Interjú Romenával – Készülőben: Hollóleány

Milyen érzés ismét történetet küldeni az oldalra, magabiztosabbnak érzed magad, vagy aggaszt, sikerül-e túlszárnyalnod a korábbi műve(i)d?
Nagyon izgatott vagyok, hogy ismét történetet küldhetek be. Kíváncsian várom, hogy az olvasóknak mennyire fog tetszeni. Én úgy érzem, hogy ez a történet sokkal jobban sikerült, mint a korábbiak, és remélem, hogy mások is ezt fogják gondolni.

Mi ihlette a történetet?
A Hollóleányhoz nagyon sok helyről merítettem ötletet. A cselekményhez a legnagyobb ihletet a Beyond: Two Souls nevű játékból merítettem, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, mert nagyon szép játék. A látványvilág megalkotásához pedig nagyban hozzájárult a 9 című animációs film, és a Fallout sorozat. Emellett még számos más alkotás is adott ihletet, és szinte lehetetlen lenne mindent felsorolnom.

Hol tartasz az írásban/forgatásban?
Az írás már teljesen kész, és a forgatásból sem hiányzik sok hátra. Igazából már csak átnézni kell, és lektorálni.

Mi a legnehezebb számodra az írásban?
Nagyon nehezen tudok romantikus jeleneteket írni, hiszen én alapból sem vagyok egy romantikus típus, ezért az ilyen jelenetek írása mindig is nagy kihívás volt számomra, szerencse, hogy ebben a történetben nem volt sok ilyen. A másik, ami még nehezemre esik, az az akciójelenetek megírása. Néha nehéz fejben tartani mi minden történik, és túlságosan rákoncentrálok egy karakterre, és a környezetérő egy sort sem tudok írni.

Tapasztaltál “írói válságot”, amikor elakadtál egy időre? Hogyan jutottál túl rajta?
Ki nem tapasztalt írói válságot? Általában én ki szoktam várni, ami nem mindig a legjobb stratégia, de ha erőltetem az írást, az sosem sül ki jól. Csak, hogy egy példát hozzak: a második fejezetet 2015. augusztus 13-án kezdtem el írni, a harmadikat meg 2016. január 2-án.

Milyen módszer szerint dolgozol a történeten?
Én általában csak akkor kezdek el komolyan foglalkozni egy történettel, mikor már biztosra tudom, hogy meg fogom írni. Először végiggondolom a cselekményt, majd írok egy vázlatot, részekre felbontva. Miután kész a vázlat akkor állok neki csak írni, és ha egy részt megírtam, akkor forgatok.

Hogyan érzed, mikor olvashatjuk az oldalon a műved?
A szeptembert már szinte biztosra mondanám.


Hollóleány

A történet a főszereplője egy különleges képességekkel született lány, akit öt éves korában bezárták a Természetfeletti Erők Kutató Intézetébe, ahol különféle kísérleteket végeztek rajta. Innen tizenkét évvel később tudott csak elszökni, mikor a robotok világszerte meghibásodtak, és az emberiség ellen fordultak. A történet azt meséli el, hogy hogyan is sikerült neki egy ilyen világban túlélnie.
***
A lakás belül hangulatosan volt berendezve. A falat kisebb festmények és képek díszítették, a polcokat apróbb dísztárgyak ékesítették. Phileas rögtön otthonosan érezte magát, és kivett egy doboz narancslevet a hűtőből, és azt iszogatva leült a virágmintás kanapéra.
– Kérsz reggelire pirítóst, vagy valamit? Szörnyű volt a kórházi koszt – kérdezte Amity, amin, a férfi őszintén meglepődött.
– Hűha! Önként kezdeményeztél velem beszélgetést. Mi történt? Rosszul vagy? Visszavigyelek a kórházba?
– Fogd be! Próbálok a lehető legpozitívabban hozzáállni a dolgokhoz, de ha így viselkedsz lehetetlen.
– Lehetnél egy kicsit kedvesebb is! – mondta játékosan Phileas, de a nő nem értékelte ezt túlzottan.
– Az voltam, megkérdeztem kérsz-e pirítóst.
– Nem kaphatnék inkább tükörtojást és sült szalonnát? Láttam, hogy van a hűtődben – erre kérdésére a nő hosszan, pókerarccal meredt a férfire, mintha nem akarná elhinni, mit hallott. Egy rövid csend után válaszolt:
– Pirítós.
***

Követtük a jelet, ami egyenesen a második emeletre vezetett. Bármennyire is próbáltunk csendben haladni, ez szinte lehetetlen volt, hiszen a padlót borító törmelék és kosz miatt, minden egyes lépésünk hátborzongatóan kongott az üres épület falai között.
Több folyosón is bekanyarodtunk, majd végül egy szoba előtt álltunk meg. A bejáratnak már nem volt ajtaja, ezért könnyen be tudtunk nézni mi is van a teremben. A közepén egy kisebb droid ült a földön, látszólag ki volt kapcsolva.
Amint egy gyors pillantást vetettünk rá, rögtön vissza is húzódtunk a búvóhelyünkre, majd egymásra pillantottunk, és már meg is született a terv. A következő pillanatban Ent lépett ki a fal mögül, majd erőteljesen a plafonra szegezte a kezét, ami pár másodperc múlva hangos dübörgéssel zuhant le, egyenesen a robotra.

 

Akit faggattak: Romena

Aki faggatta: Thea

Hozzászólás

Kérjük, jelentkezz be a hozzászóláshoz
  Feliratkozás  
Visszajelzés