La Media Naranja 13, 21, 26 epizódok (Nita90)

13. rész:

Picture

 Ritkán jegyzek meg ilyesmit, de annyira szépek a képek, nagyon tetszik Bencéék háza belülről (is), nagyon ízléses.
Az apuka részéről hasonló fogadtatásra számítottam, Magda viszont meglepően kedvesnek tűnt így elsőre. Rossz lehet szegénynek két tűz között.
Szegény Flóra, rosszul eshetett neki a ruhájára vonatkozó megjegyzés. Furcsa, hogy itt az „apósjelölt” a problémás, általában inkább az „anyósjelöltekkel” szokott baj lenni, akik védik az ő ici-pici fiacskájukat (tapasztalat, sajnos ). Amúgy Flóra ruhája csinos, én is felvenném bármikor.
Picture

 „Nem félt tőle, hogy bármibe is beleköthetnének vele kapcsolatban.” Ó, Bence, te naiv, aki, keres, az talál (hibát). Abszolút pozitívum azonban, hogy gondolkodás nélkül kiállt a barátnőjéért. Bár ahhoz képest, hogy Bence elvileg szerette volna elkerülni a vitát, rögtön ő kezdett el kötözködni nagyjából az első mondatával, amint belépett a szobába. Mondjuk ez abszolút „emberi” viselkedés és reakció a részéről (nem mindenki tud álságos műmosollyal bájologni olyanokkal, akikre neheztel, vagy utálja őket), szerintem hiteles volt.
Picture

Szegény Gergő, olyan rendes srácnak tűnt, nem ezt érdemelte volna. Az egy dolog, hogy kitagadták, de hogy utána még szándékosan el is lehetetlenítsék… Mit akart ezzel elérni a kedves apuka? Hogy hajléktalanként éljen a gyereke az utcán? :O Hogy bebizonyítsa, egyedül (nélküle) úgysem boldogulhat, nehogy már megálljon a saját lábán (ami simán sikerülhetett volna neki, ha a „kedves” apuka nem rakatja ki a szállásról is, és nem tesz keresztbe a pincérkedésnek)? Normális szülő büszke a gyerekére, ha az a segítsége nélkül boldogul. Számomra már döbbenetes (irreális), hogy valaki szándékosan ennyire rosszat akarjon a saját gyerekének, valódi ok nélkül (hiszen Gergő nem gyilkolt, nem rabolt bankot – bár sok szülő még ekkor is szeretné, és nem taszítaná el a gyerekét –, csak nem teljesített úgy, ahogy elvárták volna tőle). Ami még döbbenetesebb, hogy ennek ellenére nem érzem úgy, hogy mindez biztosan nem történhetett volna meg a valóságban, és ez rendkívül szomorú.
Picture

A „YOLO” meg az „oddsok” kifejezéseken egy kicsit felvontam a szemöldököm, mert értem ugyan, mit jelentenek, de a magyar nyelvben ennyire elterjedtek volna már? Még sohasem hallottam őket kimondva (csak az utóbbit, angolórán), és az sem rémlik, hogy Bence eddig ilyen sok idegen kifejezést használt volna, ráadásul pár mondaton belül. Lehet, csak azért furcsa számomra, mert a mi szakunkon tűzzel-vassal üldözik az idegen (eredetű) szavakat (elv: ha a kifejezésnek van „magyar” megfelelője, akkor azt használjuk) ; a csúcs az volt, hogy ne „kontinenst” mondjunk, hanem „földrészt”, ez azért sokunknál kiverte a biztosítékot. Oké, elkalandoztam, stop.
A végén az utolsó mondat, Bence vallomása… annyira édes volt! Várom a jövő heti részt!

21. rész
A fejezet címén az olvasók egy részével ellentétben én nem lepődtem annyira meg, ugyanis régebben olvastam egy cikket, amelyben az alkoholizmust egy dinoszauruszhoz hasonlítják a nappali közepén, hasonló értelemben, mint Dettyke elmagyarázta, szóval sejtettem, hogy ilyesmit jelenthet az elefánt is.
Picture

Úgy látom, elérkeztünk a sztori egyik komoly fordulópontjához. Ezt a részt olvasva komolyan elgondolkodtam azon, hogy mennyire lehet Bencének és Flórának közös jövője, ha ennyire nem ugyanúgy képelik el azt. Sőt, Flóra terveiben mintha nem is szerepelne szegény fiú, legfeljebb mint valami utolsó mellékszereplő. Ezért hiszem el nehezen, hogy Flóra aaannyira szerelmes legyen – mert hiába írod, hogy az, a tettei nem ezt mutatják. Számomra nehéz elképzelni, hogy valaki ne a szerelmével képzelje el az életét/jövőjét (húsz év fölött, többéves kapcsolatban a „majd egyszer valamikor a távoli jövőben” nekem átlátszó, üres és értelmetlen halogatásnak tűnik), de talán az én fantáziám túl szegényes. Különben meg mit vár és mit akar Flóra Bencétől tulajdonképpen? (Azt hiszem, ezt még ő sem tudja pontosan.) Ha jól emlékszem, régebben Bence sem életre szóló elköteleződésre, házasságra és gyerekekre vágyott elsősorban, de szerelmes lett, és látjuk, ez milyen hatással volt rá.
Picture

Nagyjából sejtettem, hogy ha lesz lánykérés, az hasonlóan fog elsülni. Nagyon megsajnáltam szegény Bencét, szörnyű érzés lehetett neki Flóra hezitálása és bejelentése. Az viszont furcsa, hogy mennyire nem vette a jeleket arról (pedig eddig eléggé egy hullámhosszon voltak kelileg) hogy Flóra nem házasságot és családot akar, pedig a lány folyamatosan küldte őket; csak arra tudok gondolni, hogy igenis vette, csak ignorálta is őket tudat alatt, mert az egyszerűbb volt, mint szembenézni a száraz tényekkel.
Apró megjegyzés, hogy a lánykérős monológ nekem egy kicsit „sok” volt, vagy mondjuk úgy, a kevesebb (szerintem) több lett volna, de ez abszolút szubjektív.
Picture

Flórát viszont legfeljebb annyira sajnáltam, mint egy lottónyertest, aki azon kesereg, mennyire nem boldogítja (majd) a pénz, nem tudja, mire költse, és jaj de fog unatkozni, mert ennyi pénz mellett nem tud mit csinálni – vagyis semennyire.
Azt fenntartom, hogy egy őszinte szerelem kibír egy év különlétet, viszont a hónapokig tartó titkolózást nem biztos – na az nem volt tisztességes, és ha Bence emiatt haragszik meg, azt teljesen megértem, feltéve, hogy később azért megbocsát, és jön a happy end (mert a happy end jó! ) , ahogyan Móricka elképzeli.
„Nem azt mondom, hogy most azonnal rohanjunk egy közjegyzőhöz” – Ne nézz hülyének, de mi dolguk lenne a közjegyzőnél, hacsak nem a házassági szerződést hitelesíttetni… nem az anyakönyvvezetőre gondoltál véletlenül? Szerintem természetesebben jött volna ki, de bocsi, ha most butaságot írtam. (Van egy ezekhez a fogalmakhoz kapcsolódó sztorim a Jogi terminológia órámról, azért akadt meg rajta a szemem.)
Látom, hogy nem csak számomra kezd egyre ellenszenvesebbé válni Flóra, azt hittem, a hiba az én készülékemben van. Gondolkodtam, és az én esetemben konkrét oka van annak, miért irritál ennyire a viselkedése. (Az utóbbi részekkel néhol nagyon az elevenembe találtál, de erről – majd talán – privátban).
Picture

A másik gyöngyszem a drágalátos Levi, még a könnyem is majdnem kicsordult, aaaannyira sajnáltam, hogy talán nem lesz meg neki a harmincadik születésnapjáig elég nő, rettenetes, hogy akadályozza ebben egy csodás feleség, aki őszintén szereti, és nem mellesleg a gyerekét várja; ennyi borzasztó, leküzdhetetlen akadályt, ó, szegénykém. Szerintem nem is fogok tudni aludni emiatt, talán még párnámat is telesírom, ha ráérek. Szerintem a lánykérésnél még komolyan is gondolta, hogy „jó ember lesz”, meg tud változni, ám nem volt elég önismerete (és gerince) ahhoz, hogy időben belássa, hogy képtelen rá – mi ezt persze kívülről tökéletesen láttuk, éppen az lett volna furcsa, ha nem sokall be egyszer csak, szóval szerintem nagyon is következetes maradtál a jellemét illetően.
Picture

Szerencsétlen Emma, Ámor (vagy az írónő? ) nagyon kiszúrt vele ezzel a gyökérrel… Gábor talán „kicsit” matrica volt, de neki legalább tényleg jelentett valamit. Van egy olyan érzésem, hogy miközben Emma szül, Levi éppen az elgyászolt nyolc évet igyekszik bepótolni valakivel, ki tudja, hol… vagy ez túl klisés lenne? Viszont a srác jellemébe az is belefér(ne) szerintem, hogy elárasztják az apai érzések, amikor megszületik a baba, és végül egy „kis” botlás után tényleg észhez tér, ezúttal véglegesen. De szép is lenne, aha… Esetleg egy olyan „pofon” kellene neki, amitől legalább egy rövid időre azt hihetné, elveszítheti Emmát vagy a babát (pl. komplikáció szülés közben, bár ezt nem kívánom szegény Emmának), szerintem az is rendbe rakná kicsit az értékrendjét. Na mindegy, nemsokára úgyis minden kiderül. Várom a folytatást!

26. rész
Picture

Személyes vélemény, valószínűleg egyedül vagyok vele, de szerintem egész jól áll Bencének a borosta.
Az újra egymásra találós jelenthez egyszerűen nem lehet mit hozzátenni, úgy volt tökéletes, ahogy volt: romantika egy csipetnyi humorral, mindent sikerült tisztázni, és még a gyűrű is a helyére került.
A Platón-történet emlékei derengtek nekem a Filozófiatörténet óráról, azt viszont nem tudtam, hogy a spanyolok innen vették a narancsos kifejezést. Amúgy 100%-ig biztos voltam benne, hogy kifejted majd az előző részben megpendített sztorit, ezért is nem néztem alaposabban utána. Meg azért, mert lusta voltam.
„minimum addig kívánt csinálni, míg a következő évben nem jelentkezik mesterképzésre” –ő, biztos vagy benne, hogy minimumot akartál írni, és nem maximumot? Úgy logikusabb lett volna.
Picture

Örülök, hogy sikerült olyan megoldásokat találni, amelyek mindkettejüknek megfelelnek. „Az utazásokról nem volt hajlandó lemondani, így (…) Bence is hajlandó bejárni vele a világot.” Erről papoltam már mióta, utazni együtt is lehet, sőt, gyűrűvel az ujjunkon is. Örülök, hogy ő is rájött végre. Facebookon pedig írtam, hogy a közös hörcsög hatalmas ötlet volt, szerintem tök aranyos. Persze, nem kutya vagy gyerek, de mindent szép sorjában. Ha Flóra rászánja magát egyszer, szerintem anyának is remek lesz.
Picture

Levi végül nem került elő (bár a pénze előkerülhetne – oké, bocs, hogy ennyit pörgök ezen, de nehogy már ennyivel megússza), de talán jobb ez így Emmának. Azért remélem, egyszer majd Emma is megtalálja a párját. Viszont Gábor és Zsani előkerültek, jól egymásra találtak, sok boldogságot nekik.
A „***” előtti bekezdés tökéletes összefoglalás és zárás volt.
A vége pedig egy új kezdet, mintha egy újabb narancs két fele keveredett volna egymás mellé. Olivér és Bianka története hasonlóan regényes lehet, és biztosan izgalmas, de bennem mégsem maradt hiányérzetet. Ez így volt egy kerek egész Narancs.
Picture

Bence állásával kapcsolatban abszolút értettem én a szándékot, csak azt vette be nehezen a gyomrom, hogy Flóra (nem) kissé önző módon, önhatalmúlag elutazott, de mégis ő tűnik az önzetlen mártírnak, amiért nem engedte, hogy a szerelme feláldozza miatta a karrierjét. A munkát illetően a döntés joga pedig igenis Bencéé kellett volna, hogy legyen. Ha Flóra megtehette, hogy Bence nélkül eldönti, mit akar (Spanyolországot), Bencétől sem vehette volna el ezt a jogot. De nem baj az, ha nem ugyanúgy látunk mindent.
Picture

Köszönöm az élményt, amit a Naranccsal nyújtottál nekem. Bájos, romantikus történet volt, egy igazi hétköznapi tündérmese. Sikerének kulcsa pont ez a „hétköznapiság” volt, a szereplők annyira emberiek és hitelesek voltak, hogy akár a szomszéd/osztálytárs is lehetett volna, az események pedig olyan „csodásak” voltak, hogy az ember szeretné őket átélni, mégis olyan „egyszerűek” is voltak egyben, hogy simán el lehet hinni, hogy bárki át is élheti.
Szeretném megköszönni a köszönetnyilvánítást is, nagyon jólesett. . Hétről hétre vártam mindig az új részt, és lelkesen írtam az értékeléseket, egy ilyen remek sztorihoz mindig öröm. A kedves és részletes válaszaidnak is nagyon örültem mindig. A kristályodhoz pedig gratulálok, nagyon megérdemelted.

Köszönöm még egyszer ezt a fantasztikus tale-t, le a kalappal előtted. Nagyon tehetséges író vagy, remélem, olvashatunk még tőled valamikor!

/A kritika a My Sims Fórumán jelent meg./

Ezeket láttad már?

Hozzászólás

  Feliratkozás  
Visszajelzés