Egy Angyal Bakancsban kategória bejegyzései

Egy angyal bakancsban – 1. Minden azzal kezdődött…

Picture

Nos, ez volnék én, élet és halál között. A nevem Nia, és ő pedig az apám, Matthew Scrub. Nem tudom, mióta fekhetek itt, de biztos, hogy régóta. Nem sokat érzékelek abból, ami körülöttem történik, de tudok magamról; és tudom, hogy mindenről én tehetek, gyenge voltam és szörnyen naiv. Rengeteg hibát elkövettem, és most megfizetek érte.

Picture

Az orvosok szerint már csak néhány hetem van hátra, de hogy mi is történt? Az eleje kicsit zavaros, de… Elmesélem. Minden azzal kezdődött…

Picture

Picture

Hát ezzel kezdődött. Bekerültem “álmaim iskolájába”. Anyám nagy örömére.
Amikor ez történt, még minden csodálatos volt. Apa, Teresa, (akit akkor még Anyának hívtam), én és Milli, a kutyám, egy nagy családi házban éltünk egy nyugodt, kis faluban.

Picture

Minden annyira tökéletes volt, a szüleim szerették egymást és engem is, nem veszekedtek és békében éltünk… vagyis nekem úgy tűnt.

Picture

Picture

“Igazán remek”. – ebből tudtam, hogy ő nem örült. Még ma sem tudom, hogy miért.

Picture

Éljen! Másra sem vágytam, minthogy be kelljen ülnöm valami “kis és nagyon hangulatos” étterembe, amilyeneket a drága szüleim úgy szeretnek. De mit tehettem volna, elmentem átöltözni.

Vannak dolgok, amiket jobb, ha egy gyerek nem hall. És a szülők közti viták általában ilyenek. Lehetnek jelentéktelen dolgok, amelyeket elfelejtenek már másnapra, vagy néhány perc alatt, de vannak olyanok is, amelyek miatt egy gyermek a sarokban gubbaszt és sír, mert nem tudja elviselni a feszültséget a szerettei között. Az a vita, ami azon a boldogan kezdődő késői délutánon történt, talán nem sorolható az utolsó ponthoz, de mindenesetre jobb volt, hogy Nia nem volt fültanúja. Ezért mesélem el ÉN.

Picture

Matthew és Teresa Scrub azon szülők közé tartoztak, akik mindig mindenben egyetértettek. Egyikük mindig meghajlott a másik akarata előtt és ez egyetlen lányuk középfokú beiskolázásáig rendben is volt így.

Picture

Picture

Picture

Felvettem legcsodálatosabb királylányos ruhámat és csak reméltem, hogy mégis úgy döntenek, hogy már túl késő van, hogy bárhova menjünk. Tévedtem. Még mindig menni akartak, pedig már be is sötétedett addigra.

Picture

Picture

Nyugtassam meg. Hogyne. 

“Persze Apa, nagyon szeretnék a Nestonba járni, már alig várom…” Nem tudom megnyugodott-e, de nem is érdekelt. Nekem teljesen mindegy volt.

Mert, hogy akartam-e? Fogalmam sem volt. Csak azt tudtam, hogy ettől anyám boldog lesz és én csak neki akartam jót, de ezt akkor még nem gondoltam végig, talán bemeséltem magamnak, hogy én azt akarom, és így ezt is hittem, hát Apának is ezt mondtam, talán itt rontottam el…
– Indulás! – szólalt meg Teresa, vagyis akkor még Anya, és mi indultunk.

Picture

Egy angyal bakancsban – 2. A vacsora

A szüleim tipikusan azon emberek közé tartoznak, akik minden jelentéktelen eseményt meg akarnak ünnepelni valahol. Akkor a Second Home volt a szerencsés hely. Hurrá. Egy a tipikus éttermek közül, amiket a drága szüleim úgy imádnak! Na, jó, akkor még én is szerettem az “olyan”helyeket.

Picture

Picture

Hangulatos hely volt, és már jól ismertek minket.
A pincér persze a szokásos asztalunkhoz vezetett, és meg sem kérdezte, hogy kérünk-e étlapot, mert tudtuk fejből az egészet.

Picture

Hát igen, a falusi nyugalom, és a “mindenki ismer mindenkit” történet. 
Igazából már fogalmam sincs, hogy mit ettem, de nem is fontos.

Picture

Utána persze elkezdtek beszélgetni, hogy milyen is lesz majd az iskola, és hogy az ő gimnáziumi éveik milyen csodásak voltak… Aztán, ami még rosszabb, engem is faggatni kezdtek. Persze nem az én gimnáziumi éveimről, hanem arról, hogy a barátaimat hová vették fel. Persze nekem kiselőadást kellett tartanom, hogy az X-et oda, az Y-t meg amoda és…
Az ilyen mindig a halálom volt.
Aztán meg megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek. És nem válaszolhattam azt, hogy én nem leszek, hanem már vagyok valami.

Picture

A diplomatikus válasz. Utána meg a meglógás, hátha elfelejtik, mire visszajövök. Nagyon is jól tudtam, hogy mit akarok csinálni felnőttként. Csak valószínűleg nekik nem tetszett volna.

Íme, egy újabb beszélgetés, amiről Nia nem tudott, és talán ez a beszélgetés indította el a lavinát, ami tönkretette az életét.

Picture

Picture

A mosdó elég közel volt, ahhoz, hogy Nia hallja az utolsó mondatokat.

Picture

Persze csak annyit vett ki az egészből, hogy már férjhez is ők akarják adni.

Csalódás, legalább öt percre elmentem, de még mindig az én életemet tárgyalták.

Picture

Ezután el kellett még viselnem a faggatózásukat. Mire ez a nagy érdeklődés?

Picture

Aztán végre kihozták az ételt.
Utána a vacsora szó nélkül zajlott.
Egy darabig.

Picture

Úgy tűnt, anya nem vette észre, hogy Apa úgy nézett rá, mint aki mindjárt felrobban. Én meg csak ültem vigyort erőltetve az arcomra és ráztam a fejem. Vicces helyzet volt, bár nem tudtam nevetni rajta.

Picture

De még mielőtt válaszolnom kellett volna, Apa megmentett egy pohárköszöntővel, amit viszont anya viszonzott gyilkos pillantásokkal.
Pedig tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy igyunk arra, hogy felvettek.
Ki érti ezt? Aztán még mielőtt újra feljöhetett volna valami téma, Apa úgy döntött, hogy elmegy fizetni és elég gyorsan távoztunk.

Picture

Egy angyal bakancsban – 3. Gondok

Hát így reagáltak a szüleim. Anyámmal madarat lehetett volna fogatni, apám meg… nos ő nem volt meggyőződve arról, hogy jó ez így. És én? Én azt hiszem, csak anyám miatt akartam oda járni, de ezt akkor még magamnak sem vallottam be…
Szóval túl voltam a felvételin és elkövetkezett hosszú idő óta az első hétvége, amikor nem úgy keltem fel, hogy mehetek tanulni. Azon a reggelen csodás volt a hangulatom. Úgy döntöttem megnézem, kik lesznek az új osztálytársaim.

Picture

Az új, vagyis leendő iskolám honlapján fenn volt a névsor.

Picture

A névsor alapján pedig egy közösségi oldalon megtaláltam legtöbbjüket.

Picture

Ezután felöltöztem és visszafeküdtem elmélkedni a nagybetűs Életen.

Picture

Picture

Abban az időben a stílusom elég kislányos volt. A szobám leginkább egy királykisasszonyéra hasonlított, és volt egy rendkívül csúnya virágos ágyam.
Az a nap csodásan indult, és szerettem volna, ha úgy is fejeződik be. De sajnos nem így lett.
Miközben ott “relaxáltam”, hangokat hallottam és felkeltem, hogy megnézzem, hogy mi az.

Picture

“Veszekednek?! – kérdeztem fennhangon. Nem tudom, hogy miért lepődtem meg ezen annyira. Talán, mert meg nem halottam őket így beszélni egymással. Mindig jól megvoltak, most meg…
Leballagtam hát a lépcsőn és vártam, hogy észrevegyenek.

Picture

Sokáig tartott, de végül rájöttek, hogy ott vagyok.

Picture

Persze jól tudtam, mert szinte az egészet hallottam.
De anyám válasza csak ennyi volt: “Semmin, csak beszélgettünk.” Na, persze.Aztán végül is gyorsan kibékültek, és úgy tűnt, hogy minden a régi, de sajnos tévedtem.

Picture

Az egyik iskolában töltött nap után, miután túl voltam Milli ugrálásán, és beléptem a nappaliba, ismét veszekedtek.

Picture

Picture

És a vita tárgya ezúttal: “Már megint nem raktad vissza a tejet a hűtőbe!”

Ilyenen még nem láttam embert komolyan összeveszni, de ugye nekem nem volt ez megszokott.

Picture

Ebből a semmiségből lett aztán, hogy anya kitalálta, hogy apa soha nem csinál semmit. Ez persze elég volt apának, hogy tovább vitatkozzon: Apa: Mi az, hogy nem csinálok soha semmit? Szerinted, mégis miből élünk? Egész nap dolgozom, ha nem a munkahelyemen, akkor itthon, de nem igaz, hogy nem veszed észre, ugyanis mióta nincs rendes munkád, azóta több munkát kell vállalnom.

Anya: Igenis van rendes munkám! A festés igenis rendes munka!

Apa: A múltkor még nem volt az.

Anya: Ne térj el a témától! És te is tudod, hogy sokat próbálkoztam munkát találni, nem tehetek róla, hogy egyszer sem sikerült!

Én meg csak ott álltam, és észre se vettek…