Ezüst krónikák – 2. Ezer rózsaszál

Picture

– Tredony elesett – mondta színtelen hangon a királynő. Szemével újra végigfutott az üzeneten.

Felség,

Tredony elesett. Van egy majdnem biztos tippem, ki lesz a következő… Edward nem normális, még én is kezdek megijedni tőle. A részletekről majd személyesen beszámolok, a legközelebbi hajóval érkezem. 

Alázatos szolgája,

C.H.

Ha nem félnék a Verem szörnyétől, most azt mondanám, én megmondtam előre.

Tredony tehát elvesztette az Advortonnal vívott háborút, állapította meg Isabella keserűen. Ez ugyan nem lepte még, mégis nagyon aggasztó fejlemény volt: Edward király újabb területet hódított meg, méghozzá Merania szomszédját és legfőbb kereskedelmi partnerét.

Picture

A hódítások hét éve kezdődtek. Edward apja, II. Richard király uralkodása alatt kitört a háború Ticktop és Advorton között. Advorton győzött ugyan, ám Richard király életét vesztette a csatában. Miután trónra került, Edward békésnek és megnyerőnek tűnő modorával elnyerte a környező országok bizalmát, nem sokkal később azonban felfedte valódi szándékait: amikor Snordwich és Burdley között konfliktus tört ki, ő segítséget ajánlott az utóbbinak, amit a burdley-i uralkodó örömmel fogadott. Együttes erővel le is győzték Snordwichet. A burdley-iek csak azt nem sejtették, hogy a segítségnyújtás ára a szabadságuk lesz: Snordwich után Edward könnyűszerrel vette át a hatalmat a háború miatt meggyengült Burdleyben is. A lakosság próbált tiltakozni és ellenállni, ám a lázadókat a híresen jól felkészült és felfegyverzett advortoni csapatok könnyedén leverték. Nemrégiben pedig komoly vita támadt Advorton és Tredony között néhány újonnan kivetett vám és korlátozás miatt, ami odáig fajult, hogy Tredony hadat üzent Advortonnak. A végeredményről a fenti levél tanúskodik.
***

Picture

Isabella másnap hajnali ötkor mostohája rideg tekintetével találta szembe magát, ami látványnak talán nem volt a legszebb, az álmot viszont azonnal kiverte a szeméből. Nerissa kimért hangon felkérte Lawrence-t a királynő napirendjének ismertetésére, aki együtt érzően sorolta: szemle a környéken lóháton, reggeli családi körben, alattvalók kéréseinek és panaszainak meghallgatása, követek fogadása, egy hajó avatása, kérvények és dokumentumok átolvasása és aláírása… Isabella napjának szinte minden perce be volt táblázva.
A reggeli szemlét Isabella nagyon élvezte, hiszen imádott lovagolni. A friss levegő teljesen feltöltötte, így élénken csillogó szemmel tért vissza. Még az sem zavarta, hogy Nerissa folyamatosan beszélő árnyékként követte. A lovaglás végén még eltöltött egy kis időt kedvenc lova társaságában, hagyva, hogy mostohaanyja előremenjen a reggelihez.

Picture

Mikor ő is visszaindult a palotába, a kapuban Lawrence várta egy szál rózsával a kezében. Arcán enyhe aggodalom suhant át, ahogy meglátta a királynőt. Kérdő tekintetére Lawrence főhajtással válaszolt.
– Felség, amíg odavolt, érkezett az ön számára egy… ajándék Edward királytól. Ezer szál tredony-i rózsa. Ilyenek, mint ez, nézze csak  – nyújtotta át a kezében tartott virágot. Isabella elvette és megszemlélte. Kétségkívül csodaszép volt.

Picture

– Jó reggelt mindenkinek! Ó, hiszen ez rózsa! – csillant fel az érkező Rosaline szeme. Lawrence főhajtással köszöntötte.
– Igen, hercegnő. Egészen pontosan ezer szál érkezett, bár most kivételesen nem önnek, hanem a királynőnek.
Roslaine-nak leesett az álla.
– Isa, mégis ki küldene neked rózsát? Méghozzá ezer szálat! Nekem még soha senki nem küldött ennyit! – duzzogott Rosaline, miközben  irigykedve nézte a virágot nővére kezében.
– Nem mintha panaszkodnod kellene, lassan külön szobát kell nyitnod a neked küldött ajándékoknak – vágott vissza csípősen a királynő. – Egyébként Edward küldte őket. Kíváncsi lennék, miért.
Rosaline úgy nézett rá, mintha kételkedne nővére épelméjűségében.
– De Isa, ez tredony-i rózsa, a létező leggyönyörűbb fajta! Szerintem egyértelmű az üzenet.
– Tredony-i rózsa… – ismételte el húga szavait Isabella. – Ó, értem már! Ez burkolt fenyegetés. A rózsa olyan vörös, mint a vér. Vagyis, ha nem hódolunk be, úgy járunk, mint Tredony: vérontás lesz, és úgy kaszabol le minket is, mint ezeket a rózsákat. Na, azt lesheti! – Egyre jobban eluralkodott rajta az indulat. – Különben is, ki nem állhatom a rózsákat, nincs még egy ilyen hivalkodó virág! Lawrence, kérem, tüntesse el őket a szemem elől.
– Mit csináljak velük?

Picture

– Ajándékozza el, vagy dobja ki az összeset. Vagy égesse el. Vagy dobja a folyóba, nekem mindegy, csak ne is lássam őket! Most pedig megyek átöltözni. A reggelinél találkozunk!  – Laza mozdulattal a földre hajította a virágot, és siettében még éppen rálépett a vétlen növényre.
Rosaline fejcsóválva nézett utána. Hát, nem pont erre gondoltam… melyik nő nem örül, ha virágot kap? 
***

Picture

Pontban nyolckor Isabella már a trónszéken ült, és várta alattvalóit kihallgatásra, akik jöttek is sorban. A királynő a tőle telhető legnagyobb türelemmel és igazságossággal próbált eleget tenni a hozzá intézett kéréseknek. Nerissa egy percre sem hagyta magára, éberen őrködött, nehogy lánya valami „butaságot” kövessen el.
Egyszer csak Lawrence lépett hozzá, és fojtott hangon odasúgta neki:
– Felség, Christian Hale megérkezett, jelentést tenne a Tredony-Advorton helyzetről.

Picture

A királynő kapva kapott az alkalmon, hogy végre felkelhet helyéről, kinyújtóztathatja lábát, és kikerülhet a figyelem középpontjából.
– Üzenem neki, hogy menjen azonnal tanácsterembe. Oda várom Lady Jennát, Sir Ericet és Sir Vincentet is. Kérem, küldessen értük. – Henrik király Lawrence mellett mindig az ország három legkiválóbb lovagjával tárgyalta meg a katonai kérdéseket, így Isabella is teljes mértékben megbízott bennük. – Természetesen önre is számítok, és persze rád is, Nerissa.
***
Isabella nem sokszor járt még a tanácsteremben, így enyhe izgalommal, kissé tanácstalanul lépett be és nézett körül. Úgy érezte, az impozáns kőszobrok szigorúan, tekintélyt parancsolóan egyenesen őt nézik.

Picture

Mikor teljes lett létszám, a figyelem egy fiatal, szőke fiúra irányult, aki az uralkodóval szemben, az asztal túlsó végén foglalt helyet. A fiú lazán körbenézett, és elkezdte mondandóját.

Picture

– Szóval, Edward gyakorlatilag porrá verte Tredony seregét. Röpke két óra alatt. Most komolyan, háromszoros túlerővel szemben mire számítottak? Bár gyanítom, Edward fordított aránnyal is győzött volna. Hogy jutott eszébe Tredonynak hadat üzenni, amikor épkézláb hadserege sincs, annak is a nagy része advortoni zsoldosokból áll?
– Nyilván arra számított, hogy vagy mi lépünk közbe, vagy Crafthole, esetleg együtt – vetette fel Vincent.
– Akkor Leopold király elszámította magát – állapította meg Christian. – Most már késő. Akkor kellett volna lépni, amikor Edward elfoglalta Burdleyt is, akkor együttes erővel meg lehetett volna állítani, de így már csak imádkozhatunk. Most mielőbb el kell adni az ezüstkészletet, és fegyvereket vásárolni Crafthole-tól, amíg még lehet. Biztos forrásból tudom, hogy Edward egyik első intézkedése lesz megtiltani a meraniai ezüst behozatalát Tredonyba.

Picture

– Logikus lépés. Ezzel elvágná Meraniát a legnagyobb ezüstpiacától – bólintott Vincent. – Az összes többi országban, amit elfoglalt, pedig akkora vámot fog kivetni rá, hogy nem éri majd meg kereskedni vele.

Picture

– Ezt nem hagyhatjuk! – fortyant fel Jenna. – Megelőző csapást kell mérni Edwardra, még mielőtt ő tesz lépéseket!
– A jelenlegi helyzetben ez öngyilkosság lenne – tiltakozott Eric. – Ráadásul milyen alapon? Az Advorton–Tredoy konfliktus nem Merania ügye volt, Henrik királyunk nem véletlenül nem akart belefolyni.
– Kivételesen Erickel értek egyet – Christian elhúzta a száját. – Ti nem láttátok, mire képes Edward. Meraniában jelenleg sincs se ütőképes hadsereg, se rendes fegyverzet. Nincs semmi más, csak ezüst. Vagy a nyakunkon marad, vagy fegyvert kovácsolunk belőle. Mert arra előbb-utóbb szükségük lesz.
– Márpedig az összecsapás elkerülhetetlen. – Vincent Jenna pártájra állt. – Nem szabad megvárni, hogy Edward ellehetetlenítsen bennünket. Ennél jobb úgysem lesz a helyzet.

Picture

– Vagyis választhatunk, hogy most vagy később verje szét Meraniát? – ellenkezett Eric. –Talán lenne mód rá, hogy megegyezzünk Edwarddal, és elkerüljük a háborút. Henrik király is mindig békés megoldásokat keresett.
– Persze, mert megtehette – mutatott rá Vincent. – De Edward és a békés megoldás két egymást kizáró fogalom.
– Így van. – Jenna hevesen bólogatott. – Ha a meraniaiakban van elég elszántság, akár sikerülhet is. A siker nem csupán a fegyvereken és a katonák számán múlik. Még az is lehet, hogy végül Crafthole is mellénk áll. Nyilván ők is érzik a veszélyt.
– Majdnem pontos idézet Leopold királytól – jegyzete meg gúnyosan Christian. – Ő is pont ebben bízott. Nem, nem szabad ész nélkül belemenni egy háborúba, főleg nem arra várva, hátha valaki segít. Valahogy belülről kellene kikezdeni az advortoniakat. Vagy ha a meghódított területeken élőket győznénk meg valahogy…

Picture

– Ami úgy pár éven belül sikerülhetne is, annyi időnk viszont nincs. Már megbocsáss, Christian, de neked annyi a dolgod, hogy a híreket szállítsd, a stratégiai tervezés nem a te feladatod – vágott közbe hűvösen Vincent. – Ezt bízd ránk és a királynőre.

Picture

– Rendben, akkor oldjátok meg nélkülem! – jött a sértődött válasz.  – De hadd emlékeztesselek, hogy én voltam ott, én láttam, mire képes Edward. Ha háborúzni akartok, csak tessék, de én addigra árkon-bokron túl leszek!
– Tőled egyébként sem számítunk másra – vetette oda foghegyről Jenna.
– Mit akarsz ezzel mondani? – Christian szeme fenyegetően összeszűkült.
– Ezt most rögtön fejezzétek be! – Eric megemelte hangját. – Személyeskedéssel nem megyünk semmire. Egyelőre még nincs veszély, ráérünk alaposan és higgadtan átgondolni a helyzetet. – Majd szelíden a királynő felé fordult. – Felség, önnek egy szavát se hallani. Ön mit gondol a helyzetről?
Minden tekintet Isabellára szegeződött.

Picture

– Nos, én úgy vélem… – A királynő lesütötte szemét. Az eddigi vitát fejét kapkodva figyelte, s titkon azt remélte, kimaradhat belőle, holott tudta, a döntést neki kell meghoznia. Fejében vadul kavarogtak a gondolatok.
– Mondjad csak, lányom – biztatta gúnyosan Nerissa. – Hátha hallhatunk tőled végre egy épkézláb megnyilvánulást, ha már rendet tartani képtelen vagy. Ha meg nem, legalább röhögünk egy jót.
Isabellánál ezen a ponton betelt a pohár.
– Elnézést. – A királynő felkelt a helyéről, sarkon fordult, és a jelenlévők döbbent tekintetétől kísérve, próbálva megőrizni maradék méltóságát, kivonult a teremből. Visszhangzó lépteit döbbent csend kísérte.
Mostohája gőgös, elégedett mosollyal nézett utána. Magában lassan számolni kezdett, majd lenéző hangsúllyal így szólt:
– Valaki volna szíves visszahozni őfelségét körünkbe?
– Majd én – jelentkezett Eric.

Picture

Isabella a kis könyvtáraként is működő fogadószobájában talált menedéket. Alaposan megmosta arcát friss vízzel, és mély levegőt vett. Úgy viselkedtem, mint egy idióta, állapította meg csüggedten. Jaj, papa, bárcsak itt lennél! Te mit tennél a helyemben? Mit tegyek? Kérlek, segíts! Én szeretném jól vezetni az országot, és megfontolt döntéseket hozni, de ez túl sok így hirtelen!   
Keze ökölbe szorult. Nem, ezt meg kell tudni oldania. Az egyedüllét és a friss víz jót tett neki, az első zavarodottság után elkezdett kirajzolódni egy terv a fejében. Lassan, a szobában fel-alá sétálva egyre tisztábban kezdett látni.
Hamarosan kopogásra lett figyelmes.
– Felség, én vagyok. Bejöhetek?
– Tessék. – Isabella aprót sóhajtott. Eric kellemes, mély hangjától mindig melegség járta át.

Picture

– Felség? Minden rendben? – A lovag aggódó arccal lépett be a királynő fogadószobájába. Isabella lassan felé fordult. Most is, mint mindig, beleborzongott, ahogy a férfi szomorú, barna szemébe nézett.

Picture

– Köszönöm, most már jól vagyok. – Érezte, ahogy arcát elönti a forró pír. –  Visszamehetünk a tanácsterembe. – Egy pillanatra megtorpant. – Lehetetlenül viselkedtem, igaz? – kérdezte. – Szégyellem magam, de minden olyan hirtelen zúdult rám, és aztán Nerissa megjegyzése… túl sok volt egyszerre – szabadkozott.

Picture

Szégyenkezve lehajtotta a fejét. Eric ösztönösen a vállára helyezte kezét, hogy megnyugtassa, ám érezte, hogy a nő összerezzen az érintésétől, így elkapta, mintha a kandallóban égő tűz égette volna meg.
– Ne hibáztassa magát, felség – mondta. – Ha tudná, hányszor elszabadultak már az indulatok az ilyen megbeszéléseken!
– Komolyan? Mondja, apám hogy kezelte a hasonló helyzeteket? – Isabella nagyon kíváncsi volt a válaszra.
– Hm. – Eric elgondolkodott. – Ez nehéz kérdés, mert nála az volt feltűnő, ha csendben maradt. Ha ő nem szólalt meg egy percig, arra mindenki felfigyelt. Vagy múltkor, amikor Vincent és Jenna majdnem egymásnak torkának estek a határ menti őrség megkettőzése kérdésében, ő kedélyesen viccet kezdett mesélni a mellette ülő Lawrence-nek… amikor egyszerre nevettek fel, mindenki észrevette magát.

Picture

– Ezt nem hiszem el! – nevetett fel Isabella.
– Pedig így történt.
– Rendben, önnek elhiszem. Induljunk vissza, biztosan várnak – sóhajtotta. – Egyébként… – torpant meg az ajtó felé menet. – Alapvetően önnel értek egyet. Merania majdnem száz éve nem háborúzott, és nem szeretném megtörni ezt a hagyományt. Egyelőre várjuk ki, mit lép Edward, addig is tehetünk pár óvintézkedést. – Amelyek közül a legfontosabbról még nem tervezett szólni, mert előbb meg akarta beszélni az érintettel. Akinek valószínűleg nem fog tetszeni az ötlet, tette hozzá magában.Nos, ebben tökéletesen igaza volt.

Picture

Rosaline éppen kedvenc szórakozásának hódolt: szépségét csodálta a tükörben.
– Isa? Hát te itt? – csodálkozott a hercegnő, amikor nővére komoly arccal lépett be a szobájába.
– Beszélnünk kell.
– Hallgatlak. – A hercegnő testvére felé fordult. – Valami baj van?
– Igen. Nem. Vagyis… a segítségedet szeretném kérni – bökte ki Isabella.
– Attól függ, miről van szó. – Húga összefonta két karját a mellkasa előtt, és várt.
– Először is, kérdeznék tőled valamit. Mondd csak, mi a helyzet az udvarlóiddal? Vannak egy páran, és szeretném tudni, érdekel-e komolyan bármelyikük.
Rosaline elképedt arccal meredt rá.

Picture

– Jól hallottam? Isa, te most komolyan férfiakról akarsz beszélgetni velem?! Te jó ég, ugye nem vagy beteg? Esetleg egy hasonmással beszélgetek? Vagy… jaj ne, ugye nem erkölcsi prédikációt kell hallgatnom, ugye, nem?
– Szó sincs erről – nyugtatta meg Isabella. Halványan elmosolyodott. – Válaszolnál a kérdésemre?
– Nem.
– Mi az, hogy nem?

Picture

– Vagyis nem érdekel egyikük sem, ha ennyire tudni akarod – pontosított a hercegnő. – Sir Vincent mondjuk eléggé kedvemre való, de őt egyszerűen nem lehet komolyan venni.
– Akkor talán nem fog nagyon megrázni, amit most mondani fogok. Mint talán hallottad, Tredony elesett, és nagy esély van rá, hogy mi leszünk Edward következő célpontja. Ha kitör a háború, ami valószínűleg csak idő kérdése, szükségünk lesz egy erős szövetségesre. Ennek legkönnyebb és leggyorsabb útja egy előnyös házasságkötés. Ezért arra kérlek, menj hozzá valamelyik közeli ország királyához vagy hercegéhez. Én elsősorban Smortlee vagy Luftening uralkodójára gondoltam, de ha…
– Várunk, várjunk! Te most azt várod tőlem, hogy férjhez menjek – sőt, érdekházasságot kössek? – Rosaline hangjában egyszerre érződött hitetlenkedés és düh.

Picture

– Ez így túl kemény, én inkább… politikai házasságnak nevezném. Kérlek, értsd meg…
– Nem mindegy?! – visította Rosaline. – A lényeg ugyanaz! Mégis, hogy képzeled ezt? Belekényszerítenéd egy boldogtalan házasságba a saját húgodat? Nem lehetsz ennyire kegyetlen! Én még élni akarok, szórakozni, szerelmes lenni… nem pedig eltemetni magam ilyen fiatalon, és elkötelezni magam egyetlen férfi mellett egy életre! Egyetlen férfi! Még belegondolni is szörnyű! – fakadt ki a hercegnő.
–  Kérlek, ne fogd fel ilyen tragikusan. – Isabella igyekezett megőrizni nyugalmát. – Különben pont ideális korban vagy, a legtöbb hercegnő nagyjából ilyen idősen megy férjhez.
– Mondod ezt húszévesen? Ha ez ilyen fontos, miért nem mész te férjhez? Úgy illene, hogy előbb az idősebbik lány menjen férjhez, vagy nem?

Picture

– Ebben van igazság, de te is jól tudod, hogy az én helyzetem, mondjuk úgy, különleges. Ha szegény kis Corin… még köztünk lenne, és ő vette volna át a trónt, én már rég férjnél lennék. Trónörökösként azonban nem vehetek magam mellé a trónra akárkit, hiszen annak a férfinak teljes jogú társuralkodóként a kezébe hullana a korona és az ország. Éppen ezért én magam valószínűleg nem is megyek soha férjhez. – Mély levegőt vett. – Egy hercegnőnek viszont mindig is az volt, és lesz is a kötelessége, hogy házasságkötésével erősítse meg két ország viszonyát. Meraniának most nagy szüksége lenne erre. Kérlek!

Picture

– Nem, nem és nem! Nem megyek férjhez, és kész! Azt hiszed, azért, mert királynő lettél, megszabhatod nekem, mit tehetek és mit nem?
– Ami azt illeti, nem csak hiszem, hanem így is van – emlékeztette Isabella.
– Hogy lehetsz ennyire kicsinyes? Ha nem hagysz békén, megmondalak anyának! – hangzott a hercegnő általános érveléstechnikájának kulcseleme.
– Csak nyugodtan. Ha van benne némi belátás, ebben még ő is velem fog egyetérteni. Kivételesen.
Rosaline ekkor úgy döntött, taktikát vált, és beveti évek óta őrizgetett ütőkártyáját.

Picture

– Drága nővérkém, az a te bajod, hogy irigy vagy! Ha te nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz, akkor más se legyen boldog, igaz? Ne engem büntess egy boldogtalan politikai házassággal, nyakon öntve holmi álszent szöveggel kötelességekről, mert a szívszerelmed más nőt vett el!

Picture

CSATT! Isabella nem bírta fékezni feltörő indulatát, és hatalmas pofont kevert le húgának. Tettét azon nyomban meg is bánta. Rémülten a szája elé kapta kezét.

Picture

– Kérlek, ne haragudj, nem akartam…
Húga gyűlölködve nézett rá. Egy pillanatig úgy tűnt, felrobban a dühtől, ám vonásai hirtelen kisimultak, ajkán diadalmas mosoly csillant.

Picture

– Tudtam én! Érzékeny pontra tapintottam, igaz?
– Mégis honnan t… veszed ezt a képtelenséget? – próbálta menteni a menthetőt a királynő, de tudta, lebukott. – Nem értem, miről beszélsz!
– Akkor nyilván „értetlenségből” ütöttél meg az előbb – nevetett gonoszan Rosaline. – Hiszen te magad árultad el nekem évekkel ezelőtt!
– Az kizárt. – Isabella elkerekedett szemmel nézett rá. Soha senkinek nem beszélt „piszkos kis titkáról”, és húga volt az utolsó ember, akivel megosztotta volna azt.

Picture

– Te nyilván azt hiszed, mert a láztól nem voltál magadnál – mesélte csevegő hangon Rosaline. – Három éve, az esküvője napján történt. Tudod, amire nem mentél el, mert beteg lettél. Vagy inkább: belebetegedtél? Nem akartalak magadra hagyni, ezért melletted maradtam. Lázálmodban pedig nyöszörögtél és beszéltél. Tudod-e, mit? Én is meglepődtem, elhiheted. „Eric, kérlek ne! Kérlek, ne vedd el őt!”

Picture

– Ezt most találtad ki. – A királynő elsápadt, de érezte, hogy Rosaline igazat mond.
– Ennyire nem élénk a fantáziám – felelte a hercegnő. – Azóta direkt figyellek – folytatta csivitelő hangon. – Látom, hogy nézel rá, amikor azt hiszed, senki nem figyel. Meg azt is, mennyire feltűnően kerülöd a tekintetét, és lehetőleg őt magát is. Engem nem versz át… – Pimaszul rákacsintott. – De ne félj, eddig őriztem a kis titkodat, és ezután is hajlandó vagyok rá. Cserérbe politikai házasságról egy szót se halljak!
– Nem történt köztünk soha semmi. Nincs semmilyen bizonyítékod.

Picture

– Drága nővérkém, mióta kell a pletykához bizonyíték? – kacagott fel gonoszan a vörös hajú lány. – Tegyél egy próbát, meglátod, milyen ereje van. Sok élet ment már tönkre alaptalan pletykák miatt. Szeretnéd, ha a tiéd lenne a következő? Vagy szegény Ericé? Ő még sokkal rosszabbul járhat, mint te.
– Rosaline…
– Ismered a feltételeimet – sziszegte a hercegnő. – Igaz, hogy a nővérem vagy, de ha ujjat húzol velem, nagyon megbánod!

Picture

Hát, ez nem ment túl jól. Isabella teljesen elkeseredve tért vissza a fogadószobába. Az eddigi „uralkodásom” teljes kudarc. Nevetségessé tettem magam mindenki előtt. Egyedül talán az esti papírmunkában alkottam értékelhetőt. Ez így nem lesz jó… 
Szerette ezt a szobát, hiszen legfőbb kincseit, a könyveit is itt tartotta: a nehéz fapolcok csak úgy roskadoztak a vaskos kötetek alatt. A királynő tekintetével alaposan végigpásztázta mindegyiket, valami megnyugtató olvasnivaló után kutatva. Szeme fel is csillant a „Merania törvénykönyve” és a „Merania történelme VII.” láttán.

Picture

Kislánykorában sokszor kérte édesapját, hogy egy hosszú és nehéz nap után esti meseként ezekből olvasson fel neki, ő pedig bármilyen fáradt is volt, örömmel teljesítette lánya kérését. Isabella ennél jobb altatót keresve sem találhatott volna, és nem azért, mert a száraz, nyakatekert szövegek untatták volna – éppen ellenkezőleg! Órákon át képes volt bennük elmélyedni, bogarászni, tanulmányozni, értelmezni őket. A romantikus lányregényeket viszont, melyekért húga olyannyira rajongott, mélyen megvetette. Mindig is haszontalan és üres olvasmánynak tartotta őket, így az ő polcain ilyeneknek nem volt semmi keresnivalójuk.
El sem tudom képzelni, mit gondolnak rólam a mai események után. Egy női uralkodótól amúgy sem számít senki semmi jóra, még ha ezt sohasem mondanák nyíltan a szemembe. Hogyan küszöbölhetném ki az elkövetett hibákat, hogyan fogadtassam el és szerettessem meg magam?
Felsóhajtott. Hát, ez nem lesz könnyű feladat!
***
– Itt vagyok, úrnőm.
– Na végre! Örülök, hogy méltóztattál idefáradni. – Nerissa bosszúsan nézett Christianra. Kezével intett, hogy leülhet, mire a szőke fiú lezserül lehuppant a nővel szembeni székre.

Picture

– Miért hivatott? Jól sejtem, hogy a királynőről van szó?
– Részben igen. – Nerissa rövid szüntet tartva a fiú jégkék szemébe nézett. – Aggódom az ország sorsáért. Isabella kedves és bájos teremtés, ám hiányzik belőle az a határozottság és erő, ami az uralkodáshoz kellene.
–  Arra gondol, hogy épp csak ki nem mondta, hogy „bocsánat, hogy itt vagyok, beszéljék meg a helyzetet nyugodtan, mintha itt se lennék”, vagy inkább az a baj, hogy ő Anna királyné lánya, és nem az öné? – kérdezte pimaszul a szőke fiú.

Picture

– Kikérem magamnak! Kétéves kora óta nevelem Isabellát, olyan ő nekem, mintha az édes gyermekem volna! – Nerissa mélységesen felháborodva nézett Christianra. – Nem, én csak és  kizárólag Merania érdekeit tartom szem előtt, ahogyan szegény megboldogult férjem is tette. A mostani, igen kényes politikai helyzet egyszerűen nem alkalmas arra, hogy egy húszéves csit… ifjú hölgy királynősdit játsszon. Edward egy mozdulattal félre fogja söpörni őt az útból, és akkor Merania sorsa megpecsételődött. Ezt nem szabad hagyni!
– Mégis hogya…

Picture

– Félre kell őt állítani, mielőtt Edward teszi meg – felelte kertelés nélkül Nerissa. – Hajlandó vagy segíteni ebben?

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés