Egy angyal bakancsban – 2. A vacsora
2018. január 14.
A szüleim tipikusan azon emberek közé tartoznak, akik minden jelentéktelen eseményt meg akarnak ünnepelni valahol. Akkor a Second Home volt a szerencsés hely. Hurrá. Egy a tipikus éttermek közül, amiket a drága szüleim úgy imádnak! Na, jó, akkor még én is szerettem az “olyan”helyeket.
Hangulatos hely volt, és már jól ismertek minket.
A pincér persze a szokásos asztalunkhoz vezetett, és meg sem kérdezte, hogy kérünk-e étlapot, mert tudtuk fejből az egészet.
A pincér persze a szokásos asztalunkhoz vezetett, és meg sem kérdezte, hogy kérünk-e étlapot, mert tudtuk fejből az egészet.
Hát igen, a falusi nyugalom, és a “mindenki ismer mindenkit” történet.
Igazából már fogalmam sincs, hogy mit ettem, de nem is fontos.
Igazából már fogalmam sincs, hogy mit ettem, de nem is fontos.
Utána persze elkezdtek beszélgetni, hogy milyen is lesz majd az iskola, és hogy az ő gimnáziumi éveik milyen csodásak voltak… Aztán, ami még rosszabb, engem is faggatni kezdtek. Persze nem az én gimnáziumi éveimről, hanem arról, hogy a barátaimat hová vették fel. Persze nekem kiselőadást kellett tartanom, hogy az X-et oda, az Y-t meg amoda és…
Az ilyen mindig a halálom volt.
Aztán meg megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek. És nem válaszolhattam azt, hogy én nem leszek, hanem már vagyok valami.
Az ilyen mindig a halálom volt.
Aztán meg megkérdezték, hogy mi leszek, ha nagy leszek. És nem válaszolhattam azt, hogy én nem leszek, hanem már vagyok valami.
A diplomatikus válasz. Utána meg a meglógás, hátha elfelejtik, mire visszajövök. Nagyon is jól tudtam, hogy mit akarok csinálni felnőttként. Csak valószínűleg nekik nem tetszett volna.
Íme, egy újabb beszélgetés, amiről Nia nem tudott, és talán ez a beszélgetés indította el a lavinát, ami tönkretette az életét.
A mosdó elég közel volt, ahhoz, hogy Nia hallja az utolsó mondatokat.
Persze csak annyit vett ki az egészből, hogy már férjhez is ők akarják adni.
Csalódás, legalább öt percre elmentem, de még mindig az én életemet tárgyalták.
Ezután el kellett még viselnem a faggatózásukat. Mire ez a nagy érdeklődés?
Aztán végre kihozták az ételt.
Utána a vacsora szó nélkül zajlott.
Egy darabig.
Utána a vacsora szó nélkül zajlott.
Egy darabig.
Úgy tűnt, anya nem vette észre, hogy Apa úgy nézett rá, mint aki mindjárt felrobban. Én meg csak ültem vigyort erőltetve az arcomra és ráztam a fejem. Vicces helyzet volt, bár nem tudtam nevetni rajta.
De még mielőtt válaszolnom kellett volna, Apa megmentett egy pohárköszöntővel, amit viszont anya viszonzott gyilkos pillantásokkal.
Pedig tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy igyunk arra, hogy felvettek.
Ki érti ezt? Aztán még mielőtt újra feljöhetett volna valami téma, Apa úgy döntött, hogy elmegy fizetni és elég gyorsan távoztunk.
Pedig tulajdonképpen csak annyit mondott, hogy igyunk arra, hogy felvettek.
Ki érti ezt? Aztán még mielőtt újra feljöhetett volna valami téma, Apa úgy döntött, hogy elmegy fizetni és elég gyorsan távoztunk.
