La Media Naranja

La Media Naranja – 26. “Visszajövök majd, ha máshogy fúj a szél”

Picture

A fiú arca borostás volt és a haját is mérnöki pontossággal lőtte be, ami csak tovább javított az összképen. Nagyokat nyelt, mikor meglátta a lányt, először meg sem bírta mozdítani a lábát a bejárat előtt. Végül erőt vett magán és Flóra asztalához sétált. Az első pár percben csak bámulták egymást, hevesen levegő után kapkodva, amit végül Bence szakított meg, miközben leült a lánnyal szemben.
Picture

– Szia – mondta rekedtesen Bence, majd krákogott egyet, hogy visszanyerje a hangját. – Szép vagy, mint mindig – mosolyodott el szégyenlősen. Flóra elvörösödött a bók hallatán.
– Szia – köszönt vissza a fiúnak, majd ismét csak egymást nézték. Flóra kereste, hogy vajon miben változott meg a fiú külseje, de csak a borosta volt szokatlan számára. Néma sóhajtozásukat a pincér szakította meg.
Picture

– Sziasztok, srácok! Ezer éve nem láttalak itt titeket. Pont mondtam a főnöknek, hogy…
– Szia Peti, még nem választottunk – szakította félbe régi kollégáját Bence. Rá sem nézett, azonnal le akarta rázni. Peti vette a lapot és kissé morcosan visszaballagott a pult mögé. Bence nem tudta, hogy vajon most meg szabad-e csókolnia a lányt és abban is voltak kétségei, hogy még egy párnak számítanak-e. Mivel semmilyen hírt nem hallottak egymásról közel egy éve, abban sem lehettek biztosak, hogy a másik nem találkozott-e azóta valakivel. Persze Flóra tudta, vagyis tudni vélte, hogy Bence szívét rabul ejtette egy szőkeség, de nem fogadta el.
Picture

– Most itt fogunk ülni némán? – kérdezte végül Flóra.
– El tudnám viselni – vallotta be Bence, aki nem tudott betelni a látvánnyal.
– Egy idő után éhes lennél, meg álmos és pisilned is kéne – cáfolta meg Flóra viccesen a fiút.
– Én itt bókolok, te meg jössz nekem a pisiléssel – nevetett.
Picture

– Hiányoztál – mondta csendesen Flóra, mire Bence szíve nagyot dobbant. A nevetése abbamaradt és idegesen a kezét kezdte tördelni.
– Te is hiányoztál. Nagyon. Flóra én szeretnék valamit elmondani – kezdett bele mondókájába Bence, de Flóra félbeszakította.
– Kérlek, hagyd, hogy előbb én beszéljek! – Bence kifújta a levegőt, majd bólintott.
Picture

– Tudod Santander jó hely. Van tengerpart, jó az idő, kedvesek az emberek. És én… Én utáltam. És ez a te hibád. Vagyis az én hibám. Az én hibám, mert ha elmondtam volna, hogy szeretnék elmenni, akkor velem tartottál volna. Borzasztóan éreztem magam. Állandóan a képeinket nézegettem meg a mi listáinkat hallgattam az iPodomon. Esténként álomba sírtam magam és utáltam, hogy ennyire függök tőled. Nem értettem, hogy hogy lehetek ilyen gyenge.
Picture

– Mindig is szántam az olyan lányokat, akik nem tudnak egy srác nélkül élni. Hiszen önálló emberek vagyunk, nem? Ugyanazok egy férfival és egy férfi nélkül. Most persze megkaptam a saját pofonomat. Hónapokig nem tudtam értelmezni azt, amit érzek. Aztán egyik reggel, mikor dolgozni mentem, a főnököm elmesélt egy történetet. Az egész Platóntól ered. Platón Arisztophanész szájába adta a szavakat, amelyek szerint az ember keletkezett a Lakomában.
Picture

– Eszerint az ember gömb alakú volt, négy keze, négy lába volt, gömbölyű nyakán pedig két arca, de egy feje. Ezeknek az embereknek hatalmas erejük volt és már az istenekre is veszélyt jelentettek. Zeusz tanácskozott hát az istenekkel, hogy mitévők legyenek. Megölni nem akarták őket, így Zeusz úgy döntött, kettévágja az összeset. Kicsit újjáépítették a szétvágott testeket és a mai emberi formára alakították őket. Igen ám, csakhogy mindenki kereste a másik felét. Bolyongott mindenki, hogy végre újra együtt lehessen a másik felével, és ha kell, csak öleljék egymást, míg meg nem halnak. Mi mind itt a Földön tehát csak egy ember fele vagyunk. Minduntalan csak keressük a hiányzó másik felünket.
Picture

– Tudod ezt a spanyolok – ahogy szokták –, egy kicsit megbolondították. Úgy gondolnak erre a gömbemberre, mint egy narancsra. Az ember mindig keresi a másik felét, akivel tökéletesen összeillik, akár egy szétvágott narancs két fele. Persze az ember megpróbálhat összevarrni egy fél almát egy fél naranccsal, de az nem ad ki egy tökéletes egészet. Nem így, ha végre megtaláljuk a La Media Naranjánkat. A jobbik felünket, aki nélkül bolyongunk ebben a nagyvilágban, aki nélkül nem érezzük magunkat egésznek. Ilyen vagy te nekem, Bence.
Picture

– Te vagy az én fél narancsom, akivel, ha nem lehetek egy, akkor az életnek sem marad értelme. És tudom, hogy te már talán nem így gondolod. Meggyőzni nem tudlak, nem is akarlak, hiszen, ha te nem így érzed, akkor talán ez csak valami… Illúzió. Talán tényleg csak álltatom magam az Igaz szerelemről és arról, hogy ez a nyilvánvaló mese esetleg tartalmazhat némi igazságot. Én szeretlek, és mindig is szeretni foglak, jó, ha ezt tudod.
Picture

Mikor Flóra mondandója végéhez ért, csak szégyenlősen az asztalt kezdte fixírozni. Bence lélegzete is elállt attól, amit hallott. A történet, amint az imént megismert pontosan leírta az elmúlt egy évét. Magában kuncogott egyet, amit Flóra nem tudott mire vélni. Pedig Bence csak azon derült, hogy ez a lány még mindig nem hitte el, hogy Bence életének értelme. Hogy is képzelheti, hogy én másképp érzek? – gondolta. A lány bár minden egyes szót komolyan gondolt, egyre csak rettegett a fiú válaszától. Mivel Bence nem talált szavakat, Flóra a csendet megszakítva folytatta.
Picture

– Tudom, hogy van új barátnőd, láttam – vallotta be Flóra, mire Bence szemei kidülledtek. A lány nem nézett fel, így nem láthatta ámuló képét. – De mi együtt éltünk évekig és én nem bírom ki nélküled. Az esti csókod nélkül, miközben megsimogatod a hajam. Imádom, ahogy helyre teszed a bunkókat még az utcán is, és hogy mindig mindenre van válaszod. Nincs előtted akadály és nem ijedsz meg attól sem, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretted volna. Hogy bár én irtózom tőlük, te istenien bánsz a gyerekekkel. Tudod, láttam mikor az unokatesóm esküvőjén voltunk, hogy három ovis kissráccal is megbirkóztál, mikor azok sütivel kezdték egymást dobálni. Hihetetlen tehetséged van hozzá, hogy megszabadíts a hatalmas, orbitális méretű pókoktól úgy, hogy életben hagyod őket. Egyszerűen nem tudlak elengedni. Tudom, hogy az a lány szép, meg biztos okos és kedves is, ha őt választottad, de… Nagyon sajnálom, amit tettem és kellesz nekem. Akármit megtennék érted.
Picture

– Te bizony csaltál – mutogatott Bence a lányra, aki nagyot sóhajtott.
– Csak közvetve. Nem én kerestem a képet, hanem Pacsi mutatta meg. Nem tudtam, hogy mi lesz rajta, csak meg akarta mutatni. – Bence nem tudta értelmezni a hallottakat. Semmilyen képről nem tudott, de Pacsi nevének hallatán még jobban elképedt.
– Oké. Akkor most… Mi van? – értetlenkedett a fiú tovább.
– Láttam, a képet, amin az új barátnőd puszilgat. Pacsi pedig ugyanúgy ösztöndíjas volt kint, mint én. Mondhatni haverkodtunk. Mivel ő az ismerősöd, látta a képet és megmutatta. De semmi gond ezzel Bence. Megértelek, azt is megértettem volna, ha el sem jössz. Hihetetlen nagy hülyeséget csináltam, és…
–Elég! – állította le Bence a lányt. Sietősen előkapta a zsebéből a telefonját és nyomogatni kezdte.
Picture

– Már ne haragudj, de… – háborodott fel Flóra, hogy Bence csak úgy, a mondandója közepén elkezd Facebookozni.
– Csitt! – intette le a fiú és megkereste az ismerősei között Rebekát. Néhány másodpercnyi keresgélés után pedig rátalált a képre, amiről Flóra beszélt. Halkan kuncogott egyet, majd a lány felé fordítva letette az asztalra készüléket. – Ez lenne az a kép?
Flóra a telefon fölé hajolt és megdöbbent azon, amit látott. A kép valóban ott volt Bence telefonján, de közel sem „Love is in the air” volt az aláírás.
– Én, és aki összehozott álmaim lovagjával? – olvasta hangosan Flóra.
– Ez itt Márk új barátnője. Nem az enyém. Csak én hoztam őket össze, mikor elmentünk Márkkal iszogatni. Semmi közöm Rebekához ezen kívül. – Flóra nem tudta letörölni a döbbent arckifejezését, tátott szájjal bámult maga elé. Pacsi átvert, hát persze! Mit is vártam tőle? – gondolta.
Picture

– Szóval az előbb azt mondtad, bármit megtennél, hogy újra együtt legyünk. Igaz? – kérdezett vissza, mire Flóra felocsúdott a döbbenetből és vadul bólogatni kezdett. Bence így nem habozott tovább. Bár előbb ki akarta deríteni, hogy mi sül ki a dologból, de tudta, nincs értelme tovább várni.
A zsebébe nyúlt és kinyitva az asztalra tette a dobozt, amivel Flóra egyszer már találkozott. A lány a mellkasához kapta a kezét, nem tudta mire vélni Bence viselkedését.
– Azt akarod, hogy…
– Azt akarom, hogy egyszer… Hangsúlyozom, hogy egyszer. Majd gyere hozzám feleségül – mondta mosolyogva.
Picture

– Szóval nincs semmilyen lány. És nem is volt? – kérdezte Flóra, mint akit befolyásolna a válasz.
– Nincs semmiféle lány. Nem is volt. És remélem, rajtad kívül másik nem is lesz. De végre válaszolnál, kérlek? Egy éve várok, hogy válaszolj a kérdésre. Hozzám jössz a nem túl távoli jövőben?
– Igen, hozzád – mondta boldogan Flóra. Bence felhúzta az ujjára a gyűrűt, majd felpattantak és végre elcsattant az a csók, amire hónapok óta vártak. Olyan érzés volt, mint mikor először csókolóztak Flóráék kollégiuma előtt.
Picture

Mindkettejük fejében lepergett az elmúlt három év és tudták, hogy nincs kiút. Ők már teljesen és örökre egymásba szerettek. Persze nem lehet kizárni, hogy egyszer majd külön válnak az útjaik, de az biztos, hogy a végén mindig egymásra találnak majd.
Picture

Flóra és Bence élete kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba, azzal a különbséggel, hogy már nem egyetemisták voltak, Flóra nem hordott szemüveget és Bence megszabadult a borostától. A fiú elköltözött Márktól, aki ezt nem sajnálta, hiszen Rebeka ezzel egy időben beköltözött. Flóra nagyon meglepődött, mikor bemutatták a lánynak. Plusz… Megéltek pár kínos percet Bencével a hazafele úton, mikor Flóra elmondta, hogy Pacsival – aki csőbe húzta – egy csók is elcsattant.
Picture

Bence továbbra is a Sportmenedzser irodában tevékenykedett szorgalmasan, egyre csak lépegetett felfelé a ranglétrán. Flóra pedig egy múzeumban lett műbecslő asszisztens, amit minimum addig kívánt csinálni, míg a következő évben nem jelentkezik mesterképzésre. Az utazásokról nem volt hajlandó lemondani, így kompromisszumot kötöttek Bencével. Ha Flóra végre elfogadja a tényt, hogy nem magányos farkasként kell leélnie az életét, és mindent megoszt barátjával, akkor Bence is hajlandó bejárni vele a világot. Persze csak, ha épp nem kell dolgozniuk. A visszatérés után egy kicsi, de otthonos közös lakást találtak, ahova megvették első közös állatkájukat, egy hörcsögöt. Flóra egyelőre nem volt hajlandó nagyobb projektbe fogni, elég volt neki a kis rágcsáló.
Picture

Emma visszaköltözött a nagyvárosba, nem messze Flóráéktól, hogy megálljon a saját lábán. Bár Levit még mindig nem tudták előkeríteni, őt már nem érdekelte annyira a dolog. El volt foglalva az anyasággal és a munkakereséssel. Egyedül azokkal a fiúkkal volt dolga, akik a kis Dórát próbálták elcsábítani a játszótéren. Nem volt férfi az életében, de ezt nem sajnálta. Sosem gondolta, hogy egyszer nem fog függni egy bunkó pasitól.
Picture

Bence és Flóra egyelőre nem terveztek esküvőt, de ahogy Dóra cseperedett, Flóra egyre többször vonta be magát a kislány életébe. Míg Emmának dolga akadt, Flóráék vigyáztak a csöppségre, sőt, volt, hogy a keresztanya egyedül birkózott meg a feladattal. Bár sajátot még mindig nem szeretett volna, de nem zárkózott el az ötlettől, hogy talán egyszer majd másképp gondolja.
Picture

Egy meleg augusztusi délutánon Bence, Flóra és Emma a kis Dórával együtt ebédeltek, ahogy minden vasárnap tették. Emma ismét csodálni kezdte Flóra gyűrűjét az étteremben, mikor ismerős arcok tűntek fel. Gábor volt az, Emma exe, akinek oldalán Bence exbarátnője, Zsani feszített. Kiderült, hogy a bulin, amin mindkettejüket dobták, végül összeismerkedtek és most épp az összeköltözést tervezgetik.
Picture

Az emberek nagy része nem hisz a csodákban, vagy a tündérmesékben. Ennek persze van jó és rossz oldala is. Flóra is azok közé tartozott, akik pusztán realitásokon nyugvó világot láttak maguk körül. Eközben viszont egy csodálatos dolog történt vele, amit észre sem vett. Hogy örökké tartanak-e az első szerelmek? Erre nincs statisztika, az igaz. Talán erre nincs is jó válasz. De az biztos, hogy akiért először érezted az igazi szerelmet, arra mindig emlékezni fogsz. Lehet, hogy csak akkor jut majd eszedbe, ha meghallod a dalt, amire először csókolóztatok, vagy mikor előveszed azt a filmet, amit vele néztél végig, és közben feszengtél, hogy vajon átemeli-e a karját a vállad fölött. De hidd el, kedves olvasó, hogy vannak még csodák! És lehet, hogy azzal éled majd le az életed, aki életed első igaz szerelme volt.
***
Picture

– Jó, jó – mondta Olivér sokadszorra a telefonba. Egyszerűen nem tudta leállítani a nővérét, ha az papolni kezdett. Tudta, hogy Flóra is ugyanerre az egyetemre járt, így minden szegletét ismeri, mégis… Unta már a sok hegyi beszédet. – Most már elmennél végre ebédelniBennel, és békén hagynál, légy oly kedves?… Köszönöm!… Tudod, hogy szeretlek, csak szeretném kiélvezni az első napom az egyetemen… Oké… Jó, jó… Szia Flóra!
Olivér felsóhajtott. Hát ez a nap is elérkezett. Pici kora óta tervezgette, hogy orvos lesz, de csak a legmerészebb álmaiban gondolt rá, hogy valóban fel is veszik majd az orvosira. Amíg ő sokáig kételkedett önmagában, addig nővére, Flóra mindig bíztatta és tudta, képes rá.
Picture

Mire Olivér végre megtalálta a kávézót, ahol testvére annyi mindenen ment keresztül, már leszakadt a válla a táskától. Levetette magát egy székre és maga mellé tette a táskáját. A pincértől egy tejeskávét rendelt, majd csak bámult kifelé a nyüzsgő campusra. Még mindig nem tudta elhinni, hogy itt van.
Picture

– Ne haragudj, elvehetem ezt a széket? – kérdezte egy selymes hangú lány. Felé fordult, és nem hitt a szemének. Bianka volt az, akit évek óta nem látott. Ugyan négy évvel idősebb volt, a lilába átcsapó kék szemét bárhol felismerné.
– Olivér? – kérdezte nevetve a lány. – Ezer éve nem láttalak.
Olivér felkelt és megölelte Biankát.
Picture

– Hát te? – kérdezte értetlenül Olivér. – Azt hittem az ország másik felére költöztél.
– Így volt. De ha egyszer itt a legjobb az orvosi képzés. Emlékszel azokra a jó kis biosz fakultációkra? Mennyit leveleztünk. Azt hittem annyira elveszed az eszem, hogy el sem jutok idáig – vallotta be őszintén a lány. Már gimnazista korukban is ezt kedvelte benne annyira Olivér. Szókimondó volt, nem kertelt. – És te? Csak nem te is az orvosi?
Picture

– Kicsi a világ – mondta levakarhatatlan vigyorral az arcán Olivér.
– Hát akkor… Azt hiszem, még találkozunk – mondta a lány és elindult kezében a székkel a barátnői felé. Olivér nagyot sóhajtott, eszébe jutott az a karácsony, amikor megismerte Bencét. Együtt ültek ki a ház elé, és beszélgettek, mint férfi a férfival, pont Biankáról. Akkor azt hitte, hogy lesz köztük valami, de csak egy csókot kapott a lánytól, mielőtt elköltöztek a városból.
Picture

– Ja és még valami – szakította meg visszaemlékezését a lány, ahogy visszatért Olivér asztalához. – Tudod… Így visszagondolva, azt hiszem, te voltál az első igazi szerelmem. Szóval jó, hogy újra találkoztunk – vigyorgott a lány, majd egy papír cetlit tett le Olivér bögréje mellé az asztalra, rajta a telefonszámával…
Vége