni… Tudod Evan, ez valahol mélységesen szomorú. Minden történhetett volna másképp. Minden annyival jobb lehetne. De te… Olyan szörnyen makacs vagy. Miért nem hagytad, hogy másképp legyen?

Picture

– És ha még lehet? – kérdezte Evan halkan, de nem gondolta komolyan. Tudta, ha bármennyi esély is van arra, hogy életben maradjon, akkor azt kell tennie, amit Amanda akar. Felvállalni a legtitkosabb vágyait. – Ha képes lennék megtenni? Ha képes lennék veled lenni?
Amanda a férfi arcát fixírozta. Szomorú volt és elszánt egyszerre. Akár akkor régen, amikor utána kutatott, miközben végig ott volt mellette. Ahogy a nő elnézte Evan arcát, látta a szemében ülő kétségbeesést, amit rejtegetni próbált előtte.

Picture

– Tényleg ennyire gyáva vagy, Evan? – szólalt meg végül Amanda. – Gyáva vagy velem lenni és élni, és gyáva vagy meghalni is. Mi értelme van egyáltalán az életednek? Talán régen még voltál valaki, de mostanra semmi sem maradt belőled, csak egy gyáva ember, aki képtelen felvállalni, hogy szeret valakit, és ahhoz is túl gyáva, hogy ne legyen vele… Talán saját magamat kéne megölnöm… És itt maradnál nélkülem. A vágyaiddal és a kétségeiddel, hogy mi lett volna ha. Egyedül és magányosan, minden nélkül. Élnél az életed nélkül, hogy aztán egy napon gyáván halj meg úgy, hogy végigéltél egy életet, és nem is éltél igazán – mondta Amanda. – Tudnád, hogy arra is képtelen voltál, hogy elkapj. Minden nyomasztó nap csak arra emlékeztetne, hogy alkalmatlan vagy arra, amit csinálsz. És minden egyes nap eszedbe jutnék, mert nem tudnál kiverni a fejedből, bármilyen erősen is próbálod. Nyomorúságos életed minden napján ráeszmélnél, hogy én győztem.

Picture

Evan kezdett kétségbeesni, ahogy a nő szavait hallgatta. De nem azért, mert teljesen világossá vált számára, hogy innen ma csak egyikük távozik élve. Hanem mert rájött, hogy Amandának igaza van. Sohasem tudná elfelejteni. Élete végéig marcangolná saját magát, mígnem megkeseredetten és gyáván meghalna. Ha nem ölné meg saját magát előbb…

Picture

– Mi legyen, Evan? – kérdezte Amanda, ahogy felkelt a faládáról, és Evan elé sétált. Kezében tartotta a pisztolyt, ujja már a ravaszon volt. – Megöljelek téged, hogy én boldogan élhessek, amiért meghaltál, vagy öljem meg magam, hogy életed végéig szenvedj?
Evan felpillantott Amanda arcára. Látta rajta a töprengést. Ahogy latolgatta a lehetőségeit. De a férfi tudta, mindegy hogyan dönt végül a nő, ő vesztett.

Picture

– Bárcsak másképp történt volna minden… – szólalt meg Amanda, majd felemelte a fegyvert és gondolkodás nélkül meghúzta a ravaszt…

Vége!

Írta: Sookie
Illusztrálta: DeeDee

Vérvörös gyémánt – 3. Függőség

Picture

Három évvel korábban

Picture

Evan fáradtan lépett be lakásának ajtaján, majd egyesével bezárt minden egyes zárat az ajtón. Jó pár hónapja még inkább figyelt erre. A munkájával járó stressz rányomta a bélyegét a mindennapi életére is. Néha azt érezte, mintha az a sok szörnyűség, amivel nap mint nap találkozik, haza is követné őt.

Picture

Besétált a nappaliba, és a kis, kényelmes kanapén meglátta azt az embert, akiért mindig megérte hazatérni akkor is, ha legszívesebben a világból is kifutott volna, ha ezzel elérheti, hogy minden bajt hátra hagyhasson. A nő, akit szeretett. Amanda. Az ő Amandája.

Picture

Az Evan csapta zajra a nő felébredt, és lassan mocorogni kezdett a kanapén. Kinyitotta fáradt szemeit, és Evanre pillantott. Amanda felült, helyet engedve maga mellett a férfinek.
– Minden rendben, szívem? – kérdezte Amanda halkan, miközben odabújt Evan mellé.
– Semmi nincs rendben – felelte halkan a férfi, miközben megrázta a fejét. – Egy éve próbáljuk elkapni ezt a pasast, érted? Egy teljes éve. És hol tartunk? Mi sehol, ő meg tíz hullánál.
– Nagyon sajnálom, Evan – mondta a nő, mire a férfi elmosolyodott, és végigsimított kedvese puha, vörös haján.

Picture

– Ne haragudj, hogy rád zúdítom a problémám. Csak annyira bosszantó. Olyan mintha egyre és egyre ügyesebben leplezné a nyomait. Mintha tanulna a hibáiból. És akárhányszor azt hisszük, hogy most talán közel járunk, rá kell jönnünk, hogy tévedtünk és ugyanott tartunk, mint az elején. Sehol. Mit mondjunk az áldozatok családjainak? Amikor hetente bejönnek, hogy van-e már fejlemény. Aztán újra és újra el kell mondanunk, hogy nem, és újra és újra látjuk azt a csalódott kétségbeesést az arcukon.

Picture

– Csináljak egy teát? – kérdezte Amanda, de Evan csak megrázta a fejét.
– Csak maradj itt – felelte, és még közelebb vonta magához a nőt. Végigsimított a karján, és beszívta a belőle áradó édes illatot. Ez volt az egyetlen értelem az életében. Hogy a legsötétebb órákban sem volt egyedül, mert tudta, hogy valaki vár rá, bármi történjék is. Akiért haza kell jönnie.

Picture

Evan megfogta kedvese kezét, és a szájához emelte. Apró, puha csókot lehelt rá, majd végigsimított a nő ujjain.
– Hol van a gyűrűd?

Picture

Amanda a kezére pillantott. Evan egy pillanatra mintha félelmet látott volna megcsillanni a gyönyörű szempárban, majd a nő lehunyta a szemeit.
– Valamit el kell mondanom. Kérlek ne légy dühös!
– Mi történt? – kérdezte a férfi, miközben egy pillanatra sem vette le tekintetét a nő arcáról.
– A fitness teremben hagytam…
– Tessék?

Picture

– Ma délután elmentem, hogy egy kicsit formába hozzam magam. Tudod… Az esküvőre. De beleakadt a ruhámba, ezért levettem és a szekrénybe tettem. Tusolás után pedig elfelejtettem visszavenni. Biztosan becsúszott valahova. Akkor vettem észre, amikor hazaértem. Azonnal telefonáltam a terembe. Megtalálták, de már bezártak, így csak holnap tudok érte menni. Kérlek, ne haragudj!

Picture

Evan csak bámulta Amanda kétségbeesett arcát, majd elmosolyodott, és homlokon csókolta kedvesét. Imádta, hogy mellette elfelejtheti a nap minden fontos problémáját. Már ezért megérte hazajönnie.

Napjainkban

Picture

– Az egész rendőrség nevében elnézését kérem, Miss Reyes, biztosíthatom, hogy a jövőben nem fog hasonló előfordulni – szabadkozott Jacobs ezredes, amit Amanda csak egy mosollyal nyugtázott. Evan az asztalánál ült és kettejük beszélgetését hallgatta.

Picture

Tegnap este hozta be a nőt, és egész éjjel bezárva tartotta. Ő maga sem ment haza, inkább összegörnyedve töprengett a székén órákon keresztül, míg nem felvirradt. Amikor pedig reggel megjelent Jacobs, azonnal számon kérte rajta. Evan nem értette, hogy lehetnek néhányan ilyen ostobák és naivak, hogy nem veszik észre, ami az orruk előtt volt. Maga előtt is letagadta, de Amanda ugyanúgy verte át őt, mint mindenki mást. Ő is túl naiv volt és ostoba, amiért észre sem vette, hogy a gyilkos, akit keresett végig ott volt mellette. A gyilkost, akit a szíve mélyéig gyűlölt, jobban szeretett, mint eddig bárkit.

Picture

Amanda és az ezredes végül elköszöntek, a nő pedig kisétált az épületből. Jacobs szikrákat szóró szemmel pillantott a nyomozó felé, majd néhány lépéssel az asztala előtt termett. Evan sosem látta még ilyen dühösnek.
– Fel van függesztve, Monroe!
– Tessék? – pattant fel Evan a székről.
– Jól hallotta – vágta rá az ezredes. – Mégis mi a francot képzelt? Hogy akárkit letartóztathat, ha csúnyán néz magára?

Picture

– Ő nem csúnyán nézett rám, hanem majdnem megölt egy férfit tegnap este – mondta halkan Evan.
– Valóban? És ezt mégis mire alapozza?
– Én… Csak tudom…
– Oh, szóval, hogy maga tudja? Csak nem női megérzése volt, Monroe? Húzzon haza, és akkor jöjjön vissza dolgozni, ha nem úgy viselkedik, mint egy depressziós kislány! – dörögte a férfi, majd visszasietett az irodájába.

Picture

Evan érezte, ahogy rászegeződnek a tekintetek az irodában. Mindenki őt bámulta, és legszívesebben rájuk ordított volna, hogy vegyék végre észre a nyilvánvalót. Aztán csak visszaült a székébe, és elkezdte összeszedni a holmiját.

Picture

– Haver… – lépett Seth Evan asztalához, de ő nem nézett fel barátjára. Csak tovább pakolta a dolgait, hogy minél hamarabb eltűnhessen innen. – Talán Jacobs-nak igaza van. Pihenned kéne.
– Pihenni? – csattant fel Evan. – Ez a nő folytatni fogja, amíg le nem csukom, hát nem érted?
– Nem, nem értem, és szerintem már te sem – válaszolta Seth. – Három év, Evan, csak gondold már végig. Mégis mi kell még, hogy abba hagyd?
– És az új holttest? Azzal mi van? Nem gondolod furcsának, hogy kiszabadul, és rá pár napra újrakezdődnek a gyilkosságok?
– Nagyon sajnálatos, de ettől még a barátnőd nem lesz gyilkos – felelte halkan Seth, mire Evan felpattant a székből.

Picture

Legszívesebben behúzott volna a barátjának, de ökölbe szorított kezét végül nem emelte fel.
– Cseszd meg, Seth! – mondta végül Evan, majd mindent hátrahagyva kiviharzott az épületből.

Picture

Hogy-hogy nem értik? Hogy-hogy nem látják? – gondolta Evan, miközben méretes léptekkel rótta az utcákat. Rájött, hogy mindenképpen bizonyítékot kell szereznie. Szüksége van valamire, hogy végre higgyenek neki. Vagy csak valamit, ami túl gyanús ahhoz, hogy véletlen lehessen.

Picture

Néha már az is megfordult a fejében, hogy ő maga fog bizonyítékot gyártani. Habár tudta, hogy nem lenne helyes, mégis egyre többször gondolt erre. Bár mindig eszébe jutott, hogy Amanda túl okos ilyen ostoba csaláshoz. Nyilván ki tudná magyarázni, aztán csak ő maga kerülne bajba. Arra is gondolt, hogy megpróbálja rávenni a nőt, amikor kettesben vannak, hogy valljon neki. Közben pedig felveszi a beszélgetést, és máris megvan a bizonyíték. Még ha nem is használhatnák a bíróságon, legalább maga mellé állíthatná az ezredest és Seth-et. Ám bármi is jutott eszébe, mindig ugyanoda jutott. Lehetetlen. Hogy lehet átverni valakit, aki okosabb mindenkinél, akit ismer?

Picture

Feldúltan sétált a lakása felé abban a reményben, hogy egy forró zuhany és végre némi táplálék után új erőre kaphat. Ám egyik pillanatról a másikra minden megváltozott, amikor az utca túloldalán meglátta Amandát. Egy kirakatot bámult, háttal a férfinek, de Evan így is felismerte őt. Csak állt ott egymagában, szótlanul és olyan egyszerűnek tűnt. Mint egy átlagos nő. Aztán ahogy Amanda tovább sétált, Evan lábai akaratlanul is követni kezdték őt.

Picture

Evan hangtalan, tompa léptekkel követte Amandát. A nő céltalanul sétált. Néha megállt egy kirakat előtt, vagy az utcai szeméten veszekedő galambokat kezdte nézni. Ahogy Evan elnézte a nő kecses alakját, néha el is felejtette, miért követi őt. Néha csak azt akarta, hogy várja meg, fogja meg a kezét, és sétáljanak együtt el akárhová. De ezek a gondolatok az egyik pillanatban még megnyugvással töltötték el, a másikban Evan megrettent saját gyengeségén. Újra és újra emlékeztetnie kellett magát, hogy a nő, akit szeret, régen elveszett. Csak egy színjáték volt az egész. Ez a nő nem az ő Amandája. Az ő Amandája nem is létezik.

Picture

Evan gondolkodás nélkül követte a nőt. Ha megállt, ő is megállt. Ha elkanyarodott, ő is azt tette. Ha nézelődni kezdett, ő a nőt kezdte nézni. Egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Már legalább egy órája követhette, és Amanda még mindig minden cél nélkül sétált fel és alá. Aztán újra megállt egy pillanatra. Csak állt ott, az utca közepén, miközben az emberek elsétáltak mellette. Majd egyik pillanatról a másikra újra elindult, és besietett a tőle balra nyíló sikátor szűk falai közé.

Picture

Ez lesz az – gondolta hirtelen Evan. – A bizonyítékom. Majd eliramodott a kis utca felé. Kikerült néhány embert, majd ráfordult a sikátorra. Még látta, ahogy annak végén, ahol egy újabb átjáró nyílt, Amanda épp eltűnik a szeme elől. Utána sietett. A szíve hevesen vert, ha arra gondolt, talán most végre elkapja. Talán most végre sikerül bizonyítékot találnia ellene.

Picture

Csak szaladt a sikátor vége felé, majd befordult a szűk utcára. De a nő eltűnt. Csak néhány kuka és szeméthalom látszott, Amandának semmi nyoma nem volt. Bizonytalanul lépett a sikátor belseje felé néhányat. Hogyan?

Picture

A következő pillanatban valaki megmozdult mögötte. Mielőtt azonban megfordulhatott volna, erős ütést érzett a tarkóján, majd minden elsötétült körülötte és ő egy pillanat alatt rogyott össze a sikátor koszos földjén.

Három évvel korábban

Picture

Evan ugyanott állt, mint aznap reggel. Amikor messziről bámulta a helyszínelőket és a társait a holttest körül. Látta rajtuk a kétségbeesést és a bánatot. A feladást, hogy úgysem találnak semmit. Ugyanott állt újra, a lámpa alatt, amely most beragyogta egész alakját. Az utcai lámpa erős fénye még a Holdét is elnyomta.
Fél három volt, amikor nem bírta tovább. Csak hallgatta Amanda egyenletes szuszogását maga mellett, de ezúttal nem nyugtatta meg. Szünet nélkül azon járt az agya, hogy csak egyetlen apró nyom kell. Felöltözött, és visszament a helyszínre gondolkodás nélkül. Olyan közel akarta érezni magát a nyomokhoz, amennyire csak lehetett. Azt érezte, hogy ha nem teszi meg, elveszít mindent.

Picture

Nem ő volt az egyetlen, aki ezt érezte. A társai, és a főnöke is kezdték elveszíteni a kontrollt, és egyre nehezebben tudták leplezni dühüket a gyilkos iránt. Minden újabb holttest csak bizonyítéka volt annak, hogy alkalmatlanok az elkapására. Egy éve küzdöttek, hogy kézre kerítsék. Megvizsgáltak mindent, amit lehetett, de semmit nem találtak. Amikor pedig mégis azt hitték, hamar kiderült, tévúton jártak. Minden gyilkossággal közelebb kerültek saját tűrőképességük végéhez.

Picture

Mégis meddig fogja folytatni? Hát nem volt még elég? – gondolta magában Evan, miközben kilépett a lámpa fényköréből, és a sikátor felé vette az irányt. Felidézte a holttest helyét, a körülötte lévő területet, és előhalászta emlékeiből azt a pillanatot is, amikor barátja és társa, Seth lemondóan megrázza a fejét.

Picture

Semmi, csak a nagy, büdös semmi. Újra és újra. Hónapok óta. Egy év óta. Evan dühe egy pillanat alatt a felszínre tört, és belerúgott a sikátor falánál álló kukába. A nagy, műanyag láda felborult, tartalma pedig szétterült a földön. Legszívesebben torkaszakadtából üvöltött volna, hogy a környéken mindenki felébredjen. Azt akarta, hogy mindenki tudja, mi zajlik. Azt akarta, hogy mindenki vele együtt kívánja a pokolra a gyilkost. Azt akarta, hogy egyszer, csak egyszer az életben, legyen vége.

Picture

Evan ökölbe szorított kezeit a falba verte volna, csak hogy jobban fájjon az, mint a tehetetlenség. Már emelte a kezét, amikor a felrúgott kuka mellett egy apró, csillogó tárgyra lett figyelmes. Először nem is tudta beazonosítani a dolgot. Aztán lehajolt, és a kezébe vette az apró tárgyat.

Picture

Kerek volt és fehérarany színű. Egy tökéletes ékszer. Túl tökéletes. Amit ő maga szánt a tökéletes nőnek. Amanda gyűrűjét fogta a kezében. A közepén lévő, tiszta gyémántot, pedig vörösre festette a rászáradt vér.

 

Tovább a következő epizódhoz

Vérvörös gyémánt – 2. Gyanakvás

Picture

Picture

Evan szíve hevesen vert, ahogy a kihallgató szoba közepén lévő asztal mellett ült. Izzadt a tenyere, cikáztak a gondolatai és néha legszívesebben felpattant volna a székről és körbe rohanta volna a háztömböt, hogy levezesse a feszültséget. Ezzel szemben Amanda maga volt a megtestesült nyugalom. Csak ült a széken, kezeit az ölében nyugtatva, és habár leplezte, jól szórakozott Evan jól látható idegeskedésén.

Picture

– Hol volt múlt éjjel kettő és három között? – kérdezte végül a nyomozó, miközben a vele szemben ülő nő arcát fürkészte.
– Milyen hivatalos vagy – mosolyodott el Amanda.
– Hol volt múlt éjjel kettő… – kérdezte újra a férfi, majd egy kopogás szakította félbe. A kihallgató szoba ajtaján egy nő nézett be.

Picture

– Monroe nyomozó? – szólalt meg. – Megjött az eredmény a laborból – mondta, majd miután a férfi bólintott, bezárta az ajtót.

Picture

– Nyomozó? – kérdezte Amanda magasba vont szemöldökkel, majd közelebb hajolt a vele szemben ülőhöz. – Milyen szexi. Én is hívhatlak így?
– Nem…
– Amikor utoljára találkoztunk, még csak egyszerű kis rendőr voltál.

Picture

– Ahhoz mégis voltam elég okos, hogy elkapjalak – vágta rá Evan.
– Édes, hogy ezt hiszed – nevetett fel a nő, és kacaja betöltötte az egész szobát. – Csak az a baj, hogy nem én tettem… Monroe nyomozó.
– Hol voltál. Múlt éjjel. Kettő és három között? – kérdezte újra Evan.
Amanda a vele szemben ülőre mosolygott, majd hátradőlt a székében.

Picture

– Múlt éjjel… Lássuk csak – felelte elgondolkodva. – Otthon voltam. Tv-t néztem. Fagyasztott pizzát ettem.
– Mit néztél?
– Műsort…
– Mit… néztél? – dőlt előre a székében a férfi.
– Azt hiszed én öltem meg azt a férfit a klub mellett, ugye? – kérdezte Amanda.
– Egy okot mondj, hogy ne higgyem ezt!

Picture

A nő csak nézte a vele szemben ülő férfi halványkék, fáradt szemeit, amelyek az ő arcát fixírozták. Aztán beszélni kezdett. Olyan halkan, hogy habár közel ültek egymáshoz, Evan mégis alig hallotta Amanda szavait.
– Komolyan el tudod képzelni rólam, hogy elmennék abba a klubba, elcsalnám a sikátorba, aztán megölném? Leteperném, aztán egyetlen határozott vágással elvágnám a torkát? Hogy aztán bámulnám a félelemtől csillogó tekintetét, miközben az életéért küzd? És mindezt… élvezném?
Evan lélegzetvisszafojtva hallgatta a nő szavait, ahogy elhagyták vörös ajkát. Amanda tekintete sosem volt még ilyen tiszta, és átható tekintetétől Evan-t kiverte a hideg veríték.

Picture

– Ne mondjon semmit, Miss Reyes – tépte fel valaki a szoba ajtaját, majd robogott be rajta szélsebesen. Az ügyvéd volt az, dr. Mendez. – Amennyiben nem kíván vádat emelni ügyfelem ellen, úgy mi most távozunk – mondta, mire Amanda felkelt a székből és az ügyvéd mellett kisétált az ajtón.

Picture

– Tudom, hogy te tetted – szólt utána Evan, mire Amanda érdeklődve fordult vissza a férfi felé az ajtóból. – Három évvel ezelőtt is te voltál, és most is. Nem fogod megúszni.
Amanda csak bámulta a férfi elszánt arcát, majd mosolyra húzta a száját.
– Jó volt újra látni, Evan! – mondta, majd elsétált. A férfi még sokáig bámulta az ajtót, ahol eltűnt a nő, mintha arra várt volna, hogy visszajön és bevall mindent. Ehelyett csak barátja dugta be szőke fejét az ajtón.

Picture

– Ez az volt, akire gondolok? – kérdezte Seth értetlenül, mire Evan egy bólintással felelt. – Te hoztad be? – kérdezte újra, mire ismét csak egy bólintás volt a felelet. – Mégis miért?
– Mert újra megölt egy férfit – felelte Evan tompán.

Picture

– Nézd haver – lépett beljebb a szobába a szőke férfi. – Én megértelek. Komolyan. De nem hozhatod be minden alkalommal, amikor megölnek valakit, azt feltételezve, hogy ő tette… Tudod mit? Te meg én. Este. Kocsma. Amire szükséged van, az egy barát meg pár korsó sör.
*
A két férfi a rendőrőrshöz közeli bárba tért be. Sűrűn jártak ide, mivel egyrészt közel volt, másrészt mind a kettejüknek útba esett. A csapos, mint jó barát üdvözölte őket, majd két korsó sört tett le azonnal eléjük.

Picture

Evan mindig szerette Seth-tel múlatni az időt. Ő volt a legjobb barátja. Szinte testvérként szerették egymást. Még a főiskola első napján találkoztak. Olyan sok mindenben hasonlítottak, hogy kettejük barátsága egyik napról a másikra egyértelműnek tűnt. Együtt járták végig a szemináriumokat, együtt jelentkeztek gyakorlatra, együtt végezték el a főiskolát, majd ugyanahhoz a területi rendőrséghez jelentkeztek, miközben mind a ketten arra vágytak, nyomozók lehessenek.

Picture

Habár Evan sosem mondta ki, de hálás volt Seth-nek azért, mert mindig mellette állt. Neki mondta el élete fontos pillanatait, kért tőle támogatás, és vele osztotta meg a kétségeit. És Seth sosem kérdőjelezte meg őt. A három év alatt, amíg Amanda a rácsok mögött ült a szőke férfi mindent megtett, hogy barátját védje és támogassa. Ám ahogy leteltek az évek, és nem találtak valóban terhelő bizonyítékot ellene, és már Evan szava sem számított a bírónak, Amanda szabadon távozott. Seth pedig kénytelen volt igazat adni neki, amiért kiengedték.

Picture

Nagyjából fél órája ülhettek a bárban, amikor egy gyönyörű, sötét hajú nő lépett melléjük, akinek ruhája nem sokat hagyott a képzeletre. Egy fehér szalvétát tett le a szőke férfi elé rajta a nevével és a telefonszámával, majd rákacsintott, aztán elillegett egy közeli asztalhoz.

Picture

– Menj utána nyugodtan – szólalt meg Evan, mire Seth felhúzta a vállait.
– Ugyan. Minden ujjamra jut tíz ilyen nő. Ma te vagy a fontosabb, haver – felelte.
– Ez igazán megtisztelő, de inkább hazamegyek. Napok óta nem voltam otthon, és rám férne egy kiadós zuhany meg egy alvás.
– Biztos?
– Naná – bólintott Evan. – De jó volt dumálni. Kösz, haver!
– Ugyan – legyintett a szőke férfi. – Aztán holnap kipihenten gyere, mert a végén a főnök leszedi a fejed.
– Igyekszem. Aztán te is pihenj – mondta Evan, mire Seth elnézett a sötét hajú nő irányába.

Picture

– Nem ígérek semmit, haver – felelte végül egy vigyorral a száján.
– Akkor csak vigyázz magadra… Mind a ketten tudjuk, kik járkálnak éjjel az utcákon – mondta Evan, majd viccesen vállon ütötte barátját. – Aztán csak ügyesen! Na szevasz!

Picture

Evan magára hagyta Seth-et a bárban. Az ablakból még visszanézett barátjára, aki akkor már a nő asztalánál állt, és szívdöglesztő mosolyt küldött felé. Evan csak megrázta a fejét. Javíthatatlan…

Picture

Tovább sétált a lakása felé, amely csak néhány saroknyira volt a bártól. Úgy döntött nem száll taxiba. Ki kellett szellőztetnie a fejét. Túl sokat gondolkodott mostanában. Olyan dolgokon, amiket legszívesebben kivert volna a fejéből. Amandára gondolt. A dús, vörös hajára, pisze orrára, tökéletes ajkaira, nőies alakjára, és édes illatára. Aztán eszébe jutottak a sikátorokban megtalált holttestek. A kettős érzelmei az őrületbe kergették.

Picture

A lakásától két sarokra egy étterem volt. Amikor Amandával járt, elég sűrűn jártak oda és szóról szóra ismerték az étlapot. Evan három éve nem tette be a lábát oda. Három hosszú éve kerülte minden nap. Még ránéznie is fájt. Akárhányszor benézett az utcára néző ablakon olyan emlékek jutottak eszébe, amit inkább elfelejteni akart, mintsem újra rájuk gondolni.
Ahogy aznap éjjel elhaladt az étterem előtt, valami megmagyarázhatatlan erő tekintetét mégis az ablakhoz vonzotta. Odabent egy kisgyerekes család, néhány fiatal és sok szerelmes pár üldögélt. Az ablakkal szemben elhelyezkedő bárnál, pedig egy vörös hajú nő állt, és Evant figyelte az ablak másik oldalán. Amanda…

Picture

Néhány hosszúra nyúló pillanatig csak nézték egymást, aztán a nő szája mosolyra húzódott és elfordult Evantől. Nem akart bemenni. Olyan messzire akart rohanni, amennyire csak tudott. De a lábai mégis az étterem ajtaja felé indultak. Mindösszesen négy lépésbe telt, és máris bent volt.

Picture

Odabent semmi sem változott. Minden ugyanolyan volt, mint évekkel ezelőtt. Még az arcok is ismerősek voltak Evan számára. Olyan volt, mintha visszament volna az időben, és egy rövid pillanatig azt hitte, semmi nem történt meg. Hogy Amanda épp rá vár, mint már annyiszor. A felismerés pedig olyan erővel vágta arcon, hogy mindene belesajdult.
Amikor három évvel ezelőtt rájött Amanda titkára sokáig nem volt képes elfogadni a dolgot, pedig tudta, hogy igaza van. Minden reggel úgy ébredt fel, hogy boldog. Hiszen az a nő van mellette, akit szeret, és az élete tökéletes. És minden egyes reggel újra átélte a pillanatot, amikor ráeszmélt, hogy tévedett. Hogy semmi nem tökéletes. Ugyanezt érezte akkor is. Ahogy állt az étteremben, és Amanda hátát nézte a bárnál.Végül odasétált mellé, és a bárpultra könyökölt.

Picture

– Mit keresel itt? – kérdezte komoran.
– Neked is szép estét – köszönt neki a nő, figyelmen kívül hagyva a kérdését.
– Mi a fenét csinálsz itt?
– Hiszed vagy sem, randim van – mosolyodott a férfire Amanda. – Cuki a srác csak… Egy kicsit unalmas. Tudod, inkább a férfias szakmát űzőket szeretem. Tűzoltók, izmos bányászok… Nyomozók.

Picture

– Nyilván őrült is, ha veled van – felelte Evan.
– Őrülten szerelmes a drága. Tudod, már a börtönbe is állandóan leveleket küldött. Egyszer feleségül is kért. De a kötöttség nem nekem való. Vagy legalábbis csak bizonyos területeken – kacsintott Evanre a nő, majd közelebb hajolt hozzá, és a fülébe suttogott. – Amit te csináltál velem éjszakánként, az kifejezetten tetszett.

Picture

Evan érezte, ahogy a nő lehelete csiklandozza a fülét. Szembefordult Amandával, és olyan közel állt hozzá, mint hosszú ideje sosem. Érezte az illatát, a belőle áradó erőt és azt a lüktető energiát, amit mindig érzett, ha kettesben voltak. Kezével óvatosan a nő álla alá nyúlt, és maga felé fordította. Egy pillanatra elveszett a barna szempárban, aztán egy kósza másodpercig a nő ajkán is elidőzött a tekintete. Aztán közelebb hajolt a nő arcához, amíg csak néhány milliméter választotta el őket egymástól.

Picture

– Egy napon újra bilincset teszek a csuklódra – szólalt meg halkan. – Aztán a pokolra küldelek.
– Kérlek… Onnan jöttem – felelte a nő, majd visszasétált az asztalához.

Négy évvel korábban

Picture

– Remélem nem vártál sokat – lépett Amanda az asztal mellé, ahol Evan ült már percek óta a nőre várva. – Szervusz, Evan!

Picture

– Amanda! – ugrott talpra azonnal a férfi, majd egy puszit nyomott a lány arcára. – Örülök, hogy itt vagy.
– Kínos lett volna, ha lekésem az első igazi randevúnkat, nem igaz? – nevetett fel a lány, mire Evan is elmosolyodott.

Picture

Egy kávézásra és egy gyors ebédre a munka közben már sikerült elcsábítania a nőt, de sosem volt még alkalmuk egy kellemes vacsora mellett beszélgetni. Evan gondosan választott helyszínt, hogy az este a lehető legtökéletesebben alakuljon.
Valami különleges vonzotta a nőhöz, és ezt az első naptól fogva érezte, hogy találkoztak. Látni akarta minden nap, hallani a nevetését, érezni a haja illatát, ami mindig finom, barack illatot árasztott.
– Sikerült választaniuk? – lépett hozzájuk az egyik pincér. Felvette a rendelést, majd újra magára hagyta a fiatal párt.

Picture

– Mesélj valamit! – kérte Evan. – Hogy telt a napod?
– A pénzügyi elemzés nem igazán izgalmas munka – felelte Amanda. – Ráadásul az utóbbi hetekben otthonról dolgoztam, úgyhogy felüdülés néha kikapcsolódni és eljönni egy ilyen szép étterembe. Neked biztos több a mesélnivalód.
– Van pár folyamatban lévő ügyünk – bólintott Evan. – De tudod…

Picture

– Erről nem beszélhetsz – fejezte be a nő a mondatot, majd a férfire mosolyodott. – Látod, megjegyeztem. Csak néha jó lenne sikertörténeteket hallani, nem mindig csak a rosszat. Ha mondjuk elkaptatok valakit. Vagy sikerült megoldani egy ügyet… Vagy esetleg van valami új bizonyíték, így legalább nyomon vagytok. Annyi szörnyűséget hallani mostanában, hogy azt érzem, néha az egész világ kevés lenne, hogy megakadályozzon mindent.
– Mint például?

Picture

– Hallottam arról a gyilkosról. Aki az Ivy klub környékén vadászik? – mondta Amanda, mire Evan egy bólintással felelt.
– Ijesztő belegondolni, hogy másnap reggel én is arra jártam. Ki tudja? Mi van, ha nem csak este gyilkol? Ha csak véletlen arra járok, és… De legalább egy jó volt abban a napban. Találkoztam veled.

Picture

Amanda szavai után csend telepedett közéjük. Evan számára boldogságot adott a tudat, hogy így gondol rá a nő, másrészt egyszerre aranyosnak és ésszerűnek találta Amanda aggódását. Ki ne félne, amikor egy őrült gyilkos rohangál az utakon? Megfogta a nő kezét az asztalon, majd közelebb hajolt hozzá.

Picture

– Elmondok valamit, ha megígéred, hogy köztünk marad – mondta halkan a férfi, mire Amanda bólintott, és hálásan pillantott az asztal másik oldalán ülő férfire. – Van egy új nyom…

Napjainkban

Picture

Evan tekintete ide-oda cikázott Amanda, és a vele szemben ülő férfi között. Most hogy látta őt, nem is értette. A férfi nem volt a nő súlycsoportja. Míg Amanda maga volt a megtestesült tökéletesség, legalábbis külsőre, addig a férfi szürke kisegérnek tűnt mellette. Olyan sovány volt, hogy lógott rajta az ing, a haja le volt nyalva, és olyan bugyuta képpel meredt az előtte ülő nőre, mintha ő maga sem hinné el, hogy szóba állt vele.
Aztán egy szörnyű kép kúszott az elméjébe. A szürke egér vérbe fagyva, elvágott torokkal fekszik az étterem mellett… Meg fogja ölni

Picture

A gondolat olyan gyorsan jött, hogy Evan egy pillanatra lélegezni is elfelejtett. Mindegy milyen szánalmas élete lehet ennek az embernek, nem érdemel ilyen halált.
Evan ökölbe szorította a kezét, úgy bámulta Amanda minden egyes rezdülését. Kellett neki valami, amiből megbizonyosodhat róla. Egy jel. Egy utalás. Valami… Bármi. Az zakatolt az elméjében, hogy meg kell mentenie ezt a férfit. Más módon nem kerekedhet a nő fölé, és ezt tudta. Meg kell akadályoznia. Meg kell akadályoznia, hogy megölje…

Picture

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, nagy léptekkel odasétált az asztalukhoz és megállt mellette. A férfi fehérre vált arccal pillantott fel rá, Amanda pedig sugárzó mosolyt küldött Evan felé.
– Segíthetek valamiben, Monroe nyomozó? – kérdezte a nő. Szája sarkában mosoly bujkált.
– Igen – szólalt meg a szürke férfi is halkan, szinte alig észrevehetően. – Segíthetünk valamiben?

Picture

Evan a férfire pillantott. Az ostoba…Csak ült ott, és fogalma sem volt róla, milyen veszélyben volt. Evan kifújta a levegőt, majd a nőre pillantott. Ő ugyanolyan magabiztosan ült a helyén, és épp hogy csak nem nevette el magát. Biztosan élvezi…
– Amanda Reyes – szólalt meg aztán halkan Evan, mire Amanda felvonta a szemöldökét. – Letartóztatom gyilkosságért…

Picture

– Parancsolsz? – kérdezett vissza a nő, a vele szemben ülő férfi pedig értetlenül meredt a nyomozóra.
– Jól hallottad. Gyerünk!
– De… de… – habogott a szürke férfi, mire Amanda rápillantott.
– Semmi gond Robert, mostanában gyakorta megesik – mondta a nő mosolyogva, majd felállt és szembe fordult Evannel. – Meg is bilincsel, Monroe nyomozó?

Picture

Evan nem figyelt Amanda szavaira, csak karon ragadta és kivezette az étteremből.

 

Tovább a következő epizódra