Interjú a Halállal (Abyss – Út a mélybe)
Ahogyan a Halál nem vár, úgy nem is kivételez senkivel. Mindenkit ugyan annyira szívesen kísérek át az én világomba, hogyha eljön az ideje.
Voltál már szerelmes?
Nem.
Hogyha akarnék is, napozni meglehetősen nehéz lenne, tekintve, hogy olyan értelemben vett napsütés, mint az élők világában, a túlvilágon nincsen. De nem akarok.
Ki a legjobb barátod?
Nem vagyok biztos benne, hogy mondhatjuk, hogy emberi értelemben vannak barátaim. Persze, vannak, akik közel állnak hozzám, a testvéreim, és néhány embert is kedvelek, de furcsa lenne ezt barátságnak nevezni.
Én mikor fogok meghalni? (Remélem, nem mostanában…)
Ezt előre én sem tudom, a világ kiszámíthatatlanabb annál, azt viszont tudni fogom, amikor eljön az ideje.
Mit érzel akkor, amikor valaki feltámad? Örülsz, hogy folytathatja az életét? Dühös vagy? Esetleg nem is érdekel?
Leginkább érdekesnek találom, magát a jelenséget. De különösebb érzelmet csak azért vált ki belőlem, mert ritka esemény, nem örülök neki, de nem is dühít.
Azt hiszem, a világom berendezését, a helyek teremtését nevezhetjük annak.
Szoktál a halandók világába is járni?
Igen, előfordul.
Volt már, hogy másokat is “személyesen” magaddal vittél a világodba? Esetleg olyas valaki, akit kérésre?
Volt, régen több ember is. Az utóbbi időben már nem igazán.
Mikor születtél, és hogyan?
Az emberiség hajnalán születtem, bár jó ideig a munkánk megosztott volt Grace-szel, és a világ fölött is ő uralkodott. Hogy hogyan? Vannak olyan kérdések, amikre még én sem tudhatom a választ. Csak annyit, hogy van egy pillanat, amitől fogva vannak emlékeim. Hogy milyen felsőbb erő állt a hátterében, azt valószínűleg senki sem tudja, sem ezen a világon, sem máson.
Szeretnél halandó lenni? Irigyelsz valamit az emberektől?
Hogy feladnám-e azt, hogy egy világ ura vagyok, aki teremteni képes, egy rövid és küzdelmes létért egy másik világban? Nem, nem vágyom rá.
Egyszer azt mondtad, „a Halál nem vár”. Tényleg nem vársz soha?
Nem, hacsak nincsen nagyon jó okom rá. Halandók nem igazán adhatnak ilyen okot nekem.
Ugyan úgy, ahogy mindig. És tulajdonképpen mindig engem helyettesít, jobban mondva az én munkámat segíti ki, elsősorban az embereknek való magyarázkodás a szakterülete. Amikor egyáltalán nem dolgozik? Ritkán van ilyen, de jórészt a halandók világában kóborol.
Mi történik veled, ha elpusztul az emberiség?
Ebben az esetben, azt hiszem, elveszíteném a hatalmamat a világom felett, ami, feltéve, hogy állatok még maradtak, Grace-é lenne. Hogyha semmilyen élet nem marad a földön, az állatok és az emberek egyszerre pusztulnak el, akkor én maradnék a világom ura, de, mint Halál, nem lenne többet funkcióm, és ezáltal, a világ alakításán túl hatalmam sem. Hogyha az emberiség pusztulása azt jelenti, hogy minden ember meghal… nos akkor onnantól mindenki az én világom részét képezné.
Mit gondolsz Audreyról? Mi fogott meg benne igazán?
Az, hogy furcsa. A kezdetektől éreztem, hogy nem olyan, mint más halandók, még ha nem is tudtam róla, hogy valójában kicsoda. Persze, éppen olyan idegesítő volt, mint más halandók, valahogy mégis kedveltem, talán azért, mert Dáiríne lányaként vékonyabb volt a világainkat elválasztó határ, mint bármely más halandóval lett volna. Emellett érdekesnek találtam azt, ahogy a világot látja.
Szoktad látogatni Audrey-t?
Talán.
Mit szóltál ahhoz, hogy a 2014-es Sims Tales Awardson Titeket szavaztak meg Audreyval a „Legjobb pár(os)”-nak?
Különösnek találom. Nem számítottam volna hasonlóra.
Hol tartózkodsz a legszívesebben a Túlvilágon?
Sok helyet kedvelek, de a legszívesebben talán a saját otthonomnak nevezett helyen.
Abyss – Út a mélybe
Akik faggatóztak: a látogatók és a szerkesztők
