Szappanbuborék a Szerelem kategória bejegyzései

Szappanbuborék a szerelem – 1. Ami elmúlt..

Sokak szerint tiszta anyu vagyok. Mások szerint apámra ütöttem. Szerintem meg nem ilyen egyszerű… Sok tekintetben valóban hasonlítok anyára, kezdve ott, hogy én is lány vagyok. Anya apa kék szemeit látja, ha rám néz. Mindezek külsőségek. Lényegtelen dolgok. Ami fontos, az belül van. Hogy belém mi fért, azt majd később fejteném ki, most kezdjük inkább valahol 27 évvel ezelőttről…

Picture

Koncz Erika tizenévesen szorgalmas, kötelességtudó, rendkívüli kamaszlány volt. Sokat tanult, sose késett, becsületességéről és őszinteségéről volt híres. Igazi mintagyerek, tökéletes, szófogadó jókislány.

Picture

Szalai Miklós bontotta meg a szilárdra épített falat. 14 évesek voltak, mikor megismerték egymást. Az általam ismert történetek szerint a maximalista Miklós addig kerülgette a szende és naiv Erikát, míg a lány bele nem habarodott. Gondolhatnánk, innentől egyszerű. Erika „behódolt” és Miklós akarata győzött, a szürke kislány végképp elveszett.

Picture

Ellenkezőleg történt. A szerelem kölcsönös volt. Miklós színt vitt Erika szabályokkal teli életébe, ám ez mit sem változtatott a kötelességtudaton és bizonyítási vágyon a világ felé. A lány továbbra is szorgalmasan tanult, hogy egyetemre mehessen. Feltételezhetnénk, hogy Miklóst a görcsös maximalizmusa ösztönözte a továbbtanulásra, ám ez csak a látszat volt. Erika olyan csali volt, aminek egy szerelmes srác nem tud ellenállni, így hát együtt vágtak neki az egyetemnek.

Picture

Tehát – amint az már kiderült – nem voltak rossz hatással egymásra. Miklóst érdekelni kezdte a jövője, és egyre inkább az üzleti élet felé kacsintgatott, míg Erika kicsit leeresztett, társasági életet élt és rabjává vált a művészeteknek. Bulizni jártak, barátokat gyűjtöttek, tanulmányi versenyeken, különféle vetélkedőkön vettek részt, azért persze beleásták magukat a tanulnivalóba.

Picture

Ahogy múltak az évek, egyre kevésbé tudtak meglenni egymás nélkül. Mindenhová együtt mentek, és minden idejüket együtt töltötték csendes, meghitt békességben. Várható volt a nagy esemény…

Picture

Miklós fél térdre ereszkedett és megkérte Erika kezét. Szerelmüket gyűrűvel pecsételték, és alig várták, hogy a diploma után megkezdhessék közös, felhőtlen életüket. Teli voltak álmokkal és tervekkel a jövőre vonatkozóan.

Picture

Kezdetnek munkát és otthont szerettek volna teremteni. Manapság ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de közös erővel és kitartással elérték az első kitűzött célt. Erika fotósként kezdett dolgozni, rendezvényeken fényképezett, míg Miklós egy kisebb cég területi kereskedelmi képviselője lett, és kiváló munkabírásának köszönhetően, hamarosan előléptették. Így már nem jelentett gondot albérletbe költözni, és tovább lépni az álmok listáján. Természetesen a társasági életük is folytatódott, hatalmas lakásavatót tartottak.

Picture

Az esküvő se váratott sokat magára, szűk családi és baráti körben ünnepeltek. Minden kislány álma, hogy egyszer férjhez menjen. Erika álma valóra vált, és Miklós se panaszkodhatott, nagyszerű asszonyt választott maga mellé. Innentől kezdve minden a hozzáálláson múlik.

Picture

Szerették egymást, ez szemmel látható volt. Meg voltak elégedve az életükkel, magukkal, egymással. Miklós elfogadta, hogy szerelme néha túlságosan is előre tervez, tiszteletben tartotta, hogy kitart az elvei mellett, és hagyta, hogy néha ő győzzön a kisebb vitákban. Erika ismerte párja céljait és a kegyetlen módszereket is, amivel eléri azokat, és szemet hunyt a szabálysértések felett. Ha nem is értették meg egymást, végig hallgatták a másikat és elfogadták a másik verzióját.

Picture

Szalai Mikós és Szalainé Koncz Erika egy év elteltével megvehették első igazi otthonukat. Javarészt saját erőből, de kaptak némi anyagi támogatást szüleiktől is. Az otthon az, ahol szeretetet talál az ember, és ahová haza mehet. Ahol az lehet, aki és ahol nem kell bizonyítania. Menedék a világ elöl, egy hely, ami alkalmas a családalapításra.

Picture

Erika legfőbb vágya egy baba volt, amit eleinte Miklós nem túlzottan támogatott, korainak tartotta, de végül még a gólya érkezése előtt megváltozott a véleménye. Sokat segített persze, hogy nem kellett félni az anyagi gondoktól, az egykor kicsiben kezdő cég naggyá nőtte magát, Mikóst alelnökké választották. Erika is jól keresett a fotózással. Mikor már nem bírta az órákon át tartó ácsorgást, festegetni kezdett. Meglehetősen népszerű lett a feltörekvő művészek támogatóinak körében.

Picture

Ideális körülmények között születtem, nem? Persze csak a családi hátteremet illetően. Ugyanis hóvihar volt azon a január 23-án, és apám alig mert 10 km/h-nál többel hajtani a kórház felé, miközben anyu fájdalmas üvöltések közepette próbálta alkalmazni a javasolt légző technikát. Végül este 10 óra 45 perc körül láthattam volna meg a szülészorvost, ha nincs csukva a szemem és nem üvöltök magamból kikelve. Akkor 3440 g és 49 cm voltam, lila és ráncos. Később vettem csak fel illatos babaformámat, de persze ez mit se számított. Külsőségek… Olyan sokan nem is ismertek, máris szerettek. Kellemes érzés ezen elmélkedni.

Picture

Gyorsan nőttem. Az első attrakcióm egy egész éjszaka végigalvása volt, és ezt követték a szilárd étel, felülés, fognövekedés, szőnyegen mászkálás, nyáladzás, vigyorgás, keserves sírás és minden kezem ügyébe kerülő tárgy megrágcsálása. Nem csak felálltam, járni is kezdtem, majd csacsogtam, amit a környezetem ujjongva fogadott. Legalábbis egy darabig. Aztán apám megváltozott. Beletemetkezett a munkába, az újságot bújta, fontos híreket olvasgatva és lemaradt mindenről, ami megismételhetetlen egy szülő életében. Például a lánya első lépései.

Picture

Anya tűrte, hiszen tudta, az ő fotói és képei együtt se érnek annyit a családi költségvetésben, mint apa elnöki fizetése osztalékokkal és jutalmakkal együtt. Megvolt ennek az ára, ami nem volt pénzben mérhető. A nyolcadik Karácsonyom volt az utolsó, ami nem csak ajándékokban, hanem békében is gazdag volt. Babaházat kaptam egy halom más szép holmi mellett, de nem volt teljes az öröm. És ez anyán is látszott. Apám az egész napot végigtelefonálta, csoda hogy a vacsorát képes volt egy ültőre elfogyasztani. Szomorú belegondolni, hány gyerek és feleség érezhette ezt ugyan azon a napon…

Picture

Mi is egy jó házasság titka? A tisztelet? A megértés, a bizalom, a szeretet és békesség? Hogy mindent higgadtan meg lehessen beszélni? Akkor még nem érthettem, hiszen csak tíz éves voltam. Nekem zaj volt, szokatlan ricsaj, amit nem rejtenek ajtók mögé. Persze nem ez volt az első veszekedés, de az emlékeimben ez él a legélénkebben. Koncz mama és Koncz papa jöttek látogatóba, és rezzenéstelen arccal tűrték az éktelen szitkozódást, én pedig gyerek voltam és elhittem, a felnőttek ilyenek, hamarosan minden rendbe jön.

Picture

Apa szépen lassan eltávolodott tőlünk, és még a válás kimondása előtt elköltözött hazulról. Széthullott a család, megváltozott az otthonról épített kép. Szilánkokra törtek anyu álmai, és én igazán fel se tudtam fogni. Csupán 13 éves voltam, ismerkedtem a világgal, az emberi kapcsolatokkal, és a problémák kellős közepén találtam magam. Anya kis híján összeomlott, és ha az érzelmi háttér nem lett volna eléggé instabil, még anyagi gondjaink is akadtak, hiszen a keserűség alkotói válsághoz vezetett és a fotózás már nem tűnt kellően jövedelmezőnek. Kénytelenek voltunk beköltözni a belvárosba, egy kétszobás albérlet kicsit megviselte a pénztárcánkat, de anya nem volt hajlandó alább adni. Mindezek a gondok csak erősítették a kettőnk viszonyát, így bátran állíthatom, anyu a legjobb barátnőm.

Picture

Igen, tudom, nem ilyen egy tündérmese vége. A szüleim története nem is illik ebbe a kategóriába.

És milyen lettem én? Komoly, máskor meg komolytalan, néha kicsit negatív, de többnyire optimista. Nem emós, vagy rosszéletű tizenéves, csak Szalai Vivien, a lány, akire számíthat az anyukája, még ha nem is pontos, precíz mintagyerek. És ez a lényeg, természetesen szeretettel fűszerezve. Az emberek a külsőségeket látják, de a lényeg legbelül van.

 

Tovább a következő epizódra

Szappanbuborék a szerelem – 2. Szokványos nap

Minden új nap a reggellel kezdődik.

Picture

A péntek a kedvencem a hétköznapok közül. Mert ez az utolsó. A kelés is könnyebben megy, nincs sok már a hétvégéig és a pihenésig, ám vannak elvetemült lények – nevezzük őket tanároknak -, akik még ezt a mesés napot is képesek pokollá varázsolni a fáradt és mit sem sejtő diákok számára. Nem kellemes egy halom dolgozat tudatával ébredni.

Picture

A reggelek számomra mosdással kezdődnek. Muszáj kimosni a csipát a szememből, különben sose ébredek fel igazán. Nem, mintha a hideg víz érne valamit a lustaság ellen…

Igen, a legmeghatározóbb tulajdonságom a lustaság. Bármikor tudnék délig aludni, nem sajnálom, ha elmarad a tesi óra és akkor se esek kétségbe, ha egész héten itthon kell maradnom.

Picture

A következő fontos lépés a reggeli. Anya a mesterszakács, én inkább a kiskukta szerepét vállalom… néha.

– Mit sütsz? Palacsintát? – kérdeztem, és közben összeszaladt a nyál a számban.

A válasz egy egyértelmű „ühüm” volt.

Picture

Ma reggel is evés közben tárgyaltuk ki egymás napi programját:

– Dolgozol ma? – kíváncsiskodtam két falat között.

– Szabadnap, úgy fest senki nem tervezett házasodni ezen a csodás őszi pénteken… – felelte teli szájjal.

– De jó neked… – morgolódtam.

Picture

– Nem kell aggódnod – sóhajtott anya, miközben lenyelte a megrágott falatot – lesz elég dolgom, ugyanis be kell ugranom a postára, van egy halom szennyes és vagy három tucat elintézni való, ami már időtlen idők óta várat magára. Még a szabadnapomon se nyugodhatok le, éld csak vígan a gondtalan diákéveidet.

Ismét morogtam egyet, ő meg visszamorgott, aztán elkezdett érdeklődni a napi programom felől.

Picture

– Mélyen tisztelt anyám! – kezdtem cinikusan a mesébe – Diákéveim azon szakaszához érkeztem, ahol már csupán ámítás és reklámfogás a tanulók gondtalan élete. Ma csak három tárgyból írunk dolgozatot, kettőből meg felelünk, és azért nem többől, mert a magyar dupla, és tesin futunk.

– Ne szemtelenkedj, tudod jól, hogy én is kijártam az iskolát. Senki se mondta, hogy nevetve fogsz leérettségizni – mondta teljes nyugodtsággal, mint aki fel se fogta, mekkora teher nehezedik rám.

Picture

Békésen folytatta tovább a reggelit. Kénytelen voltam bevallani magamnak, talán igaza van. Senki se állította, hogy könnyű. De a felkészülés nehézségeire se hívták fel a figyelmem. Félelmetes belegondolni, ezentúl mindig így lesz. Az elvárások csak jönnek és az akadályok lesből támadnak…

Picture

Szerencsére sikerült felöltöznöm és kisminkelnem minden baki és nehézség nélkül. Kritikusan tanulmányoztam magam a tükörben pattanásokat és bőrhibákat keresgélve, de szerencsére nem találtam egyet se. Az utolsó simítások után indulhatott hát a nap!

Picture

Kipp-kopp – hangzott a lágy dörömbölés Elődék ajtaján. Nem lehet teljes az a hétköznap, ami dinka barátnőm nélkül indul.

Picture

– Szia Vivcsi!- tárta felém a karját – Végre péntek van!

– Igen, én is erre vártam egész héten – közöltem, miközben üdvözöltem Rékát.

Cupp-cupp, ölelés meg ilyenek. Undorítónak találom a nyálas barátságokat, de ezzel a dinka lánnyal nem lehet nem aranyosan viselkedni. Néha képes úgy hisztizni, hogy falra mászok tőle, de az idő többségében csak aranyos és tündi-bündi. Kis csinibaba, a fiúk kedvence, de ő csak egy srácért van odáig meg vissza, természetesen azért, akivel a legtöbb gond van…

Picture

– Képzeld, ma vagyunk Gergőcivel egyévesek, és azt ígérte elvisz vacsizni valami szupi helyre!

– Gratulálok! És biztosan nem felejti el?

– Tudod, hogy nem olyan…

Picture

Persze, tudom. Csak csöppet hazug és néha megkeseríti Réka életét. Ezért se szimpatikus nekem Gergő, és ha ehhez még hozzávesszük a lekezelő stílusát, meg a balhéit, akkor tökéletes képet kaphatunk arról a srácról, akibe drága barátnőm fülig szerelmes.

– És most ez összesen a tizenkettedik hónap a szünetelésekkel együtt, vagy azokat nem számoljátok bele? – érdeklődtem vigyorogva.

Picture

– Rakd zsebre a cinizmusod, Vivcsi! – fintorodott el – Mindig el akarod rontani a kedvem.

– Dehogy akarom! Pusztán csak szeretném, ha végre belátnád, hogy nem Gergő az a srác, aki megérdemel téged – kezdtem magyarázkodni, de láttam az arcán, hogy felesleges, így inkább a történelem felé tereltem a szót.

Picture

– Majd a fiúk súgnak úgyis! – legyintett a kérdésre, miszerint tanult-e.

– Csúnya dolog kihasználni őket! Szerelmesek beléd! – viccelődtem.

Picture

– Tudod, Vivcsi, mára elég lesz a kioktatásból, inkább hozom a táskámat és induljunk a buszhoz! Ez egy csodás nap lesz, és nem ronthatod el a megjegyzéseiddel.

– Bocs, mindent visszaszívok!

Picture

Várakozás közben találkoztam Márkkal, a mindig rendes és megszeppent osztálytársunkkal, aki szintén a házban lakik. Üdvözöltük egymást, és a dolgozatokról kezdtünk beszélgetni. Vele másról nem is lehet, talán az ő IQ-ja a legmagasabb a suliban, de ennek ellenére a tanuláson kívül nem ismer más témát…

Picture

Péntekhez képest eléggé kínszenvedős napunk volt, de mindent túléltünk, és – úgy ahogy – épségben térhettem haza. Egyedül. Réka fodrászhoz sietett, Márk pedig irodalom szakkörre ment, így magányosan indultam el. A jó időre való tekintettel gyalog is megtehettem volna ezt a pár utcát, ám a lustaságom győzött, így buszra szálltam.

Picture

Igaz nem volt valami nagy szám a menzán az ebéd, mégse voltam éhes. Még senki se volt fent a Csevegőn, a tévében is csak a szokásos délutáni sorozatok mentek, így unalmamban elkezdtem írni egy irodalom esszét, amit majd jövő hónapban lesz esedékes leadni. Igazából nem erőltettem meg magam, csak jegyzetelgettem. Ez az egy tárgy, amiben örömömet lelem. Szeretek írni, és állítólag fogalmazni is tudok. Bár a naplóíráson és a kötelezőkön túl még nem próbálkoztam mással…

Picture

Miután már nem jutott eszembe semmi, meglestem az e-mailjeimet, a halom reklám és körlevél alól sikerült kikotornom egy hellyel-közzel értelmes üzenetet. Apára tört rá a szülői ösztön. Szeptemberben először. Pedig már a vége felé járunk. Gyorsan igennel válaszoltam – próba szerencse – és meghagytam, hogy majd hívjon fel, mikor és hol. Próbálom nem bele élni magam, de azért titkon remélem, hogy kivételesen össze is jön a találka.

Picture

Időközben hallottam, ahogy anya haza ért. Hamarosan a készülő vacsora illata is elért az orromig. Spagettinek tippeltem – a kedvencem -, de még korainak tartottam, hogy kidugjam az orrom a konyhába. Netezgettem, és vártam, hogy végre valaki megjelenjen Csevegőn.

Picture

Megnéztem pár vicces videót a SimsTube-on és fellestem a My Sims fórumra is, de nagyon úgy festett, hogy az emberek kihasználják az ősz utolsó meleg napjait. Megkönnyebbültem, mikor Tomi végre bejelentkezett Csevegőn. Kedvenc unokatesómat azonnal letámadtam a délután történt eseményekkel, alig győzte írogatni a reagálós smiley-kat. Igaz minden nap találkozunk, mert osztálytársak vagyunk, de nem bírom ki, hogy ne osszak meg vele minden fontos eseményt, amint lehet.

Picture

A vacsorát jól tippeltem meg, valóban spagetti volt. Kicsit feszengve ültem az asztalhoz, valahogy fel kellett vezetni neki, kitől is kaptam mailt délután, eszem ágában se volt titkolózni előtte, viszont az apával kapcsolatos hírek mindig érzékenyen érintették.

– Jaj, képzeld… – kezdtem bele anya felé fordulva, ám közben igen erőteljesen a müzlis dobozt bámultam a hűtő tetején, hogy ne kelljen a szemébe néznem – …apu jelentkezett, és azt szeretné, ha…

– Hát most nézd meg! – vágott közbe – Néha csak mikroszkóp alatt láthatóak a húsgombócaim, most meg milyen szép nagyok lettek!

Picture

Fintorral nyugtáztam, hogy megint terelne, de nem adtam fel. Ránéztem, és elhadartam a mondandóm.

– Tök jó! És hova mentek? Adjak pénzt?

Számítottam rá, hogy furcsán reagál, de arra nem, hogy úgy kezeli majd, mint ha Rékával kéredzkedtem volna el vásárolgatni. Nem volt más választásom, el kellett eveznem más vizekre, hiszen az aznapi történésekről kezdett mesélni, mi volt a postán és a zöldségesnél. Csendesen hallgattam és ettem, még a dolgozataimról se volt kedvem beszélgetni, apán és a holnapon járt az agyam.

Picture

Evés után megetettem Macit, a hörcsögömet, és játszottam vele egy kicsit, míg anyu elmosogatott és elrakta a maradék kaját. Ő az egyetlen állatka, amit anya megtűr a lakásban, feltéve persze hogy takarítom és etetem, na meg foglalkozok vele. Ha már macskám nem lehet, hát beérem egy falatnyi szőrgombóccal, aki a pandákra emlékeztető fekete csíkjairól és foltjairól kapta a Maci nevet.

Picture

A nap utolsó mozzanata az esti híradó. Én nem ragaszkodok hozzá, de anyut nagyon érdekli. Bár ez is biztos ilyen felnőtt dolog, és amint hivatalosan is érett leszek, engem is érdekelni fognak a pénzügyek meg az aznapi rablások és persze a politika. Már a sokadik hírnél tartott a bemondó, mikor anyu felém fordult:

– Nem szeretném, ha miattam nem találkoznál az apáddal. Tudom, hogy nem minta apa, de emberből van és változhat. Ezen túl azt se szeretném, ha rossz érzésed lenne, mert vele találkozol. Elég idős vagy, egyedül is el tudod dönteni, mikor szeretnéd látni.

Picture

Meg se tudtam szólalni. Csak néztem rá, miközben a tévében már ciklonokról, csapadékról és felhőkről beszéltek. Sose tiltotta meg, hogy találkozzak apámmal, de minidig kiakadt, ha jelentkezett. Ezen túl akkor nem érdekli az egész? Vagy csak nem akar róla többet hallani?

 

Tovább a következő epizódra

Szappanbuborék a szerelem – 3. Van, ami nem változik

Talán nincs makacsabbul hozzánk ragaszkodó dolog az emberi természetnél.

Picture

Ma reggel korábban keltem, mint máskor, már délelőtt 10-kor talpon voltam. Hogy ne unatkozzak, míg apura várok, áthívtam Rékát egy csajos délelőtt reményében. Éppen Macival foglalkoztam, mikor megérkezett.

– Hello, Vivcsi! Nem fogod elhinni, mi történt tegnap!

Picture

Leültünk a nappaliban, és alig kérdeztem meg, mit is akar mesélni, már bele is kezdett.

– Szóval úgy volt, hogy ugye suli után szaladtam a fodrászhoz. Hiába siettem, az a dinka csaj megint eldumcsizta az időt a többi vendéggel, így épp hazaértem, mire jött elém, és átöltözni már nem is maradt időm. Jött a vacsi, meg a séta a csillagok alatt. Még a kabátját is odaadta, mert fáztam. Aztán felmentem hozzájuk, és nem hiszed el, mi történt – nem várta meg, hogy mit akarok tippelni, folytatta.

Picture

– Cuki volt, meg minden, felmentünk a szobájába, csókolóztunk meg ilyenek. Sose fogod kitalálni! – pirult el Réka, és izgatottan várta a reakciómat, de én csak bájosan mosolyogtam egyet, folytatásra bíztatva – Azt mondta, hogy szeret!

Picture

– És mit válaszoltál? – kíváncsiskodtam, bár teljesen biztos voltam Réka feleletében.

– Hát azt, hogy én is szeretem, imádom, és odáig vagyok érte! Olyan édes, nem? – hadarta izgatottan. Még jó, hiszen erre várt kerek egy éve…

– Ennyi idő után éppen esedékes volt, hogy felvállalja az érzéseit, bár lehet nem gondolta komolyan. Szerintem azért vigyázz ezzel a kijelentéssel, mégis csak Gergőről van szó…

Picture

– Olyan undok vagy – fintorgott Réka – őszintének tűnt, ilyenben biztosan nem hazudna.

– Akkor ezek szerint a szerelem készteti arra, hogy egyfolytában megbántson, és más lányokat bámuljon meg miközben kézen fogva sétál veled az utcán?

Szerelmes barátnőm szája lekonyult és szomorúan vetette rám barna tekintetét. Úgy éreztem azonnal témát kell váltanom.

Picture

– És hogy sikerültek a dogáid? A töri szerintem tök könnyű volt, meg a matek is, bár azt tudom, hogy te nem szereted…

Persze, jellemző! A suliról kezdtem el zagyválni, ami őt, cseppet se érdekelte – mint úgy általában. Nincs mit tenni, mostanában ez foglalkoztat engem a legjobban. A locsi-fecsi lányos dolgok egyébként se kötöttek le soha. Pedig Réka mellé minimum egy lexikonnyi divatház valamint márka nevét és pályafutását kellene fejből tudnom, hogy mindig sikerüljön elterelni a figyelmét Gergőről.

Picture

– Hát az irodalmat megsúgták a fiúk, a töri elég gáz lett, a matekot meg ne is említsük – felelte gyorsan ide-oda nézelődve, mint ha a szüleinek tartana beszámolót az iskolai teljesítményéről. Ennyire azért nem tűnhetek szigorúnak!

– Nem beszélhetnénk másról? – váltott csevegő hangra – Láttad már a SimTrend októberi számát? Állati cuki cipők vannak benne…

Picture

– Nem, de a neten láttam párat. Szerintem eszement lehetett az, aki megtervezte őket.

– Nekem az a kis rózsaszín a legszimpibb, amin kis virágok vannak, de a masnis se rossz!

– Melyikre is gondolsz? Volt pár masnis… – próbáltam vele csevegni.

Picture

– Hagyjuk a cipőket, beszéljünk másról! – javasolta. Már kezdtem örülni, mikor folytatta – Mi a helyzet a pasikkal? Eddig mindenkit elkergettél, aki próbálkozott volna.

Ez a kedvenc témám!

– Jaj, Réka! Tudod, hogy engem ez most egy cseppet se érdekel!

– Persze, persze! Úgy vettem észre, mintha mostanában Marci szemet vetett volna rád. Mindig olyan kedves, és Gergő nyakán lóg hetek óta, hogy a közeledben lehessen.

Picture

– Ó persze! Te meg a képzelgéseid! – hitetlenkedtem, mint ha érdekelne a dolog. Pedig nem érdekel!

– Ez nem képzelgés! Megjósoltam Zsoltit is. Nem emlékszel?

Picture

Szerencsére erre nem kellett válaszolnom, igaz, ahogy Rékát ismerem, költői kérdésnek szánta. Anya jött ki a szobájából csinosan és fitten, mint mindig.

– Sziasztok! Bemegyek a stúdióba, estefelé jövök haza. Ha még sokáig itthon lesztek, csinálhattok valami kaját, vettem zöldséget tegnap.

– Oké, anyu, azt hiszem, feltaláljuk magunkat.

Picture

– Akkor mentem! Pá! – kiabált vissza az ajtóból anya.

Közben feltápászkodtunk a földről, és eszembe jutott, hogy Réka lemaradt a tegnapi eseményekről, így suttogva elmeséltem neki, hogyan reagált anya apám e-mailjére.

Picture

Az osztálytársainkról kezdtünk pletykálni, aztán Réka elmesélte miket hallott a fodrásznál és mit látott a tévében tegnap este. Mikor már megtelt a fejem a sok felesleges információval, és kellőképpen hangoskodott a gyomrom az ürességtől, nekiálltam salátát csinálni, és hagytam, hogy barátnőm bömböltesse a zenecsatornát. A végén már ritmusra vágtam a répát, majdnem az ujjam hegye bánta…

Picture

– Felmondhatom neked a németet, ha befejeztük az evést? – kérdeztem reménykedve, mikor leültünk az asztalhoz.

– Anyám! Mondd, hogy németből nem írunk dogát hétfőn! – nyitotta kerekre szemeit Réka.

– Nem, csak át akarom nézni… – fintorodtam el, és a számba tömtem annyi répát és uborkát, amennyi a villámra fért.

– Akkor meg minek stréberkedsz? – vonta fel szemöldökét.

Picture

– Tudod! Május! Érettségi! Dereng valami?

– Ne izélj már! Az még messze van. Amúgy tök fini ez a sali.

Kétségbeesésemben rákérdeztem az ősszel divatos ruhákra, és még azt is felajánlottam, hogy jövő hétvégén elmegyek vele vásárolgatni, csak ne lássam azt a rémesen idegesítő nyugalmat az arcán. Lehet, hogy én fújom fel, de nekem ez akkor is nagy dolog!

Picture

Sokáig pletyiztünk, több tál saláta is elfogyott, és be is esteledett. Teljesen kiment a fejemből, hogy mire is vártam egész nap. Csak akkor döbbentem rá, hogy apám nem hívott, mikor Réka a sajátjáról mondott valamit.

Picture

Barátnőm elment, és anya épp akkor ért haza, mikor csörgött a telefon.

– Szia! Semmi érdekes… Értem. …Szörnyű! Persze!

A hátamon éreztem anya tekintetét, és tudtam, hogy tudja kivel és miről beszélek.

Picture

– Oké, akkor majd legközelebb – feleltem tettetett lelkesedéssel – Oké! Oké! Jó! Szia!

Hallottam, ahogy anya mély levegőt vesz mögöttem és tudtam jól, hogy kínlódva, de magába folytja a mondani valóját. Csendesen mentem el mellette a szobámba igyekezve, és úgy tettem, mint ha nem vennék tudomást az arcára kiült dühről.

Picture

A szobám magányába burkolóztam, mikor egyszer csak kopogtak. Anya csendesen nyitott be. Egy valamiben egészen biztosan nem hasonlítok a mai kamaszlányokra: szeretem megosztani szülőanyámmal a lelki bánatomat, és szívesen meghallgatom az övét is. Jól esik, hogy mindig mellettem van a legjobb barátnőm. Viszont az apámmal kapcsolatos gondjaimat inkább magamban tartom, tudom, milyen rosszul érinti a téma.

Picture

– Nézd! – kezdett bele egy nagy sóhaj után – Nem szeretném, ha utálnád emiatt Miklóst, ő egyszerűen csak ilyen. Nem tud még mindent. És ez alatt nem azt értem, hogy nem elég okos egy család eltartásához. Erre képes, hiszen nem éltünk vele rosszul. Viszont valamit elfelejtettek neki megtanítani… Bár lehet, hogy ezt nem tanítani kellene… A szeretteid mindennél fontosabbak. A mai világban nem egyszerű talpon maradni, meg kell dolgozni az anyagi biztonságért, de ami sok, az sok. Nem mondom, hogy fontosabb neki a munkája, vagy a pénz, mint te. Egyszerűen csak nem tudja, hogy milyen értékes időt veszít el, mikor bent marad túlórázni, hogy ne csak a rezsit fizethesse ki és a kaját vehesse meg, hanem jusson nagyobb tévére és új szőnyegre is…

Picture

Szinte fájt látni, hogy védi. Húsig mart és a csontomig hatolt, hogy még mindig védi, pedig annyira felesleges! Nem az esett rosszul, hogy engem cserbenhagyott az apám, hanem az, hogy anyunak ezzel mekkora fájdalmat okozott. És még csak nem is tud róla. Könnyekkel telt meg a szemem.

– Nem érdemes sírni, idővel úgyis rájön, mit hagyott ki. Addig pedig megmaradunk egymásnak.

Picture

Kitöröltem a le nem gördült könnyet a szememből, és elgondolkodtam azon, amit anya mondott. Majd rájön, minek nem volt részese az elmúlt… sok évben… Újra fellángolt bennem a düh, de most nem a kétségbeesett, elgyengítő, hanem a vihart kavaró, zúzni vágyó harag. Felpattantam és a számítógép elé vágódtam.

Picture

Pillanatok alatt beléptem az e-mail fiókomba, és újságba nem való levelet kezdtem fogalmazni Szalai Miklós részére. Beleírtam minden keserűségem és bánatom. Nem csak szemtelen voltam, hanem cinikus és lekezelő is. Egy szóval mérges. Iszonyúan mérges. Anyu végignézte, hogyan püfölöm a betűket a billentyűzeten, és nem állított meg. A látszatát se keltette annak, hogy közbe szeretne szólni, pedig tudta jól mit csinálok.

Picture

Vivi becsukta a naplóját, felrakta az ágya feletti legfelső polc tetejére, majd bebújt a takarója alá. Egy darabig a konyhából kiszűrődő víz csobogására koncentrált, majd szépen lassan elnyomta az álom.

Picture

Ez alatt Erika a konyha sötétjében mosogatott, és voltférje járt az eszében:

Direkt csinálja? Vagy komolyan ennyire idióta még mindig? Legalább ne ígérné meg. Tűnne el és jönne évente egyszer, de akkor tényleg jönne, és nem csak ígérné. Hihetetlen, hogy bele se gondol, mekkora fájdalmat okoz a lányának. A mi lányunknak… Vivi az egyetlen, aki összeköt még minket. Nesze neked nagy szerelem!

 

Tovább a következő epizódra

Szappanbuborék a szerelem – 4. Élénken élő emlékek

Gyakran félünk, hogy valóra válnak a rémálmok, de arra sose számítunk, hogy a fájó múlt jelenik meg álmainkban.

Picture

Órák óta tartott már az üvöltözés…

– Elegem van abból, hogy szinte sose vagy itthon, és ha mégis, akkor se foglalkozol a lányoddal! Elegem van az örökös munkamániádból és pénzügyi terveidből! Nem halnánk éhen, ha legalább vasárnap nem dolgoznál!

– Folyton csak azt hajtogatod, hogy miből van eleged! Csak tudod ahhoz, hogy ne csak most, hanem esetleg öt évvel később is biztosan megéljünk, nekem most kell sokat dolgoznom! Mellesleg te se vagy tökéletes…

– Na, mi a hibám? Had halljam? Mit csinálok rosszul?

Picture

– Örökösen vitatkozol! Mindenbe beleszólsz! Az én munkám időpazarlás, bezzeg ha rád vasárnap délután jön a festegetés, akkor azt lehet! Hivatkozol itt ihletre meg egyéb marhaságokra! Igazán megérthetnéd, hogy a művészek élete nem olyan jövedelmező, mint ahogyan azt Koncz Era húszévesen megálmodta! Nőj fel végre!

Picture

– Ó, még nekem kellene felnőnöm? Hát te aztán szépen felnőttél mondhatom! Engem hív fel az anyukád sírva, hogy tudja jól vagy-e, mert arra se vagy képes, hogy felemeld azt a nyüves telefont és közöld a szüleiddel, hogy élsz még! Nekem beszélsz megértésről, mikor benned a szikrája sincs meg? Azt se tudod, mit él át egy aggódó szülő, pedig elméletileg te is az volnál…

Picture

A veszekedés folytatódott, nem csitult és a felek se fogytak ki a mondandóból. Észre se vették, hogy egy ártatlan kislány könnyes szemekkel áll mellettük és cérnavékony hangon szólongatja őket.

Picture

Az anya eszmélt rá először, hogy gyermeke kétségbeesetten pityeregve figyeli őket, és gondolkodás nélkül feladta a vitát, hogy megnyugtassa lányát.

– Anyu, miért veszekedtetek apuval?

– Nincsen semmi baj, Kicsim, csak pár dologban nem értünk egyet – hazudta könnyű szavakkal, de nehéz szívvel az anya és szorosan magához ölelte a kislányt.

Picture

A nappaliból a tévé hangja szűrődött ki, a családfő türelmetlenül váltogatta a csatornákat, hátha talál valamit, ami leköti a figyelmét. Nem szeretett veszekedni a feleségével, de voltak dolgok, amiket úgy érzett, ki kell mondania, még ha fáj is.

Picture

A feleség főzéssel igyekezett elterelni gondolatait a felmerült problémákról. Sűrűn törölgette könnyeit, de nem hagyta, hogy úrrá legyen rajta a gyengeség. Tudta, erősnek kell maradni, hiszen csak akkor lehet megoldani a problémákat, ha kitartó az ember.

Picture

Aznap este vendégek jöttek a házhoz. A nagyszülők vidáman érkeztek, ám hamar lehangolta őket a fagyos légkör. A vacsoraasztalhoz nem mindenki ült le, és ezt senki se merte szóvá tenni. Csendben étkeztek és vacsora után elmaradt a meghitt beszélgetés.

Picture

Aznap este egy szomorú, kétségbeesett feleség sírva mosogatott, és azon gondolkodott, vajon férje sose tér jobb belátásra? Sose veszi észre, mekkora fájdalmat okoz azoknak, akiket szeret, és akik szeretik? Nesze neked nagy szerelem!

Picture

Rossz álom után az ébredés is rossz. Van, aki leizzad és reszket, én csak könnyezni szoktam és hatalmába kerít egy kellemetlen érzés. Főleg mikor a volt férjemmel való veszekedéseinket élem újra egy valótlan dimenzióban, a fejemben. Négy éve próbálom megszokni ezeket a kitörölhetetlen emlékeket, de nem megy.

Picture

Ma vasárnap ellenére korán kellett kelnem, a nővérem tegnap vagy ötször felhívott, véletlen se felejtsem el, ma átjön Tomival. Élménybeszámolót akart tartani az utazásáról. Hát igen! Ő megcsinálta az életét! Eldöntötte, hogy utazni akar és utazik. Nem mellesleg lediplomázott, férjhez ment és szült két gyereket. Bőven elég volt, hogy 18 évesen észhez kapott, én meg végigtanultam a fiatalságom javát, és tessék! Üres ágyba fekszek, és egyedül ébredek… rossz álmokból…

Picture

Takarítás után nekifogtam a főzésnek. Szerencsére tegnap lefekvés előtt még kivettem a halat a fagyóból, így nem kellett olvasztgatni. A kaja elkészítése nem volt jó gondolatterelő, a konyhai feladatokat rutinból végzem, így ismét az álmom járt a fejemben. Jobban mondva a múltam. Az első olyan veszekedésünk Miklóssal, aminek Vivi is szemtanúja volt. Most is látom magam előtt azt a kétségbeesett, könnyes tekintetet, ahogy nézett ránk aznap délután. Szörnyű volt, hogy még csak meg se tudom neki magyarázni, mi történik..

Picture

Éppen kivettem a halat a sütőből, mikor csöngettek.

– Majd én megyek! – kiáltott Vivi, és már hallottam is az örömteli sikítást – Tomi! Hát te?

– Hello Vivike! A nagynénédnek már nem is köszönsz? – méltatlankodott Zsuzsa, mielőtt fia bármit is mondhatott volna. A vendégek érkezése elhessegette a szomorú gondolatokat.

Picture

Épp hogy leültünk ebédelni, és Vivi tudomására jutott, hogy Zsuzsa nem rég ért haza Twikiiről, máris dőltek belőle a kérdések. Olyan komoly tud lenni, de néha előbújik belőle a kíváncsi kislány, mint ha még mindig csak nyolc éves lenne.

– És tényleg olyan gondtalanok ott az emberek? Anya régen mesélt egy elhagyatott kalózhajóról, ott is jártál? Ugye majd mutatsz képeket?

– Persze, hogy mutatok…

Picture

– A képek! Csak képeket ne akarj! – szörnyülködött Tomi mellettem.

– Miért? Én szeretem a képeket! – nézett tágra nyitott szemekkel a lányom az unokatestvérére.

– Rémesen sok van! Apuval egy teljes szombatunk ráment, mire mindet megnéztük, nem is beszélve arról, hogy anya egyesével mindhez fűzött valami kommentet!

– Szegény gyerek! Miért kínzod a fiad? – kérdeztem kuncogva, mire nővérem elszégyellte magát.

– Lehet, hogy kicsit tényleg sok lett, de legalább van miből válogatni a könyvemhez… Egyébként se köteleztem arra, hogy végignézze!

– Erről vitatkozhatnánk – morogta Tomi, majd a továbbiakban a tányérjára és Vivire koncentrált, nyilvánvalóan nem akart többet tudni anyja útjáról.

Picture

Már szombaton is sejtettem, hogy nem az utazás volt a lényeg, amiért feltétlenül át kellett jönnie Zsuzsának. És az is túl cselesnek tűnt, hogy Tomit magával hozta. Tisztában volt vele, hogy a gyerekek úgyis elbújnak majd a szobába beszélgetni és gépezni. Feri se hiába maradt otthon, ha nem is állt szándékában, biztosan kapóra jött neki az elfoglaltság, vagy éppen a szabad vasárnap. Addig hagytam időt nővérkémnek átgondolni a mesélni valót, míg lefőtt a kávé, aztán lecsaptam:

Picture

– Ferit hogy-hogy nem hoztad? – kezdtem puhatolózni.

– Tegnap a főnöke születésnapját ünnepelték, kicsit nyúzottan ért haza, ha érted mire gondolok, így inkább hagytam aludni.

– Na és mi volt az a fontos, ami miatt feltétlen el kellett jönnötök?

Picture

Zsuzsa teljesen izgalomba jött, az arca kipirult és egészen úgy festett, mint körülbelül harminc évvel ezelőtt. Szokatlan volt, nem tudtam mire vélni a dolgot.

– Nem hiszed el kivel laktam egy szállodában!

Nagy szemekkel meredtem rá, tippem se volt, csak érzetem, hogy nem egy hírességről, vagy kutatóról van szó, annak nem kerített volna ekkora feneket.

Picture

– A szálloda, ahol megszálltam a tengerparton volt, és az érkezésem napján kiültem nézni egy kicsit a hullámokat, kis nyugalomra vágytam a hosszú repülőút után. Egy lélek se járt arra, se locsi-fecsi turista, se mesélni vágyó helybéli. Figyeltem a vizet és elkalandoztak a gondolataim, a szívem majd kiugrott a helyéről, mikor meghallottam a hangját.

– Kinek a hangját? – kérdeztem már kissé ingerülten a kíváncsiságtól.

Picture

– Hát Ádámét! – kiáltotta szinte sikítva, de egy röpke pillanatig nem akart leesni. Aztán koppant! Milyen okos ötlet, ha valaki a kamaszkori szerelméről nevezi el az első szülött fiát. Ha az egykori nagy Ő felbukkan a semmiből, vígan lehet róla beszélgetni bárki mellett, úgyis azt hiszik, a gyerekéről mesél…

– Odajött, megszólított, és megölelt, mintha tegnap láttuk volna egymást utoljára. A nevemen szólított és a hogylétem felől érdeklődött. Meg Feriről, bár ez nem meglepő, hiszen megjelent az esküvőmön… emlékszem akkor is mekkorát dobbant a szívem, de nem is ez a lényeg…

Picture

– Beszélgetni kezdtünk, aztán lementünk a strandra fürdeni. Egymás mellett volt a szobánk is, képzeld! Homokvárat építettünk, megkérdezte mi járatban vagyok, én meg elmeséltem, milyen szakot végeztem az egyetemen, és véletlen az is kicsúszott a számon, hogy neki köszönhetem a munkám.

– Te nem vagy normális! Legalább azt is bevallottad, hogy abban reménykedtél, ha sokat utazol akár utazhatsz is vele?

Teljesen kiakadtam, Zsuzsa nem is mert felelni a kérdésemre, csak folytatta a mesélést.

Picture

– Este tábortüzet raktunk, beszélgetni kezdtünk a múltról. Harminc évet utaztunk az időben, elmesélte mennyire utálta, hogy az anyukája rángatta magával a világ körül. De mióta az anyukája meghalt, ez az első utazása. Szerinte a sors rendezte így, nekünk találkoznunk kellett. Mióta úgymond szakítottunk, nem talált magának egyetlen rendes nőt se, és rosszul érintette, mikor az oltár előtt látott egy másik férfival.

Picture

Rémes fejet vághattam. Legszívesebben leszidtam volna a mellettem ülő felnőtt nő bőrébe bújt kamaszlányt, de helyette csak elcsukló hangon ezt kérdeztem:

– Ugye nem dőltél be neki, hogy harminc évig csak rád várt?!

Zsuzsa csak fintorgott egyet, mielőtt újra beszélni kezdett.

Picture

– Meghívott vacsorázni, én meg nem tudtam nemet mondani. A munkájáról mesélt és a volt barátnőiről. Senkinél se érezte, hogy igazán szerelmes lett volna belé, volt, aki a pénzére hajtott, mások pedig csak a kalandot vagy a jó pasit látták benne. Olyan őszintének tűnt, mikor azt mondta, megbánta, hogy nem maradt az apjával. Én voltam az egyetlen, aki szerette őt, és azóta is értem fáj a szíve. Pont ezt kívántam azon a nyáron a romoknál…

– Milyen megható! – hüledeztem gúnyosan.

Picture

– A desszertnél koccintottunk az egészségünkre, és gratulált a családomhoz.

– Ugye nem mondtad meg neki, hogy róla nevezted el a fiad!

– Nem, a gyerekekről nem beszéltünk. Azt mondta: „éljenek a régi szép emlékek”. Kedves volt és hiába mosolygott, én láttam a szomorúságot a szemében, hogy tényleg hiányzok neki.

Picture

Zsuzsa a szájába harapott, suttogva folytatta:

– Megérintettem a kezét, mikor az asztalon pihentette. Áramütésszerűen hatott rám a bőre érintése. Az ujjaink összefonódtak, éreztem, hogy elpirulok és esküszöm legalább olyan izgatott lettem, mint egy szerelmes kiskamasz. Vigyorogtam, mint a vadalma. Hihetetlen mennyire zavarba tudott hozni!

– Mondd, hogy bekanalaztad a desszertet és bezárkóztál a szobádba!

Picture

– Sajnos nem – nyögte kétségbeesve.

– Hát?

– Sokkal rosszabb!

– Csak nem…

Picture

– Sötétedés után lementünk a partra fürdeni, és megcsókolt – hadarta mielőtt folytathattam volna a gyanúm kifejtését.

Nagy kő esett le a szívemről, de nem az egész szikla.

– Ugye nem aludtál vele… – kérdeztem rá azért, hogy biztosan tudjam a választ.

Picture

– Azért nem őrültem meg teljesen! – háborodott fel, nem, mint ha lett volna oka rá. A meséjéből kiindulva nem volt alaptalan ilyesmit feltételezni róla.

– Azért ez is szép teljesítmény egy férjes asszonytól! Gondolom, Feri nem tud róla…

– Bolond vagy? Fogná a cókmókját és vissza se nézne!

– Meg is érdemelnéd, úgy viselkedtél, mint egy buta, naiv tini!

– Ha jól emlékszem, hallottam már ilyenről…

Picture

Sértőnek éreztem, hogy a 15 éves koromban elkövetett ballépésemhez hasonlítja a sajátját, de nem szóltam egy szót se. Az első barátom megcsalása inkább volt óvatlan butaság, mint ez, amit ő tett. Egy felnőtt, épeszű nőből többet néztem ki, mint hogy bedőljön egy olyan szélhámos szoknyapecérnek, mint Takács Ádám, aki az anyjára hivatkozva eltűnt mielőtt komolyra fordult volna köztük a viszony.

Picture

A délután hátralevő részében nem óhajtottam többet beszélni a történtekről, és Zsuzsa se hozta fel újra. A nap végére kicsit megenyhültem, hiszen mégse azért mondta el nekem, hogy leszidjam, mint egy dedóst. Búcsúzáskor biztosítottam róla, bármi történik, nyugodtan hívjon fel és sírja el a bánatát, ha arról van szó. Hiába értelmes a nővérkém, kicsit betett neki a harminc évvel ez előtti, romoknál tett kívánság…

Picture

A konyhába visszaérve szomorúan tapasztaltam, hátra van még a mosogatás. Egy darabig csak álltam és néztem a koszos tányérokat, és azon töprengtem, miért rendel az élet egy céltudatos nő elé megingató akadályt, és miért hétköznapi problémák miatt ér véget egy elméletileg nagy szerelem. De a legfontosabb kérdés nem ez volt. A leglényegesebb kérdés így szólt: miért kell, hogy minden nap a mosogatással érjen véget?

Picture

Már indultam volna, hogy összeszedjem a tányérokat, mikor Vivi szökkent a konyhába és pakolászni kezdett.

– Hagyd csak, majd megcsinálom – csicseregte angyalhangon és kedvesen rám mosolygott.

– Köszönöm – mosolyogtam vissza, és miközben a fürdő felé vettem az irányt, hálát mondtam a sorsnak, hogy minden lelki fájdalom ellenére egy ilyen talpraesett és okos lányt sikerült nevelnem, mint Szalai Vivien.

 

Tovább a következő epizódra

Szappanbuborék a szerelem – 5. Szokatlan történések

Van, hogy barátaink szeretetből szervezkednek a hátunk mögött.

Picture

A hétfő mindig dupla némettel kezdődik. Valahogy az elmúlt négy év során nem sikerült felhagyni ezzel a „csodálatos” hagyománnyal.

Ma az első óra végén drága Farkas tanárnő – aki egyben magyar tanár és az osztályfőnökünk is – felelést hirdetett, aminek Marci lett az áldozata. Természetesen a választás órai viselkedés alapján történt, a tanárnő meglátása szerint ő beszélt a legtöbbet. Az már mellékes, hogy Gergő bökdöste folyton, hogy súgja meg az elvégezendő fordítás egyes szavait… Szegény srác nem szerepelt valami jól, még az egyszerű kérdésekre se tudta a választ.

– Valaki múlt időbe tudná nekem tenni a futni igét? – fordult Farkas tanárnő a csoporthoz – Azt hiszem ez nem nagy elvárás, évekkel ez előtt tanultuk…

Néhány pillanatnyi csöndet követően, olyan irányból jött az akaratos „én, én, én”, ahonnan a legkevésbé se számítottam rá.

Picture

Mellőlem. Réka majd kiesett a padból úgy jelentkezett, ijedtemben rá se mertem nézni, nehogy nekem essen, de a szemem sarkából láttam mennyire meg akarja mondani a választ. Érthetetlen volt számomra, hogy mire fel ez a lelkesedés, mikor szombaton még cseppet se érdekelte az egész.

Picture

Betti, a németes csoport és egyben az osztály esze ijedten fordult hátra. Úgy tűnt rosszul érintette, hogy nem csak ő az egyetlen, aki válaszolni tud az egyszerű kérdésre. Bizony, ez a lány stréber a javából, és nem hagyja, hogy bárki a babérjaira törjön.

Picture

A kis okostojás jelentkezés nélkül közbeszólt:

– Laufen, lief, ist gelaufen, tanárnő.

– Hogy az a… – kezdett szitkozódásba Réka mellettem – Az eszem megáll, hogy ennek a libának mindent tudnia kell…

Picture

– Helyes, Betti – mosolyodott el a tanárnő, majd Marcihoz fordult, miközben a kis zsenipalánta vigyorgott egy sort, és elégedetten nyugtázta, sikerült megvédenie posztját. – Hát Marci, a közelgő érettségit figyelembe véve ez nem volt valami fényes… – kezdte a feleletet elemezni a tanárnő, ám mielőtt a végére érhetett volna, megszólalt a csengő.

Picture

Nagy zsivaj közepette távoztunk szünetre, ahogyan az jófajta diákokhoz illik. Már éppen kerestem volna Rékát, hogy hol maradt le, mikor hirtelen Marci lépett oda hozzám vigyorogva:

– Szia, Vivi!

– Hello! – nyögtem kissé kelletlenül, emlékezetem szerint reggel is köszöntem neki egyszer.

– Igazából csak kérdezni szeretnék valamit…

Picture

– Hát, akkor ki vele – bíztattam zavart és szégyenlős arcát fürkészve.

Halovány lila gőzöm se volt, mit akarhat. Első és egyben utolsó „mélyreható” beszélgetésünk tavaly, a ballagáson esett meg, mikor a felsősöket búcsúztattuk. Egész konkrétan elkérte tőlem a celluxot, hogy felragasszon pár szál virágot a táblára, és ha már a széken állt, megkértem, hogy a fenyőágakat is igazítsa meg, mert le fognak esni.

Picture

– Szóval – kezdett bele vonakodva – tök jól lefordítottad azt a szöveget órán, nekem meg nem mennek az ilyen dolgok, és arra gondoltam, esetleg korrepetálhatnál németből. És ha már itt tartunk, matekból is elég gyenge vagyok, meg aztán a töriről nem is beszélve…

Persze, meg a Mesemaci pizsamája! Az addig világos, hogy a német nem megy neki, de a matek cseppet se a gyengéje, a törit meg ától zéig lediktálta Gergőnek pénteken. Azért nem most jöttem le a falvédőről…

Picture

– Örülök, hogy engem találsz a megfelelő személynek – kezdtem barátságosan – de nem hiszem, hogy szükséged lenne bárki segítségére is. Úgy tudtam tanárhoz jársz németből, a többi meg megy egyedül is!

Volt némi ingerültség a hangomban, de szakadatlanul mosolyogtam rá. Egyszerűen nem tudtam mire vélni, hogy ilyesmivel állt elő. Már majdnem faképnél hagytam, mikor újra megszólalt:

Picture

– Oké, nem kamuzok – mondta komoly arccal, miközben megjelent mögötte Mr. Bájgúnár, a kispajtása – Igazából csak szeretném, ha eljönnél velünk valamerre a hétvégén. Gergő mindig hozza magával Rékát, én meg béna harmadikként kullogok utánuk. Te vagy Réka legjobb barátnője, de azt mondta, mindig nemet mondasz, ha hív…

Ez igaz. Tényleg mindig nemet mondok az effajta hétvégi kiruccanásokra, de ennek csak egyetlen oka van: Czakó Gergő! Nem bírom elviselni az idétlen képét!

Picture

– Hááát… – kezdtem, mindezt igen határozatlanul. Komolyan gondolkodóba estem, mitévő legyek. Magam se tudom miért, de kecsegtetett a gondolat, hogy Marci szerény személyem miatt hív el hétvégére, de ott motoszkált a fejemben egy másik lehetőség is. Mi van, ha Réka rendezte így, és erőszakot alkalmazva kényszerítette Marcit, hogy hívjon el. Lehet, hogy meg is kínozta, vagy esetleg lefizette. Drága barátnőmből bármi kitelik, ha a nem létező szerelmi életem felvirágoztatásáról van szó…

– Majd még megbeszéljük, jó? – nyögtem végül, és már alig vártam, hogy számon kérhessem Rékucin a dolgot.

Picture

– Nagyszerű! – vigyorogta Marci – Megadod a Csevegő címed? Majd valamelyik délután megbeszéljük ott. Szerintem most hétvégén biliárdozni megyünk, vagy hasonló.

– Remek – vigyorogtam én is kedvesen, de kissé erőltetetten – Csak az a baj, hogy nincs nálam toll – sajnálkoztam, bár cseppet se bántam. Réka, ezt még megkeserülöd!

Picture

Szerencsétlennek akaratomon kívül is törleszteni kezdtem, ugyanis egész szünetben Bettikét kellett hallgatnia. Ez a lány nem csak stréber, még ragadós is. Ha egyszer belekezd a beszédbe, és az ember véletlen akár egy picit is odafigyel rá, máris lecsap, és nem engedi. Mint egy áldozatát váró, beszédkényszeres izé… hozzá semmi se hasonlítható.

– A törim tuti ötös lesz, beszéltem Várkonyi tanárnővel reggel, még csak belenézett, de a terjedelemből úgy ítélte meg, hogy kellőképpen kifejtettem a nézeteimet is. Amúgy ezt a halom könyvet most hoztam a könyvtárból, az irodalom beadandóhoz kellenek. Te miről fogsz írni?

– Te jó ég! Addig még egy hónap van, mire azt le kell adni, és egyébként is, ha ez a könyvkupac a magyarhoz kell, akkor mire a másik?

Picture

Erre a kérdésre már nem kapott választ kedves barátnőm, ugyanis kivételesen én előztem meg Bettit a beszédben:

– Ugye tudod, Rékuci, hogy nem vagy semmi… – bájologtam, némi cinizmussal a hangomban.

Picture

– Nahát, ez igazán kedves! Tudtam én, hogy szeretsz! Minek köszönhetem a dicséretet? – pironkodott vigyorogva, mintha hálálkodtam volna neki egy sort.

– Majd később elmondom – zártam le gyorsan a témát, mielőtt mélyebbre ástunk volna, ugyanis Miss. Okoska pletykaéhesen fülelt a pad túloldalán.

Picture

A csöngő szóval egy időben állt neki Farkas tanárnő is bekiabálni minket a terembe. Hiába, a tanáraink a szívükön viselik, hogy átmenjünk a vizsgákon, és egy másodpercet se vesztegethetünk a tanulóidőből. Csoda, hogy ilyen lelkiismeretes és aggódó pedagógusok mellett a szerencsétlen diák lerágja az ujját is, mire eljut a nyavalyás érettségiig?

Picture

Idegesség ide, vagy oda, mielőtt bementünk a terembe megsúgtam Rékának, mennyire nem volt sportszerű tőle, hogy rám uszította Marcit. Értetlen, bamba képpel meredt rám, mint aki tök ártatlan és nem ért semmit, én meg sértődöttet játszva bevonultam a teremben, remélve hogy legalább az óra végéig átgondolja a dolgot és bevallja, hogy ő a hunyó.

Picture

A válás után minden álmom ez a stúdió volt, rengeteg pénzt és energiát fektettem bele, most meg fizethetem a kölcsönöket. De egy percig se bánom, ameddig azt csinálhatom, amit szeretek, főleg ha jövedelmező is.

Picture

Ma éppen egy hölgyet próbáltam meggyőzni arról, hogy tökéletesen áll a sminkje, mikor mögém lépett valaki. Azt hittem Dóra az, a kozmetikus, aki majd meggyőzi az ügyfelet arról, hogy ez a színvilág és visszafogottság pont jól áll neki, remekül fog mutatni a képeken. Hát tévedtem.

Picture

– Csókolom, jól tudom, hogy kiskegyed ennek a stúdiónak a lelke és irányítója? – kezdett mondandójába a férfi. Igen erőltetett választékossággal beszélt, nem volt túl szimpatikus, de az évek során megtanultam elrejteni a véleményem a kuncsaftok elől.

– Jó napot! Igen, én vagyok a tulaj, miben segíthetek?

– A fiamról szeretnék egy fotósorozatot, most érettségizik, egyszer van ilyen az ember életében…

Picture

– Értem, és milyen elképzelései vannak?

– Hát olyan nagyon nincsen, csak eszembe jutott, és gondoltam utána nézek, mik a lehetőségek.

Szeretem a „határozott” embereket…

– Tablókép jellegűt tudok javasolni, vagy egészalakos fotósorozatot. A tablókép egy…

Picture

– Elnézést, hogy eltérek a tárgytól, de maga olyan ismerős nekem valahonnan – vágott a szavamba, ráadásul ezzel az idétlen dumával – melyik középiskolába jár a lánya?

El se tudtam képzelni, honnan tudja, hogy lányom van.

– A Mirella Katalin Gimnáziumba. Szóval a tablókép…

– Nahát! Az én fiam is oda jár! Lehet, hogy osztálytársak. Czakó Gergőnek hívják.

Felhagytam a próbálkozással, beszélgetésbe elegyedtem a férfivel, hamarosan kiderült, hogy a gyerekeink valóban egy osztályba járnak, és valószínűleg egy szülői értekezleten találkozhattunk.

Picture

Kibeszéltük az osztályfőnököt, és az érettségit, majd Balázs – mert, hogy így hívják – ismét elterelte a témát.

– Nem lenne kedved valamelyik este velem vacsorázni?

Picture

Teljesen kikeltem magamból:

– Nem! Sajnálom, ez nem lehetséges! – jelentettem ki gondolkodás nélkül – Rengeteg a dolgom, és egyébként se…

– Csak egy ötlet volt – vágott ismét a szavamba – de most mennem kell, még van egy kis dolgom. Talán a következő szülőin találkozunk…

Picture

Balázs elköszönt, majd távozott, ám egy percnyi időm se volt, hogy a történteken gondolkodjak, az előző hölgy ismét elégedetlenkedni kezdett, és a fodrászt követelte. Hatalmas felháborodással indultam hát a személyzeti helyiség felé, hogy előkeressem az alkalmazottaimat, akik láthatólag elég rosszul végezték a dolgukat.

Picture

Mikor este hazaértem, a liftre várva felhívtam a barátnőmet, Melindát, hogy beszámoljak neki a történtekről, és kikérjem a véleményét Balázsról. Egészen biztos voltam benne, hogy tudja, kiről beszélek, ő mindenkit ismer. Cseppet se lepődött meg a beszámolómon, és ez gyanússá vált.

– Csak azt ne mondd, hogy te küldted a nyakamra a Czakó gyerek apját!

– Ugyan már, miért tennék ilyet? – kérdezte rájátszva az értetlenségre, csupán a hangját hallva is tudtam, hogy hazudik.

– Tudod Melinda, hogy nincs szükségem…

– Egy randi nem árt meg! Legalább egy esélyt adhatnál neki!

Persze, könnyen beszél az a nő, akinek felhőtlen az élete két gyerekkel és a férjével – aki mellesleg az első barátom volt. Nem vagyok féltékeny, cseppet se, de azért néha elgondolkodok rajta, mennyivel kevésbé lennék magányos, ha annak idején Attilát választom. Mindezeket leszámítva se tűröm, ha szervezkednek a hátam mögött.

Picture

Este vacsora után nem volt kedvem megnézni a híreket, így inkább vettem egy forró fürdőt, majd befeküdtem az ágyba olvasni egy kicsit. Mostanában kevesebb könyvre van időm, mint régebben, az éppen aktuálisat már hónapok óta nyúzom. Most se sikerült sokat haladni vele, Vivi lépett be a szobába.

Picture

Letelepedett mellém az ágyra, majd beszélni kezdett, mint ha vacsoránál egyébként nem ezt tette volna:

– Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy Réka miért csinálta ezt! Igazán megérthetné, hogy… és különben is hogy jön ahhoz… meg amúgy is… – hadart és értetlenkedett, nem sok értelmes mondat hagyta el a száját, de teljesen megértettem, én is elárulva éreztem magam.

Picture

– Tudod, kislányom, a barátaink néha hajlamosak azt hinni, hogy pontosan tudják, mi jó nekünk. Viszont ők is csak emberek, és hibázhatnak – mondtam higgadt felnőtt módjára, mint akinek nem lett volna kedve átnyúlni a telefonon és megcibálni Melinda haját, hogy mégis hogy merészelt rám uszítani egy elvált pasast.

– Nekem sose jutna eszembe Gergőt felhívni, és arra kérni, felejtse el Rékát, mert mindkettejüknek az lenne a legjobb…

Picture

– Apropó Gergő! Tudom, nem túl jó véleménnyel vagy róla, de történetesen mivel pont az ő apja invitált vacsorázni, mesélhetnél róla és a családi hátteréről egy keveset…

– Hát nem nagy szám egyik pasi se, de Rékának szimpatikus Gergő apja… persze vegyük számításba, hogy Rékának Gergő is szimpatikus…

Még órákig beszélgettünk, és én minden tudható információt beszereztem Czakó Balázsról. Magamnak se akartam elhinni, de végül úgy döntöttem, adok egy esélyt a barátnőm felháborító elképzelésének…

 

Tovább a következő epizódra