Egy angyal bakancsban – 16. Egy hely, ahol felejteni lehet

Picture

A házban egy pingvin fogadott minket. “Kisasszony”- meg van ez őrülve.
Clay elég otthonosan mozgott. Simán odament az asztalhoz és beszélgetni kezdett. Persze az apja háza volt. Csak én éreztem magam furcsán.

Picture

Amikor befejezte a – megjegyzem igen késői – ebédet, beinvitált minket a nappalijába.

Picture

Itt aztán Clay-jel kezdett beszélgetni. Miután a pingvin abbahagyta az ugrálást.
Még ott is itattak. Hihetetlen.

Picture

Picture

Nem értettem semmi hasznosat. Ismét.
Én megint csak ültem. Egy ideig. Legalább a bor finom volt.

Picture

Szépen illedelmesen bemutatkoztam és mosolyogtam is közben.
Ekkor nézhettem meg először igazán jól. Le sem tagadhatta volna Clayt és Willt. Ugyanazok a sötétbarna szemek és átható tekintet. Szegény Anise mindig őt láthatja a fiaiban. És annyira fiatal. Talán még az én apámnál is fiatalabb. De Anise is az.
Rögtön megkedveltem. Állításával ellentétben nagyon udvarias volt és rendkívül közvetlen.
“Ez de szépen hangzott.”

Picture

Picture

Picture

Seychelle-szigetek. Hűű…
Nem talált…
Épp ellenkezőleg. Azt akarta, hogy menjen vele.Clay meg simán nemet mondott. Aztán látta, hogy megbántotta az apját. Próbálta engesztelni kifogásokkal. Például, hogy nem akar itt hagyni engem egyedül. Nevetséges. Eddig is megvoltam nélküle. És csak nem régóta ismerem. Persze azért hiányozna.

Picture

Köpni, nyelni nem tudtam. Még szerencse, hogy már elfogyott a bor, mert megfulladtam volna tőle. Körülbelül fél órája ismert és meghívott a saját szigetére, a saját nyaralójába. Persze valószínűleg csak Clay hülyesége miatt, de akkor is durva.
Naná, hogy igent mondtam.

Picture

Magángéppel mentünk, természetesen. Legalább nem volt gond, hogy nem találtuk meg a repteret. Ott volt a kert végében.
Pontban ötkor indultunk, mert reggel már volt Deonnak egy tárgyalása és semmiképpen sem akarta kihagyni. A képviselői jelen lettek volna, de ugye személyesen egészen más.
Hazamenni nem volt időm így a csomagolás elmaradt. Viszont összeíratták velem mire van szükségem és gyorsan megvetették. A ruhatáramba belekerült néhány elég drága, elegáns holmi is. Meg persze szinte az összes színes volt, de kivételesen nem bántam.
Gyorsan felhívtam apát. Nem engedélyt kértem, hanem csak olyan bejelentésféle volt. “Elmegyek a Seychelle-szigetekre egy hónapra. Majd hívlak. A suli miatt ne aggódj. Beszéltem az igazgatónővel.” Valami igazság volt benne. Apa válasza meg: “Mi van?” aztán letettem és kikapcsoltam a telefonom.                                                                            *****
A gép belül szép volt és kényelmes.
Körülbelül tizenöt órát utaztunk. Ebből úgy tizet végigaludtam. A fennmaradó öt órában pedig vagy beszélgettünk, vagy olvastam a könyvet, amit kaptam.
Az út során mindent megbeszéltünk.

Picture

Picture

Egy hónapig egy csodás tengerparti nyaralóban egy majdnem lakatlan szigeten. Clay, Én, Deon és a személyzet.
Szemét voltam, igen. Szegény Will.
De nem bántam meg.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés