Egy angyal bakancsban – 4. Valami véget ér..

Három hónap telt el anyáék veszekedése óta, de még mindig feszült volt a hangulat közöttük, apa meg volt győződve arról, hogy minden rendben van, és ezt anyával és velem is próbálta elhitetni, sikertelenül. A suliban pedig közeledett az évvége. Már csak pár hét volt hátra a ballagásig és persze ezerrel mentek a próbák.

Picture

Picture

Hát igen, a próbák. Rendkívül unalmasak voltak és elég szánalmasak. Minden alkalommal megbeszéltük, hogy de rossz nekünk, hogy el kell ballagni és milyen jó volt még tavaly. Aztán egyszer tényleg eljött a ballagás…

Picture

Picture

Picture

Egyszerűen fantasztikusan sikerült, kihagytuk a virágátadást, a két igazgatóhelyettes eltűnt, a szülőknek azt mondták, hogy fél órával később kell jönniük. Hiába vitatkoztam én is anyáékkal, hogy fél ötkor kezdődik, “Nem, mert a szülőin azt mondták, hogy ötre kell menni”, ezért fél órával később jöttek, de a többi vendég meg ott volt, így el kellett kezdeni nélkülük, amikor aztán megérkeztek, persze fel voltak háborodva, hogy nekik nem ezt mondták. Végül kiderült, hogy Mrs. Benett,- az egyik igazgatóhelyettes,- mondta nekik, aki szintén félre volt informálva. De egyébként nem volt gáz.

És persze a ballagás után jöhetett a bankett. Az legalább jól sikerült. Egy régi raktárépületben tartottuk, ami úgy nézett ki, mintha össze akarna dőlni, de a célnak megfelelt. 

Picture

Sandrával, az egyik barátnőmmel együtt mentünk, aki még a táncra is rá tudott beszélni, végül is az volt az utolsó bulink együtt.

Picture

Tényleg jó buli volt, sokat beszélgettünk, nevettünk, táncoltunk, és nem, nem piáltunk.

Picture

Végül aztán Sandra, Deby, Tina és én leültünk beszélgetni és búcsúztunk… Mi négyen mindig egy csapatot alkottunk, de most el kellett válnunk.
Igazából elég nevetséges volt. Persze lehet, hogy bennem volt a hiba, mert csak én éreztem úgy, hogy még nincs vége a barátságunknak.

Picture

Picture

Picture

Picture

Ez volt a bankett. Volt öröm, bánat, könnyek, de legfőképp izgalom a jövőnk és az új sulink miatt. Mindenki jól érezte magát, aki persze eljött. Miután pedig könnyes búcsút vettünk egymástól jöhetett életem talán leghosszabbnak tűnő nyári szünete, mert már alig vártam az új sulimat. Ami elég furcsa, mert nem is oda akartam menni.

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés