Holdfény kategória bejegyzései

Holdfény – 1. Menekülés

Picture

A Hold fényesen ragyogott aznap este. A csillagok szikráztak a kék égen. Mindent elöntött a holdfény – és ekkor a fák között egy lány futott keresztül.

Picture

De nem közönséges, hétköznapi lány volt, hanem egy olyan ősi népcsoport gyermeke, amelyet az emberek világa még hírből sem ismert.
Zihálva vette a levegőt, de nem ált meg. Csak futott, pedig még ő se tudta hová. Egyszer csak megtorpant. Egy tisztásra érkezett. Két ösvény volt, jobbra és balra.

Picture

A háta mögül hallotta az üldözők zaját, ahogy felé közeledtek. Megállt, és fülelt. Balról hallotta a folyó csendes zúgását, így hát arra ment. Futott tovább levegővétel nélkül.
Megint egy tisztásra ért, de ekkor már nem volt egyedül. Pontosan vele szemben állt a legjobb barátnője, Mary. A lány szomorúan nézett rá.

Picture

– Az egész falu téged keres! Liana, mért tetted ezt? – kérdezte.
– Értsd meg, nekem nem itt a helyem – válaszolt.

Picture

– De hiszen pont a házasság előtt! Ráadásul a főnök fiával! Ennél nagyobb megtiszteltetés nem is…
– Pont ez az. Én még nem akarok megházasodni. De ezt apa nem fogja fel.
– Akkor mért nem beszélsz vele?

Picture

– Szerinted nem próbáltam? Tudom, hogy nekem nem itt a helyem. Én nem akarok így élni. És most betelt a pohár. Elmegyek – jelentette ki.
Mary némán, és búsan nézett rá egy percig, amely akkor évszázadoknak tűnt. Majd így szólt:

Picture

– Jól van, segítek. Menj megint balra, ott lesz a folyó. Ott találsz egy csónakot. Hajózz le, és akkor kiérsz a tengerre. Aztán… aztán minden csak rajtad múlik –
mondta, és végre egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
– És veled mi lesz? – kérdezte rémülten Liana.
– Én elterelem őket jobbra. Majd bemesélek valamit. Vigyázz magadra, Liana – és megölelték egymást.
– Köszönöm. Soha nem felejtelek el – elengedte Maryt. Még egyszer, utoljára a szemébe nézett, majd elrohant balra.
Húsz perc futás után végre teljesen közelről hallotta a folyót. Maryre gondolt. Vajon sikerült elterelnie a többieket?

Picture

Újra elindult. Átmászott egy farönk alatt, majd legurult egy bozótosba és megpillantotta a hívogatóan lágy és csillogós víztükröt. És tényleg ott feküdt a parton a csónak.

Picture

Ekkor léptek zaja ütötte meg a fülét. De mégsem az egész falu, csak egy emberé. Lehetséges, hogy Mary meséje mégsem volt túl hihető…
Gyorsan bepattant a csónakba és evezni kezdett.

Picture

Mikor érezte, hogy felkapja a sodrás, visszapillantott és látta kinek a lépteit hallotta. A saját apjáét. Liana most ránézett.

Picture

Arcáról bánat és keserűség egyvelegét olvasta le, de szemében valamilyen büszkeség tükröződött. Csak állt ott, és nem csinált semmit. Nézte, ahogyan lánya együtt áramlik a folyóval.
Liana visszafordult. Tudta, hogy soha többet nem fogja látni ezt az embert. És senki mást sem a népéből. Most először életében érezte a szabadság szelét.

Picture

Kezébe vette az evezőt, s elindult új élete felé.

Holdfény – 2. Partra vetve

Picture

– Carl! CARL! – kiabált Tom.
– Óóóó csak még 5 percet… – ásítozott egy másik a kanapén. Tom odament hozzá és a fülébe ordította:
– CARL!!!

Picture

– Oké, oké azért nem kell kiabálni! Mi van?
– Mi a fenét műveltél már megint, amíg nem voltam itt?! Csak öt napra mentem el és te a házból megint disznóólat csináltál! Huu… – és lezuttyant a kanapéra.

Picture

–  Csigavér, majd kitakarítok.
– Szóval megint nekem kell megcsinálnom az egészet… – intett egyet a varázspálcájával és egycsapásra rend lett – És nézd a számlákat! Hogy a fenébe fogjuk ezt kifizetni? Ha már a lakótársam vagy, segíthetnél és nem nekem kéne eltartanom mindkettőnket! – ekkor ránézett barátjára, aki döbbent arcot vágott. – Mi van?

Picture

– Semmi, semmi…
– Még mindig nem szoktad meg, hogy varázserőm van? – sóhajtott Tom.

Picture

– De, de csak… Nem! Mindegy… De legalább nem kell kitakarítanom – majd mosollyal az arcán bement a szobájába.

Picture

– Tényleg remek – ránézett varázspálcájára, amit a kezében tartott, majd elment zuhanyozni.

Picture

Tom és Carl lakótársak voltak. Miután Tom elvégezte az egyetemet, kivette ezt a lakást, de a sok utazás miatt nem tudta egyedül fizetni. És akkor rátalált Carlra. Rögtön barátok lettek, és barátságuk immár 5 éve tart. De Tomnak volt egy titka: a varázslásról tanult. Carl soha nem tudta, miért tölt órákat a szobájában, így egyszer benyitott és a titokra fény derült.  Carl persze nem lepődött meg annyira, hiszen már találkozott boszorkánnyal, de a próbán, amin a varázspálcát adták volna, elbukott, és soha nem kapott varázserőt. Így igazán nem bánta, hogy lakótársa egy igazi varázsló – legalábbis ez látszott rajta.
***
Eközben az erdőszélen:
– Mi ez a sós íz? … Hol vagyok? – egy lány feküdt a homokban.

Picture

– Mi történt? – hirtelen kinyitotta szemét. Feltápászkodott, és látta, hogy ahol a tenger partra sodorta nem más, mint az erdő széle.

Picture

Válla fölött hátranézett, és eszébe jutott a három nappal ezelőtti éjszaka. Eszébe jutott Mary, a menekülés és az apja.  Eszébe jutott, mi is történt vele. Liana két napig hánykolódott a tengeren étlen-szomjan, mikor egy este vihar tört ki és a hullámzó víz ide sodorta partra.
A lába mellett megtalálta eltört evezőjét, de nem törődött vele.  Elfordította fejét a tengertől, és elsétál az erdő felé, hogy valami ennivalót keressen.

Picture

***
Pár nap múlva:
– Jó reggelt! – rikkantotta Tom.

Picture

– Talán nem is olyan jó… – mondta Carl.
– Mi? Miket beszélsz itt össze? – jókedve rögtön elpárolgott – Valami baj van?

Picture

– Hát tegnap este hívtak… te már aludtál… és hát… nem is tudom…
– Nyögd már ki!

Picture

– Az szüleid háza leégett.  És valószínűleg apád is bent égett – lehorgasztotta fejét, felkészülve a kifakadásra. De az elmaradt. Helyette Tom csak tátott szájjal állt, majd kinyögte:

Picture

– Sétálnom kell – azzal vette a kabátot és csapódott is az ajtó.

Picture

Mióta elkezdte az egyetemet szinte csak ünnepekkor látta az apját. Sokat veszekedett vele, de azt, hogy meghaljon, még ő se kívánta. Az édesanyja pedig… sohasem ismerte. Az apja mindig azt mondta, hogy egyszer csak eltűnt. Tom pedig akkor még kicsit volt, így egyedül nevelte az édesapja. Most pedig teljesen egyedül állt ebben a hatalmas világban. Ki fogja őt vigasztalni? Ki fogja befogadni, ha nem tudja fizetni a lakbért, és kiteszik a szűrét? Ki fog… táncolni az esküvőjén? Ilyen gondolatok kergetőztek a fejében. És akkor jött rá, hogy még soha nem is volt barátnője. Hiszen mikor lenne esküvő, ha még feleségjelölt sincs. És ezt sajnos rokonai is gyakran szemére hányták. Persze volt néhány lány, akikbe szerelmes volt, de végül is mindig jól elvolt egyedül. Egészen mostanáig. Csak most érezte, mennyire egyedül maradt.

Picture

Meleg, őszi nap volt, de Tomot még kabátban is kirázta a hideg. Megállt, és lefordult egy régi földútra. Az erdő felé vette az útját. Csak sétált tovább. Tudta, hogy csak az erdő választja el a tengerparttól. Megtorpant. Ekkor hirtelen fura érzés lett úrrá rajta. Mintha valaki figyelné.

Picture

Úgy tett, mintha nem lenne semmi baj, de lassan szétnézett. Semmit nem látott. Kezdett egyre jobban bepánikolni, és inkább elindult haza.

Picture

Ekkor egy fa mögött megbúvó, nem egészen hétköznapi lány, szerelemtől megtelt szívvel terült el a zöld pázsiton.

Holdfény – 3. Újra a szülői házban

Másnap reggel, mikor Carl felkelt, már nem találta ott Tomot. Mikor leült reggelizni, egy cetli árulkodott hollétéről: “Futni mentem!”

Picture

Csakhogy a cetliben nem éppen az igazság állt. Inkább rohant. És nem is a megszokott úton, hanem újra az erdő felé, hogy megtudja, milyen érzés lett úrrá rajta tegnap. Megint érezte, mikor arra a szakaszra ért, de nem a félelem, hanem inkább a kíváncsiság hajtotta. Elhatározta, hogy most tesz is valamit az ügy érdekében:

Picture

– Helló! – semmi válasz – Tudom, hogy van itt valaki! Jöjjön elő! – kiabálta.
Azonban Liana nem hallotta szavait. Csak állt ott és gyönyörködött titkos szerelmében. Tom nem tudott meg semmit, így hát fogta magát és továbbállt.

Picture

Miután hazaért, Carl fogadta egy nagy tál zabpehellyel.
– Be kell mennem, dolgozni. Fogalmam sincs, mit akarnak. Neked mi a terved a mai napra? – kérdezte miközben vette a kabátját.

Picture

– Hát… úgy gondoltam visszamegyek a szüleim házába – mondta végül.
– Mi?! Mit akarsz te ott?
– Csak van valamijük, ami egyben maradt a tűz után… talán még hasznomra válhat.
– Ok. Te tudod. De ha kísértetek kapnak el, rám ne számíts – majd gunyoros vigyorral kiment az ajtón.

Picture

Tom még egy percig némán meredt zabpelyhébe, és ő is elindult.

Picture

A szülei háza egy hatalmas ház volt, 2 órányira Tom és Carl lakhelyétől, vonattal számítva. Megállt és nézte a még nagyjából egyben maradt, a lángok által feketére festett épületet.

Picture

Teljesen csöndesnek tűnt, viszont volt benne valami… egészen különös. Kopogtatott az ajtón – ő se tudta miért – és az ajtó, tokostul együtt kidőlt. Tom nem tudta mire vélni, így hát bement.

Picture

Mindenütt fekete falak és sivár csend. Felment szobájába és szétnézett.

Picture

Mindenütt csak por és hamu. Ránézett a könyvespolcra, amelyen oly sok varázslásról és mágiáról szóló könyvet gyűjtött össze. Jól megnézte, a könyvek nagy része egyben maradt és a helyükön voltak.

Picture

Egy viszont hiányzott. Pontosan tudta melyik. Az, amelyiket akkor kapta mikor boszorkánnyá vált, és abban voltak a varázslatok, varázsszerek, többek közt a receptek. Ő fejből tudta az egészet, de miért kellett volna apjának ez a könyv?

Picture

Fölnézett és látta, hogy egy jókora darab hiányzik a tetőből. Ezt a különös jelet még ő se tudta mire vélni, így hát lement a hálószobába. A fekete falon feltűzve egy furcsa mód egyben maradt térkép volt.
Fogta és zsebre rakta. Rápillantott az órájára. Ideje indulni. Carl már biztos otthon van. Átlépett a kidőlt ajtón és kilépett a szabadba.

Picture

– Nah, mit találtál? – kíváncsiskodott Carl, miután hazaért.
– Nézd! – és az orra alá dugta a papírt. Carl elolvasta, majd felhúzta a szemöldökét.
– Hm… vonalak és pontok… tényleg nagyon érdekes…
Hát igen. Tom valami ilyesmire számított Carltól…

Picture

– És volt más valami furcsa is – mondta, miután kissé lehiggadt barátja kiábrándító válasza után – eltűnt egy könyv is. Az, amelyiket akkor kaptam… mikor a varázspálcát. –  Most kissé elszégyellte magát. Jól ismerte Carl múltját a varázslással kapcsolatban.
Carl kibámult az ablakon, így Tom nem láthatta az arcát.
– Fura… Most jut eszembe. Még sose mondtad el, hogy váltál varázslóvá.
Tom megütközve nézett rá. Mindenre számított, csak erre nem.
– Hát… az hosszú történet – mondta majd elindult szobája felé. Carl viszont visszatartotta.
– Sebaj. Most van időd elmesélni – mosolygott.

Picture

Így hát Tom leült a szakadt kanapéra, vett egy mély lélegzetet és belefogott.