Egy angyal bakancsban – 16. Egy hely, ahol felejteni lehet
2018. január 14. 
A házban egy pingvin fogadott minket. “Kisasszony”- meg van ez őrülve.
Clay elég otthonosan mozgott. Simán odament az asztalhoz és beszélgetni kezdett. Persze az apja háza volt. Csak én éreztem magam furcsán.
Clay elég otthonosan mozgott. Simán odament az asztalhoz és beszélgetni kezdett. Persze az apja háza volt. Csak én éreztem magam furcsán.
Amikor befejezte a – megjegyzem igen késői – ebédet, beinvitált minket a nappalijába.
Itt aztán Clay-jel kezdett beszélgetni. Miután a pingvin abbahagyta az ugrálást.
Még ott is itattak. Hihetetlen.
Még ott is itattak. Hihetetlen.
Nem értettem semmi hasznosat. Ismét.
Én megint csak ültem. Egy ideig. Legalább a bor finom volt.
Én megint csak ültem. Egy ideig. Legalább a bor finom volt.
Szépen illedelmesen bemutatkoztam és mosolyogtam is közben.
Ekkor nézhettem meg először igazán jól. Le sem tagadhatta volna Clayt és Willt. Ugyanazok a sötétbarna szemek és átható tekintet. Szegény Anise mindig őt láthatja a fiaiban. És annyira fiatal. Talán még az én apámnál is fiatalabb. De Anise is az.
Rögtön megkedveltem. Állításával ellentétben nagyon udvarias volt és rendkívül közvetlen.
“Ez de szépen hangzott.”
Ekkor nézhettem meg először igazán jól. Le sem tagadhatta volna Clayt és Willt. Ugyanazok a sötétbarna szemek és átható tekintet. Szegény Anise mindig őt láthatja a fiaiban. És annyira fiatal. Talán még az én apámnál is fiatalabb. De Anise is az.
Rögtön megkedveltem. Állításával ellentétben nagyon udvarias volt és rendkívül közvetlen.
“Ez de szépen hangzott.”
Seychelle-szigetek. Hűű…
Nem talált…
Épp ellenkezőleg. Azt akarta, hogy menjen vele.Clay meg simán nemet mondott. Aztán látta, hogy megbántotta az apját. Próbálta engesztelni kifogásokkal. Például, hogy nem akar itt hagyni engem egyedül. Nevetséges. Eddig is megvoltam nélküle. És csak nem régóta ismerem. Persze azért hiányozna.
Nem talált…
Épp ellenkezőleg. Azt akarta, hogy menjen vele.Clay meg simán nemet mondott. Aztán látta, hogy megbántotta az apját. Próbálta engesztelni kifogásokkal. Például, hogy nem akar itt hagyni engem egyedül. Nevetséges. Eddig is megvoltam nélküle. És csak nem régóta ismerem. Persze azért hiányozna.
Köpni, nyelni nem tudtam. Még szerencse, hogy már elfogyott a bor, mert megfulladtam volna tőle. Körülbelül fél órája ismert és meghívott a saját szigetére, a saját nyaralójába. Persze valószínűleg csak Clay hülyesége miatt, de akkor is durva.
Naná, hogy igent mondtam.
Naná, hogy igent mondtam.
Magángéppel mentünk, természetesen. Legalább nem volt gond, hogy nem találtuk meg a repteret. Ott volt a kert végében.
Pontban ötkor indultunk, mert reggel már volt Deonnak egy tárgyalása és semmiképpen sem akarta kihagyni. A képviselői jelen lettek volna, de ugye személyesen egészen más.
Hazamenni nem volt időm így a csomagolás elmaradt. Viszont összeíratták velem mire van szükségem és gyorsan megvetették. A ruhatáramba belekerült néhány elég drága, elegáns holmi is. Meg persze szinte az összes színes volt, de kivételesen nem bántam.
Gyorsan felhívtam apát. Nem engedélyt kértem, hanem csak olyan bejelentésféle volt. “Elmegyek a Seychelle-szigetekre egy hónapra. Majd hívlak. A suli miatt ne aggódj. Beszéltem az igazgatónővel.” Valami igazság volt benne. Apa válasza meg: “Mi van?” aztán letettem és kikapcsoltam a telefonom. *****
A gép belül szép volt és kényelmes.
Körülbelül tizenöt órát utaztunk. Ebből úgy tizet végigaludtam. A fennmaradó öt órában pedig vagy beszélgettünk, vagy olvastam a könyvet, amit kaptam.
Az út során mindent megbeszéltünk.
Pontban ötkor indultunk, mert reggel már volt Deonnak egy tárgyalása és semmiképpen sem akarta kihagyni. A képviselői jelen lettek volna, de ugye személyesen egészen más.
Hazamenni nem volt időm így a csomagolás elmaradt. Viszont összeíratták velem mire van szükségem és gyorsan megvetették. A ruhatáramba belekerült néhány elég drága, elegáns holmi is. Meg persze szinte az összes színes volt, de kivételesen nem bántam.
Gyorsan felhívtam apát. Nem engedélyt kértem, hanem csak olyan bejelentésféle volt. “Elmegyek a Seychelle-szigetekre egy hónapra. Majd hívlak. A suli miatt ne aggódj. Beszéltem az igazgatónővel.” Valami igazság volt benne. Apa válasza meg: “Mi van?” aztán letettem és kikapcsoltam a telefonom. *****
A gép belül szép volt és kényelmes.
Körülbelül tizenöt órát utaztunk. Ebből úgy tizet végigaludtam. A fennmaradó öt órában pedig vagy beszélgettünk, vagy olvastam a könyvet, amit kaptam.
Az út során mindent megbeszéltünk.
Egy hónapig egy csodás tengerparti nyaralóban egy majdnem lakatlan szigeten. Clay, Én, Deon és a személyzet.
Szemét voltam, igen. Szegény Will.
De nem bántam meg.
Szemét voltam, igen. Szegény Will.
De nem bántam meg.
Ezeket is érdemes megnézni
Egy angyal bakancsban – 8. Végre suli!
Egy angyal bakancsban – 24. Félig holtan
