Írta: Romena
Az interneten éltem az életemet. Itt tanultam meg olvasni és írni. Rengeteg mítoszt és legendát olvastam, amikből rengeteget meg lehetett találni. Akadtak hitelesek és nevetségesen szürreálisak is. A kedvenceim a korai időkből valóak voltak, amikor a világot még mindenféle mágikus lény lakta, tündérek, varázslók, niwák. Féltékeny voltam rájuk, azokra, akik akkor és úgy használták a képességeiket, amikor és ahogy akarták. Azonban ők is csak a legendákban léteznek. Persze vannak őrültek, akik azt állítják, hogy mindez megtörtént a valóságban, de sajnos azok után, amiket átéltem, képtelen vagyok hinni a tündérmesékben. Nem létezik hős megmentő, sem pedig herceg fehér lovon. Az intézet falain belül hamar megtanultam, hogy senki sem siet a segítségemre.
A történet a főszereplője egy különleges képességekkel született lány, akit öt éves korában bezárták a Természetfeletti Erők Kutató Intézetébe, ahol különféle kísérleteket végeztek rajta. Innen tizenkét évvel később tudott csak elszökni, mikor a robotok világszerte meghibásodtak, és az emberiség ellen fordultak. A történet azt meséli el, hogy hogyan is sikerült neki egy ilyen világban túlélnie.
***
| Adatok:
Műfaj: sci-fi, időutazás, akció
Készült: Sims 3
Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott
Figyelmeztetés: –
Megjelent: 2016. szeptember 23.
Befejeződött: 2016. december 12. |
Kritikák:
Interjúk:
|
***
Epizódok:
- Jönnek, ketten. Nincsenek túl messzire, talán ötven méterre, maximum - mondtam Pitchnek, miközben mindketten a falhoz simultunk. - Szerintem várjuk meg, míg elmennek - a férfi csak bólintott, egy szót sem szólt, mióta találkoztunk. Éreztem azt az enyhe bizsergést lábujjamban, ami szép lassan végigment az egész testemen, ahogy az ...
Sokféle fájdalom létezik a világon. Más, amikor leesel egy fáról, és eltöröd a lábad, és teljesen más az, amikor összeveszel a szerelmeddel. De egy dolog közös bennük: elviselhetetlen. Végig kerülget, mint ahogy a sakálok köröznek a prédájuk körül. Csendben kúszik fel a lábadon, amíg el nem éri a lelkedet. Elárasztja ...
Szóval ilyen az életem: egyik pillanatban még békésen vásárolgatok, a másikban pedig hárman próbálnak elfogni, hogy egy kicsi fehér szobába tuszkoljanak, és mindenféle kíséreteket végezzenek rajtam. Két hete vagyok ebben a városban, ennyi idő alatt még nem igazán sikerült kiismernem magamat, ezért az esetleges menekülési útvonalakat sem ismertem. Mióta elhagytam ...
Dent már ismertem korábbról, bár valószínűleg neki fogalma sincs, én ki vagyok. Sosem találkoztunk személyesen, de rengetegszer láttam őt, miközben a megfigyelő kamerákon keresztül nézelődtem. Habár a kamerákon nem volt mikrofon, ezért hallani nem hallottam, de szemtanúja voltam, hogy az első napján hogyan találkozik Pitchcsel és a többiekkel. Den 15 ...
Nem sokkal azután, hogy elhagytam Griffard lakását, láttam, hogy éppen megérkezik. Félig örültem is neki, hogy nem kellett vele szemtől szemben beszélnem, viszont a másik részemet marta a bűntudat, hogy azok után, amit tett, egy szó nélkül lelépek. Amíg vele éltem sem ültem tétlenül, és pontosan ilyen alkalmakhoz kidolgoztam néhány ...
A Ramsay-vel való tanulás nem volt különösebben megterhelő, de hogy is mondjam: nem valami jó tanár. Inkább mondanám borzalmasnak. Mindig rám szól, ha valamit rosszul csinálok, de sosem tudja rendesen elmagyarázni, mit hogyan kéne. Legtöbbször csak ott áll mellettem és mindenbe beleszól, hogy csináljam. - Rosszul fogod – mondta, majd ...
Elvesztem. Próbáltam megtalálni a helyes utat, de képtelen voltam rá. Az elmúlt időszakban rengetegszer próbáltam feltörni Lewkenor bázisának védelmi rendszerét, de még megtalálni sem sikerült soha. Mindig csak bolyongtam a cyber térben, de sosem jutottam célba. *** - Hé, Raven! Gyere le egy kicsit, ezt látnod kell! – Cyb feje ...
- Szia! A nevem Raven, egy éve jöttem ide – nyújtottam a kezem Den felé, mikor először találkoztunk, és próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra. Az ismerkedés még ennyi idő után sem az erősségem. - Igen, tudom. Én végig itt voltam, csak ti nem láttatok – szakított félbe, majd ő is ...
Phileas görcsösen markolta a kormánykereket, miközben idegesen csikorgatta a fogait. Rettentően dühös volt. Egyrészt, mert Ravennek sikerült ismét elszöknie, másrészt, mert ő csak akkor értesült a történtekről, mikor már túl késő volt. Azonban volt egy tényező, amire ha gondolt, a nevetés fogta el. - Ki hitte volna – dünnyögött magában, ...
Villámgyorsan kirohantam az épületből, még arra sem pazaroltam időt, hogy a többieknek elmagyarázzam, mi történt. Valamennyire érzékeltem, hogy utánam jönnek, miközben kiáltozva tudakolják, mi bajom van, de túlságosan is a célomra összpontosítottam, hogy válaszoljak nekik. A közelben lévő, szintén elhagyatott lakótelepig szinte megállás nélkül rohantam, majd mikor elértem az egyik ...
- Hogy érzed magad? – kérdezte Bone, mikor feljött a szobámba egy tálca ebéddel. - Remekül rendbe raktál, most már szinte teljesen jól vagyok – mondtam vidáman. Három nap telt el a balesetem óta, de Bone gyógyítási erejének köszönhetően már teljesen felépültem, csak ő ragaszkodott ahhoz, hogy még ágyban maradjak ...
Néma csöndben ültem az ágyam szélén, és gondolkodtam. Nehezen tudtam elaludni aznap éjjel, hiszen folyton azon járt az agyam, hogy a következő napon minden meg fog változni, remélhetőleg pozitív irányban. Szép lassan végigismételtem magamban minden lépést, amit közösen megbeszéltünk másfél héttel ezelőtt, amikor megszereztem az információkat Lewkenorról. Holnap lesz a ...
- Mégis mi van rajtad? – kérdezte Cyb Scythe-ot, miközben az említett nő értetlenül nézte a férfit. - Mégis mit gondolsz, mi? Ruha. - Jó, de ez tök normálisan néz ki. Semmi rikító szín, semmi smink – kezdte, mire a nő idegesen felállt. - Csak azért, mert a hétköznapokon szeretek ...
Ha tetszett a történet, olvasd el Romena másik két történetét!
Tükörkép
Tükörkép – Szilánkok
Olvasd el az író további alkotásait is:
Felelsz vagy mersz?
