Szappanbuborék a Szerelem

Szappanbuborék a szerelem – 8. Kellemes csalódás

Nem ismerhetünk minden környezetünkben élő embert a szó szoros értelmében.

Picture

A vasárnap pihenőnap. Mikor ma délután fél egykor kitámolyogtam a konyhába, hogy életjelet adjak magamról, nem csak anyát, hanem mint bónusz ajándékot, Márkot is ott találtam. Békésen beszélgettek, félálmos kábulatomban már az az infó is sok volt, hogy eggyel többen vagyunk a megszokottnál.

Picture

A szemeim még félig csukva voltak, összeragadva a csipától és a nagy fényben épp csak hunyorogtam rájuk. Először észre se vettek. Nem bántam, nem hangoskodtam, elhatároztam, hogy csendben visszacsoszogok az ágyba. De sajnos végül mégis meglátták, hogy ott vagyok.

Picture

Márk széles vigyorral fordult hozzám, és némi magasröptű bevezetés után a lényegre tért:

– Akkor lejössz velem megnézni?

– Mit? – kérdeztem vissza kábán.

– Hát a filmet, amit kivettem a tékából!

Picture

Szívem szerint nemet mondtam volna, de nem állt szándékomban megbántani szegény srácot, ha már ilyen lelkesen invitált. Némi felkészülési időt kértem, hogy lezuhanyozhassak, és közel fél óra múlva kopogtattam az ajtajukon.

– Gyere! – kiáltotta bentről, mint aki túl elfoglalt ahhoz, hogy ajtót nyisson.

Picture

– De jó, hogy lejöttél! Örülök neked! – ujjongott Márk, mint egy öt éves az előszoba közepén. Csak mosolyogni tudtam a reakción, és vártam mikor szalad el, hogy megmutathassa a legújabb, legmenőbb játékautóit.

Picture

Játékautót nem hozott, viszont pizza várt a nappaliban, és a bekészített film. Közös beszédtéma híján csak megemlítettük, milyen várható számonkérések lesznek az elkövetkezendő héten a suliban, aztán elkezdtük nézni a filmet.

Picture

Valamilyen romantikus, tudományos, akció-vígjáték akart lenni. A szerelmi száltól kezdve a világmegváltó feltaláláson át a lövöldözős macska-egér játékig minden volt benne, béna poénokkal fűszerezve. Rémes volt! Az ágyamba vágytam lustálkodni, de próbáltam leplezni nemtetszésemet, továbbra se akartam megbántani a mindig kedves szomszéd srácot, aki egyben az osztálytársam is. Ám sajnos egy váratlan, mélyről előtörő ásítást mégse tudtam visszafojtani, és ez nem kerülte el Márk figyelmét.

Picture

– Neked se tetszik? – nézett rám dioptriái mögül – Azt hittem, hogy jobb lesz. A netes kritikák szerint jó film. Pár éve lehet, hogy az volt, de most nagyon unalmas… – ecsetelte, én meg közben próbáltam visszafojtani az ámulatomat. Nem gondoltam volna, hogy Márk képes két szónál többet mondani egy olyan filmről, ami nem valamilyen tudományra alapozva készült.

Picture

– Hát igazából a sírva röhögős vígjátékokat szeretem – kezdtem bólogatni és mosolyogni, menten kirepült az álom a szememből – a csöpögős romantika nem az én világom, és a lövöldözés se. De azért megnézem az elgondolkodtató thrillereket is, azokon mindig megdöbbenek, mikor kiderült kinek a kezében futnak össze a szálak.

Picture

– Én is így vagyok vele – helyeselt Márk, miközben a tévéből lövések zaját fülsüketítő fékcsikorgás követte – Szeretem, ha egy film megdolgoztatja az agyam, és azt is, ha még másnap is fetrengek a poénokat felidézve. De szívesen nézek azért természetfilmeket és tudományos műsorokat is, érdekes dolgokat tudhat meg az ember.

Picture

Kicsit megijedtem, mikor elkanyarodtunk az oktató jellegű műsorok felé, de nem estem kétségbe, folytattam a beszélgetést.

– Nem rég láttam egy jeges macisat! Olyan édesek voltak, legszívesebben örökbe fogadnék egyet – jelentettem ki, és Márk felnevetett.

Picture

Szerencsére a jegesmedvék örökbefogadása után az állatokra terelődött a téma. Megosztottam hát Márkkal, mennyire szeretnék egy kiscicát, de csak hörcsögöt tarthatok, ami viszont hasonlít egy pandamacira, tehát már majdnem van egy macim. A fiú is mesélt a saját hörcsögéről, aki az Olga névre hallgat, még meg is mutatta, csak őnagysága éppen aludt a házában, és nem akartuk megzavarni. Számos tudományt és tanulást mellőző témát érintettünk a délután folyamán, és a pizza is gyorsan fogyott.

Picture

– Én is imádok a természetben lenni – ujjongott Márk, miután elmeséltem neki, mennyire szeretek a csendes parkban ücsörögni nyáron – Bár üldögélés helyett inkább megfigyelem az állatokat. Már elég nagy bogárgyűjteményem van.

Oké, páróránként megengedett, hogy valaki a szívéhez legközelebb álló dolgokról is beszéljen. Nem tudtam haragudni a srácra.

Picture

– Én annyira nem rajongok a bogarakért… – mondtam viszolyogva, mint aki nem ismer gusztustalanabbat egy hangyánál. Persze semmi bajom a hangyákkal – a lepkéket szeretem! Olyan szépek tudnak lenni. Nagycsoportban farsangon lepke akartam lenni, csak a jelmezkölcsönzőben nem találtunk hiteles lepke jelmezt, csak szitakötőt.

Picture

Már éppen mesélni kezdtem, hogy Koncz mama megvarrta volna nekem a hőn áhított maskarát, mikor váratlanul ránk köszönt valaki. Márk anyukája, Szilvia volt az.

Picture

– Pizzát rendeltetek? – kérdezte mosolyogva, miután visszaköszöntünk – kisfiam, igazán szólhattál volna, hogy vendéget hívsz, akkor főztem volna, mielőtt elmegyek dolgozni.

– Anyu én nem akartam, hogy fáradj… – motyogta Márk a szemeit forgatva, láthatóan zavarba jött, és ezt erősen próbálta leplezni, de valahogy nem ment neki a lazaság.

Picture

Idejét láttam annak, hogy eljöjjek. Már éppen elköszöntem volna, mikor Márk előállt egy kérdéssel:

– Nem lenne kedved eljönni velem szerdán egy tudományos szakkörre? Bettivel tanulmányozunk pár érdekes vegyületet, megmutathatnám a hangyagyűjteményem a laborban, és megvizsgálhatnánk pár csillagot.

– A csillagvizsgálás érdekesen hangzik – csaptam össze a tenyerem, magam is meglepődtem a váratlan jött lelkesedésemen. Általában borsódzik a hátam mindentől, ami mélyebbre ás a létezésünkkel kapcsolatban, de a srác szakköre mégse hallatszott olyan rémesnek.

Picture

Márktól kijövet Rékával futottam össze a lépcsőházban. Feltűnően jókedvű volt, bár kicsit szipogott. A tőle megszokott negédes hangon köszöntött, de megfázásra hivatkozva elmaradt a puszi váltás. Beszélgetni kezdtünk.

Picture

Pontosabban azt se várta meg, hogy befejezzem a hogyléte felől való érdeklődést, a szavamba vágva kezdett el mesélni.

– Nem fogod elhinni, mi történt!

Vissza se kérdezhettem, már mesélt is, szokás szerint:

Picture

– Reggel elmentem sétálni, és Gergőcibe akadtam. De nem ám elment mellettem, vagy ilyenek, hanem nekem esett, megszorongatott és megcsókolt, mint ha semmi se történt volna tegnap este. Olyan lelkes volt, majdnem összetört. Azt hittem szétroppant, úgy szorított! – hadarta barátnőm. Ugyan észrevehető volt némi felháborodás a hangjában, de látszott rajta, majd elolvad, miközben a történtekről mesél.

Picture

– Jaj, anyám! – sikkantottam, mint valami félőrült – mond, hogy legalább ellökted magadtól, mielőtt megbocsájtottál neki – rimánkodtam végül, bár esélyét se láttam annak, hogy Réka egy fél napnál tovább haragudjon az ő tökéletes Gergőjére. Hiába látta hajnalban a hibáit, amint a kis Czakó ismét édes sráccá változik, drága barátnőm a karjaiba olvad, mint a tenyérbe zárt csokoládé.

Picture

– Ne ijedezz Vivcsi! – szólított fel a lány bájosan mosolyogva, majd folytatta a sztorit – Beszélgetni kezdtünk, és bocsánatot kért a viselkedéséért. Megígérte, hogy többet nem iszik, csak a szalagavató utáni bulin, meg a banketten, és akkor is csak mértékkel. Olyan édes volt, mint még soha!

Képzelem, Rékuci, képzelem…

Picture

– Egészen mostanáig ücsörögtünk a padon – csicseregte tovább – beszélgettünk, meg csókolóztunk, annyira romantikus volt. Csak kár, hogy folyton fújni kellett az orrom, tökre megfáztam ettől a hajnali játszóterezéstől. Te nem?

Picture

Úgy tűnik, a C-vitamin csodákra képes. A megfázás egyetlen jele se mutatkozott még rajtam, szegény Réka viszont nem menekült. Nagy orrfújások és szipogások közepette mentünk be hozzájuk, hogy pótolhassa az elhasznált zsepiket. Ha már úgyis ott voltam, leültünk beszélgetni, és elmeséltem neki aznap délutáni tapasztalataimat az okos tojásnak vélt szomszéd fiúról. Egészen estig dumcsiztunk.

Picture

Hazaérve, még vacsora előtt meglestem a mailjeimet, és meglepetésemre egy eszméletlen aranyos üzenetet kaptam Marcitól, amire feltétlen muszáj volt azonnal válaszolnom. Lefekvésig levelezgettünk, pontosabban hajnali fél 1-ig. Hát így néz ki Szalai Vivien legzüllöttebb hétvégéje!

 

Tovább a következő epizódra

Kérj értesítést arról, ami fontos!
Nem szeretnél lemaradni a téged érdeklő tartalmakról? Iratkozz fel listánkra, és válaszd ki, miről küldjünk értesítést!

Szívesen részt vennél új kiegészítők, modok, kihívások vagy történetek véleményezésében? Válaszd ki a számodra érdekes témákat, és e-mailben értesítünk, amikor segítséget keresünk a munkánkhoz!

A feliratkozással elfogadod adatvédelmi tájékozatónkat.
Feliratkozás
Visszajelzés
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments