Végzeten túl – 7. Élet
2018. január 8.
Christopher Dialer Clouddal beszélgetett. Seraphine egyszer csak felállt és kisétált az ajtón. A férfi, maga sem tudta, hogy miért, de követte. A nő nem nézett hátra, Chris kiosonását sem vette észre senki, kivéve Cloud, de ő egy sót sem szólt. Seraphine átfutott az úttesten és eltűnt egy sikátorban.
Onnan egy másik utcára vezetett az út. Chris a sikátorban várt, nézte a nőt. Hirtelen úgy érezte, beérné azzal is, ha az idők végéig csak nézhetné. Ekkor egy alak ugrott elő és megállt Seraphine-nal szemben.
– Ez a mi területünk. Kotródj! – jelentette ki a nő. A másik szintén női hangon válaszolt, és a férfi ráismert arra a nőre, aki elkapta őket a kórházban.
– Nem. Ez már az én terepem, Szphinxi.
Christopher sejtette, hogy harcolni fognak, és nem is tévedett. Egyetlen másodpercen múlott az egész. Ennyivel késett el Seraphine. Ellenfele eltalálta, és ő elterült a földön.
– Ez a mi területünk. Kotródj! – jelentette ki a nő. A másik szintén női hangon válaszolt, és a férfi ráismert arra a nőre, aki elkapta őket a kórházban.
– Nem. Ez már az én terepem, Szphinxi.
Christopher sejtette, hogy harcolni fognak, és nem is tévedett. Egyetlen másodpercen múlott az egész. Ennyivel késett el Seraphine. Ellenfele eltalálta, és ő elterült a földön.
Chris gondolkodás nélkül cselekedett, sőt, mintha nem is ő lett volna. Elindult a nő felé, aki nem vette észre. Sosem hitte, hogy képes rá, de most nem volt ideje nem hinni. Ugrott egyet, és ugyanúgy találta el Seraphine ellenfelét, mint Dora az övét.
A nő elesett. Chris leguggolt Seraphine mellé és ránézett. A lány kinyitotta a szemét.
– Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte.
– Így mondod, hogy ‘köszönöm’?
– Elintéztem volna.
– Azt láttam. Amúgy ki ez a nő? Már többször is láttam.
– A neve Heide, azt hiszem. Elméletben Max a Keselyűk vezetője, gyakorlatban viszont inkább ő.
Seraphine felállt és Chrisre nézett.
– El fogsz menni? – kérdezte tőle.
– Hát, remélem.
– Tudod… itt minden nap olyan, hogy nem tudod, megéred-e a holnapot. Ezért amit meg akarsz tenni, azt jobb… ha mielőbb megteszed – mondta a nő, és még közelebb hajolt a férfihoz.
– Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte.
– Így mondod, hogy ‘köszönöm’?
– Elintéztem volna.
– Azt láttam. Amúgy ki ez a nő? Már többször is láttam.
– A neve Heide, azt hiszem. Elméletben Max a Keselyűk vezetője, gyakorlatban viszont inkább ő.
Seraphine felállt és Chrisre nézett.
– El fogsz menni? – kérdezte tőle.
– Hát, remélem.
– Tudod… itt minden nap olyan, hogy nem tudod, megéred-e a holnapot. Ezért amit meg akarsz tenni, azt jobb… ha mielőbb megteszed – mondta a nő, és még közelebb hajolt a férfihoz.
– Akkor tedd meg – suttogta Christopher, és átölelte Seraphine-t. A nő pedig megcsókolta. Chris remélte, hogy így maradnak örökre. Ebben a pillanatban nem gondolt semmire. Sem a hazajutásra, sem a Keselyűkre, sem a világ végére… sem pedig Amyre. Számára most csak Seraphine létezett.
Érezte magán a lány piszkos kezeit. Aztán a nő elengedte, és eltűnt mindez. Újra itt volt, ebben a világban, annak minden örömével és bánatával együtt. Eszébe jutott Amy, és borzasztóan elszégyellte magát.
– Nézd, Seraphine, én…
– Igen?
– Nos én Amyvel vagyok együtt.
– Nekem nem úgy tűnt.
– Pedig igen.
– Na és? Ha szereted őt… nem szerethetsz engem?
– Valahogy úgy.
– Ez butaság.
– Menjünk haza.
Seraphine felsóhajtott, és bólintott, jelezve, hogy mehetnek. Hamarosan megérkeztek a házba. Belépve egyikük sem tett említést a történtekről.
– Mit találtatok? – kérdezte meg Dora.
– Ööö… semmit – válaszolta Seraphine.
– Nézd, Seraphine, én…
– Igen?
– Nos én Amyvel vagyok együtt.
– Nekem nem úgy tűnt.
– Pedig igen.
– Na és? Ha szereted őt… nem szerethetsz engem?
– Valahogy úgy.
– Ez butaság.
– Menjünk haza.
Seraphine felsóhajtott, és bólintott, jelezve, hogy mehetnek. Hamarosan megérkeztek a házba. Belépve egyikük sem tett említést a történtekről.
– Mit találtatok? – kérdezte meg Dora.
– Ööö… semmit – válaszolta Seraphine.
Christopher szó nélkül elfoglalta az ágy melletti alvóhelyét. Leült, de még nagyon sokáig nem jött álom a szemére. Nem tudta, hogy Amyvel itt most együtt vannak-e, és ha igen, akkor ezzel megcsalja-e az ő világában élő Amy-t. Egy dologban volt biztos. Ma este hűtlen volt mindkettejükhöz. Hirtelen mindennél erősebben elfogta a honvágy. Csak ült a padlón, nézte a világot, de maga előtt azt a kis külvárosi éttermet látta, ahol Amyvel utoljára találkozott.
Hirtelen kopogtak az ajtón. Chris körülnézett, és látta, hogy a Szphinxiek közül mindenki itt van. Akkor ki lehet az? – Seraphine lépett oda.
– Ki vagy te? – kérdezte gyanakvó hangon.
– Agatha és Aleida küldötte vagyok – hallatszott egy női hang.
Seraphine ajtót nyitott, és hátrált egy lépést. Christophernek fogalma sem volt, ki lehet Agatha vagy Aleida, de hirtelen mindenki mozdulatlanná dermedt a szobában. A belépő nőn semmi különös nem látszott, leszámítva errefelé rendhagyó öltözékét. Fehér bőre és fekete haja volt.
– Ki vagy te? – kérdezte gyanakvó hangon.
– Agatha és Aleida küldötte vagyok – hallatszott egy női hang.
Seraphine ajtót nyitott, és hátrált egy lépést. Christophernek fogalma sem volt, ki lehet Agatha vagy Aleida, de hirtelen mindenki mozdulatlanná dermedt a szobában. A belépő nőn semmi különös nem látszott, leszámítva errefelé rendhagyó öltözékét. Fehér bőre és fekete haja volt.
Seraphine rámosolygott, a nő viszont minden érzelem kifejezése nélkül Dorához sétált. Valamit suttogott a fülébe, amit kettejükön kívül senki sem hallhatott. Dora megrázta a fejét. A nő megszólalt: ‘Ez a döntés.’
Majd a csapathoz fordult, és most már mindenkihez intézte szavait.
– A Tanács holnap éjjel összeül. Tudjátok majd, miért. Legyetek ott. Tudjátok, hol.
Azzal hátat fordított a Szphinxieknek, és elsétált. Chris nem is látta soha többet.
– Ez meg mit jelentett? – tette fel a kérdést.
– Aludj – felelte Kira.
Mivel nem volt jobb dolga, lefeküdt hát a földre. Hamar elaludt, álmában pedig otthon volt újra. A régi iskolájában találta magát, ahol Amy a fejéhez vágta, hogy megcsalta őt. Megkönnyebbült, amikor felébredve látta, hogy csak álom volt. A nap már felkelt rég. Dora egyszer csak odalépett Chrishez.
– Gyere velem – mondta. A férfi, remélve, hogy választ kap a tegnap történtekre, követte.
– A Tanács holnap éjjel összeül. Tudjátok majd, miért. Legyetek ott. Tudjátok, hol.
Azzal hátat fordított a Szphinxieknek, és elsétált. Chris nem is látta soha többet.
– Ez meg mit jelentett? – tette fel a kérdést.
– Aludj – felelte Kira.
Mivel nem volt jobb dolga, lefeküdt hát a földre. Hamar elaludt, álmában pedig otthon volt újra. A régi iskolájában találta magát, ahol Amy a fejéhez vágta, hogy megcsalta őt. Megkönnyebbült, amikor felébredve látta, hogy csak álom volt. A nap már felkelt rég. Dora egyszer csak odalépett Chrishez.
– Gyere velem – mondta. A férfi, remélve, hogy választ kap a tegnap történtekre, követte.
A nő egy szemközti házba vezette. Benyitottak. Nem volt ott semmi, amit érdekesnek lehetett nevezni, Chris nem is értette, Dora minek hozta ide. A nő felvezette egy kis létrán egy felsőbb szintre, ahol ugyancsak értéktelen kacatok hevertek szerteszét. Hirtelen eltűnt egy falra szerelt ócska függöny mögött. A férfi követte.
Üres folyosóra érkeztek, ahol nem volt senki és semmi. Ajtó sem nyílt innen, tehát teljesen zsákutca volt.
– Miért hoztál ide? – kérdezte Chris a lányt.
– Azért, hogy elmondjak valamit, amit már régen el kellett volna mondanom.
– És mi az?
– Hogy szeretlek! – suttogta Dora, és megcsókolta Christophert.
– Miért hoztál ide? – kérdezte Chris a lányt.
– Azért, hogy elmondjak valamit, amit már régen el kellett volna mondanom.
– És mi az?
– Hogy szeretlek! – suttogta Dora, és megcsókolta Christophert.
Chris teljesen összezavarodott. Akkor most hogy is van ez? Dora és Seraphine is szereti őt, de ő Amyt szereti, aki nincs itt, egy másik univerzumban van, itt pedig megcsalja itteni önmagával. Ez már túl bonyolultnak bizonyult Chris számára.
Ekkor Dora elengedte őt.
– Sajnálom, Chris – mondta a férfira nézve.
– Mit sajnálsz? – kérdezett vissza Christopher meglepetten, aztán arra a következtetésre jutott, hogy a csókot. A nő eközben az ajtó felé nézett. A férfi is megfordult, és azonnal tudta, miért mondta Dora, hogy sajnálja. A folyosón a Keselyűk vezetői, Max és Heide álltak.
Ekkor Dora elengedte őt.
– Sajnálom, Chris – mondta a férfira nézve.
– Mit sajnálsz? – kérdezett vissza Christopher meglepetten, aztán arra a következtetésre jutott, hogy a csókot. A nő eközben az ajtó felé nézett. A férfi is megfordult, és azonnal tudta, miért mondta Dora, hogy sajnálja. A folyosón a Keselyűk vezetői, Max és Heide álltak.
Előző
Végzeten túl - 8. Tanács
Legújabb