Interjú Dettykével – The Torenos

Május végén én is aktív tagja lettem a MySims fórumának, és csatlakoztam a Sims Tales írók közösségéhez. Nem olvastam akkoriban taleseket, csak belepillantottam néhányba, azonban fel kellett adnom ezt a szokásomat, mikor rátaláltam a „The Torenos”-ra. Megkíméllek titeket, és nem mondom el, mennyire tetszett, és még most is tetszik ez a tale, mert jól tudjátok, mit gondolok róla. Én is fan lettem, és rajongásom valóban őszinte volt. De miért is beszélek én múlt időben, hiszen ez még mostanra is igaz. Július lehetett, amikor kicsit félve, de megkerestem Dettykét, írtam neki egy privát üzenetet, majd kaptam egy választ, én visszaírtam, és azon kaptuk magunkat, hogy egész jól elbeszélgetünk, így július 10-én (ha jól emlékszem) felvettem őt MSN-re. Ez volt életem legjobb döntése és lépése, mert egy igazán aranyos, kedves, vicces és fantasztikus embert ismerhettem meg benne. Később pedig kiderült, több a közös bennünk, mint hittük. Nagyon jó barátra tettem szert a My Sims Fórum által. Segítettük, vigasztaltuk egymást, ha kellett, és igazán jól elvoltunk, sőt vagyunk is! Fejezzem már be ezt a múlt időt! XD MSN-en nem igazán faggattam őt a „The Torenos”-ról, nem volt hajlandó nekem semmit sem elárulni, de amikor befejeződött a tale-je, másnap (szeptember 2-án) az iskola után rögtön leültem a gép elé, és lecsaptam Dettykére, aki szerencsére éppen fent volt MSN-en. Körülbelül 6 órán át kérdezgettem őt, és ebből született egy jó pár oldalas interjú, amelyet most végre ti is elolvashattok.
Picture

“Naponta felnéztem az oldalra, és olvasgattam a taleseket. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy nekem is lehetne. Aztán elhessegettem ezt az ötlet. Nekem? Ugyan már! Tök béna vagyok. Aztán kaptam egy kis bátorítást az egyik barátomtól, és végül csak belevágtam.”

Ettike: Milyen érzés, hogy befejeződött a „The Torenos”?
Dettyke: Rossz. Nagyon rossz. Máris hiányzik.  Viszont nagyon örülök, hogy sokaknak tetszett. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyi rajongója lesz. És két kristály?! Még mindig nem fogtam fel. Nagyon szépen köszönöm.

Ettike: Elég hülye kérdés, de számítottál a két kristályra?
Dettyke: Nem. Egyáltalán nem. De Marci beletrafált.

Ettike: Milyen érzés, hogy nem kell hétről-hétre újabb részeket készítened? Fellélegeztél egy időre?
Dettyke: Igen. Örülök, hogy végre egy kicsit nyugi van, nem kell stresszelni, hogy időre elkészül-e a rész. Viszont az agyam folyamatosan dolgozik, újabb és újabb második évados jelenetek születnek. Természetesen zenehallgatás közben.

Ettike: Tudod már, mivel töltöd a szabadnapjaidat?
Dettyke: Mivel itt a suli, nagy valószínűséggel tanulással. De mivel az egyetemen már semmi sem kötelező, biztos, hogy lesznek lógások. Talán ezeket majd a második évadnak szentelem. Illetve a kedvenc sorozataim új részekkel folytatódnak szeptemberben, így azokra is szakítok majd 1-1 órát esténként.

Ettike: Azt tudjuk, hogy Torenóék története már régóta a szekrényed mélyén lapult, de mégis honnan jött az ötlet? Mikor írtad meg?
Dettyke: Nem tudom, honnan jött. Csak úgy jött. Simsezés közben, zenehallgatás közben, sétálás közben. Mindig kitalálok valamit, amiből vagy lesz valami, vagy nem. Ebből lett. Azt hiszem, olyan 16-17 éves koromban, szóval egy pár évvel ezelőtt.  De azóta elég sok módosításon ment keresztül. Főleg a közepétől.

Ettike: Talán túl sok akciófilmet néztél, nem igaz?
Dettyke: Imádom az akciókat, és valóban igaz, túl sok ilyen filmet néztem. Gondolom, ezek is hatással voltak mind rám, és mind a történetemre. Itt most nem arra értem, hogy elloptam volna egy-egy jelenetet, hanem arra az izgalomra, amit filmnézés közben átél az ember. Miközben írtam, hasonlót éreztem. Pedig tudtam jól, hogyan ér véget, de mégis izgultam az elejétől a végéig.

Ettike: Miután megtaláltad a jegyzetedet a Torenók történetéről, mit csináltál vele? Mikor döntöttél arról, hogy ebből Sims talet készítesz, és miért?
Dettyke: Elolvastam, hogy ez mégis mi a szösz.  És tetszett, úgyhogy a szekrényből a polcra került. Már egy ideje a MySims visszatérő látogatója voltam. Naponta felnéztem az oldalra, és olvasgattam a taleseket. Egyik reggel úgy ébredtem, hogy nekem is lehetne. Aztán elhessegettem ezt az ötlet. Nekem? Ugyan már! Tök béna vagyok. Aztán kaptam egy kis bátorítást az egyik barátomtól, és végül csak belevágtam.

Picture
Ettike: Visszatérve az előző kérdésre, mi volt a jegyzeten? A komplett történet, vagy csak néhány feljegyzés?
Dettyke: Körülbelül a 8. részig rendesen ki volt dolgozva, aztán csak ilyen gondolatjeles vázlatokat írtam. Eleinte lusta voltam javítani a kidolgozott szövegen, és azt hiszem, ez látszik is. Viszont utána összeszedtem magam, mondván „mégsem lehet ilyen bénán fogalmazni”!

Ettike: A lapodon az is rajta volt már, hogy Preston élete egy lemez miatt válik egyik pillanatról a másikra rémálommá?
Dettyke: Nem, de ez is benne volt a vázlatban, igaz nem konkrétan. Csak úgy, hogy: “- és ide kell valami, amit mindenki akar!”

Ettike: Mikor kezdted el csinálni a taled? Emlékszel még rá?
Dettyke: Hú… nem nagyon. Talán 2008. november végén, december elején. Előtte csak tervezgettem, mit hogyan kéne, és közben a szereplőket válogattam.

Ettike: Mikor került fel az oldalra a „The Torenos”?
Dettyke: Pontosan emlékszem, hogy 2009. február 18-án, a névnapomon jelent meg az első rész.

Ettike: Mik voltak az első reakciók, és mit éreztél akkor, amikor megpillantottad a főoldalon a híreknél az alkotásod címét?
Dettyke: Az első epizód sokaknak tetszett, aztán nem érkezett szinte semmi komment egészen addig, amíg Mazsola a „Beszélgetés a Talesekről…” topic 313. oldalán nem írt egy hozzászólást a TT-vel kapcsolatban. Akkor már többen írtak róla, sőt életem első privát üzenetét is megkaptam.  Jó érzés volt, hogy ott vagyok az oldalon.

Ettike: Adott neked valamelyik akkoriban futó, vagy már befejezett Sims tale ihletet, esetleg tippet?
Dettyke: Nem igazán. Már megvolt az ihletem.

Ettike: Szükséged volt bármilyen segítségre még az elején?
Dettyke: Csak bátorításra, másra nem.

Ettike: Amikor eldöntötted, hogy már pedig ebből Sims talet csinálsz, készítettél forgatókönyvet? Mind a 26 részt kidolgoztad előtte?
Dettyke: Nem. Mindig csak az éppen aktuálisat dolgoztam ki. Na, ez fog megváltozni a második évadnál.  Nem játszunk többet ilyet, és csak akkor fogom beküldeni, ha teljesen elkészült.

Ettike: De azért csak összeírtad, hogy ez meg az így lesz, nem?
Dettyke: Persze, persze. A vázlat ott volt előttem, de részletesen nem voltak kidolgozva.

Ettike: Mennyire dolgozol ki egy részt? Itt gondolok a párbeszédekre, a pontos cselekményekre stb.
Dettyke: Változó. Volt, hogy papíron már aprólékosan ki volt dolgozva, de legtöbbször inkább a képek készítése és beszúrása után vált véglegessé a szöveg.

Ettike: Úgy tudom, az egyik részt a hozzátok közeli erdőben írtad meg. A természet lágy ölén, úgy látszik, jobban jön az ihlet.
Dettyke: Igen, egy vadászlesen ültem, és zenét hallgattam, amikor írtam. Ha jól emlékszem a 24. rész volt. Szeretem, ha nyugi van.

Ettike: A másik nagy segítséged az írásban pedig a zene, jól mondom? Milyen zenéket hallgatsz alkotás közben?
Dettyke: Nincs külön műfaj. Azt hallgatom, ami az adott jelenetet megihlette. Ha elkészül a lejátszási lista, majd látni fogjátok, hogy nagyon vegyes. Mindenféle zene található benne.

Ettike: Hogyan készülsz elő egy rész forgatására? (Ha igényel előkészülést.)
Dettyke: Ha kell, akkor építkezek. Mindig az az első. Aztán áthelyezem a simeket arra a telekre, ahol a forgatás fog folyni. Utána jön a mérgelődés, mert nem csinálják azt, amit szeretnék.

Picture

“Nagyon sokáig én sem tudtam, ki vagyok, sőt talán még most sem igazán vagyok tisztában vele. Azt hiszem, ez a legnehezebb része az életnek: megtalálni önmagad. “

Ettike: Már többször is említetted, hogy a taled szereplőit a különböző Simsben található szomszédságokból szedted össze. Miért így döntöttél? A legtöbb tale író a sztori kedvéért megcsinálja a szereplőit, te viszont nem ezt tetted.
Dettyke: Évek óta játszom a főszereplő gárdával, és nagyon kötődöm hozzájuk. Ők a kedvenc simjeim. Ezért választottam őket. Viszont a simek közül sokan nem is ismerték egymást, mert teljesen más szomszédságban laktak. Így viszont egy helyre kerültek, és mindenki összehaverkodott a másikkal. Barátságok kötődtek, szerelmek alakultak ki, érdekes volt látni, ahogy belecsöppennek egy új világba. Néha nem is én irányítottam őket, csak néztem, mi fog történni.

Ettike: Tudom, hogy már a „The Torenos” magazin egyik cikkében elmondtad, de ha lennél olyan kedves, még egyszer megosztanád velünk a főbb szereplők igazi nevét?
Dettyke:         Preston – Wyatt Chase
Raquel – Sophia Farrell
Ephram – Simon Bosco
Ashton – Eric Bosco
Zoe – Missy Morrison
Becca – Chloe Gatina
Leo – Warren Chase
Trent – Ryan Brighton
Danielle – Violet Everton

Ettike: Preston, Zoe, Trent, Ephram és még sorolhatnám, ezek nem olyan ismert és gyakran használt nevek. Honnan jött neked ez az ötlet, hogy mégis ez legyen a nevük?
Dettyke: Imádom a külföldi neveket. Ha hallok egyet és megtetszik, azt azonnal megjegyzem.  Egyébként van egy kis füzetem, amiben több ezer név szerepel.

Ettike: A Toreno család nagyon szeret olasz szavakkal és mondatokkal kommunikálni. Ezek olvasása közben felmerült bennem egy kérdés: Csak nem Olaszországból származnak Torenoék?
Dettyke: De bizony. És most rögtön nekem eshettek, hogy szőke olaszok márpedig nincsenek. Marhára nem érdekel. Imádom az olaszokat, akárcsak a szőkéket. És miért ne kombinálhatnám a kettőt? Az én történetem.

Ettike: Autodidakta módon tanulod az olaszt, igaz?
Dettyke: Igen, magamtól tanulom. Nincs tanárom. És sajnos az egyetemen az olasz, mint tantárgy, fizetős. Egyelőre nem futja rá, de majd talán második félévben.

Ettike: A második évadban is találkozhatunk még ezzel a nyelvvel?
Dettyke: Fogalmam sincs, hogy használnak-e majd. Biztosan.

Ettike: Miért az lett a taled címe, hogy „The Torenos”? Volt más ötleted is címnek? 
Dettyke: Nem, semmi ötletem nem volt. De mivel a Torenokról szól, ezért emellett döntöttem. Gondolkoztam még “A Toreno család”-on, de ah.., én angolos vagyok, akkor legyen angolul a cím. Amúgy meg nagyon tetszett a dupla T rövidítés.

Ettike: A legelején azt vehetjük észre, hogy általában a címek az adott rész utolsó mondatai. Miért nyúltál ehhez a megoldáshoz?
Dettyke: Mert lusta vagyok a címeken gondolkozni. Nincs jobb indokom.

Ettike: Milyen kiegészítők állnak a rendelkezésedre?
Dettyke: Az összes.

Ettike: Cuccok?
Dettyke: Mind megvan, és használom is őket.

Ettike: De ezek mellett mániákus letöltő vagy, igaz? Elárulod, hány darab letöltés található a Downloads mappádban?
Dettyke: Igen, az vagyok, mániákus letöltő.  Már elég sokat kitöröltem, mert készülök a második évadra, de jelenleg 2924 fájl található a Downloads mappában.

Ettike: Miket töltesz le leggyakrabban?
Dettyke: Ruhákat, hajakat és persze hackeket. Azok nélkül nem tudok akciójeleneteket készíteni.

Ettike: Sokaknak segítenél, ha elárulnád, melyik a legjobb „doboz” (hack)? Melyeket használod gyakrabban, és ajánlanád a tale íróknak?
Dettyke: Ha akció-talet akarnak, akkor egyértelmű, hogy az Action Hack. Van még egy festmény és egy lila doboz is, azok is sokat segítettek. Most így fejből nem tudom a nevüket, de ha MTS-en az action szót beírják a keresőbe, biztosan kidobja.

Ettike: Az összes helyszínt és házat te alkottad meg, építetted fel, vagy van néhány letöltött közösségi telek, esetleg lakóház is köztük? Ha van, melyek ezek?
Dettyke: Az iskola letöltött, de belül átalakítottam. Valamint az egyik “utca” is. Egy repülőteret is letöltöttem, de nem tudtam használni, így kénytelen voltam azt magam felépíteni, ami egész jó lett. Nekem tetszik. Sajnálom, hogy a képeken annyira nem látszik.

EttikeMegfordult bármikor is a fejedben, hogy abbahagyod, és nem folytatod a Torenok történetét?
Dettyke: A készítése során? Számtalanszor. Főleg, mikor nem tudtam, miért kapok hétről hétre egyre kevesebb pontot. De Mazsola hozzászólásának elolvasása mindig segített abban, hogy ne adjam fel. Aztán összebarátkoztam Marcival, majd jöttél Te, és azzal, hogy mindig ott voltatok, bármikor elmondhattam a bajomat, nagyon sokat segítettetek. Köszönöm!

Ettike: Mindjárt elpirulok. Fiús lány vagy, ezt már sokszor hangoztattad. Ezért is tudtál Prestonnal olyan jól azonosulni?
Dettyke: Részben igen. Bárkibe képes vagyok belebújni és élni az életét, ha úgy van. Saját magamat Raquelben ábrázoltam. Mert az ő bizonytalansága valójában az enyém. Nagyon sokáig én sem tudtam, ki vagyok, sőt talán még most sem igazán vagyok tisztában vele. Azt hiszem, ez a legnehezebb része az életnek: megtalálni önmagad.

Picture
Ettike: Van valami közös benned és Prestonban?
Dettyke: Talán az, hogy mindketten szerettünk volna hinni abban, hogy az apánk mégsem olyan rossz ember. De ez már személyes. Inkább hagyjuk.

Ettike: Szerintem minden szereplőben ott vagy egy kicsit te is. Kiben melyik énedet, tulajdonságodat láthatjuk.
Dettyke: Zoe fiússága, Raquel bizonytalansága, az ikrek hülyesége, Becca cukisága (igen, olyan is tudok lenni), Danielle csendessége, Prestont már említettük. Ja, és persze Leo. Néha én is kegyetlenül gonosz tudok lenni, és nem gondolok bele mekkora fájdalmat okozok a másiknak.

Ettike: A taleben fellelhető dalszövegeket te magad írtad?
Dettyke: Én bizony. De nem tetszenek. Vagyis csak egy. A „Könnyíts a lelkeden”. Annak is csak az utolsó versszaka. Ja, és a Pizsamavadászt is kedvelem. Ez a kis gonosz pizsamalopkodó az én agyszüleményem. Két éve találtam ki, és egyszerűen nem tudtam kihagyni a történetből. Muszáj volt beletennem.

Ettike: Van a dalszövegekre esetleg valamilyen dallam is, amit kitaláltál?
Dettyke: Zenék ihlették (benne is van a lejátszási listában), de nem a dallamára készültek. Megpróbálhatjátok ráénekelni, de nekem nem ment.

Ettike: A Pizsamavadász – hogy is nevezted – agyszüleményedről mesélnél egy kicsit bővebben?
Dettyke: Az akkori barátommal MSN-eztünk és már elég késő volt. Írtam neki, hogy most már megyek, mert jön a pizsamavadász. A válasz egy nevető smiley volt, és egy kérdés: „Az meg mi?” „Nem tudom” – válaszoltam, de másnapra már egy komplett sztorival álltam elő neki.

Ettike: Mit tud a te pizsamavadászod?
Dettyke: Sajnos nem emlékszem. És nincs meg se a jegyzetem, se az MSN beszélgetés.  De gondolom valami ilyesmi lehetett, mint a Prestoné.

Ettike: Melyik jelenetet volt a legnehezebb leforgatni? Melyikkel szenvedtél a legtöbbet?
Dettyke: Az elrablós, lövöldözős részekkel mindig órákon át szenvedtem. De olyan is volt, hogy napokig. Ha az egyik simet végre sikerült normális pózba beállítanom, akkor a többiek tuti, hogy elmozdultak.

Picture

“- Gyűlöllek! Te ölted meg, akárcsak nagyapát, Damont és még ki tudja hány embert! Ezek után egy jó okot mondj, hogy miért ne lőjem szét az agyad!
– Mert az apád vagyok.
– Rossz válasz!”
(The Torenos 1×25)

Ettike: Melyik a kedvenc részed?
Dettyke: A 25. rész. Az tetszik. Meg a 24-ben az a jelenet, amikor Preston azt mondja Leonak, hogy nem fél tőle. Huh, azt nagyon imádom. Olyan jól hangzik a fejemben.

Ettike: Miért ezt a kettőt választottad?
Dettyke: Mert szerintem a 25-ös úgy ahogy van, jól sikerült. A Preston-Leo jelenet meg azért a másik kedvencem, mert szeretnék egyszer én is így a szemébe nézni valakinek és elküldeni a … -ba. (nevet) De még nem vagyok elég erős hozzá. Sajna.

Ettike: Melyik résszel, vagy részekkel nem vagy megelégedve?
Dettyke: Az első 16-tal. Szívesen újraírnám.

Ettike: Az újraírást úgy érted, hogy átfogalmaznád?
Dettyke: Igen, és a képeket kicserélném, ahol még nem olyan jó minőségűek.

Ettike: Való igaz, az első részekben a képek messzemenőleg elmaradnak a későbbiektől. Ennyit fejlődtél volna?
Dettyke: Elképzelhető. De az is lehet, hogy megtaláltam, hova is kerülnek valójában a képek, és nem kell egyesével kimenteni őket, majd átkonvertálni JPG-be (nevet). Miért nem olvastam el előbb a GYIK-et?

Ettike: Ha lehetőséged lenne módosítani a taleden, mit változtatnál meg? Mit írnál át?
Dettyke: Lerövidíteném az elejét. Mást nem.

Ettike: Akkor viszont muszáj lenne néhány dolgot kihagynod. Melyek lennének ezek?
Dettyke: Nem tudom. El kéne olvasnom még egy párszor ahhoz, hogy tudjam, mire nincs szükség.

Ettike: Ha elakadsz írás, vagy forgatás közben, mit csinálsz? Otthagyod, mondván megcsinálod máskor, vagy mindent elkövetsz, hogy túljuss a válságon? Magyarul, mi a módszered ennek a problémának a kiküszöbölésére?
Dettyke: Ha nagyon elakadok, akkor pihentetem az írást. Nem jó erőltetni. Inkább elmegyek sétálni, kiszellőztetem a fejem. Teljesen mással foglalkozom.

Picture

“- Igazság? Tudod, mi az igazság? Az igazság az, hogy ha én azt akarom, hogy egy ember eltűnjön, akkor megtörténik. Megöletek egy embert a saját irodámban, és hagyom, hogy összevérezze a szőnyegemet, mert megtehetem. És senki nem fog felelősségre vonni érte. Mert ez a játék, amit mi játszunk, az ilyen. Vagy a mi oldalunkon állsz, vagy halott vagy.”
(The Torenos 1×15)

Ettike: Azt nyilatkoztad még régebben, hogy a legváratlanabb pillanatokban kap el téged az ihlet, vagy jut eszedbe egy-két ötlet. Tudsz pár példát mondani?

Dettyke: Mosogatás, kutyasétáltatás, kocsi mosás, kerti munka, focimeccs, zuhanyozás stb. közben, mikor tuti, hogy nincs a közelemben papír és toll.

Ettike: Azt is mesélted, hogy egyszer az utcán jutott eszedbe valami, és gyorsan bepötyögted a telefonodba, nehogy elfelejtsd, és közben majdnem elütöttek. Emlékszel még rá, milyen ötleted támadt akkor?
Dettyke: Na igen, az szép volt.  Azt hiszem a 15. rész vége. A „nem én vagyok a rosszfiú”-s szöveg.  De nem biztos.

Ettike: Erről jut eszembe, Leo egész életében ilyen gonosz volt?
Dettyke: Korábbi életére gondolsz? Sosem volt egy mintapolgár, de a feleségét tiszta szívéből szerette. Ő volt az egyetlen ember, aki tudott hatni rá. Aztán mikor véletlenül megölette, visszaváltozott a régi Leová. Az öntörvényű, gonosz, pénzéhes, hatalomra vágyó Leová. Persze a bűntudata soha nem múlik el.

Ettike: Leo apjának mi is a neve?
Dettyke: Nincs említve. De egyébként – pillanat előkeresem a füzetem. Találtam egy Giardinot, de ez nem az. Háhá, megvan! Santo Toreno.

Ettike: Mit kell még tudnunk Carmenről, Luke-ról, Nicoról és a nagypapáról, Santoról?
Dettyke: A Torenok soha sem voltak tisztességes emberek. Mindig voltak törvénytelen dolgaik, de nem olyan súlyosak, mint Santo gyerekeinek, főleg Leonak. Nagyapáról annyit kell tudni, hogy imádta a menyét és az unokáját, még Trentet is. Ha tudta, mindig mindenben támogatta őket. Nico volt a zseni a családban. Szinte az egész életét a számítógép előtt töltötte. De ezt a zsenialitást rendszerint rosszra használta. Általában azért, mert a testvérei kényszerítették. Carmen egy érdekes szervezetnek a tagja volt. Ők is ilyen világuralomra törő terveket szőttek. Luke pedig az a tesó, aki hol az egyik, hol a másik oldalra állt, attól függően, hol éri meg neki jobban.

Ettike: Készítettél a taledhez családfát?
Dettyke: Igen, papíron megvan, csak a biztonság kedvéért.

Ettike: Szerinted fontos, hogy készítsünk a taleünk szereplőinek családfát?
Dettyke: Ha sok a szereplő, akkor jó, ha van. Így áttekinthetőbb az egész.

Ettike: Már az elejétől fogva az volt a szándékod, hogy megölöd Prestont?
Dettyke: Nem. Először egy „boldogan élnek, amíg meg nem halnak” befejezést akartam, de az olyan sablonos. Ráadásul a folytatáshoz kellett is valami. Egy happy enddel záruló történetet nem igazán lehet folytatni.

Picture

“- Anya, ne sírj! Apa itt van. Megígérte, hogy soha nem hagy el. Mindig velünk lesz, vigyázni fog ránk és szeretni fog, amíg világ a világ, örökkön örökké.
– Örökkön örökké.”
(The Torenos 1×26)

Ettike: Mikor döntötted el, hogy ez lesz a legjobb befejezése a talednek?
Dettyke: Május-június környékén. Napra pontosan nem emlékszem.

Ettike: Még augusztusban, nem sokkal az interjúnk előtt kisebb depresszióba estél. Mesélnél erről az időszakról? 
Dettyke: Nem akartam megölni Prestont. Egyszerűen fájt leírnom, hogy távozik az élők sorából. Tudom, hogy ez csak egy történet, és ha belépek a Simsbe ugyanott lesz, ahol hagytam, de mégis nagyon kiborított a halála.

Ettike: Hogy sikerült túljutnod ezen az érzésen?
Dettyke: Nehezen. Nem is olvastam vissza egyszer sem. Mikor kikerült befejező rész, és mindenki jött a kommentekkel, könnybe lábadt a szemem nem egyszer.

Ettike: Most már jobb?
Dettyke: Igen. Most már a második évadra koncentrálok, abban pedig még él.

Ettike: Örülök, hogy szóba hoztad. Mikor és miért döntöttél így, hogy te már pedig csinálsz még egy évadot? 
Dettyke: Nagyon sokan írtak, hogy legyen már második évad, legyen már második évad. Először azt mondtam, nem. Hallani sem akartam róla, de aztán egy este elkezdtem gondolkodni és rájöttem, hogyan lehetne folytatni. Sokáig titkoltam a folytatást, sőt nem is akartam bejelenteni, de nem tudtam ezt megtenni a rajongókkal.  Szóval, lesz második évad, Torenoék visszatérnek (már aki), de hogy pontosan mikor, azt nem tudom megmondani. Igyekszem, de nem fogom elkapkodni.

Ettike: Lehetséges lenne szerinted, hogy már karácsonykor olvashatjuk a második évadot?
Dettyke: Szeretném karácsonyi ajándékként ezt adni a rajongóknak. Remélem, összejön. Igazából minden attól függ, hogy milyen lesz az órarendem, és mennyi szabadidőm lesz. Ha túl sokat lógok majd a fórumon, zavarjatok el talet írni (nevet).

Ettike: Mi lesz a címe, azt tudod már?
Dettyke: Van már ötletem, de egyelőre maradjon az én titkom.

Ettike: Elárulnál nekünk néhány dolgot? Mi lesz a második évadban?
Dettyke: Sok izgalom, akció, szóval a szokásos TT-s dolgok.

Ettike: Láthatjuk a következő évadban Maxime-et, Preston és Zoe lányát?
Dettyke: Igen. Természetesen. Fontos szerepe lesz.

Picture
EttikeMennyire megyünk vissza az időben? Tudod már, honnan fog folytatódni a történet?
Dettyke: Na, most ez jó kérdés. Attól függ, honnan nézzük. Ha a megismert történetet vesszük, akkor ahhoz képest 10 vagy 12 éves ugrás lesz. Ha az első évad végétől, akkor pár hónapot ugrunk vissza.

Ettike: Csodálkoztam, hogy Preston végül nem ölte meg az apját. Miért? Végül ez okozta a vesztét, nem?
Dettyke: Preston nem gyilkos. Nem olyan, mint az apja, de persze Toreno. Majd a második évadban kiderül, mi történt pontosan.

Ettike: Tudom, hogy már sokan megkérdezték, de miért pont Zoe? Ezzel nagyon megleptél minket!
Dettyke: Mert miért ne?  Mindketten egyedül voltak, nagyon jól ismerték egymást, ráadásul Zoe elég régóta táplált a barátságnál mélyebb érzelmeket Preston iránt.

Ettike: Nem is akartad őt összehozni Rockyval vagy Beccával?
Dettyke: Először Rockyval akartam, de aztán letettem erről a tervemről. Becca pedig soha nem volt több egy kalandnál.

Ettike: Ugye még ők is visszatérnek és megtudjuk, mi történt velük?
Dettyke: Persze.

Ettike: Lesznek a második évadban új szereplők?
Dettyke: Még nem tudom. Mellékszereplőként vagy statisztaként biztosan.

Ettike: Nem akartad/akarod valahogy magadat is beletenni a történetbe?
Dettyke: Gondolkoztam rajta, de inkább nem.

Ettike: Itt egy rajongói kérdés, Marcitól: Több regénybe is belekezdtél már, vagy pedig ez volt az első?
Dettyke: Van egy pár kezdemény a szekrény alján, de meg se közelítik a TT sztoriját.

Ettike: Most jön az én kérdésem (nevet). Mit gondolsz, mi a „The Torenos” mondandója?
Dettyke: Az, hogy ne hősködj, maradj nyugton a seggeden, a világ sosem lesz jobb hely (nevet).

Ettike: És még egy a végére, ezzel megköszönöm, hogy rendelkezésemre álltál, és mindenféle kérdésemre választ adtál. Mit tanácsolsz a kezdő tale íróknak? 
Dettyke: Azt tanácsolom, hogy hallgassanak zenét írás közben, mert sokat segít. Nekem legalábbis.

Nos, ennyi volt az interjú, remélem sok kérdésre megkaptátok a választ, és ti is éppolyan izgatottan várjátok a második évadot, mint én. Addig is olvassátok újra a „The Torenos”-t!

Riporter: Etti
Interjúalany: Dettyke

Készült: 2009. szeptember 2.

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés