Kísértő Múlt kategória bejegyzései

Kísértő múlt – 1. Nyom nélkül

Picture

Hűvös kora tavaszi reggel köszöntött Twinbrook ködbe burkolózó tájára. A városhoz közel eső építkezésen megindult a munka, de a megszokottal ellentétben most nem a markológépek nyikorgása és a munkások hangos szitkozódása törte meg a csendet, hanem a rendőrautók szirénái. Alig fél órája érkezett a bejelentés, miszerint egy fiatal lány holttestére bukkantak a munkások. Az építkezésen csakhamar hemzsegtek a rendőrök, a lezárt részen belül pedig helyszínelők biztosították a terepet.

Picture

Dorian Carson nyomozó távolabbról figyelte a történéseket. Hanyagul az egyik rendőrautónak támaszkodva azt a benyomást keltette, mintha tudomást sem venne a körülötte zajló felfordulásról.  Túlságosan belemerült gondolataiba, így csak másodszorra hallotta meg, amint egy fiatal kollégája megszólítja.

Picture

– Elnézést, Carson nyomozó, de a főfelügyelő már a holttestnél várja.
Dorian bólintott, majd ráérős léptekkel indult meg a beszakadt gödör irányába, ahol a lányt megtalálták. A halottkém, Dr. Joseph Gilbert már lent vizsgálta a holttestet, George Woodward főfelügyelő pedig Frank Gerard nyomozó társaságában fentről szemlélte az eseményeket.

Picture

<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– Carson, na végre! – kiáltotta Woodward.
<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– Főfelügyelő, Gerard – biccentett Dorian, miközben próbálta szemügyre venni a holttestet. – Hogyan találtak rá? <span “font-size:12.0pt;line-height:150%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:yes”=””>
– Az egyik munkás törmeléket akart önteni a gödörbe, amikor észrevette, hogy fekszik ott valaki. Azonnal szólt az építésvezetőnek, aki értesített minket – felelte a másik nyomozó.

Picture

– Lemegyek – jelentette ki a Dorian, majd elkezdett lemászni a gödörbe. Már megszokta, hogy gyilkossági nyomozóként az élet ilyen feladatok elé is állíthatja, de amint leért, és közelebbről megnézte a holttestet, azonnal összeszorult a gyomra. Munkájából adódóan rengeteg hullát látott már, nem zavarta a látványuk, de ez most mégis más volt. A fiatal lány túlságosan hasonlított egy olyan személyre, aki valaha a legfontosabb volt számára, húgára.

Picture

– Lehetetlen – motyogta, miközben lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye a lányt.
– Valami baj van? – kérdezte az orvos.
– Hm? Nem – zökkent ki merengéséből a nyomozó. – Tudjuk, ki az áldozat?
– Nem voltak nála iratok – kiáltott le Gerard nyomozó.

Picture

Dorian bólintott. Nem tudta levenni a szemét a lányról. Bármennyire is próbált tárgyilagosan gondolkodni, figyelmét nem kerülhette el, mennyire hasonlít húgára: hasonló vonások, ébenfekete haj, és értelmetlen halál.
– Doki − fordult a halottkémhez Carson –, meg tudod mondani, mi okozta, és mikor állt be a halál?

Picture

– Nos, így első ránézésre azt mondanám, a fejét ért sérülés. A halál beállta a test merevsége alapján úgy éjféltájt következhetett be, de a boncolás után tudok majd biztosat mondani – felelte a Dr. Gilbert.
– Rendben, mindenképpen fel foglak keresni. – Közben felállt és leporolta nadrágját, majd elkezdett kikecmeregni az árokból.

Picture

– Szegény lány – csóválta a fejét Gerard –, bizonyára megcsúszott, és beesett a gödörbe.
– Vagy éppen ezt akarják velünk elhitetni – válaszolta ingerülten Dorian. – Mit keresne egy fiatal lány éjnek évadján egy építkezésen? Nem tartod ezt kissé furcsának?

Picture

Dorian nem túlzottan volt oda Frank Gerardért. Tulajdonképpen egyáltalán nem bírta elviselni a jelenlétét. Most is, hogy képes ilyen nyugodtsággal, nyomozás nélkül kijelentéseket tenni? – tette fel magában a kérdést. Még arra sem vette a fáradságot, hogy közelebbről szemügyre vegye a holttestet, nehogy bepiszkítsa az öltönyét. Lehet, sőt valószínű, hogy ezt a szerencsétlen lányt megölték, ez az idióta meg már le is zárná az ügyet!
– Nos, ezt kell kiderítenünk – jegyezte meg a főfelügyelő, Gerard pedig jobbnak látta, ha nem kerül összetűzésbe Doriannal, így inkább továbbállt.

Picture

– Dorian, minden rendben? – szólt ismét Woodward. Régóta ismerte már a férfit, de még sohasem látta ennyire feldúltnak
– Igen, főnök – jött a kurta válasz. – Ki kell emelni a lányt, és bevitetni a hullaházba, hogy Dr. Gilbert minél hamarabb elvégezhesse a boncolást.
A főfelügyelő egyetértően bólintott, és kiadta az utasítást a holttest mihamarabbi elszállításáról.

Picture

<span “font-size:12.0pt;=”” line-height:150%;font-family:”times=”” roman”,”serif””=””>– Szeretném, ha rám bíznád az ügyet – jelentette ki határozottan Dorian.
Woodward felhúzott szemöldökkel meredt a beosztottjára. Látta, hogy komolyan gondolja a dolgot.
– Tudod jól, hogy legutóbbi akciód után ez meggondolandó. Örülj, hogy egyáltalán itt lehetsz – válaszolta a főfelügyelő. Dorian pedig pontosan tudta, mire céloz főnöke. – Különben is, lehet, hogy Gerardnak van igaza, és ez csak tényleg egy szerencsétlen baleset – folytatta Woodward –, akkor pedig nem a gyilkosságiakra tartozik.

Picture

– Mégis mit vársz tőlem? – kérdezte gúnyosan Dorian. – Üljek tétlenül, és nézzem végig, ahogy Gerard viccet csinál az ügyből? – Doriannak a munkája volt az élete. Nem volt már senki, aki fontosabb lett volna az életében. Minden egyes ügyet komolysággal és elszántsággal kezelt. Ennél az ügynél viszont más is volt a háttérben. Akarva-akaratlanul is előjöttek régi emlékei. Húga jutott eszébe, akit ehhez a lányhoz hasonlóan öltek meg tíz évvel ezelőtt Bridgeportban. A tettes nem került elő, az ügyet lezárták, de ő azóta sem nyugodott bele. Meggyőződése volt, hogy ez a lány is gyilkosság áldozatává vált, amit balesetnek próbálnak álcázni.

Picture

– Kérlek, ne vádaskodj! Ott van még az egészségügyi állapotod is. Alig egy hete jöttél ki a kórházból – felelte a főfelügyelő. – Nem tudom, készen állsz-e egy új ügyre.
– Készen állok, erről biztosíthatlak – válaszolta a nyomozó.
– Nem bánom, szaglássz körbe a munkások között. Több szem többet lát – engedett végül a főfelügyelő. – De ezt ne vedd készpénznek. Ha bármilyen gyilkosságra utaló jelet találnánk, még visszatérünk a témára – zárta le a vitát Woodward.

Picture

Dorian jelen esetben nem tehetett mást, minthogy kivárja a boncolás és a helyszínelők eredményeit. De annak örült, hogy a főfelügyelő elsődlegesen engedélyezte, hogy részt vegyen a nyomozásban. Így először is felkereste az építésvezetőt, hogy elbeszélgessen vele a történtekről. A keresett személyt az építkezés melletti kis házikóban találta. Idegesen hadonászva telefonált, de amint meglátta betoppanni a férfit, letette a kagylót, és ingerülten meredt a hívatlan vendégre.

Picture

− Maga Robert Thomson? – lépett hozzá a nyomozó.
− Én volnék. Ki maga, és mit akar? – kérdezte ingerülten az építésvezető.
− Dorian Carson, gyilkossági csoport – mutatta fel jelvényét Dorian.  – Lenne néhány kérdésem.

Picture

− Gyilkossági csoport? Azt akarja mondani, hogy azt a lányt megölték? Na, ez aztán a hab a tortán. Már mindent elmondtam a kollégáinak, amit tudok – felelte flegmán Thomson.
− Aki itt kérdez, az én vagyok – jelentette ki természetes nyugodtsággal. – Van itt térfigyelő kamera a közelben?
− Volt.
A nyomozó kérdően nézett rá, a férfi folytatta, miközben újra idegesen kezdett hadonászni a kezével.

Picture

− Az átkozott környékbéli kölykök körülbelül egy hónapja tönkretették, még nem szereltettünk fel újat. Látja – mutogatott ki az ablakon a korlátra –, ezt is lerombolták, csak itt jöhetett be a lány.
− Volt már rá példa, hogy valaki éjszaka az építés területére tévedt?
− Nem, eddig soha. Nyomozó úr, azt a lányt tényleg megölték?

Picture

− Ezt akarjuk kideríteni, Mr. Thomson. Esetleg felismerte a halott lányt? – kérdezte a nyomozó.
− Nem, sohasem láttam errefelé. Miért, már gyanúsított vagyok? – kérdezte idegesen az építésvezető.
− Ezt senki sem mondta, csak egy egyszerű kérdés volt. – Dorian hangja még mindig nyugodt volt. – Egyelőre végeztünk, de nem kizárt, hogy még felkeresem.

Picture

– Csodálatos – morogta az építésvezető.
A nap további részében kihallgatott még néhány építőmunkást, nem tudott meg tőlük sok mindent, mégsem tartotta fölösleges munkának. Noteszébe feljegyezett néhány nevet és információt.
***

Picture

Későre járt, mire Dorian hazaérkezett. Sokáig benn maradt a kapitányságon, hogy átolvassa az építőmunkások vallomásait. De akár ezerszer is végigolvashatná, akkor sem lenne semmi értelme, ameddig nem tudják a lány személyazonosságát. Senki sem jelentette az eltűnését, a rendőrségi adatbázisban pedig nem szerepel az ujjlenyomata. Sajnos Dr. Gilbertnek is voltak még előbbre való ügyei, így nem tudott részletes információval szolgálni, csak néhány röntgenfelvételt küldött a kapitányságra, amelyek segíthetik az azonosítást. A boncolási eredményeket későbbre ígérte.

Picture

A nyomozó nem vágyott másra, csak egy forró fürdőre. Élvezettel nyúlt el az illatos vízben, s érezte, ahogy lassan elmúlik ólmos fáradtsága. Ahogy behunyta a szemét, ismét a halott lányt látta maga előtt. Minden egyes ügy mögött ott a kérdőjel, és erre a válasz mindig egy emberi sors. Vajon ez a lány mivel érdemelte ki, hogy így végezze? Véletlen baleset? Gondatlanságból elkövetett emberölés, vagy előre kitervelt gyilkosság? Kérdések tömkelege cikázott a fejében.

Picture

Nem tagadhatta, hogy húga miatt is foglalkoztatja ennyire az ügy. Ha annak idején lett volna valaki, aki komolyan veszi a dolgokat, akkor a gyilkos még most is börtönben rohadna. Magát okolta testvére halála miatt, ha akkor erélyesebb, és nem engedi el Bridgeportba, akkor még mindig élne. Ezen már sajnos nem tud változtatni, de ennek a lánynak még megadhatja a végső megnyugvást azáltal, hogy kideríti, mi is történt vele valójában.

Kísértő múlt – 2. Az új nyomozótárs

Picture

Dorian már órák óta ébren volt. Általában szeretett korán kelni és élvezni a reggeli órák csendjét, de ma nem önszántából kelt fel, egyszerűen kivetette az ágy. Egész este alig hunyta le a szemét, csak forgolódott, amikor meg elaludt, rémálmok kísértették. Még mindig az ismeretlen lány járt a fejében. Mintha megfertőzte volna valami vírussal, amitől nem tud megszabadulni. Bambán bámult ki az ablakon, miközben a kávéja már teljesen kihűlt a kezében.
Picture

Merengéséből a telefon csörgése zökkentette ki.  Dr. Gilbert volt az, közölte, hogy megvannak a boncolási eredmények. A nyomozó meg sem várta, hogy az orvos befejezze mondandóját, egy azonnal ott vagyokkallezárta a beszélgetést.
Picture

Alig fél órával később már a rideg hullaház folyosóján ácsorgott. Újra a régi emlékei jöttek elő, amikor tíz évvel ezelőtt húgát kellett azonosítania. A legvégső pontig imádkozott magában, hogy ne ő legyen az, de mindhiába.
Picture

Amikor az orvos felrántotta a fehér lepedőt, ott volt előtte az az ember, aki a legközelebb állt hozzá, akit szinte ő nevelt fel édesanyjuk halála után. Kudarcot vallott, nem tudta őt megvédeni. De most nem hagyhatta, hogy eluralkodjanak rajta a múlt démonjai.  Amikor benyitott a boncterembe, már nyoma sem volt rajta a feszültségnek.
Picture

– Doktor Gilbert – köszöntötte az orvost.
– Szervusz. Ez tényleg gyors volt – nevetett Gilbert –, de nem kellett volna bejönnöd. Ha engedted volna, hogy befejezzem a mondandómat, akkor most tudnád, hogy minden feljegyzett adatot elküldtem a kapitányságra kora reggel.
Picture

– Semmi gond, mindenképpen be akartam jönni. Azért elmondanád nekem is a fejleményeket, ha már itt vagyok? – Dorian nem volt túlságosan tréfás kedvében, és ezt jelezte is az orvosnak.
– Hogyne, akkor lássuk – folytatta még mindig derűsen Gilbert. Alig látszott rajta a fáradtság, pedig egész éjszaka dolgozott.
Picture

– Tehát, mit találtál? – kérdezte a nyomozó, miközben a lányt nézte.
– A toxikológiai vizsgálat sem alkoholt, sem pedig drogot nem mutatott ki a szervezetében. Tehát a lány tökéletesen tiszta volt. Erőszakra utaló jeleket sem találtam, néhány zúzódás van ugyan a háton, de ezeket a zuhanás következtében szerezhette.
– Mi okozta a halált? – kérdezte türelmetlenül a nyomozó.
Picture

– Akut subduralis haematoma – jelentette ki Gilbert, minta ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
– Emberi nyelvre lefordítva? – értetlenkedett Dorian.
– Ó, pardon. Tehát hirtelen fellépő koponyaűri vérzés. A koponyatrauma következtében vérömleny alakul ki a keményburok és az agyállomány között. Több kiváltó oka is lehet. A mi esetünkben a vérömleny az agykéregi zúzódásból származik – magyarázta az orvos.
Picture

– Ezt már tegnap is tudtuk, csak nem ilyen részletesen – túrt bele idegesen a hajába Dorian.
– Ne olyan hevesen a megállapításokkal! Tegnap még balesetre gyanakodtunk, de most már bizton állíthatom, itt gyilkosság történt.
– Mégis miért vagy ebben olyan biztos? – nézett zavarodottan az orvosra Dorian.
– A fejét ért sérülés vizsgálatakor kiderült, hogy a halált egy ütés okozhatta, de ez az ütés semmiképpen sem a zuhanás után következett be, hanem még jóval előtte.
Picture

– Tehát leütötték?
– Pontosabban egy tompa tárggyal mértek rá nagy erejű ütést. – Doktor Gilbert szeretett mindig a lehető legpontosabban fogalmazni, ami környezetének néha zavaró volt.
– Érdekes – gondolkodott el a nyomozó.
Picture

– Azonosítottátok már? – érdeklődött a doktor.
– Nem szerepel az ujjlenyomata az adatbázisban, és az eltűnését sem jelentették. Nagyon remélem, hogy az általad adott adatok alapján sikerül kideríteni a személyazonosságát.
Picture

– Mivel semmilyen jellegzetes sérülés, tetoválás nem található rajta, és műtéten sem esett át, ez nehézkes lesz. Amennyiben ante-mortem radiológiai felvétel készült a fogairól, post-mortem felvétellel történő összehasonlítás esetén kétséget kizáró azonosítás lehetővé válhat.
– Ezt a bizonyos post-mortem felvételt is elküldted?
– Természeten.
***
Picture

Dorian amint kiért a hullaházból, bevágta magát a kocsijába, és a kapitányság felé vette az irányt. Az agya folyamatosan azon járt, amit Gilbert mondott. Megpróbálta összeilleszteni az eddig megtudott információkat, de ameddig nem tudják a lány személyazonosságát, addig nem tud elindulni az ügyön sem. Nagyon remélte, hogy mire beér a kapitányságra, meglesz a szükséges információ.
A rendőrkapitányság a város központjában helyezkedett el, így viszonylag rövid idő alatt beért. Amint belépett az ajtón, az egyik újdonsült kollégája, Tom Baltimore, azonnal lecsapott rá.
– Carson nyomozó, jó hogy itt van, megtudtuk az építkezésen talált lány személyazonosságát – jelentette ki büszkén az újonc.
Picture

– Na, végre! Épp ideje volt – kiáltott fel Dorian. – Hogyan találták meg?
– A Dr. Gilbert által készített fogséma alapján. Pedig erre volt a legkisebb esély. Hát nem lenyűgöző a tudomány?
– De az. Tehát ki az áldozat? – kérdezte a nyomozó, miközben már el is indult az irodája felé.
– Stacy Johnson, 21 éves, a Bradford hajózási vállalat titkárnője volt. Itt van minden, amit tudni lehet róla – nyújtott át egy dossziét Tom.  – Még nem is volt alkalmam, hogy újra köreinkben köszöntsem…
Picture

– Köszönöm, Tim – vette át az aktát Dorian, majd becsapta maga mögött az ajtót.
– Tom – jegyezte meg halkan az újonc, és lassan visszakullogott asztalához.
Picture

Dorian azonnal levágta magát az íróasztala mögé, és elkezdte átolvasni a lány aktáját. Szomorúan olvasta az első bekezdéseket, miszerint a lány árvaházban nőtt fel. Miután kikerült az intézetből, alkalmi munkákból élt. Fél éve kezdett a Bradford hajózási vállalatnál dolgozni.
Kopogás zavarta meg, a nyomozó elfojtott magában egy halk káromkodást.
Picture

– Carson nyomozó, igazán sajnálom, hogy megzavarom, de a főfelügyelő kéreti.
– Rendben, azonnal megyek.
Dorian a főfelügyelő irodája felé vette az irányt, de feltartóztatta két hölgyemény, akiket prostitúció vádjával hoztak be kihallgatásra.
Picture

– Hé, szépfiú! – füttyentett az egyik a nyomozó után. – Ugye te fogsz minket kihallgatni?
– Neked extra szolgáltatásokat is vállalok – tette hozzá a másik.
Dorian vetett ugyan egy rosszalló pillantást a két bestia felé, de szóra nem méltatta őket. Szólt az egyik rendőrnek, hogy azonnal távolítsa el őket a helyiségből, ne rontsák itt a levegőt.
Picture

Kopogás nélkül rontott be főnöke irodájába, akit meglepő módon egy feltűnően csinos nő társaságában talált.
– Jó, hogy itt vagy, Dorian – mondta derűsen a főfelügyelő, figyelmen kívül hagyva beosztottja arcátlanságát –, szeretném neked bemutatni Andrea Mackenzie-t, mostantól ő is velünk fog dolgozni.
– Dorian Carson, gyilkossági csoport. Isten hozta – köszöntötte udvariasan, miközben tekintete végigsiklott a nő testén.
Picture

– Andrea Mackenzie – mutatkozott be kedvesen a nő. – Már sokat hallottam magáról.
Dorian nem tudott róla, hogy egy új nyomozó csatlakozik a helyi rendőrséghez. Kérdő tekintettel nézett felettesére, aki azonnal megértette a célzást.
– Mint már hallhattad, Ralph a múlt hónapban nyugdíjba vonult. Andreát Sunset Valleyből helyezték át, eredményei figyelemre méltóak, reméljük, nálunk is kamatoztatja tehetségét.
– Köszönöm, igyekezni fogok – pillantott hálásan új főnöke felé Andrea. – Remélem, mihamarabb belevethetem magam egy ügybe.
Picture

– Főnök, beszélhetnénk négyszemközt? – tekintett Andreára. – Új fejlemények vannak az építkezésen talált lány ügyében.
– Ugyan, Dorian, egészen biztos vagyok benne, hogy Andreát is érdekelné a dolog. Igazam van?
– Nagyon is – mosolygott a nő Dorianra.
– Dorian, kérlek, ismertesd az ügyet, hogy Andrea is képben legyen.
Picture

Doriannak egyáltalán nem volt kedve beavatni ezt a bizonyos Andreát, de nem volt más választása, így kénytelen volt felvázolni az ügyet. Andrea és a főfelügyelő figyelmesen hallgatta a férfit. Dorian nem fektetett rá túl nagy hangsúlyt, hogy mindent pontról pontra megosszon, inkább csak gyorsan elhadarta az információkat.
Picture

– Tehát gyilkosság – töprengett a főfelügyelő.
– Mihamarabb szeretném megkezdeni a nyomozást – jelentette ki határozottan Dorian.
– Nézd, Dorian, nem is tudom, nemrég jöttél ki a kórházból, talán jobb lenne, ha még egy ideig pihennél.
Picture

–  Főnök, mint azt már említettem, jól vagyok. Már napok óta csak papírmunkával foglalkozok.
– Nos, legyen. Tiéd az ügy – egyezett bele Woodward –, ha ennyire szeretnéd, de semmiképpen sem egyedül.
– Jól tudod, hogy egyedül dolgozom, nincs szükségem koloncra – vágta rá Dorian. Attól félt, Gerarddal kell együtt dolgoznia.
Picture

– Én ezt nem így látom. Úgy döntöttem, hogy te és Andrea mostantól ideiglenesen társak vagytok. Így két legyet ütünk egy csapásra, te segítesz Andreának beilleszkedni, ő pedig vigyáz arra, hogy ne szegd meg a parancsot. Ha nem tetszik, akkor marad a papírmunka. Andrea, ugye nincs ellenvetése?
– Nem, főfelügyelő úr – válaszolta a nő kissé meglepetten, miközben Dorian tekintetét fürkészte. – Remélem, sikeresen tudunk majd együtt dolgozni.
Picture

Dorian teljesen ledöbbent. Már több mint tíz éve dolgozik egyedül, erre Woodward most a nyakába varrja ezt a nőt. Már csak ez hiányzott! Viszont jól ismerte már főnökét, ha egyszer megmond valamit, nincs menekvés, azt pedig nem szerette volna, hogy másnak adja az ügyet.
– Hát jó, legyen, de ne várd el, hogy örüljek is neki – válaszolta idegesen, majd pedig kiviharzott a szobából.
Picture

– Ne is figyeljen rá, majd megnyugszik, kissé forrófejű, de kiváló nyomozó – magyarázkodott a főfelügyelő.
Andrea már az első perctől kezdve tudta, Dorian Carson kemény dió lesz. De szerette a kihívásokat és az érdekes ügyeket, és ez esetben mind a kettőt megkapta.

Kísértő múlt – 3. A nyomozás kezdete

Picture

Andrea úgy döntött, nem hagyja annyiban a dolgot, és minél előbb felkeresi Doriant. Elvégre is társak lettek, nem ártana, ha ez a férfiben is tudatosulna. Amint végigment a folyosón, próbálta nem észrevenni, hogy férfi kollégái elvarázsolt tekintettel néznek rá. Sohasem tartotta magát különösen szépnek, és nem is szerette, ha ez alapján ítélik meg, de, azért magában elmosolyodott. Jólesett az önérzetének a férfiak eme megnyilvánulása. Már éppen azon volt, hogy megkér valakit, hogy mutassa meg Carson irodáját, amikor egy fiatal férfi kedvesen megszólította.
Picture

 – Segíthetek valamiben, kisasszony? – Tom Baltimore volt az. Egyszerűen nem bírta ki, hogy ne szólítsa meg. Már akkor eldöntötte ezt, amikor reggel látta megérkezni a főfelügyelő társaságában.
– Igen, nagyon kedves – mondta hálásan Andrea. – Dorian Carson irodáját keresem, meg tudná mutatni, melyik ajtó az?
Baltimore nem akart hinni a fülének. Ez a nő is Doriant akarja, csak tudná, miért vannak úgy oda érte a nők! Már éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor megjelent Gerard nyomozó.
Picture

– Mekkora mázlista ez a Carson, hogy egy ilyen gyönyörű nő keresi – mosolygott lefegyverzően. – Elnézést, de meghallottam, miről beszélgetnek. Hadd mutatkozzam be. Frank Gerard nyomozó, gyilkossági csoport.
– Tom Baltimore – tette hozzá sietve a másik.
– Andrea Mackenzie, gyilkossági csoport. – Remélte, hogy nem kell magyarázkodnia ittléte miatt.
Picture

– Vagy úgy! Hallottam róla, hogy egy új kollégánk érkezik, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire csinos lesz – folytatta az udvarlást Gerard.
– Elnézést, de sietnék. Sürgősen beszélnem kell Carson nyomozóval – próbálta lerázni a két férfit Andrea. Szinte abban a pillanatban megjelent Dorian, megszokottan kissé mogorva hangulatban.
Picture

– Gerard, te már megint ott legyeskedsz, ahol nincs rád szükség – lépett közelebb a beszélgető társasághoz.
– Ugyan, Carson, csak üdvözöltem az új kollégánkat. Miért vagy ilyen ellenséges?
– Ha jól hallottam, Mackenzie nyomozó velem szeretne beszélni. Igazam van? – pillantott újdonsült társa felé.
– Ó, igen. Most, hogy társak lettünk, szeretnék megbeszélni néhány dolgot – válaszolta Andrea, szándékosan kihangsúlyozva a társak szót.
Picture

Dorian udvariasan előre engedte a nőt, majd elindultak az irodája felé. Gerard és Baltimore megdöbbenten nézett utánuk. Nem hittek a fülüknek. Társak? Amióta Doriant ismerik, egyedül dolgozik. A háta mögött a kapitányságon mindenki csak magányos farkasnak nevezte. Mindenesetre meglehetősen furcsának tartották a dolgot.
Picture

Amint beléptek az irodába, Andrea azonnal észrevette a kitüntetéseket. Odalépett, és tüzetesen megnézte őket. Dorian az íróasztala mögül figyelte a nőt. Be kellett ismernie magának, hogy igazán szemrevaló, nem csoda, hogy Gerard azonnal bepróbálkozott nála.
– „Az év nyomozója”, „A város érdemes polgára” – olvasta fel a kitüntetések alatti feliratot hangosan Andrea. – Igazán megtisztelő.
Picture

– Nos – húzta fel a szemöldökét Dorian –, pontosan miről is lenne szó?
– Szeretnék leszögezni néhány dolgot – válaszolta Andrea miközben leült és keresztbe vetette csinos lábát. – A főfelügyelő úgy döntött, hogy ideiglenesen társak leszünk, ha tetszik, ha nem. Szeretném, ha ez idő alatt jól kijönnénk egymással, és nem keserítenénk meg egymás életét.
Picture

– Amint már említettem, egyáltalán nem örülök ennek a partner dolognak. Ez nem a személye ellen irányul, egyszerűen csak szeretek egyedül dolgozni – válaszolta őszintén a férfi.
– Megértem, de mit szólna, ha tennénk egy próbát, tudunk-e együtt dolgozni? Ha nem, én leszek az első, aki beszél a főfelügyelővel, viszont az sem kizárt, hogy jó párost fogunk alkotni.
Picture

– Nézze, mint ahogy mondta, a főfelügyelő döntött. Nincs más választásom, minthogy elfogadom. Viszont én is örülnék neki, ha nem nehezítenénk meg egymás dolgát.
– Remek, akkor ezt megbeszéltük – válaszolta elégedetten Andrea.
***
Picture

Néhány perccel később Dorian és Andrea már úton voltak a Jefferson Street 23 felé, ahol a Stacy Johnson lakott. Az úton nem sokat szóltak egymáshoz. Amíg a férfi vezetett, Andrea a lány aktáját bújta, hogy behozza lemaradását.
– Soha nem értettem, egy nő miért választ ilyen munkát – törte meg a csendet Dorian.
– Úgy gondolja, egy nő nem tud a logikusan gondolkodni, és ez által képtelen megoldani egy gyilkossági ügyet? – kérdezte meglepetten Andrea.
Picture

– Nem hagyhatnánk ezt a magázódást, eléggé idegesítő – mondta Dorian, de közben folyamatosan az utat nézte.
– Rendben, tehát ez lenne a véleményed? – Andrea nem hagyta magát, nem tetszett neki társa álláspontja.
– Egyáltalán nem erről van szó, csak véleményem szerint egy nőnek nem lenne szabad látnia azt a sok szörnyűséget, ami ezzel a munkával jár – válaszolta őszintén a férfi.
Picture

– Úgy látszik, sok mindent nem tudsz a nőkről – jelentette ki Andrea. – Lehetséges, hogy nem vagyunk olyan erősek, mint a férfiak, de hidd el, sokkal több mindent bírunk elviselni, mint azt gondolnátok.
– Nem állt szándékomban megbántani – felelte bocsánatkérően Dorian. – Inkább próbáljunk az ügyre összpontosítani.
Picture

Andrea már épp szóra nyitotta a száját, amikor a kocsi hirtelen lefékezett. Meggondolta magát, és inkább hallgatott. Miért is teregetné ki múltját egy idegen előtt? Míg lassan felbotorkáltak a harmadik emeletre, kínos csend lengte őket körül. Andrea észrevette, mennyire megváltoztak a férfi vonásai. Látszott rajta, hogy nyomasztja valami. Nem tudta eldönteni, hogy ez az ő jelenléte miatt van-e, vagy más okból kifolyólag.
Picture

– Ez lesz az – szólalt meg a Dorian, és bekopogott az ajtón.
Egy fiatal lány nyitott ajtót, Dorian megállapítása szerint húszas évei elején járhatott.
– Lucy Spencer? – kérdezte a férfi. A lány bólintott.
– Miben segíthetek? – kérdezte ijedt tekintettel.
Picture

– Dorian Carson és Andrea Mackenzie, twinbrooki rendőrség – válaszolta, miközben felmutatta a jelvényét. – Szeretnénk feltenni néhány kérdést. Bemehetnénk?
– Persze, jöjjenek csak – hangja egyre rémültebb volt. Remegve invitálta be a nyomozókat.
A lakás belülről nem volt túlságosan bizalomkeltő. A lány elvett néhány koszos ruhát a kanapéról, és hellyel kínálta őket.
Picture

– Maga Stacy Johnson lakótársa, igaz? – kérdezte Andrea.
– Igen. Miért kérdezik? Történt vele valami? – kérdezte egyre ijedtebben. Rossz előérzete volt. Itt van ez a két nyomozó a rendőrségtől, és Stacyről kérdezősködnek, akiről nem mellesleg már több mint egy napja nem tud semmit.
– Stacyt hétfő éjszaka meggyilkolták. Nagyon sajnálom – válaszolta érzelemmentesen Dorian.
Picture

A lány láthatólag ledöbbent a hallottaktól, nem szólalt meg, csak érthetetlenül motyogott valamit.
– Az nem lehet. Mégis mi történt? – kétségbeesetten nézett a nyomozókra.
– Leütötték, majd bedobták egy építkezésen található gödörbe, megpróbálva balesetnek álcázni a halálát – válaszolta Dorian. Lucy egyre zavartabb lett, az arcán döbbenet és hitetlenség tükröződött.
– Lucy, kérem, nyugodjon meg – vette át a szót Andrea. – Tud esetleg olyan személyről, akinek szándékában állhatott Stacynek ártani?
– Nem. Stacy rendes lány volt, mindenki szerette – felelte a vörös hajú lány.
Picture

Dorian fejébe visszhangoztak az imént elhangzott szavak. Rendes lány volt… Mégis meg kellett halnia! De miért állhatott valakinek szándékában, hogy eltegye őt láb alól? Kell, hogy legyen valami! Előbb-utóbb ki kell derülnie az indítéknak. A lakótársának tudnia kell valamit!
– Mióta ismeri Stacyt? – Andrea észrevette, hogy a férfi gondolatai egy pillanatra elkalandoztak, így átvette a vezető szerepet.
– Körülbelül fél éve, de jó barátnők lettünk – válaszolta szomorúan Lucy.
Picture

– Mikor látta utoljára?
– Hétfőn, körülbelül este hat körül. Készült valahová, de azt nem tudom, hogy hova.
– Hétfő este látta utoljára? – kapcsolódott be ismét Dorian. – Azóta eltelt több mint egy nap, és fel sem merült magában, hogy valami baj történhetett?
A lány zavarodottan pislogott, nem igazán tudta, mit mondjon.
– Van valami, amit el szeretne mondani? – kérdezte Andrea. Látta a lányon, hogy emészti magát. Még annak idején pszichológiát tanult az egyetemen, aminek a munkája során igen sokszor hasznát is vette. Szerette figyelemmel kísérni az emberek reakcióit egy-egy kialakult szituáció során.
Picture

– Nem is tudom, hogy mondjam – motyogta, miközben idegesen dobolt a lábával. – Tudja, olykor jobb, ha az ember befogja a száját.
– A lakótársát meggyilkolták – vette át a szót ingerülten Dorian. – Ha tud bármit, ami segítheti a nyomozást, azt el kell mondania.
– Annyira odavolt azért a férfiért – válaszolt Lucy értelmetlenül.
Picture

– Mégis kiért? – kérdezte kíváncsian Dorian.
– A főnökéért, Oliver Bradfordért – jelentette ki bátortalanul Lucy.
A két nyomozó összenézett. Mindketten ugyanazt gondolták. Tehát Stacynek viszonya volt a főnökével. Ezen már el is indulhatnak.
– Mióta tartott ez a viszony? – kérdezte ismét Dorian.
Picture

– Erre nem tudom a pontos választ. Én csak néhány hónapja tudok róla, de Stacy nagyon bele volt habarodva. Az sem érdekelte, hogy a férfi nős, azt hitte, majd elhagyja miatta a feleségét.
– Értjük – csukta be a noteszét Dorian. Látta a lányon, hogy teljesen kikészült. Nem szerette volna tovább kínozni, de egy valamire még meg kellett kérnie. – Lucy, tudjuk, hogy most ez nehéz magának, de szeretnénk, ha azonosítaná a holttestet.
– Rendben – válaszolta könnyes szemmel.
***
Picture

Dorian aznap már másodszor járt a hullaházban. Úgy érezte, mintha reggel óta egy egész örökkévalóság telt volna el, pedig még korántsem volt vége a napnak. Hol újdonsült társára, hol pedig a még mindig remegő Lucyra pillantott. Sajnálta a lányt, de a protokoll szerint valakinek azonosítania kell a holttestet. Minél hamarabb túl lesznek rajta, annál jobb.
– Biztos, hogy felkészült? – kérdezte együttérzően Andrea.
– Igen – szipogta a lány.
Picture

Dorian fejével intett az orvosnak, majd az felhajtotta a fehér lepedőt. A lány egy pillanatig mereven bámulta az élettelen testet, utána elfordította tekintetét, és újra zokogásban tört ki. Hirtelen átölelte a nyomozónőt, és fejét a vállához szorította. Andrea kissé meglepődött, de készségesen viszonozta az ölelést. Doriant ismét felkavarták az események. Bárcsak vele is ott lett volna valaki annak idején, akit átölelhet. Miközben a két nőt nézte, elgondolkodott rajta, milyen jó is annak, aki még tud sírni…

Kísértő múlt – 4. Az árvaház

Picture

A jelen csakis a múlt megvilágításában válik értelmezhetővé. Dorian és Andrea ennek értelmében úgy döntött, mielőtt a jelenben keresnék a válaszokat, inkább beleássák magukat Stacy Johnson múltjába, és ellátogatnak a Szent Jeromos Árvaházba, ahol a lány felnevelkedett. Az épület Twinbrook külvárosában helyezkedett el. A hatalmas betonfalak, nehéz vaskerítés és a rácsos ablakok inkább börtönre emlékeztettek, mintsem árvaházra. Az udvaron gyerekek játszottak, itt-ott néhány nevelő álldogált.
Picture

Az épület belülről sem volt bizalomkeltőbb. Andrea szomorúan pillantott az ajtórésen át leskelődő gyerekekre. Maga is árvaházban nőtt fel, tudta, milyen érzés az, amikor az embernek nincs senkije, amikor esténként álomba sírja magát összekuporodva a takaró alatt. Neki szerencséje volt, amikor a Mackenzie család tízévesen örökbe fogadta. Esélyt kapott egy teljes életre. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiket nem fogadnak örökbe? Ők soha nem tudhatják meg, milyen is egy igazi otthon, és milyen is az, amikor az embert igazán szeretik! Mi lesz velük? – tette fel magának a kérdéseket, de választ nem volt bátorsága adni rá. Dorian mondott valamit, de ő nem hallotta, olyannyira belemerült a gondolataiba.
Picture

– Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte szemrehányóan a férfi.
– Ne haragudj – tért vissza a valóságba –, mit is mondtál?
A férfi nem válaszolt, csak bekopogott az igazgatói iroda ajtaján. Mivel előre bejelentették magukat, az árvaház vezetője már várta őket. Mosolyogva nyitott ajtót, majd kedvesen beinvitálta vendégeit. Magas, középkorú, tekintélyt parancsoló asszony volt, aki már két évtizede erős kézzel irányította az intézményt.
Picture

– Miss Norton, köszönjük, hogy ilyen hamar a rendelkezésünkre tudott állni – kezdte a beszélgetést Andrea.
– Ez csak természetes. Foglaljanak helyet – mutatott rá mosolyogva a két igencsak kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságra. – A telefonban nem közölték, hogy miről is lenne szó.
– Inkább kiről – válaszolta Dorian. – Stacy Johnsonról. Tudomásunk szerint ebben az intézetben nőtt fel.
– Ahogy mondja. De mi köze neki a rendőrséghez?
– Stacyt meggyilkolták – válaszolta Dorian. Ezt utálta a legjobban a munkájában.
Picture

– Édes istenem – kapott a szájához az igazgatónő. – Ez lehetetlen!
– Igazán sajnáljuk – törte meg a hirtelen kialakult csendet Andrea. – Miss Norton, szeretnénk többet megtudni Stacyről.
– Stacy olyan volt nekem, mintha a lányom lett volna. Nagyon közel álltunk egymáshoz – felelte szomorúan a nő. – Hatévesen került hozzánk, bűbájos teremtés volt.
– Mi történt a szüleivel? – érdeklődött Dorian.
Picture

– Autóbalesetet szenvedtek. Csak a kislány maradt életben, közeli hozzátartozó híján hozzánk került.
Andreában fájó emléket idézetek fel az igazgatónő szavai. Ő még csak nem is ismerte a szüleit. Csecsemőkorában otthagyta édesanyja a kórházban, onnan került árvaházba. Stacy legalább ismerte a szüleit. A gyerekek családból való kiszakadása önmagában is minden esetben megrázó esemény, függetlenül attól, hogy az milyen életkorban történik. Másképpen sérül az, akit születésekor dob el magától az anyja, és másképp az, akinek meghalnak szülei. A végeredmény végül ugyanaz.
– Tartották még a kapcsolatot? – vette át a szót Andrea.
– Igen, Stacy gyakran meglátogatta a kis árvákat. Tudják, nagyon a szívén viselte a sorsukat, főleg mióta visszatért a helyes útra – mondta sokat sejtetően.
Picture

– Kifejtené ezt bővebben? – puhatolózott a férfi.
– Tudják, hogy van ez, amikor kikerülnek az árvaházból, magukra lesznek utalva, és gyakran beszippantja őket a világ gonoszsága. Stacy is sajnos rossz társaságba keveredett, egy tudják milyen bárban kezdett dolgozni, ahol a lányok pénzért táncolnak férfiak előtt. – Tekintetéből és hanglejtéséből szinte áradt a rosszallás. – Én próbáltam lebeszélni róla, de mindhiába.
– Meddig dolgozott ebben a bizonyos bárban? Tudja esetleg, mi volt a hely neve? – érdeklődött Andrea.
– A bár nevére nem emlékszem. Két évig dolgozott ott, végül egy intézetbeli barátja, Gregory Dawson lépett közbe, és győzte meg Stacyt, hogy hagyja ott azt a fertőt.
Picture

– Róla mit kell tudnunk? – kérdezte kíváncsian Dorian.
– Nagyon rendes fiú, bár egy kicsit forrófejű. Mindig is olyan volt Stacynek, mint egy báty. Mivel hamarabb került ki az árvaházból, és egy ideig külföldön dolgozott, nem tudhatta, mibe keveredett Stacy.
– Szeretnénk megkapni mindkettőjük aktáját. – Dorian szerette volna kikérdezni ezt a bizonyos Gregoryt is. Amennyiben Stacy bátyként kezelte a fiút, akkor talán elmondott neki olyan dolgokat is, amelyeket másoknak nem.
– Azonnal előkeresem – válaszolta az igazgatónő.
Picture

– Stacy már fél éve a Bradford hajózási vállalatnál dolgozik, de hogy kerülhetett be egy ilyen múlttal rendelkező lány egy ilyen neves vállalathoz? – Andrea igencsak furcsállta az esetet, ami arra enged követeztetni, hogy Stacy és Oliver Bradford között valószínűleg régebb óta tartott a szerelmi viszony, mint azt korábban gondolták.
– Mr. és Mrs. Bradford nagyon jó emberek, létrehoztak egy alapítványt az árvaház számára. Nekik köszönhetjük, hogy még létezünk. – Mérhetetlen hála csendült ki hangjából, látszott rajta, sokat jelent neki az árvaház. – Minden évben egy jótékonysági estélyt rendeznek. A múlt évben Stacy is részt vehetett a szervezésben, Mrs. Bradford nagyon meg volt vele elégedve, így felajánlott neki egy állást a cégnél.
Picture

– Önnek tudomása volt arról, hogy Stacy viszonyt folytatott Oliver Bradforddal? – kérdezte meg hirtelen Dorian. Nem akart köntörfalazni. Benne is épp azok a gondolatok merültek fel, mint társában.
A szoba csöndbe burkolózott, csak egy légy zümmögését lehetett hallani. Az igazgatónő láthatóan zavart lett, a két nyomozó számára kezdett kínossá válni a helyzet, így Dorian még egyszer feltette a kérdést, sokkal hangsúlyosabban kiejtve a <em “mso-bidi-font-style:=”” normal”=””>viszony szót.
Picture

– Sajnos igen – vallotta be végül a nő. – Egyszer rajtakaptam őket.
– Nyilván nem örült annak, hogy a lány egy nős férfi szeretője, aki még ráadásul a főnöke is. Mit tett? – kérdezte Dorian.
– Természetesen felelősségre vontam – válaszolta határozottan a nő –, és követeltem, hogy azonnal szakítson vele, de az a lány annyira szerelmes volt, hogy képtelenség volt rá hatni – csóválta szomorúan a fejét.
Picture

– Tudomása van róla, mikor kezdődött ez a viszony? – érdeklődött Andrea. Valamiért meggyőződése volt, hogy itt nem csupán egy néhány hónapja tartó kapcsolatról van szó, hanem annál jóval többről. Remélte, az igazgatónő igazolja megérzéseit. Tévedett.
– Miután elkezdett dolgozni a cégnél, legalábbis nekem ezt mondta.
– Ki tudhatott még a kapcsolatukról? – kérdezte Dorian.
– Nem tudom – válaszolta meglepetten némi hezitálás után –, talán Gregory, tudják, Stacy mindent megosztott vele.<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;font-family:”times=”” roman”,”serif”;=”” mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:yes”=””>
<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– Meg tudná mondani, hol találjuk meg ezt a bizonyos Gregory Dawsont? – Dorian egyre inkább kíváncsi volt a fiúra.
Picture

<span “font-size:12.0pt;line-height:150%;=”” font-family:”times=”” roman”,”serif”;mso-fareast-language:hu;mso-no-proof:=”” yes”=””>– A Miasszonyunk városi kórházban ápolóként dolgozik. – Dorian meglepődött a válaszon, hiszen több héten át tartózkodott ebben a kórházban, mégsem rémlett a férfi neve.
– És mi van Bradford feleségével? – kérdezte gyanakvóan Andrea.
– Eleanor? Nem, egészen biztosan nem, akkor Stacy… – harapta el a mondat végét az igazgatónő.
– Akkor Stacy már halott lenne – vágta rá Dorian. – Ezt akarta mondani?
Picture

–  Nem, egyáltalán nem – válaszolta zavarodottan az igazgatónő. – Csupán azt, hogy, ha Eleanor tudott volna a viszonyról, akkor Stacy már nem dolgozott volna a vállalatnál. Ha most nem haragszanak, rengeteg dolgom van még – nyújtotta át a két dossziét Miss Norton.
– Nem is zavarjuk tovább – mosolyodott el erőltetetten Andrea –, de nem kizárt, hogy még felkeressük.
– Állok rendelkezésükre – felelte nyájasan, majd kikísérte őket az ajtón
Picture

Andrea és Dorian éppen kifelé igyekezett az épületből, amikor egy csapat gyerek rohant be a folyosóra, az egyikük túlságosan lemaradt, és nem vette észre a beforduló nyomozókat. Véletlenül nekiszaladt Andreának. A kislány nagyon megrémült, ijedtségében még maciját is elejtette, hatalmas szemekkel és remegő testtel bámult a két óriásra.
Picture

– Szia – hajolt le hozzá mosolyogva Andrea. – Hogy hívnak?
– Annabell – felelte megszeppenve a kis árva.
– Nagyon szép neved van – válaszolta Andrea, majd felemelte a földről az elejtett plüssállatkát. – Ez a te macid?
Picture

A kislány nem válaszolt, csak bólintott. Elbűvölő teremtés volt, ahogy hatalmas barna szemével ijedten néz rá. Andrea lassan nyújtotta oda a mackót a kislánynak, mintha attól félne, hogy nyomban elrohan. A lányka még mindig meg volt illetődve, de már korántsem annyira, mint az imént.
– Köszönöm szépen – felelte udvariasan, miközben elvette a macit.
Andrea szeretett volna még beszélgetni vele, de akkor egy nő rontott a folyosóra. Nem törődve a két nyomozóval, megráncigálta a kislányt.
Picture

– Nem megmondtam neked, hogy ne rohangálj a folyosón, mint egy eszelős – kiabált mérgesen a kislányra, aki még az előbbinél is ijedtebb tekintettel nézett.
– Ne kiabáljon a kislányra, nem csinált semmi rosszat! – Andrea szeme szikrákat szórt a kiabáló nőszemélyre.
– Mars a szobádba, de rögtön! – kiabált rá a kislányra, aki még utoljára rámosolygott Andreára, majd maciját szorongatva elindult társai után.
– Elnézést kérek a kislány viselkedése miatt – fordult mézes-mázosan a nyomozók felé. – Csak nem örökbe fogadni szeretnének?
Picture

Andrea nem tudta palástolni dühét, legszívesebben letartóztatta volna ezt az álszent nőszemélyt. Bele sem mert gondolni, hogyan bánhat a gyerekekkel, amikor senki sem látja. Egyikük sem válaszolt a kérdésre, csak elsétáltak, miközben a nő értetlenül nézett utánuk.
***
Picture

A városi rendőrkapitányság lassan sötétségbe burkolózott, csak itt-ott égett egy asztali lámpa. Dorian irodájában ücsörgött egy dosszié felé görnyedve, nem is olvasott, inkább csak gondolkodott.
– Szia – lépett be az irodába Andrea. – Arra gondoltam, beülhetnénk valahová, átbeszélni a mai napot. Mit szólsz hozzá?
Picture

Andrea maga is meglepődött rajta, mennyire gördülékenyen mentek a dolgok Doriannal, mintha évek óta együtt dolgoztak volna. Beszélgetni ugyan nem beszélgettek sokat, és többször észrevette a férfin, hogy zavarja a jelenléte, mégis bizakodó volt a jövővel kapcsolatban.
– Ezt még szeretném átnézni – szólt, de közben fel sem nézett. – Talán holnap.
– Dorian – lépett közelebb Andrea –, későre jár. Szerintem jót tenne egy kis kikapcsolódás.
Picture

– Andrea – nézett fel végre a dossziéból –, alig egy napja ismerjük egymást, kérlek, ne mondd meg nekem, mit kellene csinálnom. Felnőtt ember vagyok, nincs szükségem a tanácsaidra.
– Ahogy gondolod – válaszolta Andrea, kissé meglepődve Dorian gorombaságán. – Akkor holnap találkozunk. További szép estét. – Nem sértődött meg, inkább aggódott a férfi miatt. Gyanította, hogy valami más is lehet a háttérben, ami nyomasztja társát.

Kísértő múlt – 5. Gregory

Picture

Az emberek szokásukhoz híven mindig sietnek valahová. Nem volt ez másként ezen a verőfényes csütörtöki napon sem. Twinbrook belvárosában óriási dugó keletkezett egy útlezárás miatt. A hangos dudálások és káromkodások kétsaroknyira is elhallatszottak. Némelyek kocsijukból kiszállva ordítoztak, némelyek pedig csöndesen kocsijukban ülve várták, hogy feloldják a kordont.
Picture

Dorian és Andrea inkább leparkolta a kocsit, és gyalogosan tette meg a maradék néhány saroknyi utat a városi kórházig. Egész úton nem szóltak egymáshoz. Dorian tisztában volt vele, hogy a nő hallgatás révén akarja úgymond büntetni az este történtek miatt. Egy ideig nem foglalkozott vele, inkább csak élvezte a csendet, de a következő utcasaroknál már kezdett kínossá válni a hallgatás.
Picture

– Sajnálom a tegnap estét – kezdett bele hirtelen mondandójába Dorian. – Bunkó voltam. – Hihetetlenül nehéz volt kimondania ezeket a szavakat, de mégis úgy érezte, tisztáznia kell az ügyet.
– Nem kell bocsánatot kérned – válaszolta unottan a nő. – Igazad volt. Semmi közöm az életedhez, nem is ismerlek. A sors úgy hozta, hogy most ideiglenesen el kell egymást viselnünk. Ennyi. – Meglepődött, hogy Dorian bocsánatot kért. Örült neki, és mindenképpen jó jelnek tekintette, de nem mutatta ki. Nem szerette volna, ha a férfi azt gondolja, könnyű dolga van vele.
– Nem szoktam ennyire faragatlan lenni, csak mostanában… – harapta el a mondat végét a férfi.
Picture

– Csak mostanában felidegesít, hogy koloncot kell hordoznod a nyakadon – fejezte be helyette Andrea. Tudta jól, hogy Dorian nem feltétlenül erre célzott, de mivel egyelőre nem látta esélyét, hogy a férfi megossza vele gondjait, inkább más témára terelte a szót. – De, ha nagyon szeretnéd, egy kávéval kiengesztelhetnél. Ölni tudnék egy feketéért!
Picture

– Ami azt illeti, én is. – Dorian legszívesebben az ügy megoldásán foglalatoskodott volna, de túlságosan csábító volt számára egy bögre forró kávé gondolata.
– Remek! – kiáltott fel Andrea. – Mivel nem örülnénk egy kettős gyilkosságnak, inkább azt ajánlom, csillapítsuk koffeinhiányunkat. Tudok is egy remek kis kávézót a közelben.
Dorian válasz helyett alig láthatóan elmosolyodott. Nem igazán tudta megmagyarázni, de élvezte Andrea társaságát.
***
Az Andrea által ajánlott kávézó igencsak hangulatos kis bisztró volt a város szívében. Frissen pörkölt kávé illata, kellemes halk zene és elégedett vendégek csevegése töltötte be a helyiséget.
Picture

– Szóval, mire vagy kíváncsi? – kérdezte Dorian, miután a pincér letette az asztalukra a rendelést.
– Ezt meg hogy érted? – kérdezett vissza Andrea, majd belekortyolt az illatosan gőzölgő, forró italba. – Nem vagyok kíváncsi semmire – vont vállat a nő. – Maximum arra, hogy készítik ezt az isteni finom kávét.
Dorian felhúzott szemöldökkel nézett rá. Andrea vette a célzást, nem kertelt tovább.
– Most, hogy így mondod, valóban lenne egy-két dolog, ami érdekelne. Például az, hogy mit követtél el abban a bizonyos előző ügyben, ami miatt még kórházba is kerültél?
– Valahogy sejtettem, hogy erről lesz szó – forgatta a szemét a férfi. – Azt hittem, Woodward vagy esetleg valaki más a kapitányságról már felvilágosított.
Picture

–  Nem, Woodward csak azt mondta, figyeljek oda, hogy ne szegd meg a szabályokat. A rosszindulatú pletykálkodástól pedig egyenesen rosszul vagyok. Tőled szeretném hallani, persze csak, ha megtisztelsz a bizalmaddal.
– Előbb-utóbb úgyis megtudnád. – Vett egy nagy levegőt, és belekezdett. – A bizonyos előző ügy egy kettős gyilkosság volt. Ismeretlen elkövető brutálisan végzett egy fiatal párral. Mint az elég hamar kiderült, a féltékeny exbarát volt az. Hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, nem volt nehéz a nyomára bukkanni. Egy lepukkant bérházban bujkált. Az erősítés még mindig nem érkezett meg, Woodward pedig megtiltotta, hogy bemenjek, de egy ember volt bent, minden olyan egyszerűnek tűnt.
– Tehát bementél. – Andrea lélegzetvisszafojtva hallgatta Doriant.
Picture

Dorian bólintott. Látszott rajta, hogy nehéz beszélnie a történtekről.
– Sajnos nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy terveztem. Bár könnyedén leszereltem a tagot, hirtelen megjelent egy másik férfi, mint kiderült, az elkövető bátyja, szintén pitiáner bűnöző, és rám lőtt, kétszer. Egy golyó a tüdőmbe, a másik néhány centire a szívemtől fúródott be – mutatott a mellkasára. – Az erősítés hamar megérkezett, és sikerült elkapni a másik rohadékot is. Az utolsó emlékem az, amint Woodward felettem áll, és azt mondja „Carson, te idióta”, aztán minden elsötétült – mosolyodott el a végére Dorian. – Pár nap múlva a kórházban tértem magamhoz.
– Kész csoda, hogy élsz! Hogy lehettél ennyire felelőtlen? – hitetlenkedett Andrea. Beleborzongott, ha csak belegondolt, hogy a férfi akár meg is halhatott volna.
Picture

Dorian megrántotta a vállát. Jól tudta, miért nem volt képes várni még néhány percet az erősítésre. Mindig is azt tette, amit épp helyesnek tartott, akármennyire is éles volt a helyzet. Nem volt vesztenivalója. Az életét pedig nem féltette.
Andrea már épp szóra nyitotta a száját, mikor Dorian az órájára nézett.
– Lassan indulnunk kellene – jelentette ki, és intett a pultosnak, hogy kérik a számlát.
Andrea némán bólintott. Bár lett volna még néhány kérdése, nem akart telhetetlennek látszani. Örült neki, hogy Dorian megnyílt előtte, és megosztotta vele ezt a fontos információt.
***
Picture

Hamarosan megérkeztek a Miasszonyunk városi kórházhoz. Doriannak igencsak kellemetlen emlékeket idézett fel az épület látványa, hiszen majdnem egy hónapig élvezte az orvosok és nővérkék vendégszeretetét. Bármennyire is próbált visszaemlékezni, találkozott-e ez idő alatt Gregory nevű ápolóval, sajnos nem rémlett. Amint beléptek a kórház főbejáratán, azonnal megcsapta az orrát az a bizonyos kórházszag, amit annyira utált. A recepció felé vették az irányt, ahol az ügyeletes nővér azonnal felismerte a férfit.
Picture

– Jó reggelt, Mr. Carson! Kontrollra jött? – kérdezte kedvesen az ápolónő.
Dorian is megismerte a lányt, elég sokat találkozott vele ittléte alatt. Tulajdonképpen már két napja kellett volna vizsgálatra jönnie, de mivel el volt foglalva, és jól is érezte magát, nem tartotta fontosnak.
– Nem, Doris, most hivatalos ügyben vagyunk itt. Egy bizonyos Gregory Dawson nevű ápolót keresünk, ide tudná hívni?
– Gregory Dawson? Mi dolga neki a rendőrséggel? – A nővért láthatóan meglepték Dorian szavai.
Picture

– Elnézést – csatlakozott a beszélgetésbe Andrea –, de nem cseverészni jöttünk ide. Hívja ide, kérem, Mr. Dawsont, hogy minél hamarabb beszélhessünk vele!
A nővér próbálta leplezni sértődöttségét, miközben a hangosbemondón keresztül a recepcióhoz hívta Gregoryt, aki néhány perc múlva meg is érkezett. Dorian azonnal felismerte a fiút. Habár nem ismerte személyesen, de gyakran látta kószálni a betegek között. A nővér közölte Dawsonnal, hogy két nyomozó keresi valamilyen ügyben.
Picture

– Mi történt Stacyvel? Valami baja esett, ugye? – rontott neki a nyomozóknak Gregory. Mindketten meglepetten néztek rá. Még nem értesült Stacy haláláról, vagy talán Dawsonnak lelkiismeret-furdalása van? Vagy birtokában van valami fontos információnak? De annyi biztos, hogy felettébb gyanús volt ez a megnyilatkozása.
– Honnan veszi, hogy ez ügyben keressük? – kérdezte gyanakodva Dorian.
Picture

– Napok óta nem tudom elérni Stacyt. Rossz előérzetem van – hadarta magán kívül a fiú.
– Beszélhetnénk egy kevésbé zsúfolt helyen? – kérdezte Dorian, miközben végignézett a nyüzsgő termen. Nem tudhatta, hogy fog Dawson reagálni a hallottakra, így jobbnak látta, ha hatszemközt beszélnek vele. A fiú bólintott, majd megkérte őket, hogy kövessék. Egy üres vizsgálószobába vezette őket.
Picture

– A csudába, mondjanak már valamit! – fakadt ki ismét a fiú. Szinte már könyörgött a válaszért. Dorian társa felé pillantott, jelezve, hogy ő világosítsa fel a fiút.
– Mr. Dawson, igazán sajnáljuk, de Stacy Johnsont hétfő éjszaka meggyilkolták – válaszolta Andrea.
– Édes istenem – torpant meg Gregory. – Tudtam, hogy előbb utóbb valami szörnyű dolog fog történni. Az az átkozott Bradford, miatta van minden!
Picture

– Gregory – lépett hozzá közelebb Andrea –, hogy érti ezt? Ha tudomása van bármilyen információról, arról tudnunk kell.
Figyelemmel kísérte a fiú minden egyes reakcióját: őszintének tűnt, vagy legalábbis jól titkolja, ha hazudik.
– Most mondtam el, amiatt a szemétláda miatt történt ez Stacyvel – válaszolta egyre ingerültebben Dawson, miközben halántékát kezdte masszírozni.
– Van erre bármiféle bizonyítéka? – kérdezte most Dorian.
– Kézzel fogható nincs – felelte merev, üveges tekintettel a fiú.
Picture

–  Mit tud Bradford és Stacy viszonyáról? – Ismét Dorian kérdezett. Látta Dawsonon, hogy sokat tud az említett kapcsolatról, és el is fogja szépen mondani, nincs más választása.
– Nem sokat – felelte keserűen Gregory. – Stacy és én mindig megosztottuk egymással a dolgainkat, de jött Bradford, és mindent szétbarmolt. Attól kezdve Stacyt nem érdekeltem, csak ő létezett számára.
– Maga szerette, igaz? – Andrea próbált közelebb férkőzni, ezáltal rájönni, mit is gondol valójában.
Picture

– Igen, szerettem – vágta rá kétségbeesetten a fiú –, és boldoggá tettem volna, ha nem jön a képbe Bradford.
– De ő nem szerette viszont magát. Hogy fogadta ezt? Talán úgy gondolta, hogyha nem lehet a magáé, akkor másé se legyen? –  Dorian Andreával ellentétben ki akarta hozni a fiút a sodrából, és ezáltal megtörni.
Picture

– Tessék? – kérdezte ledöbbenve. – Tiszta szívből szerettem Stacyt, soha sem lettem volna képes ártani neki!
– Mikor látta utoljára? – tette fel az újabb kérdést Dorian. Szeretett volna hinni a fiúnak, de túl sokszor találkozott már szerelemféltésből elkövetett gyilkossággal.
– Hétfő délután. Sietett valahová, gondolom Bradfordhoz – húzta el a száját a fiú. – Alig tudtam vele váltani néhány szót. Nagyon feldúlt volt.
Dorian erre az információra felkapta a fejét. Tehát Dawson találkozott a lánnyal, nem sokkal azelőtt, hogy megölték. Ha szerencséjük van, Dawson tud valami hasznos információt, amivel közelebb kerülhetnek a megoldáshoz, hacsak nem ő maga a gyilkos.
Picture

– Valamiről csak szó esett. Tehát? – kérdezte Dorian egyre türelmetlenebbül.
– Nézze, azt mondta, fontos dolga van. Rákérdeztem, Bradfordhoz megy-e, de tagadta, nyilván hazudott.  Mindig hozzá ment – válaszolta, miközben szomorúság csengett ki hangjából.
– Miből gondolja, hogy Bradfordnak bármi köze lehet Stacy halálához? – értetlenkedett Andrea. – Az, hogy viszonyuk volt, még nem egyenlő ezzel.
– Talán azért, mert Stacy ki akart tálalni a feleségének – válaszolta egyszerűen Gregory.
Picture

– Tehát mégiscsak tud egy s mást a dologról – húzta fel a szemöldökét Dorian. – Tovább!
– Azt hitte, ha Bradford felesége megtudja az igazat, akkor elhagyja, és szabad lesz a pálya kettőjüknek. Túlságosan naiv volt. És ez lett a vége. – Az utolsó szónál elcsuklott a hangja.
– Hol tartózkodott az este további részében? – Doriannak az volt a megérzése, hogy Dawson mindenképpen Bradfordra akarja kenni a gyilkosságot, holott ő is gyanúsított.
– Azt gondolják, hogy én öltem meg? – kérdezte felháborodva Gregory. – Hazamentem.
– Tudja ezt bárki igazolni? – tette fel a kérdést Andrea.
Picture

– Fogalmam sincs. Nem én öltem meg Stacyt. Hányszor mondjam el, hogy felfogják? Nincs bizonyítékuk ellenem, és nem is lesz.
– Azt majd meglátjuk. – Dorian szúrós tekintettel nézett a férfira, nem tudta eldönteni, blöfföl-e vagy sem.
– Tudomásunkra jutott, hogy Stacy sokáig egy sztriptízbárban dolgozott. Mesélne nekünk erről az időszakról? – Andrea hangja jóval nyugodtabb volt, mint társáé.
– Stacy már lezárta az ügyet. Miért érdekli ez magukat?
– Majd mi azt eldöntjük, hogy mi érdekel minket és mi nem. – Dorian nem tűrte jól a mellébeszélést. – Szóval?
Picture

– Oké – adta meg magát a Dawson. – Körülbelül két éve történt, én akkor elfogadtam egy melót külföldön. Mielőtt megkérdezné – nézett gúnyosan Dorianra –, egy idős férfit ápoltam. Amikor hazaérkeztem, megtudtam, Miss Nortontól, hogy Stacy mibe keveredett. Elmentem a helyre, és azt kellett látnom, hogy ott tekereg mindenféle pénzes férfiak előtt. Nem hagyhattam annyiban, egyszerűen elrángattam a helyről. Rábeszéltem, hogy végleg hagyja ott az a lebujt. Akkoriban még hallgatott rám.
Picture

– És ezt a sztriptízbár főnöke csak úgy annyiban hagyta? – Dorian csodálkozott rajta, hogy Stacy ilyen könnyen ki tudott szállni az üzletből. – Itt valami nem stimmel.
– Én is meglepődtem, de igen – válaszolta Dawson.
– Meg tudná mondani ennek a bizonyos bárnak a nevét? – szállt be ismét a beszélgetésbe Andrea.
– Blue Moon, azt hiszem, ez volt a neve.
Picture

– Köszönjük, Mr. Dawson, végeztünk. Egyelőre. – Dorian nem látta értelmét, hogy tovább beszéljenek Dawsonnal. – De van egy olyan érzésem, hogy nemsokára találkozunk.
– Ha akármi eszébe jutna, hívjon fel – nyújtott át egy telefonszámot Andrea.
Dawson nem szólalt meg, merev tekintettel nézett a nyomozókra, miközben elvette a kártyát.