La Media Naranja – 19. A jövő kapujában

Picture

Emma kiszakadt a szürke hétköznapokból az esküvője tervezésével és persze a terhességgel járó kellemes és kellemetlen velejárókkal. Levi mindent megtett, hogy mintabarát legyen, pedig ő sem tudta, hogy ez a lelkesedés meddig fog kitartani. Titkon Emma, sőt, még Levi maga is félt, hogy egy reggel arra kel fel, újra a régi életét akarja élni.
Picture

Flóra és Bence kezdeti megdöbbenése ugyan alábbhagyott, de Flóra egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy Emma gyakorlatilag keresztülvágja a karrierjét. Bár Emmának soha sem a tanulás volt az elsődleges, mégis valahogy mindig megúszta a bukást és görbült minden vizsgajegy. Persze megvoltak a maga fortélyai: szóbelin mélyen dekoltált felső a vén professzoroknak, szolid, visszafogott öltözet és kamuszemüveg a professzorasszonyoknak; írásbelin halandzsa és rizsa, amennyi csak a papírra ráfér.
Picture

Flórának, bár nem sok kedve volt hozzá, de amikor volt egy kis ideje, segített barátnőjének a szervezésben. Ami így is csak maximum pár órát jelentett hetente, hiszen a végzős év eljövetelével mindannyiuknak gyakornoki helyet kellett találni. Emma ez esetben szerencsés volt, hiszen rendezvényszervezői gyakornokságát már letöltötte az előző nyáron anyja egyik befolyásos barátja asszisztenseként. Levit szeptembertől egy irodába vették fel gyakornoknak, de őt úgy látszott az ág is húzza, hiszen érdemleges tudást ez idő alatt csak a kávéfőzésben szerzett.
Picture

Az esküvőt december 30-ára szervezték. Sietni kellett, mert Emma szülei nem akarták, hogy a család és az ismerősök megtudják, a gyors frigy oka egy baba. Legalább azzal fedezhették lányukat, hogy nem csak néhány hónapja ismeri Levit, hanem már évek óta „együtt vannak”. Szemük fénye nyilván nem dicsekedett a havonta előforduló szakításokkal, így a szülők örömmel egyeztek bele a fiatalok házasságkötésébe. Emma apja nem szabott határt egyetlen lánya esküvői költségeinek, de a lány mégsem volt boldog.
Picture

Ugyan temérdek pénz állt rendelkezésre és saját maga intézte a szervezést, a dolgok nem mentek simán. Ilyen korai időpontra már minden olyan álomhelyszín le volt foglalva, ahol Emma kislánykorában elképzelte a nagy napot. A tél miatt a tengerpart ki volt lőve, a kastélyok és kastélyszállók mind le voltak foglalva, de még a híresebb, több csillagos szállodák konferencia termeiben is vállalati előszilvesztert vagy utókarácsonyt tartottak a nagyobb cégek. Emma így egyelőre lapos pocakját simogatva kezdte egyre rosszabbul érezni magát.

Picture

– Szió! Mi a baj? – huppant le a kanapéra a sokadik állásinterjúról hazaesett Flóra. Emma egész délután a Nagy Nap részleteit próbálta kitalálni, nem sok sikerrel.
– Nagyon úgy tűnik, hogy egy külvárosi, kissé szűkös, de családias helyszínen tartjuk az esküvőt. Végül is ennek is megvan a maga szépsége, nemde? Békés Harmónia Szálló és Rendezvényközpont – sóhajtott Emma és kinyomta a fogadó honlapját.
Picture

– Komolyan erre vágysz? És mi lesz azzal, hogy egy kastélyban tartanád az esküvőd, ahol te lehetsz a hercegnő és vonós négyes játszik miközben elsétálsz a vőlegényedig? – húzta a száját szokás szerint Flóra. Bár tudta, hogy az egyetlen dolga a támogatás lenne, mégsem tudta véka alá rejteni véleményét.
– Ne idegesíts, légy szíves! Látod, hogy mennyi dolgom van – söpörte le magáról a megjegyzéseket Emma. – Neked melyik szín tetszik jobban ebből a ruhából? A hófehér vagy a tört fehér? – mutatott a képernyőre.
– Milyen dolgod? Hogy megszervezz egy nyilvánvalóan elsietett és sebtében összekapott esküvőt? Ahol az a legfontosabb kitétel a ruhádnál, hogy takarja a hasad?
Picture

– Nem így terveztem, de ez van. Nem tudok vele mit csinálni – mondta higgadtan Emma és a katalógusokat rendezgette az asztalon.
– De tudsz! Mondd le! Nem kell férjhez menned, csak mert terhes vagy. Ez már a 21. század. Az Isten szerelmére egy hotel fogadótermében lesz az egész esküvőd. Nem mintha ezzel nekem bajom lenne, de ez neked kábé a világvége. És még csak meg se rezzensz – próbálta győzködni Flóra még egy hónappal a nagy nap előtt is barátnőjét.
Picture

– Persze, hogy meg sem rezzenek – csattant fel Emma, hátrahagyva minden higgadtságát. – Mert attól jobb lenne, ha bőgnék? Akkor nem ülnék itt percről percre növekvő pocakkal? Egy lénnyel a hasamban, akiről már nem is tudom, hogy tényleg akartam–e? Nem. És ha egy kicsit is szeretsz, akkor kiválasztod a rohadt színmintát az undorító ruhához, amit legszívesebben rögtön elégetnék a szertartás után.
Flóra elszégyellte magát, amiért már sokadszorra fontosabb volt számára, hogy megmondja a véleményét, mint hogy támogassa Emmát. Bocsánatkérően barátnőjére nézett és közelebb húzta a laptopot, hogy megnézhesse a kiválasztott ruhák képeit.

Picture

– Szerintem a hófehér neked már kicsit túl szűzies lenne, nem gondolod? – kuncogott Flóra, mire Emma is elmosolyodott.
– Talán igazad van – mondta.
– De mondjuk, hozzád jobban is illene valami olyan ruha, ami kicsit barack vagy rózsaszín árnyalatú…
***

Már csak két hét volt az esküvőig és egy hét karácsonyig. Flóra ebben az évben nem tudott hazamenni a családhoz a vizsgák, a munkakeresés és a nagy szervezés közepette. A kedve az idő haladtával pedig egyre csak romlott. Nem volt elég, hogy unalmasabbnál unalmasabb gyakornoki állásokra jelentkezett, attól is feszült volt, hogy Bencének már bebiztosított helye volt.
Picture

Az egész a Sportmenedzsment szigorlaton történt, ahol a vizsgáztató professzor mellett két csendes társ ült, akikről a vizsgázók nem tudták, hogy kicsodák. Mikor már 5-6 hallgató izzadva lépett ki a teremből a halálosnak tűnő szóbeliről, Bence kezdte kényelmetlenül érezni magát. Nem félt sosem a szóbeliktől, egy viccel vagy hölgyek esetében egy bókkal nyitott, így az unott helyett mosolygó ellenféllel kellett csatát vívnia, azt pedig élvezte.
Picture

Mikor tudta, hogy ő következik, már fel-alá járkált idegességében a terem előtt és elvesztette minden önbizalmát. Szerencséjére egy ismerős csoporttárs jött ki előtte, akivel gyorsan kezet fogtak, és a srác gyorsan odasúgta Bencének: „Menedzserek, ne parázz!”. Bence megkönnyebbült. Utolsó izzadságcseppjét is letörölte a homlokáról és széles mosollyal sétált tételt húzni. Hallotta a pletykákat már elsősként is, hogy néha feltűnnek egy-egy államvizsgán elnökként a menedzserirodák fejvadászai, de hogy szigorlaton… Ilyenről még ő sem hallott. Nem olyan tételt húzott, amit az elsőtől az utolsó sorig betanult, de tudta miről kell beszélni, és ő mindent elmondott, ami csak a témába vágott. Még az aktuális sporteseményeket is elemezte a tétel tükrében, amire mind a három vizsgáztató csak helyeslően bólogatott.
Picture

A szigorlatra ötöst kapott és egy telefonhívást, rá pár napra. Egy bizonyos Sportixis Sportmenedzseri Iroda kereste fel, hogy legyen a gyakornokuk. A cég nem volt ismeretlen Bence számára, több kedvelt focistáját is a Sportixis menedzselte. Levegőt sem kapott, mikor meghallotta az ajánlatot. Persze mindennek megvan az árnyoldala. A törvényben lefektetett minimális térítést nem voltak hajlandóak kifizetni Bence gyakornokságáért, függetlenül attól, hogy jól csinálja, vagy sem. Választania kellett, hogy vagy elvállalja élete nagy lehetőségét ingyen, vagy keres egy másik helyet, ahol fizetnek, de nem tanul semmit. Flóra rögtön rávágta, hogy el kell fogadnia az ajánlatot és Bence, mint mindig, hallgatott rá. Már másnap körbevezették az irodában, ahova nem kávét főzni vették fel. Flórát viszont sürgette a januári határidő és a rengeteg unalmasnak ígérkező gyakornoki pozíció. Végül két nappal karácsony előtt megegyezett egy belvárosi galériával, hogy náluk tölti 3 hónapos gyakornoki idejét. Nagyrészt a papírmunkával kellett foglalkoznia, mint asszisztens, illetve a galéria rendezvényein besegítenie, fogadnia az ügyfelektől az ajánlatokat. Fizettek is a munkájáért, a kollégák már elsőre nagyon kedvesnek tűntek, de ő már a szerződés aláírása alatt halálra unta magát…
Picture

Az év vége felé közeledve egyre többször került elő Bence és Flóra között a jövő. Úgy gondolták, ha minden jól megy, fél év múlva végeznek, és ki kell költözniük az egyetemvárosból. Bence egyre többször hozta fel, hogy hogyan képzeli a közös jövőjüket. Konkrétumokat akart. Míg Flóra nem tudta mit tervez a diplomázás után, Bencének már tíz éves terve volt, ami a lányt kissé megrémisztette. A következő évtizedben Bence már esküvőt, sőt, gyereket, gyerekeket is tervezett, Flóra ettől pedig csak még idegesebb lett. Végül egyikük sem erőltette a témát, így egy időre mindig elfelejtődött.
Picture

– Na, hogy festek? – kérdezte Emma az utolsó ruhapróbán, két nappal az esküvője előtt. A ruhát még az utolsó pillanatban kicsit át kellett alakítani, hiszen, ha a pocakja nem is nőtt még meg, de a teste átalakuláson ment keresztül, ami a személyre szabott ruhának nem igazán tetszett.
– Csodásan – tapsikolt édesanyja, ahogy kislánya körbe-körbe forgott a tükrök előtt. Mint minden menyasszony, Emma sem volt kivétel az alól, hogy a koszorúslányait nem éppen előnyös ruhába öltöztette. Flóra a szörnyű sárga ruhát csak úgy tudta elviselni magán, hogy a próba közben két pohár pezsgőt is lehúzott. Egy rossz szót sem szólt, mióta Emma jogosan kifakadt neki, csak kedvesen mosolygott, helyeselt és kegyesen hazudott. „Persze, hogy boldogan éltek, amíg meg nem…”– mondogatta.
Picture

– Neked is tetszik, Flóra? – fordult barátnőjéhez Emma.
– Gyönyörű vagy – válaszolt őszintén. – És boldognak látszol.
– Az is vagyok, azt hiszem. Talán egy kicsit félek, de boldog vagyok.
Picture

Emma meglepetést okozott Flórának és gimnáziumi barátnőinek, mikor nem kért a leánybúcsúztatóból. Azzal indokolta, hogy ebből ő már kinőtt – ami természetesen bődületes hazugság –, de egyedül Flóra tudta, hogy Emmának egy utolsó pasizás és piálás nélkül nem is igazán jelent semmit egy ilyen esemény. Így hát Flóra Emmával töltötte az esküvő előtti éjjelt, míg Bence Levi legénybúcsúztatóján bulizott. Flóra csak feküdt az egyenletesen szuszogó Emma mellett és irigyelte, hogy mennyire nyugodt.
Picture

„Pedig ő holnap férjhez megy” – gondolta. „Én meg csak itt rágom magam.”
Belegondolt, hogy milyen gyorsan elszaladtak az egyetemi évei, és kétségbeesett. Az első alkalom, mikor szorító érzés és légszomj tört rá a jövővel kapcsolatban, már évekkel ezelőtt, az összeköltözés előtt történt. Azóta valahogy elkerülték a rossz érzések, nem gondolt a jövőjére. De ahogy egyre szorult a hurok, ő egyre csak fulladozott. Pedig Bence imádta őt és ő is viszont, jó jegyei voltak, csoporttársaival ellentétben már gyakornoki helyet is talált, és mégis. Úgy érezte, ez neki túl hétköznapi.
Picture

Arra gondolt, vajon mi lesz a diploma megszerzése után? Mi is volt eredetileg a terve? Már nem is emlékezett.
Utazgatás. Bence biztos nem ilyen jövőre vágyik, főleg most, hogy beleszagolt a menedzser életbe. Gyűlölném magam, ha miattam nem követhetné az álmait. De én is meggyűlölném Bencét, ha miatta maradnék le a világról. – gondolta.
Ördögi kör volt ez, és akárhogy csűrte csavarta, nem talált megoldást. Ha együtt maradnak – márpedig a szakításra még csak gondolni sem mert –, akkor az egyikük mindig haragudni fog a másikra. Nem volt vallásos, de most elmormolt magában egy imát, hogy találjon a következő félévben megoldást.
Picture

Már hajnali három volt, Emma nyála épp a párnára folyt és Flóra azon mélázott vajon tehén vagy birka alakja van a kis sötét foltnak. Négy óra múlva kelniük kellett, de Flóra alvás helyett, inkább Emma laptopja elé ült és az egyetemük honlapját nyitotta meg. Egy ötlet suhant át az agyában, aminek először csak utána akart nézni, de végül a megvalósítás felé tett egy lépést.
***
Picture

– Az a fura, hogy ez az egész nem fura – mosolygott talpig felöltözve Emma, a szállodai szobában. Alig tíz perc választotta el attól, hogy férjes asszony legyen. Flóra épp megigazította barátnője egyik tincsét, mikor Bence kopogott az ajtón.
– Itt az idő – lépett be mosolyogva az ajtón és Flóra gyomra összeszorult. Olyan fess és jóképű volt, mint mindig, és ebben az öltönyben még vonzóbbnak hatott. Nehezen tudta nélküle elképzelni a jövőjét.
Picture

– Mehetünk – mondta sipító hangon Emma és az apjába kapaszkodott. Flóra telefonja pittyent egyet az asztalon, mire ő utána nyúlt. Emma morcos arccal sürgette a lányt, ő pedig csak az ujjával intett.
– Csak egy pillanat – mondta és magában motyogva olvasta az e-mailt, amit kapott.
Picture

„Köszönjük jelentkezését a következő évi (őszi és tavaszi félév) ösztöndíjas cserediák programunkba, Santanderbe!
Az elbírálásba beleszámítanak a pályázatban megjelölt kurzusok eredményei. Kérjük, teljesítse legkésőbb ebben a félévben az összes megjelölt tárgyat, különben jelentkezését automatikusan elutasítjuk!
A pályázat eredményének kihirdetése: május 15.
Addig is sikeres vizsgaidőszakot kívánunk Önnek!”

Latest posts by Sims Addicts (see all)

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés