Tükörkép 1×1 (Sookie)

A hosszú út kezdetén

Megvallom vegyes érzésekkel olvastam el az első részt az oldalon megjelenő első történetről. Hiszen mégis csak egy új – már most sokak által látogatott – weboldal nyitánya ez. Valahol vártam is, hiszen ez jelzi, hogy végre tényleg elindult minden, ugyanakkor attól tartottam, mi lesz, ha az új történet mégsem vonz majd új olvasókat?

Aztán ahogy a bevezető rész végére értem két dolog fogalmazódott meg bennem. Az első: igen, minden rendben lesz. Ez az oldal sikeres lesz. A második: hogy miért is tetszik nekem ez a történet, ha… ?

Hiszen mint pilot, a rész túl rövidre sikerült. Azon kívül, hogy bepillantást nyerhettünk egy fiatal író mélabús életébe nem sok minden derült ki belőle. Nem látjuk merre tart a történet, nem volt váratlan fordulat, nem volt különösebben érdekes szereplő sem a történetben, hiszen kizárólag egy ember szerepelt a részben, akinek viszont még a nevét sem tudjuk.

Ezért felmerült bennem a kérdés: megéri ezt nekem tovább olvasnom? A válaszom: igen! És hogy miért?

Mert rájöttem, hogy ez a fiatal író, valahol mélyen én magam vagyok. Akire ráül a búskomorság, ha nem jön az ihlet. Aki egymás után veti el az ötleteket, mert egyik sem elég jó. Aki folyamatosan azon kattog, vajon amit ír, jó-e. Vajon érdemes-e egyáltalán írnia. Ha valaki azt is mondja, hogy tetszett, vajon ezt el lehet hinni?

Ám maga a történet nem minden. Mivel ugyebár Sims Tale-ről van szó, nagyon fontos a megfogalmazás és a képek.

A szöveg tetszett. Könnyed volt, egy-egy kép alatt nem kisregényt kellett olvasni, ezért pörgött. A képek is tetszettek, és nem azért, mert a Sims 3 játékkal készültek. Jók voltak a beállítások, élesek a képek.

A My Sims fórum látogatása közben találkoztam már ezzel a történettel, így tudom, mire számítsak. De vajon olyasvalaki, aki számára minden háttér információ nélkül tényleg ennyi a pilot, vajon tovább fogja olvasni a történetet ilyen rövid és eseménytelen bevezetőrész után? Talán igen.