Üldözöttek hazája – Prológus

Preaven egykoron ragyogó ország volt, ahol az emberek boldogan éltek, gazdagságban és bőségben. A farmokon tonnaszámra termett a gabona, a gyümölcsösök roskadoztak a terméstől, az állatok a világ legzöldebb füvét legelték. Krónikák szóltak az ország gazdagságáról, és számtalan ember kereste fel a fővárost csodálatos kultúrája miatt.

A hét kancellár irányította országban minden az egyenjogúságról szólt. Senki nem szenvedett hiányt semmiben, és mindenki egyenlően osztozott a javakon és a kegyen. Évszázadokon keresztül béke honolt Preavenben, ami egyre csak gyarapodott népességben, anyagiakban és kultúrában.

Ám a hosszú idő óta tartó jómód és gazdagság lassan az emberek fejébe szállt. Néhány embernek már a mérhetetlen gazdagság sem volt elég a boldogsághoz. Hatalmat akartak. Másokon áttiporva emelkedtek fel a ranglétrán, miközben vagyonuk egyre csak nőtt. Az egykor csodálatos főváros már nem adott teret az elszegényedett rétegnek, és a középosztály is csak küszködve élte túl az egyre keményebb teleket.

A kezdetben igazságos és kegyes kancellárok hamar a saját hatalmuk befolyása alá kerültek, és gondolkodás nélkül hoztak olyan döntéseket, amelyek csak az ő céljaikat szolgálták. Nem törődtek többé az egyenjogúsággal és az emberekkel, akik tőlük vártak volna iránymutatást. Az ország hanyatlásnak indult.

Az évek múlásával egyre többen és többen szegényedtek el és váltak otthontalanná. Számtalan ember éhezett a tanyákon és a falvakban, miközben a főváros még mindig gazdagságtól csillogott.

De a telhetetlen kancellároknak még ennyi sem volt elég. Megirigyelve a szomszédos birodalom bányáit, háborút indítottak a területekért. Ám nem számoltak a szomszéd ország hihetetlen katonai erejével. Ezért az ország minden tájáról katonákat soroztak be, nem törődve életkorral és egészségi állapottal sem.

A csalódott, legyengült és dühös emberek azonban nem akartak egy olyan hazáért harcolni, amely cserbenhagyta őket. Nem akarták feláldozni az életüket egy önző országért, így inkább elmenekültek otthonaikból. Akik pedig a fronton szembesültek a háború kegyetlenségével, inkább dezertáltak.

Habár Preaven a fronton azóta is helytáll, a kancellárok nem tűrték az engedetlenséget. Ezért a szökevények után kutató hadjáratot indítottak.

A háború immár hat éve tart a két ország között, de a helyzet mit sem változott. A fronton folyamatosan dúlnak a harcok, a főváros csillog a gazdagságtól, a menekültek pedig bujkálva élik az életüket abban reménykedve, hogy sosem találnak rájuk.