Interjú Ahsoka1994-gyel – Gépek Birodalma

Az oldal tale rajongói minden bizonnyal találkoztak már Ahsoka1994 nevével. Ismerős lehet a Szerelem a világ romjai, valamint a Sötétség Angyala két-két évadából, most pedig a Gépek Birodalma című művével gyarapította munkásságát felületünkön. De honnan jön ezekhez az írásokhoz az ötlet? Milyen az alkotói folyamat? Ezekre, és még több kérdésre szereztük meg nektek a választ, egyenesen írónőnktől, Ahsokától!

TimMac: Honnan jött az ihlet a Gépek Birodalmához?

Ahsoka1994: Ez a történet leginkább egy csomó Fallout4-ezés és Green Day hallgatás eredménye. Úgy általában igaz rám, hogy számítógépes játékok, néha sorozatok, illetve hangulati szempontból zenehallgatás szokott megihletni. Itt az első dolog, ami megvolt, az az, hogy egy korrupt rendszer ellen harcoló forradalmárokat akartam a középpontba, ami leginkább eszembe jut a 21st Century Breakdown és a Revolution Radio albumokról. Maga a Birodalom meg az androidok alapja pedig egy valamilyen szinten hasonló ellenség Fallout 4-ben, azzal a fő különbséggel, hogy a Birodalom már nyert és az előtérben van, nem pedig a hattérben egy titokzatos mumusként.

TimMac: Azon felül, hogy a koncepció megvolt, melyik volt az első szereplő, illetve első jelenet, ami konkrétabban körvonalazódott?

Ahsoka1994: Szereplők közül épp a középpontban lévő Francient találtam ki először. Mivel ő elsőre egy teljesen hétköznapi állampolgárnak tűnik, őt is volt a legkönnyebb. Vele nagyjából egy időben volt meg az ex, Dominic, és a testvére, Willem is, akiknek ezzel már fejben megalkottam a teljes szerepkörüket is. Viszonylag hamar tudtam a 11. rész végén behozott Franciennel kapcsolatos csavart is, talán az alapkoncepción kívül az volt az egyetlen dolog, amiről rögtön az elejétől fogva tudtam, hogy meg fog történni. A többi szereplőt nagyjából úgy hoztam be, ahogy szükség volt rájuk, illetve Lenát egy korábban elvetett másik karakter helyére hoztam be viszonylag későn, de az eredeti karakternek is nagyjából ugyanaz lett volna a szerepe és a háttere. Illetve, mint most eszembe jut, a császár, mint az alapkoncepció része megvolt kezdettől fogva, bár konkrétabb személyiséget inkább fokozatosan kapott.

TimMac: Nocsak nocsak, milyen lett volna Lena az alternatív univerzumban?

Ahsoka1994: Az eredeti karakter egy kissé cinikus, de mégis valamennyire karizmatikus égési sérült férfi volt. A váltás oka első sorban az volt, hogy egy ponton elvetettem a Birodalmat, mert inkább a Sötétség Angyala 2-őn támadt kedvem dolgozni. Amikor pedig onnan visszatértem, ez a szereplő túlságosan egy Erik-klónnak tűnt, és ebben az esetben pont nem akartam egy karakter-újrahasznosítást. Ezért inkább kidolgoztam egy teljesen másik karaktert, aki kiindulási alapként rögtön ellenkező nemű lett. Amiket az első vázlat idején elterveztem, így is működnek.

TimMac: Mikor Lena Lena lett, tehát férfiból nő, felmerült-e benned, hogy elvesd kettejük romantikus kapcsolatát? Vagy esetleg pont, hogy a váltás után jött az ötlet?

Ahsoka1994: Alapból is összehoztam volna őket, az pedig egy pillanatra se jutott eszembe, hogy ezt elvessem. Leginkább úgy gondoltam, külön jól is jött ez a nemváltás, hogy végre hozhassak egy kis diverzitást, vagy reprezentációt egy történetembe. Alapjáraton fontosnak tartom, mégse jeleskedtem benne eddig túlságosan.

TimMac: Én másképp látom: számomra a diverzitás és az elfogadás kéz a kézben jár, és szerintem a te történeteid egytől egyig mind az elfogadásról szólnak, csak rendszerint nem hétköznapi módon. Számomra ez az egyik legfontosabb mondanivalója a Gépek Birodalmának is, és nem csak a két nő szerelme miatt. Te mit gondolnál a legfontosabb tanulságnak, mondandónak, amit az androidos történeted képvisel?

Ahsoka1994: Köszönöm szépen. Nem tudom, konkrét tanulság van-e benne, inkább feltettem benne az ősrégi sci-fi kérdést, hogy pontosan mit jelent embernek lenni. Lehet-e embernek tekinteni ezesetben egy fizikailag gépet, aki úgy lett programozva, mégis ugyanúgy érez és gondolkodik, mint egy ember? Azt pedig talán mindenki döntse el magának, hogy mennyire sikerült megválaszolni ezt a kérdést.

TimMac: Hasonló kérdésfeltevést érzek például a Szerelem a Világ Romjain koncepciójában is. Azzal a történettel mennyire hozható ez párhuzamba?

Ahsoka1994: Így utólag látok én is hasonlóságot, bár a szándékaim kicsit mások voltak, legalább is a Szerelem a Világ Romjain első évadjánál. Ott még annyira nem foglalkoztam a nagy kérdésekkel, inkább az akkori nihilizmusommal álltam hozzá. A második évad pedig egy kicsit pozitívabb irányváltás.

TimMac: Kicsit kanyarodjunk vissza az aktuális történethez: ki a kedvenc szereplőd a mostani gárdából?

Ahsoka1994: Nehéz választani, mert eléggé a szívemhez nőtt néhány párrészes mellékkarakter is. De végső soron örülök annak, amit Lenából kihoztam. Általánosságban szeretem a sötét humorú, kicsit flegma karaktereket, és ő is pont ilyen lett.

TimMac: Ha választanod kéne Lena és Francien közül, te melyikükkel társulnál inkább, hogy legyőzd a Birodalmat?

Ahsoka1994: Lenával talán praktikusabb lenne, mert több a tapasztalata, és a háttértudása. Franciennek a milétéből adódóan ugyan vannak egyéb előnyei, bár abból, ha nem elég óvatos az ember még nagyobb hátrányok is lehetnek. Úgyhogy talán Lenával szerencsésebb.

TimMac: Ha a két főszereplőn túllépünk, talán Willemet mondanám még, mint fontosabb karakter. Mihez kezd most, hogy a Birodalmat legyőzték? Eléggé eltűnt a képből… gondolkodtál az ő sorsán?

Ahsoka1994: Igen, ő valóban egy kissé elvarratlan szál. Ő talán ex-birodalmiakkal se szívesen állna össze, még akkor sem, ha végül a Birodalom ellen dolgoztak. Úgyhogy ő leginkább önállóan kezd új életet, és elég okos is ahhoz, hogy meg is tudja oldani. Esetleg összefuthat és összeállhat még más egykori Ellenállókkal.

TimMac: Lenával és Franciennel nem tartja a kapcsolatot?

Ahsoka1994: Nem. Még ha nincs is konkrét harag, nem akar további kapcsolatot a nővére android másolatával.

TimMac: A karaktereken túl a helyszínválasztás is érdekes: miért pont Amszterdamra és a német területekre esett a választásod?

Ahsoka1994: Amszterdamra azért, mert amikor pár éve jártam ott, az jutott eszembe, hogy tök úgy néz ki, mint a Sims 4-ben Windenburg. Így kézenfekvőnek tűnt ott csinálni a fotókat, aztán Amszterdamnak nevezni. Innentől pedig már adott volt, hogy a többi helyszín is európai legyen, azon belül viszont többnyire hasraütésszerű. Vagy legalább is Berlin az, a svájci háttéresemények esetében egy gazdag országot akartam, ami a valódi világháborúkban semleges volt.

TimMac: A másik említett helyszín Tenerife volt. Ehhez is van valamilyen személyes kötődésed?

Ahsoka1994: Azon túl, hogy sok e-mailt írtam az ottani partnernek, amikor még az első munkahelyemen voltam, nincsen. Csak a többi helyszín is valós volt, így a szigetnek is egy tényleg létező helyet akartam megnevezni.

TimMac: Van még valami, amit megosztanál velük a Gépek Birodalma kapcsán?

Ahsoka1994: Most leginkább azt osztanám meg, hogy ez egy rengeteg változáson végigment történet, amit jópárszor elvetettem, majd elölről kezdtem, először Sims 3-mal, majd 4-gyel. Végül magamat is megleptem, amikor sikerült ezúttal túljutnom az első pár rész kidolgozásán.

TimMac: Ha már szóba hoztad az illusztrálást: dolgoztál már Sims 3-mal és Sims 4-el is. Melyikkel szeretsz jobban dolgozni?

Ahsoka1994: Dolgozni leginkább a 4-gyel. Sok szempontból olyan egyszerűnek tűnik, és lehet kreatívkodni az érzelmek rendszerével is. Csak ki kell keresni a megfelelő érzelem előhívásához szükséges csaláskódot, és ott is lesz a megfelelően kifejező arckifejezés és testtartás. A letöltött pózoknál egyiket se mondanám könnyebbnek vagy nehezebbnek, bár a 3-ban mintha több időbe telt volna mindent elhelyezni, mert akadozott közben. Bár az lehet, hogy inkább a régi gépem kontójára írható fel. Persze, megvannak a 4-nek a hátrányai is. Például a halálom, hogy miért nincsenek benne még mindig autók. Gyakran az vette el az időt, hogy keressek egy használható letöltést, és hozzá pózokat valamihez, ami a 3-ban már csak úgy benne volt a játékban. De a jó hír az, hogy legalább van Millenum Falcon, ha esetleg valaha eszembe jut Star Wars fanfictiont csinálni.

TimMac: Amikor elkezdesz egy sztorit, mi az, ami először megvan? A cselekmény, a karakterek vagy valami más?

Ahsoka1994: Teljesen változó. Van, hogy megvan egy jó karakter, csak “otthont” kell neki találnom. A cselekményből többnyire tudom előre a legfontosabb fordulatokat, esetleg egy-két vagy fontosabb, vagy érzelmesebb jelenetet, de a részleteket utána dolgozom hozzá.

TimMac: Előre tudod, hogyan fog zajlani a cselekmény, vagy hagyod, hogy menet közben alakuljanak ki a dolgok?

Ahsoka1994: Általában van előre egy tervem, bár néha van, hogy időnként valami más irányba tereli az eseményeket. Minden esetre a legnehezebb általában lezárni a dolgokat. Azt sose tudom előre, hogy mi lesz a vége valaminek, ha meg egyszer lesz ötletem, akkor van, hogy több lehetséges közül próbálom kitalálni, hogy melyik működik jobban.

TimMac: Előfordult már olyan veled, hogy valamit nagyon szerettél volna beleírni a sztoridba, de aztán amikor eljutottál oda, mégsem került bele a végleges változatba? Vagy épp fordítva: volt már olyan, hogy belekerült a történetbe valami olyan, amit te sem láttál előre?

Ahsoka1994: Az épp fordítva esetből, ami így elsőre eszembe jut az a Sötétség Angyala 2-ben Lejla és Erik összejövetele. Az már kezdetek óta tervben volt, hogy a lány a történet elején váratlanul szingli legyen, bár az, hogy más párja legyen, mint aki eredetileg volt, az csak úgy jött és ez az új párosítás gyorsan fontos lett nekem. Olyan pedig sokszor van, hogy kiveszek valamit, amit eredetileg bele akartam tenni. Ezek azonban általában kisebb dolgok, amiket időhiány miatt veszek ki, vagy poénok, amiknél rájövök, hogy talán a szűk környezetemen kívül másnak nem jönne át.

TimMac: Mit tartasz fontosabbnak: az izgalmas történetvezetést vagy a karakterek kibontakoztatását?

Ahsoka1994: Leginkább a karaktereket. Általában nekem, ami emlékezetes, az egy érdekes, vagy a szívemhez nőtt karakter miatt emlékezetes. Talán nem fogok évek múlva a teljes történetre emlékezni, de a karakterekre igen, meg hiába érdekes a történet is, ha valaki olyanról szól, akiről nem érdekel, mi történik vele.

TimMac: Ha a tőled olvasottakból kiindulva válaszoltam volna erre a kérdésre, pont a másikat mondtam volna, mert elég eseménydúsak a sztorijaid, olvasás közben kevésbé érzem azt, hogy a karaktereken lenne a hangsúly, de utólag belegondolva a Szerelem a Világ Romjain történetekbe, nekem is inkább a szereplők maradtak meg, mintsem az, hogy mi történt velük.

Ha egy később aktuális jelenet nagyon élesen előtted van, azt megírod azon melegében, vagy türelmesen kivárod, hogy eljuss oda, és akkor írod le?

Ahsoka1994: Megvárom, hogy eljussak oda, bár egész végig nagyon fogom várni. Bár a “fejben írás” amúgy is egy gyakori szokásom, ami nem ismer sorrendet. Úgyhogy mire ténylegesen eljutok a leírásig, addigra már ötször leírtam fejben a buszon ülve vagy a boltban sorban állva, úgyhogy nagyjából már meg is van rögtön, mit kell leírnom.

TimMac: A történetet fejezetenként illusztrálod vagy előbb megírod az egészet, aztán forgatsz?

Ahsoka1994: Kezdetben megpróbáltam úgy, hogy csak az egész megírása után kezdjek el forgatni, de ma már nem bírnám ki. Amint megírtam egy részt, látni akarom minél előbb vizuálisan is, így általában 3-4 fejezetenként kezdek el illusztrálni. Ez külön jó volt akkor, amikor a régi gépemen dolgoztam Sims 3-mal, mert addig az örökkévalóságig amíg az betöltött, vagy sikerült átöltöztetni egy simet, párhuzamosan írhattam is a folytatást. Arról nem is beszélve, hogy néha valami, amit fotózás közben tapasztalok a játékban, ad ötletet későbbi eseményekhez, és így könnyebb is tényleg beépíteni.

TimMac: Amikor Sims tale-t írsz, írás közben korlátoz valamilyen szempontból, hogy tudod, később ezt meg is kell simsesítened?

Ahsoka1994: Van, hogy igen. Általában, ha van egy ötletem, amiről úgy érzem nem fér bele a játék korlátozásaiba, eltöltök egy csomó időt azzal, hogy keressek valami pózt vagy modot, amivel végül mégis lehetséges. Ha nem sikerül, akkor sajnos el kell engednem az ötletet. Amikor pedig először kezdtem el Sims 4-gyel dolgozni, volt egy-két kezdeti rész, amit át kellett írnom, mert nem tudtam sehogy se megoldani. Néha az is egy jó kérdés, hogy egy sima két szereplő közötti beszélgetést hogyan tegyek kellőképp változatossá több képpel, úgy, hogy nem feltétlenül akarok egy képhez egy nagy tömb szöveget.

TimMac: Van írós rituáléd, tehát vannak dolgok, amiknek teljesülniük kell ahhoz, hogy le tudj ülni írni? Vagy képes vagy bárhol, bármikor elővenni az aktuális művedet?

Ahsoka1994: A laptopomon szoktam írni, úgyhogy, ha azt nem tudom magammal vinni valahova, akkor nem fogok ott írni se. Azon túl általában tudnom kell, hogy van is legalább egy néhány órám nyugodtan írni. Volt már, hogy reggel munkába indulás előtt még le tudtam írni pár sort, de az általában nem a jellemző. Amúgy érdekes mód pont akkor jön rám a hosszadalmasabb írhatnék, amikor már éjszaka van, és minden máshoz túl fáradtnak ítéltem már magam.

TimMac: Hogyan kezdődött nálad az írás? Alkotsz mást is Sims tale-en kívül?

Ahsoka1994: Amióta az eszemet tudom, mindig írok valamit. Gyerekkoromban ilyen rövid meséket kezdtem el írni. Aztán ahogy egyre idősödtem, úgy írtam egyre hosszabb történeteket, amikor pedig rátaláltam annak idején a Mysims.hu-ra és elkezdtem Sims tale-eket olvasgatni, kedvem támadt nekem is írni, ami rövid időn belül kész függőséggé nőtte ki magát. Azon túl próbálkoztam már regényírással is, de odáig még nem jutottam el, hogy ki is adjak egyet.

TimMac: A Sims tale íráshoz persze nem elég az írás szeretete, kell a sims szeretete is. Játszani is szoktál a Simsszel, vagy csak illusztrálásra használod?

Ahsoka1994: Amikor elkezdtem ezt a Sims tale készítést, már hosszabb ideje aktívan játszottam vele. A 2-nek sokáig csak az alapjátéka volt meg, amivel már órákat el tudtam tölteni, aztán alig vártam, hogy kijöjjön a 3, amihez már elkezdtem kiegészítőket is gyűjteni. Utána az alapszakom alatt, meg utána egy darabig visszaszorult a normál játék és inkább csak fotóztam. Mostanában viszont – részben amiatt, hogy amúgy is otthon kell maradni – újból elővettem a Simset önfeledt játék céljából. Sima játékra viszont továbbra is a 3-at választanám. Jó, hogy a 4-be behoztak történetes kiegészítőket is, mint a Batuu meg a Strangerville, de a normál simsezés élmény szempontjából nem teljesen az igazi nekem.

TimMac: Milyen a játékstílusod? Sokáig kitartsz egy háztartás mellett, vagy minden alkalommal újat kezdesz?

Ahsoka1994: Általában nem bírom ki túl sokáig egy háztartás mellett. Minden simnek, akit megalkotok, kitalálok valami sorsot, amit megvalósítok, néhány menet alatt, vagy épp annyira nem jön össze, hogy megunom, aztán kezdek egy új családot. Bár az utóbbi hónapokban lett egy random ötletem, hogy megcsináljam egy modernkorban játszódó rpg-ből a karakteremet gyerekként Sims 3-ban, aztán sikerült annyi ideig kitartani mellette és a családja mellett, hogy elvégezze az egyetemet is. Arra valami sajátos módon büszke vagyok, bár több generációt szerintem nem fogok végigvinni.

TimMac: A tale szereplőiddel is szoktál játszani?

Ahsoka1994: Nem. Őket csak a történeteimhez hozom létre, és miután annak vége, nem igazán jut eszembe pont hozzájuk visszatérni.

TimMac: A történethez alkotsz külön simeket, vagy van, hogy már meglévőket használsz fel (akár csak statisztaként)?

Ahsoka1994: Általában különválasztom a forgatást és a sima játékot, így a történetekhez mindig kezdek egy új mentést, amiben csak azok a simek vannak, akiket direkt ahhoz csináltam. Azzal kapcsolatban nem zavartatom magam, ha gyári, vagy a játék által generált simek megfordulnak a háttérben, ha nyilvános helyen játszódó jelenet van. Ők lehetnek statiszták.

TimMac: Végső kérdésként pedig korábban említetted, hogy volt idő, amikor egyszerre dolgoztál a Sötétség Angyala és a Gépek Birodalma történetén. Van esetleg még elkezdett, folyamatban lévő Sims tale projekted? Ha igen, mit osztanál meg velünk róla?

Ahsoka1994: A Gépek Birodalmával nagyjából párhuzamosan még volt egy ötletem egy más főszereplővel lévő spin-offhoz, bár azzal túl sokat nem haladtam. Bár úgy vettem észre, hogy az esetek nagy részében ahhoz, hogy valamiből egy kész történet legyen, át kell mennie azon a próbán, hogy elkezdek dolgozni rajta, utána elvetem, majd, ha bizonyos idő múlva ismét kedvem támad vele foglalkozni, akkor lesz belőle kész mű. Most egyelőre még nem tudom, hogy ez túl fog-e jutni ezen a próbán, vagy esetleg valami más fog, de előbb-utóbb még szeretnék valamit alkotni.

TimMac: Hasonló “próba” nálam is létezik, ez szerintem is egy jó módszer arra, hogy kizárjuk a kezdeti fellángolást. Nálad viszont szemmel láthatóan (és az oldalunkon olvashatóan) több történet csúszik át a rostán, elvégre már öt történettel gazdagítottál minket! Köszönjük szépen neked a sztorikat, én pedig köszönöm, hogy ilyen kitartóan válaszoltál a kérdéseimre!

Ahsoka1994: Én köszönöm szépen a lehetőséget erre az interjúra!