Egy angyal bakancsban – 3. Gondok

Hát így reagáltak a szüleim. Anyámmal madarat lehetett volna fogatni, apám meg… nos ő nem volt meggyőződve arról, hogy jó ez így. És én? Én azt hiszem, csak anyám miatt akartam oda járni, de ezt akkor még magamnak sem vallottam be…
Szóval túl voltam a felvételin és elkövetkezett hosszú idő óta az első hétvége, amikor nem úgy keltem fel, hogy mehetek tanulni. Azon a reggelen csodás volt a hangulatom. Úgy döntöttem megnézem, kik lesznek az új osztálytársaim.

Picture

Az új, vagyis leendő iskolám honlapján fenn volt a névsor.

Picture

A névsor alapján pedig egy közösségi oldalon megtaláltam legtöbbjüket.

Picture

Ezután felöltöztem és visszafeküdtem elmélkedni a nagybetűs Életen.

Picture

Picture

Abban az időben a stílusom elég kislányos volt. A szobám leginkább egy királykisasszonyéra hasonlított, és volt egy rendkívül csúnya virágos ágyam.
Az a nap csodásan indult, és szerettem volna, ha úgy is fejeződik be. De sajnos nem így lett.
Miközben ott “relaxáltam”, hangokat hallottam és felkeltem, hogy megnézzem, hogy mi az.

Picture

“Veszekednek?! – kérdeztem fennhangon. Nem tudom, hogy miért lepődtem meg ezen annyira. Talán, mert meg nem halottam őket így beszélni egymással. Mindig jól megvoltak, most meg…
Leballagtam hát a lépcsőn és vártam, hogy észrevegyenek.

Picture

Sokáig tartott, de végül rájöttek, hogy ott vagyok.

Picture

Persze jól tudtam, mert szinte az egészet hallottam.
De anyám válasza csak ennyi volt: “Semmin, csak beszélgettünk.” Na, persze.Aztán végül is gyorsan kibékültek, és úgy tűnt, hogy minden a régi, de sajnos tévedtem.

Picture

Az egyik iskolában töltött nap után, miután túl voltam Milli ugrálásán, és beléptem a nappaliba, ismét veszekedtek.

Picture

Picture

És a vita tárgya ezúttal: “Már megint nem raktad vissza a tejet a hűtőbe!”

Ilyenen még nem láttam embert komolyan összeveszni, de ugye nekem nem volt ez megszokott.

Picture

Ebből a semmiségből lett aztán, hogy anya kitalálta, hogy apa soha nem csinál semmit. Ez persze elég volt apának, hogy tovább vitatkozzon: Apa: Mi az, hogy nem csinálok soha semmit? Szerinted, mégis miből élünk? Egész nap dolgozom, ha nem a munkahelyemen, akkor itthon, de nem igaz, hogy nem veszed észre, ugyanis mióta nincs rendes munkád, azóta több munkát kell vállalnom.

Anya: Igenis van rendes munkám! A festés igenis rendes munka!

Apa: A múltkor még nem volt az.

Anya: Ne térj el a témától! És te is tudod, hogy sokat próbálkoztam munkát találni, nem tehetek róla, hogy egyszer sem sikerült!

Én meg csak ott álltam, és észre se vettek…

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés