Kísértő Múlt kategória bejegyzései

Kísértő múlt – 1. Nyom nélkül

Picture

Hűvös kora tavaszi reggel köszöntött Twinbrook ködbe burkolózó tájára. A városhoz közel eső építkezésen megindult a munka, de a megszokottal ellentétben most nem a markológépek nyikorgása és a munkások hangos szitkozódása törte meg a csendet, hanem a rendőrautók szirénái. Alig fél órája érkezett a bejelentés, miszerint egy fiatal lány holttestére bukkantak a munkások. Az építkezésen csakhamar hemzsegtek a rendőrök, a lezárt részen belül pedig helyszínelők biztosították a terepet.

Picture

Dorian Carson nyomozó távolabbról figyelte a történéseket. Hanyagul az egyik rendőrautónak támaszkodva azt a benyomást keltette, mintha tudomást sem venne a körülötte zajló felfordulásról.  Túlságosan belemerült gondolataiba, így csak másodszorra hallotta meg, amint egy fiatal kollégája megszólítja.

Picture

– Elnézést, Carson nyomozó, de a főfelügyelő már a holttestnél várja.
Dorian bólintott, majd ráérős léptekkel indult meg a beszakadt gödör irányába, ahol a lányt megtalálták. A halottkém, Dr. Joseph Gilbert már lent vizsgálta a holttestet, George Woodward főfelügyelő pedig Frank Gerard nyomozó társaságában fentről szemlélte az eseményeket.

Picture

<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– Carson, na végre! – kiáltotta Woodward.
<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– Főfelügyelő, Gerard – biccentett Dorian, miközben próbálta szemügyre venni a holttestet. – Hogyan találtak rá? <span “font-size:12.0pt;line-height:150%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:yes”=””>
– Az egyik munkás törmeléket akart önteni a gödörbe, amikor észrevette, hogy fekszik ott valaki. Azonnal szólt az építésvezetőnek, aki értesített minket – felelte a másik nyomozó.

Picture

– Lemegyek – jelentette ki a Dorian, majd elkezdett lemászni a gödörbe. Már megszokta, hogy gyilkossági nyomozóként az élet ilyen feladatok elé is állíthatja, de amint leért, és közelebbről megnézte a holttestet, azonnal összeszorult a gyomra. Munkájából adódóan rengeteg hullát látott már, nem zavarta a látványuk, de ez most mégis más volt. A fiatal lány túlságosan hasonlított egy olyan személyre, aki valaha a legfontosabb volt számára, húgára.

Picture

– Lehetetlen – motyogta, miközben lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye a lányt.
– Valami baj van? – kérdezte az orvos.
– Hm? Nem – zökkent ki merengéséből a nyomozó. – Tudjuk, ki az áldozat?
– Nem voltak nála iratok – kiáltott le Gerard nyomozó.

Picture

Dorian bólintott. Nem tudta levenni a szemét a lányról. Bármennyire is próbált tárgyilagosan gondolkodni, figyelmét nem kerülhette el, mennyire hasonlít húgára: hasonló vonások, ébenfekete haj, és értelmetlen halál.
– Doki − fordult a halottkémhez Carson –, meg tudod mondani, mi okozta, és mikor állt be a halál?

Picture

– Nos, így első ránézésre azt mondanám, a fejét ért sérülés. A halál beállta a test merevsége alapján úgy éjféltájt következhetett be, de a boncolás után tudok majd biztosat mondani – felelte a Dr. Gilbert.
– Rendben, mindenképpen fel foglak keresni. – Közben felállt és leporolta nadrágját, majd elkezdett kikecmeregni az árokból.

Picture

– Szegény lány – csóválta a fejét Gerard –, bizonyára megcsúszott, és beesett a gödörbe.
– Vagy éppen ezt akarják velünk elhitetni – válaszolta ingerülten Dorian. – Mit keresne egy fiatal lány éjnek évadján egy építkezésen? Nem tartod ezt kissé furcsának?

Picture

Dorian nem túlzottan volt oda Frank Gerardért. Tulajdonképpen egyáltalán nem bírta elviselni a jelenlétét. Most is, hogy képes ilyen nyugodtsággal, nyomozás nélkül kijelentéseket tenni? – tette fel magában a kérdést. Még arra sem vette a fáradságot, hogy közelebbről szemügyre vegye a holttestet, nehogy bepiszkítsa az öltönyét. Lehet, sőt valószínű, hogy ezt a szerencsétlen lányt megölték, ez az idióta meg már le is zárná az ügyet!
– Nos, ezt kell kiderítenünk – jegyezte meg a főfelügyelő, Gerard pedig jobbnak látta, ha nem kerül összetűzésbe Doriannal, így inkább továbbállt.

Picture

– Dorian, minden rendben? – szólt ismét Woodward. Régóta ismerte már a férfit, de még sohasem látta ennyire feldúltnak
– Igen, főnök – jött a kurta válasz. – Ki kell emelni a lányt, és bevitetni a hullaházba, hogy Dr. Gilbert minél hamarabb elvégezhesse a boncolást.
A főfelügyelő egyetértően bólintott, és kiadta az utasítást a holttest mihamarabbi elszállításáról.

Picture

<span “font-size:12.0pt;=”” line-height:150%;font-family:”times=”” roman”,”serif””=””>– Szeretném, ha rám bíznád az ügyet – jelentette ki határozottan Dorian.
Woodward felhúzott szemöldökkel meredt a beosztottjára. Látta, hogy komolyan gondolja a dolgot.
– Tudod jól, hogy legutóbbi akciód után ez meggondolandó. Örülj, hogy egyáltalán itt lehetsz – válaszolta a főfelügyelő. Dorian pedig pontosan tudta, mire céloz főnöke. – Különben is, lehet, hogy Gerardnak van igaza, és ez csak tényleg egy szerencsétlen baleset – folytatta Woodward –, akkor pedig nem a gyilkosságiakra tartozik.

Picture

– Mégis mit vársz tőlem? – kérdezte gúnyosan Dorian. – Üljek tétlenül, és nézzem végig, ahogy Gerard viccet csinál az ügyből? – Doriannak a munkája volt az élete. Nem volt már senki, aki fontosabb lett volna az életében. Minden egyes ügyet komolysággal és elszántsággal kezelt. Ennél az ügynél viszont más is volt a háttérben. Akarva-akaratlanul is előjöttek régi emlékei. Húga jutott eszébe, akit ehhez a lányhoz hasonlóan öltek meg tíz évvel ezelőtt Bridgeportban. A tettes nem került elő, az ügyet lezárták, de ő azóta sem nyugodott bele. Meggyőződése volt, hogy ez a lány is gyilkosság áldozatává vált, amit balesetnek próbálnak álcázni.

Picture

– Kérlek, ne vádaskodj! Ott van még az egészségügyi állapotod is. Alig egy hete jöttél ki a kórházból – felelte a főfelügyelő. – Nem tudom, készen állsz-e egy új ügyre.
– Készen állok, erről biztosíthatlak – válaszolta a nyomozó.
– Nem bánom, szaglássz körbe a munkások között. Több szem többet lát – engedett végül a főfelügyelő. – De ezt ne vedd készpénznek. Ha bármilyen gyilkosságra utaló jelet találnánk, még visszatérünk a témára – zárta le a vitát Woodward.

Picture

Dorian jelen esetben nem tehetett mást, minthogy kivárja a boncolás és a helyszínelők eredményeit. De annak örült, hogy a főfelügyelő elsődlegesen engedélyezte, hogy részt vegyen a nyomozásban. Így először is felkereste az építésvezetőt, hogy elbeszélgessen vele a történtekről. A keresett személyt az építkezés melletti kis házikóban találta. Idegesen hadonászva telefonált, de amint meglátta betoppanni a férfit, letette a kagylót, és ingerülten meredt a hívatlan vendégre.

Picture

− Maga Robert Thomson? – lépett hozzá a nyomozó.
− Én volnék. Ki maga, és mit akar? – kérdezte ingerülten az építésvezető.
− Dorian Carson, gyilkossági csoport – mutatta fel jelvényét Dorian.  – Lenne néhány kérdésem.

Picture

− Gyilkossági csoport? Azt akarja mondani, hogy azt a lányt megölték? Na, ez aztán a hab a tortán. Már mindent elmondtam a kollégáinak, amit tudok – felelte flegmán Thomson.
− Aki itt kérdez, az én vagyok – jelentette ki természetes nyugodtsággal. – Van itt térfigyelő kamera a közelben?
− Volt.
A nyomozó kérdően nézett rá, a férfi folytatta, miközben újra idegesen kezdett hadonászni a kezével.

Picture

− Az átkozott környékbéli kölykök körülbelül egy hónapja tönkretették, még nem szereltettünk fel újat. Látja – mutogatott ki az ablakon a korlátra –, ezt is lerombolták, csak itt jöhetett be a lány.
− Volt már rá példa, hogy valaki éjszaka az építés területére tévedt?
− Nem, eddig soha. Nyomozó úr, azt a lányt tényleg megölték?

Picture

− Ezt akarjuk kideríteni, Mr. Thomson. Esetleg felismerte a halott lányt? – kérdezte a nyomozó.
− Nem, sohasem láttam errefelé. Miért, már gyanúsított vagyok? – kérdezte idegesen az építésvezető.
− Ezt senki sem mondta, csak egy egyszerű kérdés volt. – Dorian hangja még mindig nyugodt volt. – Egyelőre végeztünk, de nem kizárt, hogy még felkeresem.

Picture

– Csodálatos – morogta az építésvezető.
A nap további részében kihallgatott még néhány építőmunkást, nem tudott meg tőlük sok mindent, mégsem tartotta fölösleges munkának. Noteszébe feljegyezett néhány nevet és információt.
***

Picture

Későre járt, mire Dorian hazaérkezett. Sokáig benn maradt a kapitányságon, hogy átolvassa az építőmunkások vallomásait. De akár ezerszer is végigolvashatná, akkor sem lenne semmi értelme, ameddig nem tudják a lány személyazonosságát. Senki sem jelentette az eltűnését, a rendőrségi adatbázisban pedig nem szerepel az ujjlenyomata. Sajnos Dr. Gilbertnek is voltak még előbbre való ügyei, így nem tudott részletes információval szolgálni, csak néhány röntgenfelvételt küldött a kapitányságra, amelyek segíthetik az azonosítást. A boncolási eredményeket későbbre ígérte.

Picture

A nyomozó nem vágyott másra, csak egy forró fürdőre. Élvezettel nyúlt el az illatos vízben, s érezte, ahogy lassan elmúlik ólmos fáradtsága. Ahogy behunyta a szemét, ismét a halott lányt látta maga előtt. Minden egyes ügy mögött ott a kérdőjel, és erre a válasz mindig egy emberi sors. Vajon ez a lány mivel érdemelte ki, hogy így végezze? Véletlen baleset? Gondatlanságból elkövetett emberölés, vagy előre kitervelt gyilkosság? Kérdések tömkelege cikázott a fejében.

Picture

Nem tagadhatta, hogy húga miatt is foglalkoztatja ennyire az ügy. Ha annak idején lett volna valaki, aki komolyan veszi a dolgokat, akkor a gyilkos még most is börtönben rohadna. Magát okolta testvére halála miatt, ha akkor erélyesebb, és nem engedi el Bridgeportba, akkor még mindig élne. Ezen már sajnos nem tud változtatni, de ennek a lánynak még megadhatja a végső megnyugvást azáltal, hogy kideríti, mi is történt vele valójában.

Kísértő múlt – 2. Az új nyomozótárs

Picture

Dorian már órák óta ébren volt. Általában szeretett korán kelni és élvezni a reggeli órák csendjét, de ma nem önszántából kelt fel, egyszerűen kivetette az ágy. Egész este alig hunyta le a szemét, csak forgolódott, amikor meg elaludt, rémálmok kísértették. Még mindig az ismeretlen lány járt a fejében. Mintha megfertőzte volna valami vírussal, amitől nem tud megszabadulni. Bambán bámult ki az ablakon, miközben a kávéja már teljesen kihűlt a kezében.
Picture

Merengéséből a telefon csörgése zökkentette ki.  Dr. Gilbert volt az, közölte, hogy megvannak a boncolási eredmények. A nyomozó meg sem várta, hogy az orvos befejezze mondandóját, egy azonnal ott vagyokkallezárta a beszélgetést.
Picture

Alig fél órával később már a rideg hullaház folyosóján ácsorgott. Újra a régi emlékei jöttek elő, amikor tíz évvel ezelőtt húgát kellett azonosítania. A legvégső pontig imádkozott magában, hogy ne ő legyen az, de mindhiába.
Picture

Amikor az orvos felrántotta a fehér lepedőt, ott volt előtte az az ember, aki a legközelebb állt hozzá, akit szinte ő nevelt fel édesanyjuk halála után. Kudarcot vallott, nem tudta őt megvédeni. De most nem hagyhatta, hogy eluralkodjanak rajta a múlt démonjai.  Amikor benyitott a boncterembe, már nyoma sem volt rajta a feszültségnek.
Picture

– Doktor Gilbert – köszöntötte az orvost.
– Szervusz. Ez tényleg gyors volt – nevetett Gilbert –, de nem kellett volna bejönnöd. Ha engedted volna, hogy befejezzem a mondandómat, akkor most tudnád, hogy minden feljegyzett adatot elküldtem a kapitányságra kora reggel.
Picture

– Semmi gond, mindenképpen be akartam jönni. Azért elmondanád nekem is a fejleményeket, ha már itt vagyok? – Dorian nem volt túlságosan tréfás kedvében, és ezt jelezte is az orvosnak.
– Hogyne, akkor lássuk – folytatta még mindig derűsen Gilbert. Alig látszott rajta a fáradtság, pedig egész éjszaka dolgozott.
Picture

– Tehát, mit találtál? – kérdezte a nyomozó, miközben a lányt nézte.
– A toxikológiai vizsgálat sem alkoholt, sem pedig drogot nem mutatott ki a szervezetében. Tehát a lány tökéletesen tiszta volt. Erőszakra utaló jeleket sem találtam, néhány zúzódás van ugyan a háton, de ezeket a zuhanás következtében szerezhette.
– Mi okozta a halált? – kérdezte türelmetlenül a nyomozó.
Picture

– Akut subduralis haematoma – jelentette ki Gilbert, minta ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
– Emberi nyelvre lefordítva? – értetlenkedett Dorian.
– Ó, pardon. Tehát hirtelen fellépő koponyaűri vérzés. A koponyatrauma következtében vérömleny alakul ki a keményburok és az agyállomány között. Több kiváltó oka is lehet. A mi esetünkben a vérömleny az agykéregi zúzódásból származik – magyarázta az orvos.
Picture

– Ezt már tegnap is tudtuk, csak nem ilyen részletesen – túrt bele idegesen a hajába Dorian.
– Ne olyan hevesen a megállapításokkal! Tegnap még balesetre gyanakodtunk, de most már bizton állíthatom, itt gyilkosság történt.
– Mégis miért vagy ebben olyan biztos? – nézett zavarodottan az orvosra Dorian.
– A fejét ért sérülés vizsgálatakor kiderült, hogy a halált egy ütés okozhatta, de ez az ütés semmiképpen sem a zuhanás után következett be, hanem még jóval előtte.
Picture

– Tehát leütötték?
– Pontosabban egy tompa tárggyal mértek rá nagy erejű ütést. – Doktor Gilbert szeretett mindig a lehető legpontosabban fogalmazni, ami környezetének néha zavaró volt.
– Érdekes – gondolkodott el a nyomozó.
Picture

– Azonosítottátok már? – érdeklődött a doktor.
– Nem szerepel az ujjlenyomata az adatbázisban, és az eltűnését sem jelentették. Nagyon remélem, hogy az általad adott adatok alapján sikerül kideríteni a személyazonosságát.
Picture

– Mivel semmilyen jellegzetes sérülés, tetoválás nem található rajta, és műtéten sem esett át, ez nehézkes lesz. Amennyiben ante-mortem radiológiai felvétel készült a fogairól, post-mortem felvétellel történő összehasonlítás esetén kétséget kizáró azonosítás lehetővé válhat.
– Ezt a bizonyos post-mortem felvételt is elküldted?
– Természeten.
***
Picture

Dorian amint kiért a hullaházból, bevágta magát a kocsijába, és a kapitányság felé vette az irányt. Az agya folyamatosan azon járt, amit Gilbert mondott. Megpróbálta összeilleszteni az eddig megtudott információkat, de ameddig nem tudják a lány személyazonosságát, addig nem tud elindulni az ügyön sem. Nagyon remélte, hogy mire beér a kapitányságra, meglesz a szükséges információ.
A rendőrkapitányság a város központjában helyezkedett el, így viszonylag rövid idő alatt beért. Amint belépett az ajtón, az egyik újdonsült kollégája, Tom Baltimore, azonnal lecsapott rá.
– Carson nyomozó, jó hogy itt van, megtudtuk az építkezésen talált lány személyazonosságát – jelentette ki büszkén az újonc.
Picture

– Na, végre! Épp ideje volt – kiáltott fel Dorian. – Hogyan találták meg?
– A Dr. Gilbert által készített fogséma alapján. Pedig erre volt a legkisebb esély. Hát nem lenyűgöző a tudomány?
– De az. Tehát ki az áldozat? – kérdezte a nyomozó, miközben már el is indult az irodája felé.
– Stacy Johnson, 21 éves, a Bradford hajózási vállalat titkárnője volt. Itt van minden, amit tudni lehet róla – nyújtott át egy dossziét Tom.  – Még nem is volt alkalmam, hogy újra köreinkben köszöntsem…
Picture

– Köszönöm, Tim – vette át az aktát Dorian, majd becsapta maga mögött az ajtót.
– Tom – jegyezte meg halkan az újonc, és lassan visszakullogott asztalához.
Picture

Dorian azonnal levágta magát az íróasztala mögé, és elkezdte átolvasni a lány aktáját. Szomorúan olvasta az első bekezdéseket, miszerint a lány árvaházban nőtt fel. Miután kikerült az intézetből, alkalmi munkákból élt. Fél éve kezdett a Bradford hajózási vállalatnál dolgozni.
Kopogás zavarta meg, a nyomozó elfojtott magában egy halk káromkodást.
Picture

– Carson nyomozó, igazán sajnálom, hogy megzavarom, de a főfelügyelő kéreti.
– Rendben, azonnal megyek.
Dorian a főfelügyelő irodája felé vette az irányt, de feltartóztatta két hölgyemény, akiket prostitúció vádjával hoztak be kihallgatásra.
Picture

– Hé, szépfiú! – füttyentett az egyik a nyomozó után. – Ugye te fogsz minket kihallgatni?
– Neked extra szolgáltatásokat is vállalok – tette hozzá a másik.
Dorian vetett ugyan egy rosszalló pillantást a két bestia felé, de szóra nem méltatta őket. Szólt az egyik rendőrnek, hogy azonnal távolítsa el őket a helyiségből, ne rontsák itt a levegőt.
Picture

Kopogás nélkül rontott be főnöke irodájába, akit meglepő módon egy feltűnően csinos nő társaságában talált.
– Jó, hogy itt vagy, Dorian – mondta derűsen a főfelügyelő, figyelmen kívül hagyva beosztottja arcátlanságát –, szeretném neked bemutatni Andrea Mackenzie-t, mostantól ő is velünk fog dolgozni.
– Dorian Carson, gyilkossági csoport. Isten hozta – köszöntötte udvariasan, miközben tekintete végigsiklott a nő testén.
Picture

– Andrea Mackenzie – mutatkozott be kedvesen a nő. – Már sokat hallottam magáról.
Dorian nem tudott róla, hogy egy új nyomozó csatlakozik a helyi rendőrséghez. Kérdő tekintettel nézett felettesére, aki azonnal megértette a célzást.
– Mint már hallhattad, Ralph a múlt hónapban nyugdíjba vonult. Andreát Sunset Valleyből helyezték át, eredményei figyelemre méltóak, reméljük, nálunk is kamatoztatja tehetségét.
– Köszönöm, igyekezni fogok – pillantott hálásan új főnöke felé Andrea. – Remélem, mihamarabb belevethetem magam egy ügybe.
Picture

– Főnök, beszélhetnénk négyszemközt? – tekintett Andreára. – Új fejlemények vannak az építkezésen talált lány ügyében.
– Ugyan, Dorian, egészen biztos vagyok benne, hogy Andreát is érdekelné a dolog. Igazam van?
– Nagyon is – mosolygott a nő Dorianra.
– Dorian, kérlek, ismertesd az ügyet, hogy Andrea is képben legyen.
Picture

Doriannak egyáltalán nem volt kedve beavatni ezt a bizonyos Andreát, de nem volt más választása, így kénytelen volt felvázolni az ügyet. Andrea és a főfelügyelő figyelmesen hallgatta a férfit. Dorian nem fektetett rá túl nagy hangsúlyt, hogy mindent pontról pontra megosszon, inkább csak gyorsan elhadarta az információkat.
Picture

– Tehát gyilkosság – töprengett a főfelügyelő.
– Mihamarabb szeretném megkezdeni a nyomozást – jelentette ki határozottan Dorian.
– Nézd, Dorian, nem is tudom, nemrég jöttél ki a kórházból, talán jobb lenne, ha még egy ideig pihennél.
Picture

–  Főnök, mint azt már említettem, jól vagyok. Már napok óta csak papírmunkával foglalkozok.
– Nos, legyen. Tiéd az ügy – egyezett bele Woodward –, ha ennyire szeretnéd, de semmiképpen sem egyedül.
– Jól tudod, hogy egyedül dolgozom, nincs szükségem koloncra – vágta rá Dorian. Attól félt, Gerarddal kell együtt dolgoznia.
Picture

– Én ezt nem így látom. Úgy döntöttem, hogy te és Andrea mostantól ideiglenesen társak vagytok. Így két legyet ütünk egy csapásra, te segítesz Andreának beilleszkedni, ő pedig vigyáz arra, hogy ne szegd meg a parancsot. Ha nem tetszik, akkor marad a papírmunka. Andrea, ugye nincs ellenvetése?
– Nem, főfelügyelő úr – válaszolta a nő kissé meglepetten, miközben Dorian tekintetét fürkészte. – Remélem, sikeresen tudunk majd együtt dolgozni.
Picture

Dorian teljesen ledöbbent. Már több mint tíz éve dolgozik egyedül, erre Woodward most a nyakába varrja ezt a nőt. Már csak ez hiányzott! Viszont jól ismerte már főnökét, ha egyszer megmond valamit, nincs menekvés, azt pedig nem szerette volna, hogy másnak adja az ügyet.
– Hát jó, legyen, de ne várd el, hogy örüljek is neki – válaszolta idegesen, majd pedig kiviharzott a szobából.
Picture

– Ne is figyeljen rá, majd megnyugszik, kissé forrófejű, de kiváló nyomozó – magyarázkodott a főfelügyelő.
Andrea már az első perctől kezdve tudta, Dorian Carson kemény dió lesz. De szerette a kihívásokat és az érdekes ügyeket, és ez esetben mind a kettőt megkapta.

Kísértő múlt – 3. A nyomozás kezdete

Picture

Andrea úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot, és minél előbb felkeresi Doriant. Elvégre is társak lettek, nem ártana, ha ez a férfiben is tudatosulna. Amint végigment a folyosón, próbálta nem észrevenni, hogy férfi kollégái elvarázsolt tekintettel néznek rá. Sohasem tartotta magát különösen szépnek, és nem is szerette, ha ez alapján ítélik meg, de, azért magában elmosolyodott. Jólesett az önérzetének a férfiak eme megnyilvánulása. Már éppen azon volt, hogy megkér valakit, hogy mutassa meg Carson irodáját, amikor egy fiatal férfi kedvesen megszólította.
Picture

 – Segíthetek valamiben, kisasszony? – Tom Baltimore volt az. Egyszerűen nem bírta ki, hogy ne szólítsa meg. Már akkor eldöntötte ezt, amikor reggel látta megérkezni a főfelügyelő társaságában.
– Igen, nagyon kedves – mondta hálásan Andrea. – Dorian Carson irodáját keresem, meg tudná mutatni, melyik ajtó az?
Baltimore nem akart hinni a fülének. Ez a nő is Doriant akarja, csak tudná, miért vannak úgy oda érte a nők! Már éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor megjelent Gerard nyomozó.
Picture

– Mekkora mázlista ez a Carson, hogy egy ilyen gyönyörű nő keresi – mosolygott lefegyverzően. – Elnézést, de meghallottam, miről beszélgetnek. Hadd mutatkozzam be. Frank Gerard nyomozó, gyilkossági csoport.
– Tom Baltimore – tette hozzá sietve a másik.
– Andrea Mackenzie, gyilkossági csoport. – Remélte, hogy nem kell magyarázkodnia ittléte miatt.
Picture

– Vagy úgy! Hallottam róla, hogy egy új kollégánk érkezik, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire csinos lesz – folytatta az udvarlást Gerard.
– Elnézést, de sietnék. Sürgősen beszélnem kell Carson nyomozóval – próbálta lerázni a két férfit Andrea. Szinte abban a pillanatban megjelent Dorian, megszokottan kissé mogorva hangulatban.
Picture

– Gerard, te már megint ott legyeskedsz, ahol nincs rád szükség – lépett közelebb a beszélgető társasághoz.
– Ugyan, Carson, csak üdvözöltem az új kollégánkat. Miért vagy ilyen ellenséges?
– Ha jól hallottam, Mackenzie nyomozó velem szeretne beszélni. Igazam van? – pillantott újdonsült társa felé.
– Ó, igen. Most, hogy társak lettünk, szeretnék megbeszélni néhány dolgot – válaszolta Andrea, szándékosan kihangsúlyozva a társak szót.
Picture

Dorian udvariasan előre engedte a nőt, majd elindultak az irodája felé. Gerard és Baltimore megdöbbenten nézett utánuk. Nem hittek a fülüknek. Társak? Amióta Doriant ismerik, egyedül dolgozik. A háta mögött a kapitányságon mindenki csak magányos farkasnak nevezte. Mindenesetre meglehetősen furcsának tartották a dolgot.
Picture

Amint beléptek az irodába, Andrea azonnal észrevette a kitüntetéseket. Odalépett, és tüzetesen megnézte őket. Dorian az íróasztala mögül figyelte a nőt. Be kellett ismernie magának, hogy igazán szemrevaló, nem csoda, hogy Gerard azonnal bepróbálkozott nála.
– „Az év nyomozója”, „A város érdemes polgára” – olvasta fel a kitüntetések alatti feliratot hangosan Andrea. – Igazán megtisztelő.
Picture

– Nos – húzta fel a szemöldökét Dorian –, pontosan miről is lenne szó?
– Szeretnék leszögezni néhány dolgot – válaszolta Andrea miközben leült és keresztbe vetette csinos lábát. – A főfelügyelő úgy döntött, hogy ideiglenesen társak leszünk, ha tetszik, ha nem. Szeretném, ha ez idő alatt jól kijönnénk egymással, és nem keserítenénk meg egymás életét.
Picture

– Amint már említettem, egyáltalán nem örülök ennek a partner dolognak. Ez nem a személye ellen irányul, egyszerűen csak szeretek egyedül dolgozni – válaszolta őszintén a férfi.
– Megértem, de mit szólna, ha tennénk egy próbát, tudunk-e együtt dolgozni? Ha nem, én leszek az első, aki beszél a főfelügyelővel, viszont az sem kizárt, hogy jó párost fogunk alkotni.
Picture

– Nézze, mint ahogy mondta, a főfelügyelő döntött. Nincs más választásom, minthogy elfogadom. Viszont én is örülnék neki, ha nem nehezítenénk meg egymás dolgát.
– Remek, akkor ezt megbeszéltük – válaszolta elégedetten Andrea.
***
Picture

Néhány perccel később Dorian és Andrea már úton voltak a Jefferson Street 23 felé, ahol a Stacy Johnson lakott. Az úton nem sokat szóltak egymáshoz. Amíg a férfi vezetett, Andrea a lány aktáját bújta, hogy behozza lemaradását.
– Soha nem értettem, egy nő miért választ ilyen munkát – törte meg a csendet Dorian.
– Úgy gondolja, egy nő nem tud a logikusan gondolkodni, és ez által képtelen megoldani egy gyilkossági ügyet? – kérdezte meglepetten Andrea.
Picture

– Nem hagyhatnánk ezt a magázódást, eléggé idegesítő – mondta Dorian, de közben folyamatosan az utat nézte.
– Rendben, tehát ez lenne a véleményed? – Andrea nem hagyta magát, nem tetszett neki társa álláspontja.
– Egyáltalán nem erről van szó, csak véleményem szerint egy nőnek nem lenne szabad látnia azt a sok szörnyűséget, ami ezzel a munkával jár – válaszolta őszintén a férfi.
Picture

– Úgy látszik, sok mindent nem tudsz a nőkről – jelentette ki Andrea. – Lehetséges, hogy nem vagyunk olyan erősek, mint a férfiak, de hidd el, sokkal több mindent bírunk elviselni, mint azt gondolnátok.
– Nem állt szándékomban megbántani – felelte bocsánatkérően Dorian. – Inkább próbáljunk az ügyre összpontosítani.
Picture

Andrea már épp szóra nyitotta a száját, amikor a kocsi hirtelen lefékezett. Meggondolta magát, és inkább hallgatott. Miért is teregetné ki múltját egy idegen előtt? Míg lassan felbotorkáltak a harmadik emeletre, kínos csend lengte őket körül. Andrea észrevette, mennyire megváltoztak a férfi vonásai. Látszott rajta, hogy nyomasztja valami. Nem tudta eldönteni, hogy ez az ő jelenléte miatt van-e, vagy más okból kifolyólag.
Picture

– Ez lesz az – szólalt meg a Dorian, és bekopogott az ajtón.
Egy fiatal lány nyitott ajtót, Dorian megállapítása szerint húszas évei elején járhatott.
– Lucy Spencer? – kérdezte a férfi. A lány bólintott.
– Miben segíthetek? – kérdezte ijedt tekintettel.
Picture

– Dorian Carson és Andrea Mackenzie, twinbrooki rendőrség – válaszolta, miközben felmutatta a jelvényét. – Szeretnénk feltenni néhány kérdést. Bemehetnénk?
– Persze, jöjjenek csak – hangja egyre rémültebb volt. Remegve invitálta be a nyomozókat.
A lakás belülről nem volt túlságosan bizalomkeltő. A lány elvett néhány koszos ruhát a kanapéról, és hellyel kínálta őket.
Picture

– Maga Stacy Johnson lakótársa, igaz? – kérdezte Andrea.
– Igen. Miért kérdezik? Történt vele valami? – kérdezte egyre ijedtebben. Rossz előérzete volt. Itt van ez a két nyomozó a rendőrségtől, és Stacyről kérdezősködnek, akiről nem mellesleg már több mint egy napja nem tud semmit.
– Stacyt hétfő éjszaka meggyilkolták. Nagyon sajnálom – válaszolta érzelemmentesen Dorian.
Picture

A lány láthatólag ledöbbent a hallottaktól, nem szólalt meg, csak érthetetlenül motyogott valamit.
– Az nem lehet. Mégis mi történt? – kétségbeesetten nézett a nyomozókra.
– Leütötték, majd bedobták egy építkezésen található gödörbe, megpróbálva balesetnek álcázni a halálát – válaszolta Dorian. Lucy egyre zavartabb lett, az arcán döbbenet és hitetlenség tükröződött.
– Lucy, kérem, nyugodjon meg – vette át a szót Andrea. – Tud esetleg olyan személyről, akinek szándékában állhatott Stacynek ártani?
– Nem. Stacy rendes lány volt, mindenki szerette – felelte a vörös hajú lány.
Picture

Dorian fejébe visszhangoztak az imént elhangzott szavak. Rendes lány volt… Mégis meg kellett halnia! De miért állhatott valakinek szándékában, hogy eltegye őt láb alól? Kell, hogy legyen valami! Előbb-utóbb ki kell derülnie az indítéknak. A lakótársának tudnia kell valamit!
– Mióta ismeri Stacyt? – Andrea észrevette, hogy a férfi gondolatai egy pillanatra elkalandoztak, így átvette a vezető szerepet.
– Körülbelül fél éve, de jó barátnők lettünk – válaszolta szomorúan Lucy.
Picture

– Mikor látta utoljára?
– Hétfőn, körülbelül este hat körül. Készült valahová, de azt nem tudom, hogy hova.
– Hétfő este látta utoljára? – kapcsolódott be ismét Dorian. – Azóta eltelt több mint egy nap, és fel sem merült magában, hogy valami baj történhetett?
A lány zavarodottan pislogott, nem igazán tudta, mit mondjon.
– Van valami, amit el szeretne mondani? – kérdezte Andrea. Látta a lányon, hogy emészti magát. Még annak idején pszichológiát tanult az egyetemen, aminek a munkája során igen sokszor hasznát is vette. Szerette figyelemmel kísérni az emberek reakcióit egy-egy kialakult szituáció során.
Picture

– Nem is tudom, hogy mondjam – motyogta, miközben idegesen dobolt a lábával. – Tudja, olykor jobb, ha az ember befogja a száját.
– A lakótársát meggyilkolták – vette át a szót ingerülten Dorian. – Ha tud bármit, ami segítheti a nyomozást, azt el kell mondania.
– Annyira odavolt azért a férfiért – válaszolt Lucy értelmetlenül.
Picture

– Mégis kiért? – kérdezte kíváncsian Dorian.
– A főnökéért, Oliver Bradfordért – jelentette ki bátortalanul Lucy.
A két nyomozó összenézett. Mindketten ugyanazt gondolták. Tehát Stacynek viszonya volt a főnökével. Ezen már el is indulhatnak.
– Mióta tartott ez a viszony? – kérdezte ismét Dorian.
Picture

– Erre nem tudom a pontos választ. Én csak néhány hónapja tudok róla, de Stacy nagyon bele volt habarodva. Az sem érdekelte, hogy a férfi nős, azt hitte, majd elhagyja miatta a feleségét.
– Értjük – csukta be a noteszét Dorian. Látta a lányon, hogy teljesen kikészült. Nem szerette volna tovább kínozni, de egy valamire még meg kellett kérnie. – Lucy, tudjuk, hogy most ez nehéz magának, de szeretnénk, ha azonosítaná a holttestet.
– Rendben – válaszolta könnyes szemmel.
***
Picture

Dorian aznap már másodszor járt a hullaházban. Úgy érezte, mintha reggel óta egy egész örökkévalóság telt volna el, pedig még korántsem volt vége a napnak. Hol újdonsült társára, hol pedig a még mindig remegő Lucyra pillantott. Sajnálta a lányt, de a protokoll szerint valakinek azonosítania kell a holttestet. Minél hamarabb túl lesznek rajta, annál jobb.
– Biztos, hogy felkészült? – kérdezte együttérzően Andrea.
– Igen – szipogta a lány.
Picture

Dorian fejével intett az orvosnak, majd az felhajtotta a fehér lepedőt. A lány egy pillanatig mereven bámulta az élettelen testet, utána elfordította tekintetét, és újra zokogásban tört ki. Hirtelen átölelte a nyomozónőt, és fejét a vállához szorította. Andrea kissé meglepődött, de készségesen viszonozta az ölelést. Doriant ismét felkavarták az események. Bárcsak vele is ott lett volna valaki annak idején, akit átölelhet. Miközben a két nőt nézte, elgondolkodott rajta, milyen jó is annak, aki még tud sírni…