La Media Naranja – 14. Csekély esély

Flóra és Bence már akkor visszatértek a campusra, amikor a többi diáknak még hűlt helye volt. Január másodikán délelőtt Flóra épp a fiú ágyán tanult a két nappal később esedékes vizsgájára. Bence a gépen rendszerezgette a csoporttársaktól kapott jegyzeteit.
A karácsony és szilveszter közti időt végül együtt, Flóra családjánál töltötték. Bencééknél még az ebédet sem várták meg, a fiú azonnal el akart menni. Csenge örömmel fogadta a fiatalokat és Olivér is örült, reménykedett benne, hogy Bence további tanácsokat tud neki adni Bianka-ügyben.

A nagy tanulás közepette Flóra ismerős vihogásra lett figyelmes, de először csak arra gondolt, képzelődik. Mit keresne itt Emma?
Bence észre sem vette, hogy Flóra már az ajtóhoz settenkedik és hallgatózni kezd.
– Úgy örülök, hogy megtettem. Olyan volt, mintha börtönbe zártak volna. Folyamatosan hívogatott. De te nem vagy ilyen. Annyira jó veled – hallatszott egy női hang kívülről. Flóra most már biztos volt benne, hogy Emma van odakint, de nem tudta mit tegyen. Kimenjen, vagy tovább füleljen? Végül úgy döntött, vár.

– Persze, persze. Nekem is jó veled, de gyere, menjünk inkább a szobába, mutatni akarok valamit – kuncogott most egy férfihang. Flóra a szája elé kapta a kezét, majd nem habozott, kiment a hallba. Megdöbbenésére Emmát Levi csókolgatta.

– Jézusom! Ti meg mit csináltok? – kérdezte meglepően visítóra sikeredett hangon Flóra. Emma eltolta magától Levit, aki hirtelen nem értette, miért nem mehetnek csak be egyszerűen a szobájába. Végre elérte, hogy a lány ne nyavalyogjon az együtt töltött éjszakákon a pasija miatt, nem akarja, hogy kárba vesszen a befektetett energia.

– Hát izé…– habogott Emma. Nem tudta mit mondjon, kicsit szégyellte magát, amiért megcsalta mit sem sejtő, hűséges barátját egy ilyen szélcsap pasival, mint Levi, de mégis… Élvezte, hogy kicsit veszélyesen él.
– Annyira tudtam – szólalt meg Bence, aki hangos szóra lett figyelmes jegyzetei rendezése közben. Flóra mellé sétált, aki hitetlenkedő képpel nézte az újdonsült párt.

– Dehogy tudtad – vágta rá Emma. Úgy gondolta, Levivel való afférja mások számára észrevehetetlen volt. Igaz, Bencéék egyik csoporttársa rájuk nyitott a halloweeni buliban, ahol először csókolóztak a romantikusnak éppen nem mondható kollégiumi mosdóban.

– És Gábor? – kérdezte Flóra döbbenten.
– Nem működött a dolog – magyarázkodott Emma. – Nem bírtuk ezt a távkapcsolatot. Se ő, se én. Mondhatni közös megegyezés volt. Szerintem sose szerettük egymást igazán. Tudod, olyan… tipikus első diákszerelem. Mikor rád talál az Igazi – nézett most Levire, aki látványosan unta a beszélgetést –, rájössz, hogy csak az idődet pocsékoltad.

Flóra még mindig nem találta a szavakat. Bence viszont cseppet sem lepődött meg a helyzeten. Sejtette, hogy nem csak képzelődik, mikor éjjel vihogásra vagy épp kiabálásra, ajtócsapkodásra ébred fel. Ugyan nem tudta biztosan, hogy a rapszodikusan viselkedő, titokzatos hölgy Emma, kicsit örült, hogy nem valami pszichopata, titkon piromán, a húsfogyasztókat mélyen elítélő filozófiahallgató. Megint.

– Na, úgy látom, akkor ebből nem lesz semmi – húzta a száját Levi.
Bence a konyhába indult, hogy főzzön magának egy kávét, barátja pedig kapva kapott az alkalmon és utána eredt.
Bence még jelzésképp odabiccentett Flórának, aki rögtön vette a lapot és barátnőjével bevonultak Bence szobájába.

– Mondj el mindent! – parancsolt rá Emma Flórára.
– Mi van? Mégis mit? Talán én hagytam el a barátomat egy Levi típusú srácért két év után? – hüledezett Flóra Emma nemtörődömségén. Úgy érezte, Emma túlságosan is lazán kezeli ezt az ügyet. Nem hitte el, hogy mindketten sérülés nélkül le tudtak zárni egy ilyen hosszú kapcsolatot. El sem tudta képzelni, hogy ne csokit zabálva nézze a DirtyDancing-et újra és újra és újra, ha egyszer szakítanak Bencével.

– Haver, én komolyan nem akartam, hogy otthagyja szegény srácot. Még csak szóba sem hoztam. Egyszer sem. Tudtam, hogy van pasija, általában mindnek van. Egy jófiú, aki otthon várja, aki cseveg vele éjjel tizenegykor is arról, hogy melyik csaj mennyire gusztustalanul tud viselkedni, aki kiírja neki Facebookra, hogy szeretlek, csak hogy az összes szingli barátnőjét az őrületbe kergesse. Én nem vagyok ilyen. Nézz rám! Úgy nézek én ki, mint aki szívecskéket akar írogatni naphosszat? – járkált fel-alá kétségbeesetten Levi. Bence a pultra csúsztatott két bögre feketét, és kertelés nélkül megmondta véleményét haverjának.

– Barátom, te egy barom vagy. Ha kikeresném a lexikonban a „szemét disznó” kifejezést, a te képedet találnám ott. És ezt most a legőszintébben mondom. – Bence cseppet sem akarta megnyugtatni Levit, szembesíteni akarta azzal, hogy egy komoly kapcsolatot szakított szét csupán a saját libidója miatt. Megint.

– Te ezt nem értheted. Levi olyan… szenvedélyes. Olyan, akit nem érdekel, hogy ki mit gondol. Aki nem foglalkozik…
– Veled? – fejezte be a mondatot Flóra. – Az elmondottak alapján, konkrétan semmilyen reakciót nem váltott ki belőle, hogy otthagytad szerencsétlen Gábort. Semmilyet. Még csak azt sem mondta, hogy örül neki, vagy nem örül neki. Ignorálta a dolgot. És te még ezután is úgy gondolod, hogy egymáshoz valók vagytok? – hitetlenkedett.

– Ne légy ennyire leereszkedő! Nem lehet mindenki olyan odaadó és babusgató, mint Bence. Nekem egyébként az még túl sok is lenne. Folyton egymáson lógtok. Nincs is saját életetek. Én és Levi ebben is hasonlítunk. Teljesen független személyiségek vagyunk, akiket nem érdekel, ha nem tudják, a másik épp mit csinál. – Emma támadásba lendült. Mivel látta, hogy Flóra nem érti meg, őt és Levit egymásnak teremtette a sors, gondolta rávilágít, mennyire álságos barátnője kapcsolata. Persze igazából nem így gondolta. Megőrült, mikor nem tudta Levi hol, kivel van, és mit csinál.

Néha titokban a kávézó felé sétált, hogy lássa, tényleg dolgozik-e. Nem egyszer látta lányokkal flörtölni a pultból, de mindig megnyugtatta magát, hogy a fiú vendéglátós, és nekik ez a dolguk a borravalóért cserébe. Irigy volt Flórára, akin még csak a kételkedés jelei sem látszottak soha. Órákon át a könyveket bújta és, ha közben megcsörrent a mobilja, nem levegőért kapkodva dobott el mindent, hogy felvehesse, hanem csak elolvasta a mondat végét, majd megnyomta a gombot és szerelmesen a telefonba búgott.

– Figyelj, én nem akarok veled összeveszni! A barátnőm vagy, ha úgy érzed Levi mellett megtaláltad a boldogságot, akkor… nincs jogom megvétózni. Csak aggódom érted, hiszen Levi…

– Te csak törődj a magad dolgával! – szakította félbe Emma. – Levi és én egy pár vagyunk. És nem állhatsz közénk – emelte fel a hangját.
– Pont ezt mondom, hogy ha te így érzed jól magad, akkor amennyire tudlak, támogatlak a dologban. Sajnálom, ha úgy tűnt, hogy bele akarok szólni, én csak…

– Nem hallgatom ezt tovább – szakította ismét félbe Emma –És akkor mi van, ha eddig több lánnyal láttam a campuson, mint ahány sráccal én életemben randiztam? Semmi. Kelendő. Ő pedig nem áll ellen mindenkinek. Ezzel nincs semmi baj. Hiszen… fiatal, inkább most csajozzon, ne pedig mikor megállapodik, nem? – hadart Emma idegesen.
– Emma minden rendben? – aggodalmaskodott Flóra.

– Most nem tudom, mi a francot csináljak – temette Levi az arcát tenyerébe.
– Talán… Kipróbálhatnád, milyen rendes srácnak lenni. Aki akár még szívecskéket is ír – tanácsolta Bence. – Ezt még úgysem próbáltad egyszer sem. Esetleg még jól is érezheted magad benne.

Levi csak egy hatalmasat sóhajtott és lepergett az élete a szeme előtt. Na persze nem úgy, ahogy a filmekben az ember halála előtt. Inkább úgy, mint aki keresztet vet az összes lányra, akivel eddig dolga volt. A „kisfilm” közben elgondolkozott rajta, hogy mennyi ismeretlen arc rémlett fel benne, és hogy hány lány sírhatta tele a párnáját miatta. Biztosan rengetegen…

– Rendben – mondta végül. – Adok neki egy esélyt. Bajom nem lehet belőle. Halász Levente komoly kapcsolatba lép valakivel – állt fel ünnepélyesen.
– Hát ez vicces lesz – mondta Bence.
– Megyek és hivatalossá teszem.
– Közlöd Emmával? – nevetett Bence.
– Dehogy. Megváltoztatom a státuszom Facebookon. Jézusom, Bence… Ma már nem elég, ha a csajnak mondod, hogy vele vagy. Azt akarják, ha egy ilyen csődör beadja a derekát, arról mindenki tudjon – mondta zárásképp Levi és a szobája felé indult.

Bence még megrázta a fejét, megitta az utolsó korty kávéját és mosogatni kezdett.
– Hé, haver! – settenkedett csendesen vissza Levi. – Mi is Emma vezeték neve? – kérdezte suttogva.

Flóra egy pohár vízzel akadályozta meg, hogy Emma pánikrohamot kapjon, Levi pedig újdonsült barátnője vezetéknevét megtudva, megváltoztatta családi állapotát „kapcsolatban vele: Emma Kalmár”–ra. Miután Emma ezt megtudta se puszi, se pá faképnél hagyta Flórát és Levi szobája felé vette az irányt.

– Hát ez… fura volt. – mondta a szobába visszatérve Bence. – Emma mondott valami hasznosat?
– Azt hiszem már most baromi féltékeny Levire, és a közeljövőben több csoporttársnőnknek is ki lesz kaparva a szeme. Nagyjából ennyi. Te mit szólsz a dologhoz?

– Szerintem valakinek nagyon össze fog törni a szíve hamarosan. És mivel Levinek egyáltalán nincs, attól tartok ez a valaki Emma lesz – sóhajtott a fiú. – De ne legyen igazam! És te?
– Hasonlóan érzek. Kérdezhetek valamit?
– Még egyet? – kérdezett vissza mosolyogva Bence. – Persze.

– Szerinted mi össze vagyunk nőve? Mert én nem érzem, de nem akarom, hogy az őrületbe kergessük egy idő után egymást azzal, hogy például… egyikünk szürcsöli a levest…
– Hé! –kérte ki magának Bence, tudta, hogy róla van szó. –Te meg mindig előre elolvasod a könyv végét! Ez sokkal rosszabb – vágott vissza nevetve Bence.

– Te meg kirázod a kólából a szénsavat, mielőtt megiszod! – háborodott fel Flóra.
– Te meg állandóan telerajzolgatod a füzeteimet fura űrlényekkel!
– Nem tetszenek? – vágott fancsali képet Flóra.
– Dehogynem. Csak most nem jutott eszembe más – közeledett Bence barátnőjéhez. – Imádom a kis marslakóidat! – mondta őszintén.

– Reméltem. De komolyan. Nem idegesítelek? – bújt oda Bencéhez.
– De. Most például kifejezettenidegesítenek az idióta kérdéseid. Persze, hogy nem. Szeretlek és szeretek veled lenni – mondta Bence és megcsókolta a lányt.
Csókolózásukat a csengő szakította félbe.
– Mindig a legjobb résznél – morgott Bence és ajtó felé indult.

– Nem tudom ki vagy– mérgelődött hangosan Bence már mielőtt kinyitotta az ajtót–, de remélem, nagyon jó indokod van, hogy megzavard a… –A szó benne ragadt, amikor a hívatlan vendéget megpillantotta.

– Szia Ben! – köszönt rá Zsanett, a fiú gimnáziumi ex-barátnője.