Tükörkép

Írta: Romena

Amióta élek, mindig is kívülállónak éreztem magam. Sosem voltak barátaim, és beilleszkedni sem tudtam könnyen. Többnyire szerettem egyedül lenni, a suliban is a hátsó padba húzódzkodó gyerek voltam. Sokszor kinevettek, mert el voltam a saját világomban, mindig hihetetlen történeteket találtam ki.  Ők az évek során kinőttek a gúnyolódásokból, de én sosem nőttem ki a történeteimből..

***

Adatok:
Műfaj: fantasy, kaland, romantikus
Készült: Sims 3
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: nincs
Megjelent: 2014. június 6.
Befejeződött: 2014. szeptember 15.Interjúk:

Kritikák:

“Mindenképp szeretném ajánlani mindenkinek, aki hasonlóan gondolkodik írói alteregójáról, mint a történet főhőse!” – pattsims97

“Ebben minden író megtalálja azt a dolgot, ami megnehezíti a munkáját, de mindenki magára ismerhet benne.” – martin923

“Izgalmas részek, profi ábrázolás egy történetben, ami nem egy szálon fut.” – Wan

“A könyv az író tükre: zseniális alaptöltet, és izgalmas, két szálon futó cselekmény, csak ajánlani tudom! ” – Nita90

***

Epizódok:

- Valamit el kell mondanom neked – mondta a férfi komoran, miközben idegesen pillantott a teliholdra. - Mondd! Már úgyis mindegy – szólt a lány. - Én... nem vagyok ember. Bah... Hülyeség az egész. A világnak nem kell még egy tini, vérfarkas, románcos könyv.  Ráadásul ez is csak egy olyan ...
- Hé! Itt van a mi kis író barátunk! – köszöntött a csapos, mikor leültem az egyik bárszékre. - Hát tudod... néha kell egy kis kikapcsolódás. - Persze, persze. A szokásos? Az elsőt én állom. - Hát ezért járok ide – kacsintottam, majd figyeltem ahogyan dolgozik, miközben elmerültem a gondolataimban ...
Aloysius ismét a zongoránál ülve töltötte szabadidejét. Folyton újra és újra ugyanazt a dallamot játszotta. Már nem is emlékezett hol és mikor hallotta, de a dal hallatára mindig előtörtek a lelke mélyéről az emlékei, többnyire azok, amelyekre nem akart emlékezni. Miután sokadszorra befejezte a dallamot, egy nagy sóhajtással megfordult. Belenézett ...
- De jól nézel ki! – modtam Aderyn-nek, mikor az étterem előtt találkoztunk. - Köszi. Hova üljünk? – kérdezte, mikor leértünk a pincehelyiségbe. - Nem tudom. Mondjuk oda hátra? – tanácsoltam, erre ő bólintott, és leültünk. - És mit csináltál ma? – kérdeztem. - Hát, semmi különöset. Kerestem munkát. - ...
- Találtál két könyvet? Az tök jó! – örült az unokatestvérem, miközben nézegette a kezében lévő ötszáz oldalas könyvet. - Igen, és képzeld: csak egy dollár darabja. Simán megéri – mondtam nagy okosan. - Ugye, hogy jó volt eljönni ide! És miről szólnak? - Fogalmam sincs. De csak egy dollár, csaknem hagyom itt – ...
- Szóval te tényleg Angliából jöttél? – kérdeztem Aderyn-től, mikor megemlítette. - Aha. De ne mondd azt, hogy az akcentusomból nem jöttél rá. - Hát... van benne valami. De miért jöttél Amerikába? - Úgy tizennégy-tizenöt éves koromban költöztünk a városba a szüleimmel. Az apámat a főnöke ide helyezte át, így ...
- Komolyan elolvastad mind a két könyvet? – kérdezte Bonnie meglepődve. - Aha, és nagyon jók voltak. Sőt most még egyet elolvasnék, most rögtön – válaszoltam neki lelkesen. - Adok neked egyet, de csak azért, hogy tudd, mennyire szeretlek. - Imádlak. Mit kérsz cserébe? - Majd a csajokkal kitalálunk valamit – mondta rejtélyesen. - Csak őket ...
Körülbelül ötszáz évvel ezelőtt történt. Egy ismeretlen férfit láttak a városban. Éjszaka érkezett, senki sem ismerte, nem látták az arcát. Bekopogtatott az első házba, ami az útjába került. Egy fiatal nő nyitott ajtót. Sok vándor járta akkor a város utcáit, ezért tétovázás nélkül beengedte. Csinált neki vacsorát, és éjszakai szállást ...
A következő két nap eseménytelenül telt. Nem sokat beszéltek egymással, csak akkor, amikor muszáj volt. A harmadik reggelen Aloysius megszólalt: - A mai éjszakára menedéket kell keresnünk. - Miért nem jó a szabad ég alatt? - Ma éjjel telihold lesz. Hemzsegni fog az erdő a vérfarkasoktól. - És itt szerinted ...
- Hála az Őrzőknek, a lovaink túlélték az éjszakát – motyogta magában Aloysius, majd fölült hátasára, és társával együtt vágtázva hagyták el azt az őrült helyet, ahol az éjszakát töltötték. A következő napok különösebb események nélkül teltek el. Aloysius és Aiman pedig meglepően jól viselték egymás társaságát. A férfi sokat ...
- Pontosan milyen ruhára gondolt? – kérdezte az esküvői ruha-tanácsadó Bonnie-tól. - Egyszerű, sellő fazonút szeretnék. Nem szeretem a fodros-bodros szoknyákat... – kezdte felsorolni az igényeit, és mikor végzet a tanácsadójával elindult az öltözők felé. - Pontosan mikor fogjuk megismerni a barátnődet, Jayden? – fordult hozzám Olivia, az unokatestvérem egyik ...
Kételkedve nyitottam ki az ajtót az idegen férfinak. - Segíthetek valamiben? - Nem szeretem, ha hülyének néznek – válaszolta dühösen. - Tessék? – kérdeztem meghökkenve. - Ne játssza itt az értetlent! Pontosan tudja, miről beszélek! - Megtudhatnám, miről beszél? Ki maga és mit keres itt? - Magáról beszélek, és a ...
 - Sok sikert az úthoz – köszönt el az öreg tündér a két utazótól. - Hálásak vagyunk, mindenért – köszönt el Aiman, majd elindult az erdő felé, Aloysius pedig követte.    Minél beljebb értek az erdőbe, a lány annál idegesebb lett, ezt a férfi is észrevette. - Valami baj van? - ...
Aloysius tiszta fejjel, kipihenten ébredt. A korábbi fájdalma az oldalában is elmúlt. Egy függőágyon feküdt. Pontosan emlékezett arra, hogy mi történt az előtt, mielőtt elájult, de ez csak összezavarta. Régi ellenségével találkozott, de most életben van, és meglepően jól érzi magát. Körülnézett, egy sötét szobában volt, ahol az ágyon kívül ...
- Április 5. A mai napon kerül a polcokra az új könyvem. Kicsit aggódom, de most először úgy érzem, végre valamit jól csináltam – beszéltem bele a hangfelvevő készülékembe. Mostanában rászoktam arra, hogy felveszem a gondolataimat. – A bal vállam már megint fáj, gondolom esni fog az eső – folytattam ...
- Nem is tudom, miért jöttem ide. Egyszerűen nem mehetek el úgy, hogy nem beszéltem veled – kezdte zavarodottan Aderyn. - Miről beszélsz? - Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a városból. Úgy értem, elköltözünk, szeretnénk új életet kezdeni. Nem is tudom, miért mondom el ezt neked. Nem is kellett volna idejönnöm ...
- Tudom, hogy nem akarsz látni, de muszáj beszélnem veled, csak hallgass végig. - Rendben. – Több hónapja nem láttam, kíváncsi voltam, mit akar mondani. - Otthon megbeszéltük a dolgokat, és közösen úgy döntöttünk... szóval már nem vagyok házas. – Próbáltam pókerarcot vágni, de a szívem hevesen kezdett el verni ...

 

Ha tetszett a történet, olvasd el a folytatását:

Tükörkép – Szilánkok

Vagy olvasd el Romena másik történetét:

Hollóleány

Olvasd el az íróhoz kapcsolódó többi alkotást is:

Felelsz vagy mersz?