Történetek kategória bejegyzései

A Sötétség Angyala 2. – 14. Kereszttűzben

Kicsit még mindig gyanakodva ugyan, de leültem a nappaliba. Nem éreztem egy idegen ember szagát se, és ez valamelyest megnyugtatott. Talán, ha van is valahol egy csapda, az nem a lakásban van, lent pedig vár rám Erik. Különben is, az apám nem kockáztatná meg, hogy felkeljen Patrik, és lehetőség szerint meglásson egy erőszakos jelenetet.
– Gondolom, nincs itthon semmi, amivel megkínálhatnál? – próbáltam meg oldani a feszült hangulatot.
– De van, csak nem adunk – vágta rá az apám – Nos, talán legjobb, ha most rögtön lényegre térünk.
– Igen, szerintem essünk túl ezen az egészen – sóhajtottam – Meg hát… rengeteg kérdésem van nekem is.

A Sötétség Angyala 2. – 14. Kereszttűzben Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 13. Kérdések, és talán válaszok

A klánodban gyakran mindenki hamarabb tud rólad mindent, mint te magad. Ezt már akkor is megtapasztaltam, amikor annak idején Árminnal összejöttem. Így arra nem is számítottam,hogy majd várhatok a megfelelő pillanatra, hogy bejelentsem az Erikkel való kacsolatomat. Csak egyszerűen készpénznek vettem, hogy már mindenki tudja. Az anyám és Kitti meglehetősen örültek nekünk. Anyám szerint már éppen ideje is volt, hogy találjak magamnak egy „rendes fiút.” Az anyukák szeretnek ilyen szavakat használni, akármit is jelent.

A Sötétség Angyala 2. – 13. Kérdések, és talán válaszok Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 12. Újból szerelem

– Ébresztő, szépségem, ágyba jött a reggeli… illetve, hát, vacsora!
Új szerelmem hangjára ébredtem, már jócskán sötétedés után. Kissé elaludtam, így meglehetősen hálás voltam az ébresztésért. És persze az ismerős illatú zacskóért, amit a fiú lerakott elém.
– Ez… vér? – kérdeztem álmosan.

A Sötétség Angyala 2. – 12. Újból szerelem Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 11. Az őszinteség pillanata

Az ágyam szélén üldögéltem, bár alig bírtam megmaradni egy helyben. Erik visszajött és kutya baja! Mellesleg nem haragszik már rá! Sőt!
És hogy ennyi idő alatt észre se vettem, hogy több van köztünk puszta barátságnál? Hihetetlenül vaknak éreztem magam, pedig most épp milyen egyértelmű volt! Másképp nem lennék ennyire boldog. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Erik hangját hallottam:
– Tudnál adni kölcsön valami ruhát? Mindegy mit, csak ezúttal ne női legyen.

A Sötétség Angyala 2. – 11. Az őszinteség pillanata Tovább olvasom

A Sötétség Angyala 2. – 10. Az út felfelé

Megérkeztem az állatmenhelyhez. Nem tudtam, mire számítsak: mit fogok találni? Az a lövés a telefonban nem volt valami bizalomgerjesztő, mégis furdalt a kíváncsiság. Mi történt? Ki lőtt le kit? Ki volt az a titokzatos pénzelő, akit Lujza említett? Az összes kérdésemre nem kaptam választ. Az áldozatot azonban hamar megtaláltam.

A Sötétség Angyala 2. – 10. Az út felfelé Tovább olvasom